2016. június 29., szerda

III. A természet lágy ölén és a betondzsungel közepén



Miután harmadnap is elköltöttük a csupán kávéból, narancsléből és vajas pirítósból álló reggelinket, és felvérteztük magunkat egy nagy adag kitartással, ill. azt a hamis infót küldtük az agyunknak, hogy odakint hűvös van, négyesben nekiindultunk az aznapi első programunknak. A cél a Lake Gardens területén lévő természeti látványosságok egyike, a madárpark (KL Bird Park) volt.

Az utunk az 1963-65 között épült, impozáns méretű Nemzeti Mecset (Masjid Negara) előtt vitt el, ahol péntek lévén tilos volt fotózni, és ha akartunk volna, ezen a napon nem is mehettünk volna be. A 73 méter magas minaret melletti épületrész egy félig összecsukott esernyőre emlékeztet, és maga a mecset a modern iszlám építészetnek állítólag az egyik legszebb példája. Azért írom, hogy állítólag, mert a mi megítélésünk szerint – talán éppen a modernsége miatt is – nem valami tetszetős. Építészetileg a Mekkában lévő Nagy Mecset ihlette. Nagymecsetnek vagy más néven dzsáminak számít, és innen naponta 7-szer hallható a müezzin imára hívó éneke. Egyébként érdekes élmény volt minden reggel erre a hangra ébredni.


 
távolban a kék tetejű Nemzeti Mecset



A mecset mögötti területen már javában pakolták ki finomságaikat az árusok, bár valószínűleg ez még nem a Ramadán miatti készülődés lehetett, ui. azt idén június 6-a és július 5-e között ünneplik, és aznap viszont még csak június 3-a volt, hanem nyilván csak a pénteknek volt köszönhető.

 












Bár a Hotel Geo-tól (vagy egy még ismertebb ponttól, a főpályaudvartól) a madárparkig vezető út egyáltalán nem mondható hosszúnak, hiszen mindössze kb. 15 perc sétára van, de amikor az ember először megy végig rajta, pláne tikkasztó melegben, akkor bizony mégsem tűnik rövidnek. Természetesen a hotel elől induló taxik valamelyikével is el lehet jutni ide.

A parkban szerencsére kicsit megfeledkezhettünk a klímáról, hiszen végre természetközeli élményben volt részünk.
A város 60 hektáros zöldterületén kialakított, kb. 8,5 hektár alapterületű, a fák koronáján hálóval fedett, 1991 óta működő madárröptető a világon a legnagyobb. A 4 részből álló parkban 200 madárfaj kb. 3000 egyedét csodálhatjuk meg. Láthatunk itt flamingókat, íbiszeket, szarvascsőrű madarakat, papagájokat, kakadukat, vízityúkokat, gólyákat, pávákat, fácánokat, kacsákat, galambokat és különböző ragadozó madarakat. Az itt élő madarak közül sok Malajziában is honos, a többiek viszont elsősorban Ázsia más területeiről, illetve Dél-Amerikából érkeztek.
A madarak többsége a lehető legtermészetesebb körülmények között él, és ami a legfontosabb, viszonylag szabadon repülhet a fák között. Ennek köszönhetően természetes módon szaporodhatnak. Ennek pedig csak örülni lehet, mi legalábbis így éreztünk.
Jópofa élmény volt közöttük sétálni, látni, ahogy rohannak a halakkal megrakott talicskát toló dolgozó után.
Az etetések idejét táblákon jelzik, ill. lehetőség van papagájokkal, kakadukkal való fényképezkedésre, valamint különböző showműsorokkal szórakoztatják az ide látogatókat.


 
rózsás tantalusz







pásztorgém



balra: pompás koronásgalamb, kétszínű gyümölcsgalambok
jobbra: páva
















kétszínű gyümölcsgalambok






Az én kedvencem a gólyafélék családjába tartozó rózsás tantalusz volt, és kíváncsi, ám kissé félénk, közben pedig vicces pofijának köszönhetően nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Csak akkor szeppentem meg kissé, amikor az egyik példány a csőrével megkopogtatta a fejemet. :D Na jó, inkább erőteljesen rákoppintott, mert szerinte túlságosan is belemásztam az intim szférájába. :D
Különleges látványt nyújtottak a dróthálóval borított fák is – elképesztő teljesítmény lehetett felhelyezni ezeket olyan magasra. A növényzet lélegzetelállító, és a közelségük már nagyon hiányzott a sok toronyház és az egyéb városi épületek után. A harsogó zöld színben pompázó erdő valóban felemelő látványt nyújt, ugyanakkor csak még inkább növeli a kontrasztot a csupán 1857-ben alapított főváros mai betondzsungele és az ónbányászat miatt javarészt kiirtott természeti környezet között.


 
























pelikán



rózsás flamingók















pompás (háromszínű) fényseregély







pompás (legyezős) koronásgalamb, a galambok királynője






























Miután körbesétáltuk a madárparkot, a Kutyinyekkel úgy döntöttünk, semmiképp sem hagyunk ki egy másik természeti néznivalót, a közeli pillangóparkot (KL Butterfly Park). Úgyhogy ezen a ponton szétvált a társaság, és a barátaink más program után néztek.
A pillangópark honlapja egyébként a világ legnagyobb ilyen típusú parkjának hirdeti magát, sőt a egyes források is kb. 7500 m²-esnek írják, de a valóságban közel sem tűnt annyinak – jó, ha max. 4000 m² alapterületű volt az előtérrel, a szuvenírbolttal, a múzeummal és a pillangóparkkal együtt. De nem a valós méret a lényeg, hanem a pillangók, amelyek közül 120 fajból több, mint 6000 látható itt. Sajnos ottjártunkkor éppen a lényeg maradt el, mert a lepkék nagy része nyilván éppen a levelek alatt pihente ki a virágból való nektár kiszivornyázásának fáradalmait, úgyhogy csak alig néhány példányt csodálhattunk meg. A Mainau-i élményekhez képest, amikor is a körülöttünk repkedő pillangóknak köszönhetően szinte a Paradicsomban éreztük magunkat, most inkább csak a lepkék utáni keresgéléssel töltöttük az időt. Ettől függetlenül 1 órát sétafikáltunk itt, hiszen a 15000 darab növény, ill. a rovarmúzeum is éppen elég érdekes látnivalót nyújtott.

 






















Common Birdwing (Troides helena)









Rajah Brook's Birdwing (Trogonoptera brookiana)






























a Blue Jay (Graphium evemon eventus) egy halott példánya








Ezek után visszasétáltunk a hotelhoz, majd a szokásos vízvásárlást és egy kis felfrissülést követően ismét négyesben és gyalog keltünk útra a város talán leghíresebb látnivalójához a KLCC Twin Towershez, azaz a Petronas-tornyokhoz.


 







A 452 m magas, 88 emeletes ikertornyokat a Petronas kőolajtársaság építtette 1996-1998 között, és 2003-ig ez számított a világ legmagasabb épületének. Ezt a titulust azonban bizonyos szempontok szerint mégis vitathatónak ítélték.
A koncepció az volt, hogy egy monumentális épület megalkotásával Kuala Lumpur kereskedelmi és kulturális fővárosként való kiválóságát sugározzák.
Az amerikai Cesar Pelli építész által tervezett tornyok a modern iszlám építészet jegyében készültek, és megtestesítik mindazon eszmerendszert, amit az építtetők sugározni kívántak. Ez sikerült is, hiszen ez az elegáns méretekkel rendelkező, karcsú ikertorony hamar népszerű lett, és szakmailag is elismerik.
A 395 ezer m² alapterületű tornyok felfelé egyre kisebb kerületű szintjei 8 ágú csillag alakúak, amikben visszaköszön a hagyományos iszlám motívum. Az összesen 32 ezer ablakkal rendelkező tornyokat 172 méter magasságban (kb. a teljes magassága felénél) egy kétszintes acélhíd, az 58 m hosszú Skybridge köti össze, amely a turisták számára is látogatható. Természetesen az épületbe való bejutás pénzbe kerül, de korlátozott számban ingyenes belépőjegyeket is kínálnak, amiket naponta 8:30-kor kezdenek kiosztani.
A Petronas-tornyok az Arany Háromszög elnevezésű negyedben állnak, és divatos kávézók, elegáns bárok, szórakozóhelyek, modern épületek, bankok, hatalmas bevásárlóközpontok, szórakoztató plázák övezik. Maguk a tornyok is otthont adnak több bevásárló- és szórakoztató központnak, a "Petrosains" természettudományi múzeumnak, a Malaysiai Filharmonikusok koncerttermének. A számtalan irodán túl még mecset is található benne, ill. képzőműveszeti galériát is kialakítottak az épületben. Az I. torony azonban teljes egészében a Petronas cég irodáinak ad helyet.
A Petronashoz kötődik egy sporttörténelmi momentum is – a bázisugrás királya, Felix Baumgartner a Föld akkoriban legmagasabbnak tartott épületéről végrehajtott ugrás rekordját köszönheti a tornyoknak.


