Ezer éve nem sütöttem muffint. Talán nem is lehet rajta csodálkozni, hiszen a kísérletező kedvű ember számára – pláne, ha az illető gasztroblogger – egy idő után semmi élvezet nincs abban, ha gyakran ugyanazt vagy nagyon hasonló típusú süteményt kell sütnie. Ráadásul a muffin már jó ideje nem trendi, legalábbis a gasztro témájú oldalakon. Mondjuk, ez utóbbi szempont számomra sosem volt mérvadó. :D Lényeg a lényeg, a blogom muffinokat felsorakoztató része igencsak gyér, sőt mivel ezek a sütik nem éppen mostanában – sütőtudományom hajnalán – készültek, a régi képek mondhatni kínosak. :D
Tiszta szerencse, hogy nemrég böngészés közben szembe jött velem egy áfonyás változat, és én aznap délután, kiéhezve valami gyors és fincsi sütire, továbbá a január búcsúztatásának szándékával, neki is ugrottam. Az áfonyát málnával helyettesítettem, és a pluszban belecsempészett csoki használata miatt sem szégyenkeztem. :D
Gondoltam, most megint kipróbálom a papírkapszliban való sütést. Nagy elánnal elő is szedtem az ősidők óta dobozban sorakozó, még attól a Samytől postán kapott díszes papírokat, akivel anno a „nemsóson” szakácstársak voltunk. Mivel ezek a kis kapszlik hajlamosak elázni/olajossá válni sütés közben, ezért rögtön 2-2 darabot tettem a tepsi mélyedéseibe, azt remélve, hogy a külső réteg esztétikus, és így fotózható küllemű lesz. De jó nagy marha voltam, mert így már kettő ázott szarrá szanaszét, és a tetejébe még a sütik is idétlenek lettek. A dupla réteg papír miatt ui. túl sok nedvesség maradt a tésztában, ami – bár átsült és finom volt – emiatt meglehetősen lágyra sikeredett. Nem hagyhattam annyiban, és azon melegében nekiugrottam az újabb adagnak, kicsit módosítva a recepten is. Merthogy az eredetiben azt füllentették, hogy a tésztamassza 14 muffinra elegendő, miközben nekem már elsőre is alig jött ki 10 darab. Tény, hogy a papírkapszli használatával kevesebb tészta fér egy-egy mélyedésbe, így elvileg többet lehet vele megtölteni, na de azért nem ennyivel. Én egyébként sosem szerettem kapszlikkal kibélelt tepsiben sütni a muffint, mert beleragad a tésztába, és utálom kihámozni belőle a sütit. Úgyhogy nekem a kivajazott tepsis sütés a nyerő (a kilisztezést viszont inkább hagyjuk, attól csak égettebb lesz a tészta külseje!).
A módosításon átesett recept szerinti muffin ugyan nem lett rossz, abból Marcsi (Limara) barátnőm is kapott, és bár üzeneteben lelkesen dicsérte, én még mindig nem voltam vele megelégedve. Tiszta vicc, hogy egy hülye muffint ennyiszer süssek meg, de én csak nekiugrottam harmadjára is! :D Időközben elfogyott a krémsajt (ami eredetileg kellett volna bele), de ez a 3. sütés eredmények élvezeti értékét nem csorbította, sőt ez lett a nyerő: ízre, állagra és küllemre is. :)
Tiszta szerencse, hogy nemrég böngészés közben szembe jött velem egy áfonyás változat, és én aznap délután, kiéhezve valami gyors és fincsi sütire, továbbá a január búcsúztatásának szándékával, neki is ugrottam. Az áfonyát málnával helyettesítettem, és a pluszban belecsempészett csoki használata miatt sem szégyenkeztem. :D
Gondoltam, most megint kipróbálom a papírkapszliban való sütést. Nagy elánnal elő is szedtem az ősidők óta dobozban sorakozó, még attól a Samytől postán kapott díszes papírokat, akivel anno a „nemsóson” szakácstársak voltunk. Mivel ezek a kis kapszlik hajlamosak elázni/olajossá válni sütés közben, ezért rögtön 2-2 darabot tettem a tepsi mélyedéseibe, azt remélve, hogy a külső réteg esztétikus, és így fotózható küllemű lesz. De jó nagy marha voltam, mert így már kettő ázott szarrá szanaszét, és a tetejébe még a sütik is idétlenek lettek. A dupla réteg papír miatt ui. túl sok nedvesség maradt a tésztában, ami – bár átsült és finom volt – emiatt meglehetősen lágyra sikeredett. Nem hagyhattam annyiban, és azon melegében nekiugrottam az újabb adagnak, kicsit módosítva a recepten is. Merthogy az eredetiben azt füllentették, hogy a tésztamassza 14 muffinra elegendő, miközben nekem már elsőre is alig jött ki 10 darab. Tény, hogy a papírkapszli használatával kevesebb tészta fér egy-egy mélyedésbe, így elvileg többet lehet vele megtölteni, na de azért nem ennyivel. Én egyébként sosem szerettem kapszlikkal kibélelt tepsiben sütni a muffint, mert beleragad a tésztába, és utálom kihámozni belőle a sütit. Úgyhogy nekem a kivajazott tepsis sütés a nyerő (a kilisztezést viszont inkább hagyjuk, attól csak égettebb lesz a tészta külseje!).
A módosításon átesett recept szerinti muffin ugyan nem lett rossz, abból Marcsi (Limara) barátnőm is kapott, és bár üzeneteben lelkesen dicsérte, én még mindig nem voltam vele megelégedve. Tiszta vicc, hogy egy hülye muffint ennyiszer süssek meg, de én csak nekiugrottam harmadjára is! :D Időközben elfogyott a krémsajt (ami eredetileg kellett volna bele), de ez a 3. sütés eredmények élvezeti értékét nem csorbította, sőt ez lett a nyerő: ízre, állagra és küllemre is. :)
Hozzávalók 12 darabhoz:
15 dkg málna
10 dkg vaj + a sütőformához
13 dkg kristálycukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
20 dkg görög joghurt
2 tojás
20 dkg finomliszt
8 dkg tejcsokoládé
2 tk. (8 g) sütőpor
elkészítés:
- Ha mirelit málnát használunk, akkor előbb szűrőkanálba tesszük, és szobahőmérsékleten hagyjuk kiolvadni. (Fontos, hogy a kiolvadt málna se legyen hideg. A lecsepegett lét nem használjuk fel.)
- A sütőport a liszthez vegyítjük. A csokoládét felaprítjuk. A muffintepsi mélyedéseit (az alját és az oldalát is) kivajazzuk.
- A puha vajat a cukrokkal kihabosítjuk, hozzákeverjük a joghurtot, a tojásokat, a csokit, majd hanyag mozdulatokkal beleforgatjuk a lisztet is. (Ne kavargassuk sokáig!)
- A fele mennyiségű tésztát a mélyedésekbe adagoljuk, mindegyikre teszünk 2-3 málnaszemet, majd befedjük a többi tésztával, és elosztjuk rajta a megmaradt málnát.
- Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a tészta már nem ragad rá a beledugott hurkapálcára. A tepsit tortarácsra tesszük, és így hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral hintve kínáljuk.
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 20 perc
Megjegyzés:
Úgy tűnhet, több folyadékot kíván a tésztamassza, de ne adjunk hozzá többet, nem kell folyósnak lennie. Inkább olyasmi állagot kell kapnunk, mint amilyen a nyers kuglóftészta.
