Epres-mascarponekrémes desszert (sütés nélkül)

 

 

Tádám, visszatértem! Bár nem tudom, hiányoztam-e bárkinek is. Nekem viszont az ételfotózás már egy pöttyet igen.
Szinte már az idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára édességet a konyha nevű helyiségben. Na jó, dehogynem tudom – az internet nem felejt. A korábban posztolt süti alapján jól látható, hogy a régi konyhámban a Sport muffin volt az utolsó, amit sütöttem, még április 9-én.
Azóta lassan két hónap telt el, és nehezített pályán valahogy nem sok kedvem volt sütkérezni. Mindössze két édesség került ki a kezem alól: egy epres pohárkrém mirelit gyümölcsből, és egy air fryerben sült almás-fahéjas muffin.
A sütés helyett inkább a 80%-ban elkészült konyhát próbáltam belakni: az új szekrényekben végre elrendeztem a konyhai holmikat, emellett pedig a kert is bőven adott munkát.
A minap kapott háztáji földieper azonban arra sarkallt, hogy egy részéből valami finomságot készítsek. Régóta készültem rá, hogy a korábban főleg sós pitékhez használt formát sütés nélküli édességhez is bevessem. Eljött hát a nagy nap: a vadiúj konyhát végre felavathattam első számú kedvencemmel, a szabadföldi földieperrel készült desszerttel – ráadásul a sütőt sem kellett hozzá beüzemelnem. Nem éppen zsírszegény darab, mégis meglepően könnyed és elképesztően finom. Örömteli érzés volt az új ruhába öltözött konyhában elkészíteni, majd pedig ebben a fátyolfelhős, „imádom-időben” (26 °C) a teraszon elmajszolni belőle egy szeletet. :)

Hozzávalók 36×13 cm-es piteformához:
 
a kekszes alaphoz:
25 dkg vajaskeksz (Finest Bakery Butterkeks – Aldi)
12 dkg vaj

a krémhez:
25 dkg mascarpone
2 dl habtejszín (dobozos – Aldi vagy Lidl)
5 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
3 ek. frissen facsart, átszűrt citromlé
1 nagy biocitrom reszelt héja

továbbá:
20-25 dkg kis szemű földieper + a díszítéshez
citromfűlevélkék 

elkészítés:

1. Az alaphoz a kekszet késes aprítóval ledaráljuk, vagy zacskóba töltve nyújtófával morzsalékosra törjük.
2. A vajat felolvasztjuk, kicsit hűlni hagyjuk, majd alaposan összekeverjük a kekszmorzsával, és kibéleljük vele a sütőformát. Hűtőbe tesszük dermedni.
3. A krémhez a mascarponét a porcukorral, vaníliás porcukorral, reszelt citromhéjjal és -lével, valamint a tejszínnel közepes fokozaton addig keverjük, amíg kemény és kissé habos lesz.
4. A lehűtött kekszes alapot óvatosan kiemeljük a formából, tálcára tesszük.
5. A kekszkosarat sorban kirakjuk a félbevágott eperszemekkel, rásimítjuk a krém nagy részét, és a tetejét kanállal megmintázzuk.
6. A megmaradt krémet habzsákba töltjük, és rózsákat nyomunk a krémre. A félretett eperszemekkel és citromfűlevélkékkel kidekoráljuk a desszertet. Behűtve kínáljuk.

Megjegyzés, tipp:

A kekszmorzsát először a forma oldalához nyomkodjuk, majd a maradékot oszlassuk el az alján – így könnyebb egyenletes vastagságú alapot kialakítani.
Nagy szemű eper esetén érdemes kevesebb krémet készíteni, hogy ne maradjon belőle felesleg.
Az általam használt habtejszín magas zsírtartalmának köszönhetően nagyon keményre verhető, ezért nem szükséges zselatinnal fixálni a krémet.

 

Diós keksz aszalt szilvával és csokoládéval

 

 

Idén jól dolgoztam: eléggé előre vagyok a karácsonyi étkekkel. Igaz, nem vittem túlzásba, mert az ünnepekkor egyre kisebb mennyiséget és kevesebb félét eszünk. Részben emiatt a blogra most alig hoztam újdonságot, hanem elsősorban a jól bevált, ill. újrafotózásra szánt korábbi sütijeimet készítettem el. (Bízom benne, hogy azért így is mindenki megtalálja a neki tetszőt itt vagy akár más blogokon.😉)
A fent vázolt oknak köszönhetően (hogy jól beosztottam a konyhai munkálatokat) időben el tudtam végezni az egyéb házimunkákat is (pl. függönymosás-vasalás), sőt még nem kevés sk. adventi díszt is kreáltam, így most volt alkalmam megsütni ezt az előre be nem tervezett kekszet. Nem tagadom, nyomós ok volt erre az is, hogy advent 4. vasárnapjára édesség nélkül maradtunk volna, ha ez a kekszike nem készült volna el. Mivel a Kutyafül már előző nap nyafogott valami desszert után (hiszen a felszeletelt zserbót és mézes krémest már bedobozolva bedugtam a tiltott helyre: a fagyóba), ezért pláne éreztem a nyomást, hogy itt bizony nincs mese, sütni kell valami olyat, ami egyszerű és viszonylag gyorsan megvan. Miután végeztem a függönyök felrakásával (amelyek a Lysse cicánk babakori idétlenkedései miatti függönymentes élet után végre újra díszíthetik a házunk ablakait), rögtön szaladtam a konyhába bekeverni a tésztát, hogy estére ez a finomság süljön ki belőle. És hogy minden kerek legyen, és a kis lelkem is feltöltődjön: másnap, vagyis ma le is fotóztam.😁
Szóval, aki a karácsony előtti uccsó napokban pont ilyesmit keres, annak álljon itt ez a sok finomsággal teli, ropogós kekszrecept!

