Vásárhelyi sós túrós lepény Gabi módra

 

 

Ezer éve készülök újrafotózni a mi Ani nénink vásárhelyi sós túrós lepényét, amihez mindenképpen kék-fehér vásárhelyi mintás tálcát és tányért szerettem volna csináltatni Ambrus Sándor fazekassal. Aztán erről lemondtam (nem végleg), viszont a vásárhelyi hímzéses terítőn való tálalást semmiképp sem akartam elvetni. Bár vehettem volna drága pénzért a népművészeti boltban, de miután másod-unokatestvéreim örökségéből pár éve hozzám került néhány ilyen régi darab, így a lepény újbóli megörökítésének már semmi sem állhatott az útjába. Azaz csak egy valami: én magam! Mert valahogy mégsem kerítettem rá sort, hanem helyette egy kapros változatot fényképeztem újra (imádom-képek lettek). Az a lepény azóta is egy hangyányival nagyobb kedvenc, mint az eredeti. Pedig az az egyik legnépszerűbb receptem itt, a Sünisen, és még 2025 karácsonyán is kaptam rá hozzászólást – a túrós lepény ui. sokakban régi, szép emlékeket idéz. :)
Ani néni túrós lepénye igazán szeretni való, viszont habosabb állagú. A Kutyafül és én azonban jobban kedveljük a sűrűbb konzisztenciát, aminél beleharapáskor láthatóvá válik az ember fogának a lenyomata. Puha és krémes, mint amilyen a vásárhelyi piacon vagy a belvárosban a lépcső alatt kapható változat. Na, én ezt az állagot szerettem volna elérni, ezért mégsem a fent említett eredetit sütöttem és fotóztam újra, hanem azt alakítottam át úgy, hogy kicsit olyasmi legyen, mint a kapros, ugyanakkor ne kelljen vele még annyit se pepecselni. Sőt, ezúttal bárki számára elérhető alapanyagokból készítettem, vagyis nem házi túróból és tejfölből – amit csak a piacon lehet beszerezni és hamarabb megromlik –, hanem az általam kedvelt fajtájú boltiból. Az Ani nénitől származó receptet a sok kommenttel együtt persze megtartottam, mert a szívemnek kedves az a lepény, és hogy aki keresné, az mindig megtalálja. Az újragondolt lepényt pedig végre megmutathatom Nagy Rébék Zsuzsanna és Mária terítőin, az idei év első receptjeként. :)

 

Hozzávalók 30x22 cm-es tepsihez:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
5 dkg vaj+szilárd mangalicazsír fele-fele arányban (vagy csak vaj)
1 kis tojás
1 csapott tk. só
1 tk. cukor
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1 dl tej
2 ek. zsemlemorzsa a tésztára

a töltelékhez:
75 dkg félzsíros tehéntúró (nálam tégelyes, Pilos – Lidl)
15 dkg tejföl 

5-6 dkg búzadara
5 dkg cukor
1 tk. só
3 nagy tojás+1 vagy 2 tojásfehérje

a tetejére:
15 dkg tejföl
1 nagy tojássárgája
1 tk. porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a tálkába morzsolt élesztőhöz egy evőkanál lisztet adunk, elkeverjük a langyos, cukros tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A sóval vegyített többi lisztet összemorzsoljuk a hideg vajjal, a zsírral, és hozzáadjuk a tojást, a felfutott élesztőt. Előbb villával összekeverve összeállítjuk, majd tésztát gyúrunk belőle. Pár perc pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon tepsi méretűre nyújtjuk, és a kizsírozott/vajazott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe/sütőkeretbe fektetjük. Villával több helyen megszurkáljuk és meghintjük zsemlemorzsával. Letakarva pihenni hagyjuk, amíg a töltelékkel bíbelődünk.
3. Szobahőmérsékletű hozzávalókat használva, a töltelékhez a túrót összekeverjük a tojások sárgájával, a tejföllel, és sóval, cukorral ízesítjük. Botmixerrel krémesítjük, és belekeverjük a búzadarát.
4. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, a fele mennyiséget robotgéppel alacsony fokozaton a túrómasszához keverjük, a másik felét pedig óvatosan beleforgatjuk.
5. A tölteléket egyenletesen a tésztára simítjuk, és a tepsit előmelegített sütőbe toljuk. Amint a túró megszilárdult, a lepényt kivesszük a sütőből, és rásimítjuk a tojássárgájával, porcukorral kikevert tejfölt. Visszatesszük a sütőbe egy emelettel feljebb, és addig sütjük, hogy a teteje foltosra barnuljon.
6. A kész lepényt tortarácsra tesszük, és negyedóra elteltével felszeleteljük. Melegen vagy langyosan kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín, majd felülről a 2. sín)
sütési idő: kb. 30+25 perc

Megjegyzés, tipp:

Az én lepényem alja kicsit túlkelt és túlsült, a sütőnk hőfokszabályzója ui. egy ideje rosszul viselkedik, nehéz kitalálni, hány fok van bent valójában. Ezért a szokásosnál mindig legalább 10°C-kal magasabbra állítom. A teteje nem akart pirulni, ezért kicsit tovább hagytam a sütőben, és ennek sajna a lepény alja látta kárát.
Bevallom, én jobb szeretem tej helyett tejföllel készíteni a tésztát: tehát 1 dl tej helyett 10 dkg tejfölt használok, és az élesztőt nem futtatom fel, csak simára keverem a tejfölben.

 

Sajtos-túrós csigapogácsa

 

 

Nagyon régóta vártam a napot, amikor első alkalommal végre minálunk lehet együtt a család, és megünnepelhetjük a felköszöntés szempontjából elmaradt szülinapot és három névnapot. A betegség azonban nagy úr, képes szabotálni az összejöveteleket, és meg kell várni a gyógyulást. Hiszen az nem lehet, hogy a szeretteink közül távol maradjon bárki is.
Szűk családunk legidősebb tagja szerencsére felépült, és bár időközben én is lerokkantam egy kissé (ami majdnem keresztbe húzta a terveinket), végül mégis kegyes volt a sors, és le tudtam vezényelni a várva-várt ünneplést. :)
A nagy napra többek között pogácsát terveztem sütni, de túl lágy lett a tészta, a kiszaggatást nehezen bírta volna, a még több liszt belegyúrása pedig nem tűnt szimpatikus ötletnek. A bajt úgy orvosoltam, hogy felgöngyöltem és felszeleteltem a tésztát. Az ilyen formán létrejött csigákat pedig olyan jópofának tartottam, hogy – mivel egyébként nagy sikere volt –, később újra elkészítettem, hogy a Sünisen is megmutathassam. Ha nincs elég időnk (a tészta újra begyúrására, pihentetésére, nyújtására, szaggatásra), akkor ez a felgöngyölős-szeletelős módszer tökéletes választás, ugyanakkor megmarad a kedvelt pogácsa-élmény. ;)
Reménykedem benne, hogy ez a könnyű tésztájú, ízletes csigapogi a kedves olvasók tetszését is elnyeri. ;)

Hozzávalók 24 darabhoz:

a tésztához:
28 dkg finomliszt+a dagasztáshoz és a nyújtáshoz
2 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 szál póréhagyma (tisztítva kb. 13 dkg)
16 dkg túró (csak mert pont ennyi volt itthon)
12 dkg sajt, reszelve (ementáli és parmezán vegyesen)
5 dkg tejföl
5 dkg vaj, felolvasztva
1 tojássárgája
1 tk. cukor
1 jó tk. só
1,8 dkg friss élesztő
0,5 dl tej

a tetejére:
1 kis tojás
köménymag, fekete szezámmag

elkészítés:

1. A megtisztított, felaprított, enyhén megsózott pórét 2 dkg felhevített vajon lefedve megdinszteljük. Még forrón a tejföllel, tojássárgájával, többi olvasztott vajjal, sóval kevert túróhoz forgatjuk.
2. Az élesztőt a liszt közepébe morzsoljuk, elkeverjük a langyos tejjel, és kevés liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. A túrós keveréket az élesztős liszthez adjuk, és robotgéppel megdagasztjuk. Enyhén lisztezett munkalapon kissé átgyúrjuk, majd vékonyan kivajazott kelesztőtálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A megkelt tésztából 2 gombócot formázunk, és letakarva néhány percet pihentetjük. A reszelt sajtot kétfelé osztjuk.
5. Egy tésztabucit lisztezett munkalapon 26×20 cm-es téglalapra nyújtunk, megszórjuk egy adag reszelt sajttal, és a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. A tésztarudat másfél ujjnyi (kb. 2 cm) vastag szeletekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és a csigákat a tenyerünkkel kissé lenyomjuk. Így járunk el a másik tésztával is.
6. A megkelt csigákat lekenjük felvert tojással, megszórjuk a magvakkal, és előmelegített sütőben egymás után megsütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

Napraforgómagos-zabos kréker oregánóval (vegán)

 

 

 

A minap kedvenc fodrászomnál a gluténérzékenység is szóba került, mert a kakaós csiga, amit két vendég között ebéd gyanánt éppen falatozott, szar élvezhetetlen volt. Nekem sem kellett több, hazaérve elkezdtem gluténmentes recepteken agyalni. Bár ez a sós keksz igen messze áll a kakaós csigától, sőt minden egyéb kelt tésztától, de kezdetnek megteszi. :D Egyébként roppantul csodálkozom, hogy az a bizonyos kakaós csiga nem ütötte meg a mércét, hiszen a gluténmentes, sőt (utálatos kifejezéssel élve) a „mindenmentes” alternatíva is lehet(ne) finom. Manapság ui. már jó pár fajta gluténmentes lisztkeverék van forgalomban, sőt tojás és tejtermékek használata nélkül is lehet igazán ízletes és pihepuha kelt tésztákat sütni (mint amilyen pl. ez is). De lapozok, mert ez a bejegyzés nem a gluténmentes kakaós csigáról vagy az egyéb keltekről szól!
Ezt a krékert igazából azért kísérleteztem ki, mert az esti filmnézéshez nem szívesen eszünk (de nem is tanácsos) nehezebb vagy legalábbis nem túl egészséges vacsorát, mint amilyen pl. egy jól megpakolt szendvics. Olyan alternatíva kellett, ami azon túl, hogy leköti a gyomorsavat, finom, ráadásul ropog is, és mondjuk nem szárzeller vagy nyers répa. :D
Ez a keksz szerintem tökéletesen teljesítette az elvárásokat, pláne úgy, hogy még zöldséges mártogatót is készítettem hozzá, csak hogy laktatóbb legyen (és ezáltal kevesebb keksz fogyjon). A Kutyinyek ui. képtelen tejföl nélkül elropogtatni az ilyen száraz kekszeket, viszont tejfölt csak nem kéne enni az esti órákban, sőt úgy általában véve is tanácsos lenne csökkentenie az elfogyasztott mennyiséget. A zöldséges mártogatót szerencsére nagyon szereti, úgyhogy a kettő együtt tényleg jó kiváltója lett az olykor-olykor becsúszó kései vacsinak. :)
A napraforgómag jellegzetes íze abszolút kiérezhető, és szerintem igazán szerethető ez a kréker – annyira, hogy hántolt napraforgómagból három nagy csomaggal is beszereztünk. :D Az ízesítését pedig bárki úgymond személyre szabhatja. ;)

 

Hozzávalók:

10 dkg napraforgómag
10 dkg zabpehely
2 tk. szárított oregánó
1 mk. só
½ cs. sütőpor
6-8 ek. hideg víz

elkészítés:

1. A napraforgómagot és a zabpelyhet késes aprítóval liszt állagúra daráljuk, majd hozzáadjuk a sütőport, a sót, az oregánót és a vizet. A késes aprítóval addig keverjük, hogy massza állagúra összeálljon.
2. Gombócot formázunk belőle, ellapítjuk, és 2 ív sütőpapír között kb. 2 mm vékonyra nyújtjuk.
3. A tésztát tetszés szerinti méretű kekszkiszúróval vagy pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, -szaggatjuk.)
4. A felületüket tetszés szerint megmintázzuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve hagyjuk kihűlni, majd fedeles dobozba tesszük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: 15-17 perc

Megjegyzés/tipp:

Készíthetünk hozzá valamilyen mártogatót vagy (nagyobbra szaggatott kekszek esetén) feltétet. Durvára törve salátára is szórhatjuk, vagy zöldségek, húsok panírozására is használhatjuk.
Nekem ebből a tésztamennyiségből 62 db mini és 19 db 5 cm átmérőjű kréker lett.
A tészta kilyuggatásához én letört végű fogvájót használtam, de hurkapálcikával vagy nyárspálcával is végezhetjük a dizájnolást. ;)

 

Sokmagos háromszög

 

 

 

Nagy ritkán előfordul nálam, hogy olyan ételt posztolok, aminek a készítése és a blogon való bemutatása között majdnem 1 év különbség van. Ilyen ez a sós ropogtatni való is, amit még az idei év január elsejére, az Anyával és a nagynénémmel töltött újévi csajos napra sütöttem. Akkor egyébként kétféle sós sütivel rukkoltam elő: egy élesztőssel, ill. egy olyannal, aminek a tésztája a sós pitéhez hasonló. Utóbbinak is többféle változata létezik – vajjal vagy zsírral, tojással vagy anélkül, sütőporral vagy sütőpormentesen, tejföllel vagy joghurttal, esetleg vízzel. A tésztáját tekintve, először tojás- és sütőpormenteset sütöttem, több tejföllel, és bár a Kutyinyekkel eleszegettük így is, az eredmény mégsem tetszett igazán: nem volt kellően omlós. Úgyhogy én továbbra is az alábbi, sütőporos tésztájúra esküszöm – hamar be lehet puszilni belőle jó néhány darabot. Anyáék se panaszkodtak, és bízom benne, hogy az se fog, aki e recept szerint elkészíti. :D Szilveszterre jó kis rágcsa. ;)

 

Hozzávalók 36 darabhoz:

a tésztához:
10 dkg fehér tönkölyliszt
5 dkg rétesliszt
5 dkg Graham-liszt
3 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
10 dkg vaj
5 dkg tejföl
1 tojássárgája
1 tk. só
3 g sütőpor

a kenéshez és a szóráshoz:
1 tojásfehérje
1,5 dkg aprított tökmag
1,5 dkg aprított napraforgómag
1 dkg szezámmag
5 g lenmag
só

elkészítés:

1. A liszteket elvegyítjük a sóval, a sütőporral, elmorzsoljuk a nem túl hideg, felkockázott vajjal, és a tojássárgájával kikevert tejfölt is hozzáadva összegyúrjuk.
2. A tésztát liszttel hintett munkalapon 25x20 cm-es téglalapra nyújtjuk, óvatosan áttesszük egy liszttel hintett vágódeszkára, és nejlonzacskóba húzva, 30 percet hűtőben pihentetjük.
3. A lehűtött tésztát a hosszanti oldala mentén, vízszintesen 4 db 5 cm széles sávra vágjuk, majd ezeket 5 cm alapú, egyenlő szárú háromszögekre szeljük. (Sávonként 9 db háromszöget kapunk, plusz a lehulló darabok.)
4. Átcsúsztatjuk a sütőpapírral bélelt tepsire, lekenjük felvert tojásfehérjével, megszórjuk a magvakkal, kevés sóval, és széthúzogatjuk, hogy egymástól távolabb legyenek. Előmelegített sütőben készre sütjük.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

Kapros-lila hagymás besamellel töltött fészek

 

 

 

Teljesen elvarázsolt engem ez a kifordított leveles tészta, mert a vele készült süti jobb lett, mint klasszikus leveles tésztából sütve. Persze az is lehet, hogy a sok hűtésnek köszönhető a siker – egyéb elfoglaltságaim miatt ui. a hajtogatások között ajánlott 1 óránál néha jóval több idő telt el. Ráadásul a kész nyers tészta egy egész napot pihent is a hűtőben, és csak másnap délután használtam fel. Mindennek a tetejébe, még csak nem is volt előre eldöntve, mit készítek majd belőle, hiszen hirtelen felbuzdulásból próbáltam ki, ill. mert annyira nem hittem abban, hogy sikerül. Azt meg pláne fel sem tételeztem, hogy a sütőbe kukucskálás közben majd ugrálni fogok örömömben. :D A kóstolásról meg ne is beszéljünk!
A nagy szkepticizmusom okán ezekre a könnyen és gyorsan elkészíthető kosárkákra esett a választásom – nehogy már túl sokat pepecseljek vele, ha esetleg elrontódna. :D Egyébként már régóta terveztem, hogy megsütöm, és szilveszter előtt a boltban is kapható, lefóliázott (röhejesen drága) leveles kosárkákat látva, már egyértelmű volt, hogy én ezt bizony házilag fogom elkészíteni – és nem, nem bolti tésztából, hanem azt is magam gyártom hozzá, ahogy az esetek nagy százalékában („stop pálmaolaj!” jeligére). Szóval nagy nyugodtan fogtam neki a tésztafészkeknek, de az eredményt látva, a fent jelzett módon a végén mégis röpködtem örömömben. :D Lehet, hogy a siker kulcsa a lazaság...
Tulajdonképpen megtölthetjük bármilyen sós vagy édes krémmel – én most édesbe hajló, kapros-lila hagymás besamelt készítettem hozzá, és úgy érzem, telitalálat lett, mert egykettőre bekapkodtuk a javát. :D

Hozzávalók 10 darabhoz:

50 dkg kifordított leveles tészta vagy klasszikus leveles tészta (esetleg bolti)
10 dkg lila hagyma
4 ek. zsenge kaporlevél
5 dkg vaj
4 dkg finomliszt
4 dl tej
5 dkg reszelt füstölt sajt (nálam házi pasta filata)
őrölt fekete bors
szerecsendió
só
1 kis tojás a kenéshez

elkészítés:

1. A töltelékhez a finomra aprított lila hagymát a felhevített vajon megdinszteljük, megpörgetjük kevés cukorral, és megkaramellizáljuk.
2. Hozzáadunk 2 evőkanál aprított kaprot, rászórjuk a lisztet, majd folytonos keverés mellett hozzáöntjük a felforrósított tejet. Megfűszerezzük, és közepesen sűrű mártássá főzzük.
3. Hozzáadjuk a többi kaprot, a reszelt sajtot, és kevergetve felolvasztjuk. Többször átkeverve teljesen kihűtjük. Cső nélküli habzsákba töltjük.
4. A felhasználásra kész házi leveles tésztát lisztezett felületen 4-5 mm vastag téglalapra nyújtjuk, és 7,5 cm-es pogácsaszaggatóval 10 körlapot szaggatunk ki belőle.
5. 5 körlapocskából 5,5 cm átmérőjű köröket szúrunk ki, és a teli körökkel együtt tepsibe sorakoztatjuk. Nejlonzacskóba húzva 30 percre hűtőbe tesszük.
6. A tésztakorongokat lekenjük felvert tojással (de az sem baj, ha csak a körív mentén kenjük le a tésztát), a közepüket villával megszurkáljuk, rájuk ültetjük a tésztagyűrűket, és azoknak a szélét is lekenjük tojással (a tésztafészkek oldalát ne kenjük le, különben sütés közben nem tudnak megemelkedni).
7. A belső köröcskéket is lekenjük felvert tojással, rácsmintát vágunk rájuk, és ezeket is lehűtjük.
8. A fészkeket a rácsos körlapocskákkal együtt sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. A megemelkedett tésztakörök alját levágjuk, hogy majd kalapként rá tudjuk ültetni a fészkekben lévő töltelékre. (A köröcskéket pogácsaként is feltálalhatjuk.)
9. A tésztafészkek megemelkedett belsejét még melegen körbevágjuk és kivesszük. Tortarácsra szedve teljesen kihűtjük, majd betöltjük a besamellel, és ha szeretnénk, rájuk biggyeszthetjük a kalapjukat.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Parenyicás minizsemle

 

 

 

A gomolya mellett a parenyica a másik kedvenc Gabriella-féle sajtunk, sőt igazából ezt még jobban szeretjük. Általában magában esszük – én például imádom szálaira szedni és így csemegézni belőle. Most azonban kelt tésztába gömbölygettem bele, miközben biztos voltam benne, hogy így is imádni fogjuk. "Veszélyes", pláne tejfölbe tunkolva. :D Borkedvelőknek klassz borkorcsolya lehet belőle. ;)

 

 

Hozzávalók 50 darabhoz:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
1 és ½ ek. Toscana fűszerkeverék
3 dkg cukor
1 ek. só
1 mk. őrölt fekete bors
3 ek. extra szűz olívaolaj+a kelesztéshez és a sütéshez
3 dkg friss élesztő
25 dkg görög joghurt
kb. 1,5 dl víz

a töltelékhez és a kenéshez:
18 dkg (házi) parenyica
8 dkg vaj
4 gerezd fokhagyma
1 tk. morzsolt petrezselyem + a tálaláshoz

elkészítés:

1. A cukrot a liszthez vegyítjük, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és elkeverjük a langyos vízzel hígított joghurttal. Betakarjuk egy kevés liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. Hozzáadjuk a fűszerkeveréket, a sót, a borsot, az olívaolajat, és előbb villával összekeverjük, majd kézzel megdagasztjuk a tésztát. Kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A sajtot lereszeljük, és pici golyócskákat gyúrunk belőlük. A megkelt tésztából 2 dkg-os gombócokat gömbölygetünk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
4. A gombóckákat ellapítjuk, a közepükbe ültetünk 1-1 sajtgolyócskát, és fölötte összecsippentjük a tésztát. A betöltött labdacsokat kiolajozott sütőtálakban vagy egy gáztepsin körkörösen elrendezzük (nem túl szorosan), és letakarva megkelesztjük.
5. Eközben a vajat felolvasztjuk, hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, a petrezselymet, és hagyjuk langyosra hűlni.
6. A zsemlécskék tetejét lekenjük a fűszeres vajjal, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Sütőtálastól tortarácsra tesszük, újra lekenjük a megmaradt fűszervajjal, megszórjuk friss petrezselyemzölddel, és langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

 

 

 

 

Gomolyás-köménymagos sörkifli

 

 

Tavaly a baráti társaságunkban szóba került a sajt, és ezzel elindult a lavina. :D Amúgy is sokat fogyasztunk ebből a tejtermékből, de a házi sajt-evészet tényleg veszélyes méreteket öltött nálunk az év legvégén. Megkaptuk ui. egy helyi sajtkészítő elérhetőségét, akitől már elsőre annyit vásároltunk, hogy a szatyorból kipakolva, a gurigák elfoglalták a fél konyhapultot – van róla fotóm, de nem merem megmutatni. :D Fantasztikusan finom, ezt meg kellett állapítanunk, és pár nap leforgása alatt felfaltuk az összeset. A következő alkalommal is jelentős mennyiséget vettünk, de akkor már csak a számunkra legízletesebbekből. Persze azt is gyorsan elpusztítottuk. Nem lesz ez így jó! – mondtuk ki hangosan a gondolatot, és a 3. vásárlás mennyiségét már tudatosan mérsékeltük. Mostanra persze megszelídült bennünk az első fellángolás, de azt elmondhatjuk, hogy végre rátaláltunk arra a fajta házi sajtra, ami valóban nekünk lett kitalálva: ízletes, reszelhető, olvasztható, és ami még nálunk fontos szempont: adalékanyagoktól mentes, és lefölözetlen tejből készül.
Köszönet érte Jakó Gabriellának, aki a sajtkészítés szép mesterséget űzi és egyúttal őrzi is! Más városokból is jönnek hozzá, ami azt mutatja, hogy értékes és minőségi munkát végez. És ha már az „érték” szót használom, meg kell jegyeznem, hogy árban is abszolút barátiak a (többféle ízesítéssel készülő) termékei – számunkra legalábbis mindenképp, akik a boltiéhoz vagyunk szokva.
Egyik kedvencünket, a gomolyát most ezekhez a szintén szeretett, falatnyi kiflikhez használtam, amik olyan gyorsan elkoptak a fogunk alatt, hogy másnapra alig maradt belőlük. :)

Hozzávalók 48 darabhoz:

45 dkg finomliszt
5 dkg Graham-liszt
15 dkg gomolya sajt (az enyém füstölt + köménymagos volt)
3 dkg cukor
1 ek. só
1 és ½ ek. köménymag
6 dkg vaj
3 dkg friss élesztő
15 dkg natúr joghurt
1,5 dl tej
4 dkg olvasztott vaj a kenéshez
1 kis tojás vagy tojásfehérje a tetejére
köménymag a szóráshoz

elkészítés:

1. Az élesztőt a langyos tejben elkeverjük egy kevés cukorral, pici liszttel, és letakarva felfuttatjuk.
2. A többi lisztet elvegyítjük a cukorral, a sóval, összemorzsoljuk a vajjal, majd hozzáadjuk a reszelt gomolyát, a köménymagot, a felfutott élesztőt, a langyos joghurtot, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk. Vajjal kikent tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát négyfelé osztva meggömbölygetjük, és negyedórát letakarva pihentetjük.
4. A tésztagombócokat 25 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk, és közülük kettőt megkenünk olvasztott vajjal úgy, hogy a tészta szélét körben egy ujjnyi széles sávban szabadon hagyjuk. Ezután mindkettőt befedjük 1-1 vajazatlan tésztalappal, és letakarva újabb 15 percet pihentetjük.
5. A két körlapot 45 cm átmérőjűre nyújtjuk, vékonyan lekenjük a megmaradt vajjal, majd mindkettőt 4 cikkre vágjuk, amiket további 6 cikkre szelünk.
6. A laponként kapott 24 db tésztaháromszöget nem túl szorosan feltekerjük, a csücskeinél foga kissé széthúzzuk, és sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük. Negyedórát letakarva kelesztjük.
7. A tetejüket lekenjük felvert tojással (vagy lágy habbá vert tojásfehérjével), megszórjuk köménymaggal, és előmelegített sütőben készre sütjük.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

 

Fokhagymás-fűszeres, vajas pogácsa

Továbbra is úgy gondolom, hogy nem vagyok valami ügyes a hagyományos vajas pogácsa készítésében. Éppen ezért ritkán sütök. Persze nem a tésztával van a baj, és még a végeredmény is nagyon finom szokott lenni most már, hogy végre kikísérleteztem a hozzávalók szerintem helyes arányát. A külalakkal viszont komoly gondok vannak. :D A pogácsák vagy laposan sunnyognak a tepsiben, vagy büszkén kihúzzák magukat, de aztán seperc alatt lerészegednek, és ide-oda dülöngélnek, miközben forró gőzfürdőt vesznek a sütőben.
Egyébként mindig is a vajas pogácsa volt a kedvencem, a tetején az imádni valóan ropogós beirdalásokkal, amik miatt én ezt a fajta pogit bástyapogácsának kereszteltem el gyerekkoromban. Örömmel harapdáltam le előbb ezeket a ropogós részeket, majd pedig rétegenként szépen haladva, gyomrom tartalmává fokoztam le az amúgy nagyra becsült sós süteményt.
Szóval a vajas pogi igen ritka vendég nálunk – a Kutya legnagyobb bánatára –, de most valahogy kedvet kaptam hozzá. Ahogy a gondolat testet öltött bennem, hogy, hogy nem, a Kutyafül is szinte velem egyszerre érzett olthatatlan vágyat a pogácsa iránt, így hát pár napon belül neki is álltam. Minden flottul ment, csak sajnos az első tepsi pogácsát nem kelesztettem elég ideig sütés előtt, ezért az eredmény laposabb lett. Az ízzel és az állaggal nem volt baj, sőt vészesen finomra sikerült, szerencsére. A második körre maradt pogácsák már szépen kihúzták magukat, sőt a sütőben még inkább, de aztán nagy hirtelen fejet is hajtottak egymásnak, amint meglátták a szomszédjuk dülledő mellkasát és szépséges termetét. Ezek után legtöbbjük úgy festett, mint amikor kifut az ember lába alól a talaj, és féloldalasan megroggyan. Úgyhogy kissé csalódott képpel üdvözöltem őket, amint kibújtak a sütő forró öleléséből. Nálam bizony nem találtak hasonlóan meleg fogadtatásra, legalábbis a külsejüket látva biztos nem. Sebaj, elszontyolodva is lehet pogácsát majszolni! :D Később aztán fel is vidultam a finomságukat megízlelve, és felrémlett bennem Tóth papa enyhe dühvel színezett, érdes hangja, miközben lemondóan legyint a kezével, ha valami nem úgy sikerült, ahogy tervezte: „ott ögye mög a fene!” De a fenének nem hagytunk egy darabot se a pogácsából, mert mind mi ettük meg. :D Napokkal később csak azért is újrasütöttem, hátha ezúttal csinosabbak lesznek, na meg azért is, mert újra megkívántuk. :D

Hozzávalók kb. 28 darabhoz:

50 dkg finomliszt + egy kevés a dagasztáshoz
15 dkg vaj
4 dkg mangalicazsír
15 dkg tejföl
2 tojássárgája
3 gerezd fokhagyma
1 ek. fűszeres sópehely vagy só + tetszés szerinti fűszerek (pl. őrölt bors, őrölt kömény, morzsolt oregánó)
1 tk. cukor
2,5 dkg friss élesztő
1 dl tej
4 dkg olvasztott vaj a hajtogatáshoz
1 tojás a kenéshez

elkészítés:

1. A tejfölt kikeverjük a tojások sárgájával, 2 gerezd áttört fokhagymával, és 1 órát szobahőmérsékleten hagyjuk. A fűszeres sópelyhet ledaráljuk.
2. A langyos, cukros tejben csomómentesre kevert élesztőt letakarva felfuttatjuk. A sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a vajjal, a zsírral, majd hozzáadjuk a tojásos-fokhagymás tejfölt és a felfutott élesztőt. Se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk (ha szükséges, közben adunk még hozzá egy kis lisztet.) A tésztát vékonyan kivajazott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon ujjnyi vastag téglalapra nyújtjuk és megkenjük 1 gerezd áttört fokhagymával ízesített olvasztott vajjal. Előbb balról és jobbról, majd fentről egymásra hajtjuk a tésztát. 20 percet letakarva pihentetjük.
4. A tésztát az óramutató járásával megegyezően 90°-kal elforgatjuk, ismét kinyújtjuk, megkenjük fokhagymás olvasztott vajjal, az előbbi módon meghajtogatjuk és pihentetjük.
5. Ezután ismét ujjnyi vastagra nyújtjuk, a tetejét berácsozzuk, és tetszés szerinti méretű (nálam 6 cm-es) pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, szaggatjuk.)
6. A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 20-30 perc kelesztés után a tetejüket lekenjük felvert tojással. Előmelegített sütőben megsütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Sajtkeksz

Az év utolsó napjára mindig kell valami sós sütemény is, amit ropogtatni lehet – töltsük a szilvesztert akár otthon a tévé előtt, akár a barátokkal bulizva. Én most ezeket a jópofa kekszeket sütöttem, amik nem csak ízükben, hanem formájukban is egy darabka lyukacsos sajtra emlékeztetnek. :)
Magát a formát a neten láttam meg, és az egymástól kissé különböző recepteket átolvasva, végül kreáltam egy sajátot – ahogy az már általában lenni szokott. A próbasütés eredménye olyan hamar elfogyott, hogy másnap újrázni kellett, hogy le is fotózhassam, de akkor már egy csöppet alakítottam is a receptemen: került bele némi fűszer, és ezúttal fele-fele arányban reszeltem bele a kétféle sajtból. Így lett igazán szerethető – már ha az abbahagyhatatlanságát még lehet fokozni. :D

Hozzávalók kb. 120 darabhoz:

20 dkg tönkölyliszt (pl. Alnatura, Dinkel Mehl, Type 630)
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 csapott ek. cukor
1 tk. só
1 csapott tk. őrölt kömény
1 mk. őrölt fehér bors
1 mk. sütőpor
15 dkg vaj
20 dkg kemény és félkemény sajt vegyesen (nálam parmezán és Pannónia)
1 tojássárgája
0,7 dl hideg víz
1 tojásfehérje a kenéshez

elkészítés:

1. A fűszerekkel, sütőporral vegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a hideg vajjal, belevegyítjük a reszelt sajtokat, és a vízzel kevert tojássárgájával összeállítjuk a tésztát. Folpackba csomagolva, 30 percre hűtőbe tesszük.
2. Ezután 8 egyenlő részre vágjuk, és liszttel hintett felületen, egymás után mindegyiket 2 mm vastag körlapra kinyújtjuk.
3. A körlapokat 13 cm átmérőjű tálkával kiszaggatjuk, és az így kapott körlapocskákat derelyevágóval 8-8 cikkre vágjuk.
4. A cikkeket a habzsák sima csövével vagy szívószál végével itt-ott kilyuggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, és a leírt módon készítjük el.)
5. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, a tetejüket lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben egymás után világos színűre sütjük. Hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Hagymás-szalonnás-túrós csiga krumplis tésztából

Nagy pizzások vagyunk mi ketten a Kutyafüllel. Meg válogatósak is. :D Ha rendelős pizza, akkor csakis magyaros, ill. carbonara jöhet, legalábbis ez a kettő vált be igazán, ha pedig én sütöm, akkor újabban a tejfölös alapú hagymás-szalonnás a legfőbb favorit a magyaros és a bolognai ragus mellett.
Ezek a csiguszkák még a tavasz derekán készültek, mert az akkori időszak izgalmait (Trygi cicám miatt) a Kutyafül pizzával kívánta enyhíteni. A vágya ezekben a kis tekercsekben öltött testet. Pontosabban ő csak annyit kérdezett, enyhén presszionáló színezettel: „Macska, nem sütnél pizzát?” Én meg azonnal rávágtam, hogy „de!”. A tölteléken nem sokat agyaltam, mert a hűtőben fellelhető maradékok megadták a választ. Ezúttal az előző napról maradt túrót is muszáj volt beletennem a töltelékbe, bár ez alapból nem képezi részét eme kedvenc feltétnek. A tésztába most egy kis főtt krumplit is belecsempésztem, csak hogy egy kicsit mégis más legyen, mint az eddigiek. A pizzatészta telitalálat, elképesztően könnyű és puha lett így elkészítve, bár amúgy sem szokott rá panasz lenni.
Ezeket a kis péksütiket suliba is el lehet csomagolni a gyerkőcnek, vagy munkába apucinak, anyucinak, sőt szerintem vendégváróként feltálalni is jó ötlet. :)

 

 

 

Hozzávalók kb. 24 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt+a dagasztáshoz
20 dkg krumpli (tisztított mennyiség)
1 dkg cukor
1 tk. só
2 ek. extra szűz olívaolaj
2 dkg friss élesztő
1,5 dl krumpli főzőlé

a töltelékhez:
20 dkg vöröshagyma (tisztított mennyiség)
10 dkg túró
8 dkg tejföl
8 dkg reszelt parmezán és Pannónia sajt vegyesen
5 dkg kockázott, húsos szalonna, pirítva
1 tojás
3 ek. folyékony szalonnazsír
őrölt fehér bors
cukor
só

továbbá:
napraforgóolaj a kenéshez
szezámmag a szóráshoz (elhagyható)

elkészítés:

1. A tésztához a felkockázott krumplit annyi (só nélküli) vízben, amennyi ellepi, megfőzzük, majd leszűrjük és teljesen kihűtjük. Áttörjük.
2. A főzőléből kivesszük a szükséges mennyiséget, hozzáadjuk a cukrot, 2 evőkanál lisztet, belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, és letakarva felfuttatjuk.
3. A sóval vegyített többi lisztet összemorzsoljuk az áttört krumplival, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, az olívaolajat, és lágy tésztává dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
4. A töltelékhez a vékonyra szelt hagymát sóval, cukorral ízesítjük, és megkaramellizáljuk a felhevített szalonnazsíron. Kihűtjük.
5. A felvert tojást összekeverjük a tejföllel, a túróval, borssal ízesítjük, majd beleforgatjuk a karamellizált hagymát, a reszelt sajtokat és a pirított szalonnakockát.
6. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon kb. 50×50 cm-es négyzetlapra nyújtjuk, és középen, vízszintesen kettévágjuk.
7. A tészta mindkét felét megkenjük a töltelékkel úgy, hogy körben szabadon hagyunk egy 2 cm-es sávot. A széleket jobbról és balról ráhajtjuk a töltelékre, és mindkét tésztalapot felgöngyöljük.
8. A tésztarudakat kb. 2 ujjnyi vastag szeletekre vágjuk (óvatosan, mert elég lágy a tészta), és sütőpapírral bélelt gáztepsikre sorakoztatjuk egymástól távolabb. A tenyerünkkel kissé lenyomjuk. Letakarva kelni hagyjuk, amíg a sütő bemelegszik.
9. A csigákat lekenjük napraforgóolajjal, és pirosra sütjük. Rácsra szedve kicsit hűlni hagyjuk, majd tálaljuk. Tejfölt kínálunk hozzá.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 15 perc