Finom falatkák francia módra – amuse gueule a la francaise

 

 

Amikor a legutóbb látogatóban jártunk a nagynénéméknél, elképesztően ízletes falatkákkal kínáltak meg bennünket. Az alkotó a férj, aki hosszú évekig Franciaországban élt, és jó ízérzékkel megáldva, magába szívta az ottani konyhaművészetet. Bár számomra a francia konyha remekei – a tésztáik és mártásaik kivételével – többnyire nem tartoznak a kedvenceim közé, így totálisan meglepett, hogy ezek a falatnyi szendvicskék mennyire finomak, sőt mondhatom, hogy abbahagyhatatlan kategóriába illenek – persze nyilván nem mindegy, hogy mit pakolunk a szendvicsek tetejébe. Természetesen azonnal tudni akartam az alapjául szolgáló kencék receptjét – mert hát az itt a lényeg kérem szépen. :D Szerencsére nem is kellett sokat várnom – pár nappal később a kencereceptek boldog birtokosa lettem. :D
Érdemes egyébként a kencéket előre elkészíteni, hogy az adott napon már csak a feltétekkel és a kenyérpirítással kelljen foglalkoznunk. ;)
Direkt ezekhez a partifalatkákhoz sütöttem toastkenyeret, hiszen a bolti változat nálunk eleve szóba se jöhet. A leírásomat azonban a kenyér receptjének megadásával nem akartam jelentősen meghosszabbítani, nehogy ez bárkit is elriasszon a partifalatkák elkészítésétől. De hogy senki se kövezzen meg azért, hogy titkolom a kenyér elkészítésének mikéntjét, ezért azt alant, a „Tipp”-nél taglalom (csak azért is :D ).
Akár a szilveszteri házibuli forgatagában, akár a tévé elé bekuckózva eszegetjük is ezeket a falatnyi finomságokat, biztos, hogy kellemes ízélménnyel felvértezve lépünk át az új esztendőbe. ;)

Hozzávalók 30 falatkához:

a dinsztelt feltétekhez:
1 nagy fej vörös- vagy lila hagyma, aprítva
10 dkg kaliforniai paprika (piros, sárga, zöld vegyesen), aprítva
10 dkg cukkini vagy padlizsán, aprítva
4 koktélparadicsom, aprítva
1 csapott tk. nádcukor
szárított kakukkfű
morzsolt oregánó
őrölt fekete bors
só
4-5 ek. olívaolaj a sütéshez

a friss feltétekhez:
1 kis fej lila hagyma, vékonyra szelve
1-2 koktélparadicsom, hajszálvékonyra szelve
2 bébiuborka, felkarikázva
2 szelet marhasonka, felgöngyölve, vékony csíkokra szelve
5 dkg kolbász, aprítva
1 főtt tojás, karikára vágva

továbbá:
15 szelet félbarna toastkenyér
rouille mártás
bazsalikomos sajtkrém
olívaolaj a pirításhoz
1-2 gerezd fokhagyma a bedörzsöléshez

elkészítés:

1. A dinsztelt feltétekhez a felaprított hagymát a felhevített olívaolajon aranysárgára pirítjuk, majd szűrőkanálba szedjük és lecsepegtetjük róla az olajat. A hagymát félretesszük.
2. A felfogott olaj egy részén megdinszteljük az aprított kaliforniai paprikát, megfűszerezzük, átszedjük egy kis tálkába, és hozzáadjuk a dinsztelt hagyma felét.
3. A többi olajon félig megpároljuk az aprított cukkinit, majd a felkockázott paradicsomot is hozzáadva készre pároljuk. Kevés nádcukorral ízesítjük és megfűszerezzük. Kis tálkába szedjük.
4. A kenyérszeleteket lehéjazzuk és kettévágjuk. Serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítjuk rajta a hosszúkás kenyérszeletek mindkét oldalát, majd az egyik oldalukat fokhagymával bedörzsöljük.
5. A fele mennyiségű pirított kenyeret megkenjük rouille mártással, és ráhalmozzuk a dinsztelt paprikát. A többit bazsalikomos sajtkrémmel kenjük meg, és elosztjuk rajtuk a paradicsomos cukkinit.
6. Mindkét fajta szendvicsre teszünk az aprított kolbászból és a felgöngyölt, vékony csíkokra vágott sonkából, továbbá vékonyra szelt, friss zöldségekkel és főtt tojássárgájával díszítjük.
7. A falatkákat tálcára rendezzük, és vörös-, rozé vagy fehérbort kínálunk hozzá. (A borajánlót lásd lent.)

Tipp:

• Dinsztelt feltétként gombát, padlizsánt; friss feltétként uborkát, olívabogyót, kapribogyót is tehetünk a szendvicsekre.
• A falatkákhoz félbarna toastkenyeret sütöttem.
  Ehhez 35 dkg teljes kiőrlésű bio rozslisztet és bio fehér tönkölylisztet fele-fele arányban tálba mérünk és elvegyítünk benne 1,5 dkg cukrot. A közepébe morzsolunk 1,8 dkg friss élesztőt, és 1 dl langyos tejjel simára keverjük. Kevés liszttel betakarva felfuttatjuk. Hozzáadunk 1 teáskanál sót, 1 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1,5 dl tejet, és robotgéppel megdagasztjuk. Kézzel átgyúrjuk, és ha szükséges, eközben adhatunk még hozzá egy kis lisztet. Olajjal vékonyan kikent tálban, letakarva megkelesztjük. A megkelt tésztát liszttel hintett felületen téglalap alakúra kihúzzuk, feltekerjük, és a sütőpapírral bélelt, 19x10,5x7,5 cm-es (1,2 l-es) sütőformába fektetjük. Letakarva kelni hagyjuk, majd a tetejét lekenjük vízzel vagy napraforgóolajjal. 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt megsütjük, majd kivesszük a sütőformából, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
  

Borajánló:

A falatkákhoz a vörös- a rozé- és a fehérbor is illik. Vörösből a JP. Chenet Merlot ajánlom, rozéból ugyanezt a fajtát, vagy a Cotes de Gascogne merlot cabernet sauvignont javaslom, fehérborból pedig a Chenet chardonnay-t.
Még mielőtt bárki azt hinné, hogy olyan penge vagyok borokból, hogy ilyen frankón tudom ajánlgatni, ki kell ábrándítanom az elismerően bólogatókat. :D A borajánló ui. szintén a nagynénémnek és a férjének köszönhető. :)

Rouille mártás

 

 

A rouille (ejtsd: ruj) – magyarul rozsda – egy hideg szósz, ami gyakorlatilag egy majonéz alapú, vörös színű mártás. A különlegességét a fűszerekkel és a fokhagymával történő ízesítés adja. Leggyakrabban Provence-ban használják, főleg halételekhez. Különösen a Marseille-i konyha specialitásához, a bouillabaisse nevű halleveshez kínált pirítósra kenve fogyasztják.
Természetesen az ízesítésnek csak a fantáziánk szabhat határt, sőt a mártás színének erőssége is tőlünk függ. (Az enyém erőteljesen piros lett, mert olyan paprikám van, hogy az valami csuda! :D)
Én most egy olyan változatot osztok meg, amelyet a nagynéném férje szokott készíteni. Hamarosan megmutatom azt is, hogy mihez is csináltam ;)

 

Hozzávalók:

1 tojássárgája
1 ek. (1,5 dkg) mustár
80 ml extra szűz olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
1 tk. őrölt pirospaprika
sáfrányszálak (nálam ½ mk. porított indiai sáfrány)
½ mk. currypor
késhegynyi őrölt fekete vagy fehér bors
egy csipet só
pár csepp frissen facsart citromlé

elkészítés:

1. A nyers tojássárgáját a mustárral fém vagy üvegtálba tesszük, és a tálat nedves konyharuhára állítjuk, hogy a mártás kevergetése közben ne mozogjon.
2. Kézi habverővel történő folyamatos keverés mellett eleinte csak cseppenként, majd vékony sugárban adagoljuk hozzá az olívaolajat. Ha jól dolgoztunk, majonézhez hasonló állagú mártást kapunk.
3. Hozzákeverjük a fűszereket, az áttört fokhagymát, és citromlével ízesítjük. Folpackkal letakarva vagy fedeles dobozkába téve, hűtőben tároljuk.
   Pirítósra vagy szendvicsre kenve fogyasztjuk, de tunkolhatunk bele akár sült vagy rántott zöldségeket is.

