Pezsgőkrém ribizlizselével

 

 

 

Úgy tűnik, nálunk a jófajta pezsgő sem fogy, akárcsak a legtöbb alkoholos ital. Hiába na, mi ketten a Kutyafüllel nem vagyunk nagy italozósak, és azt a két-háromféle likőrt leszámítva, szinte sosem alkoholizálunk. Bár nem rajongunk a pezsgőért sem, szilveszterre mégis mindig venni szoktunk egy üveggel, hogy legyen mivel koccintani. És ha már évente csak egyszer áldozunk rá, akkor igyekszünk nem valami fapadosat választani. Messze nem luxus kategória, de azért már elfogadható minőségű a Cinzano és a Martini Asti, de ezeket már nagyon ismerjük. A 2020-as év elbúcsúztatására ezért most egy másik fajtát emeltem le a polcról, a fent említett pezsgők árkategóriájában. Évekkel ezelőtt már rácsodálkoztam a benne úszkáló aranydarabokra, tehát egyértelmű, hogy most is ez a látvány hatott rám csábítólag. :D Nem mintha az arany plusz ízt kölcsönözne ennek az italnak, de legalább jól néz ki, és ami pluszban örvendetes, hogy még csak nem is káros az egészségre – állítólag tonnaszám ehetnénk, akkor sem lenne tőle bajunk! (A nem használt aranyékszereimből lehet, hogy ehető aranyfóliát kéne csináltatnom… :D)
Azért az tényleg elképesztő, hogy elsőként a Bizánci Birodalomban kombinálták az aranyat étellel – konkrétan a húsokat aranyozták (micsoda ötlet!), és egy ideje már újra ezzel az értékes nemesfémmel borítják be pl. a bonbonokat, tortákat. Ezek kapcsán még értem is a használat okát. De az ételek arannyal való párosításában mégis bizarrnak tartom a természetesen Amerikában feltalált (és feltálalt) felhasználási formát, ami a világ legdrágább hamburgere, a Douche Burger esetében figyelhető meg. Én inkább pirított hagymával koronáznám meg a hambi legfelső rétegét, nem aranydarabkákkal, de hát gusztus dolga ugye – kinek a pap, kinek a paplan. Sőt, az is lehet, hogy az efféle hamburgert választó emberkék is a pirított hagymára szavaznak alapból, viszont számukra az arany az utolsó réteg. :D Na, de igen messzire kanyarodtam a pezsgőtől, úgyhogy ideje visszatérni! Igazából egy, a blogon már fent lévő pezsgős édességet akartam újrafotózni, de igencsak eltérültem, és ez a selymes pohárkrém lett belőle. Hangsúlyosan pezsgőízű, amit tényleg csak azoknak ajánlok, akik kedvelik a boros aromájú desszerteket. A savanykás ribizlivel jó párost alkotnak. :) Ja, még valami! Az aranyfólia-darabkák közben láthatatlanná váltak, de alant olvasható egy tuti tippem arra az esetre, ha nem szeretnénk hagyni, hogy veszendőbe menjen. :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

3,5 dl édes pezsgő
2 tojás
10 dkg cukor + a ribizlihez ízlés szerint
6 dkg finomliszt
15 dkg tejföl (20%-os zsírtartalmú, nem folyós állagú)
25 dkg (fagyasztott) ribizli
1 ½ zselatinlap

elkészítés:

1. A krémhez a tojásokat a cukorral lábasba tesszük, robotgéppel habosra kavarjuk, majd csomómentesre dolgozzuk a liszttel és a pezsgővel. Kis lángon, kevergetve pudinggá főzzük (akkor jó, ha már nem habzik). Kihűtjük, majd hozzádolgozzuk a tejfölt.
2. A ribizlit ízlés szerinti mennyiségű cukorral (nálam 4 dkg) épp csak addig hevítjük, hogy egy kis levelet eresszen, és felolvasztjuk benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott zselatinlapokat. Langyosra hűtjük.
3. A pezsgőkrémet elosztjuk 4 üvegpohárban (vagy stílusosan pezsgős- esetleg borospohárban), és a tetejére kanalazzuk a ribizlit. Dermedésig hűtőbe tesszük, majd tálaljuk.

Tipp:

Ha aranyfóliát tartalmazó pezsgőből készítjük (és nem utólag jövünk rá a tuti tippre, mint most én), akkor érdemes előbb átszűrni a pezsgőt, az aranydarabkákat megmentendő. Így a ribizlizselét arannyal díszíthetjük.

 

 

 

Aszalt meggyes Raffaello-hab

 

 

 

Mintha írtam volna már, hogy néha nem is történhet jobb egy étellel, mint hogy nem sikerül. :D Persze nem a végső eredményről beszélek, hanem annak az eredményéről, amiből aztán megszületik egy sokkal jobb. Nyilván mondanom sem kell, hogy most is ez történt. Ez az édesség – hihető vagy sem – bonbonnak indult. Gondolom, egyeseknek most felszaladt a szemöldöke. :D Készítés közben nekem is, mert egyrészt konstatáltam, hogy ezt a bonbont bizony a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetnénk trüffelnek, ha majd kegyeskedik összeállni, másrészt kiderült, hogy az előírt mennyiségekkel számolva, az életben sem kötött volna meg annyira a massza, hogy abból kis golyóbisok gömbölyödjenek majd a kezem alatt. Még a fagyasztásos módszer sem használt neki, mert bár attól összeállt, de amint elkezdtem megformázni, rögtön úgy olvadt szét, hogy öröm (vagy inkább dühítő) volt nézni. Hát nem is gömbölygettem tovább, hanem gyorsan átkonvertáltam pohárkrémmé. Így került bele mascarpone, tejszínhab, őrölt mandula és kókuszreszelék is. Kóstolás után egyértelműen a Raffaelo golyó jutott róla az eszembe. Igaz, arra egy másik pohárkrémem is nagyon hasonlít, de az teljesen máshogy készül, mint ez a mostani. Az aszalt meggy a savanykásságával jól ellenpontozza az édes ízt, ami egyébként nincs túltolva, hiszen csak a fehér csokoládé édessége van benne. Nekünk pont így volt jó, mert a kókusztól eleve nehezebbnek tűnik ez az amúgy állagra könnyed, habos desszert.
Én alapból nem tettem volna vajat egy ilyen típusú édességbe, de a recept szerint a bonbonmasszába kellett, így azt már nem vehettem ki belőle. Úgy gondolom, jól működhet nélküle is. Semmiképp sem nevezhető diétásnak, hiszen a vaj mellett a mascarpone és a tejszín is zsíros. Ettől függetlenül ajánlom, mert igazán finom, és illik az ünnepekhez. :)

 

Hozzávalók 4 személyre:

15 dkg fehér csokoládé
0,5 dl édes pezsgő
15 dkg mascarpone
5 dkg vaj
2 zselatinlap
6 dkg aszalt meggy
6 dkg őrölt mandula
4 dkg őrölt kókuszreszelék
2,5 dl habtejszín

elkészítés:

1. Fél deci tejszínt forráspontig hevítünk, ráöntjük a felaprított csokoládéra, és amint megolvadt, simára keverjük. Hagyjuk langyosra hűlni, majd hozzádolgozzuk a mascarponét és a pezsgőt.
2. A puha vajat önmagában felhabosítjuk, hozzáadjuk a fehér csokoládés krémet, és robotgéppel alacsony fokozaton összekeverjük.
3. A hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott zselatinlapokat 1 evőkanál tejszínben felolvasztjuk, hozzákeverünk 2 evőkanál krémet, majd a többihez adjuk.
4. Belevegyítjük az őrölt mandulát, a ledarált kókuszreszeléket, a felaprított aszalt meggyet, és hozzáforgatjuk a felvert tejszínhabot.
5. A habot 2/3-1/3 arányban kettévesszük, és a nagyobbik adagot elosztjuk 4 üvegpohárban. A többit habzsákba töltjük, és gömböcskéket nyomunk belőle a desszertek tetejére. Behűtve tálaljuk.

 

 

Gyümölcsös pezsgőmousse

Nem rajongunk az alkoholért, így aztán a pezsgő sem tartozik a kedvenceink közé. Szilveszterkor mégis szoktunk venni egy üveggel, de akkor valami jobb fajtát – Cinzanot vagy Martini Astit. Eddig mindig el is fogyott, kivétel idén, amikor mindketten csak 1-1 pohárkával ittunk meg belőle, és még az 1 hónappal később lévő évfordulónkon sem koccintottunk vele. Micsoda szégyen! :-) Mivel már jó 3 hónapja bedugaszolva állt a hűtőben, úgy éreztem, most már kezdenem kell vele valamit, mert megpunnyad. A pezsgőkrém egy ideje már amúgy is izgatta a fantáziámat, szóval most jött el a pillanat, hogy végre elkészítsem.
Sajnos tejszínes joghurtot nem találtam egyik boltban sem, így vaníliással voltam kénytelen pótolni, ami valószínűleg kicsit más ízt kölcsönöz ennek az édességnek, de meg kell mondjam, így is kiváló frissítő lett belőle. Igaz, még messze a nyár, amikor különösen kellemes, hűsítő desszert lehet ez a pohárkrém, de mi tavasz elején is jót ettünk belőle.
Barátnőmnek elmeséltem, milyen pezsgőből született ez a desszert – látni kellett volna a fejét. Szó szerint ezt mondta: „Te abból a finom pezsgőből krémet csináltál???!!!” Hát ja, én biza' abból, mert már ivásra alkalmatlan állapotú volt. Közben majd elsüllyedtem szégyenemben, hogy egy ilyen drága italt ilyesmire el mertem „kótyavetyélni”, pontosabban inkább azért, hogy nem ittuk meg időben. Ezért aztán azt javaslom, inkább olcsóbb fajtából készítsék el. Ha egy pezsgő ui. rossz, azon már csak úgy javíthatunk, ha mousse-t készítünk belőle. :-D Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az a fincsi Martini Asti-íz még a krémből is kiérződött, szóval lehet, hogy mégsem követtem el akkora szentségtörést. Barátnőmet pedig kiengeszteltem egy második adag pezsgőmousse-szal, ui. még mindig maradt a punnyadt itókából annyi, hogy ezt megtehessem.
A benne lévő nyers tojás miatt tároljuk mindenképp hűtőben, és csak max. másnapig!

 

Hozzávalók 3-4 személyre:

Pezsgőkrémhez:
4 zselatinlap
3 tojássárgája
3 ek. porcukor
2 dl pezsgő
15 dkg tejszínes vagy vaníliás joghurt
2 tojásfehérje + 1 ek. porcukor

Gyümölcspürékhez:
3 ek. porcukor
2 kivi
1 mangó vagy 2 narancs, esetleg 2-3 szem sárgabarack
15 dkg málna vagy ribizli

elkészítés:

1. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk. A tojássárgákat a porcukorral krémesre kavarjuk.
2. A pezsgőt felmelegítjük, felolvasztjuk benne a kinyomkodott zselatint, kicsit hűlni hagyjuk, majd a tojáskrémhez dolgozzuk.  Elkeverjük benne a joghurtot, és 20 percre hűtőbe tesszük.
3. A tojásfehérjét 1 evőkanál cukorral kemény habbá verjük, és óvatosan a behűtött krémhez forgatjuk.
4. A pezsgőkrémet habzsákba töltjük, vagy kanál segítségével elosztjuk 4 pezsgőspohárban vagy kehelyben, és további 1 órára hűtőbe tesszük.
5. A kivit és a mangót/narancsot/sárgabarackokat meghámozzuk, a gyümölcshúst felaprítjuk, és külön-külön, 1-1 evőkanál cukrot hozzáadva pürésítjük. A málnával ugyanígy járunk el.
6. A gyümölcspürékből tetszés szerint a pezsgőkrémre kanalazunk, akár úgy is, hogy mind a háromféléből jusson a krémre, majd tálaljuk.

Testarossa - epres pezsgőkoktél

A Kedvesemmel együtt nem rajongunk az alkoholért. Bocsánat, de tényleg nem. Bezzeg kiskoromban tiszta piás voltam, titokban belenyaltam Anya császárkörte- vagy diólikőrébe, amit a konyhaszekrény egyik alsó polcán tartott. Később is lecsúszott a pia, ha martini névre hallgatott. Aztán párszor picit többet ittam a kelleténél, ráadásul volt, hogy páleszből, amit mindig is szívből utáltam, ill. egy alkalommal kisebb időeltolódással kevertem az italokat. Meg is lett az eredménye. Onnantól datálódik az undorom, és már azokat a krémlikőröket sem tudom jóízűen eliszogatni, amikért korábban odáig voltam. Jeles alkalmakkor sem iszom, csak nagyon néha, és így van ezzel életem párja is. A szülinap viszont egy olyan alkalom, amikor illik valami bódítóbb itókával koccintani. Mivel imádjuk az epret, gondoltam, vegyíthetném némi szesszel, mert akkor így talán még mi is képesek leszünk megbirkózni vele. Egy újságban találtam rá a Testarossa nevű pezsgős italra, majd pedig a neten vadásztam tovább epres italok után. A fellelt Testarossa receptek szinte mindenhol megegyeznek, ezért vinni akartam bele valami kis másságot. Így került bele a bourbon vaníliás cukor. Ez az ital nagyon kellemes, hűsítő, és az epernek köszönhetően még nekünk is ízlett.
Aki szereti, turmixolhat bele mentalevelet is, illetve készítheti száraz vagy édes pezsgővel. Az eperpürét főleg mixerek használják, a mi környékünkön nem is lehet kapni, ezért egy bevásárlóközpontban talált 100%-os eperpürével helyettesítettem. Igazából túl sokat nem ad hozzá az ital ízéhez, ezért el is hagyható. Gondolom, a mixerek által használt eperpüré azért jobb lenne.

Hozzávalók 4 személyre:

személyenként 2 ek. tört jég
16 nagy szemű eper
4 ek. eperpüré (elmaradhat)
2 ek. citrom- vagy zöldcitromlé
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
1-2 ek. nyírfacukor (ha az eper nem elég édes)
4 dl félédes pezsgő
nyírfacukor + 4 szem eper a díszítéshez

elkészítés:

1. Az epret megmossuk, kicsumázzuk, félbevágjuk. Egy kevés pezsgővel összeturmixoljuk, majd sűrű szövésű konyharuhán átszűrjük, hogy ne legyenek benne magok. A tiszta eperlét visszaöntjük a turmixgépbe.
2. A jégkockákat zacskóban húsklopfolóval durvára törjük, és az eperléhez adjuk.
3. Ha szükségesnek érezzük, hozzáadjuk az eperpürét, citromlével, vaníliás cukorral, ill. ízlés szerit nyírfacukorral ízesítjük és összeturmixoljuk.
4. A pezsgőspoharakat behűtjük, a poharak szélét nyírfacukorba mártjuk, mindegyiket kisebb méretű egész eperszemekkel díszítjük, megtöltjük a jeges eperlével, és felöntjük behűtött pezsgővel.