Epres-mascarponekrémes desszert (sütés nélkül)

 

 

Tádám, visszatértem! Bár nem tudom, hiányoztam-e bárkinek is. Nekem viszont az ételfotózás már egy pöttyet igen.
Szinte már az idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára édességet a konyha nevű helyiségben. Na jó, dehogynem tudom – az internet nem felejt. A korábban posztolt süti alapján jól látható, hogy a régi konyhámban a Sport muffin volt az utolsó, amit sütöttem, még április 9-én.
Azóta lassan két hónap telt el, és nehezített pályán valahogy nem sok kedvem volt sütkérezni. Mindössze két édesség került ki a kezem alól: egy epres pohárkrém mirelit gyümölcsből, és egy air fryerben sült almás-fahéjas muffin.
A sütés helyett inkább a 80%-ban elkészült konyhát próbáltam belakni: az új szekrényekben végre elrendeztem a konyhai holmikat, emellett pedig a kert is bőven adott munkát.
A minap kapott háztáji földieper azonban arra sarkallt, hogy egy részéből valami finomságot készítsek. Régóta készültem rá, hogy a korábban főleg sós pitékhez használt formát sütés nélküli édességhez is bevessem. Eljött hát a nagy nap: a vadiúj konyhát végre felavathattam első számú kedvencemmel, a szabadföldi földieperrel készült desszerttel – ráadásul a sütőt sem kellett hozzá beüzemelnem. Nem éppen zsírszegény darab, mégis meglepően könnyed és elképesztően finom. Örömteli érzés volt az új ruhába öltözött konyhában elkészíteni, majd pedig ebben a fátyolfelhős, „imádom-időben” (26 °C) a teraszon elmajszolni belőle egy szeletet. :)

Hozzávalók 36×13 cm-es piteformához:
 
a kekszes alaphoz:
25 dkg vajaskeksz (Finest Bakery Butterkeks – Aldi)
12 dkg vaj

a krémhez:
25 dkg mascarpone
2 dl habtejszín (dobozos – Aldi vagy Lidl)
5 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
3 ek. frissen facsart, átszűrt citromlé
1 nagy biocitrom reszelt héja

továbbá:
20-25 dkg kis szemű földieper + a díszítéshez
citromfűlevélkék 

elkészítés:

1. Az alaphoz a kekszet késes aprítóval ledaráljuk, vagy zacskóba töltve nyújtófával morzsalékosra törjük.
2. A vajat felolvasztjuk, kicsit hűlni hagyjuk, majd alaposan összekeverjük a kekszmorzsával, és kibéleljük vele a sütőformát. Hűtőbe tesszük dermedni.
3. A krémhez a mascarponét a porcukorral, vaníliás porcukorral, reszelt citromhéjjal és -lével, valamint a tejszínnel közepes fokozaton addig keverjük, amíg kemény és kissé habos lesz.
4. A lehűtött kekszes alapot óvatosan kiemeljük a formából, tálcára tesszük.
5. A kekszkosarat sorban kirakjuk a félbevágott eperszemekkel, rásimítjuk a krém nagy részét, és a tetejét kanállal megmintázzuk.
6. A megmaradt krémet habzsákba töltjük, és rózsákat nyomunk a krémre. A félretett eperszemekkel és citromfűlevélkékkel kidekoráljuk a desszertet. Behűtve kínáljuk.

Megjegyzés, tipp:

A kekszmorzsát először a forma oldalához nyomkodjuk, majd a maradékot oszlassuk el az alján – így könnyebb egyenletes vastagságú alapot kialakítani.
Nagy szemű eper esetén érdemes kevesebb krémet készíteni, hogy ne maradjon belőle felesleg.
Az általam használt habtejszín magas zsírtartalmának köszönhetően nagyon keményre verhető, ezért nem szükséges zselatinnal fixálni a krémet.

 

Tartelette au citron – citromos minipite

 

 

 

Citromos pitét jó 10 évvel ezelőtt sütöttem először, és ez idáig egyetlen alkalommal. Onnan tudom, hogy a recept azóta kallódott a gépemen, és amikor csak szembejöttek velem a régi fotók, mindig újra akartam sütni. Azért is emlékezetes, mert akkoriban futószalagon néztem Alain Delon régi filmjeit, aminek folyományaként kipróbáltam néhány francia tésztareceptet. Az utolsó hosszú mozidélutánra, a Rocco és fivérei és a Ragyogó napfény mellé egy francia desszertet választottam, mintegy megkoronázva a nosztalgiázást. Filmjeinek nézése közben 2015 őszén arra kellett rádöbbennem, hogy hosszú évek után „újrafertőződtem” Delonnal. Titokzatos lénye megint magával tudott ragadni, és ismét belefeledkeztem fiatalkori énjének szépségébe. Nem tudhattam, hogy alig 10 évvel később ő már nem lesz...
Még csak ovis voltam, amikor Móka Miki (Gyabronka József) átadta neki a szerelmi stafétabotot, és ezzel ő volt az első külföldi híresség, akire felfigyeltem. Lássuk be, Móka Mikihez képest meglehetősen nagy volt a kontraszt! :D A Film Színház Muzsika című képes tévéújság jelentette számomra az igencsak korlátozott számú képgyűjtési lehetőséget. Azt a mindössze 4 darab fekete-fehér újságkivágást még akkor is őriztem róla, amikor már rég Luke Skywalkerért dobogott a szívem. Az évek hosszú sora alatt azonban sokszor szóba került a neve, mert apukám is kedvelte, és büszke volt rá, hogy ő is Skorpió, a női nem nagy tisztelője. Így Delonba picit Ápát, Ápába pedig Delont láttam bele, ez nem vitás!
A 2015-ös „Delon-fertőzés” utáni szünetet követően pedig pár éve elém került egy interjú vele, ami megint benyomta rajtam A GOMBOT, és ezek után rengeteget olvastam róla, és vele készült interjúkat nézegettem.
A halála napját (tényszerűen nem is tudva még, hogy elment) megéreztem!!! – Két évvel és 8 nappal apukám után, 2024. augusztus 18-án (Ilona napon) távozott arról a világról, amiben ő már oly’ régóta nem érezte otthon magát. Nagyon meggyászoltam...
A citromos pitén keresztül mégsem emlékeztem meg róla itt, pedig eszembe jutott. Ezt most pótoltam, csak mert a minap Alain Delon hideg kék szeme kérdőn nézett vissza rám – amikor kora reggel a telómon el akartam olvasni a híreket –, hogy mégis hol marad már az a pite.
– Amit ezúttal máshogyan készítettem: valódi francia recept szerint, Pierre Hermé mestercukrász instrukciói alapján. Persze, nem is én lennék, ha nem bíráltam volna fölül ezt is! :D Egy Skorpió nem bújhat ki a bőréből! De talán nem számít szentségtörésnek picit átalakítani egy híres cukrász receptjét, amennyiben az egészségesebbé tehető, vagy legalábbis úgy módosítható, hogy kevésbé legyen hizlaló. Úgyhogy én a krémet bizony feleannyi vajjal kevertem ki (az eredeti horror mennyiségű 30 dkg helyett!!!), és a cukrot is csökkentettem. Továbbá a 24-26 cm-es sütőformát mini flangyűrűkre cseréltem. (Persze, lehetett volna még fokozni növényi hozzávalók használatával, de az már valóban nagyon más lett volna.)
A blogra fel nem került, évekkel korábbi pite esetében a tésztát a töltelékkel együtt sütöttem meg, és a tetejét fehérjehabbal koronáztam. Ezt a mostanit viszont tradicionális francia módra csináltam, vagyis a készre sütött tésztát töltöttem meg a krémmel, valamint nem került rá fehérjehab.
A tészta roppanós pâte brisée, vagyis ropogósabb állagú omlós tészta, amihez a puha vajat kikeverik előbb a porcukorral, majd a tojással és a(z őrölt mandulával vegyített) liszttel, tehát nem a hideg vajat morzsolják össze a cukros liszttel. Bevallom, én az előbbi tésztakészítési módszert nem annyira kedvelem, mert picit időigényesebb, és kinyújtás/formázás előtt mindenképp le kell hűteni a tésztát. Plusz egy picit macerásabb is a formázás, és valóban roppanósabb állagot eredményez. Míg a hideg vajas összemorzsolással tényleg omlós, azaz morzsálódósabb konzisztenciájú lesz a tészta. Egyrészt ízlés dolga, ki melyiket részesíti előnyben, másrészt pedig a hagyományos tarte au citron tésztájának tényleg roppanósabbnak kell lennie.
Meglepett a krém készítésének módja: hogy a puha vajat a még meleg citromkrémbe kell belekeverni, ráadásul botmixerrel. Egy életem, egy halálom-alapon ki is próbáltam, bár egy idő után mégis inkább a robotgép habverőjére váltottam. Még a felére csökkentett vajmennyiséggel is olyan csodálatos lett az eredmény, hogy minden kételyem elszállt, legalábbis a krém vonatkozásában. Érdemes volt közel 11 évet várni az újrasütésre! :D
De honnan is tudhattam volna, hogy Alain Delon is szerette a citromos pitét?! Utánajártam:
„Alain Delon egyik kedvenc édessége a citromos pite (tarte au citron) volt. A francia filmművészet ikonja közismerten rajongott a francia gasztronómiáért, és több forrás is megerősíti, hogy a desszertek közül ez állt hozzá a legközelebb. Párizsi kedvenc éttermeiben (például a híres Le Stresa-ban) gyakran rendelte ezt a desszertet. 2024-es halálát követően több francia étterem is felvette vagy „Delon-módra” nevezte el az étlapján szereplő citromos pitét a színész emléke előtt tisztelegve. … Bár a sós ételek közül a sült burgonyát (pommes de terre sautées) és az olasz tésztákat is nagyon kedvelte, édességként szinte mindig a klasszikus, savanykás citromos pitét választotta. A klasszikus francia recept a színész ízlését tükrözte: ropogós omlós tészta, rajta selymes, intenzíven citromos krémmel (lemon curd), néha pedig sült habcsókkal (meringue) a tetején.”
A citromos pitémet, ami tökéletesen illik Delon karakteréhez, most kiemelten az ő emlékének ajánlom – mindenféle évfordulón kívül, csak mert az ásotthalmi „citromos bácsitól” tél végén mindig kapunk ajándékba egy hatalmas zacskónyit.
Ez a sütemény elegáns, letisztult, és van benne egy kis fanyarság – éppen olyan, mint amilyen a nagyszerű Alain Delon volt. :)