Hozzávalók:

15 dkg finomliszt
10 dkg darált dióbél
15 dkg vaj
10 dkg finomítatlan barna nádcukor, darálva
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
5 dkg aszalt szilva, finomra aprítva
5 dkg étcsokoládé, aprítva (45% kakaótartalmú)
1 kezeletlen citrom vagy narancs reszelt héja
1 nagy tojássárgája
2 ek. barna rum (nálam Jamaicai)
3 ek. finomítatlan barna és világos nádcukor a forgatáshoz

elkészítés:

1. A puha vajat a nádporcukorral és a vaníliás porcukorral robotgéppel felhabosítjuk, belekeverjük a tojássárgáját és a darált dióval, citromhéjjal vegyített lisztet, majd hozzáforgatjuk az aszalt szilvát és a csokoládét.
2. A lágy tésztát folpackba csomagolva hűtőbe tesszük annyi időre, hogy kissé megdermedjen, és könnyebben tudjunk vele dolgozni.
3. Ezután kétfelé vesszük, mindkét masszát 1-1 ív folpackra szedjük (a fólia széléhez közel), és kanál hátával vagy spatulával hosszúkásra egyengetjük. A fóliát ráhajtva kb. 20 cm hosszú, 4 cm átmérőjű hengerekké formázzuk úgy, hogy a rúd két végén összesodorjuk a fóliát, és többször magunk felé hengerítjük. A rudak végeit a tenyerünkkel ellaposítjuk. Fél órára mélyhűtőbe tesszük.
4. Egy kis ív sütőpapírra előbb barna nádcukrot szórunk, átgörgetjük rajta a folpackból kicsomagolt egyik tésztarudat, majd újrafóliázzuk. A másik rúddal is így járunk el, de azt világos nádcukorral vonjuk be. Ezután 1-2 órára mindkét kekszrudat visszatesszük a mélyhűtőbe.
5. A hengereket kicsit hagyjuk kiengedni, majd 8-10 mm vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikre rendezzük, egymástól távolabb.
6. Előmelegített sütőben egymás után megsütjük, majd a tepsiről pár perc elteltével tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

Mogyorókrémes csók

 

 

 

Öhhh, igen, mire lefotóztam ezeket a kis kekszeket, rájöttem, hogy legutóbb is mogyorókrémes sütit posztoltam.😁 De aki annyira szereti a mogyorókrémet, mint én, annál ez simán előfordulhat. Bocsesz! Remélem, hozzám hasonlóan sokan vannak így a mogyorókrémmel, és nem orrolnak meg rám, amiért megint használtam, ráadásul gyors egymásutánban. Annál is inkább, mert ez most egy kekszrecept, a múltkori meg morzsasüti volt. Ráadásul valójában egyikben sem teng túl a mogyorókrém; ez a kekszike most kívül mutogatja az egyéb pluszt, hiszen mogyorós kabátba van öltöztetve, a korábbi süti pedig belül rejtegette a titkot: a banánt. Szóval mogyorókrém ide vagy oda, a két süti tényleg eltér egymástól, úgyhogy nem magyarázom tovább. ;) A Kutyafülnek nagyon ízlett ez a keksz, de én sem utasítottam el magamtól, mert már nagyon ki voltam éhezve valami kekszfélére. Szerintem méltó helye van az adventi édességek között. Igazán ünnepélyes külsejű aprósüti ez – annyira, hogy nem bírtam megállni, hogy ne mutogassam 6 fotón keresztül, így, úgy, amúgy.😆

Hozzávalók 20 darabhoz:

20 dkg finomliszt
10 dkg vaj
6 dkg finomítatlan barna nádcukor, kissé darálva
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom vagy narancs reszelt héja
egy csipet só
1 tojás
5 dkg mogyoró, durvára darálva
kb. 3 dkg csokoládés mogyorókrém (pl. Nutoka) 

elkészítés:

1. A cukorral, vaníliás cukorral, sóval, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a vajjal, majd a tojássárgáját és a fele mennyiségű fehérjét is hozzáadva tésztává gyúrjuk. A tésztát kissé ellapítva folpackba csomagoljuk, és 1 órára hűtőbe tesszük.
2. A lehűtött tésztát finoman átgyúrjuk, majd 20 g-os (kis diónyi) golyócskákat gömbölygetjük belőle (vagy mérleg híján előbb 2-2,5 cm átmérőjű rúddá formázzuk, és 2 cm-es darabokra vágva golyókká formázzuk).
3. A golyócskákat beecseteljük a félretett tojásfehérjével, majd megmártjuk a durvára darált mogyoróban. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és porcukorba mártott fakanál végével a közepükbe mélyedést nyomunk, miközben a lyukat kicsit kiszélesítjük.
4. Előmelegített sütőben megsütjük, és még forrón újra belenyomjuk a fakanalat a lyukba. A kekszeket tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
5. A mogyorókrémet kilyukasztott végű nejlonzacskóba kanalazzuk, és betöltjük vele a kekszeket.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

 

 

 

Cantucci – olasz mandulás kétszersült keksz

 

 

Avagy biscotti di Prato, magyarul keksz Prato városából. Ha nagyobb, akkor cantucci, ha kisebb, akkor cantuccini a neve. Az első mondatból pedig kiderül, hogy az olasz biscotti kifejezés kétszer sütött kekszet jelent, míg a cantucci(ni) egy speciális, mandulás változat – csak hogy tisztázzuk a nyelvi dolgokat. :D
Ennek a kétszersült keksznek egy toszkán (Prato-i) cukrász, Antonio Mattei szerzett hírnevet, na meg 1867-ben a párizsi világkiállításon számos díjat.
Eredetileg desszertborba (Vin Santo) mártogatva fogyasztják, de kávéhoz, kapucsínóhoz, teához is lehet majszolni. Én szívesebben ropogtattam magában, mindenféle tunkolás nélkül, mert nekem pont a ropogósság a lényeg. :)
A tradicionális változatban egyébként nincs semmiféle zsiradék, amitől ez a keksz kifejezetten ropogós és sűrű szerkezetű. Természetesen a cantuccinak is számos, különböző receptje és elkészítési módja ismert: lehet variálni a vaj mennyiségével, kerülhet bele egyéb olajos mag és aszalt vagy kandírozott gyümölcs, sőt bor vagy narancslé is. Láttam már csak tojásfehérjéből készült változatot is, ráadásul azt is habbá verve. A formázásban is lehetnek eltérések (lásd: rúddá vagy téglatestté való alakítás). Van, aki a vajat előbb kihabosítja a cukorral, aztán adja hozzá a tojást és a lisztet, míg mások az olvasztott vajas technikára esküsznek. Szóval ahány ház, annyi szokás. ;)
Én egy amerikai receptet választottam John Kanelltől, akitől megtudtam, hogy a cantuccit az USA-ban kissé átalakították annak érdekében, hogy egy kicsit puhább, morzsalékosabb állagot kapjanak, azaz több vajat tesznek a tésztába. John barátunk azonban visszatért az olasz gyökerekhez: kevesebb vajat használ, azt is olvasztva, mert szerinte ettől gazdagabb, ugyanakkor lágyabb ízű a keksz. Hogy miért ne érhetnénk el kihabosított vajjal is hasonló ízélményt, arról halvány lila gőzöm sincs, de tény, hogy ilyen kevés vajat nem is lehetne habosra kavarni. Mindenesetre a habosításnak köszönhetően egyébként több levegő jut a tésztába, ami szintén az omlósságot fokozza. Na, hát ettől tért el John, ahogy fentebb írtam.
Leteszteltem, és az eredmény valóban „egy finoman sűrű, gazdag és enyhén morzsalékos sütemény” lett, ami „puhább, mint a hagyományos olasz fajta, de az igazi amerikai stílusú biscottihoz képest kevésbé morzsálódó és levegős”.
Viszont egy valamit elbaltáztam: a cukrot nem kristály- hanem por formában vegyítettem a liszthez. Szerintem a nyers tészta emiatt lágyabb lett a kelleténél, ezért adtam még hozzá egy kis lisztet. Ezek hatására az én cantuccim még olaszosabb lett, hiszen a több liszthez képest így még kevesebb benne a vaj, ill. a tészta egy pöttyet talán sűrűbb és még annyira sem morzsálódós lett. Viszont pont annyira ropogós, hogy borba/kávéba mártogatás nélkül is nagyon kellemes, nem törik bele a fogam. Bár ez életem első cantuccija, de nem az utolsó, mert megéri kísérletezni vele. :)

 

 Hozzávalók:

25-28 dkg finomliszt (a tojás méretétől függően)
15 dkg porcukor vagy kristálycukor
1 és ½ tk. (7 g) sütőpor
egy csipet só
2 nagy tojás
5-6 dkg vaj, felolvasztva
½ tk. vanília esszencia (vagy 2 cs. Bourbon vaníliás cukor)
½ tk. mandula esszencia
6 dkg héjas vagy szeletelt mandula
1 kis tojás vagy maradék tojásfehérje a kenéshez
2 csapott ek. kristálycukor a szóráshoz
8 dkg étcsokoládé+1 tk. napraforgóolaj a díszítéshez
héjas mandula a szóráshoz

elkészítés:

