Krumplileves kolbásszal

Ezt a levest 2 évvel ezelőtt a neten találtam. Akkoriban már egy ideje jóban voltam a krumplilevessel, és gondoltam, kipróbálom ezt a kolbászos változatot is. Én viszont leturmixoltam, mert kockára vágva nem szívesen eszem meg a főtt krumplit. A Kutyafül azonban szereti a krumplidarabokat, ezért hagytam benne egy keveset, hogy mindenkinek jó legyen. :)
Azóta kicsit változtattam a levesen, és került bele egyéb zöldség is. Nekünk így még jobban ízlik. :)

Hozzávalók 4 személyre:

10 dkg csípős kolbász (nálam Tóalmási tüzes kolbász, ami iszonyú csípős)
60 dkg krumpli (tisztítva mérve)
egy kis zellergumó fele (6 dkg, tisztított mennyiség)
1 gyökér (5 dkg, tisztított mennyiség)
1 nagy fej vöröshagyma
1 ek. porrá őrölt zellersó vagy kis csokor zellerlevél + só ízlés szerint
1 mk. őrölt kömény
1 mk. őrölt szerecsendió
½ mk. őrölt fekete bors
3 ek. kókuszolaj vagy 2 ek. mangalicazsír
2 púpozott ek. tejföl
1,3 l víz

elkészítés:

1. A kolbászt vékony karikákra szeljük, serpenyőben, kis lángon zsírjára sütjük, majd kivesszük a zsírból, és félretesszük.
2. A hagymát felaprítjuk, a kolbászzsíron megdinszteljük, majd rátesszük a felkockázott krumplit, a szintén kockákra vágott zellert, a felkarikázott gyökeret, és pár percig pároljuk.
3. Megfűszerezzük (ha friss zellerlevelet használunk, előbb megmossuk, leszárítjuk, és felaprítva tesszük a levesbe), felöntjük vízzel, és felforraljuk. Közepes lángon puhulásig főzzük.
   
4. A levesből kiveszünk 20 dkg főtt krumplit (a közé került egyéb zöldségeket kiválogatjuk belőle, és visszatesszük a levesbe), és félretesszük. A levest leturmixoljuk.
5. A tejfölt simára keverjük egy kevés forró levessel, és a többihez öntve összemelegítjük. Hozzáadjuk a félretett főtt krumplit, a kolbászkarikákat, és tálaljuk.

Japán szilvás torta

A zöldségesnél vettem egy kevés japán szilvát, de akkor még nem tudtam, mi lesz belőle. Elég éretlenek voltak, de ezt csak akkor vettem észre, amikor már nekikezdtem a tésztának. Sőt eredetileg totál másfajta sütit terveztem, almával, de ahhoz ki kellett volna olvasztanom a fagyóba bevágott házi leveles tésztát, amiről még fogalmam sem volt, hogy menthető-e. Végül úgy éreztem, ahhoz jobban fel kell szívnom magam, hogy megint a levelessel bajlódjak, a nyújtás okozta izomlázat is ki kellett hevernem, ezért kitaláltam, hogy begyúrok egy kis flantésztát, és almás lesz, amúgy Michel Roux ringlós torta receptje alapján. Aztán jött a varia, hogy nem, inkább japán szilvásat sütök, és mire fölvágtam egyet, akkor kiviláglott, hogy kissé éretlen. Oké, semmi gond, majd cukros vízben puhítok rajta egy kis főzéssel.
Minden jól haladt, a nyers tészta szép lett, a szilva megpuhult, a krém csodásra sikeredett. Nagy boldogan toltam a sütőbe. Aztán a boldogságot felváltotta a méreg. A tészta ui. bár kívül szépen megsültnek látszott, belül bizony nyersnek hatott, és amikor megkóstoltam, majdnem kiköptem. Lehet, hogy velem van a baj, de nekem ez a flantészta egyáltalán nem illik össze az édes töltelékkel, holott a fent említett híres cukrászmester simán ajánlja nekünk édes töltéssel is. Hát nekem nagyon nem jött be.
Nem szoktam kétségbe esni, ha valami nem sikerül, inkább csak a kárba veszett időt sajnálom. Most sem okozott gondot, hogy mi csináljak, hogy megmentsem a sütit, és ne maradjunk édesség nélkül. Én bizony szépen leszedegettem a plöttyedt szilvát a krémről, lekapartam a krémet a sütiről, begyúrtam a jól bevált linzertésztámat, és voila, kb. 1 órával később már ott díszelgett a helyettes torta. Olyan finom lett, hogy ilyet máskor is sütök. :D
Egyébként a flantésztát imádom, a belőle készült empenada pl. abbahagyhatatlan kategória. :)

Hozzávalók 24 cm átérőjű pitesütő formához:

egy adag linzertészta
70 dkg cukrászkrém
70 dkg japán szilva
1 ek. zsemlemorzsa
1 ek. kristálycukor (elmaradhat, ha nem karamellizáljuk a tortát)

elkészítés:

1. Elkészítjük a tésztát és a cukrászkrémet. 
2. A tésztát enyhén belisztezett felületen akkorára nyújtjuk, amekkora a sütőformánk a peremével együtt (kb. 27 cm), kibéleljük vele a sütőformát, villával több helyen megszurkáljuk, majd nejlonzacskóba húzva, hűtőbe tesszük. A krémet hagyjuk langyosra hűlni.
3. A meghámozott, kimagozott szilvaszemeket félbevágjuk. (Ha még nem elég érettek, előbb cukros vízben félpuhára főzzük, majd leszűrjük és hideg vízzel átöblítjük.).
4. A lehűtött tésztát megszórjuk zsemlemorzsával, elosztjuk rajta a krémet, elrendezzük rajta a felezett gyümölcsöt, és 180°C-ra előmelegített sütőben, alulról a 2. rácsra téve, 30 percig sütjük.
5. A sütőből kivéve megszórjuk a cukorral – a hőfokot közben 200°C-ra emeljük –, és a középső rácsra téve addig sütjük, amíg a szilva karamellizálódni nem kezd. Ez 10-15 perc. (...elvileg, de nekem egyáltalán nem akart barnulni, ezért javaslom az utólagos munkát a karamellizáló pisztollyal, ami nekem sajna nincs. Ebben az esetben hagyjuk a tortát a 2. rácson, és süssük tovább 180°C-on.)
6. Ha a torta megsült, rácsra tesszük, (ha kivehető aljú a sütőformánk, akkor pár perc múlva levesszük róla a sütőforma peremét, és a tortát így hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Csokis szívsüti – Anya újjászületésének 1. évfordulójára

Anya világ életében egészséges volt. Éppen ezért tavaly előtt télen szűk kis családunkat mélységesen megdöbbentette és letaglózta a tény, hogy egy elmeszesedett szívbillentyű miatt minden valószínűség szerint műteni kell. Ő azonban elhatározta, hogy meggyógyítja magát. Ennek érdekében elvégzett egy alapfokú agykontroll tanfolyamot, szorgalmasan mantrázott és természetgyógyászhoz is járt. Én szentül hittem, hogy képes lesz visszafordítani ezt az alattomos folyamatot, sajnos azonban mégsem sikerült az öngyógyítás. Tavaly szeptember 25-én megműtötték.
Gondolom, akinek van némi fogalma az ilyen típusú orvosi beavatkozásokról, az el tudja képzelni, mivel jár ez. Számomra elég horrorisztikusnak tűnt, pláne, hogy az anyukámról volt szó.
Miközben nyugodtságot színleltem, igazából totálisan kétségbe voltam esve, hiszen megszoktam, hogy az anyukám makk egészséges, és még mindig úgy tekintek rá, mintha 40 éves lenne. Ha ránézek, fel sem tűnik, hogy az előbbi számhoz képest közben eltelt 33 év.
Anya fegyelmezetten viselte a műtét előtti kórházba befekvős procedúrát, az operáció utáni időszakot pedig hősiesen és minden zokszó nélkül tűrte. Nyugodtan kijelenthetem, hogy jó volt a kedélyállapota is, bölcsen fogadott minden körülményt, ami a műtéttel és a lábadozással együtt járt. Ekkor döbbentem rá, hogy ő a példaképem. :)
Az operáció és a rehabilitáció ideje alatt is minden rendben volt, szerencsére nem lépett fel semmilyen probléma az új szívbillentyű működését illetően, és a gyógyszerek miatti vérnyomás-ingadozás is már a múlté. Anya egészséges! :) Ezt pedig meg kell ünnepelni! Mivel azonban ő nem híve a nagy felhajtásnak, a közös ünnepi ebédből a Kutyafüllel mi ketten most kimaradtunk. Én azonban úgy éreztem, mindenképp sütnöm kell neki valami finomat, amit Anya az újjászületése, illetve az egészségileg problémamentesen eltelt 1 év örömére ajándékba kap tőlem. Ez a süti pedig csakis szív alakú lehet, jelképezve a szeretetet, amit iránta érzek és egyben az ő szívecskéjét is, ami még nagyon sokáig ott fog kalimpálni a mellkasában. :)

♥

Hozzávalók 24 cm átmérőjű tortaformához, 10 darab süteményhez:

Fehér piskótához:
6 tojásfehérje
6 ek. liszt
6 ek. porcukor
1 csapott tk. sütőpor
vaj és liszt a forma kikenéséhez

Krémhez:
20 dkg csokoládés cukrászkrém

Díszítéshez:
5 dkg étcsokoládé
cukorgyöngyök

elkészítés:

1. Elkészítjük a cukrászkrémet.
2. A tésztához a tojásfehérjét kemény habbá verjük, fokozatosan hozzákeverjük porcukrot, és addig verjük, amíg fényes nem lesz. Kisebb adagokban hozzáforgatjuk a sütőporos lisztet, és a tésztát kivajazott, kilisztezett sütőformába simítjuk. Előmelegített sütőben megsütjük, majd pár perc után a formából kivéve, rácson hagyjuk kihűlni.
3. A piskótát két lapra vágjuk (az én tésztám 3 cm magas lett, így 1,5-1,5 cm vastag lapokra tudtam vágni), és szív alakú kiszúróval mindkét tésztalapból szívecskéket szúrunk ki, ügyelve arra, hogy páros számú tésztát kapjunk. (Ha a lapok szélén, szorosan egymás után, körben haladunk, akkor végül középen kapunk egy sok ágú csillag alakot, és így annak a közepéből is ki tudunk még szúrni egy szívet,. Így mindkét tortalap 10-10 szívecskét ad ki.)
4. A tésztaszívek egyik felét megkenjük csokoládés cukrászkrémmel, befedjük egy másik szívvel, majd meghintjük porcukorral.
5. A csokoládét gőz fölött megolvasztjuk, kis szendvicses zacskóba töltjük, aminek a sarkára előzőleg egy pici lyukat vágtunk, és becsíkozzuk vele a sütiszívek tetejét. Amíg a csokoládé képlékeny, cukorgyöngyöket ültetünk a csokicsíkokra. Miután megdermedt, kínálhatjuk.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

A képeken látható csipke Anya hajdani babatakarója. :)

Linzertészta

Jó ideig féltem az omlós tésztától, mert pár alkalommal megjártam vele. Vagy túl kemény lett, vagy nem sült meg rendesen. Egyszóval mindig volt vele valami bibi. Míg nem rátaláltam a tökéletes receptre, amit egykori barátnőmtől kaptam. Ő remekül értett a készítéséhez, és a tőle átvett receptet használva soha többet nem fogott ki rajtam a linzertészta. 

 

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

20 dkg liszt
12 dkg hideg vaj
7,5 dkg cukor
1 kis tojás
késhegynyi sütőpor (elmaradhat)
csipet só (elmaradhat)

elkészítés:

1. A sütőporral, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott vajjal, hozzáadjuk a cukrot, majd a felvert tojást is hozzáöntve, gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A kész linzertésztát háztartási fóliába csomagolva hűtőbe tesszük 30-60 percre, és ezután már dolgozhatunk is vele.

Megjegyzés:

A fent leírt mennyiségekkel készült linzertészta megsülve nem lesz se túl vastag, se túl vékony, mondhatni optimális vastagságúra sül, legalábbis az én ízlésemnek éppen így felel meg. Ha valaki vastagabbat szeretne, vagy kicsit nagyobb a sütőformája, az 30 dkg liszttel, 20 dkg vajjal és 10 dkg cukorral számoljon, vagyis a klasszikus 3:2:1-es aránnyal. A fenti receptben ugyan nem tartottam be az arányt, de ennyi eltérés még nem eredményez nagy különbséget, csupán egy kicsit édesebb lesz a tészta.
A linzertészta pár napig hűtőben is eláll, de lefagyasztva kb. 3 hónapig eltartható.

Tippek:

• Ha előre felvert tojást keverünk a morzsalékos tésztához, akkor homogénebb tésztát kapunk.
• A kis méretű tojás nem folyósítja el a tésztát.
• Érdemes gyorsan dolgozni a tésztával, különben a vaj megolvad.
• Ha a tészta túl lágy, inkább tegyük hűtőbe, mert ha még több lisztet adagolunk hozzá, kemény lesz. Ha úgy érezzük, hogy a tészta mégis igényel egy kis lisztet, akkor kis adagokban gyúrjunk hozzá egy keveset.
• Könnyebb bánni a tésztával, ha rögtön azután, hogy összeállítottuk, máris kinyújtjuk, beleillesztjük a sütőformába, és nejlonzacskóba húzva hűtőbe tesszük felhasználásig, de minimum 20 percre.
• Az omlós tészta receptekben olvashatunk egyéb hozzávalókat is: darált diót, mogyorót, mandulát, citrom- vagy narancshéjat, stb. Ha pl. darált diót keverünk a liszthez, akkor nagyon oda kell figyelni az arányokra; 20 dkg liszthez maximum 5 dkg diót keverjünk, különben a benne lévő olaj túl lággyá teszi a tésztát. A darált mandulával és mogyoróval már egy kicsit bátrabban bánhatunk, de azért ezekből sem kell túl sokat tenni a liszthez. A citrushéjaktól pedig kellemes illata és zamata lesz a tésztánknak.

Cukrászkrém

Szeretem az ilyen alaprecepteket. Ez a krém például sok mindenhez felhasználható, és garantáltan az van benne, amit az ember beletesz, nem hol-mi bolti, adalékanyagoktól hemzsegő krémporból főzött ál-akármi.
A receptet Michel Roux könyvéből vettem, és elsőként egy tortához használtam fel. Nagyon finom önmagában elnyalogatva is. :)

Hozzávalók 70-75 dkg krémhez:

6 tojássárgája
12,5 dkg kristálycukor
4 dkg finomliszt
5 dl tej
1 vaníliarúd
kevés porcukor vagy vaj

elkészítés:

1. A tojássárgájákat a cukor egyharmadával hőálló tálba tesszük, fehéredésig keverjük, majd simára dolgozzuk benne a lisztet.
2. A tejet a többi cukorral, a vanília kikapart magjaival, az üres vaníliarúddal lábasba tesszük, forrásig hevítjük, majd kivesszük belőle a vaníliarudat.
3. A forró, cukros-vaníliás tejet vékony sugárban, állandó keverés mellett a tojásos keverékhez csorgatjuk, majd visszaöntjük a lábasba, és közepes lángon, folyamatosan kevergetve addig melegítjük, amíg már bugyogni nem kezd. Ezután még 2 percig főzzük.
4. A forró krém tetejét meghintjük porcukorral, vagy vajdarabkákat szórunk rá, hogy ne bőrösödjön be (vagy folpackkal letakarjuk). Hűlni hagyjuk, majd hűtőbe tesszük. 3 napig eltartható. 

A csokoládés változathoz:
Az elkészült, még forró krémhez hozzáadunk 7,5 dkg jó minőségű, darabokra tördelt étcsokoládét, és alaposan elkeverjük az alapkrémmel.
Ebben az esetben érdemes kevesebb cukorral elkészíteni az alapkrémet, mert a csokoládé is édesíti.

Receptek cukrászkrém felhasználásával:
Almás-leveles tortácskák
Csokis szívsütik
Csokis-vaníliás krémtorta 
Japán szilvás torta

Forrás: Michel Roux - Tészta varázs

Rántott sertésmáj és rántott sertéshús hagymás-borsos, tört krumplival – avagy Ápá és a „szexis főzés”

Tegnap közös főzést rendeztünk az apukámmal. Eredetileg szombatra terveztük a fúziót, de nem is Ápá lenne, ha nem hagyta volna otthon a lényeget: a májat. :D Ő bosszankodott miatta, én viszont jót derültem rajta. Nem volt mit tenni, elnapoltuk a témát. Még jó, hogy az előkészített máj kibír 2-3 napot, így hétfőig tolódhatott a finom ebéd.

Bár a máj és a hús elkészítése sokak számára talán nem nagy ördöngösség, azért el lehet ám rontani rendesen. Éppen ezért gondoltam, nem árt erről egy bejegyzést írni, hátha valaki hasznát veszi. :)
Most csak egy kisebb mennyiség készült mindenből.

Sertésmáj őfelsége nagy tiszteletnek örvend nálunk; olyan szinten piedesztálra van emelve, hogy azt a legcsodásabb hús is megirigyelné. Épp csak vörös szőnyeget nem terítünk le elé, amikor a zsírból frissen kiszedve megteszi az ebédlőasztalig terjedő utat, ahol aztán hálát adunk a Teremtőnek, hogy kitalálta ezt a belső szervet csak azért, hogy mi imádhassuk.
Mivel Ápás nagyon ért a készítéséhez, én meg ugye neki köszönhetően kb. rántott májon nőttem fel (meg sajtos-tejfölös tésztán), ember legyen a talpán, aki nekem pont olyat tud sütni, mint ő. Rajta kívül nem is csinált nekem májat senki, csak Anya, aki szintén apukámtól tanulta, ezért egész ehetőre tudta készíteni. :D

