Ennek a tekercsnek az első változatát 10 éve sütöttem meg egy örömteli nap megünneplésére. Ezen a sörkorcsolyán kívül finom ebéddel és süteménnyel is készültem. Igaz, a tekercs inkább pezsgőkorcsolya volt, ui. mi akkor pezsgővel öblítettük le a finom falatokat. Hiszen méltó módon akartunk koccintani arra, hogy a társasházi mikrokörnyezetünk 2015. július 19-től sokkal csendesebb lett, újra virulhatott (a szomszéd által utált) trombitafolyondár, és a madarak is szebben daloltak. Mi pedig – a zajok megszűnésével – végre megnyugodhattunk, legalábbis egy kis időre.
A tekercset egyébként egy kártyás receptfüzetben találtam, és bár a képen az látszódott, hogy sajt is van benne, a leírásban ez a hozzávaló mégsem szerepelt. Ellenben volt benne jó sok élesztő, valamint tejpor+víz. A két utóbbit én az első sütésnél tejjel helyettesítettem, valamint csökkentettem az élesztő mennyiségét, és nem spóroltam ki a sajtot. Viszont a leíráshoz hűen nem zártam le a végeket. Ennek folyományaként sütés közben kibugyogott a sajt, amit utólag késsel visszatömködtem a lyukba. :D
Most, 10 évvel később már a tejet is lecseréltem joghurt és víz keverékére, a tésztát fűszerekkel ízesítettem, továbbá kevesebb tojás került bele, hogy maradjon a kenéshez is. A sajtról azonban nem akartam lemondani, ezért inkább lezártam a végeket, nehogy kiszökjön az a kis huncut, mint annak idején. Sajnos még így is csúfos vége lett! A sajt juszt is kíváncsi volt a külvilágra: utat tört magának ott, ahol csak tudott. Így oda lett a szép külalak!
A malőr sokszorosan rosszul esett, mert egyrészt 28-szor tekercselni sokáig tartott, másrészt csorbát szenvedett a megszokott jó minőség, nem beszélve az újrafotózás lehetőségének elvesztéséről. Legszívesebben a kukába vágtam volna az egészet, de ilyet csak a legvégső esetben csinálok. Szerencsére minden csúfsága ellenére finom volt, így nem veszett kárba a drága alapanyag.
Később újra megsütöttem friss élesztővel és jóval kevésbé olvadékony fetával. Láss csodát, végre olyan lett, amilyennek elképzeltem: illatos, ruganyos, szemrevaló és ízletes! :)
Bevallom, másodjára csak fele adagot sütöttem, 14-szer is épp elég volt nyújtogatni és tekercselni. :D
A tekercset egyébként egy kártyás receptfüzetben találtam, és bár a képen az látszódott, hogy sajt is van benne, a leírásban ez a hozzávaló mégsem szerepelt. Ellenben volt benne jó sok élesztő, valamint tejpor+víz. A két utóbbit én az első sütésnél tejjel helyettesítettem, valamint csökkentettem az élesztő mennyiségét, és nem spóroltam ki a sajtot. Viszont a leíráshoz hűen nem zártam le a végeket. Ennek folyományaként sütés közben kibugyogott a sajt, amit utólag késsel visszatömködtem a lyukba. :D
Most, 10 évvel később már a tejet is lecseréltem joghurt és víz keverékére, a tésztát fűszerekkel ízesítettem, továbbá kevesebb tojás került bele, hogy maradjon a kenéshez is. A sajtról azonban nem akartam lemondani, ezért inkább lezártam a végeket, nehogy kiszökjön az a kis huncut, mint annak idején. Sajnos még így is csúfos vége lett! A sajt juszt is kíváncsi volt a külvilágra: utat tört magának ott, ahol csak tudott. Így oda lett a szép külalak!
A malőr sokszorosan rosszul esett, mert egyrészt 28-szor tekercselni sokáig tartott, másrészt csorbát szenvedett a megszokott jó minőség, nem beszélve az újrafotózás lehetőségének elvesztéséről. Legszívesebben a kukába vágtam volna az egészet, de ilyet csak a legvégső esetben csinálok. Szerencsére minden csúfsága ellenére finom volt, így nem veszett kárba a drága alapanyag.
Később újra megsütöttem friss élesztővel és jóval kevésbé olvadékony fetával. Láss csodát, végre olyan lett, amilyennek elképzeltem: illatos, ruganyos, szemrevaló és ízletes! :)
Bevallom, másodjára csak fele adagot sütöttem, 14-szer is épp elég volt nyújtogatni és tekercselni. :D
Hozzávalók 28 darabhoz:
50 dkg finomliszt
4 dkg cukor
1 púpozott ek. morzsolt oregánó
2 ek. fokhagyma granulátum
1 csapott ek. só
3 dkg mangalica- vagy kókuszzsír, esetleg 3 ek. olívaolaj
2 dkg friss élesztő
1 nagy tojás
10 dkg görög vagy natúr joghurt
kb. 1,5 dl víz
28 szelet (2 tálca) sertés szendvicssonka
kb. 20 dkg feta sajt
szezámmag a forgatáshoz
elkészítés:
- A joghurtot a vízzel meglangyosítjuk, és csomómentesre keverjük benne az élesztőt egy kevés liszttel, egy csipet cukorral. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
- A cukrot, a sót és a fűszereket a többi lisztbe vegyítjük, hozzáadjuk a zsírt, az élesztős-joghurtos vizet, a felvert tojás felét, és robotgéppel megdagasztjuk. Cipóvá formázva a kizsírozott tálba tesszük, és huzatmentes helyen, letakarva megkelesztjük.
- A megkelt tésztából 28 gombóckát gömbölygetünk, és lisztezett munkalapon 10 percet letakarva pihentetjük.
- A sonkaszeleteket hosszában félbevágjuk, és párosával egymásra fektetjük. A fetát villával összetörjük.
- Egy gombóckát enyhén lisztezett munkalapon (kb. 13 cm hosszú, 6-7 cm széles) ovális lapra nyújtjuk, és a túlsó végét szögletesebbre kihúzzuk.
- Ráfektetjük a dupla sonkaszeletet, rászórunk egy kis adag fetát, lenyomkodjuk, majd feltekerjük a tésztát. A hajtást (és amennyiben egyéb sajt van benne, akkor a végeket is) összecsippentgetjük, majd hajtással lefelé kicsit lenyomjuk a tekercset.
- A tetejét lekenjük az 1 evőkanál tejjel szaporított, felvert tojás másik felével, szezámmagba mártjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Így járunk el a többi tésztával is, és letakarva megkelesztjük.
- A tekercseket előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, majd rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc
Megjegyzés:
Tehetünk bele Cheddart, ementálit vagy füstölt sajtot; ezekből kb. 20 dekára lesz szükség.
