Bogyós gyümölcsös ricotta torta (gluténmentes)

 

 

 

A tavasz beköszöntével egyre inkább vágyom a gyümölcsös édességekre. Az üde, kissé savanykás ízek biztosan sokunk számára nyerők, és az élénk színek látványa még a szemünknek is kellemes. :)
Ez a torta egyszerre felel meg mindkét igénynek, arról nem is beszélve, hogy nagyon finom és még kellően könnyed is. Ha nem is túl sok, de zsiradék és cukor azért van benne, liszt viszont egy szem sincs, tehát egy fokkal talán kevésbé arcpirító, ha egy nap 2 szeletet is bepuszilunk belőle – különösen húsvétkor. ;)

 
Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:

50 dkg ricotta (fele arányban krémes ricotta)
15 dkg vaj + a forma kikenéséhez
18 dkg porcukor + a tálaláshoz
2 cs. Bourbon vaníliás cukor vagy 1 tk. vanília kivonat
4 tojás
20 dkg őrölt mandula/mandulaliszt vagy őrölt kesudióval/dióval felesben
2 dkg étkezési kukoricakeményítő vagy vaníliás pudingpor
1 nagyobb biocitrom reszelt héja
1 ek. mandula kivonat
30 dkg málna és áfonya (lehet mirelit is) + néhány szem a díszítéshez
4 dkg szeletelt mandula

elkészítés:

1. A puha vajat a porcukorral, vaníliás porcukorral habosra kavarjuk, majd mandulakivonattal ízesítjük, és egymás után beledolgozzuk a tojássárgákat.
2. Hozzákeverjük a szobahőmérsékletű ricottát, majd beleforgatjuk a keményítővel, citromhéjjal vegyített őrölt mandulát és kisebb adagokban a nem túl kemény habbá vert tojásfehérjét.
3. A masszát a vajjal kikent, az alján sütőpapírral bélelt sütőformába simítjuk, és megszórjuk a (szobahőmérsékleten kiengedett) gyümölcsökkel, valamint a szeletelt mandula felével.
4. Előmelegített sütőben megsütjük, majd a sütőformában hagyva tortarácsra tesszük, és így hagyjuk kihűlni.
5. A tortát megszórjuk friss áfonya- és málnaszemekkel, a többi szeletelt mandulával, és porcukorral hintve tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 60 perc

Megjegyzés, tipp:

Én először túró és krémes túró keverékéből, valamint csak őrölt mandulával készítettem a tortát, a második alkalommal viszont a mandulával felesben használtam darált diót, ill. túró helyett ricottát. Nem tapasztaltam nagy különbséget, bár a 2. sütés eredménye talán kicsit krémesebb lett. A Kutyinyek a darált diós változatot jobban szerette, számomra viszont a tiszta mandulás ízlett egy pöttyet jobban.
A tetejére használhatunk mirelit gyümölcsöket, de sokkal szebb a látvány, ha tálaláskor friss gyümölcsszemekkel szórjuk meg.

 

Ropogós tekercs csokoládékrémmel

 

 

 

Könnyen, gyorsan elkészíthető és természetesen finom desszertre vágytam. Igaz, relatív, hogy kinek mi számít gyorsnak és könnyűnek meg finomnak.😁 Számomra ezek a tekercsek annak tűntek. Jáj, ezek a kis huncutok mit el nem tudnak hitetni magukról?!😁
A leírás szerint a roládoknak ropogósnak kell lenniük. Én azonban e téren már az első alkalommal problémába ütköztem: a forma kialakítása is bajos volt, a ropogós állag elérése ezek után pedig csupán távoli vágyálomnak tűnt. Most vagy én kezdek egyre többet bénázni a konyhában, vagy valóban nem könnyű megfelelni a fenti elvárásoknak, és némi gyakorlatra van szükség a jó eredmény eléréséhez. Az utóbbi feltevést tartottam szimpatikusnak (bár az első is igaz rám😆), amit könnyebb orvosolni. Tehát egy kis rutint kell szerezni, és emellett akár még módosíthatunk is a recepten (ezt meg is tettem). Úgy gondoltam, az első alkalommal szerzett tapasztalat – a tészta megfelelő állagának elérése, ill. a sütési technika terén is – elegendő volt ahhoz, hogy másodikra már szabályos és kellő vékonyságú körlapokat produkáljak, amelyeknek a fele ropogós is lett. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy a másik felük kapcsán ez miért nem valósult meg. A harmadik nekifutás viszont több okból sem volt opció, hiszen minden egyes próbálkozással alapanyagot használok el, ami pocsékba megy, ha megint nem jön össze a dolog. Szóval volt ebben némi kudarckerülés is. Mivel azonban a tekercsek egy része valóban ropogott, úgy gondoltam, most már tényleg nem a tésztamasszával van a baj, hanem a sütésben keresendő a hiba. Ahogy fentebb említettem, semmiképp sem akartam újrázni, ezért kitaláltam, hogy a puhábbra sült példányokat minigrillben 150°C-on újramelegítem/szárítom, hátha kihűlve azok is kellően törékenyek lesznek. Háhh, így lett! Büszke is voltam magamra, hogy ezzel a kis csalással megoldódott a gond.
A krémhez egyébként nem mellékeltek receptet, azt gondolva, bármivel betölthetők a roládok, és ez így is van. Én bolti mogyorókrém híján magam készítettem hozzá csokoládés cukrászkrémet egy kis mascarponéval finomítva, és igazán fincsi lett az eredmény. Érdemes kipróbálni.😉

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a krémhez:
2 tojássárgája
4 dkg kristálycukor
17 g finomliszt
1,5 dl tej
1 dkg vaj
4 dkg étcsokoládé
5 dkg mascarpone

a tésztához:
2 tojásfehérje (85 g)
5 dkg porcukor
5 dkg finomliszt
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
egy kis csipet só
50 ml napraforgóolaj

a díszítéshez:
olvasztott étcsokoládé
1 ek. mandulapehely 

elkészítés:

1. A krémhez a tojások sárgáját a cukor felével lábasba tesszük, robotgéppel felhabosítjuk, majd csomómentesre keverjük a liszttel.
2. A tejet a többi cukorral felhevítjük, majd vékony sugárban a cukros tojáshoz keverjük. Közepes lángon sűrű krémmé főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és belekeverjük előbb a puha vajat, majd a feldarabolt étcsokoládét. A pudingot átszedjük egy tálba, és folpackkal szorosan letakarva teljesen kihűtjük.
3. A mascarponét robotgéppel magas fokozaton a csokoládépudinghoz dolgozzuk, majd habzsákba töltjük. Félretesszük.
4. A tésztához a tojásfehérjét a porcukorral nem túl kemény habbá verjük, majd rászitáljuk és robotgéppel alacsony fokozaton belekeverjük a keményítővel, sóval vegyített lisztet, valamint az olajat.
5. Egy tapadásmentes palacsintasütő serpenyőt (zsiradék nélkül) kis lángon felhevítünk, a közepére csorgatunk 1 evőkanál tésztamasszát, és a kanál hátával körkörösen gyorsan elsimítjuk (akkor jó, ha nagyon vékony).
6. Amikor felül buborékok jelennek meg, és alul már barnára sült a tészta, akkor egy fakanalat vízszintesen a hozzánk közelebbi szélére fektetünk, és a tésztát ráhajtva feltekerjük. A tekercset lehúzzuk a fakanálról, és tortarácsra téve, teljesen kihűtjük.
7. A habzsák végén fél centi átmérőjű lyukat vágunk, és a krémmel betöltjük a tekercseket.
8. Olvasztott csokoládéval (vagy a kimaradt krémmel) vékonyan becsíkozzuk a tekercseket, és megszórjuk pirított mandulával. Azonnal fogyasztjuk, amíg a tekercsek még ropogósak.

Megjegyzés, tipp:

Ha nagyon keményre verjük a fehérjehabot, nem lesz elég folyós, és nehéz lesz kialakítani a serpenyőben a kör alakot, ill. nem lesz elég vékony.
Ha a tészta kicsit vastagabbra sikerül, akkor miután az alsó fele megsült, palacsintafordító lapáttal óvatosan fordítsuk át a másik felére, és néhány másodperc alatt süssük készre.
Két sütés között mindig alaposan keverjük át a tésztamasszát, hogy az olaj jól el tudjon oszlani benne.
Ha néhány tekercs puhább marad a kelleténél, akkor – miután kihűltek – sütőben vagy mini grillsütőben 150°C-on 2-3 percig melegítsük/szárítsuk, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni. Ezután biztos ropogni fog.
A töltetlen tekercsek konyhai papírtörlővel bélelt, jól zárható műanyag dobozban 2-3 napig eltarthatók.

 

Ötlet: innen

Kókuszos-fehércsokoládé-habos linzer mangóval

 

 

Van ugyebár a brownie–blondie ellentétpár. Gondoltam, akkor simán kiszőkíthető a diós-csokoládéhabos szelet is! :D Miután ezt így feltaláltam, hamar le is csöppentem. Mert hiába csináltam mindent ugyanúgy, mint az eredeti változat, a diós-étcsokis esetében (leszámítva, hogy a szőkített verzióhoz a kisebb tepsi használata miatt csökkentettem a hozzávalók mennyiségét), a hab mégis totál összeesett, miután beleforgattam a kókuszos-fehér csokis-mandulás keveréket. A süti tésztája pedig kisülve nyersnek tűnt. Felpaprikázva ott hagytam az egészet a rácson kihűlni, és amikor újfent rálestem, hogy mivé lett, meglepődve tapasztaltam, hogy a hab mégis magas, a tészta pedig bár halvány, de klasszul átsült. Igaz, nem kellett volna két réteg sütőpapírt alátenni, ami jó hőszigetelőként kicsit változtat a sütés eredeti időtartamán + bibis a sütőnk is, és talán az alumínium tepsi sem olyan jó hővezető, mint a jól megszokott változat. De szerencsére mindezen hátráltató tényezők ellenére is sikerült összehozni egy igazán szeretni való süteményt. :)
Persze, azóta sem tudom mire vélni a hab összezuhanását – talán a fehér csoki vagy az a kevéske, a dióénál szárazabb állagú mandula másként viselkedik; vagy a jóval kevesebb cukor használata miatt nem volt megfelelő a tartása –, a sütőben viszont szerencsére képes volt megemelkedni. Úgyhogy aki ugyanúgy járna, ahogyan én, az ne keseredjen el, a végeredmény tényleg szuper lesz! ;)
Nagyon nehéz volt megállni, hogy aznap ne pusziljuk be mind a 16 szeletet, és a java megmeneküljön a másnapi fotózáshoz. :)

Hozzávalók 20×20 cm-es tepsihez:

a tésztához:
15 dkg finomliszt 
10 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 mk. (2 g) sütőpor
1-2 ek. hideg víz

a töltelékhez:
4 nagy tojásból nyert fehérje
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg fehér csokoládé, reszelve
5 dkg héjas őrölt mandula
3 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
24 dkg konzerv mangó (szeletelt)

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sütőporral kevert lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett munkalapon rögtön kinyújtjuk, és a tepsibe fektetjük. Villával több helyen megszurkáljuk, majd tepsistől nejlonzacskóba húzzuk, és 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A mangószeleteket szűrőbe öntjük, hagyjuk lecsepegni a levét, majd a szeleteket hosszában óvatosan ketté- vagy háromba vágjuk. Félretesszük.
4. A habhoz a tojásfehérjét a porcukorral, vaníliás porcukorral kemény habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt csokoládéval, őrölt mandulával vegyített kókuszreszeléket.
5. A lehűtött tésztán elrendezzük a mangószeleteket, és rásimítjuk a kókuszos-fehér csokoládés fehérjehabot.
6. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd rácsra tesszük. Még forrón 5×5 cm-es kockákra vágjuk, és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc 

Megjegyzés, tipp:

Friss, érett mangóval még jobb, vagy ennek híján őszibarackkal, esetleg ananásszal, vagy ezek konzerv változataival.

Fahéjas-mandulás linzertortácska körtepudinggal és marcipánnal (tojásmentes)

 

 

 

Szeretjük a körtés sütiket, és ez a mostani mondhatni csúcstartó a linzereim között. :D Pár évvel ezelőtt sütöttem már hasonlót, ami szintén sikert aratott, de ezúttal egy kicsit másként képzeltem el – részben kényszerűségből. Nem volt ugyanis annyi körtém, hogy egyéb hozzávalót mellőzve, kiadjon 12 kis sütőformányi adagot, vagy akár egy nagy piteformát, ezért a rendelkezésemre álló gyümölcsmennyiségből kókusztejszín hozzáadásával pudingot főztem. A tésztát pedig tojásmentesen képzeltem el. Továbbá, egy kis pluszként marcipánt szándékoztam használni, mert nagy rajongója vagyok, és ez a kis huncut kábé minden gyümölcshöz megy – szilvával, meggyel legalábbis már jól vizsgázott. :D
Ezúttal háttérbe szorultak a hullámos szélű mini piteformáim, helyettük beizzítottam a flangyűrű készletemet, amit talán 2 éve kaptam ajándékba, és azóta kallódtak a polcon, kipróbálásra várva. Most végre felavattam őket, és csak azt sajnáltam, hogy nincs belőlük több. Így két részletben sütöttem meg a 10 sütit, de sebaj, megérte kivárni a két sütés közötti procedúrát, mert az eredmény valóban lenyűgöző. :) Ezeket az illatos, kívül ropogós, belül krémes – az édes és a finoman savanykás ízeket ötvöző kis tortácskákat mindenkinek ajánlom. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
10 dkg héjas mandula, darálva
15 dkg vaj
10 dkg finomítatlan nádcukor
1 csapott tk. (6 g) őrölt fahéj
1 bio lime vagy citrom reszelt héja
1 mk. (3 g) sütőpor
3 ek. hideg víz

a töltelékhez:
23-24 dkg érett Bosc kobak körte (hámozott, magozott mennyiség)
2 dkg cukor (vagy a gyümölcs édességétől függően)
1 csapott tk. vaníliapor
1 mk. őrölt fahéj
1 mk. őrölt gyömbér
2 dkg étkezési kukoricakeményítő vagy vaníliaízű pudingpor
1 bio lime vagy citrom reszelt héja
2 dl kókusztejszín
1-2 ek. frissen facsart citromlé
10 dkg marcipánmassza
kevés panko- vagy zsemlemorzsa a tésztára

a fahéjas-mandulás morzsához:
8 dkg finomliszt
5 dkg mandulapehely
6 dkg finomítatlan nádcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 mk. őrölt fahéj
reszelt lime- vagy citromhéj
6 dkg vaj, felolvasztva

továbbá:
porcukor és reszelt lime- vagy citromhéj a tálaláshoz 

elkészítés:

1. A felkockázott körtét a cukorral, a fűszerekkel, a citromlével lábasba tesszük, felöntjük 1 dl kókusztejszínnel, és nagy lángon felforraljuk.
2. A tűzről lehúzva botmixerrel pépesítjük, hozzáadjuk a reszelt limehéjat, majd visszatesszük a tűzhelyre, és közepes lángon, kevergetve besűrítjük a többi kókusztejjel csomómentesre kevert keményítővel. Folpackkal lefedve teljesen kihűtjük.
3. A tésztához a cukorral, fahéjjal, sütőporral, limehéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva tésztát gyúrunk belőle.
4. A tésztából rögtön 9 gombócot formázunk, és enyhén lisztezett munkalapon mindegyiket 12 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk. Kibéleljük velük a – 8 cm átmérőjű, kb. 2 cm magas – flangyűrűket, és a túlnyúló tésztát körben levágjuk. A lehulló tésztaszélekből egy 10. gombócot gömbölygetünk, és ugyanúgy készítjük el, ahogyan a többit. A tésztakosárkákat villával több helyen megszurkáljuk, majd sütőpapírral fedett tálcára rendezve nejlonzacskóba húzzuk, és 1-2 órára vagy másnapig hűtőbe tesszük.
5. A morzsa hozzávalóit összevegyítjük (3 dkg mandulapelyhet aprítva, a többit egészben hagyva), és villával folyamatosan kevergetve, fokozatosan hozzácsorgatjuk a langyosra hűlt olvasztott vajat. Hűtőbe tesszük dermedni.
6. A körtepudingot alaposan átkeverjük, megtöltjük velük a zsemlemorzsával enyhén beszórt tésztakosárkákat, a közepükbe nyomunk 1-1 marcipángolyócskát, és rászórjuk a fahéjas-mandulás morzsát. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
7. A kész süteményeket lapáttal átemeljük egy tortarácsra, és 2-3 perc elteltével vékony pengéjű, hegyes késsel előbb elválasztjuk a gyűrű belső oldalától, majd (még forrón) egymás után, óvatosan lehúzzuk róluk a flangyűrűt – így hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral, reszelt limehéjjal hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (a tepsit alulról a 2. sínbe tolva)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:
Flangyűrű vagy mini piteforma híján muffintepsiben is megsüthető.