Hú, ódákat tudnék zengeni Ápáról és az ő imádott főzéséről! Azt hallgatom egészen kicsi korom óta, hogy nem is érdemes enni, ha az étel nem jól van elkészítve, de nyilván élni se érdemes nélküle. És ezt az egész témát nagyon lehet ám cifrázni. A fenti megállapítással, illetve az e köré épített érvrendszerrel és az ezzel kapcsolatos egyéb szövegeléssel valamiért nagyon egyet tudok érteni. :)
Tudom, milyen fontos, hogy csakis jó minőségű alapanyagokból főzzünk, illetve, miután jól elkészített ételeken nőttem fel, pontosan tudom, ízre milyennek kell lenniük. Vagyis azt tudom, hogy Ápásos szerint milyennek kell lennie, én meg ezt szívtam magamba, és elhittem neki. Mindig nagy sütés-főzést csapott, ha nála vendégeskedtem, és minden alkalommal úgy tudott beszélni az adott ételről, mintha az egy gyönyörű nő lenne. Talán éppen ezért is nevezte így a konyhai ténykedést: „szexis főzés”. De abba most nem mennék bele, hogy szerinte mi másban is jó még az, aki jól tud főzni. :D
Mint minden valamire való séfnél (ő nem az, de olyan, mintha az lenne, és simán bevállalt már egy komplett lagzimenüt is), a főzés szerinte is a piacon kezdődik, ahol gondosan kiválasztja az alapanyagokat, hogy aztán hozzáértő módon finom ételt készítsen belőle. Csakis olyan hentesnél és zöldségesnél vásárol, aki friss és szép portékát kínál. Ápá messze elkerüli a multikat, ahol csak felpumpált és ki tudja, mivel színezett húsokat árulnak. Pontosan ismeri a sertés, a marha, a szárnyasok és egyéb, evésre szánt állatok húsrészeit, illetve azok feldolgozási lehetőségeit.
Ezzel szemben én egyáltalán nem értek a húsokhoz - max. ízletesen tudom elkészíteni, bár jóllehet, az is valami - és szégyenszemre azt sem tudom megmondani, hogy a pultban látott máj friss-e, vagy inkább jobb otthagyni, ahol van.
Jó darabig nem főzőcskéztem, amikor meg már igen, akkor se rántott májat. Nem is tudom, hogy maradhatott ki a repertoárból. Eddig csak egyszer vettem sertésmájat - hevesen imádkozva vásárlás közben, hogy jó legyen -, és az a kétféle étel, ami készült belőle, talán véletlenül, de szerencsére nagyon jól sikerült. De ennek is már legalább 3 éve.
Ezért is kértem meg a nagy költőt hetekkel ezelőtt, hogy ha lát szép sertésmájat, akkor vegyen, és majd együtt elkészítjük. Mivel sikerült disznóvágásos májat szereznie, egy kis hússal (persze az is a poca legjobb részéből való) és saját termesztésű krumplival megfejelve, a fent említett malőrt leszámítva azonnal elhozta, és el is készítette, naná, hogy talpig öltönyben, mert ugyebár a májnak ez kijár. :D Én ezúttal szinte csak néző voltam, pont, mint gyerekkoromban, illetve aládolgoztam egy csöppet, és közben hevesen kattintgattam a fényképezőgépet a borús-esős idő ellenére. Mégiscsak történelmi esemény volt ez, hiszen nem sűrűn találkozunk, a közös főzés pedig pláne ritkaságszámba megy.
Jó móka volt, igazi apa-lánya nap! :)

Hozzávalók 3 személyre:

Rántott májhoz és a rántott húshoz:
30-40 dkg sertésmáj
25-30 dkg sertéscomb (a diója)
3 nagy gerezd zúzott fokhagyma
1 mk. őrölt fekete bors
só
liszt
1 nagy tojás
zsemlemorzsa (házi készítésű)
mangalicazsír

Körethez:
60 dkg krumpli (sárgás húsú, homoki krumpli, pl. Balatoni rózsa)
1 nagy fej vöröshagyma
2 ek. mangalicazsír (legjobb a sült zsír)
őrölt fekete bors
só

elkészítés:

1. A körethez a krumplit alaposan megmossuk, felengedjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és héjában megfőzzük. Leöntjük róla a forró vizet, hagyjuk, hogy a krumpli megszáradjon (ez pár perc), majd lehúzzuk a héját.
2. A megtisztított hagymát finomra aprítjuk, serpenyőbe téve megsózzuk (így könnyebben fog pirulni), és a zsíron kissé megpirítjuk. Lehúzzuk a tűzről, megborsozzuk és összekeverjük. (A bors így kellőképp kiengedi az ízét.)
3. A hagymás alapot visszatesszük a tűzre, darabonként rátesszük a még meleg főtt krumplit, villával összetörjük, és alaposan összeforgatjuk a hagymás-borsos zsírral. Ha kell, fűszerezzük még, majd ellapogatjuk, és kicsit hagyjuk pirulni (nem sütjük le!). Félretesszük, amíg a húst és a májat elkészítjük.
4. A húst szeletekre vágjuk, vízbe mártott klopfolóval (így nem ragad hozzá a hús) mindkét oldalát kiverjük, majd mindkét oldalán meghintjük kevés sóval és borssal.
5. A szeleteket lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, majd bő olajban, közepes lángon, fedő alatt készre sütjük a húsok egyik oldalát.
6. A serpenyőről levesszük a fedőt, átfordítjuk a hússzeleteket, és így sütjük készre a másik oldalukat. Papírtörlőre szedjük.
7. A máj vastag részéből centis szeleteket vágunk, rákenjük az áttört fokhagymát, és megszórjuk borssal. Jól zárható dobozban pihentetjük minimum 2 órát, de jobb hűtőbe téve 1 egész éjszakán át. (A májnak akkor sem lesz még baja, ha így áll 2-3 napot. Ha nem túl friss, akkor tegyük jól zárható, lehetőleg üveg dobozba, és áztassuk 1 napra fokhagymás tejbe.)
8. A májszeleteket lisztbe forgatjuk, és 5-10 percig állni hagyjuk. Ha szükséges, még lisztezzük, majd felvert tojásba és zsemlemorzsába mártjuk.
9. Bő zsírban, közepes lángon elkezdjük a sütést, és amikor kezd rózsaszínűvé válni, akkor megfordítjuk, és szükség szerint (ha már pirosodnia kellene) emeljük a hőmérsékletet. Közben többször át lehet fordítani, hogy egyenletesen süljön. Tűvel egy helyen megszúrjuk a vastag részét (nem szabad össze-vissza szurkálni), és ha a lyuk mentén fölhabzik, akkor még nem jó. Ha már nem habzik, papírtörlőre szedjük, és csak ekkor sózzuk meg.
10. A kész tört krumplit újramelegítjük, majd tálba szedjük, elsimítjuk a tetejét, az evőkanál íves részével pikkelyformákat nyomunk bele, és meghintjük pirospaprikával. A májjal és a hússal együtt tálaljuk.

Tipp:

Ha egyetlen serpenyővel dolgozunk, akkor célszerű előbb a húst kirántani, utána pedig a májat. Ehhez azonban javasolt időben, pl. előző este előkészíteni a májat, hogy legyen ideje pihenni, illetve, hogy a kirántott hús ne hűljön ki, mire a máj is kisül.
Természetesen egy időben két serpenyővel is dolgozhatunk, külön-külön és nem egymás után sütve a húst és a májat, de jobb egy serpenyőt használni, mert így csak egyszer kell nagyobb adag zsírt olvasztanunk.
A májban erek, inak is vannak, ezeket természetesen el kell távolítani, és csak ezután fűszerezzük és panírozzuk.

 

Az elkészítés képei a teljesség igénye nélkül:

az imádott máj, amiről végül alig készült fotó :D

hús szeletelése és klopfolása...

...sózása és lisztbe forgatása (majd tojásba és zsemlemorzsába)...

...sütése fedő alatt, majd fedő nélkül
balra: nagy fedő híján is megoldható a sütés, lényeg, hogy a hús fölött tartsuk a gőzt

Vaníliás almaleves habgaluskával

A levesfőzés most majdhogynem napi szintű tevékenység nálam. Egyrészt kevesebb fő fogás fogy így, másrészt ha épp tartalmas levest főzök, akkor sokszor nem is kell második fogásról gondoskodnom, mert jól lakunk a folyékony előétellel.
Most a gyümölcslevesek vannak soron. Volt itthon pár szem almám, és bár az almalevest sosem szerettem túlzottan, most mégis azt főztem. Három vagy négy recept vegyítéséből született. Még tovább is tudnám fejleszteni, de elsőre ezt láttam jónak kipróbálni. Így vaníliásan, részben pépesítve, plusz a habgaluskával egész finom lett, még én is szívesen kanalaztam.
Utólag vettem csak észre, hogy a fotón a mazsola nem is látszik a levesben – lesüllyedt az aljára, én pedig megfeledkeztem róla, hogy a fotó kedvéért láthatóvá tegyem. :D

Hozzávalók 3-4 személyre:

a leveshez:
2 nagy alma
2 dl félédes fehérbor vagy almalé
6,5 dl víz
2 ek. cukor
5 dkg aranymazsola
½ citrom reszelt héja
1 púpozott ek. vaníliaízű pudingpor
kevés citromlé
őrölt fahéj

a habgaluskához:
1 nagy tojás fehérje
1 ek. porcukor

elkészítés:

1. Egy fél kivételével a többi almát meghámozzuk, negyedeljük, magházukat kivesszük, és a gerezdeket (a hámozatlanokkal együtt) vékonyra szeljük. A hámozatlan szeleteket meglocsoljuk kevés citromlével.
2. A almát a cukorral, a citromhéjjal lábasba tesszük, felöntjük a borral, 6 dl vízzel, és forrástól számítva 5 percig főzzük.
3. Egy kis adag főtt almát kiveszünk a főzőléből, félretesszük, a többit leturmixoljuk.
4. A pudingport 0,5 dl vízzel simára keverjük, a forrásban lévő leveshez keverjük, és épp csak összeforraljuk. Elzárjuk alatta a lángot, és visszatesszük bele a főtt almát a (felaprított) mazsolával együtt.
5. A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, a habból két teáskanál segítségével galuskákat formázunk, és a forró levesbe szaggatjuk. Lefedve hagyjuk, amíg a galuskák megfőnek – ez kb. 5 perc.
6. A kész levest tányérokba merjük, és az őrölt fahéjjal meghintett habgaluskákkal együtt tálaljuk.
   

Tipp:

Pudingpor helyett használhatunk étkezési keményítőt + vaníliás cukrot, esetleg vanília esszenciát vagy vaníliarudat.

Csokis tortácska almával és dióval (paleo)

Ezt a sütit a szükség szülte. A szükség itt nem csak az édesség iránti olthatatlan vágyat jelenti, hanem egy dugába dőlni látszó másik süti miatti na-akkor-ezt-most-pihentetjük felkiáltással született döntés eredményét is. Történt ui., hogy eredetileg almás sütit akartam sütni, amihez leveles tészta kellett. Én meg végre nekiveselkedtem a házilag való készítésnek. Ez a művelet pedig elég érdekesre sikeredett, minekutána mérgemben bevágtam a félkész tésztát a fagyóba. A sütiehetnék azonban csak nem múlt. Felvillant bennem a nap folyamán korábban látott desszert képe. Mivel az fügés volt - és mi azt nem szeretjük –, rögtön átkonvertáltam almásra, és tettem bele még egy kis diót is. A mennyiségeken is változtattam egy csöppet, és egyéb sütőformám nem lévén, muffintepsiben sütöttem meg.
Igazán könnyű a tésztája, kicsit a brownie-ra emlékeztet, de nem annyira édes – épp nekünk való. Tejszínhabbal az igazi, de vaníliafagyival is el tudom képzelni.

Rozi, kedves, köszi a szupi receptet! ;)

Hozzávalók 12 darabhoz:

Tésztához:
15 dkg vaj
10 dkg étcsoki
3 tojás
13 dkg nyírfaporcukor
1 nagy alma
0,5 dl félédes fehérbor vagy almalé
1 tk. citromlé (elmaradhat)
5 dkg durvára darált dióbél
1 tk. cukrozatlan kakaópor
7 dkg liszt

Tálaláshoz:
2,5 dl tejszín
1 ek. nyírfaporcukor
holland kakaópor
1 kis alma
citromlé

elkészítés:

1. A meghámozott, magházától megfosztott almát felkockázzuk, lábasba tesszük, hozzáadjuk a citromlevet, a bort/almalevet, és fedő alatt, kis lángon puhára pároljuk. Leszűrjük és hűlni hagyjuk. 
2. A tojások sárgáját a cukorral kihabosítjuk. A csokoládét a vajjal gőz fölött összeolvasztjuk, langyosra hűtjük, majd a cukros tojáshoz keverjük.
3. Hozzáadjuk a párolt almakockákat, a diót, majd felváltva hozzáforgatjuk a kakaóporral, sütőporral elvegyített lisztet és a kemény habbá vert tojásfehérjét.
4. A tésztát elosztjuk a kivajazott, kilisztezett muffintepsi mélyedéseiben, és előmelegített sütőben készre sütjük (tűpróba!.
5. A megsült süteményeket a tepsiben hagyjuk kihűlni, majd óvatosan kivesszük belőle, és fejre állítva tesszük a tányérokra.
6. A díszítésre szánt almát megmossuk, magházát kivesszük, és néhány nagyon vékony cikket vágunk belőle. Ezeket megmártóztatjuk a citromlében, hogy tálalásig ne barnuljanak be. A tejszínt a cukorral habbá verjük, a tortácskák tetejére halmozzuk, meghintjük kakaóporral, és feldíszítjük az almaszeletkékkel.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 20 perc

Forrás: Aranymorzsa blog

Rumos-joghurtos gesztenyemousse

Nem mondhatnám, hogy büszke vagyok ennek a pohárdesszertnek a kinézetére, de legalább az elmondható róla, hogy finom. :) Igazából hirtelen felindulásból követtem el, mert annyira ki voltunk már éhezve az édességre, hogy muszáj volt valamit kitalálnom. A boltban a fagyasztóládánál gondolkodás nélkül a gesztenye után nyúltam, így nem volt kérdés, hogy valami gesztenyéset alkotok. Nem volt itthon házi mascarponém, venni pedig nem akartam, ezért joghurttal helyettesítettem. Szerintem nem rontotta el. Remélem, egy ideig megint elleszünk édesség nélkül, mert most jól eltelítődtünk ezzel a mousse-szal, nem is bírtuk megenni, csak két részletben, és így legalább másnap is élvezkedhettünk. :D