 














































Az tornyok a modern épületek között a mi megítélésünk szerint is szépnek mondhatóak, különleges látványt nyújtanak annak köszönhetően, hogy fémből készültek, ezüstös színűek, sőt szerintem picit olyanok, mint két, egymás mellé állított kukoricacső. A mellettük álló épületek illeszkednek hozzájuk, tehát az összkép is szép a maga modernségében. Az előtte elterülő park a szökőkúttal ellensúlyozza a sok fémet, üveget és betont, és még messzebb sétálva a zöld terület és a további tavacskák is kellemes látványt nyújtanak a bennük lévő, fémből készült bálna- és delfinszobrokkal.
A hídra felsétálva további fotópont következik, és innen is klassz képek készíthetőek.
Itt már világosan látszott, hogy aznap nem kerül el bennünket az eső, de még egy kis fényképezkedést azért megkockáztattunk a híd mögötti területen is. Az ég ekkor úgy döntött, hogy leszakad, és be kellett húzódnunk az egyik nyilvános wc-be. Mivel nem tudhattuk, mikor áll el az eső, a nálunk lévő 2 ernyőn megosztozva, gyors léptekkel megindultunk visszafelé, és újra a két torony előtt lévő plázában találtuk magunkat, ám ezúttal csurom vizesen. Megindultunk kifelé, és hamar az esőben taxira váró tömeg részei lettünk. Semmi kedvünk nem volt, és értelmetlennek is látszott, hogy gyalog induljunk vissza a hotelhoz, ezért úgy döntöttünk, fogunk egy taxit. Sikerült kipécézni egy éppen szolgálaton kívül lévő sofőrt, aki mint utóbb kiderült, nem éppen olcsó fuvardíjat számolt föl. Az árnak akkor még nagyon örültünk, mert a fejenkénti kb. 1700 Ft-ra átszámított viteldíjat egyáltalán nem éreztük soknak ahhoz képest, hogy a világ másik felén voltunk. Később persze megtudtuk, hogy az ottani taxiárakhoz képest ez nagyon is drágának számított még menetidőn kívül is, de az ottaniak elmondása szerint az indiai sofőröktől nem is várhatunk mást. Sebaj, legalább száraz lábbal hazajutottunk és közben nevettünk egy jót! :)

Az esti fényben pompázó tornyokról a barátaink készítettek fotókat egy későbbi alkalommal.

 













Aznap este kiéhezve érkeztünk meg a hotel elé, ahol kedves útitársaink újfent elvegyültek a Central Market forgatagában, mi pedig szörnyű szentségtörést követtünk el azzal, hogy beültünk a hotel aljában működő Texas Chicken ízetlen hamburgert kínáló éttermébe. Akkor még nem tudtuk, hogy a Kasturi Walk sétálóutca elején lévő indiai étterem micsoda finomságokat kínál, sőt magát az éttermet sem fedeztük még fel.