Egyszer egy csepp kecske hencegve mekegte:
- Nem vertek meg engem egyetlen egyszer se.
Ezt megneszelte egy termetes zerge, s megfenyegette:
- Helyezkedj szembe velem, nem leszel veretlen,
Elfenekellek rettenetesen e hegyes terepen!
- Hm, ez kelepce lehet, de rendben – felelt e kecske, s szembe ment vele.
- Nem kegyelmezek neked! – hergelte e zerge emezt,
S cselesen megtekerte e meglepett kecskefejet, mely erre felrepedt.
Kecske felnyekkent, eszeveszetten menetelt hegynek le.
Zerge hegyesen leste, felnevetett, s megkegyelmezett emennek.
De e kecske sebes fejjel sem lett kedveszegett, ernyedten, de ezt felelte:
”Nem kell e kegyelem, nem engedlek el nevetve, te zerge!”
Zerge szeme erre elkerekedett, s begerjedve ment egyenesen e kecske fele.
De eme szemtelen tettet e kecske nem kedvelte -
Eszes nyelvezettel felfegyverkezve ment zerge ellen, s hebegte:
- Lehet, kezeddel leversz engem e hegyen - neked kedves helyen,
De nem versz le eszeddel, mert ez fejedben nem terem.
Ezt mekegtem egy perce, te gyenge elme: „Nem vertek meg engem egyetlen egyszer se”.
Te ellenem testedet vetetted be, de ez helytelen cselekedet -
Eszeddel kellene ellenem menned, de ez nem tereped, ebben megvertelek!
E zerge megverve s leverten ment el, de e kecske feje se lett sebesen szebb.
Ezek ketten vertek lettek veretlen.
Gabi
2015.01.26.
