Gyors vaníliakrémes desszert

...hajfestés helyett

 

 

Minden önkritikámat latba vetve, ki merem jelenteni, hogy szerintem ideális vendég vagyok, még sincs szerencsém a fodrászokkal. Az egyik korábbihoz, akit amúgy "mission impossible" volt elérni (nem csak nekem, másoknak is), bő 10 évig voltam hűséges, míg nem derült égből lepattintott úgy, hogy aznapra időpontom volt hozzá. Az utódjához már csak mindössze egy évig jártam, és bár imádtam a szárítási technikáját, és (hitem szerint) jól végezte a munkáját, a megbízhatóság neki sem volt az erőssége. Ezen csalódásaim miatt talán nem is csoda, hogy mostanra kialakult bennem egy csöppnyi szkepticizmus. A fodrászváltásra mégis elsősorban a költözésünk szolgáltatott nyomós okot. Akit ajánlottak, már elsőre lemondta az időpontomat, de rávettem magam, hogy elhiggyem az általa említett okot. Pedig már a keresztnevének is gyanúsnak kellett volna lennie, mert pont úgy hívják, mint két korábbi fodrászomat is. :D Nomen est omen, ugyebár… persze reméltem, hogy ő csak azért is rácáfol erre. (Lejjebb olvasható a végkifejlet.)
A hajfestés elmaradásának folyományaként legalább lett egy vagon időm aznap olyasmibe fogni, amit már lassan 2 hónapja halogattam. Ám gyorsan dugába dőlt a nagy felbuzdulás, mert szerintem házon belül is léteznek fekete lyukak vagy rosszindulatú manók, akik galádul eltüntetik azt, amire épp rohadtul szükségem lenne. (Ugyanígy vált köddé ezer éve egy BRAVO-ból kiszedett autogramkártya is, amit pont előtte 1 nappal kaptam az unokatesómtól egy cikkért cserébe. Hogy pár évvel későbbről az egyik legtutibb poszteremet ne is említsem!) Szóval szerintem engem ezek a feka likak és/vagy a manók követnek. Most pölö a vonalzó szívódott fel. Yo! Akkor kalandra fel! Átverekedtem magam a szinte üres házunk nappaliját csúfító papírdoboz-tornyokon – bár szerintem azok még így is szebben mutatnak, mint a támasztékul szolgáló, egyébként szinte még új cserépkályha, melynek formája egy középkori várra hajaz, imigyen hirdetve az előző tulaj történelem iránti érdeklődését, vagy inkább az ízlését (?) –, és „a vonalzó bármelyik dobozban lehet” tippjének megfogalmazása után lázas kutatásba kezdtem. Miközben átvillant az agyamon, hogy bár sok szempontból klassz dolog volt a korábbi otthonunkkal együtt az összes beépített bútorunkat is eladni, viszont az ebből adódó hiányunk miatt most ismét tervezhetek. Szép feladat, tombolhat megint az alkotási kedv meg a kreativitás, de ezek most csak szunnyadoznak. Gondoltam, majd a vonalzó látványától megtáltosodva, elementáris erővel törnek föl belőlem, mint 8 évvel ezelőtt. De az a fránya lénia csak nem akart előkerülni! Viszont legalább a doboztorony átrendeződhetett arra az esetre, ha megunnám a korábbi sorrendiséget! :D Az eredménytelen keresés után halovány mosollyal a szám szélén fedeztem fel kreativitásom apró morzsáját: egy levágott laminált padlólapot neveztem ki vonalzónak, hogy 2 perc szolgálat után hirtelen félredobjam, mert rájöttem, hogy nincs itthon édesség. Márpedig az kell, pláne ilyen hülye nap után, amit lenőtt hajtővel, vonalzó nélkül voltam kénytelen tölteni! :D Ezek után már csak erre a hipp-hopp elkészíthető desszertre futotta, amit a kedvenc boltunkban kapható olasz tiramisum ihletett, amiért sajna most már jó sokat kéne gyalogolni, mert errefelé olyan üzlet nincs. Viszont ez a félig sk. édesség is megütötte a mércét, annak ellenére, hogy bolti krémporból készült. De legalább a babapiskótát én sütöttem hozzá! :)
Apropó mérce! Az új fodrászomra megérte várni, mert azon túl, hogy rögtön megtaláltuk egymással a közös hangot, olyan haj(tő)színt rittyentett nekem, amit már évek óta hiába magyaráztam a korábbiaknak. Úgy láttam, hogy ő igazi elhivatottsággal dolgozik – olyan fodrász, aki szenvedéllyel űzi a szakmáját. Neki tényleg fontos, hogy a vendég elégedett legyen, és ez manapság még a mesterfodrász(nak mondott) kollégái esetében is ritkaság számba megy. Biztos vagyok benne, hogy rendbe fogja hozni az elődei által elrontott hajamat. :) Szerencsés vagyok, mert egy kedves ismerősömnek hála, úgy jutottam be hozzá, hogy már nem is fogad új vendégeket. :)
Úgyhogy ezt a desszertet Neked ajánlom, Edó, még ha ez most nem is gluténmentes (de dolgozom rajta!). ;) ♥

 Hozzávalók 6 szelethez:

a babapiskótás rétegekhez:
12 db házi babapiskóta
5 dkg étcsokoládé
1 tk. instant kávé
1 ek. cukor
1 tk. vaj
4-5 ek. víz
1 ek. kávé- vagy csokoládélikőr, esetleg rum

a krémhez:
2,5 dl habtejszín
5 dkg tejföl
½ cs. Aranka vaníliás krémpor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor

a díszítéshez:
étcsokoládé forgács
cukorgyöngyök

elkészítés:

1. A csokoládét nagyon apróra vagy forgácsosra vágjuk, és a likőr kivételével a többi hozzávalóval együtt egy kis fémtálkába tesszük. Vízgőz fölött összeolvasztjuk, majd hozzákeverjük a likőrt.
2. Alaposan megmártóztatjuk benne a babapiskótákat, és sütőpapírral bélelt tálcára 2 sorban lerakunk 6-6 darabot úgy, hogy a piskóták hosszabbik oldala szorosan egymáshoz érjen. Hűtőbe tesszük dermedni.
3. A tejszínt magas falú edénybe öntjük, és a tejföllel, a krémporral, vaníliás cukorral robotgéppel magas fokozaton felverjük. Csillagcsővel ellátott habzsákba kanalazzuk, és 1 órára hűtőbe tesszük.
4. Az egyik sor piskótát palacsintafordító lapát segítségével átemeljük egy szép tálcára/tányérra, és a krémből 4 sávot nyomunk rá.
5. Ráhelyezzük a másik sor piskótát, feldíszítjük a többi krémmel, és a tetejét csokoládé forgáccsal, cukorgyöngyökkel díszítjük (vagy kakaóporral is meghinthetjük). Fogyasztásig hűtőbe tesszük.

 

Q 1 Suprematistic-torta

 

 

 

Ennek a tortának az ikertesóját egy elbaltázott kuglófból készítettem, az abból kimaradt tésztából kreált desszerttel pedig egy kedves rokonomnak akartam örömet szerezni. Egyrészt ui. már nagyon vágyott a Sünis kanál-féle finomságra, másrészt komoly okom volt rá, hogy meglepjem vele. Az előző édességhez nagyon hasonlót szerettem volna, de most étcsokoládéból és „rendes” habtejszínből. Mazsola, kávé, ill. rum is került bele, és kicsit férfiasabb kivitelű lett. A díszítést egyébként a Q 1 Suprematistic c. alkotás ihlette, nem véletlenül. A tortát ui. egy sokáig tartó közös munka eredményének, nevezetesen egy művészeti kiadvány megjelenésének szűk körű megünneplésére szántam. A hiánypótló tanulmányt az unokatestvérem írta Moholy-Nagy László avantgárd festőművész szegedi éveiről, én pedig olvasószerkesztőként (és bizonyos értelemben tanácsadóként) vettem részt a munkában. Megtiszteltetésnek érzem, hogy részese lehettem ennek a komoly projektnek, és általa nem csak a nemzetközi avantgárd egyik kiemelkedő alakját ismerhettem meg, hanem a rendkívül tehetséges restaurátorművészhez és tanárhoz, a harmad-unokatestvéremhez is közel kerültem. Úgy érzem, mi ketten kifejezetten jól tudunk együtt dolgozni. :) Különösen szórakoztat a tény, hogy egyformán maximalisták és szigorúak vagyunk mind a képi, mind a nyelvi megjelenítés terén – a munka során a tanulmányon dolgozók egyike pikírten ki is nyilatkoztatta rólunk, hogy „zsák a foltját”, amit én inkább dicséretnek vettem, mint negatív kritikának. :D
Bár a könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható, de biztosan lesznek majd néhányan, akik a kezükbe vehetik, és örömmel olvasnak a művész kezdeti magyarországi munkásságáról – a szegedi alkotó tevékenységéről, korai műveiről.
A kiadvány megjelenése azért is fontos, mert fellebbenti a fátylat arról a tényről, hogy Moholy Szegeden érezte és nevezte magát először festőművésznek.

Kedves Rokonom, köszönöm, hogy engem kértél fel a munkára.
Öröm volt veled dolgozni!

 

Csokoládémousse-os rakott torta:

Hozzávalók 18 cm-es tortához:

a rétegezéshez:
35-40 dkg kakaós kuglóftészta vagy egyéb, kimaradt tészta (utóbbi súlyban eltérhet a kuglófétól)
5 db babapiskóta
60 ml frissen főzött presszókávé
2 ek. barna rum
5 dkg mazsola

a csokoládé mousse-hoz és a díszítéshez:
5 dl habtejszín
12 dkg étcsokoládé
5 dkg porcukor
holland kakaópor
étcsokoládé-reszelék

elkészítés:

1. A kuglóftésztát ujjnyi vastag szeletekre vagy kisebb kockákra vágjuk. A mazsolát a rumos kávéban megduzzasztjuk, majd leszűrjük, és a kávét felfogjuk.
2. A habtejszínből 1 dl-t felhevítünk, a feldarabolt csokoládéra öntjük, és 1 perc után alaposan összekeverjük. Kihűtjük.
3. A jól behűtött többi tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük, majd rácsorgatjuk és óvatosan hozzáforgatjuk a tejszínes csokoládét.
4. A tortagyűrűt karton tortaalátétre állítjuk. A tészta felét lerakjuk a tortagyűrű aljába, rászórjuk a fele mennyiségű mazsolát, és rásimítjuk a hab harmadát.
5. A babapiskótákat félbevágjuk, megmártjuk a rumos kávéban, és csillag alakban, hézagosan elrendezzük a csokoládés habon. A hézagokba szórjuk a többi mazsolát.
6. Rásimítjuk a 2. adag habot, elosztjuk rajta a többi kakaós tésztát, majd befedjük a megmaradt habbal. Néhány órára hűtőbe tesszük, majd lehúzzuk róla a karimát.
7. A díszítéshez papírból csíkokat vágunk, átlósan a tortára helyezzük, és annak mentén meghintjük kakaóporral. Óvatosan leemeljük róla a papírcsíkokat, és tálaljuk a tortát.

Megjegyzés:

A tortához használt kuglóftésztához az itt leírt mennyiségnek kb. a felét használtam fel.
Helyette természetesen kerek piskótalapot is süthetünk.

 

 

12 év...

 Tejfölhabos Zuppa Inglese-torta

 

 

Az utóbbi hetekben nem nagyon jutott idő a sütisütésre – ami a blogon talán nem igazán vehető észre. :D Szerencsére március 4. előtt egy nappal – épp a hét közepén – lehetőség nyílt a komolyabb édességen való agyalásra és hál' Istennek, az elkészítésére is.
A fent említett dátumot azért emeltem ki, mert az én életemben ez háromszorosan is nevezetes. Az elsőt inkább fedje jótékony homály, mert annak már nincs jelentősége, de a 2. és a 3. mind a mai napig kiemelt fontossággal bír: a Kutyafüllel ui. 12 évvel ezelőtt ezen a napon költöztünk össze (el sem hiszem…!), ill. 4 éve szintén március 4-ét írtunk, amikor a 2 hónapos Trygi cicánkat hazahoztuk. Mindkettő jó döntésnek bizonyult. ;)
Mi egyébként nem nagyon tartjuk számon ezt a nevezetes dátumot, pontosabban maximum szóba hozzuk és elcsodálkozunk rajta, hogy már megint eltelt egy év. Csak a nagyon kerek évfordulókat ünnepeljük meg egy éttermi ebéddel vagy vacsival. Most ugyebár ez nem játszik, úgyhogy maradt a "rendelős" étel és az sk. készített torta. Bevallom, a Zuppa Inglesémet akartam újrafotózni, de a 14 tojás láttán elment tőle kedvem, és inkább kiötlöttem valami hasonlót, de ezúttal tortának képzeltem el. Végül egészen más kerekedett ki belőle, de legalább annyira ízlett nekünk. Átmenetet képez a fent említett édesség és a tiramisu között, ráadásul pofonegyszerű. ;)
A poén az, hogy március 3-án, amikor a piskóta és a krém a konyhapulton izgatottan várták, hogy befejezzük az ebédet, és azután végre egybekeljenek, nem én, hanem – a kisült piskótát meglátva, egy ártatlan kérdéssel – épp a Kutyafül mutatott rá a tényre, hogy másnap van az évfordulónk: Juhú, sütiii! Ezt az évfordulónkra sütötted? Én meg: Juj, az holnap van?! Ööö, akkor igen! Ebből is látható, mennyi romantika övezi nálunk ezt az amúgy jeles napot. Előtte 1 héttel szokott eszünkbe jutni, de a napján szinte soha – addigra elfelejtjük, és aztán később megjegyezzük, hogy megint jól kihullott a fejünkből. :D A mai nap éppen ezért rendhagyónak számít, mert miközben én a tortát mit sem sejtve fotóztam, a Kutyinyek alattomosan becsempészte a romantikát a lakásba egy gyönyörűséges rózsacsokor formájában. Volt ám hüppögés meg hápogás, hiszen én még sosem kaptam ilyen szépséget, és bizony elmorzsoltam egy-két könnycseppet is. Azt hiszem, kölcsönösen boldoggá tettük egymást. A nagy örömködés után betoltuk a fejünkbe a megrendelt ebédet, egyik nagy kedvencünket, utána pedig jóízűen eszegettük az igen finomra sikerült tortát. :)

 

Hozzávalók 18 cm-es tortaformához:

Tésztához:
2 tojásfehérje
4 dkg porcukor
4 dkg finomliszt
½ mk. sütőpor

Krémhez:
1 egész tojás
2 tojássárgája
7 dkg porcukor
2,5 dkg finomliszt
2,5 dkg puha vaj
2,5 dl tej + tejszín fele-fele arányban
1 vaníliarúd kikapart magjai

Továbbá:
kb. 7 babapiskóta
2 adag frissen főzött presszókávé
1 ek. Portorico rum
12 dkg házi mascarpone
1,25 dl habtejszín
5 dkg porcukor és Bourbon vaníliás porcukor fele-fele arányban
tört pisztácia és mandula

elkészítés:

1. A mascarponét előző nap 18-20 dkg 20% zsírtartalmú tejfölből eszerint a leírás szerint elkészítjük.
2. A fehér piskótához a tojásfehérjéket a porcukorral fényes, kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a sütőporral vegyített lisztet. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
3. A tésztát pár perc elteltével kivesszük a formából, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
4. A krémhez mindhárom tojássárgáját a cukrokkal lábasba tesszük, robotgéppel habosra kavarjuk, majd simára dolgozzuk a puha vajjal és végül a liszttel.
5. Felengedjük a vaníliamagokkal ízesített tejjel, és kis lángon, állandó keverés mellett krémmé főzzük. Akkor jó, ha egyet buggyan, majd elzárjuk alatta a lángot.
6. A kemény habbá vert tojásfehérjét óvatosan a forró krémhez fogatjuk. Többször átkeverve kihűtjük.
7. A piskótát visszatesszük az elmosott tortaformába, rákapcsoljuk a karimát, és a tésztalapot megkenjük rumos kávéval, valamint 2 evőkanál krémmel.
8. A babapiskótákat félbevágjuk, megmártjuk a rumos kávéban, és körben kirakjuk velük a piskótát. A hézagokat kitöltjük kisebb darabokra vágott babapiskótával, rásimítjuk a krémet, és folpackkal befedve, 2-3 órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
9. A torta széléről lekapcsoljuk a karimát, és tortatálra helyezzük.
10. A házi mascarponét simára keverjük a porcukrokkal, hozzáforgatjuk a kemény habbá tejszínt, és sima csöves habzsákba töltjük. Gömböcskéket nyomunk a torta tetejére, és megszórjuk tört pisztáciával, valamint pirított mandulával.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

♡

„Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adunk valamilyen formába neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.”

Szepes Mária

Narancsos tiramisu

 

 

Ezt a desszertet 2019. december 31-én készítettem – ezzel búcsúztunk volna az óévtől, de az amúgy is nyugger szilveszterünk olyan furán végződött jóval éjfél előtt, hogy végül az édesség megkezdetlenül ott ragadt a hűtőben. Az ünneplés furára sikeredésének oka konkrétan KAP volt, aki aljas szándékból elkövetett nevetőizom-izgatás következtében galádul megfájdította a fejemet, minekutána én kidőltem, és pezsgő helyett Algopyrinnel felvértezve léptem át 2020-ba. Mit léptem?! Fetrengve kúsztam, de akkor már nem a röhögéstől, hanem a szem- és fejfájástól. Az édesség pedig sértetlenül megúszta az átlépést. Utóbb úgy éreztem, nem is baj ez, mert így legalább fotózással kezdhettem az újévet, és máris megvolt az első recept 2020 karácsonyára/szilveszterére. :D Igaz, csak egy röpke évet kellett várni a posztolásával. :D Sebaj, hipp-hopp eltelik, és tuti még gyorsabban, mint a 2019-es esztendő – gondoltam én akkor, amúgy nagyon helyesen, mert valóban csak úgy elrepült.
Az ép tiramisu kapóra jött az Anyáékkal való ünnepléshez, és az újév pazar desszertjévé válhatott. Mert, hogy egyébként a 2019-es év szerintem legfinomabb édességét sikerült összehoznom, pedig eredendően nem terveztem, hogy még szilveszter napján is ilyesmit készítek. Tulajdonképpen elég későn ötlöttem ki a receptet, azt is kutyafuttában, sőt még a készítés közben is alakítottam rajta. A megmaradt 2 doboz mascarpone adta hozzá az ötletet, na meg a nyers tojástól való félelem, ha netalán tán harmadnapra is maradna a desszertből.
A hangsúlyosan narancsos, selymes krém és a csokoládés babapiskóta egyszerű házasságából ünnepi finomság született. :) Sőt elmondhatom, hogy – a Kutyafül enyhe nyomására – a tradicionális ünnepi édességek mellé felsorakozott ez is, csak hogy új hagyományt teremhessek az elkövetkezendő ünnepekre vonatkozólag. :) És valóban így alakult, mert idén is ez lett a majdnem szilveszteri desszert, amit az év utolsó előtti napján a barátainkhoz vittünk.
Az idei szilveszteri bulit pedig velük töltjük: Duma Aktuál szilveszteri különkiadás – meglepetéssel!

