Diós-csokoládéhabos szelet

 

 

 

Ezt a süteményt tizenegy évvel ezelőtt sütöttem meg először, és akkor annyira ízlett, hogy megígértem magamnak, hogy nem utoljára készítettem. Ehhez képest mégis jó sok idő eltelt, pedig hányszor újra akartam fotózni! Az eredeti recept egyébként anno a neten jött velem szembe, és nem tudtam neki ellenállni, pedig akkoriban még nem kedveltem a fehérjehabos sütiket. Azért esett mégis rá a választás, mert apukám épp akkor (2014 október elején) jelentkezett be látogatóba, és neki akartam kedvezni valamilyen hagyományosabb típusú sütivel, mivel ő szinte csak azokat kedvelte. Nem lőttem mellé, nagyon ízlett neki. :) A recepten persze már akkor is módosítottam egy kicsit: több tojásfehérjét és kevesebb csokit használtam, a tésztát pedig citromhéjjal ízesítettem. Az igazi plusz azonban Ápá sárgabaracklekvárja volt, amivel – saját ötlettől vezérelve – megkentem a tésztát, mielőtt a csokis dióhabot ráhalmoztam volna. Sajnos a sok évvel későbbi újrasütéshez ő már nem adhatott nekem lekvárt, de a Kutyafül anyukája főzte leki éppen annyira finom. :)
Ezt az igazán szeretni való süteményt csakis azért posztolom újraidőzítve (megtartva az eredeti bejegyzést), mert a maga egyszerűségében is méltó a közelgő ünnephez. Nem utolsósorban pedig nagyon könnyű elkészíteni, ami kifejezetten jól jön a karácsonyi nagy hajrában. ;)

 

Hozzávalók 30×20 cm-es tepsihez

a tésztához:
20 dkg finomliszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tk. (4 g) sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
kb. 3 ek. víz

a töltelékhez:
20 dkg darált dióbél
15 dkg étcsokoládé, reszelve
6 tojásból nyert fehérje
13 dkg porcukor
15 dkg kajszibaracklekvár

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sütőporral, sóval, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és kanalanként adagolva hozzá a kellő mennyiségű vizet, tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett munkalapon kissé kinyújtjuk, majd a nyújtófa segítségével a tepsibe fektetjük, és a kezünkkel vagy tésztanyújtó hengerrel tepsi méretűre egyengetjük. Villával több helyen megszurkáljuk, majd tepsistől nejlonzacskóba húzzuk, és 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A tojásfehérjét félig felverjük, majd kisebb adagokban hozzáadva a porcukrot, kemény habbá verjük. Végül óvatosan beleforgatjuk a reszelt csokoládéval kevert darált diót.
4. A lehűtött tésztát megkenjük baracklekvárral, ráhalmozzuk a csokoládés-diós fehérjehabot, és elsimítjuk.
5. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd rácsra tesszük. Még forrón tetszés szerinti méretűre felszeleteljük (a tetején lévő hab így nem törik össze), és a tepsiben hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:
Én 18 db 5×6,6 cm-es szeletre vágtam.

 

Ötlet: innen

Erzsi kocka

süti vs. Andrej Hermlin and his Swing Dance Orchestra

Húsvét óta nem posztoltam receptet, sőt a Kutyafül apukájának a szülinapjára, ill. a húsvétra sütött tortáról (blogbejegyzés híján) is mindössze egy-egy, házi használatú fotó készült. Nem is hiányzik annyira az édesség, ha meg igen, bekapok pár kocka étcsokit, és azzal elvagyok. Nemrégiben azonban megláttam a fb-on Marcsi barátnőm Erzsi kockáját, és úgy éreztem, nekem ez most kell. :D A most végül 2 hetet késett. A sütisütés reggelén még nagy volt bennem az elán, ami az aznap különösen hisztikrisztina Lysse cicánk közbenjárására aztán jócskán alábbhagyott – azt ui. nem a pórázos kerti sétára tartogattam. Mire végre lerendeztem a kisasszonyt, az arcomon morc ábrázat vert tanyát, és ezzel a fejjel nyújtottam és sütöttem ki a tésztalapokat, ill. kevertem be a krémet. A folytatás aztán az extra sétáltatás miatt újfent tolódott, így a sütemény betöltése is késett. Gyakorlatilag tokkal-vonóval együtt másfél napba telt elkészíteni az Erzsi kockát. :D
Látva a krémet, bevallom, nem sok bizalmat szavaztam annak, hogy jó lesz. Marcsinak még egy „shortot” is küldtem a krém állagáról, ahogyan az épp lefolyik a villáról, miközben lemondóan érdeklődöm, hogy „ennek ilyen hígnak kell lennie?” – Ott ögye mög a fene! – gondoltam magamban Tóth papa után szabadon, de végül a Limara -féle Kata szelet receptjében javasolt babapiskóta megmentette a napot: felszívta a fölösleges nedvességet. A betöltéskor ez azonban mégsem nyugtatott meg, így a csokibevonatba is beleleheltem egy adag pesszimizmust – bánatában le is folyt egy része. A totál káosz nap estéjét végül nem a sütievészet koronázta meg, hanem Andrej Hermlin fergeteges szving koncertje. Épp ez kellett a lelkemnek és az idegeimnek! :)
A süti másnapi felszeletelésekor ugyan kiderült, hogy az Erzsi kocka mégis kifejezetten jól sikerült, ennek ellenére be kell valljam, hogy bár finom, nem lettem a rajongója. A 25 éves (félig kenyai, Lengyel Tomi hasonmás) totál dilinyó David Hermliné annál inkább! :D

Hozzávalók:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
15 dkg porcukor
1 cs. sütőpor
egy csipet só
15 dkg vaj
3 tojássárgája
kb. 15 dkg tejföl (20% zsírtartalmú, nem folyós)

a töltelékhez:
egy tésztalap, összetördelve
1-1,5 dl forró tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dl rum
kb. 7 dkg sárgabaracklekvár
10 dkg vaj
13 dkg porcukor
3 dkg holland kakaópor
néhány babapiskóta (nálam 3 db; elhagyható)

a csokoládébevonathoz:
6 dkg cukor
1,5 dkg holland kakaópor
4 ek. víz
5 dkg vaj
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sóval, sütőporral vegyített lisztet összemorzsoljuk a hideg vajjal, hozzáadjuk a tojások sárgáját, és annyi tejfölt gyúrunk bele, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. A tésztából 3 téglatestet formázunk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
2. Egy tésztadarabot kb. 26×30 cm-esre kinyújtunk, a sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, és előmelegített sütőben megsütjük. A kisült lapot a sütőpapír segítségével áthúzzuk egy tortarácsra, kihúzzuk alóla a papírt, és így hagyjuk kihűlni. Így járunk el a többi tésztával is.
3. A töltelékhez az egyik tésztalapot összetördeljük. A vaníliás cukrot elkeverjük a felhevített tejben, a tésztamorzsára öntjük, majd hozzáadjuk a rumot, a baracklekvárt. Félretesszük hűlni.
4. A vajat a porcukorral kihabosítjuk, és előbb alaposan elkeverjük benne a kakaóport, majd beleforgatjuk a tejes-rumos tésztát és a babapiskótát.
5. Az egyik tésztalapon egyenletesen elosztjuk a tölteléket, majd befedjük a másik tésztalappal, és kissé lenyomkodjuk. Nejlonzacskóba húzva szobahőmérsékleten hagyjuk, amíg a bevonatot elkészítjük.
6. Ehhez a kakaóporral vegyített cukrot a vízzel gőz fölött addig melegítjük, amíg a cukor teljesen fel nem olvad. Elzárjuk alatta a lángot, beletesszük a puha vajat, az olajat, és alaposan elkeverjük benne. Addig hagyjuk hűlni, hogy egy kicsit meghúzzon, ezután bevonjuk vele a sütemény tetejét, és dermedésig hűtőben pihentetjük. Négyzet alakú szeletekre vágva kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül (középső sín)
sütési idő: kb. 12 perc/lap

Megjegyzés, tipp:

Én a Marcsinál javasolthoz képest egy picit kisebbre nyújtottam a tésztalapokat (28 helyett 26×30 cm-esre), és a csokibevonat mennyiségét is csökkentettem.
A forró tej helyett csak lekvárt is tehetünk a tésztába (a rum mellett, persze). Ez esetben a lekvárt ugyanúgy forrósítsuk fel, mint a tejet.

Diós kalács

...Veled, Ápá, de nélküled – advent 1. vasárnapjára és közelgő névnapodra

 

A gyász fura madár – mázsás súllyal nehezedik az ember vállára, gombócot rak a torkába, és szorítja a mellkasát. Aztán tovaszáll, majd orvul újra rátelepszik, hogy végül megint elröppenjen. Jön és megy, kiszámíthatatlanul.
Az én „madaram” nem várt módon jött, és 2 év után is gyakran telebeszéli a fejem, bepárásítja a szemem. Mégsem hessegetem el. Hagyom, maradjon, amíg akar. Hiszen Apa helyett van itt velem. Tanít: elfogadni, megbocsátani, tisztán szeretni. Egyszer biztos messze száll, és a részemmé válik, még ha teljesen el nem is tűnik a horizonton.

Négy éves koromban sok-sok kilométerrel messzebbre költöztél tőlem, de rendszeresen érkező levelek formájában jelen voltál, és attól kezdve, hogy én is megtanultam írni, hetente mentek a levelek oda-vissza. Időről időre találkoztunk: hol Te jöttél haza, hol én utaztam fel hozzád Budapestre, albérletről-albérletre, majd az új családodhoz Mátyásföldre, a 2. válásod után pedig a nehezen megszerzett saját lakásodba. A gyermek- és ifjúkori legtöbb világos emlékem rólad a Hernád utcai életedhez kötődik. Később már tisztán láttalak, sorjáztak a csalódások, és a kapcsolatunkban megmagyarázhatatlanul több nagy szünet vert éket közénk. Mindezek keserűvé, ambivalens kötődéssé változtatták a korábbi rajongást.
A pesti találkozásainkkor az ételeké és a szerencsejátéké volt a főszerep. A két dolog szoros összefüggésben állt egymással, mert a terülj-terülj asztalkámnak legtöbbször a pénznyeremény volt a feltétele. Ha ezt kipipálhattuk, akkor bevettük magunkat a Garay piacra, és telepakoltuk a szatyrot sertéshússal és -májjal, kólával, étcsokival, kávéval meg cigivel.
Túlbecéző szavakkal és magad készítette étkekkel fejezted ki a szeretetedet irántam, miközben a pesti tartózkodásaim alatt lóversenyre és lottózóba cipeltél, többnyire gyalog és metróval, néha busszal, villamossal. Gyerek-, majd kamasz fejjel a lovin nehéz volt végigvárni a 13. futamot, és az sem hozott lázba, ha ott Kutya bácsival (Raksányi Gellért), Jordán Tamással vagy épp Charlie anyukájával váltottál pár szót, miközben én a kezedet húzogattam. Mindig azért drukkoltam, hogy már a 2. futamkor megnyerjük az áhított mennyiségű „pézikét”, és mehessünk az állatkertbe, vidámparkba, beülni a rakétába; később pedig a Váczi utcai flangálás és a Vörösmarty cukiban való fagyizás vágya hajtott.
Egy emlékezetes alkalommal a zsebünkben mindössze 50 forinttal baktattunk ki a lovira, és az egyik futamban megtörtént a csoda: az én számaimat megjátszva, 1500 Ft hullott az ölünkbe. A szívedről nagy kő esett le, hisz’ pár napig megint volt mit ennünk. Ez az esemény aztán egy életen át emlegetett témává vált a számodra, az akkor nyertes számaimat pedig évekig játszottad.
Ám a pénztelenséged miatti létbizonytalanságod, az állandóság hiánya, gyermeki igényeim és vágyaim beteljesítésének folytonos meghiúsulása, és a káoszos környezet a pár napos pesti ottléteimkor persze hatással voltak rám – rövid idő múltán már a minden téren biztonságot jelentő Anya és az otthonom után sóvárogtam.
Mégis: a szavaid és kifejezésmódod, a humorod, nevetésed, cigi szagú kezed és borotvahab-illatod, szenvedélyességed, érzékeny lényed mindig vonzott.
A vállamon-mellkasomon-torkomban ücsörgő gyász-madár a jóra való emlékezést segíti, és ezzel együtt a hiányodat erősíti. Igazából mindig is hiányoztál – felismerten, de főleg tudat alatt. A mostani veszteség azonban minőségében egészen más. Mert, aki Te voltál, már NINCS! Már csak bennem vagy, és a verseidben, amelyek legtöbbjét csak most kezdem érteni. És persze ott, ahol nem érhetlek el abban a formában, ahogyan ebben az életben ismertelek. Ezt a nagy NINCS-et és ezzel egyidejűleg azt a más minőségű VAN-t nehéz felfogni, elfogadni.
Az általad elkészített ételek ízére, illatára erőteljesen emlékszem, a főzés köré épített misztikumra nem különben. A rántott máj, a rántott hús, a tiszai aprópecsenye, a szűzérme, a csirkepaprikás, a hagymás-borsos tört krumpli, az előző napról maradt májszeletekkel megpakolt zsíros kenyér, a „pácás” tészta, a Suppa Inglese, az „üres” kalács, és persze karácsonykor a diós és mákos kalács. Utóbbiak kapcsán sosem tudtad megjegyezni, hogy én csak a diósat szeretem.
A felsoroltak közül itt, a Sünisen látható a 7 évvel ezelőtti közös főzésünk eredménye, de a tiszai aprópecsenyét, a „pácás” tésztát és a Suppa Inglesét én is elkészítettem már. Most a diós kalácsod került sorra. A receptjét magaddal vitted a NINCS-be, nekem csak az ízemlék maradt, és a mozdulataid, ahogyan készítetted: a kalácstésztát fakanállal verted. „A kúúúrva életbe, már megint lapos lett!” – bosszankodtál gyakran a kisült kalács láttán. És néha bizony kicsit ropogott a cukor a töltelékben. Ennek ellenére a Te diós kalácsod, amikor szerencsére pont nem ropogott benne a cukor, világbajnok volt! Akkor lesz tökéletes az enyém is, ha lapos lesz? De azt azért csak nem hagyhatom, hogy ropogjon benne a cukor! ;)
Az évek alatt rám rakódott tapasztalatot hívtam hát segítségül, hogy a hibákat, amelyektől Te a kalácssütéskor mindig tartottál, kiküszöböljem. Ugyanakkor igyekeztem megtartani a jól ismert zamatot. Azt hiszem, az előbbi elvárásnak javarészt sikerült megfelelnem, és bár szerintem tényleg ízletes lett, ez mégis inkább egy „Gabikás” kalács. Talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen így mindketten benne vagyunk – összefonódva úgy, ahogyan réges-régen Te szorosan tartottál, amikor a nyakadba kapaszkodtam.

Hozzávalók 1 rúdhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
3 dkg porcukor
1 tojássárgája
1 mk. só
1,5 dkg vaj
1 ek. napraforgóolaj
1,3 dkg friss élesztő
kb. 1,3 dl tej

a töltelékhez:
15 dkg darált dióbél
5 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk. őrölt fahéj
4 dkg sárgabaracklekvár
0,8 dl víz
5 dkg mazsola+2-2 ek. rum és citromlé keveréke

a tetejére:
1 tojásfehérje
porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a szobahőmérsékletű lisztet tálba szitáljuk és belevegyítjük a porcukrot. Egy evőkanálnyi cukros lisztet átteszünk egy kis tálkába, belemorzsoljuk az élesztőt, csomómentesre keverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A többi langyos tejben elkeverjük a tojássárgáját, és a felfutott élesztővel, sóval együtt a cukros liszthez adjuk. Robotgéppel összeállítjuk a tésztát, majd 2 részletben beledagasztjuk a vajat és az olajat. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, huzatmentes helyen a kétszeresére kelesztjük.
3. A töltelékhez a cukrot a vízzel tejkiöntőbe tesszük, és 5 percig felforraljuk. A forró szirupot a vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, fahéjjal vegyített darált dióhoz öntjük, alaposan összekeverjük, majd beledolgozzuk a lekvárt és a rumot. Félretesszük hűlni.
4. A mazsolához a rumot a citromlével felhevítjük, és a mazsolára öntjük. Összekeverjük, majd befedjük folpackkal.
5. A megkelt tésztát liszttel hintett munkalapra tesszük, és 35×30 cm-es téglalapra kinyújtjuk. Elkenjük rajta a diómasszát, miközben körben egy ujjnyira szabadon hagyjuk a tésztát, majd rászórjuk a lecsepegtetett mazsolát. A két rövidebbik tésztaszélt a töltelékre hajtjuk, és a hosszabbik oldalánál fogva, nem túl szorosan feltekerjük. A rudat végül a tenyerünkkel szép egyenletesre formázzuk.
6. A kalácsot (hajtással lefelé) sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, a tetejét és az oldalát hústűvel/fogvájóval több helyen megszurkáljuk, és letakarva szobahőmérsékleten 30-40 percet kelesztjük.
7. A tetejét lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben megsütjük. Miután tortarácsra téve hagytuk kihűlni, felszeleteljük, és porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

Mivel ez kalács, nem bejgli, ezért a fent megadott töltelékmennyiség elegendő, de természetesen, mehet bele több is. ;)
A diómasszához először csak a fele mennyiségű lekvárt kevertem hozzá, de amikor kihűlt, úgy ítéltem meg, hogy mehet bele még egyszer annyi.
A töltelékhez vaníliás cukor helyett használhatunk vaníliaport, vaníliapasztát vagy -esszenciát.
A kisült és teljesen kihűlt kalácsot egyben hagyva vagy felszelve, nejlonzacskóba húzva lefagyaszthatjuk, majd a nejlonból kivéve és tortarácsra téve, szobahőmérsékleten hagyjuk kiengedni.

 

Bounty tarte

 

 

Nem gyakran fordul elő, hogy a délután kellős közepén nekifogok egy édességnek, de a reggeli fények most aranyat érnek, úgyhogy a fényképezés miatt így az ősz vége felé csakis előző nap süthetem meg a fotóalanyt, hogy másnap esélyem legyen gyorsan lencsevégre kapni. Főleg, ha a készítés okán nem akarok hajnal 3-kor kelni. És hát ugye akar a fene, bőven elég Trygi miatt kivánszorogni az éjszaka kellős közepén. :D
Nálam most a kókusz van soron, ezért rövid időn belül három édességet is készítettem vele, amelyeknek egytől egyig nagy sikerük volt. Ebből kettő linzertészta alappal készült, de nem csak küllemben van köztük különbség, hanem abban is, hogy az alábbi torta tésztájába mandula is került. E tény pedig mind ízében, mind omlósságban az előzőhöz képest kicsit mássá teszi a receptet. A töltelékről nem is beszélve, ami aztán végképp eltér a korábbi tartlettől.
A fenti magyarázkodásnak azért érzem szükségét, mert a linzertészta gyakori használata nálam biztosan szembetűnő. :D Akár zavarja ez a kedves olvasót, akár nem, a linzer a jövőben is visszatérő vendég lesz itt, tekintve hogy hatalmas kedvenc – kókusz- és csokikrémmel is. ;) Egyébként szerintem meglehetősen laktató, nekünk bőven elég volt belőle egy szelet.

