Az egyik szupermarket polcán rám köszönt egy dobozka pirított hagyma, és mivel még sosem láttam előre gyártottat, úgy megörültem neki, hogy azonnal a kosaramba tettem. Nem mintha én itthon nem tudnék hagymát pirítani. :D Nem is egyszer előfordult már, de jó néhány fej hagymát meg kell ahhoz sütni, mire egy kisebb kupac összegyűlik, ráadásul csak kisebb adagokban tehetjük a serpenyőbe, különben egy örökkévalóságig tart, mire elkészül. Nem szakad ránk az ég, ha néha készen vesszük, pláne ha a (remélhetőleg tényleg) bio változatot részesítjük előnyben. Persze azért a mustáros sertésszűzhöz mindenképpen saját pirítású hagyma kell. :)
Amikor ezt a hagymát megvettem, még nem tudtam, mihez fogom felhasználni. Most jött el az ideje az ötletelésnek. Karajt nem mostanában ettem, és amikor a fagyasztóban megláttam, megkívántam. Nem akartam túlbonyolítani, most leginkább rántott hús formájában ettem volna meg szívesen. Közben észrevettem a spájzpolcon gubbasztó műanyag dobozos pirított hagymát is. „Miért ne lehetne ezeket összeházasítani?” - ötlött fel bennem a nagy kérdés. Úgy rémlett, mintha már láttam volna valahol ilyen panírt. A gondolatot tett követte, és pár pillanat múlva azon kaptam magam, hogy már össze is kevertem egy maréknyi hagymát a zsemlemorzsával.
Az eredménnyel nagyon elégedett voltam – és itt nem a hagyma+zsemlemorzsa „vegyületre” célzok. :D Amúgy is szeretem különböző panírozással feldobni a sima rántott húst/sajtot vagy akár a zöldségeket, így most a pirított hagymának hála egy újfajta bundának való született, legalábbis az én konyhámban ez most újnak számít. :)
Amikor ezt a hagymát megvettem, még nem tudtam, mihez fogom felhasználni. Most jött el az ideje az ötletelésnek. Karajt nem mostanában ettem, és amikor a fagyasztóban megláttam, megkívántam. Nem akartam túlbonyolítani, most leginkább rántott hús formájában ettem volna meg szívesen. Közben észrevettem a spájzpolcon gubbasztó műanyag dobozos pirított hagymát is. „Miért ne lehetne ezeket összeházasítani?” - ötlött fel bennem a nagy kérdés. Úgy rémlett, mintha már láttam volna valahol ilyen panírt. A gondolatot tett követte, és pár pillanat múlva azon kaptam magam, hogy már össze is kevertem egy maréknyi hagymát a zsemlemorzsával.
Az eredménnyel nagyon elégedett voltam – és itt nem a hagyma+zsemlemorzsa „vegyületre” célzok. :D Amúgy is szeretem különböző panírozással feldobni a sima rántott húst/sajtot vagy akár a zöldségeket, így most a pirított hagymának hála egy újfajta bundának való született, legalábbis az én konyhámban ez most újnak számít. :)
Hozzávalók 4 személyre:
Hagymabundás rántott húshoz:
4, ujjnyi vastag sertéskaraj (40-50 dkg)
őrölt zöld bors
só
2 tojás
15 dkg zsemlemorzsa
7 dkg pirított hagyma (dobozos, pl. az Aldiból)
liszt
kevés kókuszzsír a sütéshez
Körethez:
1,2 kg krumpli
2 ek. szárított petrezselyemzöldje
só
mangalicazsír a sütéshez
Mártogatóhoz:
4 ek. tejföl
1 púpozott ek. mustár
elkészítés:
- A hússzeleteket 2 ív folpack között kiklopfoljuk, és mindkét oldalukon meghintjük borssal. Kicsit állni hagyjuk.
- A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, és forró zsírban aranybarnára sütjük. Papírtörlővel bélelt tálba szedjük, megsózzuk, megszórjuk szárított petrezselyemzölddel, és alaposan összerázzuk.
- A pirított hagymát evőkanál hátával vagy késes aprítóban finomabbra törjük és elvegyítjük a zsemlemorzsával.
- A hússzeleteket lisztbe, sóval ízesített, felvert tojásba, majd a hagymás morzsába forgatjuk, és kevés felhevített kókuszzsíron, először kis, majd közepes lángon, mindkét oldalukon 2 perc alatt pirosra sütjük. Papírtörlőre tesszük.
- A tejfölt elkeverjük a mustárral, és a sült burgonyával együtt a hús mellé tálaljuk.