Fogyókúrázunk... Nagy sóhaj. :D Igen, sóhajtozom, mert szinte a nullára kellett redukálnom a kenyérfogyasztást, ui. én is, mint olyan sokan mások, a kelt tésztától hízom. A macska rúgja meg – hát nem pont azok a kedvenceim!?! De nincs mit tenni, le kell mondanom róla egy időre, ha vissza akarom nyerni a versenysúlyomat. (Persze a diétás időszakot futással és nagy sétákkal is kiegészítem, hogy szó ne érje a ház elejét. :D)
A Kutyafültől viszont nem vonhatom meg a finom falatokat, mert neki legalább reggelire muszáj kenyeret ennie, hogy hatékonyan tudja használni a szürkeállományát a nap folyamán. Persze diéta idején én sem fehér lisztből sütök, sőt szándékomban áll kipróbálni olyan liszteket is, amit eddig még soha. No de vissza ehhez a recepthez! Eredetileg utazáshoz sütöttem ezeket a tönkölykenyérkéket, de az útból nem lett semmi, így egy bizonyos – ebédre készített – saláta kísérőivé váltak.
Mivel most futószalagon pirítom a szezámmagot, és naponta ájuldozok, hogy jaj, de finom, ezért gondoltam, ebbe a tésztába is belecsempészem egy kis szintén pirított tökmag kíséretében. De jól tettem! Nem tudom, másnak hogy működik az ízlelőbimbaja, de az enyém szerint határozottan tepertős pogácsa ízű péksütik születtek (mert naná, hogy megkóstoltam 2 falat erejéig). Szerintem a pirított magvaknak köszönhetően. Kedvenc-listás lett. :)
Ez a formázási technika pedig nyilván nem újdonság, általában kalácsok esetében láthatunk ilyet, de szerintem kenyértésztával is szép eredményt lehet elérni.
A Kutyafültől viszont nem vonhatom meg a finom falatokat, mert neki legalább reggelire muszáj kenyeret ennie, hogy hatékonyan tudja használni a szürkeállományát a nap folyamán. Persze diéta idején én sem fehér lisztből sütök, sőt szándékomban áll kipróbálni olyan liszteket is, amit eddig még soha. No de vissza ehhez a recepthez! Eredetileg utazáshoz sütöttem ezeket a tönkölykenyérkéket, de az útból nem lett semmi, így egy bizonyos – ebédre készített – saláta kísérőivé váltak.
Mivel most futószalagon pirítom a szezámmagot, és naponta ájuldozok, hogy jaj, de finom, ezért gondoltam, ebbe a tésztába is belecsempészem egy kis szintén pirított tökmag kíséretében. De jól tettem! Nem tudom, másnak hogy működik az ízlelőbimbaja, de az enyém szerint határozottan tepertős pogácsa ízű péksütik születtek (mert naná, hogy megkóstoltam 2 falat erejéig). Szerintem a pirított magvaknak köszönhetően. Kedvenc-listás lett. :)
Ez a formázási technika pedig nyilván nem újdonság, általában kalácsok esetében láthatunk ilyet, de szerintem kenyértésztával is szép eredményt lehet elérni.
Hozzávalók 8 darabhoz:
40 dkg fehér tönkölybúzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 ek. tönkölyliszt vagy finomliszt + a szóráshoz (elhagyható)
2 dkg pirított szezámmag
2 dkg aprított, pirított tökmag (lehet több is, elbírja :D)
1 csapott ek. só
2 ek. napraforgóolaj
kb. 3 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
1 csapott ek. cukor
elkészítés:
- Az élesztőt a cukorral, 1 evőkanál liszttel kevés langyos tejben csomómentesre keverjük, és letakarva felfuttatjuk.
- A sóval, pirított magvakkal vegyített lisztkeverékhez adjuk a felfutott élesztőt, az olajat, a többi tejet, és lágy tésztává dagasztjuk. Kevés olajjal kikent kelesztőtálban letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
- A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, 8 egyenlő részre osztjuk, és mindegyiket 45 cm hosszúra megsodorjuk.
- A tésztakígyókat patkó alakban meghajlítjuk, összecsavarjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük. Olajjal megkent folpackkal + konyharuhával letakarjuk, és fél órát kelesztjük.
- A tetejüket átkenjük vagy lefújjuk vízzel, és megszórjuk egy kis liszttel. Előmelegített sütőben pirosra sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc
