Banános-morzsás márványsüti

 

Banános zabsütit akartam sütni almával és répával, de a recept menet közben elveszett, a banán meg napokra a hűtőben ragadt, és egyre csak barnult. Véletlenül szembe jött velem egy másik recept, és bár aznap eszemben sem volt sütögetni, mégis rögtön lecsaptam rá, és máris bekevertem a tésztát. Igaz, jelentősen sérült az egészségesebb süteményre vonatkozó eredeti terv, és helyette ez a vajjal, cukorral és fehér liszttel készült édesség került az asztalra. Sebaj, néha nem árt! :D
A sütőből frissen kisült sütit aztán magára hagytam a pulton, és mire hazaértem, szépen kihűlt – szeletelhettem is, feltárva a belső mintázatot. Utóbbi biztos lehetne tetszetősebb is, attól függően, milyen eszközzel kalamolunk bele a márványminta kialakításának érdekében, de az élvezeti értékéből ez nem vont le semmit még azzal együtt sem, hogy alapból nem rajongok a banános édességekért.
A tésztát nem cukroztam túl, mert a morzsa a tetején épp elég édes. Egy szelet nekem bőven elég volt ebből a szaftos, dekadens sütiből, annyira laktató. :)

Hozzávalók 28×18 cm-es sütőkerethez:

a tésztához:
30-35 dkg banánpép (3 érett banánból)
25 dkg finomliszt
15 dkg görög joghurt
16 dkg finomítatlan nádcukor
12 dkg vaj, felolvasztva
2 nagy tojás
0,5 dl+2 ek. tej
3 dkg holland kakaópor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
½ tk. fahéj
1 tk. (5 g) sütőpor
egy kis csipet só

a fahéjas-csokis morzsához:
13 dkg finomliszt
6 dkg finomítatlan nádcukor
1 tk. őrölt fahéj
7 dkg vaj
4 dkg ét- és tejcsokoládécsepp vegyesen, vagy durvára vágott csokoládé

elkészítés:

1. A tészta hozzávalóit előbb hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni.
2. A morzsához a cukrot és a fahéjat a lisztbe vegyítjük, majd összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal. Beleforgatjuk a csokicseppeket, és hűtőbe tesszük annyi időre, amíg a tésztát elkészítjük.
3. A tésztához a tejjel lazított görög joghurtot elkeverjük a langyos olvasztott vajjal, a cukrokkal, tojásokkal, majd beledolgozzuk a pürésített banánt. A masszát két részre osztjuk.
4. A fahéjat a teljes mennyiségű átszitált liszthez keverjük, majd ezt is kétfelé vesszük.
5. A kakaóport az egyikhez szitáljuk, és 2 evőkanál tejjel együtt az egyik adag banános masszához forgatjuk. A többi fahéjas lisztet a banános keverék másik feléhez dolgozzuk. (Ne kevergessük sokáig!)
6. A kétféle tésztát felváltva a sütőformába kanalazzuk, majd fakanállal vagy egyéb eszközzel örvénymintát rajzolunk bele, és megszórjuk a csokis morzsával. Előmelegített sütő alsó harmadában megsütjük (tűpróbáig).
7. A kész süteményt tortarácsra tesszük, és miután a sütőkeretben/tepsiben kihűlt, felszeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Forrás: innen

Ropogós tekercs csokoládékrémmel

 

 

 

Könnyen, gyorsan elkészíthető és természetesen finom desszertre vágytam. Igaz, relatív, hogy kinek mi számít gyorsnak és könnyűnek meg finomnak.😁 Számomra ezek a tekercsek annak tűntek. Jáj, ezek a kis huncutok mit el nem tudnak hitetni magukról?!😁
A leírás szerint a roládoknak ropogósnak kell lenniük. Én azonban e téren már az első alkalommal problémába ütköztem: a forma kialakítása is bajos volt, a ropogós állag elérése ezek után pedig csupán távoli vágyálomnak tűnt. Most vagy én kezdek egyre többet bénázni a konyhában, vagy valóban nem könnyű megfelelni a fenti elvárásoknak, és némi gyakorlatra van szükség a jó eredmény eléréséhez. Az utóbbi feltevést tartottam szimpatikusnak (bár az első is igaz rám😆), amit könnyebb orvosolni. Tehát egy kis rutint kell szerezni, és emellett akár még módosíthatunk is a recepten (ezt meg is tettem). Úgy gondoltam, az első alkalommal szerzett tapasztalat – a tészta megfelelő állagának elérése, ill. a sütési technika terén is – elegendő volt ahhoz, hogy másodikra már szabályos és kellő vékonyságú körlapokat produkáljak, amelyeknek a fele ropogós is lett. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy a másik felük kapcsán ez miért nem valósult meg. A harmadik nekifutás viszont több okból sem volt opció, hiszen minden egyes próbálkozással alapanyagot használok el, ami pocsékba megy, ha megint nem jön össze a dolog. Szóval volt ebben némi kudarckerülés is. Mivel azonban a tekercsek egy része valóban ropogott, úgy gondoltam, most már tényleg nem a tésztamasszával van a baj, hanem a sütésben keresendő a hiba. Ahogy fentebb említettem, semmiképp sem akartam újrázni, ezért kitaláltam, hogy a puhábbra sült példányokat minigrillben 150°C-on újramelegítem/szárítom, hátha kihűlve azok is kellően törékenyek lesznek. Háhh, így lett! Büszke is voltam magamra, hogy ezzel a kis csalással megoldódott a gond.
A krémhez egyébként nem mellékeltek receptet, azt gondolva, bármivel betölthetők a roládok, és ez így is van. Én bolti mogyorókrém híján magam készítettem hozzá csokoládés cukrászkrémet egy kis mascarponéval finomítva, és igazán fincsi lett az eredmény. Érdemes kipróbálni.😉

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a krémhez:
2 tojássárgája
4 dkg kristálycukor
17 g finomliszt
1,5 dl tej
1 dkg vaj
4 dkg étcsokoládé
5 dkg mascarpone

a tésztához:
2 tojásfehérje (85 g)
5 dkg porcukor
5 dkg finomliszt
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
egy kis csipet só
50 ml napraforgóolaj

a díszítéshez:
olvasztott étcsokoládé
1 ek. mandulapehely 

elkészítés:

1. A krémhez a tojások sárgáját a cukor felével lábasba tesszük, robotgéppel felhabosítjuk, majd csomómentesre keverjük a liszttel.
2. A tejet a többi cukorral felhevítjük, majd vékony sugárban a cukros tojáshoz keverjük. Közepes lángon sűrű krémmé főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és belekeverjük előbb a puha vajat, majd a feldarabolt étcsokoládét. A pudingot átszedjük egy tálba, és folpackkal szorosan letakarva teljesen kihűtjük.
3. A mascarponét robotgéppel magas fokozaton a csokoládépudinghoz dolgozzuk, majd habzsákba töltjük. Félretesszük.
4. A tésztához a tojásfehérjét a porcukorral nem túl kemény habbá verjük, majd rászitáljuk és robotgéppel alacsony fokozaton belekeverjük a keményítővel, sóval vegyített lisztet, valamint az olajat.
5. Egy tapadásmentes palacsintasütő serpenyőt (zsiradék nélkül) kis lángon felhevítünk, a közepére csorgatunk 1 evőkanál tésztamasszát, és a kanál hátával körkörösen gyorsan elsimítjuk (akkor jó, ha nagyon vékony).
6. Amikor felül buborékok jelennek meg, és alul már barnára sült a tészta, akkor egy fakanalat vízszintesen a hozzánk közelebbi szélére fektetünk, és a tésztát ráhajtva feltekerjük. A tekercset lehúzzuk a fakanálról, és tortarácsra téve, teljesen kihűtjük.
7. A habzsák végén fél centi átmérőjű lyukat vágunk, és a krémmel betöltjük a tekercseket.
8. Olvasztott csokoládéval (vagy a kimaradt krémmel) vékonyan becsíkozzuk a tekercseket, és megszórjuk pirított mandulával. Azonnal fogyasztjuk, amíg a tekercsek még ropogósak.

Megjegyzés, tipp:

Ha nagyon keményre verjük a fehérjehabot, nem lesz elég folyós, és nehéz lesz kialakítani a serpenyőben a kör alakot, ill. nem lesz elég vékony.
Ha a tészta kicsit vastagabbra sikerül, akkor miután az alsó fele megsült, palacsintafordító lapáttal óvatosan fordítsuk át a másik felére, és néhány másodperc alatt süssük készre.
Két sütés között mindig alaposan keverjük át a tésztamasszát, hogy az olaj jól el tudjon oszlani benne.
Ha néhány tekercs puhább marad a kelleténél, akkor – miután kihűltek – sütőben vagy mini grillsütőben 150°C-on 2-3 percig melegítsük/szárítsuk, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni. Ezután biztos ropogni fog.
A töltetlen tekercsek konyhai papírtörlővel bélelt, jól zárható műanyag dobozban 2-3 napig eltarthatók.

 

Ötlet: innen

Diós keksz aszalt szilvával és csokoládéval

 

 

Idén jól dolgoztam: eléggé előre vagyok a karácsonyi étkekkel. Igaz, nem vittem túlzásba, mert az ünnepekkor egyre kisebb mennyiséget és kevesebb félét eszünk. Részben emiatt a blogra most alig hoztam újdonságot, hanem elsősorban a jól bevált, ill. újrafotózásra szánt korábbi sütijeimet készítettem el. (Bízom benne, hogy azért így is mindenki megtalálja a neki tetszőt itt vagy akár más blogokon.😉)
A fent vázolt oknak köszönhetően (hogy jól beosztottam a konyhai munkálatokat) időben el tudtam végezni az egyéb házimunkákat is (pl. függönymosás-vasalás), sőt még nem kevés sk. adventi díszt is kreáltam, így most volt alkalmam megsütni ezt az előre be nem tervezett kekszet. Nem tagadom, nyomós ok volt erre az is, hogy advent 4. vasárnapjára édesség nélkül maradtunk volna, ha ez a kekszike nem készült volna el. Mivel a Kutyafül már előző nap nyafogott valami desszert után (hiszen a felszeletelt zserbót és mézes krémest már bedobozolva bedugtam a tiltott helyre: a fagyóba), ezért pláne éreztem a nyomást, hogy itt bizony nincs mese, sütni kell valami olyat, ami egyszerű és viszonylag gyorsan megvan. Miután végeztem a függönyök felrakásával (amelyek a Lysse cicánk babakori idétlenkedései miatti függönymentes élet után végre újra díszíthetik a házunk ablakait), rögtön szaladtam a konyhába bekeverni a tésztát, hogy estére ez a finomság süljön ki belőle. És hogy minden kerek legyen, és a kis lelkem is feltöltődjön: másnap, vagyis ma le is fotóztam.😁
Szóval, aki a karácsony előtti uccsó napokban pont ilyesmit keres, annak álljon itt ez a sok finomsággal teli, ropogós kekszrecept!

Hozzávalók:

15 dkg finomliszt
10 dkg darált dióbél
15 dkg vaj
10 dkg finomítatlan barna nádcukor, darálva
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
5 dkg aszalt szilva, finomra aprítva
5 dkg étcsokoládé, aprítva (45% kakaótartalmú)
1 kezeletlen citrom vagy narancs reszelt héja
1 nagy tojássárgája
2 ek. barna rum (nálam Jamaicai)
3 ek. finomítatlan barna és világos nádcukor a forgatáshoz

elkészítés:

1. A puha vajat a nádporcukorral és a vaníliás porcukorral robotgéppel felhabosítjuk, belekeverjük a tojássárgáját és a darált dióval, citromhéjjal vegyített lisztet, majd hozzáforgatjuk az aszalt szilvát és a csokoládét.
2. A lágy tésztát folpackba csomagolva hűtőbe tesszük annyi időre, hogy kissé megdermedjen, és könnyebben tudjunk vele dolgozni.
3. Ezután kétfelé vesszük, mindkét masszát 1-1 ív folpackra szedjük (a fólia széléhez közel), és kanál hátával vagy spatulával hosszúkásra egyengetjük. A fóliát ráhajtva kb. 20 cm hosszú, 4 cm átmérőjű hengerekké formázzuk úgy, hogy a rúd két végén összesodorjuk a fóliát, és többször magunk felé hengerítjük. A rudak végeit a tenyerünkkel ellaposítjuk. Fél órára mélyhűtőbe tesszük.
4. Egy kis ív sütőpapírra előbb barna nádcukrot szórunk, átgörgetjük rajta a folpackból kicsomagolt egyik tésztarudat, majd újrafóliázzuk. A másik rúddal is így járunk el, de azt világos nádcukorral vonjuk be. Ezután 1-2 órára mindkét kekszrudat visszatesszük a mélyhűtőbe.
5. A hengereket kicsit hagyjuk kiengedni, majd 8-10 mm vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikre rendezzük, egymástól távolabb.
6. Előmelegített sütőben egymás után megsütjük, majd a tepsiről pár perc elteltével tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

Diós-csokoládéhabos szelet

 

 

 

Ezt a süteményt tizenegy évvel ezelőtt sütöttem meg először, és akkor annyira ízlett, hogy megígértem magamnak, hogy nem utoljára készítettem. Ehhez képest mégis jó sok idő eltelt, pedig hányszor újra akartam fotózni! Az eredeti recept egyébként anno a neten jött velem szembe, és nem tudtam neki ellenállni, pedig akkoriban még nem kedveltem a fehérjehabos sütiket. Azért esett mégis rá a választás, mert apukám épp akkor (2014 október elején) jelentkezett be látogatóba, és neki akartam kedvezni valamilyen hagyományosabb típusú sütivel, mivel ő szinte csak azokat kedvelte. Nem lőttem mellé, nagyon ízlett neki. :) A recepten persze már akkor is módosítottam egy kicsit: több tojásfehérjét és kevesebb csokit használtam, a tésztát pedig citromhéjjal ízesítettem. Az igazi plusz azonban Ápá sárgabaracklekvárja volt, amivel – saját ötlettől vezérelve – megkentem a tésztát, mielőtt a csokis dióhabot ráhalmoztam volna. Sajnos a sok évvel későbbi újrasütéshez ő már nem adhatott nekem lekvárt, de a Kutyafül anyukája főzte leki éppen annyira finom. :)
Ezt az igazán szeretni való süteményt csakis azért posztolom újraidőzítve (megtartva az eredeti bejegyzést), mert a maga egyszerűségében is méltó a közelgő ünnephez. Nem utolsósorban pedig nagyon könnyű elkészíteni, ami kifejezetten jól jön a karácsonyi nagy hajrában. ;)

 

Hozzávalók 30×20 cm-es tepsihez

a tésztához:
20 dkg finomliszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tk. (4 g) sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
kb. 3 ek. víz

a töltelékhez:
20 dkg darált dióbél
15 dkg étcsokoládé, reszelve
6 tojásból nyert fehérje
13 dkg porcukor
15 dkg kajszibaracklekvár

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sütőporral, sóval, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és kanalanként adagolva hozzá a kellő mennyiségű vizet, tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett munkalapon kissé kinyújtjuk, majd a nyújtófa segítségével a tepsibe fektetjük, és a kezünkkel vagy tésztanyújtó hengerrel tepsi méretűre egyengetjük. Villával több helyen megszurkáljuk, majd tepsistől nejlonzacskóba húzzuk, és 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A tojásfehérjét félig felverjük, majd kisebb adagokban hozzáadva a porcukrot, kemény habbá verjük. Végül óvatosan beleforgatjuk a reszelt csokoládéval kevert darált diót.
4. A lehűtött tésztát megkenjük baracklekvárral, ráhalmozzuk a csokoládés-diós fehérjehabot, és elsimítjuk.
5. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd rácsra tesszük. Még forrón tetszés szerinti méretűre felszeleteljük (a tetején lévő hab így nem törik össze), és a tepsiben hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:
Én 18 db 5×6,6 cm-es szeletre vágtam.

 

Ötlet: innen

Banános-zabos morzsasüti mogyorókrémmel

 

 

Uhhh, anyám... Imádom, ahogy ropog a morzsa; hogy a banán olyan hangsúlyos benne; hogy ott a mogyorókrém; hogy szanaszét törik az egész, mert olyan mohón eszem… :D
Nagyon régóta vágytam olyan négyzet alakú, magasabb falú sütőformára, aminek a csücskei nem lekerekítettek, hanem valóban szögletesek. A süteménykeretem is ilyen, de az csak téglalap alakú sütemények sütésére alkalmas, a hozzá tartozó elválasztó elem pedig használhatatlan. Szóval évek óta ama nagy horderejű problémával küzdöttem, hogy nem tudtam négyzet alakú süteményt sütni. :D Bár biztosan találtam volna a neten olyan oldalt, ahonnan megrendelhetem a tepsit, de a postaköltséget is hozzászámolva, már nem biztos, hogy anyagilag jól jöttem volna ki belőle. Aztán szembejöttek velem azok a bizonyos kínai oldalak, amelyek kapcsán szerintem sok nőtársamnak megálljt kell parancsolnia magának a nagy mennyiségű rendelések miatt, nehogy válás legyen a vége. :D Nemrégiben, amikor egyéb apróságok mellett jó néhány cuki kis trikóval meg cicanacival pakoltam tele a kosaramat, rákerestem a vágyott tepsire. És – bár ott sem volt olcsó – megtaláltam az áhított formát a megfelelő méretben. A Kutyafül ravasz tanácsát alkalmazva, bő 2 hétig a kosárban pihentettem a motyót, aminek köszönhetően jelentősen lejjebb kúsztak az árak (bízom benne, hogy a kínaik örökre megtartják azon jó üzletpolitikájukat, hogy a hosszú várakozást ilyen akciókkal jutalmazzák – magyar gazdaság requiescat in pace), és így már semmi sem állhatott a rendelés útjába. Hamarosan a régóta akart sütőforma boldog birtokosa lettem. :) Ugyan fotó nem készült rólam, amint csini cicanaciban és tapadós trikóban a kezemben tartom a terméket, de remélem, hogy az alábbi recept mindenkit kárpótol eme hiátus miatt. :D Mert hogy ez a süti annak ellenére, hogy pofonegyszerű és hamar elkészíthető, nagyon eteti ám magát! Szerintem akár adventkor is megállja a helyét, amikor is szintén jól jönnek a gyorsan elkészíthető receptek, csak hogy egyszerre többféle sütiből lehessen válogatni. ;)

Hozzávalók 20×20 cm-es tepsihez:

a tésztamorzsához:
15 dkg zabpehely
10 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mogyoró
2 dkg holland kakaópor
12 dkg finomítatlan nádcukor
egy csipet só
15 dkg vaj

a töltelékhez:
3-4 banán (mérettől függően, héjazva 30-40 dkg)
20 dkg mogyorókrém (házi készítésű vagy Nutoka Aldi)

a díszítéshez:
3 dkg étcsokoládé
1 mk. napraforgóolaj
1 kis bio citrom vagy narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A morzsához a zabpelyhet késes aprítóban durvára daráljuk, majd belevegyítjük a lisztet, az őrölt mogyorót, kakaóport, cukrot, sót, és összemorzsoljuk a felkockázott hideg vajjal.
2. A fele mennyiségű keveréket a sütőpapírral bélelt tepsibe szórjuk, kissé lenyomkodjuk, és előmelegített sütőben elősütjük. Tortarácsra téve hagyjuk langyosra hűlni.
3. A banánokat lehéjazzuk, hosszában félbevágjuk.
4. A mogyorókrémet rákenjük az elősütött tésztára, elrendezzük rajta a felezett banánokat, és rászórjuk a többi tésztamorzsát. Ugyanazon a hőfokon készre sütjük, majd tortarácsra téve teljesen kihűtjük.
5. A feldarabolt étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött összemelegítjük, és becsíkozzuk vele a süteményt. Citromhéjat reszelünk rá, majd dermedésig hűtőbe tesszük. Kínálás előtt 5×5 cm-es négyzetekre vágjuk.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: 10 perc + kb. 25 perc

 

 

Csokoládés-banános kalácspuding torta csokoládés mascarponehabbal

...a koprodukciós desszert

 

 

Ennek a tortának az első változatát nyolc évvel ezelőtt csokis-banános babkából készítettem el. Maga a kalács akkor annyira nem volt szemrevaló, hogy nem is kaptam lencsevére, hanem – esélyt adva a kreativitásnak – inkább felfújtként sütöttem meg, ráadásul kapcsos tortaformában, amire már amúgy is régóta készültem. A sors fintora, hogy bár a tortaformában sült felfújtat lefotóztam és fel is tettem a blogra, de a róla készült képeket már akkor is utáltam. :D Nyugodtan lecserélhettem volna a fotókat, de én később is mindig más ízesítéssel készítettem hasonló édességeket, így nem került rá sor. Egyébként alapból ritkán sütök kalácsot, amikor pedig igen, akkor nem igazán szokott kimaradni belőle. Ha mégis, akkor ugyebár igyekszem olyan felfújtat csinálni, amilyet addig még nem. Most viszont eljött végre a lehetőség, hogy lecserélhessem a régi, ronda képeket. Limarától ui. csokoládés kalácsot kaptam a szülinapomra! :) Itthon betettem a mélyhűtőbe, hogy majd apránként kiolvasztva megeszegetjük. Akkor még nem sejtettem, hogy galád mód újra fogom hasznosítani az ajándékot. :D Egy reggel ui. a korábban vásárolt banánnal szemezve a homlokomra csaptam, hogy itt a jó alkalom: indulhat a csokoládés-banános kalácspuding torta újrafotózási akció! :D
A torta ennyi évvel később sokkal szebben mutat – hála Marcsinak a sütőtöktől aranysárga kalácstésztáért, az újragondolt csokis mascarponehabnak, és nem utolsósorban annak, hogy ez idő alatt a fotózás kapcsán is magamra szedtem némi tapasztalatot. :D
Bízom benne, hogy a kóstolóba adott szeleteknek köszönhetően Marcsi nem orrol meg rám, amiért így feldolgoztam a kalácsát. :)

 

Hozzávalók 24 cm-es kapcsos tortaformához:

a banános kalácspudinghoz:
80 dkg csokoládés kalács (ennek híján sima kalács)
2 banán (héj nélkül kb. 20 dkg)
4 tojás
2,5 dl habtejszín
1,5 dl tej
13 dkg cukor (vagy a kalács édességétől függően)
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg vaj+a forma kikenéséhez
1 kezeletlen citrom vagy narancs reszelt héja

a csokoládés mascarponehabhoz:
25 dkg mascarpone
1,5 dl habtejszín
3 dkg porcukor
1 dkg holland kakaópor + a szóráshoz

elkészítés:

1. A kalácsot vastagabb szeletekre, majd nagyobb kockákra vagy hasábokra vágjuk, és a fele mennyiséggel körben kirakjuk az alján és az oldalán vajjal kikent kapcsos tortaformát. Körben, nem túl szorosan elrendezzük rajta a banánkarikákat, és befedjük a többi kaláccsal.
2. A tejes tejszínt összemelegítjük a cukorral, a vaníliás cukorral, a vajjal, és miután langyosra hűlt, hozzákeverjük a tojásokat, a reszelt citrushéjat.
3. A keveréket a kalácskockákra öntjük, kissé lenyomkodjuk és állni hagyjuk, amíg a sütő bemelegszik.
4. A kalácspudingot készre sütjük, majd tortarácsra téve 30 percet a formában pihentetjük. Ezután elválasztjuk a sütőforma oldalától, lekapcsoljuk róla a karimát, és teljesen kihűtjük. Óvatosan áttesszük egy kínálótálra.
5. A díszítéshez a mascarponét kikeverjük a porcukorral, a kakaóporral, majd beleforgatjuk a habbá vert tejszín. Sima csővel ellátott habzsákba töltjük, és kidíszítjük a sütemény tetejét. Kakaóporral meghintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

Megjegyzés, tipp:
Sima kalács használata esetén mindkét rétegre szórjunk néhány deka durvára vágott étcsokoládét.

 

 

 

Cantucci – olasz mandulás kétszersült keksz

 

 

Avagy biscotti di Prato, magyarul keksz Prato városából. Ha nagyobb, akkor cantucci, ha kisebb, akkor cantuccini a neve. Az első mondatból pedig kiderül, hogy az olasz biscotti kifejezés kétszer sütött kekszet jelent, míg a cantucci(ni) egy speciális, mandulás változat – csak hogy tisztázzuk a nyelvi dolgokat. :D
Ennek a kétszersült keksznek egy toszkán (Prato-i) cukrász, Antonio Mattei szerzett hírnevet, na meg 1867-ben a párizsi világkiállításon számos díjat.
Eredetileg desszertborba (Vin Santo) mártogatva fogyasztják, de kávéhoz, kapucsínóhoz, teához is lehet majszolni. Én szívesebben ropogtattam magában, mindenféle tunkolás nélkül, mert nekem pont a ropogósság a lényeg. :)
A tradicionális változatban egyébként nincs semmiféle zsiradék, amitől ez a keksz kifejezetten ropogós és sűrű szerkezetű. Természetesen a cantuccinak is számos, különböző receptje és elkészítési módja ismert: lehet variálni a vaj mennyiségével, kerülhet bele egyéb olajos mag és aszalt vagy kandírozott gyümölcs, sőt bor vagy narancslé is. Láttam már csak tojásfehérjéből készült változatot is, ráadásul azt is habbá verve. A formázásban is lehetnek eltérések (lásd: rúddá vagy téglatestté való alakítás). Van, aki a vajat előbb kihabosítja a cukorral, aztán adja hozzá a tojást és a lisztet, míg mások az olvasztott vajas technikára esküsznek. Szóval ahány ház, annyi szokás. ;)
Én egy amerikai receptet választottam John Kanelltől, akitől megtudtam, hogy a cantuccit az USA-ban kissé átalakították annak érdekében, hogy egy kicsit puhább, morzsalékosabb állagot kapjanak, azaz több vajat tesznek a tésztába. John barátunk azonban visszatért az olasz gyökerekhez: kevesebb vajat használ, azt is olvasztva, mert szerinte ettől gazdagabb, ugyanakkor lágyabb ízű a keksz. Hogy miért ne érhetnénk el kihabosított vajjal is hasonló ízélményt, arról halvány lila gőzöm sincs, de tény, hogy ilyen kevés vajat nem is lehetne habosra kavarni. Mindenesetre a habosításnak köszönhetően egyébként több levegő jut a tésztába, ami szintén az omlósságot fokozza. Na, hát ettől tért el John, ahogy fentebb írtam.
Leteszteltem, és az eredmény valóban „egy finoman sűrű, gazdag és enyhén morzsalékos sütemény” lett, ami „puhább, mint a hagyományos olasz fajta, de az igazi amerikai stílusú biscottihoz képest kevésbé morzsálódó és levegős”.
Viszont egy valamit elbaltáztam: a cukrot nem kristály- hanem por formában vegyítettem a liszthez. Szerintem a nyers tészta emiatt lágyabb lett a kelleténél, ezért adtam még hozzá egy kis lisztet. Ezek hatására az én cantuccim még olaszosabb lett, hiszen a több liszthez képest így még kevesebb benne a vaj, ill. a tészta egy pöttyet talán sűrűbb és még annyira sem morzsálódós lett. Viszont pont annyira ropogós, hogy borba/kávéba mártogatás nélkül is nagyon kellemes, nem törik bele a fogam. Bár ez életem első cantuccija, de nem az utolsó, mert megéri kísérletezni vele. :)

 

 Hozzávalók:

25-28 dkg finomliszt (a tojás méretétől függően)
15 dkg porcukor vagy kristálycukor
1 és ½ tk. (7 g) sütőpor
egy csipet só
2 nagy tojás
5-6 dkg vaj, felolvasztva
½ tk. vanília esszencia (vagy 2 cs. Bourbon vaníliás cukor)
½ tk. mandula esszencia
6 dkg héjas vagy szeletelt mandula
1 kis tojás vagy maradék tojásfehérje a kenéshez
2 csapott ek. kristálycukor a szóráshoz
8 dkg étcsokoládé+1 tk. napraforgóolaj a díszítéshez
héjas mandula a szóráshoz

elkészítés:

1. A porcukrot, a sót, sütőport a liszthez vegyítjük. A közepébe ütjük a tojásokat, majd hozzáadjuk a vanília- és a mandula esszenciát. Összeállítjuk a tésztát, majd kétfelé vesszük és mindkettőbe belegyúrjuk az előzőleg kettéosztott felaprított, héjas vagy szeletelt mandulát.
2. A tésztadarabokat kb. 13×8 cm oldalhosszúságú téglatestté formázzuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. A tetejüket lekenjük felvert tojással/tojásfehérjével, és megszórjuk kristálycukorral.
3. Előmelegített sütőben épp csak addig sütjük, hogy egy kis színt kapjon, majd 20 percre tortarácsra tesszük hűlni. Ez idő alatt a sütő hőfokát mérsékeljük.
4. A tésztadarabokat recés késsel 45°-os szögben kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk, a tepsire sorakoztatjuk, és készre sütjük. Közben egyszer átforgatjuk a szeleteket. A cantucci kekszeket tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
5. A feldarabolt csokoládét az olajjal együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, félig vagy negyedig megmártjuk benne a kekszek egyik felét, és megszórjuk durvára vágott mandulával.

sütési hőfok: 180°C+160°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: 25+kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:
Én csak a kekszek egyik felét mártottam csokiba, a többit becsíkoztam.

 

 

Pekándiókrémes sifon torta kókusztejszínből

 

 

 

A Kutyafül sem ússza meg az öregedést, neki is évente van szülinapja – még jó, hogy csak egyszer! :D A diótorta és a pizza elmaradhatatlan ilyenkor, így ma is megkapta a vágyott kedvenc étkeit. :)
A diótortán szerencsére mindig van lehetőségem változtatni egy kicsit, szóval nem az van, hogy csakis azt a családi receptet süthetem meg neki, amit gyerekkora óta szeret, és ami egyébként fent van itt, a Sünisen is. Időközben lett egy újabb kedvence, a két évvel ezelőtti pekándiókrémes torta, ami nálam a csúcstartó. Azt kapta tőlem tavaly is, mert annyira szerettük mindannyian, hogy lemondtam az újítási igényemről. Most viszont csak piszkálta a fantáziámat az a fránya variálás, így a fent említett pekándiósat alapul véve alkottam meg ezt a mostanit. Ezúttal nem csak a krémbe, de a piskótába is belenyúltam (mármint ötletileg, nem csupán kanállal, lapáttal, mutatóujjal). Előbbi csak azért készült kókuszkrémből, mert a hűtőben várakozó UHT tej megpimpósodott (???), és nem volt kedvem eltekerni a boltba. A tészta egy másik szülinapi torta és a húsvéti torta kapcsán szuperül vizsgázott, ezért most is ezt a fajtát választottam, csak darált dióval dúsítva.
A piskóta kapcsán meg kell jegyeznem, hogy utólag kicsit felhúztam a szemöldökömet, mert a videós recept azt sugalmazta, mintha a sifon piskóta nem alapanyag használatában, hanem csak a készítési technikájában térne el a jól ismert piskótáétól. Nevezetesen abban, hogy a cukrot nem csupán tojássárgájával, hanem egész tojásokkal kell felhabosítani, és akkor már hívhatjuk is chiffon vagy sifon piskótának. Az, hogy víz, olaj és sütőpor (utóbbi szerintem simán elhagyható) is kell bele, nem tűnt újdonságnak, legfeljebb csak az, hogy a víznek forrónak kell lennie. És itt elkapott a gépszíj: elkezdtem utánajárni a klasszik és a sifon piskóta közötti különbségeknek, tudva azt, hogy a jól ismert piskóta kapcsán egyébként is vannak készítéstechnikai és alapanyagbeli eltérések. Ezeken végigrágva magam, végül lemondtam róla, hogy hosszabb elemzésbe bocsátkozzam a sifonról (arról inkább olvasd el ezt a részletes és érdekes bejegyzést).
Lényeg a lényeg: még ha nem is attól lesz sifon piskóta a piskóta, hogy milyen technikával készítjük, számomra konkrétan a piskótatészta kapcsán mindenképp újdonságnak hatott a cukrot egész tojásokkal kihabosítani, sőt forró (!) vizet adni hozzá. Egyébként az olaj és a víz egyidejű használatában van a kutya elásva, ez visz közelebb a különbségek megértéséhez. Tehát a klasszik piskóta és a sifon nagyon hasonlítanak egymásra, csak az utóbbi a folyadéknak és az olajnak (és talán egy kicsit a sütőpornak) köszönhetően légiesebb, puhább, szaftosabb és ruganyosabb. :) Szerintem sokan alapból is sifon piskótát sütnek, csak épp nem tudják, hogy az az. :D
Miután a fejemben kitisztult a kép, ennek tudatában kóstoltam meg ezt a tortát, és valóban éreztem a különbséget. A Kutyinyeknek viszont nem szükséges tudnia az efféle praktikákat, számára csak az a fontos, hogy finom legyen. :D Szerencsére a széles mosolya, amikor belekóstolt a tortájába, ezt támasztotta alá. :) A krém is pozitív értékelést kapott, és külön örültem neki, hogy megérezte azt a kis eltérést, hogy ezúttal kókusztejszínből készült. Valóban lehetett érezni a különbséget, az enyhe kis kókuszos ízt.
Boldog szülinapot, Kutyánszki!❤

 

Hozzávalók 16 cm-es tortaformához:

a piskótához:
4 nagy tojás
15 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
15 dkg finomliszt
5 dkg pirított, darált dió
2,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
4 g sütőpor
50 ml forró víz
40 ml napraforgóolaj

a diókrémhez:
5-6 dkg étkezési kukoricakeményítő
3 dl kókusztejszín
1,5 dl víz
12 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
10 dkg pirított, darált pekándió
1 kezeletlen citrom reszelt héja

a díszítéshez:
5 dkg ét-, tej- vagy fehér csokoládé
1 tk. napraforgóolaj
1-2 ek. darált dióbél

elkészítés:

1. A pekándióból a teljes mennyiséget zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, és miután kihűlt, ledaráljuk. 10 dkg darált dióhoz reszelt citromhéjat keverünk, a többit a keményítővel és a sütőporral együtt a liszthez vegyítjük.
2. A piskótához a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral robotgéppel magas fokozaton jó 5 perc alatt habosra kavarjuk. Kisebb adagokban hozzáforgatjuk előbb a lisztkeveréket (robotgéppel nagyon alacsony fokozaton kevertem bele), majd folyamatos keverés mellett a forró vizet és az olajat.
3. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük, 3-4-szer a konyhapulthoz ütögetjük, hogy a légbuborékok egy része távozzon, és előmelegített sütőben megsütjük. A kész piskótát a félig kinyitott ajtajú sütőben hagyjuk 5-10 percet, majd tortarácsra tesszük, és a formában hagyjuk kihűlni.
4. A krémhez a kókusztejszínt vízzel hígítjuk, hogy kókusztejet kapjunk. A keményítőt a porcukor felével lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük egy kevés kókusztejjel, majd a többi tejet is hozzáöntjük. Közepes lángon pudingot főzünk belőle. Folpackkal letakarva hagyjuk kihűlni, majd alaposan átkeverjük.
5. A puha vajat a többi porcukorral és a vaníliás porcukorral habosra kavarjuk és beledolgozzuk a reszelt citromhéjjal kevert, pirított darált diót és a kókusztejpudingot. Magas fokozaton 1 percig keverjük. A krémet 3 egyenlő részre osztjuk.
6. A piskóta tetejét egyenesre vágjuk, 3 lapra szeljük és betöltjük a krémmel. A 3. adag krémmel körbekenjük a tortát, és egy keveset habzsákba töltve tetszés szerint kidíszítjük a torta tetejét, ill. megszórjuk darált dióval.
7. A csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, majd nejlonzacskóba töltjük, aminek az egyik csücskére lyukat vágunk. Egy tálcára sütőpapírt teszünk, és a csokiból szívformákat rajzolunk rá. Dermedésig mélyhűtőbe tesszük.
8. A csokiszívekkel körben kidekoráljuk a torta oldalát és a tetejét. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:

A keményítőből főzött, kicsit masszívabb kókuszkrémpuding a vajjal összeforgatva kissé ikrás lesz. Ezt kiküszöbölendő, először robotgéppel alaposan át kell keverni a pudingot, majd miután összeforgatjuk a kihabosított cukros vajjal, botmixerrel pár perc alatt teljesen csomómentesre dolgozzuk.

 

 

 

Habkönnyű vajastekercs

 

 

Mindig is idegenkedtem a fentihez hasonló hangzatos jelzőktől, de ez a péksüti valóban légiesen könnyed tésztájú, és már csak emiatt is annyira szeretni való. Igaz, pöttyet időigényesebb elkészíteni – főleg a c) módszer szerint, pláne ha a sütő is bekrepál –, de még mindig nem olyan munkás, mint a croissant, ellenben az evés közbeni élmény ahhoz közelít.
A tésztát a már bevált arányok szerint készítettem, így nem ez volt számomra a lényeg, hanem a formázási technika, ami azért, ha belegondolok, szintén nem jelentett olyan nagy újdonságot, hiszen vajjal megkenni és feltekerni a tésztát nem nagy ördöngösség. Viszont az extra hosszúra nyújtás és a kétszeri feltekerés miatt mégsem volt annyira szokványos. Kisülve ui. ennek köszönhetően lett réteges, lyukacsos textúrájú és extra puha.
Még a tavalyi év során gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem – minden alkalommal egyre inkább stanglisítva az először csak hosszúkás zsemle alakú péksütit, miközben többféle formázási módot alkalmaztam, tesztelendő a leggyorsabb eljárást. :D
Viszont, remélhetőleg senki nem jár úgy közben, ahogyan a legutóbbit megelőző alkalommal én, amikor is az első tepsi vajastekercs 6 perc után kénytelen volt kijönni a sütőből. A mindössze 5 éves szerkezet (amit a házzal együtt vettünk, és én csak 2 éve használtam) ui. levágta a fírelét a tönkrement fűtőszálnak „köszönhetően”. Az éppen sülésnek indult kiflik végül két részletben airfryerben pirultak készre, míg a másik tepsin lévő, már megkelt adag nyersen ment a fagyasztóba. – Abban bíztam, hogy a sütő hamar megjavul, és pontot tehetek a művelet végére.
A félig sült tekercsek a forró levegős szerkentyűben sajna nem pirultak egyenletes színűre, ezért a tetszetős külalakra vonatkozó igényem nem teljesült, így inkább nem is kaptam lencsevégre az eredményt. Az újabb sütésre viszont várni kellett, mert a gépezet hosszabb időre lerokkant, és az a bizonyos másik adag péksüti bő egy hétig a frigóban fagyoskodott. De amint megérkezett és beszerelődött az új fűtőszál, újra örülhettünk a kisült vajaskiflik nyújtotta élvezetnek. Ezek viszont az aznapi rossz fényviszonyok miatt megint csak nem fotózkodtak, pontosabban mindössze egyetlen élesebb képet sikerült összehoznom (ami alant látható).
A két ünnep között a sütő azonban végleg behalt, és egyébként totális X-akta, hogy a karácsonyt mégis hogyan bírhatta ki. Most ui. az elektronikája adta meg magát, aminek az újraprogramozása hetekbe telt volna a Kutyának, (de más szakinak is, aki amúgy is ugyanazt csinálta volna, mint a Kutyinyek, csak sok pénzért), így nem tudtuk megmenteni. Úgyhogy nem várt kiadásként vettünk egy fapados (értsd: szinte elektronikamentes) típust, azok ui. tovább bírják a kiképzést.
Amint kedvet éreztem az újbóli tekercseléshez, a sütést az új készülékben is kipróbáltam. A hosszú, egyenes kifliforma után azonban mégis visszatértem a rövidebb alakhoz, és végül ezt a negyedik alkalommal készült változatot örökítettem meg. Persze, cseppet sem bántuk, hogy ilyen sokszor került asztalra, hiszen az ilyen típusú péksüteményekkel sosem lehet betelni. :D Nálunk méltán lett kedvenc, különösen a mandulás tetejű, mert ez a ropogós, zamatos réteg plusz élvezetet nyújt és passzol a sós töltelékhez is. :) A csokis-pisztáciás/diós-aszalt vörös áfonyás tetejű pedig magában is finom, de mogyorókrémmel vagy lekvárral megkenve pazar.

Hozzávalók 10 darabhoz:

50 dkg finomliszt
5 dkg kristálycukor
1 csapott ek. só
3 ek. növényi olaj vagy 3 dkg puha vaj
2 dkg friss élesztő
kb. 3 dl tej
10 dkg vaj a kenéshez
1 tojássárgája+1 ek. tej a tetejére
mandulaforgács vagy egyéb olajos magok a díszítéshez
olvasztott étcsokoládé+aprított kandírozott áfonya és/vagy olajos magok, ha édesen esszük

elkészítés:

1. Az élesztőt a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk, elkeverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi langyos tejet, majd összeállítjuk a tésztát (szükség esetén kevés langyos vizet adhatunk még hozzá), és beledagasztjuk az olajat/vajat. A fényes felületű, rugalmas tésztát vékonyan kiolajozott/kivajazott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát háromféleképpen formázhatjuk:
   a) két bucit gömbölygetünk belőle, majd 15-20 perc pihentetés után mindkettőt 40×30 cm-es téglalapra nyújtjuk, megkenjük puha vajjal, és a hosszabbik oldaluknál fogva felgöngyöljük. A hajtásnál összecsipkedjük a tésztát. A 2 tésztarudat hajtással lefelé deszkára fektetjük, és nejlonzacskóba húzva mélyhűtőbe tesszük annyi időre, hogy a benne lévő vaj lehűljön, de a tészta még szelhető legyen (ez kb. 30 perc). A lehűtött roládokat 5-5 darabra vágjuk.
   b) Az a) módszer szerint kinyújtott és vajjal megkent tésztalapokat a hosszabbik oldaluk mentén 8 cm széles sávokra vágjuk, és az így kapott 5-5 tésztacsíkot feltekerjük. Ugyanúgy hűtjük.
   c) A tésztából 10 db hosszúkás zsemlét formázunk, és pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon ellapítjuk. Mindegyiket 24×12 cm-esre kinyújtjuk és megkenjük puha vajjal. A rövidebbik oldaluknál fogva feltekerjük, majd a fenti módon lehűtjük.
4. Bármelyik módszer szerint is készítjük, a továbbiakban így járunk el:
   egy lehűtött tésztatekercset függőleges helyzetben az enyhén lisztezett munkalapra teszünk, és nyújtófával teljes hosszában megütögetjük, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Ezután 40-50 cm hosszúra kinyújtjuk, majd feltekerjük, és a tetején 2 bevágást ejtünk. Így készítjük el a többit is, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk. Letakarva, szobahőmérsékleten (20-21°C) 1-1,5 óra alatt megkelesztjük.
5. A tetejüket lekenjük tejjel felvert tojássárgájával (ügyelve, hogy a vágatba ne kenjük bele a tojást), és megszórjuk tetszés szerint szeletelt mandulával vagy más olajos maggal. Körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben megsütjük. A tekercseket tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 15-20 perc

Megjegyzés, tipp:

Én mindhárom módszert kipróbáltam: a c) módszer időigényesebb az egyenkénti nyújtás miatt, viszont aki nem túl ügyes abban, hogy a tésztát kellően nagy méretűre és szabályos téglalap alakúra kinyújtsa, annak ez a verzió talán könnyebben kivitelezhető. Az a) és a b) technika mindenképp gyorsabb.
Én egyszerre csak 2 tekercset vettem ki a mélyhűtőből, hogy a vaj ne puhuljon meg túlzottan a tésztában, amíg mindegyikkel elkészülök; a formázást követően pedig egymás után hűtőbe tettem őket, nejlonzacskóval beburkolt deszkára. Amikor mindegyikkel elkészültem, tepsire sorakoztattam a megformázott tekercseket. Ilyen módon kábé egyszerre kelnek meg.
Tojás helyett vajjal is megkenhetjük a péksütik tetejét.
Ehetjük édesen, valamilyen lekvárral/dzsemmel vagy mogyorókrémmel, és a tetejét meglocsolhatjuk olvasztott csokoládéval, ill. megszórhatjuk kandírozott gyümölcsökkel, olajos magokkal. (Én most 5 tekercset úgy készítettem el, hogy édes kencével ehessük, de a mandulás tetejűeket meghagytam sós szendvicsalapnak.)

 

 

stangliként is mutatós

Csokoládés-görög joghurtos chiapuding (gluténmentes)

 

 

 

Amikor az ember fogyókúrára adja a fejét, de közben nem akar lemondani az édességről, próbál egészséges(ebb) sütiket készíteni. Pl. olyanokat, amiben nincs cukor és/vagy kevesebb a zsír, ill. a liszt valami egyébbel van helyettesítve. – Nem állítom, hogy az alábbi poharas desszert az egészségesség netovábbja, hiszen a méz miatt azért hizlal ez is, de a cukornál mindenképp jobb választás, ráadásul magas kakaótartalmú étcsokit használtam, aminek a cukortartalma alacsony. Továbbá a joghurt is legalább nem a klasszikus natúr, hanem görög, ami ezáltal több fehérjét, de kevesebb szénhidrátot és cukrot tartalmaz. A chiamagnak pedig rengeteg pozitív tulajdonsága van, főleg ha mértékkel fogyasztjuk. A kész krémet én négy kisebb adagra osztottam, így aztán pláne nem estem akkora bűnbe, viszont az édesség-élmény megvolt, és egy kemény edzés után valóságos jutalomnak éreztem. :)
A 85%-os étcsoki egyébként régóta kallódott a konyhaszekrényben, mert bár én csak az étcsokoládét szeretem, azért az ennyire durván magas százalékút én sem szívesen szopogatom. Ebbe a desszertbe beletenni viszont jó döntésnek bizonyult, mert a telt csokiíz a kellő édességgel megtámogatva olyan zamatossá tette a pohárkrémet, hogy még a Kutyafül is boldogon kanalazta, pedig ő alapvetően nem egy étcsoki-fan. :)

Hozzávalók 2-4 személyre:

50 dkg laktózmentes görög joghurt
10 dkg akácméz vagy növényi szirup (pl. agavé vagy juhar)
5 dkg étcsokoládé (85%-os)
4 dkg chiamag
1 ek. vaníliapaszta
reszelt étcsokoládé a díszítéshez
pirított mandula a díszítéshez

elkészítés:

1. A joghurtot 3 evőkanál kivételével vízgőz fölött felmelegítjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és elkeverjük benne a chiamagot, valamint 8 dkg mézet és a vaníliapasztát. A keveréket kettévesszük.
2. A feldarabolt étcsokoládét a félretett joghurttal vízgőz fölött felolvasztjuk, az egyik adag chiamagos joghurthoz keverjük, és a megmaradt mézzel édesítjük még.
3. A kétféle keveréket – tetszés szerint adagolva – elosztjuk 2 vagy 4 üvegpohárban, és legalább 4 órára hűtőbe tesszük.
4. A desszerteket közvetlenül fogyasztás előtt megszórjuk reszelt étcsokoládéval és pirított mandulapehellyel.

 

 

Bounty tarte

 

 

Nem gyakran fordul elő, hogy a délután kellős közepén nekifogok egy édességnek, de a reggeli fények most aranyat érnek, úgyhogy a fényképezés miatt így az ősz vége felé csakis előző nap süthetem meg a fotóalanyt, hogy másnap esélyem legyen gyorsan lencsevégre kapni. Főleg, ha a készítés okán nem akarok hajnal 3-kor kelni. És hát ugye akar a fene, bőven elég Trygi miatt kivánszorogni az éjszaka kellős közepén. :D
Nálam most a kókusz van soron, ezért rövid időn belül három édességet is készítettem vele, amelyeknek egytől egyig nagy sikerük volt. Ebből kettő linzertészta alappal készült, de nem csak küllemben van köztük különbség, hanem abban is, hogy az alábbi torta tésztájába mandula is került. E tény pedig mind ízében, mind omlósságban az előzőhöz képest kicsit mássá teszi a receptet. A töltelékről nem is beszélve, ami aztán végképp eltér a korábbi tartlettől.
A fenti magyarázkodásnak azért érzem szükségét, mert a linzertészta gyakori használata nálam biztosan szembetűnő. :D Akár zavarja ez a kedves olvasót, akár nem, a linzer a jövőben is visszatérő vendég lesz itt, tekintve hogy hatalmas kedvenc – kókusz- és csokikrémmel is. ;) Egyébként szerintem meglehetősen laktató, nekünk bőven elég volt belőle egy szelet.

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
10 dkg őrölt mandula (héjas)
12 dkg vaj
8 dkg cukor
1 nagy tojás fele
½ mk. sütőpor

a töltelékhez:
15 dkg kókuszreszelék
8 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
2 és ½ tojás
1 kis pohár (125 g) natúr joghurt
1 dl kókusztejszín (pl. Delcoco)
2 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
1 púpozott ek. (5 dkg) házi sárgabaracklekvár

a csokoládékrémhez és a díszítéshez:
12 dkg ét- és tejcsokoládé tetszés szerinti arányban (nálam 2/3-1/3)
porcukor ízlés szerint (elhagyható)
1,5 dl kókusztejszín
2 dkg pirított, aprított mandula
kókuszreszelék

elkészítés:

1. A tésztához az őrölt mandulával, cukorral, sütőporral vegyített lisztet összemorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal. A felvert tojást a közepébe öntjük, villával fokozatosan hozzádolgozzuk a morzsalékos lisztet, majd gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A lágy tésztát enyhén lisztezett sütőpapíron kb. 27 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, majd 20 percre hűtőbe tesszük.
3. A tésztával kibéleljük a piteformát, majd a tésztakosarat villával több helyen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva, további 20 percre visszatesszük a hűtőbe.
4. A töltelékhez a tojásokat összekeverjük a cukorral, a joghurttal, beleforgatjuk a pudingporral vegyített kókuszreszeléket, és hozzákeverjük a kókusztejszínt.
5. A tésztakosarat egyenletesen megkenjük a baracklekvárral, és rásimítjuk a kókuszkrémet. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
6. A mandulapelyhet zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk. Hűlni hagyjuk.
7. A csokoládékrémhez a kókusztejszínt kis lángon, kevergetve felhevítjük, a darabolt csokoládéra öntjük, és 1 perc elteltével alaposan összekeverjük. (Ha szükséges, ízlés szerinti mennyiségű porcukorral édesíthetjük.)
8. A csokikrémet a süteményre öntjük, körkörösen eloszlatjuk, majd a szélét körben megszórjuk pirított, aprított mandulával és kókuszreszelékkel. Hűtőbe tesszük dermedni, majd cikkekre vágjuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc

Megjegyzés, tipp:
Kókusztejszín helyett a kókuszkrémhez tejet, a csokoládékrémhez habtejszínt is használhatunk.