Nem állítom, hogy ez az eredeti olasz Zuppa Inglese, de azt bátran kijelenthetem, hogy így is nagyon finom. Ez gyerekkorom egyik kedvenc sütije azok közül, amiket apukám gyakran készített, ha nála vendégeskedtem a fővárosban.
Most végre nálam van az áhított recept, ami egyébként a Sole D'italia nevű vendéglőből lett „megfújva”, ahol Ápá korábban dolgozott. Bár a leírás java részt mégis az övé, mert pl. a piskótát valószínűleg a saját szája íze szerint alakította, és nyilván a krémet is.
Egészen idáig abban a hitben éltem, hogy nehéz elkészíteni. Most jól kiderült, hogy egyáltalán nem az, sőt! :) Csak ez a huncut Ápásos – szokásához híven – ezt is misztifikálta. :D Na jó, azért egy kezdő háziasszonynak nyilván nem ezzel a sütivel kell elsőre villogni, de be kell látni, hogy tényleg nincs benne semmi ördöngösség. ;)
Igazából ez egy sima piskóta rumos kávéval meglocsolva, és vaníliakrémmel nyakon öntve, és mintha átmenetet képezne az egyszerű vaníliakrémes piskótatorta és a tiramisu között, tekintve, hogy ez is kávés. Igaz, alapból nem kellene annak lennie. Mármint kávésnak, bár a római változat elvileg éppen ilyen. Viszont egyszerűsége ellenére a jól ismert vaníliakrémes piskótát kisebb (vagy inkább nagyobb) magasságokba emeli. Anya pl. a kóstoló után szuperlatívuszokban beszélt róla. Kb. én is így reagáltam gyerekkoromban, amikor először kínált meg vele az apukám. Úgyhogy mindenképp ajánlom az elkészítését, mert tuti, hogy az egész család kedvence lesz. :)
Bevallom, én bizony még az Ápáféle verzióhoz képest is módosítottam rajta, mert utóbb kiderült, hogy az arányokkal van egy csöppnyi bibi: a krém nem volt elég az előírt piskótamennyiséghez. Az eredeti 10 tojásoshoz képest a tészta hozzávalóit tehát feleztem, de a sodó – amibe ráadásul jóval több cukrot is tettem – még így is kevésnek bizonyult. Sőt a szódabikarbónát is kispóroltam a piskótából, mert szerintem fölösleges bele. Szóval azzal, hogy belenyúltam, ez most már közös recept. :D
A „bibi” amúgy ott látható, vagy inkább nem látható a legalsó rétegnél. Igen, ott, ahol nem türemkedik ki a krém. Ez attól van, hogy túl későn jöttem rá, hogy nem lesz elég a sodó, és hirtelen megtorpantam. A következő két réteg számára próbáltam megmenteni, ami még maradt. Aztán gyorsan bekevertem még egy adagot, így az utolsó rétegre már bőven jutott a sodóból. Jó móka volt egy egyébként gyorsan elkészülő sütit tripla annyi idő alatt összehozni. :D
Egyébként a fent említett étterem már bezárt, úgyhogy ott már biztos senki nem kaphat ilyen finomságot. Ellenben, mivel közkinccsé tettem, tőlem is bárki elkészítheti. :D Most már én is… akármikor… sőt Ápának is. :D
Az angol trifle-hez hasonló édesség eredete nem tisztázott, de az egyik feltevés szerint az Este hercegek 16. századbeli konyhájából származik. Az Este hercegek Ferrara uralkodói voltak, akik arra kérték az udvari cukrászt, hogy alkossa meg a pompás angol trifle-t, amelyet az Erzsébet királynő udvarában tett látogatásukkor volt szerencséjük megkóstolni.
Más feltevés szerint a 19. században nápolyi cukrászok találták ki, akiket az akkoriban divatos angol puding inspirált.
Megint más forrás szerint a nápolyi polgárok többek között egy „English Soup”nevű édességgel fejezték ki hálájukat és tiszteletüket Lord Nelson előtt, aki 1798-ban a nílusi csatában győzedelmeskedett Napóleon fölött. A desszertet pedig egy ismeretlen cukrász készítette, hogy megörvendeztesse az admirálist, vagyis az „angol embert” az általa jól ismert, alkoholba áztatott trifle-jükkel.
A desszert elkészítéshez piskótát vagy babapiskótát használnak, amit egy Alchermes nevű élénk piros színű, fűszeres, olasz likőrkülönlegességbe mártanak, majd felváltva az ún. crema pasticciera-val, azaz citromhéjjal felfőzött, sűrű sodóval rétegeznek. Gyakran olvasztott étcsokoládéval készült krém is látható a rétegek között. A süteményt Olaszországban esetenként tejszínhabbal, habcsókkal és mandulával díszítik.
A „Zuppa Inglese” kifejezés szó szerint angol levest jelent. A „zuppa” szó egyaránt utal édes és sós ételekre. Az „inzuppare” igéből ered, amely azt jelenti, hogy mártogatni, tunkolni. Mivel a piskótát likőrbe áztatják, ezért ezt az édességet Zuppának nevezik.
(Forrás: wikipédia)
Most végre nálam van az áhított recept, ami egyébként a Sole D'italia nevű vendéglőből lett „megfújva”, ahol Ápá korábban dolgozott. Bár a leírás java részt mégis az övé, mert pl. a piskótát valószínűleg a saját szája íze szerint alakította, és nyilván a krémet is.
Egészen idáig abban a hitben éltem, hogy nehéz elkészíteni. Most jól kiderült, hogy egyáltalán nem az, sőt! :) Csak ez a huncut Ápásos – szokásához híven – ezt is misztifikálta. :D Na jó, azért egy kezdő háziasszonynak nyilván nem ezzel a sütivel kell elsőre villogni, de be kell látni, hogy tényleg nincs benne semmi ördöngösség. ;)
Igazából ez egy sima piskóta rumos kávéval meglocsolva, és vaníliakrémmel nyakon öntve, és mintha átmenetet képezne az egyszerű vaníliakrémes piskótatorta és a tiramisu között, tekintve, hogy ez is kávés. Igaz, alapból nem kellene annak lennie. Mármint kávésnak, bár a római változat elvileg éppen ilyen. Viszont egyszerűsége ellenére a jól ismert vaníliakrémes piskótát kisebb (vagy inkább nagyobb) magasságokba emeli. Anya pl. a kóstoló után szuperlatívuszokban beszélt róla. Kb. én is így reagáltam gyerekkoromban, amikor először kínált meg vele az apukám. Úgyhogy mindenképp ajánlom az elkészítését, mert tuti, hogy az egész család kedvence lesz. :)
Bevallom, én bizony még az Ápáféle verzióhoz képest is módosítottam rajta, mert utóbb kiderült, hogy az arányokkal van egy csöppnyi bibi: a krém nem volt elég az előírt piskótamennyiséghez. Az eredeti 10 tojásoshoz képest a tészta hozzávalóit tehát feleztem, de a sodó – amibe ráadásul jóval több cukrot is tettem – még így is kevésnek bizonyult. Sőt a szódabikarbónát is kispóroltam a piskótából, mert szerintem fölösleges bele. Szóval azzal, hogy belenyúltam, ez most már közös recept. :D
A „bibi” amúgy ott látható, vagy inkább nem látható a legalsó rétegnél. Igen, ott, ahol nem türemkedik ki a krém. Ez attól van, hogy túl későn jöttem rá, hogy nem lesz elég a sodó, és hirtelen megtorpantam. A következő két réteg számára próbáltam megmenteni, ami még maradt. Aztán gyorsan bekevertem még egy adagot, így az utolsó rétegre már bőven jutott a sodóból. Jó móka volt egy egyébként gyorsan elkészülő sütit tripla annyi idő alatt összehozni. :D
Egyébként a fent említett étterem már bezárt, úgyhogy ott már biztos senki nem kaphat ilyen finomságot. Ellenben, mivel közkinccsé tettem, tőlem is bárki elkészítheti. :D Most már én is… akármikor… sőt Ápának is. :D
Az angol trifle-hez hasonló édesség eredete nem tisztázott, de az egyik feltevés szerint az Este hercegek 16. századbeli konyhájából származik. Az Este hercegek Ferrara uralkodói voltak, akik arra kérték az udvari cukrászt, hogy alkossa meg a pompás angol trifle-t, amelyet az Erzsébet királynő udvarában tett látogatásukkor volt szerencséjük megkóstolni.
Más feltevés szerint a 19. században nápolyi cukrászok találták ki, akiket az akkoriban divatos angol puding inspirált.
Megint más forrás szerint a nápolyi polgárok többek között egy „English Soup”nevű édességgel fejezték ki hálájukat és tiszteletüket Lord Nelson előtt, aki 1798-ban a nílusi csatában győzedelmeskedett Napóleon fölött. A desszertet pedig egy ismeretlen cukrász készítette, hogy megörvendeztesse az admirálist, vagyis az „angol embert” az általa jól ismert, alkoholba áztatott trifle-jükkel.
A desszert elkészítéshez piskótát vagy babapiskótát használnak, amit egy Alchermes nevű élénk piros színű, fűszeres, olasz likőrkülönlegességbe mártanak, majd felváltva az ún. crema pasticciera-val, azaz citromhéjjal felfőzött, sűrű sodóval rétegeznek. Gyakran olvasztott étcsokoládéval készült krém is látható a rétegek között. A süteményt Olaszországban esetenként tejszínhabbal, habcsókkal és mandulával díszítik.
A „Zuppa Inglese” kifejezés szó szerint angol levest jelent. A „zuppa” szó egyaránt utal édes és sós ételekre. Az „inzuppare” igéből ered, amely azt jelenti, hogy mártogatni, tunkolni. Mivel a piskótát likőrbe áztatják, ezért ezt az édességet Zuppának nevezik.
(Forrás: wikipédia)
Hozzávalók 18 cm-es tortaformához, 8-12 szelethez:
Piskótához:
5 tojás
8 dkg porcukor
2 dkg vaníliás cukor (vagy 1 tk. vaníliakivonat +2 dkg porcukor)
10 dkg liszt
1 tk. citromlé
Sodóhoz:
9 tojássárgája
12 dkg porcukor
3 dkg vaníliás cukor
4 dkg finomliszt
7,5 dkg puha vaj
2,5 dl tejszín + 2,5 dl tej (vagy 5 dl zsíros tej, esetleg 4 dl tej + 1 dl félédes fehérbor, pl. Tokaji szamorodni)
Továbbá:
1,5 dl frissen főzött presszókávé
4 ek. Portorico rum
8 dkg dióbél
6 dkg kristálycukor
6 dkg bármilyen kandírozott gyümölcs (pl. sárgadinnye)
elkészítés:
- A piskótához a tojássárgákat a cukrokkal fehéredésig kavarjuk, hozzáadjuk a citromlevet, majd kisebb adagokban óvatosan, felváltva hozzáforgatjuk a lisztet és a kemény habbá vert tojásfehérjét.
- A tésztát kivajazott, kilisztezett, kapcsos tortaformába öntjük, előmelegített sütőben megsütjük, majd 10 percig a kikapcsolt, résnyire nyitott ajtajú sütőben hagyjuk. (Így nem esik be a közepe.) Rácsra téve, a sütőformában hagyjuk kihűlni. A formából kivéve 3 lapra vágjuk.
- A krémhez a tojások sárgáját a cukrokkal lábasba tesszük, robotgéppel habosra kavarjuk, majd simára dolgozzuk a vajjal, és beleforgatjuk a lisztet.
- Felengedjük a langyos tejjel (vagy boros tejjel), és kis lángon, állandó keverés mellett híg krémmé főzzük. Folpackkal letakarva hagyjuk, hogy kézmelegre hűljön.
- Az egyik piskótalapot egy nála kicsivel nagyobb üveg tálba tesszük, egyenletesen meglocsoljuk a kávé és a rum keverékének 1/4-ével, és elosztjuk rajta a krém negyedrészét. Befedjük a 2. tésztalappal, amit szintén meglocsolunk rumos kávéval, és krémet kanalazunk rá. Így járunk el a többi piskótalappal és a sodóval, majd a süteményt néhány órára hűtőbe tesszük.
- A díszítéshez a durvára darabolt diót a cukorral épp csak addig melegítjük, amíg a cukor meg nem olvad. Tepsibe öntjük, és miután kihűlt, összetördeljük. A grillázst összekeverjük az aprított kandírozott gyümölccsel.
- A kész süteményt felszeleteljük, és tálaláskor megszórjuk a gyümölcsös, cukros dióval.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc
Tipp:
- A süteményt egy nála kicsit nagyobb, kapcsos tortaformában is rétegezhetjük, és tálalás előtt lekapcsoljuk róla forma peremét. Így könnyebb lesz felszeletelni, nem úgy, mint amikor üvegtálban van. Ha viszont a krémünk hígabbra sikerül a kelleténél, akkor mindenképp javasolt tálba tenni.
- Nem feltétlenül kell cikkekre vágni a sütit, kanállal is kiporciózhatjuk.
- Nem fontos kerek tortaformában megsütni a tésztát, szögletesben is éppen olyan jól működik, kinek-kinek hogy szimpatikusabb.
- Rumos kávé helyett bármilyen likőrt is használhatunk. Sőt az Alchermes likőr házilag is elkészíthető, és akkor valóban autentikus sütemény lesz a jutalmunk. :)
Megjegyzés:
Lehetőleg házi tojást használjunk, mert akkor valóban ilyen szép sárga lesz a piskóta és a sodó is.
A recept a Kifőztük gasztromagazin júniusi számában is megjelent.
