2013. szeptember 19., csütörtök

I. Miért éppen Ausztria?


Sokat morfondíroztam azon, hogy milyen részletességgel számoljak be az Ausztriában tett kirándulásunk során látottakról, hiszen egy bő lére eresztett úti beszámoló elég unalmas lehet az Olvasó számára. Végül úgy döntöttem, hogy összesűrítem az általam lényegesnek és érdekesnek tartott információkat, de közben annyit írok róluk, amennyire feltétlenül szükség van, hogy azért mégse álljunk már tök hülyén egy épület vagy természeti szépség előtt, azt sem tudva, hogy mi a neve, mióta van ott, milyen magas, miért olyan mély, és egyáltalán mi fán terem. Ha valaki a felsorolt helyekre szeretne ellátogatni, és azért tudni kíván pár dolgot, akkor ez és a többi fejezetben olvasható leírások adhatnak némi támpontot.

Miért éppen Alaszka... akarom mondani Ausztria? Azért, mert a horvát szigetvilágban tett nyaralásaink kapcsán be kellett látnunk, hogy az ottani tenger már nem nyújt számunkra semmi érdekeset, és ahol homokos partok vannak, ott lépni sem lehet a turistáktól. Egyre jobban vonzódunk az egyéb látnivalókhoz, szeretünk ódon utcákon sétálni, és híres vagy különleges épületeket bámulni. Nem mintha ilyenek nem lennének a horvátoknál, de oda elsősorban mégse ezért megy az ember, hanem azért, hogy a tengerparton múlassa az időt. Mi már nem bírjuk naphosszat aszalni a bőrünket a napon - uncsi, főleg, hogy nincs jachtunk, amivel szuper kirándulásokat lehetne tenni a kocsival megközelíthetetlen partok közelébe, vagy amatőrök módjára még búvárkodni se lehet – márpedig sem Vis, sem Korčula nem kínált ilyen lehetőséget, és főleg sziklás partokban bővelkedett. Így aztán kézenfekvő volt, hogy idén olyan helyre utazunk, ahol sok a látnivaló, nagyokat lehet kirándulni, és lepetézünk a természeti szépségektől. Ez a hely pedig a közeli Ausztria. Itt van minden, mi szem-szájnak ingere.
Én speciel imádom a hegyeket, a tavakat, a zöld lankákat és a zord sziklákat, pláne, ha ezek egy kupacban vannak, megfejelve jó néhány történelmi épülettel és hangulatos utcácskával. És nem utolsó sorban végre németül beszélhetek, amire egy ideje nincs lehetőségem.
Irány „osztrákföld”, gyerekkorom egyik kedvenc országa!

Utazás előtt hetekig a netet bújtam, útikönyveket is lapozgattam, hogy összeszedjem az infókat mindazon látnivalókról, amit szeretnénk megnézni. A nyaralásos ötletelgetés úgy kezdődött, hogy egy hosszú hétvégét terveztünk belföldön, de rájöttünk, hogy 4 napig mi bizony elunnánk magunkat Egerben és környékén, hiszen nincs ott olyan sok látnivaló. Csupán 2 napért meg nem akartuk beizzítani magunkat. Aztán Görögországban gondolkodtunk, de látva a kopár sziklákat a környező szigeteken is, megint rá kellett jönnünk, hogy mégse erre vágyunk most, hiába vagyunk egyébként a tenger szerelmesei. Akkor biza' nem marad más, mint a sógorok. Először csak kíváncsiságból nézegettem a szállásokat, hogy vajon drágábbak-e, mint itthon, és amikor - szinte azonnal - rátaláltam egy csodás kastélyra, és láttam az árakat, eldöntöttem, hogy ide megyünk. De milyen jól sikerült kiválasztani a szálláshelyet! Ez a kastély ui. szépen felújított, azonban mégis elfogadható árakon kínálta a szobáit. Oké, a szállás már megvan! Na de hol is vagyunk pontosan? Áhá, Salzburg tartomány! A lehető legjobb területet pécéztem ki, hiszen itt tényleg minden egyben van: hegyek, tavak, nemzeti parkok, híres városok, történelmi épületek, múzeumok, templomok, felvonók, és még sorolhatnám. Rám is zúdult az érdekes látnivalók sora, alig győztem válogatni és választani.