 

Hozzávalók 11 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mandula
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
egy kis csipet só
1 tojás
1 kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)

a citromkrémhez:
5 kezeletlen citrom reszelt héja
20 dkg porcukor
3 nagy tojás
1,5 dl frissen facsart citromlé (nekem 4 db kis-közepes méretű citromból lett ennyi)
15 dkg vaj

a citromsziruphoz:
25 ml frissen facsart citromlé
5 dkg cukor
½ citrom héja

elkészítés:

1. A tésztához a puha vajat önmagában krémesre keverjük, majd robotgéppel alacsony fokozaton hozzádolgozzuk a porcukrot, a vaníliás porcukrot, a sót, tojást és az őrölt mandulával vegyített lisztet. A tésztát egy ív folpackra szedjük, gömbölyűre formázzuk, és kissé ellapítva becsomagoljuk. Legalább 4 órára vagy másnapig hűtőbe tesszük.
2. A lehűtött tésztát kicsit átgyúrjuk, majd 11 db egyforma golyókat gömbölygetünk belőle. Enyhén lisztezett munkalapon mindegyiket kb. 12 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, és kibéleljük velük a flangyűrűket. A széleket késsel körben egyenesre vágjuk, az aljukat villával néhány helyen megszurkáljuk.
3. A pitécskéket sütőpapírral fedett tálcára sorakoztatjuk, és kb. 20 percre hűtőbe tesszük, hogy a tészta visszadermedjen.
4. Ezután mindegyiket kibéleljük sütőpapírral, szárazbabot szórunk bele, és sütőpapírostól áttesszük a tepsibe. 180°C-ra előmelegített sütőben (alulról a 2. sínen) kb. 20 percig sütjük, majd kivesszük belőlük a babot a papírral együtt, és anélkül sütjük készre további kb. 5 perc alatt.
5. A még forró tésztakosárkákról óvatosan leemeljük a flangyűrűt, és tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
6. A citromsziruphoz fél citrom héját zöldséghámozóval lehámozzuk, és nagyon vékonyra szeljük. Az átszűrt citromlével és a cukorral együtt kis tejforralóba tesszük, és közepes lángon, néha megkeverve, szirupot főzünk belőle. (Akkor jó, ha kissé besűrűsödik.) Hűlni hagyjuk annyi ideig, amíg a citromkrémet elkészítjük.
7. A megmosott, szárazra törölt citromok héját fém tálba reszeljük, hozzáadjuk a porcukrot, és alaposan összekeverjük. Robotgéppel alacsony fokozaton beledolgozzuk a tojásokat, majd a citromlevet.
8. A tálat forrásban lévő vízzel félig teli fazék fölé helyezzük (a tál alja ne érjen a vízbe!), és kézi habverővel addig kevergetjük, amíg a krém eléri a kb. 80°C-ot (digitális hőmérővel ellenőrizhető), vagyis amíg be nem sűrűsödik.
9. A közepesen sűrű, önthető állagú krémet rögtön átszűrjük egy mély tálba vagy literes csőrös kiöntőbe, és néha átkeverve 60°C-osra hűtjük. (A szűrőn fennakadt citromhéjra nem lesz szükségünk.)
10. A krémbe előbb botmixerrel kockánként beledolgozzuk a puha vajat, majd robotgép habverőjével magas fokozaton addig keverjük tovább, amíg teljesen sima, kissé habos állagú és szép halványsárga színű nem lesz (ez kb. 5 perc).
11. Az időközben langyosra hűlt krémet elosztjuk a tésztakosárkákban, majd rácsorgatjuk és eloszlatjuk rajta a szirupot a benne lévő citromhéjjal együtt. Tortarácsra téve hagyjuk, hogy lecsepegjen róla a fölösleges szirup.
12. A süteményeket kínálótálra rendezzük, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy kissé meghúzzon a szirup. Igény szerint tejszín- vagy tojásfehérjehabbal is díszíthetjük.

Megjegyzés, tipp:

Nekem kimaradt még 2 minipitére elegendő krém, de sebaj, magában elnyalogattuk! :)
A formák kibéleléséhez a sütőpapírból 10 cm átmérőjű körlapokat vágunk ki, és a szélüket körben bevagdossuk.
A tésztát 24 cm-es piteformában/flangyűrűben is megsüthetjük; a sütési idő ugyanannyi, mint a minipiték esetében.

 

Forrás: Szakácsok könyve

Csirke piccata sült koktélparadicsommal

 

 

 

Ismét egy olyan recept, aminek nem egy, nem két változata létezik. A lényege a citromos-vajas, kapribogyós mártás. A nevében a vékonyra szelt húsra (azaz piccata) utaló, olasz-amerikai eredetű étel 1930-as évekből származó valódi ötletének nem jártam utána, de több receptet is áttanulmányozva, végül összehoztam egy Sünis kanál-félét. Bevallom, – azon túl, hogy életemben először használtam kapribogyót – első alkalommal, amikor elkészítettem ezt a fogást, nem lett a kedvencem, viszont a Kutyinyek elég sok pontot adott rá a tízből. :D Úgyhogy juszt is újráztam, és ezúttal úgy módosítottam a saját korábbi átalakításomon, hogy végre én is elégedetten dőljek hátra, miután megettem az utolsó falatot is.
A titok számomra a savanyúság komoly szabályozásában rejlett, amit kevesebb citromlé, de picit több méz hozzáadásával, ill. édesebb koktélparadicsom használatával értem el.
Igaz, emiatt nem annyira autentikus, hiszen odalett a lényeg: a karakteres citromíz. Akit azonban ez utóbbi nem riaszt el, az savanyítsa bátrabban.
Azt azért hozzátenném, hogy a koktélparadicsom alapból nem képezi az étel részét, de az általam látott receptek némelyikében felfedezhető, úgyhogy én sem spóroltam ki belőle. Friss, üde, nyarat idéző húsétel lett a végeredmény még úgy is, hogy kevesebb benne a citrom. :)

 

Hozzávalók 3 személyre:

a csirke piccatához:
1 kisebb, egész (kb. 45 dkg) csirkemellfilé
őrölt fekete bors
só
2 dkg finomliszt
3 dkg parmezán sajt
4 nagy gerezd fokhagyma
5 dkg kapribogyó (ecetes lében)
1 dl csirke alaplé
1 dl száraz fehérbor (pl. Sauvignon Blanc)
1-2 ek. frissen facsart citromlé
1 kis kezeletlen citrom reszelt héja
2 ek. akácméz
2-3 ek. olívaolaj
3 dkg vaj
1 púpozott ek. frissen aprított petrezselyemzöldje

a sült paradicsomhoz és a tálaláshoz:
25 dkg koktélparadicsom (mézédes fajta)
½ kezeletlen citrom, felkarikázva
1 ek. olívaolaj
só

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt egész koktélparadicsomokat meglocsoljuk olívaolajjal, finoman sózzuk, és felhevített serpenyőben, fedő alatt közepes lángon – néha megrázogatva – addig sütjük, hogy a héjuk megfonnyadjon. Félretesszük. (Sütőben is elkészíthetjük.)
2. A megmosott, szárazra törölt felezett csirkemellfiléket 3-3 szeletre vágjuk, mindkét oldalukon sóval, őrölt borssal fűszerezzük, és megforgatjuk a fele adag finomra reszelt parmezán és a liszt keverékében.
3. Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat 1 dkg vajjal, és két részletben mindkét oldalukon pirulásig sütjük rajta a szeletek mindkét oldalát. Tányérra szedjük.
4. A fokhagymát széles pengéjű kés lapjával szétnyomjuk, felaprítjuk, és a visszamaradt zsiradékon (ha szükséges, pótoljuk azt) kis-közepes lángon fél percig pároljuk-sütjük.
5. Hozzáadjuk a kapribogyót, a mézet, és felöntjük a borral, az alaplével. A lét közel a felére elforraljuk, miközben a főzés vége felé beleszórjuk a reszelt parmezán másik felét. Végül felolvasztjuk benne a vajat.
6. Rátesszük a csirkemellszeleteket, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, az aprított petrezselyem felét, és meglocsoljuk citromlével. A szószt néha a húsdarabokra meregetve 2-3 percig főzzük, vagy addig, hogy kissé besűrűsödjön. Végül beleforgatjuk a sült koktélparadicsomot, a citromkarikákat, és a többi petrezselyemmel megszórva, tetszés szerinti körettel garnírozva, rögtön tálaljuk. 

Megjegyzés, tipp:

Köretnek főtt tésztát vagy héjában főtt, pirított burgonyát, esetleg krumplipürét, sőt rizst vagy pirított zöldségeket is adhatunk mellé.
A csirkemellfiléket kisebb darabokra is vághatjuk – én is így tettem első alkalommal.
A mártást tejszín hozzáadásával selymesebbé tehetjük.

 

 

 

Diós-csokoládéhabos szelet

 

 

 

Ezt a süteményt tizenegy évvel ezelőtt sütöttem meg először, és akkor annyira ízlett, hogy megígértem magamnak, hogy nem utoljára készítettem. Ehhez képest mégis jó sok idő eltelt, pedig hányszor újra akartam fotózni! Az eredeti recept egyébként anno a neten jött velem szembe, és nem tudtam neki ellenállni, pedig akkoriban még nem kedveltem a fehérjehabos sütiket. Azért esett mégis rá a választás, mert apukám épp akkor (2014 október elején) jelentkezett be látogatóba, és neki akartam kedvezni valamilyen hagyományosabb típusú sütivel, mivel ő szinte csak azokat kedvelte. Nem lőttem mellé, nagyon ízlett neki. :) A recepten persze már akkor is módosítottam egy kicsit: több tojásfehérjét és kevesebb csokit használtam, a tésztát pedig citromhéjjal ízesítettem. Az igazi plusz azonban Ápá sárgabaracklekvárja volt, amivel – saját ötlettől vezérelve – megkentem a tésztát, mielőtt a csokis dióhabot ráhalmoztam volna. Sajnos a sok évvel későbbi újrasütéshez ő már nem adhatott nekem lekvárt, de a Kutyafül anyukája főzte leki éppen annyira finom. :)
Ezt az igazán szeretni való süteményt csakis azért posztolom újraidőzítve (megtartva az eredeti bejegyzést), mert a maga egyszerűségében is méltó a közelgő ünnephez. Nem utolsósorban pedig nagyon könnyű elkészíteni, ami kifejezetten jól jön a karácsonyi nagy hajrában. ;)

 

Hozzávalók 30×20 cm-es tepsihez

a tésztához:
20 dkg finomliszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tk. (4 g) sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
kb. 3 ek. víz

a töltelékhez:
20 dkg darált dióbél
15 dkg étcsokoládé, reszelve
6 tojásból nyert fehérje
13 dkg porcukor
15 dkg kajszibaracklekvár

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sütőporral, sóval, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és kanalanként adagolva hozzá a kellő mennyiségű vizet, tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett munkalapon kissé kinyújtjuk, majd a nyújtófa segítségével a tepsibe fektetjük, és a kezünkkel vagy tésztanyújtó hengerrel tepsi méretűre egyengetjük. Villával több helyen megszurkáljuk, majd tepsistől nejlonzacskóba húzzuk, és 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A tojásfehérjét félig felverjük, majd kisebb adagokban hozzáadva a porcukrot, kemény habbá verjük. Végül óvatosan beleforgatjuk a reszelt csokoládéval kevert darált diót.
4. A lehűtött tésztát megkenjük baracklekvárral, ráhalmozzuk a csokoládés-diós fehérjehabot, és elsimítjuk.
5. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd rácsra tesszük. Még forrón tetszés szerinti méretűre felszeleteljük (a tetején lévő hab így nem törik össze), és a tepsiben hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:
Én 18 db 5×6,6 cm-es szeletre vágtam.

 

Ötlet: innen

Dióhabos leveles kosárka

 

 

Utoljára január végén sütöttem „rendes” süteményt, és poharas desszerttel sem mostanában örvendeztettem meg magunkat. A Kutyafül már mondogatta, hogy nagyon enne valami jó kis házi sütit, úgyhogy eléggé éreztem a nyomást. :D Mivel közeleg a húsvét, amikor is rendszerint leveles tésztát is szoktam készíteni, ezért azt gondoltam, itt az ideje bespájzolni belőle, hogy amikor szükség van rá, csak kiolvasztom, megformázom, ill. csupán a tölteléket kell frissen megcsinálni hozzá. Eredetileg másfajta krémmel akartam megtölteni, de megláttam a konyhaszekrényben pár napja várakozó pirított diót – amit a joghurtos jégsaláta tetejére szoktam szórni –, a hűtőben pedig volt két tojásfehérjém és cukorral kevert, reszelt citromhéjam – hamar eldőlt, hogy a töltelék diós fehérjehab lesz. :) Az előző nap elkészített és még nem lefagyasztott tésztát csak ki kellett vennem a hűtőből, és gyorsan-frissen legyártottam a diós habot. Pikk-pakk megvoltam vele, sőt még a fotózással sem kellett várnom holnapig, hála érte az aznap kissé borongós, fehér felhős időnek. :)
Kóstoláskor nagyon vigyorogtam, ui. a köhögős-tüsszögős állapotomban igazi jutalomnak éreztem, hogy a készítésnek minden mozzanatát siker koronázta. :) Hazaérkezve pedig a Kutyinyek is osztozott velem az örömben, és boldogan harapott bele a várva-várt süteménybe. Sőt, még a keresztlányunknak is ízlett, pedig ő nincs oda a leveles tésztás sütikért!
Húsvétra (is) nagyon jó választás! ;)

Hozzávalók 12 darabhoz:

a kosárkákhoz:
½ adag (kb. 60 dkg) klasszikus leveles tészta (lehet bolti is)
1 kis tojás vagy tojásfehérje a kenéshez (elhagyható)
porcukor a tálaláshoz

a töltelékhez:
2 tojásfehérje
7 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
8 dkg dióbél
2 kezeletlen citrom reszelt héja

elkészítés:

1. A töltelékhez a diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, és miután kihűlt késes aprítóban ledaráljuk. Hozzákeverjük a reszelt citromhéjat.
2. A tojásfehérjéből a porcukorral, vaníliás cukorral kemény habot verünk, és beleforgatjuk a darált diót. (A kész diós habot habzsákba is tölthetjük.)
3. A korábban elkészített házi leveles tésztát 70×23 cm-esre kinyújtjuk, majd a tésztalapot a rövidebbik oldalától kiindulva kettészeljük. Az így kapott 2 db 70×11,5 cm-es tésztasávot a hosszabbik oldala mentén 6 darabra vágjuk. Ilyen módon 12 kis lapocskánk lesz.
4. A muffintepsi (zsiradékmentes!) mélyedéseit kibéleljük a tésztalapokkal, és mindegyikbe egy adag diós fehérjehabot kanalazunk/nyomunk. (A tészta kihajló oldalait lekenhetjük felvert tojással/tojásfehérjével, közben vigyázva, hogy a vágott tésztaszéleket ne kenjük össze.)
5. A muffintepsit az előmelegített sütő rácsára tesszük és megsütjük a kosárkákat. Még melegen tortarácsra szedjük, és így hagyjuk kihűlni. Porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 22 perc

Megjegyzés, tipp:

Amikor másodjára is elkészítettem ezt a süteményt, rájöttem, hogy a fenti mennyiségű házi leveles tésztából 12 helyett 16 sütit is tudok készíteni. Ezt úgy értem el, hogy miután 70 helyett 60×23 cm hosszúra nyújtottam a tésztát, félbevágtam azt, és az így kapott 30×23 cm-es tésztalapokat tovább nyújtottam 40×23 cm-esre, majd ezután a fenti módon hosszában félbevágtam, és a 4 db 40×10 cm-es tésztasávokat 4-4 darabra szeltem. A töltelék mennyiségét növeltem: 3 tojásfehérjéhez 10-10 dkg porcukrot és darált diót adtam, azaz a kb. 120 g tojásfehérje pont elegendő lett a 16 sütihez.

Diós kalács

...Veled, Ápá, de nélküled – advent 1. vasárnapjára és közelgő névnapodra

 

A gyász fura madár – mázsás súllyal nehezedik az ember vállára, gombócot rak a torkába, és szorítja a mellkasát. Aztán tovaszáll, majd orvul újra rátelepszik, hogy végül megint elröppenjen. Jön és megy, kiszámíthatatlanul.
Az én „madaram” nem várt módon jött, és 2 év után is gyakran telebeszéli a fejem, bepárásítja a szemem. Mégsem hessegetem el. Hagyom, maradjon, amíg akar. Hiszen Apa helyett van itt velem. Tanít: elfogadni, megbocsátani, tisztán szeretni. Egyszer biztos messze száll, és a részemmé válik, még ha teljesen el nem is tűnik a horizonton.

Négy éves koromban sok-sok kilométerrel messzebbre költöztél tőlem, de rendszeresen érkező levelek formájában jelen voltál, és attól kezdve, hogy én is megtanultam írni, hetente mentek a levelek oda-vissza. Időről időre találkoztunk: hol Te jöttél haza, hol én utaztam fel hozzád Budapestre, albérletről-albérletre, majd az új családodhoz Mátyásföldre, a 2. válásod után pedig a nehezen megszerzett saját lakásodba. A gyermek- és ifjúkori legtöbb világos emlékem rólad a Hernád utcai életedhez kötődik. Később már tisztán láttalak, sorjáztak a csalódások, és a kapcsolatunkban megmagyarázhatatlanul több nagy szünet vert éket közénk. Mindezek keserűvé, ambivalens kötődéssé változtatták a korábbi rajongást.
A pesti találkozásainkkor az ételeké és a szerencsejátéké volt a főszerep. A két dolog szoros összefüggésben állt egymással, mert a terülj-terülj asztalkámnak legtöbbször a pénznyeremény volt a feltétele. Ha ezt kipipálhattuk, akkor bevettük magunkat a Garay piacra, és telepakoltuk a szatyrot sertéshússal és -májjal, kólával, étcsokival, kávéval meg cigivel.
Túlbecéző szavakkal és magad készítette étkekkel fejezted ki a szeretetedet irántam, miközben a pesti tartózkodásaim alatt lóversenyre és lottózóba cipeltél, többnyire gyalog és metróval, néha busszal, villamossal. Gyerek-, majd kamasz fejjel a lovin nehéz volt végigvárni a 13. futamot, és az sem hozott lázba, ha ott Kutya bácsival (Raksányi Gellért), Jordán Tamással vagy épp Charlie anyukájával váltottál pár szót, miközben én a kezedet húzogattam. Mindig azért drukkoltam, hogy már a 2. futamkor megnyerjük az áhított mennyiségű „pézikét”, és mehessünk az állatkertbe, vidámparkba, beülni a rakétába; később pedig a Váczi utcai flangálás és a Vörösmarty cukiban való fagyizás vágya hajtott.
Egy emlékezetes alkalommal a zsebünkben mindössze 50 forinttal baktattunk ki a lovira, és az egyik futamban megtörtént a csoda: az én számaimat megjátszva, 1500 Ft hullott az ölünkbe. A szívedről nagy kő esett le, hisz’ pár napig megint volt mit ennünk. Ez az esemény aztán egy életen át emlegetett témává vált a számodra, az akkor nyertes számaimat pedig évekig játszottad.
Ám a pénztelenséged miatti létbizonytalanságod, az állandóság hiánya, gyermeki igényeim és vágyaim beteljesítésének folytonos meghiúsulása, és a káoszos környezet a pár napos pesti ottléteimkor persze hatással voltak rám – rövid idő múltán már a minden téren biztonságot jelentő Anya és az otthonom után sóvárogtam.
Mégis: a szavaid és kifejezésmódod, a humorod, nevetésed, cigi szagú kezed és borotvahab-illatod, szenvedélyességed, érzékeny lényed mindig vonzott.
A vállamon-mellkasomon-torkomban ücsörgő gyász-madár a jóra való emlékezést segíti, és ezzel együtt a hiányodat erősíti. Igazából mindig is hiányoztál – felismerten, de főleg tudat alatt. A mostani veszteség azonban minőségében egészen más. Mert, aki Te voltál, már NINCS! Már csak bennem vagy, és a verseidben, amelyek legtöbbjét csak most kezdem érteni. És persze ott, ahol nem érhetlek el abban a formában, ahogyan ebben az életben ismertelek. Ezt a nagy NINCS-et és ezzel egyidejűleg azt a más minőségű VAN-t nehéz felfogni, elfogadni.
Az általad elkészített ételek ízére, illatára erőteljesen emlékszem, a főzés köré épített misztikumra nem különben. A rántott máj, a rántott hús, a tiszai aprópecsenye, a szűzérme, a csirkepaprikás, a hagymás-borsos tört krumpli, az előző napról maradt májszeletekkel megpakolt zsíros kenyér, a „pácás” tészta, a Suppa Inglese, az „üres” kalács, és persze karácsonykor a diós és mákos kalács. Utóbbiak kapcsán sosem tudtad megjegyezni, hogy én csak a diósat szeretem.
A felsoroltak közül itt, a Sünisen látható a 7 évvel ezelőtti közös főzésünk eredménye, de a tiszai aprópecsenyét, a „pácás” tésztát és a Suppa Inglesét én is elkészítettem már. Most a diós kalácsod került sorra. A receptjét magaddal vitted a NINCS-be, nekem csak az ízemlék maradt, és a mozdulataid, ahogyan készítetted: a kalácstésztát fakanállal verted. „A kúúúrva életbe, már megint lapos lett!” – bosszankodtál gyakran a kisült kalács láttán. És néha bizony kicsit ropogott a cukor a töltelékben. Ennek ellenére a Te diós kalácsod, amikor szerencsére pont nem ropogott benne a cukor, világbajnok volt! Akkor lesz tökéletes az enyém is, ha lapos lesz? De azt azért csak nem hagyhatom, hogy ropogjon benne a cukor! ;)
Az évek alatt rám rakódott tapasztalatot hívtam hát segítségül, hogy a hibákat, amelyektől Te a kalácssütéskor mindig tartottál, kiküszöböljem. Ugyanakkor igyekeztem megtartani a jól ismert zamatot. Azt hiszem, az előbbi elvárásnak javarészt sikerült megfelelnem, és bár szerintem tényleg ízletes lett, ez mégis inkább egy „Gabikás” kalács. Talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen így mindketten benne vagyunk – összefonódva úgy, ahogyan réges-régen Te szorosan tartottál, amikor a nyakadba kapaszkodtam.

Hozzávalók 1 rúdhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
3 dkg porcukor
1 tojássárgája
1 mk. só
1,5 dkg vaj
1 ek. napraforgóolaj
1,3 dkg friss élesztő
kb. 1,3 dl tej

a töltelékhez:
15 dkg darált dióbél
5 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk. őrölt fahéj
4 dkg sárgabaracklekvár
0,8 dl víz
5 dkg mazsola+2-2 ek. rum és citromlé keveréke

a tetejére:
1 tojásfehérje
porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a szobahőmérsékletű lisztet tálba szitáljuk és belevegyítjük a porcukrot. Egy evőkanálnyi cukros lisztet átteszünk egy kis tálkába, belemorzsoljuk az élesztőt, csomómentesre keverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A többi langyos tejben elkeverjük a tojássárgáját, és a felfutott élesztővel, sóval együtt a cukros liszthez adjuk. Robotgéppel összeállítjuk a tésztát, majd 2 részletben beledagasztjuk a vajat és az olajat. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, huzatmentes helyen a kétszeresére kelesztjük.
3. A töltelékhez a cukrot a vízzel tejkiöntőbe tesszük, és 5 percig felforraljuk. A forró szirupot a vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, fahéjjal vegyített darált dióhoz öntjük, alaposan összekeverjük, majd beledolgozzuk a lekvárt és a rumot. Félretesszük hűlni.
4. A mazsolához a rumot a citromlével felhevítjük, és a mazsolára öntjük. Összekeverjük, majd befedjük folpackkal.
5. A megkelt tésztát liszttel hintett munkalapra tesszük, és 35×30 cm-es téglalapra kinyújtjuk. Elkenjük rajta a diómasszát, miközben körben egy ujjnyira szabadon hagyjuk a tésztát, majd rászórjuk a lecsepegtetett mazsolát. A két rövidebbik tésztaszélt a töltelékre hajtjuk, és a hosszabbik oldalánál fogva, nem túl szorosan feltekerjük. A rudat végül a tenyerünkkel szép egyenletesre formázzuk.
6. A kalácsot (hajtással lefelé) sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, a tetejét és az oldalát hústűvel/fogvájóval több helyen megszurkáljuk, és letakarva szobahőmérsékleten 30-40 percet kelesztjük.
7. A tetejét lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben megsütjük. Miután tortarácsra téve hagytuk kihűlni, felszeleteljük, és porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

Mivel ez kalács, nem bejgli, ezért a fent megadott töltelékmennyiség elegendő, de természetesen, mehet bele több is. ;)
A diómasszához először csak a fele mennyiségű lekvárt kevertem hozzá, de amikor kihűlt, úgy ítéltem meg, hogy mehet bele még egyszer annyi.
A töltelékhez vaníliás cukor helyett használhatunk vaníliaport, vaníliapasztát vagy -esszenciát.
A kisült és teljesen kihűlt kalácsot egyben hagyva vagy felszelve, nejlonzacskóba húzva lefagyaszthatjuk, majd a nejlonból kivéve és tortarácsra téve, szobahőmérsékleten hagyjuk kiengedni.

 

Körtés-túrókrémes tartlet citromsziruppal

 

 

Ennek a minipitének az elődjét szinte pont egy évvel ezelőtt sütöttem meg, de akkor egy kicsit nagyobb sütőformát használtam hozzá, és krémes túró helyett botmixerrel pépesített „rendes” túróból készítettem, némi tejföllel lágyítva. A díszítéshez a lehulló tésztaszélekből körte formájú sütiket szaggattam, aminek egy részével kidekoráltam a piték szélét. Imádtam! :) A sütiről készült képeket már kevésbé. A fotókat ugyan kiválogattam, kiszerkácsoltam, de akárhányszor elém kerültek, mindig úgy éreztem, jobb ezeket nem mutogatni, mert ha nekem kiég tőlük a szemem, akkor nyilván másnak is. Ugyanis akárhogy próbáltam helyrehozni az erős napsütés okozta színeltolódást és fényességet, a süti nem hatott természetesnek. Addig-addig halogattam a posztolást, hogy eltelt egy év, és ismét bejött a körteszezon. Eszembe jutott a pite. Most mini sütőformákat vettem elő, a túróból a krémes fajtát választottam, ami miatt kicsit alakítottam a korábbi recepten, sőt ezúttal kedv és lehulló tésztaszél híján nem sütöttem pluszban körte formájú kekszeket sem. A jóval kisebb méretű körtéknek köszönhetően szerintem még mutatósabb lett a végeredmény. :) A mini sütőforma miatt a tésztakosárban lévő túrókrém mennyisége most ugyan kevesebb lett, ezáltal nem annyira hangsúlyos, de szerintem így is pont elegendő – ezúttal a zamatos körte dominál. :)
És ami nekem ebben a történetben még lényeges: reggel 8-kor épp jók voltak a fények a fotózáshoz! :D

Hozzávalók 9 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
12 dkg vaj
8 dkg finomítatlan nádcukor
1 tojás
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 csapott mk. sütőpor

a töltelékhez:
4 és ½ Bosc kobak körte (kis méretű, nem túlérett)
25 dkg krémes túró
9 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
½ tojás (27 g)
1 kezeletlen citrom reszelt héja
10 dkg kristálycukor
½ citrom leve
1,5 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
4 dl víz
kekszmorzsa

a citromsziruphoz és a díszítéshez:
25 ml frissen facsart citromlé
2 ek. cukor
2-2 ek. aprított dió és pisztácia (vagy mandulaforgács)

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és belereszeljük a citromhéjat. A közepébe ütött tojást villával felverjük, összedolgozzuk a cukros liszttel, majd gyors mozdulatokkal összegyúrjuk.
2. A tésztából 8 golyót gömbölygetünk, enyhén lisztezett munkalapon 11 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk és kibéleljük velük a kivehető aljú piteformákat. A túlnyúló tésztaszéleket levágjuk, és ebből elkészítjük a 9. kis tésztakört.
3. A tésztakosarak belsejét villával megszurkáljuk, majd a pitéket deszkára sorakoztatjuk, és nejlonzacskóba húzva, 30 percre hűtőbe tesszük.
4. A krémhez a felvert tojás felét tálba öntjük, és csomómentesre keverjük a pudingporral/keményítővel. Ebbe az elegybe beledolgozzuk a porcukrot, a vaníliás cukrot, a reszelt citromhéjat és a krémes túrót.
   
5. A megmosott, szárazra törölt körtéket héjastól félbevágjuk, a magházukat kivesszük (ha túl nagyok, levágunk belőlük annyit, hogy ne lógjanak majd túl a sütőformán), és úgy szeljük fel 3-4 mm-es szeletekre, hogy nem vágjuk végig a csúcsukig.
6. Egy nagyobb lábasba beletesszük a kristálycukrot, a citromlevet, óvatosan rátesszük az előkészített körtéket, és felengedjük a vízzel. Közepes lángon elkezdjük melegíteni, és amint a cukor felolvadt, onnantól számítva 2 perc alatt puhára főzzük a gyümölcsöt. Óvatosan kiemeljük a fazékból, és deszkára téve hagyjuk lefolyni róluk a főzővizet.
7. A tésztakosarak belsejét beszórjuk kevés kekszmorzsával, mindegyikben elosztunk 1-1 jó evőkanál túrókrémet, és úgy helyezzük rá a körtéket, hogy a szeleteket kissé szétnyitjuk. A sütőt közben előmelegítjük.
8. A pitéket alulról a 2. sütőrácsra sorakoztatjuk és megsütjük. Azon melegében kiemeljük a formákból, tortarácsra szedjük és hűlni hagyjuk.
9. Az átszűrt citromléből és a cukorból – néha megkeverve – szirupot főzünk. A felaprított diót és a pisztáciát zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk.
10. A kihűlt piték teljes felületét lekenjük citromsziruppal, és megszórjuk pirított dióval, pisztáciával.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

A nagyon érett körtét természetesen nem kell előfőzni.
A még forró süteményt úgy tudjuk kiapplikálni a formából, hogy fakanál végével alányúlunk, és középen kissé felnyomjuk a kivehető alját. A tészta így megemelkedik, amit ügyeskedve át tudunk tolni a tortarácsra. Fontos, hogy a kiemelkedő tészta alja egy szintben legyen a tortaráccsal. A süti alján lévő fémlapocskát pedig vékony pengéjű késsel tudjuk eltávolítani. A linzer így gyorsabban ki tud hűlni.
Én azért veszem ki még forrón a tésztát a formából, mert jártam már úgy, hogy kihűlve beleragadt, és emiatt széttöredezett a széle. Úgyhogy azóta nem kockáztatok. ;)

 

Mascarponés kelt kosárka vanília- és csokoládéízben

 

 

 

A húsvét elmúltával pár nap alatt elpusztítottuk a megmaradt édességet, és vasárnapra süti nélkül maradtunk. Bár a kilóink számát tekintve ez direkt jól jött volna, de az édesség utáni sóvárgás sajna megint győzedelmeskedett a fogyókúrára vonatkozó igény fölött. :D
A megelőző napok kemény kerti munkáitól való kisebb lerokkanás miatt viszont semmi kedvem nem maradt a sütisütésre, de a heti zsemleadag elkészítését nem úszhattam meg, mivel egy darab sem maradt hétfő reggelire, a Kutyinyeknek.
Hogy két legyet üssek egy csapásra, olyan édességet kellet gyártanom, aminek a tésztája jó a zsemlékhez is. Cseppet sem bántam, hogy az alig egy héttel korábban bekebelezett húsvéti kalács után mindkettőnek a tésztája kalács jellegű lett. :)
A hűtőben hirtelen meglátott, hamarosan lejáró szavatosságú mascarpone épp jól jött tölteléknek, így végre most nem túró használatával borzolom a kedélyeket. :D
Igaz, ez a kelt kosárka engem picit emlékeztet egy korábbi édességemre, a túrókrémes fészekre, de a mascarpone használata miatt ez a változat még krémesebb, és a ropogós, diós morzsának köszönhetően számomra még szeretni valóbb lett. :)
Időközben Marcsi barátnőm (Limara) és a nagynéném is kapott kóstolót belőle (mert gyors egymásutánban még kétszer megsütöttem :D), és mindkettejüknek nagyon ízlett. Úgyhogy büszkén mutogatom itt, a Sünisen – most már kétféle ízben. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
3 dkg finomítatlan nádcukor
½ mk. só
2 dkg vaj
1 szűk ek. napraforgóolaj
1 kis tojás (vagy 1 tojás fele)
kb. 1,5 dl tej + víz fele-fele arányban
1,2 dkg friss élesztő

