Franzbrötchen (hajtogatott változat)

 

 

 

Ezt az édes péksüteményt egyszer már megsütöttem, de akkor jóval egyszerűbb kivitelben. Pontosabban a forma természetesen ugyanaz volt, mint most, de a készítési technika kapcsán akkoriban a könnyebb verziót választottam. Most azonban a többszörösen hajtogatott módozat mellett döntöttem (ami a tojásmentessége ellenére tulajdonképpen blundel tészta) – egyrészt, mert igazából nagyon régóta tervben volt, másrészt mert a hajtogatásos módszer eredményezi a hamburgi eredetű, valódi Franzbrötchent. Természetesen időigényesebb így, és egy kis gyakorlatot igényel, de az eredmény pazar. Aki rajong a croissantért, az szeretni fogja ezt is, feltéve hogy fahéjimádó. Én az vagyok, de szerintem bármivel is legyen töltve, nem tudnék rá nemet mondani. :)
Azt viszont semmiképp sem állíthatom, hogy az én receptem is indulhatna a Franzbrötchen-Verlag, a hamburgi pékek céhe és a Hamburgi Történeti Múzeum által szervezett versenyen, de nem is török ilyen babérokra kicsiny hazánk, Hamburgtól igencsak távoli szegletében. Mindazonáltal megéri kísérletezni vele, készüljön akár tojással vagy anélkül, és bármilyen töltelékkel. ;)

 

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
5 dkg cukor
1 mk. só
5 dkg vaj
2 dkg friss élesztő
15 dkg görög joghurt
kb. 2 dl tej

a vajlaphoz:
20 dkg vaj
5 dkg finomliszt

a töltelékhez:
12 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 ek. (15 g) őrölt fahéj
5 dkg vaj, felolvasztva

a kenéshez:
1 tojásfehérje vagy egész tojás 

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, beleöntjük a meglangyosított tejes joghurt felét, és csomómentesre keverjük. Egy kis liszttel befedve felfuttatjuk.
2. A puha vajat a többi folyadékkal és a sóval együtt az élesztős liszthez adjuk, és robotgéppel ruganyos tésztává dagasztjuk. Kiolajozott/kivajazott tálban, letakarva a kétszeresére kelesztjük.
3. Amíg a tészta pihen, a vajlaphoz a puha vajat a liszttel robotgéppel alaposan kikeverjük, majd 2 ív sütőpapír között 24×24 cm-esre nyújtjuk (nem baj, ha elsőre nem sikerül, mert lehűtve még tovább nyújthatjuk). Hűtőben megdermesztjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 50×25 cm-esre nyújtjuk, az egyik felére helyezzük a vajlapot, majd ráhajtjuk a tészta szabadon maradt felét, és körben jól lenyomkodjuk.
5. A 25×25 cm-es tésztát ezután 50×50 cm-esre nyújtjuk, háromba hajtjuk (vagyis jobbról és balról egymásra hajtjuk), majd ezt is háromba hajtjuk. Nejlonzacskóba húzva, 30 percet hűtőben pihentetjük. A nyújtást, a kétszeres hajtogatást és a pihentetést még 3-szor megismételjük.
6. A lehűtött tésztát betöltés előtt ismét 50×50 cm-es négyzetlapra nyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal úgy, hogy a tőlünk távolabbi szélét 2 cm szélességben szabadon hagyjuk. Gazdagon megszórjuk a cukor és a fahéj keverékével, és szorosan feltekerjük.
7. A tésztarudat úgy szeleteljük fel háromszög alakúra darabokra, hogy azok a talpuknál 4-5, a csúcsuknál pedig kb. 2 cm szélesek legyenek (természetesen ilyen módon minden 2. háromszög fejjel lefelé lesz).
8. A jellegzetes forma kialakításhoz a háromszögek közepére függőlegesen ráfektetjük a fakanál nyelét, és jól lenyomjuk. (Ezáltal a vájat mellett két oldalt kitüremkedik a tészta.)
9. A tekercseket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
10. A tetejüket lekenjük felvert tojással (megszórhatjuk az esetlegesen kimaradt fahéjas cukorral), és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:

Fahéj helyett kakaóport is használhatunk, vagy vegyíthetjük is a kettőt.
A fahéjas cukros töltelék kapcsán több variáció létezik: a kinyújtott tésztát megkenik olvasztott vajjal, és arra szórják a fahéjas cukrot; vagy puha vajat habosítanak ki porcukorral, hozzákeverik a fahéjat, és ezzel kenik meg a tésztát; a 3. módszer pedig az, amikor az utolsó nyújtás után nem kenik meg vajjal, hanem az eleve vajas tésztát szórják meg fahéjas cukorral, ahogyan én is csináltam.

Banános-morzsás márványsüti

 

Banános zabsütit akartam sütni almával és répával, de a recept menet közben elveszett, a banán meg napokra a hűtőben ragadt, és egyre csak barnult. Véletlenül szembe jött velem egy másik recept, és bár aznap eszemben sem volt sütögetni, mégis rögtön lecsaptam rá, és máris bekevertem a tésztát. Igaz, jelentősen sérült az egészségesebb süteményre vonatkozó eredeti terv, és helyette ez a vajjal, cukorral és fehér liszttel készült édesség került az asztalra. Sebaj, néha nem árt! :D
A sütőből frissen kisült sütit aztán magára hagytam a pulton, és mire hazaértem, szépen kihűlt – szeletelhettem is, feltárva a belső mintázatot. Utóbbi biztos lehetne tetszetősebb is, attól függően, milyen eszközzel kalamolunk bele a márványminta kialakításának érdekében, de az élvezeti értékéből ez nem vont le semmit még azzal együtt sem, hogy alapból nem rajongok a banános édességekért.
A tésztát nem cukroztam túl, mert a morzsa a tetején épp elég édes. Egy szelet nekem bőven elég volt ebből a szaftos, dekadens sütiből, annyira laktató. :)

Hozzávalók 28×18 cm-es sütőkerethez:

a tésztához:
30-35 dkg banánpép (3 érett banánból)
25 dkg finomliszt
15 dkg görög joghurt
16 dkg finomítatlan nádcukor
12 dkg vaj, felolvasztva
2 nagy tojás
0,5 dl+2 ek. tej
3 dkg holland kakaópor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
½ tk. fahéj
1 tk. (5 g) sütőpor
egy kis csipet só

a fahéjas-csokis morzsához:
13 dkg finomliszt
6 dkg finomítatlan nádcukor
1 tk. őrölt fahéj
7 dkg vaj
4 dkg ét- és tejcsokoládécsepp vegyesen, vagy durvára vágott csokoládé

elkészítés:

1. A tészta hozzávalóit előbb hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni.
2. A morzsához a cukrot és a fahéjat a lisztbe vegyítjük, majd összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal. Beleforgatjuk a csokicseppeket, és hűtőbe tesszük annyi időre, amíg a tésztát elkészítjük.
3. A tésztához a tejjel lazított görög joghurtot elkeverjük a langyos olvasztott vajjal, a cukrokkal, tojásokkal, majd beledolgozzuk a pürésített banánt. A masszát két részre osztjuk.
4. A fahéjat a teljes mennyiségű átszitált liszthez keverjük, majd ezt is kétfelé vesszük.
5. A kakaóport az egyikhez szitáljuk, és 2 evőkanál tejjel együtt az egyik adag banános masszához forgatjuk. A többi fahéjas lisztet a banános keverék másik feléhez dolgozzuk. (Ne kevergessük sokáig!)
6. A kétféle tésztát felváltva a sütőformába kanalazzuk, majd fakanállal vagy egyéb eszközzel örvénymintát rajzolunk bele, és megszórjuk a csokis morzsával. Előmelegített sütő alsó harmadában megsütjük (tűpróbáig).
7. A kész süteményt tortarácsra tesszük, és miután a sütőkeretben/tepsiben kihűlt, felszeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Forrás: innen

Fűszeres tekercs sonkával és fetával

 

 

Ennek a tekercsnek az első változatát 10 éve sütöttem meg egy örömteli nap megünneplésére. Ezen a sörkorcsolyán kívül finom ebéddel és süteménnyel is készültem. Igaz, a tekercs inkább pezsgőkorcsolya volt, ui. mi akkor pezsgővel öblítettük le a finom falatokat. Hiszen méltó módon akartunk koccintani arra, hogy a társasházi mikrokörnyezetünk 2015. július 19-től sokkal csendesebb lett, újra virulhatott (a szomszéd által utált) trombitafolyondár, és a madarak is szebben daloltak. Mi pedig – a zajok megszűnésével – végre megnyugodhattunk, legalábbis egy kis időre.
A tekercset egyébként egy kártyás receptfüzetben találtam, és bár a képen az látszódott, hogy sajt is van benne, a leírásban ez a hozzávaló mégsem szerepelt. Ellenben volt benne jó sok élesztő, valamint tejpor+víz. A két utóbbit én az első sütésnél tejjel helyettesítettem, valamint csökkentettem az élesztő mennyiségét, és nem spóroltam ki a sajtot. Viszont a leíráshoz hűen nem zártam le a végeket. Ennek folyományaként sütés közben kibugyogott a sajt, amit utólag késsel visszatömködtem a lyukba. :D
Most, 10 évvel később már a tejet is lecseréltem joghurt és víz keverékére, a tésztát fűszerekkel ízesítettem, továbbá kevesebb tojás került bele, hogy maradjon a kenéshez is. A sajtról azonban nem akartam lemondani, ezért inkább lezártam a végeket, nehogy kiszökjön az a kis huncut, mint annak idején. Sajnos még így is csúfos vége lett! A sajt juszt is kíváncsi volt a külvilágra: utat tört magának ott, ahol csak tudott. Így oda lett a szép külalak!
A malőr sokszorosan rosszul esett, mert egyrészt 28-szor tekercselni sokáig tartott, másrészt csorbát szenvedett a megszokott jó minőség, nem beszélve az újrafotózás lehetőségének elvesztéséről. Legszívesebben a kukába vágtam volna az egészet, de ilyet csak a legvégső esetben csinálok. Szerencsére minden csúfsága ellenére finom volt, így nem veszett kárba a drága alapanyag.
Később újra megsütöttem friss élesztővel és jóval kevésbé olvadékony fetával. Láss csodát, végre olyan lett, amilyennek elképzeltem: illatos, ruganyos, szemrevaló és ízletes! :)
Bevallom, másodjára csak fele adagot sütöttem, 14-szer is épp elég volt nyújtogatni és tekercselni. :D

 

 

Hozzávalók 28 darabhoz:

50 dkg finomliszt
4 dkg cukor
1 púpozott ek. morzsolt oregánó
2 ek. fokhagyma granulátum
1 csapott ek. só
3 dkg mangalica- vagy kókuszzsír, esetleg 3 ek. olívaolaj
2 dkg friss élesztő
1 nagy tojás
10 dkg görög vagy natúr joghurt
kb. 1,5 dl víz
28 szelet (2 tálca) sertés szendvicssonka
kb. 20 dkg feta sajt
szezámmag a forgatáshoz

elkészítés:

1. A joghurtot a vízzel meglangyosítjuk, és csomómentesre keverjük benne az élesztőt egy kevés liszttel, egy csipet cukorral. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. A cukrot, a sót és a fűszereket a többi lisztbe vegyítjük, hozzáadjuk a zsírt, az élesztős-joghurtos vizet, a felvert tojás felét, és robotgéppel megdagasztjuk. Cipóvá formázva a kizsírozott tálba tesszük, és huzatmentes helyen, letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztából 28 gombóckát gömbölygetünk, és lisztezett munkalapon 10 percet letakarva pihentetjük.
4. A sonkaszeleteket hosszában félbevágjuk, és párosával egymásra fektetjük. A fetát villával összetörjük.
5. Egy gombóckát enyhén lisztezett munkalapon (kb. 13 cm hosszú, 6-7 cm széles) ovális lapra nyújtjuk, és a túlsó végét szögletesebbre kihúzzuk.
6. Ráfektetjük a dupla sonkaszeletet, rászórunk egy kis adag fetát, lenyomkodjuk, majd feltekerjük a tésztát. A hajtást (és amennyiben egyéb sajt van benne, akkor a végeket is) összecsippentgetjük, majd hajtással lefelé kicsit lenyomjuk a tekercset.
7. A tetejét lekenjük az 1 evőkanál tejjel szaporított, felvert tojás másik felével, szezámmagba mártjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Így járunk el a többi tésztával is, és letakarva megkelesztjük.
8. A tekercseket előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, majd rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés:
Tehetünk bele Cheddart, ementálit vagy füstölt sajtot; ezekből kb. 20 dekára lesz szükség.

Csirkés dinamit szendvics

 

 

Imádjuk a szendvicseket! Igazából ez az az étel, amit ha mindenképp választanunk kellene, akkor hol puritánabb, hol totálisan felturbózott módon életünk végéig képesek lennénk enni – na jó, a pizzával fej-fej mellett. :D Nem könnyű lemondani róla, vagy legalábbis limitálni a fogyasztását, amit pedig muszáj megtennünk, mert pont ez szaporítja legjobban mindkettőnk kilóit. Úgyhogy a magam részéről nagyon ritkán eszem szendvicset. Néhanapján viszont már csak lélekmelengetőként is készítenem kell, főleg grillezett szendvicskiflinek vagy zsemlének, mert az a kedvencünk. Most viszont a neten nemrég meglátott dinamit szendvics került asztalra, mert annyira szerethetőnek tűnt, hogy mindenképp tenni akartam vele egy próbát. Na, nem mintha próba nélkül ne tudtam volna, hogy nyerő lesz, hiszen minden alkotóeleme nekünk való. :) Ezt a fajta szendvicset egyébként leginkább darált marhahússal készítik, de mi azt nem eszünk, a darált sertéshúst pedig (amit szintén csak néhanapján fogyasztunk) másra tartogatom. Maradt hát a csirkemell, amit úgyszintén elvétve, de a húsok közül azért a leggyakrabban csinálok. Az utóbbi dinamit szendvics változathoz találtam is néhány receptet, amelyek a csípős szósz tekintetében mind nagyon hasonlóak, legfeljebb a tálaláshoz szánt pluszokban térnek el egy hangyányit.
A csípősségét jelentősen visszavettem, és szerintem még így is eléggé annak mondható, még ha nem is könnyeztet meg. Bár szeretjük az erőset, de amilyen mennyiségű csiliszószt/-pelyhet/-port egyesek beletesznek, az szerintem nem embernek való, és valójában kiüti az ízlelőbimbókat a szendvicsben rejlő egyéb zamatok érzékelésére. Persze, aki nagyon bírja, az ne habozzon még csípősebbé tenni! ;)
Fontos még megemlítenem a csípős szószhoz használt majonézt, amit én hosszú idő után újra magam készítettem el hozzá. Mégpedig csakis azért, mert ehhez a szendvicshez viszonylag sok kell belőle, és az amúgy kedvenc bolti majonézünk kapcsán is be kellett látnunk, hogy jobb, ha lemondunk róla a káros anyag tartalma miatt. Lehet forgatni a szemeket, de engem tényleg zavar az a sok fura cucc, ami benne van, és ha már elkészíthető házilag, aminek köszönhetően legalább tudom, hogy csak az van benne, amit én beletettem, akkor ugyan miért ne keverhetném ki én magam?!
Ezt az igen laktató szendvicset lehetetlenség szépen enni, de kit érdekel, amikor annyira imádni való! (A mellékelt fotók nagy száma is mutatja, hogy mennyire nem tudtam betelni vele még látványilag sem. :D)

 Hozzávalók 6 szendvicshez:

a csípős csirkéhez:
40 dkg csirkemellfilé
10 dkg házi majonéz
1 kis fej (kb. 5 dkg) vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 púpozott tk. őrölt pirospaprika
1 mk. őrölt kömény
1 csapott mk. habanero csilipehely
½ mk. őrölt fekete bors
só
1 tk. akácméz
1 nagy tojás
étkezési burgonya- vagy kukoricakeményítő

a kencéhez:
8 dkg házi majonéz
8 dkg görög joghurt
1 ek. morzsolt oregánó vagy egyéb zöldfűszer
1 ek. akácméz

továbbá:
6 db panko morzsás szendvicszsemle
6 salátalevél (pl. jégsaláta vagy fodros saláta)
1 nagy fej lila hagyma

elkészítés:

1. A csípős csirkéhez a vöröshagymát lereszeljük, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a fűszereket, és elkeverjük a majonézzel. Legalább 2 órát vagy másnapig hűtőben állni hagyjuk.
2. A két fél mellfilét másfél ujjnyi vastag darabokra szeljük, és a nagyobb darabokat félbevágjuk. Egymás után keményítőbe, sóval ízesített felvert tojásba, majd ismét keményítőbe forgatjuk.
3. Felhevített, mély olajban aranybarnára sütjük, majd alaposan lecsepegtetjük, és papírtörlőre szedjük. Még forrón beleforgatjuk a csípős szószba.
4. A sütőben felmelegített szendvicszsemléket szétnyitjuk, az alsó oldalukat megkenjük 1-1 púpozott evőkanál joghurtos majonézzel, rájuk fektetünk 1-1 salátalevelet, betöltjük a csípős csirkedarabokkal (3-4 darabbal szendvicsenként), és megszórjuk a felkarikázott lila hagymával. Rögtön fogyasztjuk. 

Megjegyzés, tipp:

A csípős szószhoz adhatunk ketchupot vagy sűrített paradicsomot is, sőt tejföllel is szaporíthatjuk a mennyiségét. A lila hagyma mellé frissen karikázott vagy aprított csilipaprikát is szórhatunk a szendvicsbe.

 

 

 

Ciabatta szendvics mustáros tejfölben pácolt rántott csirkével, pikáns kukoricasalátával

 

 

 

Az elmúlt hetekben többször is olyan szendvicseket ettünk ebédre, amilyeneket alapból nem gyakran szoktam készíteni. Például a saját termesztésű koktélparadicsomnak köszönhetően végre két pofára tolhattuk a felturbózott bruschettát. Na jó, a két pofára tolás azért erős túlzás, mert egyrészt kovászos kenyerünk csak akkor van itthon, ha ajándékba kapunk (nincs türelmem kovászolni), másrészt mindig ki kell várni, hogy beérjen az újabb adag közepes tálkányi adag paradicsom, amit aztán egy evés erejéig valóban két pofára tolhatunk. Utána pangás van. Az ilyen esetekre pedig – az egyéb étkeken kívül – ki kell találni másféle szendvicset. Ezt az alábbit egyébként nem is szándékoztam asztalra tenni, ám mivel egy kirándulást követően a rántani szánt pácolt csirkemell helyett végül inkább pizzáztunk a hazaúton, ezért a hűtőben várakozó husit másnap már muszáj volt ebédre feltálalnom. Ehettük volna alakbarát módon csak salátával, vagy hagyományosan: sült krumplival, de miután kedvem támadt a ciabattához, ezért aztán a husi ebben a szendvicsben landolt – és megdicsőült. Istenem, de jó döntés volt ciabattát sütni! Az első falat után felsejlettek bennem a korábbi emlékek egy szegedi hamburgerezőben, ahol szintén kukoricasalátát kértem a hambihusi alá. Igaz, az marhahús volt buciban, nem rántott csirke ciabattában, de az ízhatás némileg hasonló.
Az első fotók sajna nem adták vissza, hogy a valóságban mennyire guszta ez a szendvics. Bántam is, hogy nem örökítettem meg úgy is, hogy harapásnyom van benne. – Gyakran járok úgy egy-egy étel kapcsán, hogy nem is a fotózásra kitálalt példány sikerül a legétvágygerjesztőbbre, hanem éppen az, amit (pár órával vagy perccel) a fotózás után újra elkészítek, és azt esszük meg. Ez a szendó is úgy mutatott a legjobban, amikor szét volt nyitva, ill. amikor az összeborított változatba beleharaptam, és potyogott ki belőle a cucc – minden egyszerre volt látható: a különböző textúrák, a finom részletek. Az ízekről, állagokról nem is beszélve: a pirult vaj aromája a finoman roppanó felületű, mégis puha ciabattán, a panko morzsától kívül ropogós, belül omlós, forró csirkemell íze, a kukoricasaláta nem tolakodó pikánssága, és a jégsaláta hűvös frissessége… hmmm… nagy szavak, de valóban fenséges kombináció, amit nem lehet máshogyan leírni! :)
Nem sokkal később csináltam egy új fotósorozatot a ciabatta zsemlének is, és akkor záróakkordként újra megpakoltam salival, husival, hogy végre még kívánatosabb formában is megmutathassam. :D Sajnos az ég beborult, mire összeborított külsővel is lencsevégre kaphattam volna, ezért az első fotózás (kissé eltérő színű) eredményét utolsó képként mégis be kellett csempésznem a bejegyzésbe.
Bevallom kettőt-kettőt ettünk fejenként, annyira abbahagyhatatlannak éreztük mindketten. Mégsem terheltük meg a gyomrunkat. Talán a hosszú kelesztésű ciabatta könnyedsége és a viszonylag kis mennyiségű hús lehet a dolog kulcsa. :D Az biztos, hogy emlékezetes marad. :)

 

Hozzávalók 4 darabhoz:

a rántott csirkéhez:
egy nagy csirkemellfilé fele
1 mk. fokhagyma granulátum
őrölt fekete bors
só
2 ek. tejföl
1 ek. mustár
finomliszt és étkezési kukoricakeményítő keveréke
1 tojás
panko morzsa
növényi olaj a sütéshez

a kukoricasalátához:
8 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
5 dkg görög joghurt
1 tk. Dijoni mustár
1 ek. méz
10 dkg konzervkukorica
5 dkg aprított lila hagyma
1 ek. aprított petrezselyemzöldje vagy medvehagyma
őrölt fekete bors
késhegynyi habanero csili

továbbá:
4 ciabatta zsemle
vaj
jégsaláta levelek

elkészítés:

1. A rántott húshoz a fél csirkemellfilét megmossuk, szárazra töröljük, majd lapjában kettévágjuk. Az így kapott vastag hússzeleteket 4-4 darabra szeljük.
2. Tálba téve a tejfölt, összekeverjük a mustárral, őrölt borssal ízesítjük, és beleforgatjuk a húst. Néhány órára hűtőbe tesszük.
3. A salátához a tejfölt kikeverjük a joghurttal, a mustárral, mézzel, megfűszerezzük, majd hozzáforgatjuk a kukoricát és a lila hagymát. Hűtőbe tesszük.
4. A ciabattákat megvajazzuk, és egy nagy serpenyőben a vajazott felükkel lerakunk annyit, amennyi belefér. (Még nem kezdjük el pirítani.)
5. A pácolt csirkemelldarabokat megsózzuk, átkeverjük, majd darabonként keményítős lisztbe, felvert tojásba és panko morzsába forgatjuk. Annyi felhevített olajban, amennyi félig ellepi, elkezdjük sütni. Amint a húsdarabok egyik fele megsült, átfordítjuk, és így sütjük tovább.
6. Ekkor rögtön elkezdjük pirítani a ciabattákat. Közben az elkészült húsdarabokat papírtörlőre szedjük.
7. A megpirult ciabatták alsó felére optimális mennyiségű jégsalátalevelet fektetünk, ráhalmozzuk a kukoricasalátát, és mindegyikre 2-2 rántott csirkedarabkát teszünk. Tálaljuk.

Szilvás-vaníliás tejfölkrémes tortácska fahéjas kesudióval

...egy kis önvallomással fűszerezve 

 

Rajongó típus vagyok, egy idealista, örök gyerek, miközben fura mód mégis józan és racionális. :D Hogy hogy jöhet össze a kettő egyazon testben/lélekben, nem tudni, de tény, hogy egyszerre hasonlítok Anyára (a racionalitás átörökítőjére) és az apukámra (a rajongás-gén felelősére), amiben persze nincsen semmi fura.
A kifejtendő témát talán túl messziről indítom, de így jobban érthető, hogy hogyan lehetséges az, hogy a tizenéves koromon sokszorosan túl most is belefeledkezem a régen szeretett, vagy akár a tőlem akkoriban csak érintőleges figyelmet kapott zenészek (színészek) fotóinak böngészésébe, videoklipjeinek, interjúinak nézegetésébe, életútjuk lázas olvasásába. :D Basszus, minden fent van a neten, bele lehet szédülni!
Úgy tűnik, mit sem változtam annyi sok év alatt, és még ha ma már a nagy hőfokon égő plátói szerelem kizárt (bezzeg régen éveken át rohadtul nem sikerült elnyomnom azt főleg Keanu Reeves vagy Jon Bon Jovi kapcsán), azért van, aki még mindig be tud szippantani, ha csak röpke időre is.
A ’80-as évek derekán a fenét se érdekelte Joey Tempest, amikor én épp Thomas Andersbe haltam bele (előbbit illetően némi cáfolat azért lentebb olvasható). Mégis ezerszer végignéztem a Final Countdown és a Rock The Night klipjeit, az aranytorkú frontember szájmozgását analizálva, miközben magamban bocsánatot kértem Thomastól a hűtlenségem miatt. :D Őszintén szólva ezek a szájak a gyengéim, és annak idején pl. Jason Donovan se menekülhetett az elemzés elől – az összes 1988-91-es klipjét imádtam, és a kisfiús fejétől ma is elolvadok. Két hónapja ő volt az, aki megnyomta rajtam a nosztalgiagombot, miután a neve minden előzetes bejelentkezés nélkül kipattant a fejemből. Az azonnali rákeresés nyomán jött „utánam a vízözön”, és naná, hogy nem a jelenkori Jason, hanem az újra felfedezett fiatal miatt. Ám hamar felismerve a közelgő vészt, azt csírájában elfojtottam – jó lesz az későbbre, ínséges időkre, a 10 évenkénti őrületemhez. :D
De vissza Bernd Weidunghoz (alias Thomashoz), aki persze már rég a múlté, sőt szerelmileg a még komolyabb „utódai” is (Keanu, Jon stb.), akik már nem „tilthatnak” meg nekem semmilyen újabb rajongást, szóval nyugodt szívvel vethetem bele magam a lelkesedésbe. Igen, azok után, hogy Jason barátunkat alighogy sikerült ledugóznom magamban! :D
Nemrég ui. azon kaptam magam, hogy Joey Tempest (tudtad, hogy a valódi neve Rolf Magnus Larsson?!) ősrégi, fürdőgatyás fotóján lógok, rácsodálkozva, hogy ennek a fiatalon igézően gyönyörű (Charlieze Theron-szemű-szájú-fogú) pasinak a formás combikájából kiinduló szexi lábszára végén még a lábfeje is maga volt a tökély. :D Erre nem kiderült most az interjúk alapján, hogy emberileg is nagyon szeretni való?! Úgy tűnik, a tévéből (youtube-ról) mindig jól választok. :D
De nem csak az okos tekintetű, huncut fejű szépek rabolták-rabolják ám el a szememet/szívemet (főleg, ha a slágerek/szerepek mögött az embert is megláthatom), mert bizony a fülem is szerelembe tud esni. De még hogy?!
Alighogy lefojtottam a tüzet, újabb szikrát pattintott ki belőlem a neten nemrég újra felfedezett Peter’s Pop Show, amit egyébként gyerekként 1985-ben láttam először a jugó tévében (meg is pecsételődött a sorsom akkor: fénysebességgel taszította le szívem trónjáról Mark Hamillt [Luke Skywalkert] a szépséges Thomas bájolgása [8 hosszú, de apróbb hűtlenségekkel tarkított évre :D]), és most némi degradálással vegyes nosztalgiával néztem végig – gyakran beletekerve – 3 évadnyi maratoni play back zenés műsort (ami egyébként 1985-93-ig futott).
Épp túl voltam a C.C. Catch haján és Sandra vagy Mandy Smith táncikolásán való rötyögésen (akiknek a jócsajságát egyébként egykor iszonyúan irigyeltem, [szerintem visszatekintve is gyönyörűek]), valamint az arra való rácsodálkozásból is pont felocsúdtam, hogy a Depeche Mode akkor szinte még babakorú tagjait mégis hogy tarthatom ma már cukinak, a zenéjüket pedig klassznak, amikor pedig hajdan utáltam őket leginkább azért, mert egyes rajongóik állandóan csesztettek a Modern Talking miatt. Ilyeneken merengtem, miközben a laptopom képernyőjén sorjáztak egymás után a régen népszerű zenészek, akiknek a nagy része most 60 pluszos, vagy már nem is él. :(
Már 1987-nél járok, amikor is Peter Illmann (a Peter’s Pop Show kitalálója és házigazdája) felkonferál egy kanadai rockzenekart: LOVERBOY. Fú, apám, ez a név… de gáz! Jó’ van, nézzük, kik ezek – gyerekként sosem hallottam róluk, és később a rocker haverok sem világosítottak fel ez ügyben a ’90-es évek végén. (Pedig akkoriban olyanokat is ismertem, akiket mások nem.)
A Loverboy frontembere Varga Miki és Emilio Estevez (van más is, ki e nevet ismeri? :D) keveréke, nem az esetem, a többiek se feltűnőek. A BRAVO-ban, Popcornban sosem jöttek velem szembe, az fix.
Már megy az intro, a pasas végre belekezd... He? Jól hallok?! Ki az, aki ezzel a fejjel Joey Tempest hangján énekel?! (Nem mintha a jó hanghoz csak szép fej társulhatna.) Ki eeez??? Jesszusatyaúriteeen!!! …. Áhh, kész, vége, beszippantott, elkapott a gépszíj: lázas kutatás a neten, egy rakat videoklip, interjúk, a Turn Me Loose és a Love Will Rise Again hallgatása számolatlan mennyiségben – főzés közben, locsolás közben, séta közben, kajaképek szerkácsolása közben/helyett –, és persze együtt éneklés a bandával – főzés közben, locsolás közben, séta közben és képszerkácsolás helyett. :D
Mike Reno – így hívják ezt a csoda énekest, aki ma már pocakos, 70 éves bácsi – óriási tehetség, Kanada-szerte és az USA-ban ismert. A mai napig koncerteznek! A klipjeik alatti kommentek szerint a Loverboy egy világhírűvé nem vált, méltatlanul elfeledett rockzenekar. Kimaradt az én életemből is, de szerencsére most megtalált! :) Mike Reno hangja azonnal szerelem lett, miközben az ikerhang Joey Tempesté a ’80-as években, az egyéb körülmények (értsd: Thomas) miatt nem, de persze őt mindig emlegetem, ha a tehetségek szóba kerülnek.
A Peter’s Pop Showban ott volt a Europe is, tehát a Loverboy fellépése előtt 1 évvel. Újranéztem: Joey hamvas barack pofikája ma is elvarázsol (máshogyan persze, mint a sokáig imádott és a zenéjükön keresztül letagadhatatlanul részemmé vált Jon Bon Jovié). :)
És ha már fokozott figyelmet kapott tőlem a fent említett, Joeyéval azonos karakterű kanadai szerelem-hang, akkor a Europe utáni nézgélődés sem maradhatott ki. Persze, őket az eltelt évek alatt láttam itt-ott, esetükben képben voltam az idő múlásával, de volt mit pótolni így is. Főleg interjúkra vadásztam. Kuriózum, ahol svédül beszélnek, és ott még inkább átjön Joey kedves egyénisége. :) Az angol nyelvű interjúk alapján pedig egyértelműen látom, hogy nem véletlenül szimpiztem vele a nagy Thomas Anders-imádat ellenére is, suttyomban. :D
Aztán Joey átadta a stafétabotot: újfent kopogtatott Jason, akit ugyebár – ezek szerint túl hamar – ledugóztam magamban. Ááááá, nem hiszem eeeel!!! Nem volt mit tenni, jöjjön ki, aminek ki kell jönnie! Megetettem hát a fenevadat. :D Jelesül: megnéztem ezúttal az összes régi klipjét, jó pár interjút, miközben rácsodálkoztam arra, hogy a régen hallott dalszövegei milyen hirtelenséggel képesek előtörni memóriám rejtekéből. Míg végül visszaszuszakoltam őt is oda, ahonnan előbújt. Most már aztán csend legyen srácok! :D

A videókban, a fotókon a régi kedvencek örökre fiatalok – olyanok, amilyeneknek megismertük őket. Önmagunk fiatal énjére is emlékeztetnek. Az idő azonban mindenkin nyomot hagy. Talán éppen ezért is tudok akkora erővel rárepülni a ’80-as évekre. Biztos nem vagyok egyedül az ilyen érzésekkel, de azt nem tudhatom, kiben mekkora hullámokat vetnek a múltbéli élmények. Csak azt tudom, hogy bennem, a mindent analizáló Skorpióban jelentősen felkorbácsolódnak, vagy esetenként újak születnek, hogy aztán hosszú évekre vagy örökre elcsituljanak.

A régi kedvencek dalszövegeire igen, de arra bezzeg nem emlékszem, mikor sütöttem utoljára szilvás sütit. :D Szerencsére a blog segít a feledékenységen, vagy legalábbis külső memóriaként funkcionál. Persze, nem az a lényeg, hogy pontosan mikor is használtam szilvát édességbe, mert a szomszéd fája a potyogó gyümölcsein keresztül ordítva hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt az ideje szilvát lopni szedni, hiszen az tőle úgy is csak kárba veszne. – Az első adag nagy szemű szilvát a kisebbik fáról Anya számára mentettem meg, én pedig megvártam, hogy az öregebbik fa is megérlelje a kisebb szemű, de éppolyan szép, hamvas lila gyümölcsét, amiért egyébként nem annyira rajongok (kivétel, ha keményebb húsú és igazán zamatos), de süteményekhez mindig szívesen használom.
A szilva egy része már potyog, más része még keményen dülleszti a mellét az ágakon, amelyik viszont már kellően érett, de még nem adta meg magát a gravitációnak, azt megszabadítottam ágas-bogas fogságából, hogy a kosaramban landoljon, és végül ez az egyszerű, ám igen finom linzer legyen belőle. A konyhát sokáig belengő sütiillat kísértetiesen emlékeztetett a fahéjas tejberizsre. A falatozása közben pedig kicsit már halkabban szólt bennem az új kedvenc Turn Me Loose, de a szívem azért tele van vele. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
9 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tk. őrölt fahéj
6 g sütőpor
10 dkg vaj
1 tojás
5 dkg görög joghurt
3 ek. napraforgóolaj

a töltelékhez:
5 db (kb. 45 dkg) nem túlérett szilva
25 dkg tejföl
4 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 ek. frissen facsart citromlé
2 dkg vaníliaízű pudingpor

a tetejére:
6 dkg kesudió
2 dkg kristálycukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
½ tk. őrölt fahéj

elkészítés:

1. A tésztához a lisztet elvegyítjük a cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal, sütőporral, majd összemorzsoljuk a hideg vajjal. A közepében kialakított mélyedésbe tesszük a joghurtot, a tojást, az olajat, és puha tésztává gyúrjuk.
2. A lágy tésztából 12 gombócot formázunk, és egymás után a minipiteformákba nyomkodjuk. A tésztakosárkákat villával több helyen megszurkáljuk, majd letakarva, 1,5 órára hűtőbe tesszük.
3. A töltelékhez a tejfölt kikeverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, majd citromlével ízesítjük, és csomómentesre keverjük a pudingporral.
4. A szilvát megmossuk, kicsumázzuk, szárazra töröljük, és mindegyiket 4 cikkre szeljük.
5. A kesudiót felaprítjuk, és elkeverjük a fahéjjal, a cukrokkal.
6. A tésztakosárkákban elosztjuk a vaníliás tejfölt, mindegyikre ráhalmozunk 5 szilvacikket, és megszórjuk a cukros-fahéjas kesudióval.
7. A sütőformákat a sütő rácsbetétjére sorakoztatjuk, és előmelegített sütőbe toljuk. Miután a sütemények megsültek, tortarácsra szedjük, és 10 perc után óvatosan kiemeljük a formákból. Így hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sínben)
sütési idő: 25-30 perc

 

Cheddar sajttal töltött krumplitallér mustáros-joghurtos mártogatóval (tojásmentes)

 

 

 

Csináltam már sajtos burgonyapogácsát, sonkás burgonyagolyót, sajtos krumplikrokettet, de ezeknek a tésztájába mindig tettem tojást, és liszttel gyúrtam össze, ill. a sajt nem töltelékként jelent meg, hanem a tészta szerves része volt, azaz abba dolgoztam bele. Ezúttal viszont liszt helyett keményítő használtam, mert a videós recept szerint így sütés közben kevesebb zsiradékot vesz fel a tészta. Hát a fene tudja, számomra nem tűnt kevésbé zsírosnak, mint a liszttel készült elődei. Persze, simán lehet, hogy ha a szokásos lisztet használtam volna, akkor ez a változat éppen a tojás hiánya miatt lett volna kisülve olajosabb. Lehetne azért kísérletezni az okok megtalálása érdekében.
Szerintem a kánikula számlájára írható, hogy miután feltettem főni a krumplit, úgy megfeledkeztem róla, mint a huzat, és már bő 1 órája rotyogott a cucc, amikor a Kutyinyek ártatlanul rákérdezett, hogy „ennek meddig kell főnie?”. A víz fele elpárolgott, de legalább most tényleg jól megfőtt a krumpli. :D
A tallérokat egyébként még előző nap formáztam meg, és hűtőbe tettem. Miután másnap szobahőmérsékletűre melegedtek, kisütöttem őket. Nem tudom, hogy ez a majdnem 1 napos pihenő a tallérokra nézve jelentett-e valamiféle pozitívumot, mindenesetre nekünk ízlett. A mártogató kapcsán friss petrezselyem és majonéz híján eltértem az eredeti ajánlattól, de egyébként is többnyire csak ihletadónak használom mások receptjeit (amikor épp nem saját kút főből dolgozom), hacsak nem akarom szándékosan ugyanúgy elkészíteni.
A krumplitallért mi nem köretként ettük, hanem szokás szerint hús helyett, az imádott jégsalival, amit ezúttal a megmaradt földieperrel dobtam fel. Ezek így együtt telitalálatnak bizonyultak, és degeszre ettük magunkat belőle. :)

 

Hozzávalók 10 darabhoz:

a krumplitallérhoz:
60 dkg héjában főtt krumpli (sárga krumpli)
8 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 tk. fokhagyma granulátum
őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
só
10 dkg Cheddar sajt
növényi olaj a sütéshez

a mártogatóhoz:
10 dkg tejföl
10 dkg görög joghurt
1 púpozott tk. mustár
2 gerezd fokhagyma, áttörve/reszelve
1 tk. alma- vagy fehérborecet
egy csipet só
1 ek, extra szűz olívaolaj
1 ek. méz
1 levél frissen aprított vagy 1 ek. szárított medvehagyma

elkészítés:

1. A krumplit héjában megfőzzük, leszűrjük. Még forrón lehéjazzuk és összetörjük. Hűlni hagyjuk.
2. A mártogatóhoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük és hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.
3. A pürét a fűszerekkel ízesítjük, belegyúrjuk a keményítőt, majd 10 egyforma golyót formázunk belőle.
4. Egy gombócot a tenyerünkbe véve kissé ellapítunk, a közepére halmozunk 1 dkg kissé összenyomkodott reszelt sajtot, és fölötte összedolgozzuk a tésztát. Korong alakúra formázzuk. (Így járunk el a többivel is.)
5. Serpenyőben kevés olajat hevítünk, és mindkét oldalukon kisütjük a tallérokat. Papírtörlőre szedjük. A krumplitallérokat a mártogatóval együtt tálaljuk.

Ötlet: innen

Epres-mogyorókrémes gyűrű

 

 

 

Esélyes, hogy nincs már földieper, de mivel Anya pár napja még tudott venni és küldeni nekünk, ezért miután egy részét frissen bekebeleztük, a maradékot sütibe szándékoztam belesütni. Korábban láttam egy tetszetős epres desszertet Chefburcinardanál, ami azonnal megtetszett. Természetesen nem a linzertészta kapott meg – abban maximum az olaj használata tűnt érdekesnek –, hanem a süti külalakja vonzott. Már elsőre kisebb méretben képzeltem el – ehhez arányosan csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, kivétel a cukorét, amiből többet tettem bele, ill. még citromhéjjal is fokoztam a szerethetőségét. A linzertésztát először én is a fent említett török csajszi technikája szerint csináltam, azaz hogy előbb a puha vajat összekevertem a nedves hozzávalókkal, majd belegyúrtam a lisztet. Bár teljesen jól működött a dolog úgy is, de én mindig azon vagyok, hogy egy kicsit felgyorsítsuk a készítési folyamatot. Ennek érdekében a második alkalommal a jól bevált, vajjal összemorzsolásos módszert választottam (és egy kis citromhéjjal is gazdagítottam az ízét). Bármelyiket is alkalmazzuk, a tésztának pontosan ugyanolyan lesz az állaga. ;)
Gyorsan elkészíthető, mutatós és nagyon finom sütemény ez – eper és mogyorókrém imádóknak kötelező darab. :)
(A fotók számát tekintve elkapott a gépszíj, bocsesz!... :D)

 

 

Hozzávalók 24 cm átmérőjű süteményhez:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
8 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
5 g sütőpor
8 dkg vaj
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 tojás
4 dkg görög joghurt
3 ek. növényi olaj

a töltelékhez:
15-20 dkg földieper (csumázott mennyiség)
kb. 10 dkg mogyorókrém (eredetileg olvasztott ét- vagy tejcsokoládé)

az öntethez és a díszítéshez:
15-20 dkg földieper
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tk. frissen facsart citromlé
szeletelt mandula
porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a porcukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport a liszthez vegyítjük, majd összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és hozzákeverjük a citromhéjat.
2. A közepében kialakított mélyedésbe tesszük joghurtot, az olajat, a tojássárgáját a fehérje háromnegyed részét, alaposan összekeverjük, és puha tésztává gyúrjuk.
3. Lisztezett munkalapon rögtön kb. 4 mm vastag körlapra nyújtjuk, a felületét kicsit meglisztezzük, és 24 cm átmérőjű fedővel körlapot szúrunk ki belőle. Áttesszük egy ív sütőpapírra, és folpackkal letakarva 15 percet hűtőben dermesztjük.
4. A lehulló tésztaszélt összegyúrjuk, és két darabra osztva, kb. 30 percre mélyhűtőbe tesszük.
5. A kissé lehűtött tésztalap közepére 15 cm átmérőjű tálkát teszünk, épp csak belenyomjuk, a körmintát, majd leemeljük a tálkát, és a mintán belüli tésztát 8 cikkre szeljük.
6. A körmintán kívül eső részt megkenjük mogyorókrémmel, kirakjuk eperszemekkel, és nagy lyukú reszelőn ráreszeljük a mélyhűtött tésztát. A cikkeket a töltelékre hajtjuk, kissé lenyomjuk. A sütemény alapját a szélénél körben összecsipkedjük, így kialakítva a fodormintát. Folpackkal letakarva 20 percre hűtőbe tesszük.
7. A ráhajló tésztacikkeket lekenjük a félretett, lágy habbá vert tojásfehérjével, megszórjuk szeletelt mandulával, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni, majd meghintjük porcukorral.
8. Az öntethez a megmosott, kicsumázott epret vaníliás cukorral, citromlével ízesítjük, botmixerrel pürésítjük és meglocsoljuk vele a felszeletelt süteményt.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

Áfonyával, szederrel, meggyel, sárgabarackkal is elkészíthetjük, lényeg, hogy a gyümölcs ne legyen túl puha, különben sütés közben sok levet ereszt.

 

 

 

 

Thai ragacsos rizses sütőtökfasírt mézes-harissás görög joghurt-mártogatóval

 

 

 

A zöldségfasírtokat nekem találták ki! Akkor is, ha az sütőtökből készült. Hiszen az első tökös receptem után három évvel is úgy érzem, hogy ez a zöldség is a barátunk, még ha ilyen sokat kellett is várni rá, hogy újra ebédet készítsek belőle. :D
Az alábbi étel eredetijét egyébként a „citromos bácsitól” ajándékba kapott citrom tök felhasználásán való agyaláskor találtam a neten. Miután a tetszetősnek tűnő recept a birtokomba került, és végre megérkeztek a direkt ehhez megrendelt hozzávalók (mert thai ragacsos rizst és harissát mifelénk sehol sem lehet kapni), sőt a tök is kibírta a két hétig tartó várakozási időt, nagy elánnal fogtam hozzá az elkészítéséhez. A felbuzdulásból azonban bosszúság lett, és a tökös massza szégyenszemre a kukában landolt. Ennek oka pedig az volt, hogy sütés közben szétfolyt a fasírt, hiába izzítottam be végül az air fryert is, hogy a többit olaj helyett inkább abban süssem ki. Igaz, én eleve felhúzott szemöldökkel szemléltem a videót, amiben a masszához csak keményítőt kevert a kis hölgyemény, tojást viszont egy darabot se. Neki sikerült (naná!), nekem nem, de bizonyára az apróságokon csúszott el a dolog. Nevezetesen, hogy a „1 cup” mint mennyiség számomra mindig feladja a leckét – pláne kockázott tök esetében –, ill. én a kihűlt sült tököt előbb magában törtem át villával, majd ezután kevertem hozzá a főtt rizst és társait. Ellenben ő a kockázott állapotú sült tökkel tette ugyanezt, és gyúrta egybe az egészet. Tehát nála a tök valószínűleg darabosabb maradt (igaz, kézzel is simán pürés állagúra lehetne trancsírozni), így kevésbé lett szaftos a matyi. Plusz, az ő harissája állagra a sűrített paradicsoméra hajazott, míg az enyém folyékony volt, ezáltal is hígabbá téve a masszát. Bár nem hiszem, hogy pont ez lett volna a fő baj.
A tojás mint kötőanyag hiánya viszont nekem továbbra is furcsán hatott, tekintve hogy útifűmaghéj sem került bele, a tojásnélküliséget orvosolandó, ami ugyebár sütéskor egybefogta volna a fasírtalapot. Sebaj, maradt még tök bőven a kísérletezéshez, még ha kedvből jóval kevesebb is jutott, köszönhetően a mocsok macskáknak, akik néha „kivisznek az észből” az ilyen-olyan bolondériáikkal. :D Szóval a tök kisvártatva újra színre lépett, a massza ismét bekeverődött, és juszt is került bele tojás, sőt másfajta szárazanyag, hogy egyben tartsa a sülő fasírtot. A végeredmény mindkettőnknek nagyon ízlett, sőt az incemfáncom hozzávalók (pisztácia, gránátalma, málnaecet, harissa, ragacsos rizs) is dobtak rajta, de simán működhet ezek nélkül is, kinek-kinek a maga pénztárcájára és/vagy ízlésére szabva. ;) Mi magában, pontosabban csupán a harisnyás harrisás-mézes joghurtba tunkolva ettük, és nem hiányzott mellé semmilyen köret. Szerintem olajban sütve finomabb. ;)

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tökfasírthoz:
10 dkg thai ragacsos rizs (nyers mennyiség)
½ tk. sáfrány
egy csipet só
2 dl víz
25 dkg vajtök (hámozott mennyiség)
1 vörös- vagy mogyoróhagyma (lehéjazva kb. 10 dkg)
4 gerezd fokhagyma, áttörve
1 ek. harissa (enyhe; vagy 1 tk. Erős Pista)
2 tk. őrölt koriander
2 tk. őrölt kömény
1 tk. őrölt pirospaprika
1 ek. szezámmag
1 tk. fekete szezámmag
1 tk. magos Dijoni mustár
1 kis citrom héja
2 ek. frissen facsart citromlé
fekete bors
só
1 nagy tojás
1 tk. olívaolaj a nyers tök sütéséhez
2 dl víz
5 dkg zabpehely, darálva
8 dkg apró szemű zabpehely
kevés kókuszolaj a fasírtok sütéshez

a mártogatóhoz és a tálaláshoz:
15 dkg görög joghurt
1 tk. méz vagy egyéb növényi édesítő
1 ek. harissa (enyhe)
2 tk. pisztácia, aprítva (vagy pekándió)
2 ek. gránátalmamag
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
málnás balzsamecet krém, ízlés szerint

elkészítés:

1. A rizst alaposan átmossuk, majd annyi vízben, ami 2 ujjnyira ellepi, 4 órára beáztatjuk.
2. A sáfrányszálakat lábasba szórjuk, felöntjük 1 dl forró vízzel, és lefedve állni hagyjuk.
3. A beáztatott, majd leszűrt rizst a többi vízzel együtt a sáfrányos vízhez öntjük, nagy lángon felforraljuk, és lefedve, kis lángon 7-8 perc alatt megfőzzük. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve 10 percig állni hagyjuk. Kihűtjük.
4. A tököt meghámozzuk, felkockázzuk, majd tálba téve összeforgatjuk a negyedbe vágott, felszeletelt hagymával. 1-1 teáskanál őrölt korianederrel és őrölt köménnyel fűszerezzük, hozzákeverjük a harissa pasztát, a magos mustárt, a kétféle szezámmagot és az olajat.
5. A keveréket a forró levegős sütő tepsijébe tesszük, és 180°C-on kb. 20 perc alatt puhára sütjük, miközben 2-3 alkalommal átforgatjuk. Hűlni hagyjuk, majd késes aprítóban ledaráljuk, vagy villával áttörjük.
6. A rizst a kihűlt tökhöz adjuk, és alaposan összedolgozzuk az áttört fokhagymával, a többi fűszerrel, a citromhéjjal és -lével, a tojással, valamint a darált és a szemcsés zabpehellyel.
7. A masszából fagylaltos kanálnyi adagokat veszünk ki, és a tenyerünkben kissé ellapítjuk. A sütést kétféleképpen végezhetjük:
   a) A fasírtokat annyi felhevített olajba tesszük, amennyi félig ellepi azokat, és közepes lángon mindkét oldalukon kisütjük. (Szerintem ez a változat finomabb.)
   b) A sütőpapírral bélelt forró levegős sütő sütőpapírral bélelt, kissé beolajozott rácsbetétjére (vagy normál sütő tepsijére) tesszük a fasírtokat, meglocsoljuk leheletnyi olajjal, és 180°C-on kb. 15 perc alatt kisütjük.
8. A kész fasírtokat elosztjuk 2 tányéron, megszórjuk gránátalma magokkal, aprított pisztáciával, petrezselyemmel, és meglocsoljuk krémes balzsamecettel. Mézzel édesített görög joghurtot, 1-1 teáskanál harissát adunk mellé mártogatónak.

Megjegyzés, tipp:

Normál sütőben a felkockázott tököt 200°C-on süssük kb. 30 percig. Sütőben sütve nem pirul, csak puhul, és szaftosabb lesz, (villával könnyű áttörni), emiatt több liszt kellhet bele, mint a forró levegős sütőben sütött változat esetében.
Friss korianderrel, mentalevelekkel, kaporral is tálalhatjuk.
A fotókon látható világosabb színű sütőtöktökfasírtok air fryerben, a sötétebbek olajban sültek.

Ötlet: innen