Aki Salzburg környékét választja kirándulóhelyéül, annak érdemes tudnia, hogy az ún. Salzburg tartományi kártyával (SalzburgerLand Card) sok mindent kedvezményesen vagy ingyen tekinthet meg. Természetesen magát a kártyát nem ajándékba adják - a 6 napos kártya ára felnőtteknek 59, gyerekeknek 6-15 éves korig 29,50 euró, a 12 naposé felnőtteknek 69, gyerekeknek 34,50 euró, 3. gyerek esetén ingyenes, és május 1-től október 26-ig vehető igénybe. A segítségével sok pénzt megspórolhatunk, ha áldozunk rá. Nagyon megéri, hiszen egy 24 órás Salzburg Cardot is magában foglal, amivel Salzburg városának nevezetességeit is ingyen megnézhetjük. A kártya magyar utazási irodán keresztül is megvásárolható – ebben az esetben 500 Ft-tal többe kerül, de megrendelhető ezen az osztrák oldalon vagy itt is, ahol az is kiderül, hogy mi mindenre nyújt kedvezményt. 
Ezen kívül másfajta kártyák is vannak (pl. Hohe Tauern - Salzburgerland Card, Zell am See - Kaprun Sommer Karte), amelyeknek érdemes utánaolvasni. 

A SalzburgerLand Card két példányával a kezünkben elhatároztuk, hogy a kiindulópont mindig a maishofeni szállásunk lesz, és innen naponta más-más irányba teszünk csillagtúrákat – kocsival, és esetenként Salzburg tartományt is elhagyjuk. A csillagtúra nem mindig valósult meg, mert az időjárás közbeszólt, és figyelnünk kellett az előrejelzést - az alapján válogattunk a tervezett programok közül. Az elég hamar kiderült, hogy az idő végig a bolondját fogja járatni velünk, ill. az is, hogy túlterveztük magunkat. Ez persze nem baj, hiszen így legalább volt lehetőségünk szelektálni. Sok program időtartamát nem lehet előre kiszámolni még akkor sem, ha pl. X szurdok honlapja 1 órásnak írja a végigjárás idejét. Bele kell kalkulálni az odajutást, a fotózás miatti lassulásokat és az esetleges kávézást vagy ebédet a helyi étteremben. Mi általában úgy terveztük meg a napi programot, hogy azt nézzük meg, ami kb. egy vonalban van, vagy legalábbis elég közel egymáshoz. Ez már csak azért is fontos, mert figyelembe kell venni a nyitvatartási időket. Érdemes egyébként viszonylag korán kelni, és így este 6-ig belefér akár 3 látnivaló is a napba.
Sajnos a SalzburgerLand kártyánkat nem tudtuk kihasználni, mert a felhős/esős idő miatt nem tudtunk felülni a libegőkre és állatkertekbe sem tudtunk elmenni. Fürdőzni nem akaratunk, mert azt itthon is megtehetjük, bár esős időben jó választás lehet az is. Nekünk sajna nem, mert mi 2-3 óra elteltével uncsinak tartjuk a medencében való ázást, de aki egész nap képes élvezni ezt a fílinget, az örülhet, mert a kártyával sok fürdőbe is ingyen beléphet.
De mielőtt részletesen beszámolnék az általunk kiválasztott látnivalókról, előbb az Olvasó elé tárok néhány tudnivalót Maishofenről és a szálláshelyünkként szolgáló kastélyról.


Maishofen:




A pinzgaui régióhoz tartozó kisváros a Zeller See és a Pinzgauer Grasberge közvetlen közelében található. 1338-ban Mainshauen néven említették először. A Saalbach Hinterglemm-i, a Zell am See-i és a kapruni síterület kiindulópontja. Budapesttől kb. 610 km-re van. 
Főterén díszeleg egy kedves kis alpesi templom, ahol fotópont is működik – itt le is fényképeztük magunkat két alkalommal, és később vihogva töltöttük le a képeket a városka honlapjáról.