a krémhez:
20 dkg mascarpone
5-6 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
1 kis tojás (felütve kb. 50 g-os)
½ (kezeletlen) citrom reszelt héja
½ (kezeletlen) narancs reszelt héja
1 ½ ek. frissen facsart citromlé
1 ½ ek. frissen facsart narancslé
1-1,5 dkg vaníliaízű pudingpor (a tojás méretétől függően; ízfokozómentes)
1-1,5 dkg csokoládéízű pudingpor (ízfokozómentes)
kb. 6 dkg arany- és szultán mazsola vegyesen.

a diós morzsához:
4 dkg finomliszt
4 dkg aprított dió
3 dkg finomítatlan nádcukor
3 dkg olvasztott vaj
½ (kezeletlen) citrom reszelt héja
½ (kezeletlen) narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített lisztből kiveszünk egy keveset, belemorzsoljuk az élesztőt, majd simára keverjük egy kevés langyos, vizes tejjel, és betakarjuk egy kis liszttel. Hagyjuk felfutni.
2. A többi cukros liszthez adjuk a sót, a többi tejben elkevert tojást, a felfutott élesztőt, és robotgéppel elkezdjük összeállítani a tésztát.
3. Beledagasztjuk előbb a puha vajat, majd az olajat. Amikor a tészta elválik a tál oldalától és összeugrik, enyhén lisztezett felületen kézzel épp csak átgyúrjuk. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
4. Közben a diós morzsához a cukorral, aprított dióval, reszelt citrushéjakkal vegyített liszthez öntjük az olvasztott vajat, és villával összekeverjük. Hűtőbe tesszük dermedni.
5. A töltelékhez a mascarponét kikeverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, a tojással, és két adagra osztjuk. Az egyiket reszelt citromhéjjal, a másikat reszelt narancshéjjal ízesítjük.
6. A vaníliaízű pudingport csomómentesre keverjük a citromlével – és ha szükséges, egy kevés krémmel –, majd a citromhéjjal ízesített krémhez dolgozzuk. Ugyanígy járunk el a csokoládéízű pudingpor és a narancslé keverékével, amit a másik adag krémhez dolgozunk.
7. A megkelt tésztából 12 egyforma gombócot gömbölygetünk, és lisztezett munkalapon letakarva, negyedórát pihentetjük.
8. A mazsolát negyedórára langyos citromlébe/narancslébe áztatjuk, majd alaposan lecsepegtetjük.
9. A tésztagombócokat 10 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk, és kibéleljük velük a vajjal kikent muffintepsi mélyedéseit. Mindegyikbe néhány szem mazsolát szórunk, majd 6 tésztakosárban elosztjuk a citromos vaníliakrémet, a többiben pedig a narancsos csokoládésat.
10. A diós morzsát a krémre szórjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A süteményeket néhány perc elteltével tortarácsra szedjük, és így hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sínen)
sütési idő: kb. 22 perc

 

Citrusos túrótorta aszalt szilvával

...március 15-i teraszmizéria a szülinapos/névnapos munkásokkal és az égből pottyant földmérővel
 

 

 

Mindjárt 2 éve, hogy családi házba költöztünk. Ez a fajta lét számunkra alapvetően örömteli. Kicsit talán másként is működünk itt, mint a társasházi lakásban. A közvetlen zajoktól való megszabadulás jó hatással van ránk. Az itteni szomszédainkkal problémamentes a kapcsolat – a kertnyi távolság lehet a békesség kulcsa. (?) Kinyílt a tér – a szabadság mindannyiunkat megnyugtat. Trygi cicánk boldog pofikája erre az abszolút garancia. :)
Szívesen teszek-veszek a kertben, még ha néha nyomasztó is az állandó gyomlálás, de a végére mindig jól sül el. Az ősszel tonnaszám lehulló platánlevelek összegyűjtését pedig már tökélyre fejlesztettem! :D A Kutyánszki itt végre saját műhelyben bütykölhet, ahová nem kocsival vagy bicajjal, hanem gyalog jár, akár papucsban, mert a házunk mellett van. :)
Barátra, jó ismerősökre is szert tettünk, akiktől az önzetlen segítség nem idegen. :) Itt szinte minden bolt 2 perc alatt elérhető, és a forgalomból is könnyen kikeveredünk.
A megszokott környezet persze néha hiányzik, Anya jelenléte pláne. A motoszkálását már nem hallhatom fölöttünk. Ha látni akarom, utazni kell. A térbeli távolság köztünk az egyetlen valódi negatívum. ...
A zavaró tényezőktől persze ez a hely sem teljesen mentes (játszótéren visítozó gyerkőcök, vagy az ünnepnapokon is kora reggeltől nyitva tartó pékséghez érkező autókból bömbölő tuc-tuc), de a kertes ház adta egyéb pozitívumoknak hála, ezekkel együtt lehet élni. A lakóhelyváltás jó döntés volt, ráadásul a lehető legjobbkor. :)
Mi egy teljeskörűen és frissen felújított, alapvetően szép és jó házat vettünk. Ez fontos szempont volt, hiszen sem a pénztárcánknak, sem az idegeinknek nem hiányzik az építőiparra jellemző, sokszor pofátlan mértékű drágaság és folyamatos várakozás. Egy kész házról természetesen legtöbbször elmondható, hogy szinte sosem tetszhet maradéktalanul, az mindig másvalaki ízlését tükrözi. Ilyen a mi otthonunk is, amit most a magunk stílusára és igényszintjére igyekszünk hangolni. Bár egy teljes házfelújításhoz képest ezek a módosítások és finomhangolások többnyire csak közepes vagy kisebb mértékű munkálatokat jelentenek, de manapság ez is bőven elég, és naná, hogy általában nincs meg pikk-pakk. Viszont legalább a saját elhatározásunkból történik, és ideális esetben egyenesen haladhatunk előre. Az előző tulaj által elkövetett hibák felfedezése ellenben bosszúságot, a kijavításuk pedig plusz terheket, többlet időt jelent, és olykor nem várt mértékben viszi a pénzt. Tehát csak kerülőutakon lépegetünk előre, félretolva a bajok észrevétele előtti terveinket.
Ilyen kényszerű és drága projekt most az egyébként új építésű terasz helyrehozatala, amelynek a szintje a nappalihoz képest talányos módon feljebb került. Emiatt komolyabb esőzésekkor a teraszajtó felől befolyik a víz. A rendbetételhez szükséges pénzösszeget naná, hogy szívesebben toltuk volna bele az ide megálmodott pergolába, meghagyva alatta a pöttyet konzervatív, de elfogadható küllemű járólapot. A sors azonban közbeszólt, mert „azért a víz az úr!” – De az ürömben mi megleltük az örömöt: innentől végre valóban olyan járólapon trappolhatunk, ami maradéktalanul tetszik! :)
A hátunk közepére kívánt munkálatok kapcsán továbbá az is szerencse, hogy a betoncsiszoló cég tulaja mondhatni családtag, ezért olcsóbban dolgozik. A beton felmarását és szint alá csiszolását pedig – tökéletes időzítéssel – a március 15-i hétvégén be tudta vállalni. Mi pedig hipp-hopp előkészítettük nekik a terepet, némileg átrendezve ezzel a korábban nagy műgonddal létrehozott sziklakertet.
A srácok ledúrták a régi járólapot, majd nem éppen zökkenőmentes körülmények között (értsd: a marógép kipurcant) „legyalulták” a korábbi tulaj által elcseszett (értsd: középen puklis) betont. Menet közben kiderült, hogy az egyiküknek szüli-, a másikuknak névnapja van, amely tény tortáért kiáltott, már ha az alap sütési szándékom nem lett volna ehhez elég. A marógép ünnepnapi kinyiffanása viszont sajnos a világ legfinomabb tortájával sem volt orvosolható, de másnapra lett kölcsön gép: zajosabb és kisebb, ami ennek ellenére vígan szántotta a betont. :D
A terasz szintkülönbségeit menet közben azért illik méricskélni is (fontos a kellő lejtés!), de egy mezei vízszintezővel ez bizony időrabló tevékenység. Márpedig az idő mindig sürgeti a mestert, a jövő hétvégén már más betonját (és idegeit) csiszolná. Akkor mégis hogy legyen a mérés?! – Á, a barátnőm! A férje földmérő!!! Itt laknak, tőlünk egy köpésre. Nyakamat erőteljesen behúzva bár, de csak egy hívás. Hétvége ide vagy oda, a szakember pattan, majd keze nyomán máris feláll az optikai szintező, csakúgy, mint kezemben az újabb adag tortakrémet bekeverő kanál.
Nincs vita itt kérem, ő a nap hőse! A helyes mérésnek köszönhetően egyből láthatóvá vált, hogy a srácokra még pontosan hol és mennyi csiszolás vár. Jóval kevesebb, mint gondolták, így lett végül mindenki vasárnapja vidám. :) A szívünkről legördülő kő illett volna a sziklakertbe. :D
Ám a nap hősét örömünkben a fejünk fölé emelve mégse vihettük, inkább egy tortával a kezünkben nyomtuk nála a csengőt, így hálálva meg az azonnali és önzetlen segítséget. – Ami neki semmiség, az nekünk nagyon sokat jelentő jó cselekedet. ;)
A barátnőm férjének és természetesen a srácok szakértelmének köszönhetően időben befejeződött a munka; jöhet az új járólap, majd rá a pergola – a meseterek jó ütemben adhatják át egymásnak a stafétabotot, hogy az idei nyártól végre árnyékban élvezhessük a teraszunkon elköltött ebédet, majd jóllakva elnyúljunk a nyugágyon. :)

A fent említett jeles napokra készült túrótorta mindenki szerint jól sikerült. A barátnőm férjének szánt torta pedig nagyon hasonló hozzá, és csak azért nem lett pont ugyanolyan, mert egyes hozzávalókból másnapra kifogytam. A különbségről az utolsó képen csak a díszítés árulkodik, de bízom benne, hogy a kis eltérések ellenére mindkettő egyformán finom volt.
A fotózás ezúttal nem a szokásos megkomponált módon zajlott, mégis muszáj volt lencsevégre kapnom az éppen hűlő sütiket, ha már amúgy is mindent dokumentálok. :D

 

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

a tésztához:
17 dkg finomliszt
8 dkg őrölt mandula
8 dkg finomítatlan nádcukor
1 mk. sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
12 dkg vaj
2 tojássárgája
3-4 ek. víz

a töltelékhez:
25 dkg túró
15 dkg tejföl
14 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 tojás
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 kezeletlen narancs reszelt héja
2-2 ek. frissen facsart citromlé és narancslé
3,5 dkg vaníliaízű pudingpor (ízfokozó- és tartósítószermentes) vagy étkezési kukoricakeményítő
10 dkg aszalt szilva
3 dkg kandírozott narancs
kevés zsemlemorzsa

a tetejére:
2 tojásfehérje
5 dkg porcukor
1 púpozott ek. mandulaforgács
4-5 kisujjkörömnyi vaj
1 ek. kristálycukor

elkészítés:

1. A mandulával, sütőporral, cukorral vegyített lisztet elmorzsoljuk a hideg vajjal, és reszelt citromhéjjal ízesítjük. Hozzáadjuk a tojássárgákat, és annyi vizet, amennyitől jól nyújthatóra összeáll a tészta.
2. Lisztezett felületen akkorára nyújtjuk, hogy ki tudjuk vele bélelni a piteformát (de az sem baj, ha csak kisebbre nyújtjuk, majd belenyomkodjuk a formába), és az alját villával több helyen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva 1 órára hűtőbe tesszük.
3. A krémhez a tojásokat a kétféle cukorral habosra kavarjuk. A túrót villával áttörjük, és simára keverjük néhány evőkanál cukros tojással, a tejföllel, valamint a citromlével. Csomómentesre keverjük benne a pudingport. A túrós keveréket a többi cukros tojáshoz dolgozzuk, és reszelt citrushéjakkal ízesítjük.
4. Az aszalt szilvát felaprítjuk vagy félbevágjuk, a kandírozott narancshéjjal együtt elosztjuk a zsemlemorzsával beszórt tésztakosárban, és ráöntjük a túrómasszát. 180°C-ra előmelegített sütőnek alulról a 2. rácsára téve, kb. 45 percig sütjük (alul-felül sütéssel).
5. Ez idő alatt a tojásfehérjét a porcukorral kemény habbá verjük, és csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük.
6. A torát kivesszük a sütőből – a hőfokot 130°C-ra mérsékeljük –, és a tojásfehérjéből körben rózsákat nyomunk a megsült túrókrémre. A mandulaforgácsot a cukorral együtt a közepébe szórjuk, és elosztjuk benne a vajdarabkákat. Fölülről a 2. sínbe tolt rácson további 10 perc alatt készre sütjük a tortát.
7. Amennyiben kivehető aljú sütőformánk van, a kész linzertortát óvatosan kibújtatjuk a forma karimájából, és rácsra tesszük. A tojáshabrózsákat karamellizálópisztollyal kissé megpörköljük, majd így hagyjuk kihűlni.

 

 

fel-fel, kalandra!

(öhhöm...) ha a marógép gyorsan ki nem purcanna

de a kölcsön-gép a ciki szitut megoldja,
s bár kicsike, de erős a marója

amit az felmar, ez szépen lecsiszolja...

...persze egy tartályhoz kapcsolódva...

...ami a port a csiszolóból magába szívja...

...avagy ezzel még segít rajta

A szintmérésről egy kép épp ide kívánkozna,
de a személyiségjogokat inkább betartva,
helyette álljon itt a torta,
amit a földmérő kapott ajándékba. :)