Nyilván gyermeteg dolognak számít, de én úgy tudok örülni az olyan kis apróságoknak is, mint a csillagcsöves habzsákból történő krémkinyomás (e téren van még hova fejlődni :D), vagy a magam sütötte babapiskótából készíthető desszerteken való agyalás. Bárcsak a bútortervezés menne ilyen könnyen, de arra valahogy még mindig képtelen vagyok ráhangolódni. Bár talán pont ez a fincsi édesség fog segíteni megolajozni az agytekervényeket! :D
Ezt a desszertet, pontosabban egy hozzá hasonlót egy nagyon kedves ismerősöm látogatására készítettem. Ő pedig nem más, mint az egykori lakhelyünk közös képviselője. Bizony, létezik ám ebben a minőségben tevékenykedő olyan személy is, akit nem átallok nagyon kedvelni. :D Ehhez persze csupa olyan tulajdonsággal kell bírnia, amelyek terén az elődei igencsak alulteljesítettek, sőt úgy általában ritkaság számba megy, hogy a társasházi közös ügyekkel megbízott illető becsületes, megbízható, hozzáértő, és még sorolhatnám. Szóval ő megérdemelte, hogy édességgel várjam, sőt mi több, a valóban feddhetetlen jellemének köszönhetően okafogyottá vált, hogy bárminemű leleplező igazságot irkáljak róla a blogomon (így megúsztam, hogy megint rendőrségi feljelentés legyen a dologból). :D
A kellemes találkozó alkalmával jól szerepelt desszert továbbfejlesztett változatát a Sünisen való mutogatásra is érdemesnek tartottam, hátha más is kedvet kap hozzá. ;) Nekünk annyira bejött, hogy egy hétig futószalagon gyártottam. :D
Ezt a desszertet, pontosabban egy hozzá hasonlót egy nagyon kedves ismerősöm látogatására készítettem. Ő pedig nem más, mint az egykori lakhelyünk közös képviselője. Bizony, létezik ám ebben a minőségben tevékenykedő olyan személy is, akit nem átallok nagyon kedvelni. :D Ehhez persze csupa olyan tulajdonsággal kell bírnia, amelyek terén az elődei igencsak alulteljesítettek, sőt úgy általában ritkaság számba megy, hogy a társasházi közös ügyekkel megbízott illető becsületes, megbízható, hozzáértő, és még sorolhatnám. Szóval ő megérdemelte, hogy édességgel várjam, sőt mi több, a valóban feddhetetlen jellemének köszönhetően okafogyottá vált, hogy bárminemű leleplező igazságot irkáljak róla a blogomon (így megúsztam, hogy megint rendőrségi feljelentés legyen a dologból). :D
A kellemes találkozó alkalmával jól szerepelt desszert továbbfejlesztett változatát a Sünisen való mutogatásra is érdemesnek tartottam, hátha más is kedvet kap hozzá. ;) Nekünk annyira bejött, hogy egy hétig futószalagon gyártottam. :D
Hozzávalók 4-5 személyre:
a gyümölcsös piskótaalaphoz:
8 db házi babapiskóta
7 dkg étcsokoládé
1 ek. porcukor
1 dkg vaj
5 ek. víz
2 ek. jamaicai rum
8 dkg (mirelit) málna
5 dkg (mirelit) áfonya
a krémhez:
25 dkg krémes ricotta
2 dl habtejszín
3 dkg Aranka vaníliás krémpor
1 ek. vaníliapaszta
3 dkg porcukor
1 dkg holland kakaópor
a díszítéshez:
fehér- és étcsokoládé-forgács
elkészítés:
- A csokoládét felaprítjuk, és a porcukorral, vajjal, vízzel együtt fém tálba tesszük. Vízgőz fölött összemelegítjük, majd hozzákeverjük a rumot.
- A babapiskótákat kis kockákra vágjuk, a csokiöntetbe forgatjuk, és lerakjuk 4 üvegpohár aljába. A visszamaradt öntetet elosztjuk a poharakban.
- A csokis piskótarétegre szórjuk a (szobahőmérsékleten kiolvasztott) málnaszemeket és az áfonyát.
- A krémhez a hozzávalókat a kakaópor kivételével magas falú edénybe tesszük, és robotgéppel magas fokozaton habosra kavarjuk.
- A krémet kétfelé vesszük, és a kakaóport az egyik adaghoz keverjük.
- A vaníliás krémet a kakaósra szedjük, és hanyagul a összeforgatjuk, épp csak annyira, hogy márványos legyen. Csillagcsöves habzsákba töltjük (vagy a két krémet nem keverjük össze, csak felváltva szedjük a habzsákba).
- A krémet 2 rétegben a gyümölcsös piskótára nyomjuk, majd forgácsosra vágott fehér- és étcsokoládéval dekoráljuk. A desszertet fogyasztásig hűtőbe tesszük.