Hozzávalók 3 személyre:

Gesztenyemousse-hoz:
12 dkg görög joghurt
2 dkg + 1 ek. nyírfaporcukor
0,5 dl Portorico rum
25 dkg cukrozott gesztenyemassza
2,5 dl tejszín
6 zselatinlap

Csokiöntethez:
1 tk. cukrozatlan kakaópor
2 dkg nyírfaporcukor
1 ek. tej
2 dkg vaj

Egyéb hozzávalók:
5 dkg Amaretti keksz
néhány szem aranymazsola

elkészítés:

1. A joghurtot elkeverjük a porcukorral, a rummal, hozzáadjuk a kiolvasztott gesztenyemasszát, és jól összedolgozzuk a cukros-rumos joghurttal.
2. A pár percre hideg vízbe áztatott zselatinlapokat kinyomkodjuk, felolvasztjuk 0,5 dl meleg tejszínben, hagyjuk langyosra hűlni, majd hozzáforgatjuk a joghurtos masszához.
3. A többi tejszínt 1 evőkanál nyírfaporcukorral kemény habbá verjük, és ezt is beleforgatjuk.
4. A kekszet ujjaink között (vagy zacskóba téve, sodrófával) összetörjük, az így kapott durva kekszmorzsából egy keveset a poharakba szórunk, rákanalazunk 2-2 evőkanálnyi krémet, majd újabb adag kekszmorzsát szórunk rá, végül befedjük a maradék krémmel. Hűtőbe tesszük, amíg a csokikrémet elkészítjük.
5. A csokiöntethez a hozzávalókat lábasba téve összemelegítjük, majd kihűtjük és a krémre csorgatjuk. Pár órára hűtőbe tesszük. Tálaláskor a mazsolát felaprítjuk, és a desszertre szórjuk.

Tipp:

Az öntetet úgy is felhasználhatjuk, hogy a 2 krémréteg közé is teszünk, illetve a desszert tetejére is.

Zellersó házilag

Tervbe vettem, hogy fűszerkeveréket készítek – persze ezt is mikor, ősszel. Ehhez azonban szükségem volt zellerzöldre. A zöldségesnél már nem lehetett kapni, de Apukám kertjében szerencsére éppen mostanában hozott friss hajtásokat a zeller. Amikor meglátogatott, hozott egy nagy csokorral, így nem volt akadálya a fűszergyártásnak. Vagyis csak azt hittem, hogy zöld utat kapott ez a kis konyhai ténykedés. Sajnos azonban pont akkorra állt be a rossz idő, amikor az én kis zellerkém teljes pompájában zöldellt a vizes pohárban. Esős idő, naphiány – ez a legrosszabb párosítás a szárítási procedúra számára. Eszem ágában sem volt bekapcsolni a sütőt, ui. egy másik fűszer kapcsán már bebizonyosodott, hogy bármit is írjanak a neten, sütőben, 50-100°C-on (a sütőajtó gyakori nyitogatása mellett) marhára nem lehet zöldséget szárítani. Isten ments, hogy egy ilyen eljárástól tönkremenjen a zellerem! Én bizony inkább kiraktam az erkélyre borús idő ide vagy oda, és hihetetlen módon elég volt neki 2 nap meg egy pár órás napsütés, és így is zörgősre száradt. Már semmi nem állhatott a házi zellersókészítés útjába. Jöhet a házi fűszerkeverék is!

Hozzávalók 1 kis befőttesüveghez:

1 nagy csokor zellerzöldje (nálam 15 szál)
4 ek. só

elkészítés:

1. A zöldséget megmossuk, leszárítjuk és finomra aprítjuk.
2. A felaprított leveleket sütőpapírral bélelt sütőlemezre szórjuk, kissé széthúzkodjuk, és száraz helyen zörgősre szárítjuk. (Legjobb nyáron, a szabadban, de olyan helyen, ahol nem éri közvetlen napsugárzás.)
3. A megszáradt zellerzöldet (nekem 6 evőkanálnyi lett) nagy szemű sóval együtt késes aprítóban ledaráljuk.

Megjegyzés:

Ha nagyon apróra sikerült felaprítanunk, akkor nem szükséges ledarálni, csak keverjük el durvább szemcséjű, csomósodásgátló anyagot nem tartalmazó sóval.
A só mennyisége igazából érzésre megy, én ennyi zellerzöldhöz szükségesnek éreztem a 4 evőkanálnyit.
A kész fűszert felhasználhatjuk egyéb fűszerkeverékek készítéséhez, de önmagában is fűszerezhetünk vele leveseket, mártásokat vagy akár húsokat.

 

darálva