1. A porcukrot, a sót, sütőport a liszthez vegyítjük. A közepébe ütjük a tojásokat, majd hozzáadjuk a vanília- és a mandula esszenciát. Összeállítjuk a tésztát, majd kétfelé vesszük és mindkettőbe belegyúrjuk az előzőleg kettéosztott felaprított, héjas vagy szeletelt mandulát.
2. A tésztadarabokat kb. 13×8 cm oldalhosszúságú téglatestté formázzuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. A tetejüket lekenjük felvert tojással/tojásfehérjével, és megszórjuk kristálycukorral.
3. Előmelegített sütőben épp csak addig sütjük, hogy egy kis színt kapjon, majd 20 percre tortarácsra tesszük hűlni. Ez idő alatt a sütő hőfokát mérsékeljük.
4. A tésztadarabokat recés késsel 45°-os szögben kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk, a tepsire sorakoztatjuk, és készre sütjük. Közben egyszer átforgatjuk a szeleteket. A cantucci kekszeket tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
5. A feldarabolt csokoládét az olajjal együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, félig vagy negyedig megmártjuk benne a kekszek egyik felét, és megszórjuk durvára vágott mandulával.

sütési hőfok: 180°C+160°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: 25+kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:
Én csak a kekszek egyik felét mártottam csokiba, a többit becsíkoztam.

 

 

ANZAC keksz – kókuszos zabkeksz (tojásmentes)

 

 

Néha (de van, akinek mindig) jól jön a keksz a háznál, ezért amikor elém került a képeken is látható ropogtatni való receptje, rögtön kedvet kaptam hozzá.
A keksz – ami valójában inkább süti – neve egy betűszó: az Australian and New Zealand Army Corps rövidítése (Ausztrál és Új-Zélandi Egyesített Hadtest; kiejtve, röviden: enzek). Mindez azért érdekes, mert a keksz az I. világháború idején pattant ki az ausztrál és új-zélandi asszonyok fejéből, akik olyan ropogtatni valót szántak a frontra induló férjeiknek, ami hosszú ideig eláll, ugyanakkor olcsó hozzávalókból van, gyorsan elkészíthető és jól variálható. A keksz annyira kedveltté vált, hogy az amerikai Veterán Ügyek Minisztériuma később védetté nyilvánította a nevét és receptjét.
Bár eredetileg nyilván nem volt jellemző a vanília használata, de szerencsére most nem világháborúban élünk, így én tettem bele. Szerintem illik hozzá az aszalt vörös áfonya is, de én most így elsőre anélkül szerettem volna kipróbálni. Ahogy láttam, sokan tesznek bele szódabikarbónát, forró vizet, vagy épp összeolvasztják a vajat a mézzel, úgyhogy lehet vele variálni.
Én nem használtam szódabikarbónát, és nem lapítottam le olyan nagyon. Állítólag egyébként belül pöttyet rágósabbnak, kívül pedig ropogósnak kell lennie, amit sikerült is prezentálnom. :)
Nekünk bejött ez a keksz, éppen ezért esélytelen, hogy az eltarthatóságát leteszteljem. :D

Hozzávalók 15 darabhoz:

12 dkg finomliszt
10 dkg finom szemcséjű zabpehely
3 dkg kókuszreszelék (+ kb. 2 dkg a forgatáshoz)
10 dkg nádcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
egy csipet só
13 dkg vaj, felolvasztva
2 ek. (kb. 3 dkg) akácméz

elkészítés:

1. A zabpelyhet, a kókuszreszeléket, a cukrokat, sót a liszthez vegyítjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olvasztott vajat, és alaposan összekeverjük.
2. A tésztamasszából diónyi (kb. 3,5 dkg-os) golyókat formázunk, és kókuszreszelékbe forgatjuk, majd a két tenyerünk között ellapítjuk (nem baj, ha közben kicsit reped).
3. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk egymástól távolabb, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 18 perc

Megjegyzés, tipp:

A formázás úgy is működik, ha a nyers tésztadarabokat golyó formában sorakoztatjuk a tepsire, és a tenyerünkkel lenyomjuk. Nekem így nagyon berepedtek, ezért inkább a két tenyerem között lapítottam.
Az eltarthatóságot növelhetjük, ha kicsit tovább sütjük a kekszeket.

 

Málnás mascarponehab

 

 

 

Ez a desszert elsősorban a maradékmentés szükségessége miatt született meg, a legutóbbi tortámhoz ui. túl sok málnapudingot sikerült főznöm – amibe menet közben véletlenül beleborult egy csomó cukor –, ill. a hűtőben lapuló kevéske friss málnát és a megmaradt mascarponét is muszáj volt felhasználnom. A meglévő puding ugyan süteménybe is kerülhetett volna, de semmi kedvem nem volt bekapcsolni a sütőt. Az aznapi hőségben végzett fárasztó kinti munkálatok után ui. inkább egy hűsítő poharas desszertre vágytam. Hogy az ezzel kapcsolatos agyalásra se kelljen energiát pazarolnom, a készítés mikéntjét tekintve ez az édesség eléggé hasonlít a málnás joghurtmousse tortámhoz. Az említett torta kapcsán annyira beleszerettem a díszítésre használt kis kuglófformákba, vagyis a vele készült zselédíszekbe, hogy ezúttal is ezt használtam a dekoráláshoz. A fagyott zselét viszont most nem vágtam ketté, hiszen egészben mutatósabb. Szerintem egyébként a zselédísz izgalmasabb „arcát” mutatja fagyosan vagy legalábbis félig fagyottan, ezért a fotók többsége még a dísznek ebben az állapotában készült. A látvány kedvéért azonban a bejegyzésbe mégis bekerültek azok a képek is, amelyeken jól nyomon követhető, hogy milyen az, amikor egyre jobban kienged a dísz – drámai a színhatás. :D
A kellemes levegőjű házban igazán jólesett ez a dekoratív, könnyed desszert. :)