Saalhof kastély (Schloß Saalhof):




A Saalhof kastélyhoz tartozó terület a Pinzgau régió legrégebbi birtoka. Már a 11. században említést tettek róla, de akkoriban Saalburg néven. A Lichtenberg erőddel együtt ez is a grófok lakhelye volt. Eredetileg érseki adomány volt – Konrad der Teufel (Konrád, az ördög) birtokolta. Őt tulajdonosok hosszú sora követte, hasonlóan kalandos nevekkel, mint Otto der Eisenstang (Ottó, a vasrúd). 1840-ben Johann Zehentner, a Rieder család közvetlen őse vette át a kastélyt és a birtokot, ami azóta a család tulajdonában van. A számos kuriózummal bíró kastély mai formáját 1600-ban kapta. Az említett érdekességek közül sok nem látható már itt, mert pl. a nagyon szép faburkolatokat eladták a müncheni Bajor Nemzeti Múzeumnak, és sajnos nem élte túl a II. Világháborút. Sok régi, mezőgazdasági eszköz azonban megtekinthető. A kastély visszarepít bennünket a középkorba: 3 óriási gabonatároló láda található a korábbi magtárban, tanúskodva a birtok mezőgazdasági múltjáról. 1851 körül a kastélyban állítólag még kápolna is volt, amely mérési engedéllyel rendelkezett. 

A Saalhof kastély 1993 óta műemlékvédelem alatt áll, mint értékes kulturális emlék. A 3 gyermekes Rieder család vezeti. A vendégek elszállásolására 3 apartmanban és 2 szobában van lehetőség. A birtokon lovat, tehenet, disznót, kecskét, tyúkot, nyulat, kutyát, és ami számunkra a lényeg – macskát is tartanak, de mi sajnos csak a kutyával, a nyuszikkal és a tehenekkel találkoztunk.


 a kastély felhős időben - a hegy is eltűnt mögötte








A kastély honlapja azt ígérte, hogy reggelire frissen fejt tejet (ingyen), és helyben készült pékárut kaphatunk, sőt 8 órakor a reggelihez bárki gyűjthet tojást a tyúkok alól. Mi csak tejet kértünk, amit kancsóba magunk is kiengedhettünk az egyik gazdasági épületben található nagy tartályból. Picit meglepődtünk, hogy ez már nem teljes tej volt, bizonyára lefölözték azt egyéb tejtermékek előállításhoz. A reggelit a kastély étkezőjében is elkölthettük volna, de mi rendszerint az apartmanunkban kerítettünk rá sort, ahol már előző este elkészítettem a vinni kívánt szendvicseket.
Megtudtuk, hogy húskülönlegességeket, szalonnát és kolbászt is készítenek itt, sőt még pálinkát is. Igazi parasztgazdaság ez! 
Aki hozzánk hasonlóan önellátó akar lenni, és nem óhajt étteremben enni, az igénybe veheti a „zsemleszervizt” (vagy egyéb pékárut is igényelhet), és kérhet az apartmanba a helyi készítésű felvágottakból és a tojásból is. Sajnos a császárzsemlét az egyik helyi boltból hozták, és ennek már semmi köze nem volt az általam hosszú évekkel ezelőtt annyira kedvelt osztrák császárzsemléhez. 3 napig rendeltünk is, aztán mi magunk szereztük azt be egy másik boltból, ahol finomabbat sütöttek. 

A Schloß Saalhof 2 étteremmel működik együtt, a 2 perc sétára lévő Restaurant Karinnal, és az 5 percre lévő Restaurant Diversóval, ahol reggelizésre és félpanziós ellátásra van lehetőség. Mi egyiket sem kerestük fel.
Reggelire különböző péksüteményeket, tojásételeket, pinzgaui sajtokat, helyi vagy a régió által készített felvágottakat, szalámikat, sonka- és szalonnaféléket lehet választani. 8 különböző lekvár, két-háromféle méz, vaj, joghurt, müzli, frissen facsart alma- vagy narancslé, tej, kakaó, tea, kávé, kapucsínó, tartozik még a választható ételek és italok közé. 
A 3 fogásos vacsora első fogása választhatóan levesből vagy salátából, egy fő fogásból (2 fő fogásból lehet választani) és desszertből (sütemény vagy fagylalt) áll.

5 percre a kastélytól júniusban, napéjegyenlőség idején tábortüzet raknak a szabadban, és ilyenkor számos hasonló tüzet lehet látni innen a Zeller See körül. Nyárestéken, ha szép az idő, hetente egyszer (általában hétfőn) a birtokon előállított hústermékekből grillezésre is van lehetőség a kastély kertjében lévő grillezőnél. Így megismerkedhetünk a többi vendéggel is.
Bár az idő így szeptember elején nem emlékeztetett a meleg nyári estékre, mégis megtartották a beígért grilles összejövetelt, ahova bennünket is invitáltak, de mi olyannyira elfáradtunk az aznapi mászkálástól, hogy csakis arra vágytunk, hogy vízszintesbe kerüljünk, és nem éppen valamiféle snapsz gyakori felhörpintgetése miatti ájulás következtében.

Hetente 1-2 alkalommal a gyerekek számára lovaglásra is van lehetőség, de aki jól üli meg a lovat, az bármikor nyugodtan kilovagolhat a környező mezőkre. Azt persze nem tudom, hogy a lovakat hol tartották, mert mi egy szemet sem láttunk belőle.
A családnak van egy almhüttéje is a Saalbach Hinterglemm-i régióban, 1 órára a kastélytól, de itt csak nyáron van szálláslehetőség. Vadász vezetésével akár még lőni is lehet, de tehetünk magashegyi túrákat is a környező hegyekbe. A hütte személygépkocsival problémamentesen megközelíthető. A konyhája teljesen felszerelt, de itt nincs se áram, se térerő, csak az abszolút pihenés és a természet.

Egy zsűri gyakran ellenőrzi és értékeli a Bauernhofokat, hogy azok megfelelnek-e az elvárásoknak és a különböző, vendéglátással kapcsolatos kritériumoknak, ill. milyen felszereltségűek. A minőséget virágokkal jelzik – a legmagasabb minőségű parasztgazdaság 4 virágot kaphat. A Schloss Saalhof pedig éppen ennyit tudhat a magáénak. Mi teljesen meg voltunk elégedve a szállással, és Kathrin, a mindig mosolygós 3 gyerekes anyuka, aki a kastély háziasszonya, mindig kedves és segítőkész volt.

Augusztus végétől október végéig, az aratás ideje alatt ún. „Bauernherbst”-et (szó szerint gazdálkodók őszi ünnepe, más néven szüreti fesztivál vagy aratási ünnep) tartanak. Salzburgban ilyenkor több mint 2000 rendezvényen vehetünk részt. Tradíciók, szokások és ősi mesterségek élednek újjá. Ilyenkor kifejezetten élvezetes almról almra járni. Szeptember végén, ha a nyár jó termést hozott, a teheneket sok helyen virágokkal díszítik fel, és így hajtják őket haza, hogy otthon aztán megünnepeljék mindezt. A hagyomány szerint október végén ünneplik meg leginkább az aratás eredményét, és hálaadásként felvonulást tartanak, amelynek egy gazdagon díszített aratási korona is részét képezi. Élő hagyományként sok helyen kézműves remekeket tekinthetünk meg, pl. alpesi koszorút, fazsindely-készítést, tollhímzést.
Szerencsére épp belefutottunk az ünnepi időszakba - szépen felcicomázott tehenek jöttek velünk szembe az úton, ill. megcsodálhattuk őket a karámban is. Ez igazán felvillanyozó élményt nyújtott számunkra, mert mi a teheneket is kedveljük, kimondottan kedves pofijuk van. A tehénfelvonulásra csak hétvégén kerítenek sort, hétköznap nem zavarják ilyesmivel a lakosságot.
Helyenként az út mentén és a körforgalmakban szalmából készült, ruhába öltöztetett emberalakokat, ill. jól megformázott teheneket is láttunk. Nekem ezek az organikus „szobrok” különösen tetszettek.























A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.


Forrás: internet