 

Remulád mártás

 

 

...vagy „flansziául” rémoulade mártás. Rég volt már, amikor elhatároztam, hogy kipróbálok mindenféle mártást, de a terv végül csak terv maradt. Mostanáig vártam arra, hogy kipróbáljam ezt a hideg mártást. Természetesen egy bizonyos ételhez készült, de szándékosan külön akartam posztolni, hiszen ez a tunkolni való rántott vagy grillezett halakhoz és zöldségekhez, sőt akár sült krumplihoz, hot doghoz és hamburgerhez is jó választás. :) A savanyúságok elengedhetetlen hozzávalói, de az ízesítését nyugodtan bízzuk a fantáziánkra. Én most egy amolyan alap verziót próbáltam ki, de biztos, hogy kísérletezni fogok még vele, mert nekünk bizony bejött ez a mártás. :)

 

 

Hozzávalók:

10 dkg házi készítésű majonéz (lehet bolti is)
5 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
1 tk. dijoni mustár
1 púpozott ek. (kb. 3 dkg) aprított vöröshagyma
1 púpozott ek. aprított, ecetes bébiuborka (vagy kovászos uborka)
1 tk. aprított kapribogyó
1 ek. aprított petrezselyemzöldje (friss vagy szárított)
tört chili cayenne
őrölt fekete bors
só
pár csepp citromlé

elkészítés:

1. Az előre elkészített házi majonézből kivesszük a szükséges mennyiséget, és alaposan elkeverjük a tejföllel, a mustárral.
2. Hozzáadjuk a nagyon apróra vágott zöldségeket, a petrezselymet, ízlés szerint borssal, csilivel fűszerezzük, végül citromlével ízesítjük. Ha szükséges, sózzuk. 1-2 órára hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.

Megjegyzés:

• Ez a mennyiség 4 személyre elegendő, akár szendvicsbe tesszük, akár valamilyen rántott ételhez adjuk.
• A házi majonéz nyers tojássárgáját tartalmaz, ezért a mártást célszerű hűtőben tartani, és 2-3 napon belül elfogyasztani.
• Ha direkt ehhez a recepthez akarunk házi majonézt, akkor azt csak 1 kis tojássárgájából és kb. 1 dl olajból érdemes elkészíteni.

 

 

Lecsós csónakocskák mozzarellás-fokhagymás mártogatóval

Egy ismerősöm a facebookon rendszeresen megosztja a ChefClub receptvideóit. Ezeknek a videóknak a nagy része csupa olyan ételt mutat be, amiknek már a látványától is hízni lehet, ellenben szinte egytől-egyig olyanok, amiket örömmel megkóstolnék. Jópofa ötleteteket lehet ellesni onnan. :) Ez a napkenyérszerű töltött péksütemény is ilyen. Pontosabban az tetszett meg, ahogyan ezeket a kis csónakformákat kialakították és elrendezték a tortaformában. Gondoltam, teszek vele egy próbát, de leveles helyett én kelt tésztából oldottam meg, és camambert sajtom nem lévén itthon, saját készítésű mártogatót kínáltam hozzá. A töltelék is más lett. Először kipróbáltam, egyáltalán működik-e a dolog kelt tésztával is. Elsőre hagymás-paradicsomos-szalonnás ragut készítettem tölteléknek, ill. teszteltem, mennyi tésztára van szükség a csónakokhoz. Már az első próbálkozás is hatalmas sikert aratott, mert szemre is, ízre is tökéletesre sikerült. :) Viszont picit sok lett a tészta, ezért a maradékból pont kitelt egy kis pizzára való, csakúgy mint a töltelékből. Úgyhogy második nekifutásra csökkentettem a tészta mennyiségét, és a korábbi töltelék helyett a már konyhakész lecsómból használtam fel néhány dekát. Eredetileg ui. lecsóval terveztem elkészíteni, csak az első sütéshez nem akartam elhasználni, hátha félresikerül a próbálkozás, és akkor nem maradt volna töltelék a második alkalomhoz.
Bár a csónakok kialakítása pepecsmunkának tűnhet, de megnyugtatok mindenkit, egyáltalán nem az, nagyon hamar elkészíthető. ;) Nem csak szemrevaló, de vendégvárónak is jó választás, mivel a kis tésztadarabokat könnyen leválaszthatóak egymásról. Mi pillanatok alatt bepusziltuk. :D

Hozzávalók 24 cm-es kapcsos tortaformához:

a tésztához:
15 dkg fehér tönkölybúzaliszt
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 ek. olívaolaj
1 tk. cukor
1 tk. só
1,2 dl tej és víz fele-fele arányban
1,2 dkg friss élesztő
1-2 ek. olvasztott vaj a kenéshez

a töltelékhez:
20-25 dkg konyhakész kolbászos lecsó
5-8 dkg mozzarella

a mártogatóhoz:
2,5 dl tej
2 ek. olvasztott vaj
1 ek. fehér tönkölybúzaliszt
4,5-7,5 dkg mozzarella
1 mk. fokhagymakrém vagy 1 gerezd fokhagyma
őrölt fehér bors
só

elkészítés:

1. A tésztához a tálba mért liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, beletesszük a cukrot, elkeverjük a langyos, vizes tejjel, egy kevés liszttel, és liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, az olívaolajat, és rugalmas tésztává dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkalapon kb. 2 mm vékony körlapra nyújtjuk, és 10 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket szaggatunk ki belőle. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, szaggatjuk.) Összesen 16 tésztakört kell kapnunk.
4. A lapok felső és alsó ívét a kör közepe felé haladva – a pávaszem süteményhez hasonlóan – kissé feltekerjük úgy, hogy középen maradjon egy kis árok, amibe majd a töltelék kerül. A felgöngyölt tésztaszéleket a végeknél összecsippentjük, így kialakítva a csónak- vagy szemformát.
5. A kapcsos tortaforma alját vékonyan kiolajozzuk, majd egymáshoz képest kissé eltolva, körkörösen elrendezzük benne a még töltetlen tésztadarabokat, miközben az oldalukat megkenjük olvasztott vajjal.
6. A csónakocskákat megtöltjük 1-1 teáskanál töltelékkel, és mindegyikre 1-1 kis mozzarellakockát ültetünk. Letakarva negyedórát kelesztjük, majd előmelegített sütőben megsütjük.
7. Amíg a tészta sül, a mártogatóhoz a felforrósított vajat csomómentesre keverjük a liszttel, fél percig sütjük, majd a tűzről levéve, vékony sugárban, folyamatosan kevergetve hozzáöntjük a meleg tejet.
8. Ha besűrűsödött, felolvasztjuk benne a megmaradt mozzarellát, majd hozzákeverjük a fokhagymakrémet, és sóval, borssal ízesítjük. A mártást még forrón elosztjuk 2 tálkában.
9. A kész péksüteményről lekapcsoljuk a sütőforma peremét, átcsúsztatjuk egy nagyobb tálra, és a mártogatóval együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:
Lecsó helyett mással is megtölthetjük a csónakokat, pl. maradék sült hússal, darált hússal, zöldségekkel, fűszeres krémsajttal stb.
A kinyújtott tésztalapból kicsivel több kört is szaggathatunk. Ha a csónakokat sűrűbbre rendezzük, 19-20 db is elfér a sütőformában.

Húsos ravioli paradicsommártással

Töltött tésztát nagyon ritkán készítek, mert bár van benne gyakorlatom, mégis munkásnak számít, főleg, ha a sietős munkanapokon támad kedvem ilyet enni. Jól jön ilyenkor a raviolikészítő forma, ami elsősorban a gyakorlatlanabb háziasszonyok számára nyújthat segítséget, mert nem kell nagyra nyújtani a tésztát, ill. a töltelékek közötti részeket ujjal, villával lenyomkodni, majd pedig derelyevágóval kivagdosni.
Vicces, de épp ennek a formának „köszönhetem”, hogy kárba veszett a begyúrt tészta fele a töltelékkel együtt, ui. a doboz hátoldalán látható képek alapján töltöttem meg, ill. annak megfelelően hengerítettem át rajta a nyújtófát. Ennek eredményeként a mélyedések fölé magasodó töltelék a ráhelyezett tészta alatt mindenfelé csúnyán kidúródott, sőt alaposan beleragadt, és összedolgozódott a tésztával. Menthetetlen volt. Szerencsére a megmaradt tésztaadag kapcsán már hasznosítottam a rossz tapasztalatot, és a tölteléket egy szintbe hoztam a raviolikészítő forma szélével. Bosszankodtam is rendesen, hogy a képek igencsak félrevezetik az ember lányát, aki a töltelék kupacolása közben inkább a saját józan paraszti eszére hallgatna, és a képen látható marhaság ellenére helyesen járna el. Úgyhogy nem a segédeszközzel van a baj, hanem azzal a 2 képecskével.
Amikor az étel elkészült, a kárba veszett alapanyagot már duplán sajnáltam, mert ez a ravioli olyan finom volt, hogy másnap is szívesen ettünk volna belőle. Egyébként az a személyenkénti 10 db töltött tészta is pont elég lett, és az a kis maradék plusz már csak hab volt a tortán. :)

Hozzávalók 2 személyre, 20-25 raviolihoz:

Tésztához:
10 dkg durumbúza sima liszt
1 tojás
kb. 10 ml hideg víz

Töltelékhez:
15 dkg darált sertéslapocka
5 dkg tehéntúró
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 dkg reszelt parmezán
1 tk. oregánó
őrölt fekete bors
só
1 tk. mangalicazsír

Mártáshoz:
25 dkg friss paradicsom (vagy konzerv, darabolt paradicsom, pl. Pomodoro)
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 csapott ek. barna nádcukor
1 csapott tk. oregánó
1 csapott tk. bazsalikom
őrölt fekete bors
só
30 ml tejszín

Tálaláshoz:
parmezánlapocskák vagy reszelt parmezán
aprított, friss vagy szárított bazsalikomlevelek

elkészítés:

1. A tésztához a lisztet tálba mérjük, a közepébe készített kis fészekbe ütjük a tojást, villával felverjük, majd a vizet is hozzáadva összeállítjuk a tésztát.
2. Enyhén lisztezett felületen sima felületű, se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává gyúrjuk, majd folpackba csomagolva 1 órát hűtőben pihentetjük.
3. A töltelékhez a finomra aprított vöröshagymát a zsíron megdinszteljük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, sóval, borssal ízesítjük, és rátesszük a húst. Miközben sül, oregánóval fűszerezzük.
4. A kész húst szűrőkanálba öntjük, hogy lecsepegjen róla a felesleges zsiradék, majd összekeverjük a reszelt parmezánnal. Kihűtjük.
5. A mártáshoz a felaprított vöröshagymát és az áttört fokhagymát a visszamaradt, felforrósított zsíron, fedő alatt megpároljuk, közben sózzuk, borsozzuk.
6. Rátesszük a feldarabolt paradicsomot, oregánóval, bazsalikommal ízesítjük, és fedő alatt 5 percig főzzük.
7. Cukorral ízesítjük, majd kivesszük a mártás 2/3 részét, és botmixerrel pürésítjük. Visszaöntjük a serpenyőben maradt darabos mártáshoz, felöntjük a tejszínnel, és összeforraljuk. Melegen tartjuk.
8. A tésztát négyfelé vágjuk, mindegyiket henger alakúra formázzuk, majd lisztezett felületen a ravioli készítő formánál kicsit nagyobb téglalap alakúra és kb. 1 mm vastagságúra kinyújtjuk.
9. Az egyik tésztalapot hosszában a formára fektetjük, és a mélyedésekbe ültetjük a kávéskanálnyi mennyiségű, kis golyóvá formázott tölteléket. Ujjbegyünkkel lenyomkodjuk, hogy a mélyedésekbe nyomódjanak.
10. A másik tésztalapot ráhelyezzük a töltött részre, majd a nyújtófát többször és jól lenyomva áthengerítjük rajta. (Ujjainkkal is rásegíthetünk, hogy a cikkcakk minta teljesen átvágja a kész töltött tészta széleit.)
11. A lehulló tésztaszéleket eltávolítjuk, a raviolikat óvatosan kiborítjuk vagy kiütögetjük a formából, majd forrásban lévő, bő, sós vízben kifőzzük (a lehullott tésztaszélekkel együtt is lehet). Ha a raviolik feljöttek a víz felszínére, még kb. 2 percig főzzük. Így járunk el a többi tésztával is.
12. A megfőtt tésztát szűrőkanállal kimerjük a vízből, alaposan lecsepegtetjük, majd átszedjük a serpenyőben felforrósított olívaolajra, és összeforgatjuk. A mártással és parmezánlapocskákkal együtt tálaljuk. (Akinek úgy szimpatikusabb, a vízből kiszedve, rögtön összeforgathatja a forró mártással.)

Megjegyzés:

A lehullott tésztaszéleket összegyúrva még éppen annyi tésztát kapunk, amennyi elegendő további 4-5 db plusz raviolihoz. (Nekem pl. 25 darab jött ki belőle úgy, hogy a töltelékkel is kicsit spóroltam, mert látszódott, hogy maradni fog még tészta.)

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin januári számában is megjelent.