 

 

Cantucci – olasz mandulás kétszersült keksz

 

 

Avagy biscotti di Prato, magyarul keksz Prato városából. Ha nagyobb, akkor cantucci, ha kisebb, akkor cantuccini a neve. Az első mondatból pedig kiderül, hogy az olasz biscotti kifejezés kétszer sütött kekszet jelent, míg a cantucci(ni) egy speciális, mandulás változat – csak hogy tisztázzuk a nyelvi dolgokat. :D
Ennek a kétszersült keksznek egy toszkán (Prato-i) cukrász, Antonio Mattei szerzett hírnevet, na meg 1867-ben a párizsi világkiállításon számos díjat.
Eredetileg desszertborba (Vin Santo) mártogatva fogyasztják, de kávéhoz, kapucsínóhoz, teához is lehet majszolni. Én szívesebben ropogtattam magában, mindenféle tunkolás nélkül, mert nekem pont a ropogósság a lényeg. :)
A tradicionális változatban egyébként nincs semmiféle zsiradék, amitől ez a keksz kifejezetten ropogós és sűrű szerkezetű. Természetesen a cantuccinak is számos, különböző receptje és elkészítési módja ismert: lehet variálni a vaj mennyiségével, kerülhet bele egyéb olajos mag és aszalt vagy kandírozott gyümölcs, sőt bor vagy narancslé is. Láttam már csak tojásfehérjéből készült változatot is, ráadásul azt is habbá verve. A formázásban is lehetnek eltérések (lásd: rúddá vagy téglatestté való alakítás). Van, aki a vajat előbb kihabosítja a cukorral, aztán adja hozzá a tojást és a lisztet, míg mások az olvasztott vajas technikára esküsznek. Szóval ahány ház, annyi szokás. ;)
Én egy amerikai receptet választottam John Kanelltől, akitől megtudtam, hogy a cantuccit az USA-ban kissé átalakították annak érdekében, hogy egy kicsit puhább, morzsalékosabb állagot kapjanak, azaz több vajat tesznek a tésztába. John barátunk azonban visszatért az olasz gyökerekhez: kevesebb vajat használ, azt is olvasztva, mert szerinte ettől gazdagabb, ugyanakkor lágyabb ízű a keksz. Hogy miért ne érhetnénk el kihabosított vajjal is hasonló ízélményt, arról halvány lila gőzöm sincs, de tény, hogy ilyen kevés vajat nem is lehetne habosra kavarni. Mindenesetre a habosításnak köszönhetően egyébként több levegő jut a tésztába, ami szintén az omlósságot fokozza. Na, hát ettől tért el John, ahogy fentebb írtam.
Leteszteltem, és az eredmény valóban „egy finoman sűrű, gazdag és enyhén morzsalékos sütemény” lett, ami „puhább, mint a hagyományos olasz fajta, de az igazi amerikai stílusú biscottihoz képest kevésbé morzsálódó és levegős”.
Viszont egy valamit elbaltáztam: a cukrot nem kristály- hanem por formában vegyítettem a liszthez. Szerintem a nyers tészta emiatt lágyabb lett a kelleténél, ezért adtam még hozzá egy kis lisztet. Ezek hatására az én cantuccim még olaszosabb lett, hiszen a több liszthez képest így még kevesebb benne a vaj, ill. a tészta egy pöttyet talán sűrűbb és még annyira sem morzsálódós lett. Viszont pont annyira ropogós, hogy borba/kávéba mártogatás nélkül is nagyon kellemes, nem törik bele a fogam. Bár ez életem első cantuccija, de nem az utolsó, mert megéri kísérletezni vele. :)

 

 Hozzávalók:

25-28 dkg finomliszt (a tojás méretétől függően)
15 dkg porcukor vagy kristálycukor
1 és ½ tk. (7 g) sütőpor
egy csipet só
2 nagy tojás
5-6 dkg vaj, felolvasztva
½ tk. vanília esszencia (vagy 2 cs. Bourbon vaníliás cukor)
½ tk. mandula esszencia
6 dkg héjas vagy szeletelt mandula
1 kis tojás vagy maradék tojásfehérje a kenéshez
2 csapott ek. kristálycukor a szóráshoz
8 dkg étcsokoládé+1 tk. napraforgóolaj a díszítéshez
héjas mandula a szóráshoz

elkészítés:

1. A porcukrot, a sót, sütőport a liszthez vegyítjük. A közepébe ütjük a tojásokat, majd hozzáadjuk a vanília- és a mandula esszenciát. Összeállítjuk a tésztát, majd kétfelé vesszük és mindkettőbe belegyúrjuk az előzőleg kettéosztott felaprított, héjas vagy szeletelt mandulát.
2. A tésztadarabokat kb. 13×8 cm oldalhosszúságú téglatestté formázzuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. A tetejüket lekenjük felvert tojással/tojásfehérjével, és megszórjuk kristálycukorral.
3. Előmelegített sütőben épp csak addig sütjük, hogy egy kis színt kapjon, majd 20 percre tortarácsra tesszük hűlni. Ez idő alatt a sütő hőfokát mérsékeljük.
4. A tésztadarabokat recés késsel 45°-os szögben kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk, a tepsire sorakoztatjuk, és készre sütjük. Közben egyszer átforgatjuk a szeleteket. A cantucci kekszeket tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
5. A feldarabolt csokoládét az olajjal együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, félig vagy negyedig megmártjuk benne a kekszek egyik felét, és megszórjuk durvára vágott mandulával.

sütési hőfok: 180°C+160°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: 25+kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:
Én csak a kekszek egyik felét mártottam csokiba, a többit becsíkoztam.

 

 

Szilvás-pekándiós linzer (tojásmentes)

 

 

Ezt a szépen díszített süteményt már hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak annál a csajszinál, akinél a tavasszal, ill. a nyár elején gyakran nézelődtem. A minap megint „belebotlottam” ebbe a linzerbe (amit egyébként ő anno sárgarépával készített), ami azért is érdekes, mert épp erre a receptre volt szükségem. Előző nap ui. egy ajándékba szánt tortához két adag szilvát is ki kellett olvasztanom, a megmaradt gyümölccsel pedig kezdenem kellett valamit. Így kapóra jött ez a virágmintás linzer. Rögtön neki is álltam, és bár a tésztát én fahéjjal ízesítettem, ill. a töltelék ugyebár répa helyett szilva lett, azért a formázás ötletét mindenképp a recept kitalálójának köszönhetjük. :)
Amikor kihűlt, legszívesebben azonnal megkóstoltam volna, de mivel mindenképp le akartam fotózni, másnapig türelemre kellett magam intenem. Szerencsére a linzer az a fajta tészta, ami néhány napnyi állással sem veszít az élvezeti értékéből. A fotózkodást követően viszont rögtön bekebeleztem egy szeletet, és elégedetten állapítottam meg, hogy ezt a sütit bizony közkinccsé kell tenni. Így hát most hívogatón mutogathatja magát itt, a Sünisen, hogy készítsétek el ti is. ;)

