A múltkori két krémlevesem állaga eszembe juttatta, hogy még sosem készítettem főzeléket. Bizony, én egy olyan gasztroblogger vagyok, aki sok mindent még soha nem készített. :D Ezt a tényt orvosolandó, most elérkezettnek láttam az időt egy jó kis hagyományos, mindenki által ismert főzelék elkészítésére. Nem másra esett a választásom, mint a krumplifőzelékre.
Nevezhetném Kumpi-főzeléknek is, ui. eme végtelenül egyszerű étek fotózásakor szeretett cicáink egyike, nevezetesen Kumpi – ki nevét, őrült költői magasságokban szárnyaló fantáziánknak köszönhetően, a krumpliról kapta az Úr 2001. esztendejében, - belegyalogolt a díszletbe és megörökíttetett.
Lehet kérem finnyogni, hogy mit keres egy macska emberi eledel közelében! Sajnálom, de nálunk ez mindennapos dolog, és még ha a konyhaasztal vagy a konyhapult tiltott terület is a számukra, azért a földön való fényképezésekkor testközelbe kerülnek az ebédünkkel, és csodás bundájukból az ételbe csempésznek 1-2 szálat nélkülözhetetlen fűszer gyanánt. - Bláááááhhhh...! - gondolhatják sokan. Mi azonban már rendkívül rutinosan, pókerarccal szabadítjuk meg nyelvünket az esetlegesen odatévedt „fűszeradománytól”.
Ez a főzelék azonban megúszta az utóízesítést, és helyette ezúttal érdekes háttérképpel lettem megajándékozva. Hadd mutassam be hát 4 cirkányunk egyikét, a valaha volt agresszor hölgyet, a félperzsa, lángosképű Kumpi nénit! A jövőben talán a többi szőrgombócunk is hasonló kedvességgel lep majd meg engem és a blog követőit.
Ja, el ne felejtsem: a főzelék nagyon jól sikerült, és az imádott karajnak hála dupla élvezetet nyújtott. :)
Nevezhetném Kumpi-főzeléknek is, ui. eme végtelenül egyszerű étek fotózásakor szeretett cicáink egyike, nevezetesen Kumpi – ki nevét, őrült költői magasságokban szárnyaló fantáziánknak köszönhetően, a krumpliról kapta az Úr 2001. esztendejében, - belegyalogolt a díszletbe és megörökíttetett.
Lehet kérem finnyogni, hogy mit keres egy macska emberi eledel közelében! Sajnálom, de nálunk ez mindennapos dolog, és még ha a konyhaasztal vagy a konyhapult tiltott terület is a számukra, azért a földön való fényképezésekkor testközelbe kerülnek az ebédünkkel, és csodás bundájukból az ételbe csempésznek 1-2 szálat nélkülözhetetlen fűszer gyanánt. - Bláááááhhhh...! - gondolhatják sokan. Mi azonban már rendkívül rutinosan, pókerarccal szabadítjuk meg nyelvünket az esetlegesen odatévedt „fűszeradománytól”.
Ez a főzelék azonban megúszta az utóízesítést, és helyette ezúttal érdekes háttérképpel lettem megajándékozva. Hadd mutassam be hát 4 cirkányunk egyikét, a valaha volt agresszor hölgyet, a félperzsa, lángosképű Kumpi nénit! A jövőben talán a többi szőrgombócunk is hasonló kedvességgel lep majd meg engem és a blog követőit.
Ja, el ne felejtsem: a főzelék nagyon jól sikerült, és az imádott karajnak hála dupla élvezetet nyújtott. :)
Hozzávalók 3 személyre:
Főzelékhez:
80 dkg krumpli (tisztítva mérve)
1 fej vöröshagyma
1 mk. pirospaprika
1 ek. mangalicazsír
1 tyúkhúsleves kocka
őrölt fehér bors
2 babérlevél
1 tk. majoránna
só
2 ek. tejföl
1 csapott ek. étkezési kukoricakeményítő
Feltéthez:
2 szelet sertéskaraj (ujjnyi vastag)
grillfűszer
finomliszt
1 ek. mangalicazsír
elkészítés:
- A felforrósított zsíron megdinszteljük a megtisztított, finomra vágott hagymát, majd levesszük a tűzről, és hozzákeverjük a pirospaprikát.
- A megpucolt, megmosott krumplit kb. 0,5 cm vastag karikákra szeljük, rátesszük a hagymára, megfűszerezzük, összeforgatjuk és felöntjük annyi vízzel (kb. 0,5 l), amennyi éppen, hogy csak ellepi.
- A megfőtt krumpli levéből kiveszünk egy keveset, elkeverjük a tejföllel, csomómentesre dolgozzuk benne a keményítőt, és besűrítjük a főzeléket. (Esetleg egy kis ecettel ízesíthetjük.) Összeforraljuk és melegen tartjuk.
- A húst 2 ív folpack között kiklopfoljuk, majd az így kapott, kb. 2 tenyérnyi szeleteket 4 darabra vágjuk. Beszórjuk a grillfűszerrel, 10 percig pihentetjük, majd kevés lisztbe forgatjuk, és a zsíron kisütjük. A főzelék mellé adjuk.