 

Túrós-sajtos derelye újhagymamártással

Ritkán állok neki főzni való tésztát gyúrni, mert nem tartozik a gyorsan elkészíthető ételek közé, pedig a házi tészta nagy kedvencünk. Főleg a sós túrós és a szilvalekváros derelye örvend imádatnak nálunk, és ezeket mindig ebben a párosításban szoktam főzni, mert így együtt az igazi. :) Sőt annyira nagy becsben van, hogy ha nagy ritkán mégis csinálok, akkor biztos, hogy vasárnapi ebéd lesz belőle, mert Mami régen mindig akkor készítette, ha vasárnap összejött a család.
Most megint kedvet kaptam a derelyéhez, de a tésztát ezúttal nem a jól megszokott lisztből gyúrtam, sőt most a derelye formája is eltér az eddigiektől. A tölteléket is felturbóztam egy picit, és tejföl helyett friss, tavaszi hagymából lett hozzá mártás. A Kutyafül szerint étteremben is nyugodtan felszolgálhatnák ezt a változatot, úgyhogy bátran merem ajánlani a főtt tésztát kedvelőknek. :)
Bevallom, én most sem bírtam megállni, hogy ne legyen szilvalekváros derelyénk is, így aztán a lehulló tésztaszélekből készült darabokat azzal töltöttem, és másnap megmelegítve, kicsit rápirítva – csak mert úgy a legjobb – boldogan bepusziltuk. :D

Hozzávalók 4 személyre:

Tésztához:
40 dkg durumliszt
kb. 2 dl langyos víz
1 mk. só
2 ek. olvasztott mangalicazsír vagy kókuszolaj

Töltelékhez:
30 dkg túró
5 dkg reszelt trappista sajt
1 tojás
só

Mártáshoz:
2 csomó újhagyma
3 dkg vaj
2 dl húsleves vagy alaplé
1,5 dl tejszín
1 ek. étkezési kukoricakeményítő
őrölt fehér bors
só

Tálaláshoz:
4 szelet császárszalonna

elkészítés:

1. A sóval vegyített liszthez apránként adagolva a vizet, összeállítjuk a tésztát, majd addig gyúrjuk, amíg sima felületű nem lesz. Zacskóba téve, 1 órát pihentetjük.
2. A mártáshoz a felhevített vajon megfuttatjuk a felkarikázott újhagymát, felöntjük az alaplével, és 2 perc forralás után besűrítjük a tejszínben simára kevert keményítővel. Sóval, borssal ízesítjük, és a mártást melegen tartjuk.
3. A felszeletelt szalonnát zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, és tálalásig félretesszük.
4. A pihentetett tésztát négyfelé vágjuk, gombócokká formázzuk, és egymás után 35 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk.
5. 10 cm átmérőjű ravioliformázóval tésztalaponként 8-8 kört szaggatunk a tésztából, egyenként a formába illesztjük, és mindegyik közepére 1-1 púpozott teáskanálnyi, sóval, tojással, sajttal elkevert túrót halmozunk. A tészta szélét félkörívben megkenjük vízzel, és a formázót összecsukjuk, így kialakítva a félhold alakú töltött tésztát.
6. A kész derelyéket két részletben bő, sós vízben kifőzzük, alaposan lecsepegtetjük, meglocsoljuk a forró zsírral, és óvatosan, de jól összerázzuk.
7. Személyenként 8-8 darab derelyét tálalunk, meglocsoljuk a mártással, és megszórjuk a sült szalonnával.

Tipp:

A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, kinyújtjuk és szaggatás után akár szilvalekvárral is tölthetjük. (Nekem még 12 db derelyém lett a lehulló tésztaszélekből.)

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.

Sajttal töltött, rántott sonkaszelet sült krumplival, tartármártással

Ez az étel annyira egyszerű, hogy szinte nem is nevezném receptnek, és talán megmosolyogtató, hogy annyi bonyolultabb étel után most ez is felkerült a blogra. Én azonban nem szégyenkezem, mert egyrészt a kezdő háziasszonyok számára, vagy a gyorsan elkészíthető receptek kedvelőinek, ill. azoknak is jó alternatíva lehet, akik még valamilyen oknál fogva sosem hallottak erről az amúgy széles körben elterjedt ételről. A blogon való jelenlétének másik oka az, hogy ez egy számomra nagyon kedves gyerekkori ízemlék, mert Anya igen gyakran készített ilyet.
Aki követi a blogomat, az pontosan tudja, mennyire válogatós vagyok, de azt talán nem, hogy kiskoromban ez hatványozottan jellemző volt rám. Akkoriban a sajtos-tejfölös tésztán, a túrós és lekváros derelyén, a túrógaluskán, a palacsintán, a tükörtojáson, a rántottán, a vajas kenyéren/péksütin és a rántott májon/húson/sajton kívül nem nagyon voltam hajlandó mást megenni.
Nemrégiben Anyával arról beszélgettünk, hogy miket főzött nekem hétköznap, amikor általános iskolás koromban 3 évnyi menzás én-ezt-nem-eszem-meg szenvedés után végre belátta, hogy nincs értelme küzdeni, jobb lesz nekem a sulikaja helyett az otthoni, kevéssé fantáziadús étkeztetés. Mit jobb! Számomra ez maga volt a Mennyország. :D
Szóba került, hogy a fent felsoroltakon kívül a rántott, sajtos parizer volt az egyik kedvencem. Imádtam, ahogy kifolyik a sajt a két felvágottszelet közül. :) Akkoriban a tartármártás persze luxusnak számított, és a csalamádét is utáltam, de ezek nélkül is tökéletes élményt jelentett ez az étel.
Azóta persze iszonyú sokat fejlődtem az ízlésemet illetően, és bár a régi kedvencek ma is toplistásak, a sajtos párizsi valahogy feledésbe merült. Majd' 30 év után azonban előásta magát a tudatom mélyéről, hogy most újra megörvendeztethessem magamat vele. A parizert persze sonkára cseréltem, mert hát az mégiscsak finomabb. :) Jó ez a "gyerekkaja", de azért már nem nevezném kedvencnek. :D