Hozzávalók 24 cm-es pitéhez:

a tésztához:
40 dkg finomliszt
20 dkg vaj
10 dkg cukor
1 csapott ek. őrölt fahéj
1 mk. sütőpor (elhagyható)
5-6 ek. hideg víz

a töltelékhez:
40 dkg szilva (hámozott, magozott mennyiség)
5 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor vagy 1 tk. vanília esszencia
2 ek. frissen facsart citromlé
1,5 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
5 dkg pekándió vagy dió, aprítva

továbbá:
1 kis tojás vagy megmaradt tojásfehérje a kenéshez
3 ek. szeletelt mandula a szóráshoz
porcukor a tálaláshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral, fahéjjal (sütőporral) vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A tésztát kettéosztjuk, az egyiket meggömbölygetjük, és lisztezett munkalapon kb. 25 cm átmérőjű körlapra kinyújtjuk. Egy 24 cm átmérőjű, hullámos szélű (kivehető aljú) pitesütőformával kiszúrjuk, majd liszttel finoman behintett tálcára tesszük, és nejlonzacskóba húzzuk.
3. A lehulló tésztaszélt a másik adag tésztához gyúrjuk, ezt is gömbölyűre formázzuk, kinyújtjuk, és a fenti módon hullámos szélűre alakítjuk. Lisztezett deszkára tesszük.
4. Egy habzsák fém kivezetőcsövét a tésztalap közepére helyezzük, majd a csőtől kiindulva, a tészta széle felé haladva, 8 cikkre szeljük úgy, hogy a tészta külső széléig nem vágjuk át.
5. Két oldalról óvatosan az egyik cikk alá nyúlunk, kissé felemeljük, és a mutatóujj-hüvelykujjunk között középen összecsippentjük a tésztát. Így formázzuk meg a többi cikket is.
6. A tészta közepéről leemeljük a csövet, és egy annál kisebb átmérőjű kört szúrunk ki belőle. (Ez a mintás tészta lesz a sütemény teteje.) Nejlonzacskóba téve, a tészta aljával együtt 1-2 órára, vagy akár másnapig hűtőbe tesszük.
7. A töltelékhez a kimagozott, lehéjazott szilvát négybe vágjuk, majd lábasba tesszük és hozzáadjuk a cukrot. Lefedve, közepes lángon elkezdjük melegíteni.
8. Közben kiveszünk 2 evőkanálnyit a levéből, és 2 evőkanál citromlével együtt egy kis tálkában csomómentesre keverjük a pudingport. Ezzel az eleggyel besűrítjük a szilvát, majd folpackkal lefedve, teljesen kihűtjük. Hozzáforgatjuk az aprított diót.
9. Az alsó tésztalapot áttesszük a sütőpapírral bélelt tepsire, és elosztjuk rajta a tölteléket úgy, hogy nem kenjük ki a tészta széléig. Ráhelyezzük a mintás tésztalapot, kicsit hagyjuk szoba-hőmérsékletűre lágyulni, majd a szélét körben finoman lenyomkodjuk. Lekenjük felvert tojással, és megszórjuk szeletelt mandulával.
10. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

A töltelékhez 30 dkg szilva is elegendő (arányosan csökkentve hozzá a töltelék többi hozzávalóját), és akkor biztos nem reped szét a közepén lévő lyuk. Én többet tettem bele, ezért a szélek összenyomkodásakor szépséghibás lett.
Az eredeti recept szerint 28 cm-es a süti, és nincs sütőpor a tésztájában. Az én sütőformám viszont kisebb, így csak azzal tudtam kiszúrni a tésztalapot. Továbbá nem szeretem, ha ropogósra sül, ezért – hogy lazább legyen – sütőport is tettem bele.

 

Habkönnyű vajastekercs

 

 

Mindig is idegenkedtem a fentihez hasonló hangzatos jelzőktől, de ez a péksüti valóban légiesen könnyed tésztájú, és már csak emiatt is annyira szeretni való. Igaz, pöttyet időigényesebb elkészíteni – főleg a c) módszer szerint, pláne ha a sütő is bekrepál –, de még mindig nem olyan munkás, mint a croissant, ellenben az evés közbeni élmény ahhoz közelít.
A tésztát a már bevált arányok szerint készítettem, így nem ez volt számomra a lényeg, hanem a formázási technika, ami azért, ha belegondolok, szintén nem jelentett olyan nagy újdonságot, hiszen vajjal megkenni és feltekerni a tésztát nem nagy ördöngösség. Viszont az extra hosszúra nyújtás és a kétszeri feltekerés miatt mégsem volt annyira szokványos. Kisülve ui. ennek köszönhetően lett réteges, lyukacsos textúrájú és extra puha.
Még a tavalyi év során gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem – minden alkalommal egyre inkább stanglisítva az először csak hosszúkás zsemle alakú péksütit, miközben többféle formázási módot alkalmaztam, tesztelendő a leggyorsabb eljárást. :D
Viszont, remélhetőleg senki nem jár úgy közben, ahogyan a legutóbbit megelőző alkalommal én, amikor is az első tepsi vajastekercs 6 perc után kénytelen volt kijönni a sütőből. A mindössze 5 éves szerkezet (amit a házzal együtt vettünk, és én csak 2 éve használtam) ui. levágta a fírelét a tönkrement fűtőszálnak „köszönhetően”. Az éppen sülésnek indult kiflik végül két részletben airfryerben pirultak készre, míg a másik tepsin lévő, már megkelt adag nyersen ment a fagyasztóba. – Abban bíztam, hogy a sütő hamar megjavul, és pontot tehetek a művelet végére.
A félig sült tekercsek a forró levegős szerkentyűben sajna nem pirultak egyenletes színűre, ezért a tetszetős külalakra vonatkozó igényem nem teljesült, így inkább nem is kaptam lencsevégre az eredményt. Az újabb sütésre viszont várni kellett, mert a gépezet hosszabb időre lerokkant, és az a bizonyos másik adag péksüti bő egy hétig a frigóban fagyoskodott. De amint megérkezett és beszerelődött az új fűtőszál, újra örülhettünk a kisült vajaskiflik nyújtotta élvezetnek. Ezek viszont az aznapi rossz fényviszonyok miatt megint csak nem fotózkodtak, pontosabban mindössze egyetlen élesebb képet sikerült összehoznom (ami alant látható).
A két ünnep között a sütő azonban végleg behalt, és egyébként totális X-akta, hogy a karácsonyt mégis hogyan bírhatta ki. Most ui. az elektronikája adta meg magát, aminek az újraprogramozása hetekbe telt volna a Kutyának, (de más szakinak is, aki amúgy is ugyanazt csinálta volna, mint a Kutyinyek, csak sok pénzért), így nem tudtuk megmenteni. Úgyhogy nem várt kiadásként vettünk egy fapados (értsd: szinte elektronikamentes) típust, azok ui. tovább bírják a kiképzést.
Amint kedvet éreztem az újbóli tekercseléshez, a sütést az új készülékben is kipróbáltam. A hosszú, egyenes kifliforma után azonban mégis visszatértem a rövidebb alakhoz, és végül ezt a negyedik alkalommal készült változatot örökítettem meg. Persze, cseppet sem bántuk, hogy ilyen sokszor került asztalra, hiszen az ilyen típusú péksüteményekkel sosem lehet betelni. :D Nálunk méltán lett kedvenc, különösen a mandulás tetejű, mert ez a ropogós, zamatos réteg plusz élvezetet nyújt és passzol a sós töltelékhez is. :) A csokis-pisztáciás/diós-aszalt vörös áfonyás tetejű pedig magában is finom, de mogyorókrémmel vagy lekvárral megkenve pazar.

Hozzávalók 10 darabhoz:

50 dkg finomliszt
5 dkg kristálycukor
1 csapott ek. só
3 ek. növényi olaj vagy 3 dkg puha vaj
2 dkg friss élesztő
kb. 3 dl tej
10 dkg vaj a kenéshez
1 tojássárgája+1 ek. tej a tetejére
mandulaforgács vagy egyéb olajos magok a díszítéshez
olvasztott étcsokoládé+aprított kandírozott áfonya és/vagy olajos magok, ha édesen esszük

elkészítés:

1. Az élesztőt a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk, elkeverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi langyos tejet, majd összeállítjuk a tésztát (szükség esetén kevés langyos vizet adhatunk még hozzá), és beledagasztjuk az olajat/vajat. A fényes felületű, rugalmas tésztát vékonyan kiolajozott/kivajazott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát háromféleképpen formázhatjuk:
   a) két bucit gömbölygetünk belőle, majd 15-20 perc pihentetés után mindkettőt 40×30 cm-es téglalapra nyújtjuk, megkenjük puha vajjal, és a hosszabbik oldaluknál fogva felgöngyöljük. A hajtásnál összecsipkedjük a tésztát. A 2 tésztarudat hajtással lefelé deszkára fektetjük, és nejlonzacskóba húzva mélyhűtőbe tesszük annyi időre, hogy a benne lévő vaj lehűljön, de a tészta még szelhető legyen (ez kb. 30 perc). A lehűtött roládokat 5-5 darabra vágjuk.
   b) Az a) módszer szerint kinyújtott és vajjal megkent tésztalapokat a hosszabbik oldaluk mentén 8 cm széles sávokra vágjuk, és az így kapott 5-5 tésztacsíkot feltekerjük. Ugyanúgy hűtjük.
   c) A tésztából 10 db hosszúkás zsemlét formázunk, és pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon ellapítjuk. Mindegyiket 24×12 cm-esre kinyújtjuk és megkenjük puha vajjal. A rövidebbik oldaluknál fogva feltekerjük, majd a fenti módon lehűtjük.
4. Bármelyik módszer szerint is készítjük, a továbbiakban így járunk el:
   egy lehűtött tésztatekercset függőleges helyzetben az enyhén lisztezett munkalapra teszünk, és nyújtófával teljes hosszában megütögetjük, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Ezután 40-50 cm hosszúra kinyújtjuk, majd feltekerjük, és a tetején 2 bevágást ejtünk. Így készítjük el a többit is, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk. Letakarva, szobahőmérsékleten (20-21°C) 1-1,5 óra alatt megkelesztjük.
5. A tetejüket lekenjük tejjel felvert tojássárgájával (ügyelve, hogy a vágatba ne kenjük bele a tojást), és megszórjuk tetszés szerint szeletelt mandulával vagy más olajos maggal. Körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben megsütjük. A tekercseket tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 15-20 perc

Megjegyzés, tipp:

Én mindhárom módszert kipróbáltam: a c) módszer időigényesebb az egyenkénti nyújtás miatt, viszont aki nem túl ügyes abban, hogy a tésztát kellően nagy méretűre és szabályos téglalap alakúra kinyújtsa, annak ez a verzió talán könnyebben kivitelezhető. Az a) és a b) technika mindenképp gyorsabb.
Én egyszerre csak 2 tekercset vettem ki a mélyhűtőből, hogy a vaj ne puhuljon meg túlzottan a tésztában, amíg mindegyikkel elkészülök; a formázást követően pedig egymás után hűtőbe tettem őket, nejlonzacskóval beburkolt deszkára. Amikor mindegyikkel elkészültem, tepsire sorakoztattam a megformázott tekercseket. Ilyen módon kábé egyszerre kelnek meg.
Tojás helyett vajjal is megkenhetjük a péksütik tetejét.
Ehetjük édesen, valamilyen lekvárral/dzsemmel vagy mogyorókrémmel, és a tetejét meglocsolhatjuk olvasztott csokoládéval, ill. megszórhatjuk kandírozott gyümölcsökkel, olajos magokkal. (Én most 5 tekercset úgy készítettem el, hogy édes kencével ehessük, de a mandulás tetejűeket meghagytam sós szendvicsalapnak.)

