A 20. SAD! témáját most Ági barátnőm hirdette ki, aki a ...konyhán innen – kerten túl... háziasszonya. :)
Mivel eddig még sosem játszottam gasztro témában, ill. mert ő olyan kedvesen invitált, úgy éreztem, itt az idő, hogy én is csatlakozzam a sütni, alkotni és díszíteni szeretők népes táborához. A feladat nagyon tetszett, hiszen a karácsony mindig is a kedvenc ünnepem volt, és ezzel kapcsolatban szívesen ügyködöm, legyen az a lakás díszítése, az ajándékok becsomagolása, vagy más kedves tevékenység.
Mára sajnos az ünnep a legtöbb családban elveszítette a lényegét, és sok esetben nyűggé vált a karácsonyi készülődés. Nagyon nehéz kitalálni, kit mivel lepjünk meg, és sajnos legtöbbünknek már a pénztárcája is igencsak lesoványodott. Senki sem szeret azonban üres kézzel menni rokonlátogatóba, ugyanakkor nagyobb ajándékokkal sem lepünk meg olyan családtagokat, akiket csak ritkán látunk. Ilyenkor jól jön valami olyan kedvesség, ami ugyan nem kerül sokba, de benne van a szívünk. Ilyen meglepetés lehet egy saját készítésű, ehető ajándék. Jó lenne, ha egyre több családban éreznék úgy, hogy ezzel is örömet szerezhetnek családtagjaiknak, és bátran állnának neki valamilyen finomság elkészítésének. A meglepetést rejtő dobozka vagy üveg díszítésébe pedig a gyerekek is bekapcsolódhatnak, és így az egész család részt vehet az ajándékkészítésben. A közös „munka” során az ünnepi hangulat is könnyebben kialakul, márpedig a ráhangolódás a karácsonyra nagyon fontos.
Én (nem túl ötletgazdagon) kekszet sütöttem a SAD!-ra, ui. ez egyrészt sokáig eláll, nem kell vele a karácsony előtti utolsó napokban bíbelődni, másrészt pedig szinte mindenki szereti. Sőt, még az is kedvet kaphat hozzá, aki addig nem volt egy nagy kekszes. Itt vagyok pl. én, aki szinte sosem készítek ilyen típusú édességet. Pedig a kekszek családjában van pár olyan példány, amelyik kifejezetten finom. Erre én is nemrég jöttem rá. :D
Ez a narancsos változat eredetileg nem az én fantáziám szüleménye, a neten találtam rá, és annyira megtetszett ez a levágott narancskarikákat idéző süti, hogy mindenképp ki akartam próbálni. Úgy éreztem, hogy egy kis alakítással mindenképp helye lehet a játékban. Mivel gyerekkoromban nagy kedvenc volt az üveg formájú, pici flakonban árult „pezsgőpor”, ezért én ebben hempergettem meg az extra ropogós kekszikéket, és belecsempésztem még egy kis likőrt és kandírozott narancsot is. :)
Most, 2023-ban, azaz 10 évvel később azért újrasütöttem, újrafotóztam, de a keksz nyújtotta élmény ugyanaz. :)
Mivel eddig még sosem játszottam gasztro témában, ill. mert ő olyan kedvesen invitált, úgy éreztem, itt az idő, hogy én is csatlakozzam a sütni, alkotni és díszíteni szeretők népes táborához. A feladat nagyon tetszett, hiszen a karácsony mindig is a kedvenc ünnepem volt, és ezzel kapcsolatban szívesen ügyködöm, legyen az a lakás díszítése, az ajándékok becsomagolása, vagy más kedves tevékenység.
Mára sajnos az ünnep a legtöbb családban elveszítette a lényegét, és sok esetben nyűggé vált a karácsonyi készülődés. Nagyon nehéz kitalálni, kit mivel lepjünk meg, és sajnos legtöbbünknek már a pénztárcája is igencsak lesoványodott. Senki sem szeret azonban üres kézzel menni rokonlátogatóba, ugyanakkor nagyobb ajándékokkal sem lepünk meg olyan családtagokat, akiket csak ritkán látunk. Ilyenkor jól jön valami olyan kedvesség, ami ugyan nem kerül sokba, de benne van a szívünk. Ilyen meglepetés lehet egy saját készítésű, ehető ajándék. Jó lenne, ha egyre több családban éreznék úgy, hogy ezzel is örömet szerezhetnek családtagjaiknak, és bátran állnának neki valamilyen finomság elkészítésének. A meglepetést rejtő dobozka vagy üveg díszítésébe pedig a gyerekek is bekapcsolódhatnak, és így az egész család részt vehet az ajándékkészítésben. A közös „munka” során az ünnepi hangulat is könnyebben kialakul, márpedig a ráhangolódás a karácsonyra nagyon fontos.
Én (nem túl ötletgazdagon) kekszet sütöttem a SAD!-ra, ui. ez egyrészt sokáig eláll, nem kell vele a karácsony előtti utolsó napokban bíbelődni, másrészt pedig szinte mindenki szereti. Sőt, még az is kedvet kaphat hozzá, aki addig nem volt egy nagy kekszes. Itt vagyok pl. én, aki szinte sosem készítek ilyen típusú édességet. Pedig a kekszek családjában van pár olyan példány, amelyik kifejezetten finom. Erre én is nemrég jöttem rá. :D
Ez a narancsos változat eredetileg nem az én fantáziám szüleménye, a neten találtam rá, és annyira megtetszett ez a levágott narancskarikákat idéző süti, hogy mindenképp ki akartam próbálni. Úgy éreztem, hogy egy kis alakítással mindenképp helye lehet a játékban. Mivel gyerekkoromban nagy kedvenc volt az üveg formájú, pici flakonban árult „pezsgőpor”, ezért én ebben hempergettem meg az extra ropogós kekszikéket, és belecsempésztem még egy kis likőrt és kandírozott narancsot is. :)
Most, 2023-ban, azaz 10 évvel később azért újrasütöttem, újrafotóztam, de a keksz nyújtotta élmény ugyanaz. :)
Hozzávalók kb. 40 darabhoz:
a tésztához:
15 dkg finomliszt
15 dkg őrölt mandula (lehet hántolatlan is)
4,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 kis görög narancs héja
1 ek. frissen facsart narancslé
1 ek. narancslikőr
18 dkg vaj
12 dkg porcukor
1 csapott mk. só
6 dkg kandírozott narancshéj
a forgatáshoz:
3 ek. citrom- vagy narancsízű italpor (Limó), esetleg ízesített kristálycukor
elkészítés:
- A vajat a porcukorral felhabosítjuk, hozzákeverjük a sót, a narancshéjat és -levet, a likőrt, majd beleforgatjuk az aprított kandírozott narancshéjat, és a keményítővel, őrölt mandulával vegyített lisztet.
- A lágy tésztát hűtőbe tesszük annyi időre, hogy formázható állagú legyen, majd két egyenlő részre vágjuk, és 15 cm hosszú, 5 cm átmérőjű rudakká sodorjuk.
- Az italport (vagy ízesített kristálycukrot) egy ív sütőpapírra szórjuk, áthengerítjük rajta a tésztarudakat, majd áttesszük egy-egy ív folpackra, becsomagoljuk, és sima felületű, szabályos hengerré formázzuk. Annyi időre hűtőbe vagy mélyhűtőbe tesszük, hogy könnyen lehessen szeletelni.
- A tésztarudakat 0,5 cm vastag tallérokra vágjuk, a közepüket kiszúrjuk (én ehhez a habzsák kb. 7 mm átmérőjű sima csövét használtam), és a kekszeket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk. Előmelegített sütőben egymás után megsütjük.
- A kész kekszeket néhány percig a tepsiben hagyjuk, ez idő alatt a közepüket újra kiszúrjuk, majd átszedjük egy tortarácsra, és így hagyjuk teljesen kihűlni.
sütési mód: alul-felül sütés (vagy 150°C-on hőlégkeveréssel)
sütési idő: kb. 15 perc
Megjegyzés:
A keksz sütőpapírral bélelt, fedeles dobozba téve, kb. 1 hónapig eláll.
Tipp:
Italpor híján citromsavat és vaníliás cukrot is keverhetünk a kristálycukorhoz.
Ez a keksz alkalmas sütipecsétek használatára, ui. a tészta megtartja a formáját, és így a pecsét mintája jól látható marad. Természetesen ebben az esetben nem kell kilyukasztani a közepüket.
Sütipecsétet a Kézműves Kerámiától választhattok. ;)
Ez a keksz alkalmas sütipecsétek használatára, ui. a tészta megtartja a formáját, és így a pecsét mintája jól látható marad. Természetesen ebben az esetben nem kell kilyukasztani a közepüket.
Sütipecsétet a Kézműves Kerámiától választhattok. ;)