 

Hozzávalók 4 személyre:

a málnapudinghoz:
12 dkg málnapüré
10 dkg cukor
1 tk. (5 g) étkezési kukoricakeményítő

a mascarponehabhoz:
a teljes adag málnapuding
15 dkg mascarpone
2,5 dl habtejszín

a málnazseléhez és a díszítéshez:
15 dkg málnapüré
1 ek. frissen facsart citromlé
1,5 dkg cukor
4 ek. bármilyen vajas kekszből nyert morzsa

elkészítés:

1. A teljes adag málnát pürésítjük, majd kiveszünk belőle annyit, amennyi a málnapudinghoz kell, és csomómentesre keverjük a cukorral, a keményítővel. Kis-közepes lángon pudingot főzünk belőle. Néha megkeverve hagyjuk langyosra hűlni, majd 1 órára hűtőbe tesszük.
2. A málnazseléhez a zselatinlapokat néhány percre hideg vízbe áztatjuk. A többi málnapürét kis tejkiöntőbe öntjük, hozzáadjuk a cukrot, a citromlevet, és kis-közepes lángon 2-3 percig forraljuk. Alaposan elkeverjük benne a kinyomkodott zselatinlapokat.
3. A forró málnafőzetet elosztjuk 4 db szilikon minikuglóf formában, és tálcára rendezve mélyhűtőbe tesszük annyi időre, hogy megdermedjen.
4. A mascarponehabhoz a hideg tejszínt a hideg mascarponéhoz öntjük, és kemény habbá verjük. Óvatosan hozzáforgatjuk a lehűtött málnapudingot, majd a málnás habot elosztjuk 4 üvegpohárban.
5. A fagyott zselédíszeket kivesszük a szilikon formákból, a málnás mousse-ra helyezzük, és körben megszórjuk kekszmorzsával.

Megjegyzés, tipp:

Miután a zselédíszt rátettük a krémre, érdemes megvárni, hogy kiengedjen, és csak ezután szórjuk köré a kekszmorzsát, hogy az kínáláskor ropogós legyen. (Én csak a fotó kedvéért szórtam rá hamarabb.)

 

Napraforgómagos-zabos kréker oregánóval (vegán)

 

 

 

A minap kedvenc fodrászomnál a gluténérzékenység is szóba került, mert a kakaós csiga, amit két vendég között ebéd gyanánt éppen falatozott, szar élvezhetetlen volt. Nekem sem kellett több, hazaérve elkezdtem gluténmentes recepteken agyalni. Bár ez a sós keksz igen messze áll a kakaós csigától, sőt minden egyéb kelt tésztától, de kezdetnek megteszi. :D Egyébként roppantul csodálkozom, hogy az a bizonyos kakaós csiga nem ütötte meg a mércét, hiszen a gluténmentes, sőt (utálatos kifejezéssel élve) a „mindenmentes” alternatíva is lehet(ne) finom. Manapság ui. már jó pár fajta gluténmentes lisztkeverék van forgalomban, sőt tojás és tejtermékek használata nélkül is lehet igazán ízletes és pihepuha kelt tésztákat sütni (mint amilyen pl. ez is). De lapozok, mert ez a bejegyzés nem a gluténmentes kakaós csigáról vagy az egyéb keltekről szól!
Ezt a krékert igazából azért kísérleteztem ki, mert az esti filmnézéshez nem szívesen eszünk (de nem is tanácsos) nehezebb vagy legalábbis nem túl egészséges vacsorát, mint amilyen pl. egy jól megpakolt szendvics. Olyan alternatíva kellett, ami azon túl, hogy leköti a gyomorsavat, finom, ráadásul ropog is, és mondjuk nem szárzeller vagy nyers répa. :D
Ez a keksz szerintem tökéletesen teljesítette az elvárásokat, pláne úgy, hogy még zöldséges mártogatót is készítettem hozzá, csak hogy laktatóbb legyen (és ezáltal kevesebb keksz fogyjon). A Kutyinyek ui. képtelen tejföl nélkül elropogtatni az ilyen száraz kekszeket, viszont tejfölt csak nem kéne enni az esti órákban, sőt úgy általában véve is tanácsos lenne csökkentenie az elfogyasztott mennyiséget. A zöldséges mártogatót szerencsére nagyon szereti, úgyhogy a kettő együtt tényleg jó kiváltója lett az olykor-olykor becsúszó kései vacsinak. :)
A napraforgómag jellegzetes íze abszolút kiérezhető, és szerintem igazán szerethető ez a kréker – annyira, hogy hántolt napraforgómagból három nagy csomaggal is beszereztünk. :D Az ízesítését pedig bárki úgymond személyre szabhatja. ;)

