2016. február 12., péntek

Sárgarépás-diós túrófánk












Úgy éreztem, a farsangi szezonra nem volt elég a múltkori teakrémes fánk, és mivel amúgy is édességre vágytam, nagy hirtelen összedobtam ezt az ízében szerintem a répatortára kísértetiesen emlékeztető fánkot. Az összeállításával sokkal hamarabb megvoltam, mint a sütéssel, ami a benne lévő répának köszönhető nedvesség miatt kicsit tovább tartott annál, mint amilyen gyorsan egyébként általában egy fánk elkészül. Megérte azonban kivárni a sülési időt, mert kiderült, hogy ezek a labdacsok bizony etetik magukat. :)

Elárulom, hogy a sietség a valamilyen desszert elkészítését illetően nem csak az édesség utáni vágy miatt volt, hanem az aznap postán kézhez kapott fotóhátterek is okot szolgáltattak rá. Ezek kapcsán ui. olyan szinten felvillanyozódtam az utóbbi napokban, ill. most, hogy megérkeztek, hogy azonnal le kellett tesztelnem, hogyan mutatnak egy étel háttereként, ill. hogy hogy néz ki egy étel ez előtt a háttér előtt. :D Egyébként már a kiválasztásuk is elképesztően izgalmas móka volt. Legalább 50-szer végignézem a kínálatot, hogy akkor most melyikeket válasszam, meg hogy melyik melyikkel mutat majd jól, ill. hogy így is, úgy is variálható legyen. És aztán, amikor megérkeztek, mint valami kisgyerek, úgy nézegettem az új „játékomat”. :D És akkor hopp, máris nekiláttam ennek a fánknak, majd kivételesen gyors fotózás következett, utána pedig képválogatás és képszerkesztés. Hát bizony nagy volt rajtam a nyomás ( :D ), hiszen a háttereknek köszönhetően sok gyönyörű kép született, amik közül borzalmas érzés volt „kikukázni” azokat, amik csak egy cseppet tértek el a többitől beállításban. Mintha legalábbis ki kellett volna dobnom két tök jó cipő közül az egyiket. :D Aztán nagy nehezen „csak” 18 fotó maradt (a kollázsoltakat nem ér külön számolni!), és totál büszke voltam magamra, hogy ezúttal nem 23. :D Szóval az újévi fogadalmam, hogy egy bejegyzésbe max. 10 fotót teszek be, végképp dugába dőlt, amióta ezekkel a hátterekkel dolgozhatok. :D

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Vikinek és társainak a Fotókelléktől, akiktől ezeket az imádni való háttereket kaptam. A Vikivel való levelezésből kiderült, hogy igen kedves egyéniség, arról nem is beszélve, hogy a cég mennyire nagyvonalú. Mindez manapság ritka kincs. Köszönöm! :)













Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

Tésztához:
25 dkg túró
20 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
10 dkg darált dió
1 kis görög narancs lereszelt héja
15 dkg liszt
1 púpozott tk. sütőpor
2 tojás
10 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 csipet só
1 l kókuszolaj a sütéshez

Tetejére és az öntethez:
20 dkg tejföl vagy natúr joghurt
2 tk. porcukor
1 ek. narancslé
2 ek. porcukor + 1 mk. őrölt fahéj keveréke

elkészítés:

  1. A tojásokat a kétféle cukorral és a sóval együtt robotgéppel habosra kavarjuk.
  2. Hozzáadjuk a villával áttört túrót, az alaposan megmosott narancs lereszelt héját, a megtisztított és apró lyukú reszelőn lereszelt répát, a diót és a sütőporos lisztet. Az egészet alaposan összekeverjük.
  3. Az olajat egy nagyobb lábosban felhevítjük. Két evőkanál segítségével diónyi golyókat formázunk a masszából, beleszaggatjuk az olajba, és kis lángon kisütjük.
  4. A kész fánkokat konyhai papírtörlőre szedjük, hogy leitassuk róluk a felesleges zsiradékot, majd meghintjük fahéjjal kevert porcukorral.
  5. A tejfölt/joghurtot elverejük a porcukorral, a narancslével, és az öntetet a fánkok mellé kínáljuk.

Tipp:
A tésztamasszát teáskanállal is szaggathatjuk – akkor kisebb fánkokat kapunk, amik hamarabb átsülnek.
Ha a nyers tészta leragadna a lábos aljára, amikor az olajba szaggatjuk, akkor fakanállal segítsük fel az olaj felszínére.

Megjegyzés:
Ez a fánk viszonylag lassan sül.




















































A hátteret a Fotókellék biztosította.