Hozzávalók 2 személyre:

Töltött sonkához:
8 szelet pulykamellsonka
4 szelet Pannónia sajt
Graham-liszt
1 tojás
zsemlemorzsa
kókuszolaj a sütéshez

Körethez:
50 dkg krumpli
kókuszolaj a sütéshez
só

Tartármártáshoz:
4 ek. tejföl
3 ek. majonéz
1 tk. semleges ízű olaj
1 tk. porcukor
őrölt fehér bors
pár csepp citromlé

Továbbá:
csalamádé a tálaláshoz

elkészítés:

1. A körethez a meghámozott, hasábokra vágott krumplit bő, forró kókuszolajban pirosra sütjük, majd alaposan lecsepegtetjük és megsózzuk.
2. A 3-4 mm vastagságú sonkaszeletek egyik felét lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, megtöltjük 1-1 vékony szelet sajttal (én kör alakúra szabtam, hogy még jobban illeszkedjen), és befedjük egy másik sonkaszelettel. Kevés kókuszolajon mindkét oldalukon kisütjük, majd papírtörlőre szedjük.
3. A mártáshoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük, és a sült krumplival, valamint a csalamádéval együtt a rántott sonka mellé tálaljuk.

Hamburger

Ez életem első hamburgere! :D Pontosabban első igazi hamburgere. Mert, hogy abba a bizonyos elsőbe sárgarépafasírt került, a másodikba pedig csirkemell. A darált húsos verzió elkészítésének vágya mindig ott volt az agyamban, de mégse lett belőle semmi. Tényleg vicces, hogy ilyen sokáig váratott magára a klasszikus hamburger. Azaz, hogy ez is csak majdnem klasszikus, mert a zsemle nem hagyományos lisztből készült.
Mindez lassan fél évvel ezelőtt történt, de akkor nem tudtam lefotózni. Aztán valahogy kihullott az agyamból, hogy az akkor leírt recept ott kallódik valamelyik mappában a laptopomon. Most megint kedvet kaptam hozzá, és szerencsére eszembe jutott, hogy van nekem egy ilyenem. Így hát most végre megoszthatom itt is. :)
Egyébként azért került terítékre akkor, mert a Kutyafül nekem szegezte a kérdést, hogy találjam ki, mit kíván. Szerencsére a kérdés csak költői volt, nem kellett gondolkodni, mert azonnal megadta a választ: hamburgert. Jó! El is döntöttem, hogy a nagy vasárnapi ebéd ez lesz. Reggel nekifogtam a zsemlének, kevertem-kavartam a liszteket, de nagy meglepetésemre nem igazán akart megkelni a tészta. Ettől függetlenül megsütöttem, de a zsömlék elég laposak lettek. Gyorsan elszaladtam a boltba még frissebb friss élesztőért, és bedagasztottam egy újabb tésztaadagot. Utóbb mégis úgy tűnt, csak részben az élesztővel lehetett a bibi. Azon a csúnya, hűvös, esős vasárnapon ui. valószínűleg nem csak mi éreztük magunkat fáradtnak, hanem minden más is, ami a zsemletésztába belekerült – még a legfrissebb élesztő is. Már jócskán elmúlt dél, amikor a 2. adag tészta a tálban szunnyadozott, és kb. estebéd lett a kész hamburgerből.
Szerencsére érdemes volt rá annyit várni, mert olyan jól sikerült, hogy nem tudtunk megállni fejenként 1 darabnál, ami bizony így is emberes adag. Meg is lett a böjtje. :D
A Kutyinyekkel viszont mindketten egyszerre fogalmaztuk meg, hogy ez a hambi bizony majdnem tökéletesen pont olyan, mint amit a hajdani Luxullus nevű talponállóban lehetett kapni a mi kis városkánkban. Márpedig az nagyon, de nagyon finom volt ám! :) Utóbb felrémlett bennem, hogy ott is kissé megpirították a zsömlét, és a sajtot szerintem ugyanúgy rátették a még sülő húsra. De valahogy még az édeskés mustár ízesítését is sikerült szinte pont olyanra prezentálni, mint azon a helyen. Úgyhogy kedves Luxullust hiányoló földijeim és bárki más is, aki a jóféle hamburgert szereti, nálam lehet jelentkezni a sok klassz recept közül az egyikért! :D

Hozzávalók 4 személyre:

a zsemléhez:
35 dkg fehér tönkölyliszt
5 dkg kukoricaliszt
1 tk. füstsó
2 ek. kókuszolaj
2,3 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
1 ek. barna nádcukor
1 egészen kicsi tojás sárgája + 1 ek. tej a kenéshez
4 tk. szezámmag a szóráshoz

a töltelékhez:
40 dkg darált marha- és sertéshús vegyesen
1 tk. őrölt rozmaring
1 tk. bazsalikom
1 mk. tárkony
1 mk. kashmiri csili
őrölt fehér bors
füstsó
kevés mangalicazsír vagy kókuszolaj
4 szelet Pannónia sajt
vaj a kenéshez

a mártáshoz:
1 kis fej lila hagyma, aprítva
4 púpozott ek. mustár
1 ek. csilis méz (vagy méz és tört csili keveréke)
őrölt fekete bors

elkészítés:

1. A mártás hozzávalóit összekeverjük és félretesszük, hogy az ízek összeérjenek.
2. A zsemléhez a liszteket tálba mérjük, elvegyítjük a cukorral, a közepébe morzsolt élesztőt simára keverjük a langyos tejjel, némi liszttel, és letakarva felfuttatjuk. Hozzáadjuk a sót, a langyos kókuszolajat, és megdagasztjuk.
3. 10 perc pihentetés után újra megdagasztjuk, majd lisztezett felületre tesszük, befedjük egy tállal, és megkelesztjük.
4. A megkelt tésztából 4 zsemlét formázunk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Letakarva kelni hagyjuk.
5. A megkelt zsemlék tetejét lekenjük a tejjel kevert tojássárgájával, gazdagon megszórjuk szezámmaggal, és 220°C-ra előmelegített sütőbe tesszük. A sütő hőmérsékletét ekkor 200°C-ra mérsékeljük, és kb. 25 perc alatt készre sütjük a péksüteményeket. Rácsra téve hagyjuk langyosra hűlni.
6. A húspogácsához a húst a só kivételével alaposan összedolgozzuk a fűszerek keverékével, és 4 gombócot formázunk belőle.
7. A gombócokat a két tenyerünk között ide-oda dobálva ellapítjuk, és a közepükbe egy kis mélyedést nyomunk a hüvelykujjunkkal. (Így a hús belül omlós marad, és a közepe nem púposodik fel.)
8. A húspogácsák mindkét oldalát meghintjük sóval, és oldalanként 3-4 perc alatt pirosra sütjük a vékonyan kizsírozott serpenyőben. (Sütés közben ne nyomjunk rájuk, mert kifolyik az értékes szaft!)
9. A kész húspogácsákra fektetünk 1-1 szobahőmérsékletű sajtszeletet, és fedőt helyezünk rájuk, hogy a sajt megolvadjon, ill. így a húst is melegen tudjuk tartani.
   
10. A kettévágott zsemlék mindkét felét vékonyan megvajazzuk, és serpenyőben vagy rostlapon halványra pirítjuk.
11. Az alsó szemlefélre 1-1 evőkanál mártást kanalazunk, rátesszük a húspogácsát, és rátesszük a kalapjukat. Friss salátát kínálunk hozzá.

Tipp:

Tehetünk bele bármilyen salátalevelet, paradicsomot, ecetes uborkát, de aprított, friss káposztával is gazdagíthatja a hamburgert.
Ha amerikai módra – sült krumplival – esszük, személyenként 1 nagyobb szem burgonyát számoljunk.