 

 

stangliként is mutatós

Csokoládés-görög joghurtos chiapuding (gluténmentes)

 

 

 

Amikor az ember fogyókúrára adja a fejét, de közben nem akar lemondani az édességről, próbál egészséges(ebb) sütiket készíteni. Pl. olyanokat, amiben nincs cukor és/vagy kevesebb a zsír, ill. a liszt valami egyébbel van helyettesítve. – Nem állítom, hogy az alábbi poharas desszert az egészségesség netovábbja, hiszen a méz miatt azért hizlal ez is, de a cukornál mindenképp jobb választás, ráadásul magas kakaótartalmú étcsokit használtam, aminek a cukortartalma alacsony. Továbbá a joghurt is legalább nem a klasszikus natúr, hanem görög, ami ezáltal több fehérjét, de kevesebb szénhidrátot és cukrot tartalmaz. A chiamagnak pedig rengeteg pozitív tulajdonsága van, főleg ha mértékkel fogyasztjuk. A kész krémet én négy kisebb adagra osztottam, így aztán pláne nem estem akkora bűnbe, viszont az édesség-élmény megvolt, és egy kemény edzés után valóságos jutalomnak éreztem. :)
A 85%-os étcsoki egyébként régóta kallódott a konyhaszekrényben, mert bár én csak az étcsokoládét szeretem, azért az ennyire durván magas százalékút én sem szívesen szopogatom. Ebbe a desszertbe beletenni viszont jó döntésnek bizonyult, mert a telt csokiíz a kellő édességgel megtámogatva olyan zamatossá tette a pohárkrémet, hogy még a Kutyafül is boldogon kanalazta, pedig ő alapvetően nem egy étcsoki-fan. :)

Hozzávalók 2-4 személyre:

50 dkg laktózmentes görög joghurt
10 dkg akácméz vagy növényi szirup (pl. agavé vagy juhar)
5 dkg étcsokoládé (85%-os)
4 dkg chiamag
1 ek. vaníliapaszta
reszelt étcsokoládé a díszítéshez
pirított mandula a díszítéshez

elkészítés:

1. A joghurtot 3 evőkanál kivételével vízgőz fölött felmelegítjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és elkeverjük benne a chiamagot, valamint 8 dkg mézet és a vaníliapasztát. A keveréket kettévesszük.
2. A feldarabolt étcsokoládét a félretett joghurttal vízgőz fölött felolvasztjuk, az egyik adag chiamagos joghurthoz keverjük, és a megmaradt mézzel édesítjük még.
3. A kétféle keveréket – tetszés szerint adagolva – elosztjuk 2 vagy 4 üvegpohárban, és legalább 4 órára hűtőbe tesszük.
4. A desszerteket közvetlenül fogyasztás előtt megszórjuk reszelt étcsokoládéval és pirított mandulapehellyel.

 

 

Málnalekváros hókifli

 

 

Az én hókiflim láttán nyilván nem fog senki levegő után kapkodni így karácsony előtt, hogy „végre egy hiánypótló recept”, hiszen csilliárd hasonló kering a neten, ill. a polcon lapuló receptes könyvekben, és kábé mindenkinek van rá egy jól bevált receptje. Szóval ez számomra inkább amolyan maradékmentő sütemény lett, azon túl, hogy az egyéb, „nagyobb lélegzetű” édességek mellett nálunk is jól jönnek néha az ilyen falatnyi finomságok.
Egyébként mi nem vagyunk nagy hó- avagy vaníliás kifli fogyasztók, úgyhogy ezt az aprósüteményt igen ritkán és akkor is kizárólag az ünnepi időszakban szoktam elkészíteni. Töredelmesen bevallom, hogy az egyszerű, töltetlen változatát eddig még nem sütöttem meg, ellenben gesztenyével és diós fügelekvárral töltve már igen. Most a málnalekvár volt soron, de az is csak azért, mert az Anya szülinapjára sütött linzertorta töltelékénél kissé félrecsúszott a dolog. Akkor egyébként meggypudingot szántam a sütibe, de a keményítő megmakacsolta magát, és hiába dolgoztam a jól bevált mennyiségekkel, a vele felfőzött gyümölcs kihűlve is lágyabb volt a kelleténél. A kész tortáról inkább nem szeretnék nyilatkozni, legyen elég annyi, hogy a köszöntést megelőző este újat kellett sütnöm. Ehhez azonban már nem volt elegendő meggyem, így azt málnával pótoltam, és szintén puding lett belőle. Azonban a málna miatt az egész cucc homogénebb és ezáltal jóval masszívabb formát öltött, ezért – tartva az újabb kudarctól – a második tortába már csak a fele adag gyümölcspudingot tettem bele. Az ilyen módon kimaradt meggyes-málnás töltelék másik felét pedig bevágtam a hűtőbe, hogy majd később újrasütöm az Anya szülinapján végül nagy sikert aratott, újragondolt linzertortát. Az idő közben csak telt és múlt, szegény gyümipuding jó sokáig várakozott, mire végre kiszabadult a hidegről. Szerencsére, mivel lekvárféle, nem romlott meg. Amikor elkezdtem karácsonyi sütiken agyalni, eszembe jutott, hogy hókiflibe kéne tölteni, mert ha nem vigyázok, még a kifli is diós lesz. :D Ez persze igencsak egyhangúvá tenné nálunk az ünnepi édességfelhozatalt töltelék szempontjából, mivel ugyebár a mák nem a barátunk, a marcipánra pedig egyéb ötletem volt. Úgyhogy a megmaradt meggyes málnapuding ilyen módon felhasználódott. Utóbb még örültem is neki, hogy milyen jó, ha néha kimarad valami, mert így nem kell még tölteléket is gyártani a sütihez. :D

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

20 dkg finomliszt
10 dkg őrölt mandula
5 dkg vaj
5 dkg mangalicazsír
9 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
5 dkg tejföl
1 tojássárgája
kb. 10 dkg málna- és/vagy meggylekvár a töltéshez
porcukor+1 cs. Bourbon vaníliás porcukor keveréke a forgatáshoz

elkészítés:

1. A tésztához az őrölt mandulát, a kétféle porcukrot, sót, citromhéjat a liszthez vegyítjük, összemorzsoljuk a hideg zsiradékokkal, majd a közepébe tesszük a tojássárgáját, a tejfölt, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva néhány órára vagy akár másnapig hűtőbe tesszük.
2. A lekvárt – ha túl folyós, előbb sűrűre főzzük egy kis keményítővel, és kihűtjük – habzsákba vagy nejlonzacskóba töltjük, és a zacskó csücskére lyukat vágunk.
3. A tésztát enyhén lisztezett munkalapon kicsit átgyúrjuk, hogy jól nyújtható legyen, majd 3-4 mm vékony körlapra nyújtjuk, és 8 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, -szaggatjuk. Közben csak finoman lisztezünk!)
4. A tésztakorongok egyik ívéhez közel egy kis adag (kb. 5 g) lekvárt nyomunk, majd a lekvárral együtt felhajtjuk a tésztát. A szélét lenyomkodjuk, és továbbgördítve kialakítjuk a kifliformát.
5. A betöltött kifliket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Akkor jó, ha az aljuk épp csak egy kis színt kap.
6. A kisült, még kissé lágy kifliket fél percig a tepsin hagyjuk, majd még forrón megforgatjuk vaníliás porcukorban. Rácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
7. Meghintjük még egy kis porcukorral, majd jól záródó dobozba szedjük. Másnap kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:
Legalább 1 hétig eláll, főleg ha nem járunk rá. :D

 

Bounty tarte

 

 

Nem gyakran fordul elő, hogy a délután kellős közepén nekifogok egy édességnek, de a reggeli fények most aranyat érnek, úgyhogy a fényképezés miatt így az ősz vége felé csakis előző nap süthetem meg a fotóalanyt, hogy másnap esélyem legyen gyorsan lencsevégre kapni. Főleg, ha a készítés okán nem akarok hajnal 3-kor kelni. És hát ugye akar a fene, bőven elég Trygi miatt kivánszorogni az éjszaka kellős közepén. :D
Nálam most a kókusz van soron, ezért rövid időn belül három édességet is készítettem vele, amelyeknek egytől egyig nagy sikerük volt. Ebből kettő linzertészta alappal készült, de nem csak küllemben van köztük különbség, hanem abban is, hogy az alábbi torta tésztájába mandula is került. E tény pedig mind ízében, mind omlósságban az előzőhöz képest kicsit mássá teszi a receptet. A töltelékről nem is beszélve, ami aztán végképp eltér a korábbi tartlettől.
A fenti magyarázkodásnak azért érzem szükségét, mert a linzertészta gyakori használata nálam biztosan szembetűnő. :D Akár zavarja ez a kedves olvasót, akár nem, a linzer a jövőben is visszatérő vendég lesz itt, tekintve hogy hatalmas kedvenc – kókusz- és csokikrémmel is. ;) Egyébként szerintem meglehetősen laktató, nekünk bőven elég volt belőle egy szelet.

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
10 dkg őrölt mandula (héjas)
12 dkg vaj
8 dkg cukor
1 nagy tojás fele
½ mk. sütőpor

a töltelékhez:
15 dkg kókuszreszelék
8 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
2 és ½ tojás
1 kis pohár (125 g) natúr joghurt
1 dl kókusztejszín (pl. Delcoco)
2 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
1 púpozott ek. (5 dkg) házi sárgabaracklekvár

a csokoládékrémhez és a díszítéshez:
12 dkg ét- és tejcsokoládé tetszés szerinti arányban (nálam 2/3-1/3)
porcukor ízlés szerint (elhagyható)
1,5 dl kókusztejszín
2 dkg pirított, aprított mandula
kókuszreszelék

elkészítés:

1. A tésztához az őrölt mandulával, cukorral, sütőporral vegyített lisztet összemorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal. A felvert tojást a közepébe öntjük, villával fokozatosan hozzádolgozzuk a morzsalékos lisztet, majd gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A lágy tésztát enyhén lisztezett sütőpapíron kb. 27 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, majd 20 percre hűtőbe tesszük.
3. A tésztával kibéleljük a piteformát, majd a tésztakosarat villával több helyen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva, további 20 percre visszatesszük a hűtőbe.
4. A töltelékhez a tojásokat összekeverjük a cukorral, a joghurttal, beleforgatjuk a pudingporral vegyített kókuszreszeléket, és hozzákeverjük a kókusztejszínt.
5. A tésztakosarat egyenletesen megkenjük a baracklekvárral, és rásimítjuk a kókuszkrémet. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
6. A mandulapelyhet zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk. Hűlni hagyjuk.
7. A csokoládékrémhez a kókusztejszínt kis lángon, kevergetve felhevítjük, a darabolt csokoládéra öntjük, és 1 perc elteltével alaposan összekeverjük. (Ha szükséges, ízlés szerinti mennyiségű porcukorral édesíthetjük.)
8. A csokikrémet a süteményre öntjük, körkörösen eloszlatjuk, majd a szélét körben megszórjuk pirított, aprított mandulával és kókuszreszelékkel. Hűtőbe tesszük dermedni, majd cikkekre vágjuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc

Megjegyzés, tipp:
Kókusztejszín helyett a kókuszkrémhez tejet, a csokoládékrémhez habtejszínt is használhatunk.