 

Hozzávalók:

10 dkg napraforgómag
10 dkg zabpehely
2 tk. szárított oregánó
1 mk. só
½ cs. sütőpor
6-8 ek. hideg víz

elkészítés:

1. A napraforgómagot és a zabpelyhet késes aprítóval liszt állagúra daráljuk, majd hozzáadjuk a sütőport, a sót, az oregánót és a vizet. A késes aprítóval addig keverjük, hogy massza állagúra összeálljon.
2. Gombócot formázunk belőle, ellapítjuk, és 2 ív sütőpapír között kb. 2 mm vékonyra nyújtjuk.
3. A tésztát tetszés szerinti méretű kekszkiszúróval vagy pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, -szaggatjuk.)
4. A felületüket tetszés szerint megmintázzuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve hagyjuk kihűlni, majd fedeles dobozba tesszük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: 15-17 perc

Megjegyzés/tipp:

Készíthetünk hozzá valamilyen mártogatót vagy (nagyobbra szaggatott kekszek esetén) feltétet. Durvára törve salátára is szórhatjuk, vagy zöldségek, húsok panírozására is használhatjuk.
Nekem ebből a tésztamennyiségből 62 db mini és 19 db 5 cm átmérőjű kréker lett.
A tészta kilyuggatásához én letört végű fogvájót használtam, de hurkapálcikával vagy nyárspálcával is végezhetjük a dizájnolást. ;)

 

Marcipános-diós dombocska

 

 

 

Ez a roppanósan omlós tésztájú töltött süti annyira ízlett nekem (Anya pedig egyenesen imádta!), hogy rövid időn belül muszáj volt kétszer is megsütnöm. Ám a második alkalommal egy hangyabokányit változtattam rajta – kicsivel több vaj került bele –, ami annyiból rossz ötletnek bizonyult, hogy a tésztamasszát sokáig kellett hűteni, majd pedig a sütéstől odalett a szinte teljes gömbforma. Így aztán a korábbi névadási szándékomnak is lőttek. Legalábbis az első sütés eredménye még marcipános-diós gömb néven futott. Persze, elkészíthettem volna harmadjára is – a hozzávalók aránya kapcsán visszatérve az eredeti verzióhoz –, de mivel alapból szívesen kísérletezem a sütikkel, és ritkán csinálom meg kétszer (pláne háromszor!) ugyanazt, ezért úgy döntöttem, ez most így marad: dombocskához hasonlatosan. Viszont az alábbi receptben az eredetileg kigondolt mennyiségeket adtam meg, reménykedve abban, hogy aki elkészíti, annak (azon túl, hogy az ízével elégedett lesz) megadatik a gömbölyded forma, ahogyan először nekem is.
Szerintem ez a süti abszolút illik az adventhez, karácsonyhoz, hiszen egyrészt mutatós, másrészt a hozzávalóknak köszönhetően igazán finom és ünnep-illatú. :)

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

15 dkg finomliszt
1,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1,5 dkg holland kakaópor
15 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
7 dkg dióbél
1 ½ bio narancs reszelt héja
8 dkg marcipánmassza
8-9 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. kókuszzsír

elkészítés:

1. A marcipánból meggyszem nagyságú (5 g-os) golyókat gömbölygetünk. A diót apróra vágjuk. A narancsok héját lereszeljük.
2. A puha vajat a kétféle porcukorral habosra kavarjuk, a reszelt narancshéj nagy részével ízesítjük (a többit félretesszük a díszítéshez), majd beleszitáljuk a keményítővel, kakaóporral vegyített lisztet, és hozzáadunk 6 dkg aprított diót. Alaposan összekeverjük. (A lágy masszát hűtőbe tesszük annyi időre, hogy formázható állagú legyen.)
3. A tésztából diónyi méretű labdacsokat készítünk, ellapítjuk, és a közepükre helyezünk egy-egy marcipángolyót. A tésztát összedolgozzuk fölöttük, és mindegyiket gömbölyűre formázzuk. A töltött golyóbisokat deszkára sorakoztatjuk, és letakarva 1 órára mélyhűtőbe tesszük.
4. A sütiket sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.
5. A kétféle csokoládét felaprítjuk, a kókuszzsírral együtt gőz fölött felolvasztjuk, majd megmártjuk benne a sütiket. Dermedésig hűtőbe tesszük.
6. A csokis gömböket becsíkozzuk a megmaradt, újra felolvasztott csokoládéval, és megszórjuk a félretett aprított dióval, reszelt narancshéjjal.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Célszerű gumikesztyűben dolgozni a masszával, mert kissé maszatol.

Vaníliás parfétorta őszibaracköntettel

 

 

 

Kánikulában nem sok kedvem van bekapcsolni a sütőt, ezért ha édességet kívánok, és kedvem is van hozzá, bekeverek egy kis fagyi- vagy jégkrémalapot. Sajnos azt már nem írhatom le, hogy olcsóbb és környezetkímélőbb is otthon elkészíteni a hűsítő desszertet, hiszen az alapanyagok ára az egekben van, és a dobozok, zacskók, amikben megvesszük azokat, ugyanúgy műanyagból vannak, mint a kész jégkrémek esetében. És akkor még munka is van vele, sőt a habos-babos bolti változatokkal ellentétben a házi tényleg kőkeményre képes fagyni, ami ugyebár nem annyira buli. Nahát, jó kis reklámot csináltam ennek a receptnek – felejtsük is el gyorsan! :D Vagy inkább ne! :D
Két előnye azért a házi jégkrémnek is van: kevesebb oda nem illő anyagot tartalmaz, azaz nincs, vagy csak mérsékelten van benne ízfokozó, és állományjavítóból is kevesebbet tartalmaz: csak annyit, ami a készítésére használt mascarponéban esetleg van. Persze, a szerencsések megtehetik, hogy a felsoroltak helyett is házilagosan előállított tejtermékeket használjanak. ;) Továbbá az is egy plusz pozitívum, hogy otthon azért kiélhetjük a kreativitásunkat, és olyan ízű és formájú jégkrémeket találhatunk ki, amilyeneket a boltban hiába is keresnénk. ;)
De hogy a desszertem ne csupán a fenti kritériumokra legyen kihegyezve: minden előnyével és hátrányával együtt ez a parfétorta finom, és a nyári forróság idején kellőképpen hűsít. :)

 

Hozzávalók 16 cm-es tortaformához:

a parféalaphoz:
2 tojássárga
3,5 dl habtejszín
1 dl tej
14 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 zselatinlap
25 dkg mascarpone

az őszibaracköntethez:
25-30 dkg (zamatos) őszibarack
porcukor ízlés szerint (ha szükséges)
1 ek. frissen facsart citromlé
1 ek. sűrű kókusztejszín

a díszítéshez és a tálaláshoz:
kekszmorzsa
őszibarackszeletek

elkészítés:

1. Az őszibarackokat tálba tesszük, felöntjük annyi forrásban lévő vízzel, amennyi ellepi, és 2-3 percet állni hagyjuk.
2. A héjukat lehúzzuk, magjukat kivesszük, és a gyümölcshúst a porcukorral, valamint a citromlével együtt tálba tesszük – ha nem elég érettek, előbb kis lángon puhára főzzük –, majd botmixerrel pürésítjük és hozzákeverjük a kókusztejszínt. Félretesszük.
3. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk.
4. A tojássárgákat a porcukor felével fém tálba tesszük, simára keverjük 1 dl tejszínnel, a tejjel, és vízgőz fölött, kis lángon, folyamatosan kevergetve besűrítjük.
5. A tojáskrémet levesszük a tűzről, feloldjuk benne az alaposan kinyomkodott zselatint, és hagyjuk langyosra hűlni.
6. A mascarponét kikeverjük a többi porcukorral, a vaníliás cukorral, a tojáskrémhez dolgozzuk, majd óvatosan beleforgatjuk a kemény habbá vert tejszínt.
7. A jégkrémalap felét a tortaformába simítjuk, a tetejére kanalazunk egy keveset a baracköntetből (akár még kekszmorzsát és friss barackdarabkákat is szórhatunk rá), és villával körkörösen a jégkrém alá forgatjuk.
   
8. A többi krémalapot (cső nélküli) habzsákból (körkörösen) a krémre nyomjuk, és a tetejét egy kevés gyümölcsöntettel díszítjük, valamint megszórjuk kekszmorzsával. Mélyhűtőben néhány óra alatt megdermesztjük. (A többi öntetet fogyasztásig hűtőbe tesszük.)
   
9. A jégkrémtortát a mélyhűtőből kivéve, forró vízbe mártott, vékony pengéjű késsel elválasztjuk a forma oldalától, és lekapcsoljuk róla a karimát. Szintén forró vízbe mártott késsel felszeleteljük, és kínáláskor meglocsoljuk a félretett gyümölcsöntettel, szórhatunk még rá kekszmorzsát, és őszibarackszeletekkel díszítjük.

 

 

 

Rumos-kakaós gesztenyejégkrém csokiskeksz-darabokkal

 

 

 

Ez a receptem 10 éve került fel a blogra, és rögtön odavoltam érte (a róla készült fotókért már kevésbé. :D). Emlékszem, akkor az otthon fellelhető, egy ideje már a fagyasztóban és a szekrényben kallódó hozzávalókból dobtam össze. Most is így volt, azaz csak félig, mert keksz ugyan nem volt épp itthon, de a gesztenyemassza január óta várt a sorára. A többi hozzávaló beszerzése után – a korábbi receptemben szereplő Győri édes – Jó reggelt! keksz híján egyéb kekszet, csöpögtetett tejföl helyett pedig valódi mascarponét használva – gyorsan össze is dobtam.
Annak idején a mini kekszeket csupán kettétörve kevertem a krémalaphoz, de az alább leírtak szerint készítve, szerintem még szerethetőbb lett. A jégkrémnek ui., a durvább kekszdarabkákon túl, érdekes textúrát kölcsönöz a kekszmorzsa, nem beszélve a díszítéshez használt tejcsoki forgácsról, ami még egy kis pluszt ad hozzá. :)
Kijelenthetem, hogy 10 év elteltével is ez az egyik kedvenc saját készítésű jégkrémem, és most már a képek is tetszetősebbek. Ezekkel az apró változtatásokkal megérdemelte, hogy új bejegyzésként jelenjen meg itt. :D

 

Hozzávalók:

20-25 dkg cukrozott gesztenyemassza (pl. Maroni fehérarany gesztenyepüré, 72% gesztenyetartalommal)
25 dkg mascarpone (vagy házi készítésű mascarpone tejfölből)
7 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás porcukor
1 ek. holland kakaópor
1 ek. kristálycukor
2,5 dl habtejszín
0,5 dl tej
12 dkg csokidarabos reggeliző keksz (nálam teljes kiőrlésű gabonából)
tejcsokoládé forgács

elkészítés:

1. A kekszet durvára daraboljuk, majd a darabolás során keletkező kekszmorzsától elkülönítjük. Mindkettőt félretesszük.
2. A kakaóport a kristálycukorral fém tejkiöntőbe szórjuk, elkeverjük 0,5 dl tejszínnel, ugyanennyi tejjel, és kis lángon, kevergetve felfőzzük. Teljesen kihűtjük.
3. A mascarponét simára keverjük a porcukorral, a vaníliás porcukorral, hozzáadjuk a kihűlt kakaót, a villával áttört gesztenyemasszát, és robotgéppel magas fokozaton habosra kavarjuk.
4. A többi tejszínből habot verünk, és a kekszdarabokkal felváltva, a gesztenyés krémhez forgatjuk (egy kevés kekszdarabkát meghagyunk a díszítéshez).
5. A gesztenyés krém felét műanyag dobozba kanalazzuk, és a krémbe néhány árkot képezünk a kanállal. Beleszórjuk a kekszmorzsa nagy részét, és befedjük a többi krémmel.
6. A krémet megszórjuk a félretett kekszdarabkákkal, a megmaradt kekszmorzsával, és zöldséghámozóval forgácsokat szelünk rá a csokoládéból. 1-2 órára hűtőbe tesszük, hogy a keksz megpuhuljon a krémben. Ezután lefedve mélyhűtőbe tesszük, és hagyjuk teljesen megdermedni.
7. A jégkrémet fogyasztás előtt 15-20 perccel kivesszük a fagyasztóból, és már gombócozhatjuk is.

Tipp:

• Több tejszínnel is készíthetjük – szerintem simán elbír akár 4 dl-t is. De számoljunk azzal, hogy így kisebb hangsúlyt kap a gesztenye íze.
• Frissen főzött kakaó helyett instant kakaóport is használhatunk, a teljes adag tejszínt habbá verve. Így készítve, a jégkrém kicsit habosabb állagú lesz.

 

 

Rumos-diós kekszrolád

 

 

 

Még sosem csináltam kekszszalámit, mivel azonban az egyéb, kekszes édességek elkészítésére szánva volt itthon vajas keksz, úgy gondoltam – egy életem, egy halálom –, végre kipróbálom. :D Tény, hogy küllemre és egy hozzávaló tekintetében az én roládom nem pont olyan, mint a klasszikus kekszszalámi, mégis hasonló az elkészítésének módja. :) Ha az adventi időszakban gyorsan elkészíthető, sütés nélküli édességre vágyunk, akkor ez a rolád jó választás. ;)

 

 

Hozzávalók 1 roládhoz:

15 dkg étcsokoládé
6,5 dkg vaj
60 ml tej
2 ek. rum (jamaikai vagy Portorico)
14 dkg vajas keksz
5 dkg aprított pekándió
10 dkg tejcsokoládé + 1 tk. napraforgóolaj a bevonáshoz

elkészítés:

1. A feldarabolt csokoládét a vajjal és a tejjel együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, majd hozzákeverjük a rumot.
2. A kekszet összetördeljük, a dióval együtt a csokimasszához forgatjuk, és keverés közben – enyhe nyomást gyakorolva a masszára –, még jobban összetörjük a benne lévő kekszet.
3. A kekszmasszát rúd alakban a sütőpapír szélére halmozzuk, és a papír segítségével tetszés szerinti hosszúságú rúddá formázzuk (én 27 cm-eset készítettem). A végein a papírt összesodorjuk, és minimum 2 órára hűtőbe tesszük.
4. A kekszroládot kitekerjük a sütőpapírból, és tortarácsra tesszük. A csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, a kekszrúdra öntjük, kicsit dermedni hagyjuk, majd a megmaradt csokival becsíkozzuk. Dermedésig hűtőbe tesszük, majd felszeletelve kínáljuk.