Bounty kocka (vegán)

Izgalmas és érdekes feladat elé állított a sors. Olyan ételeket – elsősorban sütiket és péksütiket – kell készítenem a jövőben, amik nem tartalmaznak tojást és tejtermékeket, sőt még egy csomó mindent nem használhatok, és bizonyos, glutén tartalmú liszteket is csak módjával. Nem, nem mi lettünk érzékenyek ezekre az élelmiszerekre (vagy legalábbis nem tudok róla), hanem egy nagyon kedves ismerősöm – nagyképűen szólva, a személyi edzőm és a családja számára készülnek majd a finomságok. Sajnos nekik elég sok fajta alapanyag tiltólistán van, úgyhogy igencsak fel kell kötnöm a gatyámat, ha ugyanolyan finomakat akarok készíteni, mint amilyeneket a megszokott hozzávalókkal. Most már nem csak a saját kis családom igényeinek kell megfelelnem. Ha már a gépi pilates edzéseket olyan embertől kapom, aki maximalista hozzáállással, magas színvonalon edzi a testem, akkor nekem is kutya kötelességem mindezt azzal honorálni, hogy én is beleadok apait-anyait – és most már nem csak az edzéseken. De hát ez ugyebár nem is kérdés attól, aki maga is maximalista. :D Az edzőmmel szoktunk is mosolyogni egymáson és egyúttal magunkon, hogy Isteni szerencse, hogy 2 ilyen nagy igényű embert hozott össze a sors – tény, hogy nagyon jól együtt tudunk működni mi ketten. :)
Mostantól csak annyi változik, hogy barterezünk: az edzésekért cserébe olyan vegán ételeket adok, ami nemhogy ehető, de finom is. Ha már egy csomó dolog tilos, akkor legalább legyen némi öröm abban, amit mégis megehetnek.
Ezzel a sütivel indul hát a nagy vegán kaland, ami egyébként nekünk is jó, mert így megismerkedhetünk egy számunkra teljesen újfajta táplálkozással, és egyúttal mi is jót teszünk a saját egészségünknek. :)
Az a legszebb az egészben, hogy nem sokkal azután, hogy átadtam a sütit, az edzőm lelkesen telefonált, hogy a Bounty kocka rögtön elnyerte a családtagjai tetszését, és ő is meg a gyerekek is boldogok voltak, hogy nem kell lemondaniuk a házi készítésű édességekről. Örömöt szerezni bizony kellemes érzés, úgy meg pláne, hogy olyan típusú édességért kaptam dicséretet, aminek a készítése még számomra is szűz terület. :) Úgyhogy igazán jól startoltam. :D

Hozzávalók 24 szelethez:

Piskótához:
25 dkg bio fehér tönkölyliszt
12 dkg finomítatlan, bio nádcukor, darálva
3 dkg holland kakaópor
1,5 dl kókuszkrém (pl. Cocomas)
2,2 dl víz
0,5 dl kókuszolaj
12 g foszfátmentes sütőpor (vagy sütőpor+szódabikarbóna fele-fele arányban)

Kókuszkrémhez:
20 dkg kókuszreszelék
7,5 dkg finomítatlan, bio nádcukor, darálva
1 dl víz
0,5 dl kókuszkrém
1 ek. kókuszolaj
8 g útifű maghéj

Csokoládémázhoz:
10 dkg vegán étcsokoládé
1-2 ek. finomítatlan, bio nádcukor, darálva
1,5 dl kókuszkrém
1 ek. kókuszolaj

elkészítés:

1. A lisztet összeszitáljuk a kakaóporral, a sütőporral, a nádporcukorral, és hozzákeverjük a kókuszkrémmel kevert vizet, valamint a kókuszolajat.
2. A kissé folyós piskótatésztát a sütőpapírral bélelt (igény szerint kókuszolajjal kikent) 20x28 cm-es tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
3. A sütőből kivéve tortarácsra tesszük, és miután teljesen kihűlt, kivesszük a sütőformából, és lehúzzuk róla a sütőpapírt.
4. A krémhez a vizet elkeverjük a kókuszkrémmel, a kókuszolajjal, hozzáadjuk a finomra darált kókuszreszeléket, és miután kicsit állni hagytuk, belevegyítjük az útifű maghéjat.
5. A krémet egyenletesen elosztjuk a piskótán, és 30 percre hűtőbe tesszük.
6. A kókusztejszínt a kókuszolajjal felforrósítjuk, a porcukorral kevert, felaprított csokoládéra öntjük és összekeverjük.
7. A mázat egyenletesen elkenjük a sütemény tetején, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy megdermedjen. Felszeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc