2016. március 9., szerda

Szalonnában sült magyaros csirkemell zöldséges kölessel









Ági barátnőmmel a napokban szóba került, hogy amikor ikszipszilonnak megemlítjük, hogy blogolunk, és részletezzük, hogy gasztroblogról van szó, akkor előferdül, hogy olyan vicces kérdést is nekünk szegeznek a „tényleg?”, a „honnan szeded a képeket?” és az „ezek a saját receptjeid?” kezdetűeken túl, hogy „és ezt mind meg is eszitek?”. Ilyenkor Ági is, én is csak nézünk hülyén, hogy ez a kérdés mégis honnan és miért. Legszívesebben szerintem mindketten azt válaszolnánk, hogy nem vazze', ezeket csak lefotózzuk, és aztán megy a kukába, mert nem finom. Ehelyett azonban kedvesen mosolyogva lelkesen felelünk a hülye kérdésre, hogy „igen, persze, ez szokott lenni az ebéd, a vacsora és a desszert hétvégére.”
Mindezt csak azért írom le, mert ez a köles is biztos sokak szerint olyan madáreledel, ami csak fotón létezik, amúgy biztos kidobjuk, és maradjunk inkább a sültkrumplinál, a krumplipürénél és a rizsnél. Bár őseink is ezt ették, de ez az amúgy fűféle elsősorban nekünk, bloggreknek, ill. az egészséges táplálkozás híveinek már régóta létező alternatíva a jól megszokottak helyett.
Jó vicc, pont én mondom, aki még sosem ettem kölest! :D De legalább régóta szemeztem vele. :D Aztán már nem csak nézegettem a boltban, hanem vettem is, de olyan sokáig ücsörgött elhanyagolva a kamrapolcon, hogy időközben lejárt a szavatossága, én meg csodálkoztam, hogy miért keserű. Aztán vettem egy újabb adaggal, de abban meg utóbb észrevettem, hogy volt valami matyi, így az is a kukában landolt. De nem adtam fel, és most íme, itt van az én kis kölesköretkém. Fejlődünk, fejlődünk! :D
Igazából itt most a köret a lényeg, nem a hús, mert ezt az utóbbit kész fűszerkeverékkel ízesíteni, majd szalonnába göngyölni nem valami nagy dolog, még ha egyébként finom is.
De hogy ez a köles még engem is meg tudott lepni! Pozitív értelemben elképedtem, amikor elolvastam a tudnivalókat róla, mert kevés élelmiszernek van annyi pozitív hatása, mint ezeknek a kis aranyszínű gyöngyöcskéknek. Az örömöm már csak akkor volt nagyobb, amikor a Kutyafül is jóízűen megette és azt mondta, felejtsük el a rizst. :D Úgyhogy éljen a köles!









Hozzávalók 3-4 személyre:

Húshoz:
másfél (kb. 75 dkg) csirkemellfilé
magyaros fűszerkeverék
24 szelet pácolt császárszalonna
kevés mangalicazsír a sütéshez

Körethez:
20 dkg köles
10 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
10 dkg bocskor-, pritamin- vagy kaliforniai paprika
5 dkg póréhagyma (tisztítva mérve)
4,5 dl zöldség- vagy húsalaplé
mangalica- vagy kókuszzsír

elkészítés:

  1. A megmosott, szárazra törölt mellfiléket egyenként 2-2 szeletre vágjuk, kiklopfoljuk, és mindkét oldalukat beszórjuk a fűszerkeverékkel.
  2. 4 szelet szalonnát egymás mellé fektetünk, a közepére helyezünk 1 szelet húst, majd jobbról és balról is ráhatjuk a szalonnát. Így járunk el a többi hússzelettel is, majd fél óra pihentetés után vékonyan kizsírozott tepsibe fektetjük, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
  3. Közben a megtisztított sárgarépát és a magházától megfosztott paprikát kis kockákra aprítjuk. A pórét vékony karikákra szeljük.
  4. A sárgarépát kevés felforrósított zsiradékon pár perc alatt megfuttatjuk és hozzáadjuk az előzőleg átöblített kölest.
  5. Felengedjük az alaplével, és fedő alatt, de kis rést hagyva, kis lángon kb. 15 perc alatt puhára főzzük. (Ha ennyi idő alatt nem főtt volna meg, elzárjuk alatta a lángot, lefedjük, és így a gőzben addig párolódik, amíg teljesen meg nem puhul.)
  6. Közben a paprikát a póréval együtt serpenyőben kevés zsiradékon megdinszteljük, majd hozzákeverjük a répás kölest.
  7. Ha szükséges, sóval és borssal ízesítjük még, majd tálaljuk.






























A hátteret a Fotókellék biztosította.