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
10 dkg őrölt mandula (héjas)
12 dkg vaj
8 dkg cukor
1 nagy tojás fele
½ mk. sütőpor

a töltelékhez:
15 dkg kókuszreszelék
8 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
2 és ½ tojás
1 kis pohár (125 g) natúr joghurt
1 dl kókusztejszín (pl. Delcoco)
2 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
1 púpozott ek. (5 dkg) házi sárgabaracklekvár

a csokoládékrémhez és a díszítéshez:
12 dkg ét- és tejcsokoládé tetszés szerinti arányban (nálam 2/3-1/3)
porcukor ízlés szerint (elhagyható)
1,5 dl kókusztejszín
2 dkg pirított, aprított mandula
kókuszreszelék

elkészítés:

1. A tésztához az őrölt mandulával, cukorral, sütőporral vegyített lisztet összemorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal. A felvert tojást a közepébe öntjük, villával fokozatosan hozzádolgozzuk a morzsalékos lisztet, majd gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A lágy tésztát enyhén lisztezett sütőpapíron kb. 27 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, majd 20 percre hűtőbe tesszük.
3. A tésztával kibéleljük a piteformát, majd a tésztakosarat villával több helyen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva, további 20 percre visszatesszük a hűtőbe.
4. A töltelékhez a tojásokat összekeverjük a cukorral, a joghurttal, beleforgatjuk a pudingporral vegyített kókuszreszeléket, és hozzákeverjük a kókusztejszínt.
5. A tésztakosarat egyenletesen megkenjük a baracklekvárral, és rásimítjuk a kókuszkrémet. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
6. A mandulapelyhet zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk. Hűlni hagyjuk.
7. A csokoládékrémhez a kókusztejszínt kis lángon, kevergetve felhevítjük, a darabolt csokoládéra öntjük, és 1 perc elteltével alaposan összekeverjük. (Ha szükséges, ízlés szerinti mennyiségű porcukorral édesíthetjük.)
8. A csokikrémet a süteményre öntjük, körkörösen eloszlatjuk, majd a szélét körben megszórjuk pirított, aprított mandulával és kókuszreszelékkel. Hűtőbe tesszük dermedni, majd cikkekre vágjuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc

Megjegyzés, tipp:
Kókusztejszín helyett a kókuszkrémhez tejet, a csokoládékrémhez habtejszínt is használhatunk.

 

Diós-baracklekváros tartlet olasz habcsókkal

...boldog névnapot, Kutyinyek! ♥

 

 

Ez a szerintem/-tünk szuper finom, ízében a klasszikus diós rácsost idéző süti bő 2 éve várta, hogy megmutassa magát itt, de valahogy mindig megfeledkeztem róla. Eredetileg teljesen máshogy nézett ki: a pici korongokra szaggatott, és egy-egy pötty lekvárral ízesített kekszeken egyetlen nyomásnyi habcsók díszelgett. Bár a töltelékben akkor diónak nyoma sem volt, viszont kis cukimukin néztek ki azok az egyébként egyszerű, falatnyi sütik. Hogy még véletlenül se feledkezzem meg róluk, leírtam a receptet, és lőttem egy mobilos képet. Most jött el a pillanat, hogy megint elővegyem, és egyúttal kicsit le is poroljam a leírást, ui. azok után, hogy végre beszereztem jó pár darab tapadásmentes, kivehető aljú minipite sütőformát, a használatukhoz a Kutyinyek névnapja tökéletes alkalomnak bizonyult.
Mindenképp olyan édességet szántam neki, aminek minden elemét imádja. Mivel a korábban nem annyira kedvelt fehérjehabos süteményeket is örömmel megeszi egy ideje, ezért a habcsókos díszítést bátran használtam most is. :) A dió mint nagy kedvenc, a felturbózott recept részeként belekeverődött a szintén imádott házi baracklekvárba, ami tavaly óta várta, hogy végre felbontsam.
Izgultam, hogy jól vizsgázzanak a piteformák, és hogy az olasz habcsók így 2 évvel később se okozzon csalódást. A képeken látható eredmény is mutatja, hogy szerencsére nem jártam rosszul. :D Az örömömet pedig csak fokozta, hogy a Kutyánszki legszívesebben befalta volna az összes linzert. :)
A hab a tortán átvitt értelemben pedig az lett, hogy a fotózást nem kellett másnapig halasztanom, mert a kora esti órákban pont tökéletesek voltak a fények, így én a Kutyafül névnapjának előestéjén ezeket a békebeli hangulatú képeket kaptam jutalmul odafentről. :) (Ezennel is bocsesz, hogy a szokottnál most picit több fotó került a bejegyzésbe! :D)

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
10 dkg héjas őrölt mogyoró vagy mandula
8 dkg finomítatlan nádcukor (nem túl finomra darálva)
12 dkg vaj
2 tojássárgája
1 bio citrom reszelt héja
1 mk. sütőpor
egy kis csipet só

a töltelékhez:
25 dkg leturmixolt sárgabaracklekvár
1 dkg étkezési kukoricakeményítő
10 dkg pirított dió
kevés zsemlemorzsa a töltelék alá

az olasz habcsókhoz:
70 g tojásfehérje (2 tojásból)
14 dkg porcukor
40 g (3 ½ ek.) víz

elkészítés:

1. A tésztához az őrölt mogyoróval, cukorral, sóval, sütőporral vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, nem túl hideg vajjal, és a tojássárgákat is hozzáadva, sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A tésztából 8 gombócot formázunk, kissé ellapítjuk, és enyhén lisztezett munkalapon akkora körlapokra nyújtjuk, hogy ki tudjuk bélelni a (9 cm átmérőjű, kb. 2 cm magas, kivehető aljú) piteformákat. A széleket szépen eldolgozzuk, és tálcára rendezve, 1 órára hűtőbe tesszük.
3. A töltelékhez a diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, kihűtjük, majd késes aprítóban durvára daráljuk.
4. A leturmixolt lekvárt, ha szükséges, pici citromlével savanyítjuk, vagy épp porcukorral édesítjük, majd elveszünk belőle egy keveset, és csomómentesre keverjük a keményítővel. Hozzáadjuk a többi lekvárt, és beleforgatjuk a diót.
5. A lehűtött tésztakosarakat enyhén behintjük zsemlemorzsával, elosztjuk bennük a tölteléket, és a kis pitéket a 180°C-ra előmelegített sütőnek alulról a 2. rácsára téve, kb. 17 perc alatt világos színűre sütjük.
6. Eközben a habcsókhoz a tojásfehérjéből lágy habot verünk. A porcukorból és a vízből szirupot főzünk (110-118°C-osnak kell lennie).
7. Ha a szirup már elég forró, vékony sugárban, folyamatos keverés mellett rögtön a fehérjehabhoz csorgatjuk, miközben robotgéppel előbb közepes, majd magas fokozaton további néhány perc alatt habbá verjük.
8. A habot ezután csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük, és körben rózsákat nyomunk a töltelékre.
9. A rácsbetétet a piteformákkal visszatesszük a 120°C-os sütő felső harmadába, és további kb. 12 perc alatt megszárítjuk a fehérjehabot. A kész süteményeket tortarácsra szedjük, és karamellizálópisztollyal finoman megpörköljük a fehérjehabot. Végül megszórjuk kevés darált dióval. (Ha elég bátrak és ügyesek vagyunk, a sütiket még melegen óvatosan kiügyeskedjük a sütőformákból, és késsel alájuk nyúlva, letoljuk a forma aljáról.)

Megjegyzés, tipp:

A habcsókmassza eleinte túl hígnak tűnhet, de ha türelmesek vagyunk, szépen összeáll. Szaténfényű, selymes és teljesen homogén állagú lesz.
Az olasz habcsókkal éppen ezért szebben lehet dolgozni – igazi klasszikus csúcsos habot tudunk belőle kialakítani. A hagyományosan készített fehérjehabbal én ezt sosem tudtam elérni.

 

 

Isler ünnepi köntösben

 

 

Pontosan emlékszem, hogy utoljára 5 éve csináltam islert, mert ez volt a legelső alkalom, hogy 2017 tavaszán a Segítsüti csapatának tagjaként én is licitre bocsájthattam egy édes kreálmányomat. :) Sőt, igazából erre a versenyre sütöttem életemben először islert – akkor őrölt mandulával bolondítva. :D Aztán – 2-3 fajta, islerhez hasonlatos linzerkarika készítését leszámítva –, elfelejtődött a dolog. Most valahogy megkívántam. Ráadásul eszembe jutott, hogy Anya viszonylag gyakran szokott venni mini islereket a boltban, és gondoltam, ha már ennyire szereti, egyúttal őt is megörvendeztetem karácsonykor a házi változatával. Úgyhogy a próbasütés sikere után egyértelmű lett, hogy része lesz az ünnepi desszertkínálatnak. :) Hogy még szalonképesebb legyen, Eszterházy mintával díszítettem. Ennek kapcsán az a poén, hogy azok után, hogy én ezt így magamnak kitaláltam, pont szembe is jött velem néhány, ezzel a mintával csinosított isler fotója. :D Sebaj, van az úgy, hogy ugyanazt a dolgot többen is feltalálják! :D Ebben az ünnepi „ruhában” még ez az egyszerű sütemény is megállja a helyét a karácsonyi desszertek sorában. ;)

 

Hozzávalók 30 darabhoz:

30 dkg finomliszt
10 dkg dióbél
10 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 kis bionarancs reszelt héja
egy kis csipet só
20 dkg vaj
2 nagy tojássárgája
kb. 12 dkg házi baracklekvár (ha szükséges, botmixerrel pépesítjük)
23 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
2 ½ ek. napraforgóolaj
4 dkg fehér csokoládé
1 ek. habtejszín

elkészítés:

1. A diót zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk, hűlni hagyjuk, majd ledaráljuk.
2. A liszthez vegyítjük a darált diót, a porcukrot, sót, reszelt narancshéjat, és a tojások sárgáját is hozzáadva, gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
3. A tésztát félbevágjuk, mindkét darabot meggömbölygetjük, kissé ellapítjuk, és folpackba csomagoljuk 2 órára hűtőbe tesszük.
4. Az egyik lehűtött tésztát átgyúrjuk, lisztezett munkalapon kb. 3 mm vékony körlapra nyújtjuk, 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és a korongokat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. (A lehullott tésztadarabkákat gyors mozdulatokkal ismét összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk. Közben csak finoman lisztezzük!) Előmelegített sütőben megsütjük, majd a tepsit tortarácsra téve hagyjuk kihűlni a korongokat. A másik tésztával ugyanígy járunk el.
5. A kisült sütik felének lapos oldalára mokkáskanálnyi lekvárt pöttyintünk, és befedjük a sima lapocskákkal. Az islereket tálcára sorakoztatjuk, nejlonzacskóba húzzuk, és másnapig hagyjuk puhulni.
6. A feldarabolt fehér csokoládét a tejszínnel gőz fölött felolvasztjuk, és nejlonzacskóba kanalazzuk. Félretesszük.
7. Az ét- és a tejcsokoládé keverékét az olajjal gőz fölött felolvasztjuk. Egy islert villára ültetünk, kanállal rácsorgatjuk a csokoládét, és a kanalat körkörösen mozgatva, a csokit hagyjuk lefolyni a süti oldalain. Így vonjuk be a többit is.
8. Az olvasztott fehér csokoládét tartalmazó zacskó csücskén pici lyukat ejtünk, csigavonalat és/vagy csíkokat rajzolunk belőle a csokival bevont islerekre, majd egy fogvájó segítségével Eszterházy mintát rajzolunk rá. A sütiket tálcára sorakoztatjuk, és dermedésig hűtőbe tesszük. Fedeles dobozba szedjük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

Tipp:

Ha nincs kedvünk bíbelődni a díszítéssel, az islereket más módon is dekorálhatjuk. Néhány islert én is csak darált dióval hintettem meg, és a megmaradt olvasztott csokival becsíkoztam.
A bevonat lehet tisztán ét- vagy tejcsokis.

 

 

"Gesztenye"

 

 

 

Rákaptam a sütés nélküli édességekre, az ilyen bonbon jellegű izékre. Nem mintha némely sütit ne lehetne ugyanolyan gyorsan összedobni, mint egy sütés nélkül készíthető desszertet (pláne annak, aki nagy gyakorlattal rendelkezik a témában), de az embernek sokszor tényleg nincs kedve/ideje kivárni, hogy a kész tészta kihűljön, és esetenként még utána betöltse azt valamilyen krémmel. Arról nem is beszélve, hogy manapság olcsóbb is, ha nem kapcsoljuk be a sütőt.
Tény, hogy néha az is macerás tud lenni, amikor minden egyes kis bonbont meg kell mártani a csokiban, főleg ha az ember még nem találta ki, hogyan végezze ezt a műveletet úgy, hogy szép is legyen a végeredmény. Akkor bizony majdnem annyi ideig tart az egész procedúra, mintha legalábbis bekevert és kisütött volna egy egyszerű tésztát. Ilyen volt nekem elsőre ez az ál gesztenye is. A csokis mártogatással ui. annyit bíbelődtem, hogy közben lenőtt a hajtövem. Azzal a külalakkal nem dicsekedtem volna itt a blogon. :D De mivel nem olyan fából faragtak, aki hamar feladja, juszt is újra nekiveselkedtem másnap! Mert hogy egyébként nagyon ízlett nekünk ez a kamu gesztenye, és hipp-hopp elfogyott, szóval kellett megint az édesség. :D Második nekifutásra picit még javítottam a hozzávalók arányán, és miután kiokoskodtam a csokis mártóztatás mikéntjét – ilyen módon jelentősen lerövidítve a készítési időt –, a gesztenyére sokkal inkább hasonlító finomságot most már vígan fotózhattam. Kedves olvasóim, kéretik betartani a mártóztatásra vonatkozó javaslatot (alant, a 4. pontban), különben magatokkal toltok ki. ;)
Bocs, hogy a fotózáshoz nem tudtam gesztenyefalevelet biztosítani, csak platánt, de abból nagyon szívesen adok örökbe bárkinek, mert van belőle 10 vagonnyi. :D

Hozzávalók 19 darabhoz:

25 dkg cukrozott gesztenyepüré
8 dkg Butterkeks (vagy háztartási keksz)
1 csapott tk. őrölt fahéj
5 dkg házi sárgabaracklekvár
1 ek. barna rum
10 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A kekszet egy kis tálkába tördeljük, pohár aljával morzsalékosra nyomkodjuk és belevegyítjük az őrölt fahéjat. (Ha cukor- és egyéb aromáktól mentes masszánk van, akkor adjunk hozzá ízlés szerinti mennyiségű porcukrot is.)
2. A gesztenyemasszát villával áttörjük, hozzáadjuk a baracklekvárt, a rumot, kekszmorzsát, és jól összedolgozzuk.
3. A masszából 2 dkg-os golyókat gömbölygetünk és kissé ellapítjuk, hogy gesztenye formájuk legyen. Letakarva kb. 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. A kétféle csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, kicsit hűlni hagyjuk, majd megmártjuk benne a golyócskákat: egy golyót az olvasztott csoki közepébe teszünk, kanállal "körbelögyböljük" az oldalait, majd két villa segítségével kiemeljük a csokiból. A golyót óvatosan átbillentjük az egyik villára, és fogvájóval lehúzzuk az aljáról a csöpögő csokit. Sütőpapírral fedett deszkára helyezzük, majd a fogvájó segítségével letoljuk a villáról, és óvatosan kihúzzuk alóla. Így járunk el a többi golyóval is, és dermedésig hűtőbe tesszük.
5. A kész gesztenyéket tálkába/tányérra szedjük.

Megjegyzés:

Az általam használt gesztenyemassza (Finest Bakery, 72%-os – Aldi), a cukron és a vanílián kívül rum- és tejszín aromát tartalmazott. Tehát aki 100%-ban csak gesztenyéből lévő masszát használ, az keverjen hozzá több lekvárt, ill. egyéb folyadékot (rumot, tejszínt, és/vagy narancslevet).
A bevonáshoz én mindig az Aldiban kapható Bella – Zartbitter (ét), ill. a Vollmilch (tej) vastag táblás csokiját használom, mert szerintem mindkettő nagyon finom fajta csokoládé. Egyébként elegendő lenne 7-8 dkg csoki, de könnyebb megmártani egy kicsivel nagyobb mennyiségűben. A többit el lehet nyalogatni magában. :D
Ja, és a Butterkeks is Aldi-s. ;) Szerintem nyugodtan szponzorálhatnának. :D

 

 

Rákóczi túrós pitetorta

...avagy az álmok valóra válnak – II. és III. felvonás

Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy egy bizonyos dokumentumnak az igencsak sokára halasztódott aláírása jelentette az I. felvonást életünk legnagyobb álma megvalósulásának útján. Abból az alkalomból az ügyvédünknek sütöttem narancsos csokitortát, mi pedig a kedvenc éttermünkben ünnepeltük meg a nagy eseményt. Mindez január elején történt.
Két és fél héttel később pedig elérkeztünk egy újabb mérföldkőhöz, vagy inkább egyszerre kettőhöz is: egy várva várt határozat híre dobogtatta meg a szívünket. Legalábbis akkor még úgy tudtuk, hogy valóban egy időben lett meg mindkettő. Úgyhogy eme remek hír hallatán egyszerre kezdtek el potyogni a könnyeim, miközben percekig tartó vihorászásban törtem ki. Nem ám szimultán bipoláris epizód, hanem bizony színtiszta eufória volt ez, kérem szépen! :D
A felfokozott érzelmekből felocsúdva egyértelműen tudtam már akkor, hogy még azon a héten méltó módon, édességgel „koccintunk” az örömteli eseménysorozatra. Annál is inkább, mert röpke két nappal később ünnepeltük vadházasságunk 13. évfordulóját – a vigalomhoz pedig ugyebár elengedhetetlen valamiféle desszert. Mivel nemrég valahol szembejött velem a Rákóczi túrós piteformában sütött változata, én meg már jó ideje készültem rá, hogy linzertortaként is asztalra teszem, egyértelműnek látszott, hogy most már nem várhatok vele tovább. Amúgy is nagy túró-fanok lévén, mikor is együnk túrós sütit, ha nem pont ezekben a boldogságos napokban! :) A blogomon is megtalálható Rákóczi túrós süteményt és annak a tortásított változatát kicsit átdolgozva, a díszítés ötletét pedig a neten látott videóból kölcsönvéve készült el ez az isteni finom linzertora, ami – mint utóbb kiderült – csupán a második mérföldkő, ill. a kapcsolatunk megünneplésére jogosított fel bennünket (sosem derül ki, hol ment félre az infó), ui. a harmadikhoz végül is még egy héttel később, február 2-án érkeztünk el – valójában ez az utóbbi volt a legjelentősebb! :)
Kijelenthetem, hogy most már tényleg csak egy hangyabokányi hiányzik ahhoz, hogy ne csak álmodjuk, hanem végre éljük is az álmunkat. :)

 

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

a tésztához:
17 dkg fehér tönkölyliszt
8 dkg őrölt mandula
8 dkg finomítatlan nádcukor
12 dkg vaj
2 tojássárgája
1 bio citrom reszelt héja
1 mk. sütőpor
egy kis csipet só

a töltelékhez:
2 ek. leturmixolt sárgabaracklekvár
40 dkg túró
5 dkg tejföl
2 tojás
10 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 bio citrom reszelt héja
1 bio narancs reszelt héja
4 dkg bio tönkölybúzadara

a habcsókhoz:
2 tojásfehérje (kb. 70 g)
5 dkg porcukor

továbbá:
7 dkg leturmixolt sárgabaracklekvár
4 g étkezési kukoricakeményítő

elkészítés:

1. A tésztához a mandulaliszttel, cukorral, sóval, sütőporral, citromhéjjal vegyített lisztet elmorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal. A tojást a közepébe ütjük, felverjük, és gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett felületen 0,5 cm vastag, 27 cm-es körlapra nyújtjuk, kibéleljük vele a sütőformát, és a tészta alját villával több helyen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva, 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A lehűtött tésztakosarat kibéleljük sütőpapírral, megfelelő mérető kerek sütőtálat teszünk bele (helyette, klasszikus módon, sütőbabot is használhatunk) és 180°C-ra előmelegített sütő legalsó rácsán 10 perc alatt elősütjük.
4. Eközben a töltelékhez a tojássárgákat a nádporcukorral kihabosítjuk, hozzákeverjük a tejfölt, a citrushéjat, a szitán áttört túrót, a búzadarát, és beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
5. Az elősütött, még forró tésztakosarat mindenhol beecseteljük baracklekvárral, majd rákanalazzuk és elsimítjuk rajta a túrót. Ugyanazon a hőfokon, a sütő 2. rácsára téve, további kb. 30 percig sütjük.
6. Miközben a pite még sül, a habcsókhoz a tojásfehérjét a porcukorral kemény habbá verjük, majd csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük.
7. A süteményt kivesszük a sütőből, körben habcsókokat nyomunk a tetejére, a közepére baracklekvárt kanalazunk, majd visszatesszük a 120°C-os sütőbe, a középső rácsra, kb. 15 perce.
8. A kész süteményt tortarácsra tesszük, a habcsókokat flambírozópisztollyal megkaramellizáljuk, és így hagyjuk teljesen kihűlni.

Zserbó

 

 

 

A zserbó pontosan 3 éve az egyik kedvenc ünnepi süteményem. Azért csak ilyen rövid ideje, mert egyrészt a mi családunkban nem sütötte senki, ill. szinte soha nem volt részem abban, hogy igazán finomat egyek belőle. Mígnem tavaly szeptemberben megsütöttem életem első zserbóját. Annyira sikeres volt az az első alkalom, hogy adventkor már bátran újráztam. :) Az a bizonyos 2. sütés – amibe rendhagyó módon meggylekvár került – már a blogra is felkerült. Imádtuk! :D Egyértelmű volt, hogy a következő évben is asztalra kerül, de ezúttal a klasszikus változat. A korábbi recepten módosítva, sertészsír került bele. A tésztája különösen porhanyós és puha volt pihentetés nélkül is, nem is csoda, hogy a levágott tésztaszéleket egy ültő helyünkben már aznap be is pusziltuk. :D De ez bizony csak az újrázáskor derült ki, mert az elsőt elbazirgáltam: kissé nyers maradt a tészta. Úgyhogy nálam a zserbó egyúttal mumus is. A bibi három mozzanatnak volt köszönhető: mivel ugye a tészta javarészt zsírral készült, az emiatt porhanyósabb állaghoz túl soknak bizonyult a lekvár, plusz a sütési idővel sem kellett volna machinálni – a rétegek eláztak. Bizony van az úgy, hogy az ember jót akar, és igazán omlós sütit szeretne, amihez a tölteléket is gazdagabban méri. :D A két előbbi talán nem is okozott volna problémát, ha a sütési hőfokba nem nyúlok bele, vagy ha már igen, akkor legalább tovább sütöm. Idén már nem mertem kockáztatni, ezért hogy ne valljak szégyent, úgy döntöttem, éppen úgy vajjal készítem a zserbót, ahogy legelőször, 3 évvel ezelőtt, és a hozzávalók mennyiségén sem változtatok számottevően. Nem beszélve a sütési időről. :D
Időközben persze több receptet is elolvastam, és az egyiknél feltűnt egy apró mozzanat, ami felkeltette az érdeklődésemet. (Na bumm, mégis kockáztattam! :D) A meggylekváros és az azóta törölt, sertészsírral készült zserbóm tésztájától ez a recept annyiban tér el, hogy az eleve picit szűkebben mért élesztőt nem futtattam fel, ill. tej vagy tej+tejföl helyett kizárólag tejfölt használtam.
Amikor a süti kijött a sütőből, még egykedvűen szemléltem, felkészülve arra, hogy megint elbaltázódott. Kissé le is pöttyentem, mert túl laposnak láttam. Amikor azonban felszelésre került a sor, virágba borult a kedvem, mert ez a zserbó bizony mind látványra, mind ízre – a saját megítélésem szerint is – igen jóra sikeredett. Pihentetés nélkül is kellően puha. Az biztos, hogy jövőre nem változtatok semmin, mert számomra így az igazi ez a klasszikus sütemény.

Hozzávalók 32x26 cm-es tepsihez vagy sütőkerethez:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj
7 dkg porcukor
½ mk. só
10-12 dkg zsíros tejföl
2 tojássárgája
1,5 dkg friss élesztő

a töltelékhez:
60 dkg házi sárgabaracklekvár
30 dkg darált dióbél
20 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
1 kezeletlen citrom reszelt héja

