2018. december 31.

Az év utolsó napjára...






„Álljunk meg és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre! Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha. Örüljünk annak, ami jönni fog! Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.”
 
Idézet a Szilveszter éjjel c. filmből




Boldog új évet kívánok mindenkinek!

🍀 🍀 🍀

Mákos-parmezános kréker







Ezt a krékert nem szabad megsütni! :D Na jó, persze, hogy szabad, de csak saját felelősségre, mert irgalmatlan mód eteti magát. :D Nem is érdemes kisebb adaggal próbálkozni, hanem már elsőre a receptben megadott mennyiséget célszerű elkészíteni. Én bezzeg csak másodikra sütöttem ennyit, mert amikor először kipróbáltam, még aggodalmaskodtam, hogy hátha nem fog annyira ízleni, és akkor feleslegesen használtam el a hozzávalókat. De kiderült, hogy ebből a huncut sós sütikéből nem elég az egy tepsi, mert azt 2 személy simán bepuszilja az esti film első 20 percében. :D Így hát pár nappal később dupla adagot gyúrtam be, és boldogan kuckóztunk be este a több, mint 400 db kis kockával. :D Mielőtt bárki megbotránkozna, hogy „jesszusmaris, hogy lehet ennyit megenni?!”, megnyugtatásul közlöm, hogy nem pusztítottuk el egyszerre az összeset, de a felét igen. :D
Mivel annyira imádni való, lehengerelhetjük vele a vendégeinket is – hívjuk őket bármilyen alkalomra. Szilveszterkor meg pláne jól jön az ilyen fincsi vendégváró, hogy legyen minek felszívnia a sok pezsgőt éjfél után. :D Csak szólok, hogy nem árt inkább 4 tepsivel sütni – pepecsmunka ide vagy oda –, mert irtó gyorsan elfogy ám az alább megadott mennyiség is.






Hozzávalók kb. 70 dkg-hoz:

20 dkg finomliszt
20 dkg rétesliszt
2 tk. só
2 dkg szemes mák + a szóráshoz
6 g sütőpor
20 dkg vaj
8 dkg reszelt parmezán
2 kis tojássárgája
kb. 10 dkg tejföl
1 tojásfehérje a kenéshez

elkészítés:

  1. A sütőporral, sóval, mákkal vegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a reszelt sajtot, a tejföllel elkevert tojássárgákat, és sima felületű tésztává gyúrjuk. (Ha ragad, 10 percre hűtőbe tesszük.)
  2. A tésztát lisztezett felületen kb. 0,5 cm vékony téglalapra kinyújtjuk, pizzavágóval 1,5x1,5 cm-es kockákra vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk.
  3. A tetejüket lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, megszórjuk szemes mákkal, és előmelegített sütőben egymás után megsütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc














2018. december 30.

Zserbó







A zserbó nálam sokáig olyan volt, mint a bejgli: 1. nem kedvenc, 2. csak egyszer ettem igazán finomat. Mígnem tavaly szeptemberben megsütöttem életem első zserbóját. Annyira sikeres volt ez az első alkalom, hogy adventkor már bátran újráztam. :) Az a bizonyos 2. sütés már a blogra is felkerült, és rendhagyó módon meggylekvár került bele. Imádtuk! :D Egyértelmű volt, hogy idén is megsütöm, de ezúttal a klasszikus változatot. Mivel módosítottam az első receptemen, ezért ennek a zserbónak is mindenképp meg akartam adni az esélyt, hogy szélesebb körben mutogassa magát. :D A tésztája pihentetés nélkül is puha és porhanyós – naná, hiszen állítólag a zsír a zserbó lelke –, úgyhogy a levágott tésztaszéleket egy ültő helyünkben már aznap be is pusziltuk. :D Nálunk most ez a süti az egyik kedvenc, és konkrétan a képeken látható szeleteket eszegettük karácsonykor, ill. fogjuk fogyasztani szilveszterkor is. :)






Hozzávalók 35x23 cm-es tepsihez:

Tésztához:
55 dkg finomliszt
20 dkg zsír
8 dkg vaj
8 dkg porcukor
½ mk. só
2 tojássárgája
2 dkg élesztő
0,8 dl tej
8 dkg tejföl

Töltelékhez:
40 dkg darált dióbél
20 dkg porcukor
5 dkg vaníliás porcukor
1 ek. őrölt fahéj (elmaradhat)
1 citrom reszelt héja
55 dkg sárgabaracklekvár

Tetejére:
20 dkg étcsokoládé (40-50% kakaótartalmú)
1 ek. napraforgóolaj

elkészítés:

  1. A tésztához a langyos tejben kevés cukorral, 2 dkg liszttel simára keverjük az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk.
  2. A porcukorral, sóval vegyített többi lisztet összemorzsoljuk a hideg zsírral, a kis kockákra vágott vajjal, majd hozzáadjuk a tejföllel elkevert tojássárgákat, az élesztős tejet, és megdagasztjuk. A tésztát négyfelé vesszük, és letakarva 30-60 percet kelesztjük.
  3. A töltelékhez a darált diót összekeverjük a kétféle porcukorral (a fahéjjal) és a reszelt citromhéjjal.
  4. A megkelt tésztagombócokat liszttel hintett felületen egymás után tepsi méretűre kinyújtjuk, és az első lapot a kizsírozott, sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük. Megkenjük a lekvár 1/3-ával, rászórjuk a cukros dió harmadrészét, és befedjük a második tésztalappal. Így járunk el a többi tésztával és töltelékkel is.
  5. A töltött tésztát hústűvel több helyen az aljáig átszurkáljuk, majd letakarva, meleg helyen 30 perc alatt megkelesztjük.
  6. A süteményt 180°C-ra előmelegített sütőben 25 percig sütjük, majd a hőmérsékletet 160°C-ra mérsékelve további kb. 10 perc alatt készre sütjük.
  7. A zserbót pár perc elteltével óvatosan átfordítjuk egy vágódeszkára, hogy a sima alja legyen felül. Levesszük róla a sütőpapírt, és így hagyjuk teljesen kihűlni. (Ha szükséges, a sütemény széleit egyenesre vágjuk.)
  8. A mázhoz a csokoládét az olajjal gőz fölött felolvasztjuk, 2 evőkanálnyit félreteszünk belőle, és a többi olvasztott csokoládét egyenletesen eloszlatjuk a sütemény tetején. Hűvös helyen dermedni hagyjuk, majd a félretett csokival körkörös mintát rajzolunk a megszáradt csokoládéra. Ismét száradni hagyjuk.
  9. A zserbót vágódeszkástól nejlonzacskóba húzzuk, hűvös helyen/hűtőben néhány órát vagy egy éjszakát pihentetjük, majd tetszés szerinti nagyságú és formájú szeletekre vágjuk.
sütési mód: alul-felül sütés

Tipp:
Olvasztott étcsokoládé helyett kakaóporból, porcukorból, vízből és vajból készített mázzal is bevonhatjuk a süteményt. Én nem annyira kedvelem azt a fajta mázat, ezért használok étcsokit.










2018. december 27.

Köménymagos kelt stangli







Az idén kevés idő jut arra, hogy szilveszterre olyan ételekkel készüljek, amiket még nem próbáltam. Helyette ismét  eltöltünk néhány napot Erdélyben. A hófödte hegyek látványa ugyan (sajnos) elmaradt, így ma reggel, ébredéskor nem csodálhattuk meg a fehérségbe burkolózó Székelykőt. Kicsit feljebb autózva azért részünk lesz a havas tájban, és valószínűleg a mai vidám szánkózásban nem lesz hiba. :)
Az év vége persze nem múlhat el sós süti nélkül, kell, hogy legyen valami ropogtatni való. Stanglit még sosem sütöttem, pedig olyan, mint a pogácsa, csak más a formája. Én most ezt a kelt változatot próbáltam ki Lajos Mari receptje alapján (a mennyiségeket felezve, ill. a készítés kapcsán egy kis változtatást is beiktatva), és hamar kiderült, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy elkészítettem. Nagyon könnyű, puha tésztája van. :) Szilveszterre jó választás lehet sós vendégvárónak.







Hozzávalók 60 darabhoz:

Tésztához:
25 dkg finomliszt + egy kevés az összeállításhoz
1 csapott tk. só
12 dkg vaj
12 dkg (20%-os) tejföl
1 kis tojássárgája
1,25 dkg friss élesztő
0,5 dl tej
1 tk. cukor

Kenéshez és a szóráshoz:
1 kis tojás
2 ek. köménymag
1 púpozott tk. durva szemcséjű só

elkészítés:

  1. A langyos, cukros tejben simára keverjük az élesztőt 1 evőkanál liszttel, és letakarva felfuttatjuk. A tojássárgáját elkeverjük a tejföllel. A köménymagot elvegyítjük a sóval.
  2. A sóval kevert lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, a tojásos tejfölt, és összegyúrjuk (nem kell dagasztani).
  3. A lágy, ragadós tésztához annyi lisztet gyúrunk, hogy cipóvá tudjuk formázni, majd tálba tesszük, és letakarva, a hűtőben fél óra alatt megkelesztjük.
  4. A megkelt tésztát lisztezett felületen 30x25 cm-es téglalapra nyújtjuk, hosszában kettévágjuk, és mindkét tésztalapot 1 cm széles rudakra szeljük.
  5. A stanglikat sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk egymástól fél centi távolságra, a tetejüket lekenjük felvert tojással, és megszórjuk a sós köménymaggal.
  6. Előmelegített sütőben megsütjük, majd a tepsikben hagyjuk kihűlni. Tálcára rendezzük és frissen fogyasztjuk.
sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

Tipp:

A frissen kisült, kihűlt stanglikat eltehetjük későbbre. Dobozba vagy papírtálcára rendezve lefagyaszthatjuk, majd sütőben vagy mini grillerben felmelegítjük.










2018. december 22.

Karácsony



Minden kedves Olvasómnak
békés, boldog ünnepeket kívánok!


 🌲❋🌲✲🌲❋🌲

Marcipános, rumos csokoládétortácskák







A minitortákat nagyon cukinak tartom, de mivel a piskóta kör alakúra való kiszaggatásából származó lehulló tésztaszélek felhasználására is ki kell találni valamit, ezért meglehetősen ritkán fordul elő, hogy ilyen édesség készítésére adom a fejem. De az ünnep az mégiscsak ünnep – ilyenkor hamarabb úgy dönt az ember lánya, hogy időigényesebb desszerttel rukkol elő. Bevallom, ezt a süteményt egy, a hűtőben várakozó, korábban elkészített krém miatt találtam ki. Akkor úgy tűnt, túl sok tejszínt kevertem a csokoládéhoz, és az elég lágy maradt. Új krémet gyártottam, emezt meg betettem a hűtőbe. Amikor később rákukkantottam, kiderült, hogy csak idő kellett neki, hogy kellően megdermedjen. Így hát pár napig tartogattam, amíg kialakult, mihez is fogom majd használni. Végül egy kis marcipánnal karöltve, ezekbe a kis sütikbe töltöttem. A dekorálásnak pedig csak a fantáziánk szabhat határt – az én fantáziám most ennyire futotta. :D
Talán kevésnek tűnhet ez a 4 tortácska, de mivel nagyon csokis, bőven elég belőle fejenként egy darab. Különösen akkor, ha a karácsonyi vacsora után esszük szűk családi körben, ahol csak 4-en vannak jelen, mint ahogyan például nálunk. Márpedig mi már évek óta nem visszük túlzásba az ünnepi habzsidőzsit, úgyhogy pont elegendő ez a 4 minitorta az egyéb édességek mellett. :)






Hozzávalók 4 darabhoz:

Piskótához:
4 tojásfehérje
2 tojássárgája
10 dkg porcukor
11 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
1 csapott mk. sütőpor
1-2 ek. hideg víz

Rumos csokoládékrémhez:
10 dkg étcsokoládé (40-50% kakaótartalmú)
2 dl habtejszín
2 tk. porcukor (vagy a csokoládé édességétől függően)
1 ek. Portorico rum

Marcipánréteghez:
10 dkg cukrozott marcipánmassza
1 mk. meggylé vagy piros ételfesték

Díszítéshez
cukorgyöngyök

elkészítés:

  1. A rumos csokoládékrémhez az étcsokoládét a porcukorral 0,5 dl tejszínben felolvasztjuk, hozzáadjuk a rumot, kevergetve langyosra hűtjük, majd óvatosan hozzáforgatjuk a tejszínhabot. A krémet sima csővel ellátott habzsákba töltjük és hűtőbe tesszük, hogy kissé megdermedjen.
  2. A piskótához a tojásfehérjét a porcukorral fényes, kemény habbá verjük, majd egyenként hozzáforgatjuk a tojássárgákat, végül a vizet és a kakaóporral, sütőporral vegyített lisztet. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt 20x30 cm-es tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
  3. A kész piskótáról lehúzzuk a sütőpapírt, rácsra téve hagyjuk kihűlni, majd 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval 12 db kört vágunk ki belőle.
  4. A marcipánt összegyúrjuk a meggylével/ételszínezékkel, és porcukorral hintett felületen 3-4 mm vastagságúra kinyújtjuk. 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval 4 db kört szaggatunk ki belőle.
  5. Az egyik kis tésztalapra csokoládékrémet nyomunk, kissé elkenjük és ráhelyezünk egy másik lapot. Nagyon vékonyan megkenjük csokoládékrémmel, és ráhelyezünk egy marcipánlapocskát. A 3. piskótalapra szintén nagyon kevés krémet kenünk, és a marcipánra fektetjük. A többi hozzávalóval is így járunk el.
  6. A megmaradt krémmel körbekenjük a tortácskákat, és a tetejükre gömböcskéket nyomunk. A sütemények alját körben, ill. a tetejüket is hópehely formájú cukorgyöngyökkel díszítjük. Dermedésig hűtőbe tesszük.
sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés:

A marcipánból szaggatás után kimarad valamennyi, de nem érdemes kevesebbel dolgoznunk. A nagyobb mennyiséget ui. könnyebb kiszaggatni. Ha mégis fel szeretnénk használni a megmaradt marcipánt, pici csillag alakú kiszúróformával vágjunk ki belőle néhány csillagot, és cukorgyöngyök helyett azokkal díszítsük fel a tortácskák tetejét.
















2018. december 19.

Gesztenyés szelet







A gesztenyekocka az egyik kedvenc karácsonyi süteményem. A blogom még nem is létezett, amikor ez a recept népszerű édességnek számított azon a receptgyűjtő oldalon, amit aztán 2 év után magam mögött hagytam. A recepttől persze nem váltam meg, hanem átköltöztettem ide, a Sünis kanálra. Évekig nézegettem – egyre morcosabb ábrázattal – a róla készített fotókat, és most végre eldöntöttem, hogy újakra cserélem. Hiszen az eltelt időben a saját megítélésem szerint is egy csöppet azért sikerült fejlődnöm fotózásilag, és az ügyesebb énem nem bírta nézni a korábbi csúf képeket. :D Az újrázás másik oka az volt, hogy konkrétan gesztenyekockát már legalább 4 éve nem sütöttem karácsonyra, csak egyéb, nagyon hasonló gesztenyés alternatívákat. Így hát a napokban nekifogtam, hogy akkor majd most. És juszt is megcsinálom az ipari szenny Hulala nélkül! :D
Csak fele mennyiséget akartam készíteni, de a lisztet, a kakaóport és a sütőport buta mód a 6 tojásos piskótához mértem ki, ill. vegyítettem össze. A 3 tojásból viszont akkorra már kikeverődött a cukros tojássárgája és keményen állt a fehérjehab, arra várva, hogy a száraz anyagot is beleforgassam. Ettől persze még maradhattam volna az eredeti receptnél, és úgy volt, félreteszem egy másik alkalomig a plusz kakaós lisztet. A véletlenül választott nagyobb tepsi azonban dugába döntötte a tervet, mert a tésztamassza túl kevésnek bizonyult a 20x30-as tepsihez – a piskóta első ránézésre igen vékonynak tűnt. De megtetszett nekem ez az alacsony tészta, így hát ott és akkor a sütemény eredeti külalakja is csak vágyálom maradt. Egy ilyen vékony tésztarétegen ui. nem mutatott volna valami jól a krém és annak tetejében a nála is magasabb tejszínhabréteg. Ekkor eldőlt, hogy nem várok én arra a későbbi alkalomra, hanem már most felhasználom a félretett kakaós lisztet, és sütök belőle egy második vékony piskótát. Ja, hogy akkor az már megint újabb 3 tojás! És el is érkeztünk az eredetileg ajánlott 6 tojáshoz. :D „Ott ögye mög a fene!” – ahogy Tóth Papa mondta egykoron – és máris kevertem-kavartam az újabb adag tésztát, elképzelve közben, hogy a krém milyen jól mutat majd a két vékony piskótalap között. Na jó, de hova kerüljön a tejszínhab!? A krémre nem lehet, mert ha ráteszem a másik piskótalapot, akkor összenyomódik. Zselatint keverve a habhoz talán működhetett volna, de az már nagyon nem az a sütemény lenne, amit akartam. Egy életem, egy halálom, legyen a hab a tetőnek szánt piskótámon! :D Létezik ilyen megoldás, mondjuk, hogy eredetileg is így akartam. :D A gesztenyekockából így lett hát gesztenyés szelet, ami ugyanolyan szeretni valóra sikeredett, mint az elődje. :) Utóbbit közben végre törölhettem a blogról. :D






Hozzávalók 20x30 cm-es tepsihez (18 szelethez):

Tésztához:
6 tojás
10 dkg porcukor
12 dkg finomliszt
2,5 dkg holland kakaópor
10 dkg olvasztott vaj
½ cs. sütőpor

Krémhez:
25 dkg cukrozott gesztenyemassza
10 dkg puha vaj
8 dkg porcukor
3 dkg vaníliaízű pudingpor
2 dl tej
2-3 ek. Portorico rum

Tetejére:
2,5 dl zsíros tejszín
2 dkg vaníliás porcukor
holland kakaópor

elkészítés:

  1. A tojások sárgáját a cukorral kihabosítjuk, hozzákeverjük a langyos olvasztott vajat, és felváltva beleforgatjuk a sütőporral, kakaóporral vegyített lisztet, valamint a kemény habbá vert tojásfehérjét.
  2. A tésztamasszát kettévesszük, és a fele mennyiséget a kivajazott, liszttel behintett tepsibe simítjuk. Előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni. Így járunk el a másik adag tésztával is. (Ha íves oldalú tepsiben sütöttük, a tésztalapok széleit körben egyenesre vágjuk.)
  3. A pudingport 0,5 dl tejjel simára keverjük. A többi tejet 4 dkg cukorral felforraljuk, majd a pudingos tejet hozzáöntve, sűrű krémmé főzzük. Többször átkeverve kihűtjük.
  4. A vajat kikeverjük a porcukor másik felével, robotgéppel hozzádolgozzuk előbb az alaposan átkevert pudingot, majd az áttört gesztenyemasszát, és a rumot is hozzáadva felhabosítjuk.
  5. A krémet egyenletesen eloszlatjuk az egyik tésztalapon, befedjük a másik piskótával, majd rásimítjuk a vaníliás porcukorral ízesített tejszínhabot.
  6. A süteményt hosszúkás szeletekre vágjuk, és tálalás előtt a tetejüket meghintjük kakaóporral.
sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc/tésztalap













2018. december 16.

Narancsos csokoládékrémmel töltött linzer







Egy ideje egész jóban vagyok a saját készítésű aprósütikkel, bár nagyon ritkán adódik úgy, hogy süssek. 2-3 kósza egyéb alkalmat leszámítva, jobbára csak az ünnepek körül fordul elő velem, hogy linzertésztájú sütitéken agyalok. Mivel egyre erőteljesebben kopogtat az ajtón a karácsony, itt volt az ideje, hogy végre én is lekváros linzert készítsek. Ahhoz képest, hogy 100 éve készülök olyan kiszúróformát vásárolni, ami linzerkarikához kell, még mindig nem jutottam el oda, hogy valóban meg is vegyem, hanem továbbra is a jó öreg pogácsaszaggatóval és egyéb, lyukasztásra használható alkalmatosságokkal idétlenkedem. :D De a fotók tanúsága szerint működik a dolog célszerszám nélkül is. ;)
A jelen esetet véve nem csak, hogy a megfelelő kiszúróforma hibádzik, de a lyukas, lekváros linzerkarika szintén csak vágy maradt idén is. Utóbbinak csupán annyi oka van, hogy úgy éreztem, ünnepibb köntösbe kellene öltöztetni a sütit. Arra gondoltam, a csokoládé tökéletes választás lenne. Persze nem ám csak magában felolvasztva, hanem ízesített és habosított formában. Nehéz volt megállni, hogy a krémet ne nyalogassam el (tiszta szerencse, hogy kimaradt belőle egy kevés), de beláttam, hogy az imádni valóan omlós linzertésztával együtt az igazi. :)
Ezt az aprósüteményt különösen ajánlom az adventi időszakra, mert nem csak mutatós, de testet-lelket gyönyörködtetően finom is. :)






Hozzávalók 24 darabhoz:

Tésztához:
15 dkg finomliszt
15 dkg omlós tészta süteményliszt
20 dkg vaj
8 dkg porcukor
½ narancs reszelt héja
1 tojássárgája
1 tk. vaníliakivonat

Narancsos csokoládékrémhez:
8 dkg étcsokoládé
0,4 dl habtejszín
1 púpozott ek. tejszínhab (kb. 4 dkg)
1 ek. frissen facsart narancslé
2 tk. porcukor (vagy a csokoládé édességétől függően)

Díszítéshez:
2-3 kocka étcsokoládé
porcukor

elkészítés:

  1. A tésztához a porcukorral, reszelt narancshéjjal vegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal, majd hozzáadjuk a vaníliakivonattal elkevert tojássárgáját, és homogén tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva, 30 percre hűtőbe tesszük.
  2. A krémhez az étcsokoládét a porcukorral a tejszínben felolvasztjuk, hozzáadjuk a narancslevet, kevergetve langyosra hűtjük, majd óvatosan hozzáforgatjuk a tejszínhabot.
  3. A tésztát enyhén lisztezett felületen kb. 4 mm vékony körlapra nyújtjuk, és 5 cm átmérőjű köröket szaggatunk ki belőle úgy, hogy páros számút kapjunk.
  4. Minden második tésztakorong közepét 1 cm átmérőjű kiszúróval kilyukasztjuk (vagy eleve süteménykiszúróval szaggatjuk ki. A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, kiszaggatjuk.), és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk.
  5. Előmelegített sütőbe toljuk, világosra sütjük, majd még melegen tortarácsra szedjük és így hagyjuk teljesen kihűlni a linzereket.
  6. A díszítéshez a gőz fölött felolvasztott étcsokoládéval becsíkozzuk a lyukas tésztaköröket, és amint megdermedt rajtuk a csokoládé, meghintjük porcukorral.
  7. A teli tésztakörökre teáskanálnyi csokoládékrémet pöttyintünk, körkörösen kissé elkenjük és ráhelyezzük a lyukas linzerkarikákat.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 8 perc

Megjegyzés:

A süteményt a benne lévő friss tejszínhab miatt 3 napnál tovább ne tároljuk! Bár igazából erre nem sok esély van, mert nagyon eteti magát. :D
Ha kimarad egy kevés csokoládékrém, ízesíthetjük vele a kávénkat, vagy magában is elnyalogathatjuk.

Ha nincs omlós tészta süteménylisztünk, finomliszttel is éppen úgy működik a recept. ;)