2013. január 29., kedd

Bundás kalács házi meggydzsemmel




Mami derelyéje és bundás kalácsa – ez volt a két kedvencem azok közül az ételek közül, amelyek emléke anyai nagymamám nevéhez fűződik. Előbbi elkészítése bonyolult, utóbbié azonban épp az ellenkezője – rettentő egyszerű étek. Már nem is voltam kisgyerek, amikor először kínált meg ezzel a finomsággal. Akkoriban már társasházban lakott – utálta is rendesen, hiszen világ életében kertes házban élt – és amikor kedve szottyant és még bírta, ő főzőcskézett magára. Ezek rendszerint könnyen elkészíthető ételek voltak, hiszen Mami nem a főzőtudományáról volt híres. (De az biztos, hogy a derelyéje, a barátfüléje, a kisdinnyéje és a bundás kalácsa verhetetlen volt.)
Emlékszem, egyszer éppen akkor mentem át hozzá látogatóba, amikor bundás kalácsot készített magának. „Mami, hát te meg csinálsz?” - kérdeztem. „Bundás kalácsot” - hangzott a válasz. „Kérsz, Csimbikém?” „Jóhogy!” - és már falatoztuk is együtt ezt a szimpla, ám igen ízletes édességet.
Tizenévesen nagyon meglepődtem azon, hogy kalácsot is lehet bundázni, hiszen én akkor még csak kenyérrel ismertem, és furcsának hatott. Mégis azonnal megszerettem.

Mami valószínűleg nem pont úgy készítette, ahogy most én, de így is nagyon finom lett.






Hozzávalók 2 személyre: 

2 szelet maradék kalács (nálam a szent háromkirályok kalácsból) 
1 tojás
1 ek porcukor
1 ek tej
1 tk Portorico rum
2 dkg vaj
2 ek meggydzsem

elkészítés:


  1. A tojást felverjük, elkeverjük benne a cukrot és a rumot, és hozzáadjuk a tejet.
  2. Egy nagyobb serpenyőben vajat hevítünk és a cukros tojásban alaposan megmártóztatott kalácsszeleteket mindkét oldalukon pirosra sütjük. 
  3. A bundás kalácsok tetejére 1-1 ek dzsemet halmozunk és tálaljuk.