 

 

Hozzávalók:

kb. 20 babapiskóta
2 tojás
18-20 dkg porcukor
6 dkg finomliszt
1 nagy bio narancs héja és leve
1,5 dl + 4 ek. tej
30 dkg mascarpone
2 ek. narancslikőr (Cointreu) esetleg barna rum
1 ek. vaníliapaszta
30 ml frissen főzött presszókávé
15 dkg vaj
3 dkg holland kakaópor + a tálaláshoz

elkészítés:

1. A krémhez a tojások sárgáját 4 dkg porcukorral lábasba tesszük, habosra kavarjuk.
2. Belereszeljük a narancs héját, csomómentesre dolgozzuk a liszttel, valamint a tejjel és 1 dl narancslével. Kis lángon, kevergetve felfőzzük.
3. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és a forró pudinghoz forgatjuk. Kihűtjük.
4. A mascarponét kikeverjük 4-6 dkg porcukorral, a vaníliapasztával, a likőrrel, és hozzádolgozzuk a narancspudingot. A krémet kétfelé vesszük, és az egyik adagot habzsákba töltjük.
5. A csokoládéöntethez a puha vajat, a többi porcukrot, a kakaóport 4 evőkanál tejjel együtt fém tálba tesszük, és vízgőz fölött összemelegítjük. Hozzákeverjük a kávét, és hagyjuk langyosra hűlni.
6. Az üveg- vagy sütőtál alján elosztunk néhány evőkanál csokoládéöntetet, kirakjuk egy réteg babapiskótával, alaposan meglocsoljuk a csokival, elsimítjuk rajta a krém felét, majd erre rétegezzük a kávés csokoládéöntetben megmártott többi babapiskótát, és befedjük a habzsákba töltött narancskrémmel.
7. A desszertet néhány órára hűtőbe tesszük, majd tálalás előtt meghintjük kakaóporral.

 

 

Birshabos tiramisu

Az öreg birsalmafánk még mindig ragaszkodik az anyaföldhöz, de a törzse jó része annyira rossz állapotban van, hogy az egyik oldalon lévő ágai idén épp csak levelet tudtak hozni, gyümölcsök érlelésére már nem maradt erejük. A fa másik fele viszont új ágakat növesztett, levelet hajtott, virágot bontott, és pontosan 10 darab birsalmával ajándékozott meg bennünket. Ezek jó része méretesre nőtt. Mivel nem permetezzük (eszünk ágában sincs!), a rovarok előszeretettel indítanak felfedező utat a gyümölcshúsba, ami a konyhaasztalon való érlelődés közepette a kis szörnyetegek szorgos munkája nyomán hamar romlásnak is indul.
A legkorábban lepotyogott birsalmák még ép gyümölcsrészeinek felhasználására ötlöttem ki ezt a desszertet, mert épp nem volt kedvem sütni. Kapóra jött a babapiskóta, ami már hónapok óta a polcon várt a sorára, akárcsak a felbontatlan üveg csokilikőr, amit most végre – e desszertnek hála – megkóstolhattunk.
Ez a könnyed, enyhén citrusos pohárkrém pont jól jött a délutáni olvasás mellé, a napsütéses kora őszi időben. :)

Hozzávalók 6 személyre:

25 dkg birsalma (hámozva, magozva)
8 dkg kristálycukor
½ citrom leve + 1 ek.
1 ek. vaníliapaszta
1 dl kókuszkrém
0,5 dl birsalma főzőlé
2 tojás
20 dkg tejföl vagy mascarpone
5 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja
1,2 dl presszó kávé
4 ek. csokoládé krémlikőr + 1 ek. porcukor
14 dkg babapiskóta (16 db)

elkészítés:

1. A felkockázott birsalmát a citromlével lábasba tesszük, felengedjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi, és fedő alatt puhulásig főzzük. Leszűrjük, miközben a levéből felfogunk 0,5 dl-nyit.
2. A gyümölcsöt botmixerrel pépesítjük, felöntjük a kókuszkrémmel, a félretett főzőlével, hozzáadunk 5 dkg cukrot, 1 evőkanál citromlevet, és összeforraljuk. Belekeverjük a vaníliapasztát, és teljesen kihűtjük.
3. A tojássárgáját a többi kristálycukorral vízgőz fölött kézi habverővel krémesre és kissé habosra verjük, majd a tűzről levéve rögtön beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
4. A tejfölt/mascarponét kikeverjük a porcukorral, a reszelt citromhéjjal, hozzádolgozzuk a birskrémet, és beleforgatjuk a fehérjehabot.
5. A babapiskótákat háromba vágjuk, és egy pillanatra megmártjuk a likőrrel, 1 evőkanál porcukorral kevert kávéban.
6. Mindegyik üvegpohárba lerakunk 4 babapiskótakockát, ráteszünk 1 púpozott evőkanál birshabot, majd a rétegezést az előbbi módon megismételjük.
7. A desszertet meghintjük őrölt fahéjjal, és behűtve kínáljuk.

Tiramisu torta

Idejét sem tudom, milyen régóta készülök arra, hogy tiramisut csináljak. Pedig miden valamire való gasztroblogon minimum kétféle recept is szerepel ebből a népszerű olasz édességből. Az én kis netes naplóm viszont ehelyett csak hatalmas hiányt tud felmutatni ezen a téren. :D Eddig. Bevallom, nem végeztem beható kutatást az igazi olasz tiramisu kapcsán, csak azért, hogy a „very first” ilyen receptem valóban autentikus legyen, hanem rögtön lecsaptam az elsőre, ami szembe jött velem. Persze nyilván fontos volt azért, hogy ne valami gagyi tiramisu legyen. :D Márpedig ez nagyon nem az, sőt! Annyira megtetszett, hogy úgy, ahogy volt, el is loptam, mindenféle változtatás, avagy „Macskanyelvesítés” nélkül. A klasszikus változat helyett így aztán ez a torta formájú hivatott pótolni az űrt itt a Sünisen. Úgy gondolom, ez a recept mégis közel áll az eredetihez, formájában legalábbis biztos, hiszen az igazából kör alakú, nem pedig szögletes, mint ahogyan a legtöbben ismerik. Állítólag Itáliában sok helyen nem is babapiskótával készül, hanem piskótát sütnek a desszerthez, úgyhogy ez a recept már csak ezért sem lehet szentségtörés. :D Tény, hogy így kicsit időigényesebb – de tényleg csak egy csöppet van vele több munka, ill. a piskóta is igen hamar megsül –, de nyilván nem akkor kell ezt a változatot elkészíteni, amikor kevesebb időnk van rá. ;) Ez inkább amolyan ünnepi verzió, pl. akár most, advent 1. vasárnapjára. ;)
Aki idegenkedik a nyers tojás használatától, az… (ne tegye! :D) …készítse inkább főzött krémmel, vagy ha mégis a nyers tojásra szavaz, akkor válasszon nagyon frisset. Lényeg, hogy még aznap, vagy – amennyiben az esti órákban készül –, másnapig bezárólag el kell fogyasztani.
Nálunk hatalmas sikere volt, pedig a Kutyafül kb. utálja a tiramisut, ez mégis elnyerte a tetszését. „Picit” sajnáltam, hogy nem csináltam belőle dupla adagot. :D Ja, és bocs az irgalmatlanul sok fotó miatt! :D

Hozzávalók 16 cm átmérőjű tortaformához:

Kakaós piskótához:
3 tojásfehérje
2 tojássárgája
5 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
5 dkg porcukor
30 ml tej
15 ml napraforgóolaj

Krémhez:
20 dkg mascarpone
5 dkg porcukor
1 tojás
1 tojássárgája
1 dl habtejszín

Továbbá:
1 adag frissen főzött presszókávé
2 dkg durvára vágott mandula
1 púpozott ek. kristálycukor
1 tk. vaj
holland kakaópor

elkészítés:

1. A tojások fehérjét a porcukorral kemény habbá verjük, robotgéppel hozzákeverünk 2 tojássárgáját, majd beleszitáljuk a kakaóporral vegyített lisztet, és óvatosan, de alaposan összedolgozzuk.
2. A tejet az olajjal összekeverjük, simára keverjük egy kevés kakaós tésztamasszával, majd a keveréket a többi tésztamasszához adjuk.
3. A masszát kivajazott, liszttel behintett kapcsos tortaformába öntjük, és előmelegített sütőben megsütjük. A kész piskótát kivesszük a tepsiből, tortarácsra téve, teljesen kihűtjük, majd 3 lapra vágjuk. (Csak 2 tortalapot fogunk használni.)
4. A krémhez a mascarponéhoz keverünk 3 dkg porcukrot, majd beledolgozzuk a tojássárgákat.
5. A tojásfehérjét a többi porcukorral kemény habbá verjük, a mascarponéhoz forgatjuk, majd belekeverjük a tejszínből vert habot.
6. Az elmosott tortaformába belefektetjük a 16 cm átmérőjű piskótalapot, a felületét megkenjük presszókávéval, és elsimítjuk rajta a krém 2/3-át.
7. A másik tésztalapból sablon vagy kistányér segítségével 12 cm átmérőjű körlapot vágunk ki, a krémre helyezzük és kissé belenyomkodjuk. Átkenjük kávéval, és rásimítjuk a többi krémet.
8. Hűtőbe tesszük annyi időre, amíg a krém megdermed. A tortát késsel óvatosan elválasztjuk a forma peremétől, és lekapcsoljuk róla. A süteményt tálra tesszük.
9. A mandula krokanthoz a durvára vágott mandulát a cukorral és a puha vajjal serpenyőben a cukor felolvadásáig hevítjük, átkeverjük, majd tapadásmentes tepsire vagy sütőpapírra borítjuk. Miután kihűlt, kisebb darabokra törjük.
10. A tortát meghintjük kakaóporral, a szélét pedig körben mandulakorkant-nal díszítjük.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Forrás: HidaMari Cooking

Zuppa Inglese római módra

Nem állítom, hogy ez az eredeti olasz Zuppa Inglese, de azt bátran kijelenthetem, hogy így is nagyon finom. Ez gyerekkorom egyik kedvenc sütije azok közül, amiket apukám gyakran készített, ha nála vendégeskedtem a fővárosban.
Most végre nálam van az áhított recept, ami egyébként a Sole D'italia nevű vendéglőből lett „megfújva”, ahol Ápá korábban dolgozott. Bár a leírás java részt mégis az övé, mert pl. a piskótát valószínűleg a saját szája íze szerint alakította, és nyilván a krémet is.
Egészen idáig abban a hitben éltem, hogy nehéz elkészíteni. Most jól kiderült, hogy egyáltalán nem az, sőt! :) Csak ez a huncut Ápásos – szokásához híven – ezt is misztifikálta. :D Na jó, azért egy kezdő háziasszonynak nyilván nem ezzel a sütivel kell elsőre villogni, de be kell látni, hogy tényleg nincs benne semmi ördöngösség. ;)
Igazából ez egy sima piskóta rumos kávéval meglocsolva, és vaníliakrémmel nyakon öntve, és mintha átmenetet képezne az egyszerű vaníliakrémes piskótatorta és a tiramisu között, tekintve, hogy ez is kávés. Igaz, alapból nem kellene annak lennie. Mármint kávésnak, bár a római változat elvileg éppen ilyen. Viszont egyszerűsége ellenére a jól ismert vaníliakrémes piskótát kisebb (vagy inkább nagyobb) magasságokba emeli. Anya pl. a kóstoló után szuperlatívuszokban beszélt róla. Kb. én is így reagáltam gyerekkoromban, amikor először kínált meg vele az apukám. Úgyhogy mindenképp ajánlom az elkészítését, mert tuti, hogy az egész család kedvence lesz. :)

Bevallom, én bizony még az Ápáféle verzióhoz képest is módosítottam rajta, mert utóbb kiderült, hogy az arányokkal van egy csöppnyi bibi: a krém nem volt elég az előírt piskótamennyiséghez. Az eredeti 10 tojásoshoz képest a tészta hozzávalóit tehát feleztem, de a sodó – amibe ráadásul jóval több cukrot is tettem – még így is kevésnek bizonyult. Sőt a szódabikarbónát is kispóroltam a piskótából, mert szerintem fölösleges bele. Szóval azzal, hogy belenyúltam, ez most már közös recept. :D
A „bibi” amúgy ott látható, vagy inkább nem látható a legalsó rétegnél. Igen, ott, ahol nem türemkedik ki a krém. Ez attól van, hogy túl későn jöttem rá, hogy nem lesz elég a sodó, és hirtelen megtorpantam. A következő két réteg számára próbáltam megmenteni, ami még maradt. Aztán gyorsan bekevertem még egy adagot, így az utolsó rétegre már bőven jutott a sodóból. Jó móka volt egy egyébként gyorsan elkészülő sütit tripla annyi idő alatt összehozni. :D
Egyébként a fent említett étterem már bezárt, úgyhogy ott már biztos senki nem kaphat ilyen finomságot. Ellenben, mivel közkinccsé tettem, tőlem is bárki elkészítheti. :D Most már én is… akármikor… sőt Ápának is. :D

Az angol trifle-hez hasonló édesség eredete nem tisztázott, de az egyik feltevés szerint az Este hercegek 16. századbeli konyhájából származik. Az Este hercegek Ferrara uralkodói voltak, akik arra kérték az udvari cukrászt, hogy alkossa meg a pompás angol trifle-t, amelyet az Erzsébet királynő udvarában tett látogatásukkor volt szerencséjük megkóstolni.
Más feltevés szerint a 19. században nápolyi cukrászok találták ki, akiket az akkoriban divatos angol puding inspirált.
Megint más forrás szerint a nápolyi polgárok többek között egy „English Soup”nevű édességgel fejezték ki hálájukat és tiszteletüket Lord Nelson előtt, aki 1798-ban a nílusi csatában győzedelmeskedett Napóleon fölött. A desszertet pedig egy ismeretlen cukrász készítette, hogy megörvendeztesse az admirálist, vagyis az „angol embert” az általa jól ismert, alkoholba áztatott trifle-jükkel.

A desszert elkészítéshez piskótát vagy babapiskótát használnak, amit egy Alchermes nevű élénk piros színű, fűszeres, olasz likőrkülönlegességbe mártanak, majd felváltva az ún. crema pasticciera-val, azaz citromhéjjal felfőzött, sűrű sodóval rétegeznek. Gyakran olvasztott étcsokoládéval készült krém is látható a rétegek között. A süteményt Olaszországban esetenként tejszínhabbal, habcsókkal és mandulával díszítik.
A „Zuppa Inglese” kifejezés szó szerint angol levest jelent. A „zuppa” szó egyaránt utal édes és sós ételekre. Az „inzuppare” igéből ered, amely azt jelenti, hogy mártogatni, tunkolni. Mivel a piskótát likőrbe áztatják, ezért ezt az édességet Zuppának nevezik.
(Forrás: wikipédia)

Hozzávalók 18 cm-es tortaformához, 8-12 szelethez:

Piskótához:
5 tojás
8 dkg porcukor
2 dkg vaníliás cukor (vagy 1 tk. vaníliakivonat +2 dkg porcukor)
10 dkg liszt
1 tk. citromlé

Sodóhoz:
9 tojássárgája
12 dkg porcukor
3 dkg vaníliás cukor
4 dkg finomliszt
7,5 dkg puha vaj
2,5 dl tejszín + 2,5 dl tej (vagy 5 dl zsíros tej, esetleg 4 dl tej + 1 dl félédes fehérbor, pl. Tokaji szamorodni)

Továbbá:
1,5 dl frissen főzött presszókávé
4 ek. Portorico rum
8 dkg dióbél
6 dkg kristálycukor
6 dkg bármilyen kandírozott gyümölcs (pl. sárgadinnye)

elkészítés:

1. A piskótához a tojássárgákat a cukrokkal fehéredésig kavarjuk, hozzáadjuk a citromlevet, majd kisebb adagokban óvatosan, felváltva hozzáforgatjuk a lisztet és a kemény habbá vert tojásfehérjét.
2. A tésztát kivajazott, kilisztezett, kapcsos tortaformába öntjük, előmelegített sütőben megsütjük, majd 10 percig a kikapcsolt, résnyire nyitott ajtajú sütőben hagyjuk. (Így nem esik be a közepe.) Rácsra téve, a sütőformában hagyjuk kihűlni. A formából kivéve 3 lapra vágjuk.
3. A krémhez a tojások sárgáját a cukrokkal lábasba tesszük, robotgéppel habosra kavarjuk, majd simára dolgozzuk a vajjal, és beleforgatjuk a lisztet.
4. Felengedjük a langyos tejjel (vagy boros tejjel), és kis lángon, állandó keverés mellett híg krémmé főzzük. Folpackkal letakarva hagyjuk, hogy kézmelegre hűljön.
5. Az egyik piskótalapot egy nála kicsivel nagyobb üveg tálba tesszük, egyenletesen meglocsoljuk a kávé és a rum keverékének 1/4-ével, és elosztjuk rajta a krém negyedrészét. Befedjük a 2. tésztalappal, amit szintén meglocsolunk rumos kávéval, és krémet kanalazunk rá. Így járunk el a többi piskótalappal és a sodóval, majd a süteményt néhány órára hűtőbe tesszük.
6. A díszítéshez a durvára darabolt diót a cukorral épp csak addig melegítjük, amíg a cukor meg nem olvad. Tepsibe öntjük, és miután kihűlt, összetördeljük. A grillázst összekeverjük az aprított kandírozott gyümölccsel.
7. A kész süteményt felszeleteljük, és tálaláskor megszórjuk a gyümölcsös, cukros dióval.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:

• A süteményt egy nála kicsit nagyobb, kapcsos tortaformában is rétegezhetjük, és tálalás előtt lekapcsoljuk róla forma peremét. Így könnyebb lesz felszeletelni, nem úgy, mint amikor üvegtálban van. Ha viszont a krémünk hígabbra sikerül a kelleténél, akkor mindenképp javasolt tálba tenni.
• Nem feltétlenül kell cikkekre vágni a sütit, kanállal is kiporciózhatjuk.
• Nem fontos kerek tortaformában megsütni a tésztát, szögletesben is éppen olyan jól működik, kinek-kinek hogy szimpatikusabb.
• Rumos kávé helyett bármilyen likőrt is használhatunk. Sőt az Alchermes likőr házilag is elkészíthető, és akkor valóban autentikus sütemény lesz a jutalmunk. :)

Megjegyzés:

Lehetőleg házi tojást használjunk, mert akkor valóban ilyen szép sárga lesz a piskóta és a sodó is.

A recept a Kifőztük gasztromagazin júniusi számában is megjelent.