a mázhoz:
20 dkg étcsokoládé (45% kakaótartalmú)
1 ½ ek. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tálba szitált lisztet elvegyítjük a sóval, összemorzsoljuk a felkockázott, nem túl hideg vajjal, és hozzákeverjük a porcukrot.
2. A vajas liszt közepébe tesszük a tejfölt, belemorzsoljuk az élesztőt, és a tojássárgákat is hozzáadva, csomómentesre keverjük. Tésztává gyúrjuk (nem dagasztjuk, nem lisztezzük!) – ha túl kemény, adhatunk még hozzá egy kis tejfölt –, majd letakarva, huzatmentes helyen 30-60 percet pihentetjük.
3. Ez idő alatt a töltelékhez a darált diót összekeverjük a kétféle porcukorral, a reszelt citromhéjjal, és három adagra osztjuk. Kimérjük (és szükség esetén botmixerrel pépesítjük), majd háromfelé vesszük a lekvárt.
4. A megkelt tésztából 4 gombócot formázunk, és liszttel hintett munkalapon egymás után tepsi méretű téglalapokra nyújtjuk. (Nem baj, ha csak 32×22 cm-esre tudjuk kinyújtani, néha nekem sem megy nagyobbra.😆)
5. Az első lapot a sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, megkenjük a lekvár 1/3-ával, rászórjuk a cukros dió harmadrészét, kicsit lenyomkodjuk és befedjük a második tésztalappal. Így járunk el a többi tésztával és töltelékkel is.
6. A betöltött tésztalapokat hústűvel/hurkapálcával több helyen az aljáig átszúrjuk, majd letakarva, meleg helyen 30 perc alatt megkelesztjük.
7. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd 10 perc elteltével óvatosan átfordítjuk egy vágódeszkára, hogy a sima alja legyen felül. Levesszük róla a sütőpapírt, és így hagyjuk teljesen kihűlni. A sütemény széleit egyenesre vágjuk.
8. A mázhoz a csokoládét az olajjal gőz fölött felolvasztjuk – 2 evőkanálnyit félreteszünk belőle –, és egyenletesen eloszlatjuk a sütemény tetején. Hűvös helyen dermedni hagyjuk, majd a félretett csokival körkörös mintát rajzolunk a félig megszáradt csokoládéra. Ismét száradni hagyjuk.
9. A zserbót vágódeszkástól nejlonzacskóba húzzuk, hűvös helyen/hűtőben néhány órát vagy egy éjszakát pihentetjük. Tetszés szerinti nagyságú és formájú szeletekre vágjuk. (Én a fenti tepsiméretet alapul véve, hosszában 3 sávra vágtam a sütit, majd 2,5 cm széles szeletekre szeltem. Hűvös helyen 1 hétig is eláll.)

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: 40-45 perc

Megjegyzés, tipp:

Én nem szeretem, ha a lekvár egyöntetűen édes ízű vagy túl édes, szerintem savanykásan a legfinomabb. A zserbó is akkor lesz igazán ízletes, ha a lekvárunk egyszerre édes és savanykás. Ha mégsem ilyen, akkor a felhasználandó mennyiséghez adjunk hozzá ízlés szerinti mennyiségű citromlevet, és főzzük fel. A kihűlt lekvárt kenjük a tésztára.
A tésztát nem könnyű tepsi méretűre kinyújtani, de kellő gyakorlattal és/vagy egy kis ügyeskedéssel menni fog. Az a titok, hogy nyújtás közben a kezünkkel is formázni kell a tésztát, hogy a széle ne repedezzen, ill. nem árt, ha van tészta nyújtó hengerünk, amivel a sarkoknál is viszonylag szögletesre lehet alakítani. Sőt, így a legelső lap esetében könnyen a tepsibe igazíthatjuk a tésztát.
Tapasztalatom szerint érdemes előbb a hosszabbik oldalát majdnem a kellő hosszúságúra kinyújtani, és utána, ill. menet közben apránként a szélességét.
Készíthetjük úgy is, hogy minden lapot kinyújtunk (letakarjuk, hogy ne száradjanak ki), és csak ezután végezzük el a betöltést.
A sütőkeret nagyon jó találmány, segít a méretezésben is, és bőven elég, ha utólag keretezzük be vele a betöltött tésztát. ;)
A készítésről itt láthatod a fázisképeket.

Diós-csokoládéhabos crostata

Megint süti, pedig még csak kedd van. :D Igazából azért, mert ez egy szülinapi torta. Az enyém. :) És nem éppen a hagyományos fajtából. Úgy értem, születésnapra nem jellemző, hogy valakinek ilyen típusú tortája legyen, de én most ezt kívántam meg. Hiszen nagy kedvencem a linzertészta, és bár kakaós ízesítésű linzert pitesütőformában még sosem sütöttem, csak keksznek, pont most láttam elérkezettnek az időt. :D Maga a tészta sem a jól bevált recept szerinti – ez több tojást tartalmaz, és a tetejébe még más készítési technikát is alkalmaztam. Aggódtam is, hogy kemény lesz, ezért rendeztem egy próbasütést. Igaz, az világos tészta volt, és lekváros, de tesztnek megfelelt. :) Szerencsére még a sütőpor véletlenül történő kihagyásával is jó lett az eredmény. :) Aprósütinek mégsem javaslom ezt a sok tojásos változatot, mert ahhoz valóban egy kicsit ropogósabb ez a tészta. Kipróbáltam. ;) (Igaz, a nejlonzacsis tárolás után azért egész kellemes lett.) Ellenben linzertortának tökéletes, és néhanapján amúgy sem árt elhagyni a komfortzónát, és eltérni a jól bevált módszerektől. :D Különben sosem derül ki, hogy máshogy is jól működhetnek a dolgok. ;)
Egy cseppet sem bántam meg, hogy ezúttal nem habos, krémes tortát sütöttem magamnak. :) 

Kutyafül, köszönöm neked, hogy bearanyoztad a napomat!

♥

 

Hozzávalók 24 cm-es pitesütőformához:

Tésztához:
20 dkg kristálycukor
16 dkg vaj
28,5 dkg finomliszt
1,5 dkg holland kakaópor
1 tojás
2 tojássárgája
4 g sütőpor

Töltelékhez:
10 dkg kajszibaracklekvár
3 tojásfehérje
4-5 dkg porcukor
12 dkg dióbél
10 dkg étcsokoládé (40-50%-os)
egy csipet só

elkészítés:

1. A tésztához a puha vajat a cukorral kihabosítjuk, hozzákeverjük a felvert tojást, a tojássárgákat, és beledolgozzuk a kakaóporral, sütőporral vegyített lisztet. Folpackba csomagolva, 1 órát hűtőben pihentetjük.
2. A töltelékhez a diót késes aprítóval durvára daráljuk. A csokoládét nagy lyukú reszelőn lereszeljük, és a dióhoz vegyítjük. A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük és hozzáforgatjuk a diós keveréket.
3. A lehűtött tésztát lisztezett átgyúrjuk, majd enyhén lisztezett felületen 4 mm vastagságú körlapra nyújtjuk. A nyújtófa segítségével a sütőformába illesztjük, és a felületét villával több helyen megszurkáljuk. Megkenjük (botmixerrel pürésített) baracklekvárral, és 20 percre visszatesszük a hűtőbe.
4. A lehulló tésztadarabokat újra begyúrjuk, és a pitesütőformánál nagyobb, téglalap alakú lapra nyújtjuk. A nyújtás közben lággyá vált tésztát tálcára téve lehűtjük.
5. A csokis-diós habot a lekvárra simítjuk. A kinyújtott tésztát 9 db kb. 1 cm széles sávra vágjuk, és átlósan berácsozzuk velük a tölteléket. A túllógó végeket levágjuk.
6. A süteményt előmelegített sütőben készre sütjük, majd tortarácsra tesszük, és még melegen felszeleteljük (a tetején lévő hab így nem törik össze). A formában hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc