Fahéjas-mandulás linzertortácska körtepudinggal és marcipánnal (tojásmentes)

 

 

 

Szeretjük a körtés sütiket, és ez a mostani mondhatni csúcstartó a linzereim között. :D Pár évvel ezelőtt sütöttem már hasonlót, ami szintén sikert aratott, de ezúttal egy kicsit másként képzeltem el – részben kényszerűségből. Nem volt ugyanis annyi körtém, hogy egyéb hozzávalót mellőzve, kiadjon 12 kis sütőformányi adagot, vagy akár egy nagy piteformát, ezért a rendelkezésemre álló gyümölcsmennyiségből kókusztejszín hozzáadásával pudingot főztem. A tésztát pedig tojásmentesen képzeltem el. Továbbá, egy kis pluszként marcipánt szándékoztam használni, mert nagy rajongója vagyok, és ez a kis huncut kábé minden gyümölcshöz megy – szilvával, meggyel legalábbis már jól vizsgázott. :D
Ezúttal háttérbe szorultak a hullámos szélű mini piteformáim, helyettük beizzítottam a flangyűrű készletemet, amit talán 2 éve kaptam ajándékba, és azóta kallódtak a polcon, kipróbálásra várva. Most végre felavattam őket, és csak azt sajnáltam, hogy nincs belőlük több. Így két részletben sütöttem meg a 10 sütit, de sebaj, megérte kivárni a két sütés közötti procedúrát, mert az eredmény valóban lenyűgöző. :) Ezeket az illatos, kívül ropogós, belül krémes – az édes és a finoman savanykás ízeket ötvöző kis tortácskákat mindenkinek ajánlom. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
10 dkg héjas mandula, darálva
15 dkg vaj
10 dkg finomítatlan nádcukor
1 csapott tk. (6 g) őrölt fahéj
1 bio lime vagy citrom reszelt héja
1 mk. (3 g) sütőpor
3 ek. hideg víz

a töltelékhez:
23-24 dkg érett Bosc kobak körte (hámozott, magozott mennyiség)
2 dkg cukor (vagy a gyümölcs édességétől függően)
1 csapott tk. vaníliapor
1 mk. őrölt fahéj
1 mk. őrölt gyömbér
2 dkg étkezési kukoricakeményítő vagy vaníliaízű pudingpor
1 bio lime vagy citrom reszelt héja
2 dl kókusztejszín
1-2 ek. frissen facsart citromlé
10 dkg marcipánmassza
kevés panko- vagy zsemlemorzsa a tésztára

a fahéjas-mandulás morzsához:
8 dkg finomliszt
5 dkg mandulapehely
6 dkg finomítatlan nádcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 mk. őrölt fahéj
reszelt lime- vagy citromhéj
6 dkg vaj, felolvasztva

továbbá:
porcukor és reszelt lime- vagy citromhéj a tálaláshoz 

elkészítés:

1. A felkockázott körtét a cukorral, a fűszerekkel, a citromlével lábasba tesszük, felöntjük 1 dl kókusztejszínnel, és nagy lángon felforraljuk.
2. A tűzről lehúzva botmixerrel pépesítjük, hozzáadjuk a reszelt limehéjat, majd visszatesszük a tűzhelyre, és közepes lángon, kevergetve besűrítjük a többi kókusztejjel csomómentesre kevert keményítővel. Folpackkal lefedve teljesen kihűtjük.
3. A tésztához a cukorral, fahéjjal, sütőporral, limehéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva tésztát gyúrunk belőle.
4. A tésztából rögtön 9 gombócot formázunk, és enyhén lisztezett munkalapon mindegyiket 12 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk. Kibéleljük velük a – 8 cm átmérőjű, kb. 2 cm magas – flangyűrűket, és a túlnyúló tésztát körben levágjuk. A lehulló tésztaszélekből egy 10. gombócot gömbölygetünk, és ugyanúgy készítjük el, ahogyan a többit. A tésztakosárkákat villával több helyen megszurkáljuk, majd sütőpapírral fedett tálcára rendezve nejlonzacskóba húzzuk, és 1-2 órára vagy másnapig hűtőbe tesszük.
5. A morzsa hozzávalóit összevegyítjük (3 dkg mandulapelyhet aprítva, a többit egészben hagyva), és villával folyamatosan kevergetve, fokozatosan hozzácsorgatjuk a langyosra hűlt olvasztott vajat. Hűtőbe tesszük dermedni.
6. A körtepudingot alaposan átkeverjük, megtöltjük velük a zsemlemorzsával enyhén beszórt tésztakosárkákat, a közepükbe nyomunk 1-1 marcipángolyócskát, és rászórjuk a fahéjas-mandulás morzsát. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
7. A kész süteményeket lapáttal átemeljük egy tortarácsra, és 2-3 perc elteltével vékony pengéjű, hegyes késsel előbb elválasztjuk a gyűrű belső oldalától, majd (még forrón) egymás után, óvatosan lehúzzuk róluk a flangyűrűt – így hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral, reszelt limehéjjal hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (a tepsit alulról a 2. sínbe tolva)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:
Flangyűrű vagy mini piteforma híján muffintepsiben is megsüthető.

 

 

Marcipános-narancsos és marcipános-áfonyás csiga

 

  

Meglehetősen ritkán sütök édes kelt tésztát, de az ünnepek alatt azért szépen pótoltam a hiátust. :D Mégis kimaradt bő egy csomag marcipánmassza, az édes keltek utáni vágy viszont a karácsonyi időszak elmúltával sem csillapodott. :D Persze, készíthettem volna fánkot is – hiszen vízkereszt után a farsang van soron –, de nem volt kedvem az olajban sült kelt tésztához, a sütőben sült fánk pedig számomra nem fánk, sokkal inkább édes zsemle. ;) Egy korábbi receptemet szerettem volna újrafotózni, de végül úgy döntöttem, hogy gazdagabb töltelékkel, és egyúttal más formában sütöm meg ugyanazt a tésztát. Így aztán a marcipános, kelt perecek készítési módját alapul véve megszülettek ezek a csuda finom csiguszkák. Ezek olyan kis huncutok, hogy nem elég belőlük egy vagy kettő, simán lecsúszik négy is. ;) Nekünk egyébként az áfonyás egy hangyabokányival jobban ízlett, talán ezért is feledkeztem meg róla, hogy a narancsos belsejét is lefotózzam. :D

 

 

Hozzávalók 15-15 darabhoz:

a tésztához:
35 dkg finomliszt
3 dkg cukor
1 tk. őrölt gyömbér
1 mk. só
7 dkg vaj
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej

a töltelékhez:
25 dkg marcipánmassza
2 dkg instant kakaópor
1 púpozott tk. (5 g) holland kakaópor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg puha vaj
5 dkg kandírozott narancshéj
5 dkg aszalt vörös áfonya

a tetejére:
1 tojásfehérje
5 ek. frissen facsart narancslé
7 dkg cukor

elkészítés:

1. A tésztához az élesztőt tálba morzsoljuk, és csomómentesre keverjük 2 evőkanál liszttel, 1 dkg cukorral, valamint a meglangyosított tej felével. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A többi lisztet elvegyítjük a gyömbérrel, a sóval, a többi cukorral, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a tej másik felét, és robotgéppel összeállítjuk a tésztát. Három részletben beledagasztjuk a puha vajat.
3. A tésztát enyhén lisztezett munkalapon kézzel kissé átgyúrjuk, majd kivajazott tálba tesszük, és letakarva a kétszeresére kelesztjük.
4. Amíg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket: a kandírozott narancshéjat és az aszalt áfonyát felaprítjuk.
5. A szobahőmérsékletű marcipánt összegyúrjuk a többi hozzávalóval, két egyenlő részre osztjuk, és mindkét darabot téglatest alakúra formázzuk.
6. A marcipántömböket két ív sütőpapír között egymás után 30x17 cm-es téglalapokra nyújtjuk. A marcipánlapokat (a sütőpapírívek között hagyva) tálcára fektetjük, és hűtőbe tesszük.
7. A megkelt tésztát kétfelé vesszük, meggömbölygetjük, lisztezett munkalapra tesszük, és letakarva negyedórát pihentetjük.
8. Egy tésztagombócot a liszttel hintett munkalapon 35x30 cm-es téglalapra nyújtunk, miközben óvatosan meg-megemelve feszültségmentesítjük a tésztát. Az aprított kandírozott narancshéjat rászórjuk a tészta teljes felületére, és a tenyerünkkel kissé lenyomkodjuk.
9. Az egyik marcipánlapról levesszük a tetején lévő sütőpapírt, és a csupasz felét a narancsos tésztára borítjuk úgy, hogy a marcipánlap 30 cm-es széle a tésztalap 30 cm-es széléhez illeszkedjen. Az ilyen módon felülre került másik sütőpapírt lehúzzuk a marcipánról.
10. A marcipán nélküli tésztarészt óvatosan ráhajtjuk a marcipános felére, (a tésztát elforgathatjuk 90°-kal – ahogy a fotón is látható –, de ez nem fontos; én csak a jól fotózhatóság érdekében tettem), majd 2 cm széles sávokra vágjuk.
11. A tésztasávokat felgöngyöljük, és a tésztavéget kissé aláhajtjuk. Az így kapott csigákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a tenyerünkkel mindegyiket kissé lenyomjuk. Így járunk el a másik tésztával is, de azt áfonyával szórjuk meg. A péksüteményeket letakarjuk, és meleg helyen kb. fél óra alatt megkelesztjük.
12. Elkészítjük a mázat: az átszűrt narancslét a cukorral kis tejkiöntőbe tesszük, és kevergetve, néhány perc alatt sziruppá forraljuk. Félretesszük.
13. A csigák tetejét lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben egymás után világos színűre sütjük. Még forrón lekenjük a narancsos sziruppal, és tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni. (Az újramelegített maradék sziruppal ismét megkenhetjük a kihűlt csigákat.)

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés/tipp:

A marcipánlapot szép egyenletesre és sarkosra tudjuk nyújtani, ha közben néha levesszük róla a felül lévő sütőpapírt, és az alatta lévőt – ami körben túlnyúlik a marcipánon – két oldalról ill. alulról és fölülről ráhajtjuk a marcipánra. De csak arról az oldalról hajtsuk rá a papírt, ahol a marcipán széle nem egyenletes. A hajtásokat aztán a marcipánon szépen el lehet dolgozni.
Aki nem akar bajlódni a marcipán kinyújtásával, az a többi hozzávalóval összegyúrt marcipánmasszát hűtse le, majd reszelje rá a tésztára.
Egyéb aszalt vagy kandírozott gyümölccsel is elkészíthetjük.

 

 

 

Marcipános-diós dombocska

 

 

 

Ez a roppanósan omlós tésztájú töltött süti annyira ízlett nekem (Anya pedig egyenesen imádta!), hogy rövid időn belül muszáj volt kétszer is megsütnöm. Ám a második alkalommal egy hangyabokányit változtattam rajta – kicsivel több vaj került bele –, ami annyiból rossz ötletnek bizonyult, hogy a tésztamasszát sokáig kellett hűteni, majd pedig a sütéstől odalett a szinte teljes gömbforma. Így aztán a korábbi névadási szándékomnak is lőttek. Legalábbis az első sütés eredménye még marcipános-diós gömb néven futott. Persze, elkészíthettem volna harmadjára is – a hozzávalók aránya kapcsán visszatérve az eredeti verzióhoz –, de mivel alapból szívesen kísérletezem a sütikkel, és ritkán csinálom meg kétszer (pláne háromszor!) ugyanazt, ezért úgy döntöttem, ez most így marad: dombocskához hasonlatosan. Viszont az alábbi receptben az eredetileg kigondolt mennyiségeket adtam meg, reménykedve abban, hogy aki elkészíti, annak (azon túl, hogy az ízével elégedett lesz) megadatik a gömbölyded forma, ahogyan először nekem is.
Szerintem ez a süti abszolút illik az adventhez, karácsonyhoz, hiszen egyrészt mutatós, másrészt a hozzávalóknak köszönhetően igazán finom és ünnep-illatú. :)

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

15 dkg finomliszt
1,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1,5 dkg holland kakaópor
15 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
7 dkg dióbél
1 ½ bio narancs reszelt héja
8 dkg marcipánmassza
8-9 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. kókuszzsír

elkészítés:

1. A marcipánból meggyszem nagyságú (5 g-os) golyókat gömbölygetünk. A diót apróra vágjuk. A narancsok héját lereszeljük.
2. A puha vajat a kétféle porcukorral habosra kavarjuk, a reszelt narancshéj nagy részével ízesítjük (a többit félretesszük a díszítéshez), majd beleszitáljuk a keményítővel, kakaóporral vegyített lisztet, és hozzáadunk 6 dkg aprított diót. Alaposan összekeverjük. (A lágy masszát hűtőbe tesszük annyi időre, hogy formázható állagú legyen.)
3. A tésztából diónyi méretű labdacsokat készítünk, ellapítjuk, és a közepükre helyezünk egy-egy marcipángolyót. A tésztát összedolgozzuk fölöttük, és mindegyiket gömbölyűre formázzuk. A töltött golyóbisokat deszkára sorakoztatjuk, és letakarva 1 órára mélyhűtőbe tesszük.
4. A sütiket sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.
5. A kétféle csokoládét felaprítjuk, a kókuszzsírral együtt gőz fölött felolvasztjuk, majd megmártjuk benne a sütiket. Dermedésig hűtőbe tesszük.
6. A csokis gömböket becsíkozzuk a megmaradt, újra felolvasztott csokoládéval, és megszórjuk a félretett aprított dióval, reszelt narancshéjjal.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Célszerű gumikesztyűben dolgozni a masszával, mert kissé maszatol.

Meggyes-marcipános párna

Limarának, szeretettel...
 

 

 

A süti alapját képező tészta készítésekor még nem tudtam, mit sütök majd belőle, csak akkor épp kedvet éreztem a hajtogatáshoz (ennek a mosott ruhák is örülnének nálunk :D ). A házi leveles tészta előállításához ui. valóban kedv kell, hiszen a folyamat, bár nem bonyolult, de annál inkább időigényes. Ezért is érdemes nagyobb adagot gyártani, hogy aztán csak kiolvasztani kelljen akkor, amikor leveles sütemény ehetnékünk támad, ám nem szívesen vennénk hozzá bolti alapanyagot.
Az ilyen típusú tészta készítési módjai közül nekem a fordított leveles a kedvencem. Nem is véletlen, hogy ezzel akartam villogni egy kedves barátnőm előtt, akivel tavaly nyáron ismerkedtünk meg. Ő pedig nem más, mint a híres-nevezetes Limara, akit sokan a kelt tészták királynőjeként ismerhetnek. Így talán érthető, hogy miért nem kelt sütivel akartam elkápráztatni. :D Mindenképp olyasmit szerettem volna adni neki, amit ő sem készít napi rendszerességgel, sőt talán még havonta sem.
Marcsival egyébként nagyon közel lakunk egymáshoz, de amikor mi ideköltöztünk, ezt még nem tudtam. Én kint kertészkedtem, ő meg rendre a házunk előtt sétált el. Suttyomban egyszer kicsit jobban szemügyre vettem, és a homlokomra csaptam, hogy „hát ez meg az a nő a tévéből!” :D Nem sokkal a kezdeti köszöngetések után beszédbe elegyedtünk, aztán pedig egy gyorsvonat sebességével kerültünk meglehetősen jó viszonyba egymással. :) Kiderült, hogy több téren is egy húron pendülünk. :D
Marcsi már a barátságunk elején bizonyította az önzetlenségét – ami az ő egyik fő jellemvonása –, és egy nap frissen sült kovászos cipóval a kezében nyomta nálunk a csengőt. Á, nem kicsit vigyorogtunk a Kutyafüllel! A kenyér körbefotózása után pedig izgatottan szegtem meg a csodás ajándékot. :)
Ahogy teltek a hónapok, kóstolót kaptunk az egyéb finomságaiból is, miközben én abszolút nem jeleskedtem a sütés terén; ez a tevékenység ui. teljesen háttérbe szorult, amióta kertes házba költöztünk. Míg nem egy nap ugyebár megcsináltam a leveles tésztát, és már akkor tudtam, hogy a belőle készült sütivel megkínálom Marcsit. :) A tészta igazából arra várt, hogy csapjunk egy közös pletyipartit nálunk, de az valamiért mindig elmaradt – bezzeg a kertkapuban minimum fél órákat dumálunk! :D
Bő egy héttel húsvét előtt átvillant az agyamon, hogy nem kéne már tovább fagyasztani a tésztát, úgyhogy egy kis meggyel egyetemben egy részét kiolvasztottam. Közben magamban ravaszul mosolyogtam, hogy most én lepem meg Marcsit. Izgatottan caplattam át hozzájuk a süteménnyel. Nem kellett sokat várnom a vallomásra, miszerint ő ugyan sokaknak sütött már, de neki még soha senki, nyilván attól tartva, hogy a sütés eredménye nem üti meg az ő mércéjét. Úgyhogy már csak emiatt is duplán jó érzéssel töltött el, hogy pont én voltam az, aki ilyen módon örömet szereztem neki. Nem mellesleg nagyon megérdemelte. :)
A süti kritikája kisvártatva telefonon érkezett, amitől pláne madarat lehetett volna fogatni velem, ui. Limara tökéletesnek ítélte, sőt külön kiemelte, hogy a meggyes a kedvence. És a tetejébe még a marcipánt is kiérezte belőle, amiről tudvalévő, hogy hajlamos elillanni az íze.
Húsvétkor aztán megint ő hatott meg bennünket – szó szerint könnyekig – egy csodás kovászos kaláccsal, mire én válaszul a méteres kalácsomból csomagoltam neki. Hát így megy ez „faluhelyen”, kérem szépen! :D
Marcsikám, ezúton is köszönöm a nagy fokú bizalmadat, mert az manapság különösen nagy érték, és várom a napot, amikor végre megfőzhetem neked a beígért kávét egy tálca finom sütivel kísérve! ;)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

45-50 dkg leveles tészta (nálam most fordított pâte feuilletée, de a klasszikus leveles tészta ugyanolyan jó)
kb. 25 dkg magozott meggy (mirelit vagy befőtt)
2 dkg finomítatlan nádcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
kb. 10 dkg lehűtött marcipánmassza
1 kis tojás a kenéshez
jégcukor vagy nádcukor a szóráshoz (elhagyható)
porcukor a kínáláshoz (elhagyható)

elkészítés:

1. A kiolvasztott leveles tésztát lisztezett felületen 40x30 cm-es téglalapra nyújtjuk, és 10x10 cm-es négyzetlapokra szeljük.
2. A lapocskákat gondolatban középen megfelezzük, és az egyik oldaluk mentén kb. 1 cm széles sávokra vágjuk a tészta közepéig úgy, hogy a tészta hosszabbik szélét közben nem vágjuk át. Tálcára sorakoztatjuk, és letakarva, 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A meggyet (ha mirelit, akkor előbb kiolvasztjuk és alaposan lecsepegtetjük) összekeverjük a kétféle cukorral (és ha szükséges, kevés kekszmorzsát is adhatunk hozzá).
4. A marcipánból egy keveset a tésztalapok közepére reszelünk, ráhalmozunk néhány szem (4-5) meggyet, és ráhajtjuk, majd a tenyerünk élével vagy egy fakanál nyelének segítségével lenyomkodjuk a bevagdosott rész széleit. (Ügyeljünk arra, hogy a szélek függőleges oldalát ne nyomjuk meg, mert miközben sül, nem fog tudni megemelkedni a sütemény.) A betöltött süteményeket letakarjuk, és negyedórára hűtőbe tesszük.
5. A tetejüket lekenjük felvert tojással (de a szélek függőleges oldalát ne, mert az is emelkedést gátolja), meghintjük jég- és/vagy nádcukorral (én ilyet is, olyat is csináltam), és előmelegített sütőben készre sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni. Igény szerint meghinthetjük porcukorral is.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés:

A betöltött tészta széleit az „összeragasztás” előtt nem tanácsos lekenni felvert tojással, különben nem tapad össze a két tésztarész, hanem csak elcsúsznak egymáson. Elég, ha jól lenyomkodjuk a tésztát a 4. pontban javasoltak szerint, így a végeredmény is esztétikusabb is lesz.

Tipp:

Bolti leveles tésztából is elkészíthetjük. Igaz, a tésztalap mérete és vastagsága kicsit eltér a házi leveles tésztáétól, de megoldható úgy is.

 

 

Aszalt szilvával töltött marcipánbonbon

 

 

 

Ez a bonbon teljesen más desszertnek indult. A neten ui. megláttam egy olyan keksztekercset, ami a megszokottól kívül-belül eltért. Persze, hogy el akartam készíteni. Ennek azonban az lett a vége, hogy a krém nem sikerült, mert csomós lett az alapjául szolgáló tejpor és víz elegye. Mire nagy keservesen megoldottam a problémát, kiderült, hogy a krém a tetejébe még totál jellegtelen ízű is. Szóval menthetetlen volt. Pontosabban csak a fent említett keksztekercs töltelékének nem lett volna jó. Agyalás közben, hogy mi legyen vele, megláttam a konyhapolcon egy már felbontott marcipánmasszát. Azt is hozzákevertem a még forró tejkrémhez, és közben örvendeztem a nagy ötletnek. :D Aztán lepöttyentem, mert kóstoláskor egyértelművé vált, hogy a marcipánnal feljavított krém már túl tömény lenne az eleve masszív keksztésztával együtt. Úgyhogy ad acta tettem.
Mivel azonban nem szokásom egykönnyen feladni, újra megcsináltam a krémet. Kitaláltam, hogyan ne legyen csomós, ami így a második nekifutásra tökéletes lett. Sőt, megbolondítottam egy kis vaníliával, hogy ne legyen olyan jellegtelen ízű. Szépen elkészítettem a tekercset, patentul nézett ki az egész, amikor szeletekre vágtam. Na, akkor kóstoljuk! Nem ízlett. Nyúlt, mint a fene! A krém pedig ízre teljesen elveszett a tésztában, szinte egybeolvadt vele. Tiszta sor, hogy ezzel nem égethetem le magam a blog olvasói előtt. Sőt, egyikünk sem kért belőle, a kukában landolt, sűrű anyázások közepette, mert utálok ételt kidobni. Aznap édesség nélkül maradtunk.
A marcipánnal helyrehozott első krém viszont ott csücsült a pulton, szobahőmérsékleten kenhető állagú volt. Abban a formában azonban túl töménynek ítéltem arra, hogy süteménybe töltsem. A lágyítására, habosítására kitalált egyéb módszer pedig csak feleslegesen bonyolulttá tette volna a krémkészítést. Úgyhogy amellett döntöttem, hogy berakom a hűtőbe, és meglátjuk, eléggé megköt-e ahhoz, hogy marcipános bonbon legyen belőle. És megkötött! Juhhé! :D Mivel imádom a szilva- vagy egyéb gyümölcskrémmel töltött marcipántallért, gondoltam, valami ahhoz hasonlót hozok össze. Szerencsére ezzel az édességgel nem lőttem mellé, sőt megint bebizonyosodott, hogy az elrontott dolgokból kisülhet valami kifejezetten jó is. :)

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

10 dkg sovány tejpor
10 ek. forró víz
7 dkg cukrozott sűrített tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dkg vaj
10 dkg cukrozott marcipánmassza
8 szem aszalt szilva (puha fajta)
13 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tejport magas falú edénybe szórjuk, hozzáadjuk a vizet, és csomómentesre keverjük. Ha nem homogén, botmixerrel rásegítünk.
2. Átöntjük egy kis lábasba, hozzáadjuk a sűrített tejet, a vajat, belereszeljük a marcipánt, és kis lángon, kevergetve krém sűrűségűre főzzük. Teljesen kihűtjük, majd hűtőbe tesszük dermedni.
3. A masszából gumikesztyűs kézzel golyót formázunk, ellapítjuk, és a közepébe ültetünk egy szem aszalt szilvát. Fölötte összedolgozzuk a marcipánt, ismét gömbölyűre formázzuk és kissé ellapítjuk. Sütőpapírral fedett deszkára sorakoztatjuk, és 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk. A töltött bonbont kés segítségével elválasztjuk a sütőpapírtól, villára ültetjük, és kanállal rácsorgatjuk a csokoládét. A villáról ismét a kés segítségével sütőpapírral fedett deszkára toljuk. Így járunk el a többi bonbonnal is, majd néhány percre hűtőbe tesszük.
5. A megmaradt olvasztott csokoládét sütőpapírból készített kis tölcsérbe vagy a csücskén kilyukasztott nejlonzacskóba csorgatjuk, és megmintázzuk vele a bonbonokat. Kínálásig visszatesszük a hűtőbe.

Megjegyzés:

A lehűtött massza kissé ragadós, ezért érdemes gumikesztyűt használni a formázáshoz, betöltéshez. A munkálatok során a kezünk melegétől meglágyul a massza, és a megformázott bonbon hajlamos hozzáragadni a sütőpapírhoz. Ezért mindenképp kés kell ahhoz, hogy felszedjük róla. A villára is kés segítségével tudjuk áttenni, ill. a csokival bevont bonbont is a késsel tudjuk áttolni a sütőpapírra.
Nem javaslom, hogy az olvasztott csokiba tegyük, mert hozzáragad a tálka aljához, és nem fogjuk tudni kiszedni belőle. Nem baj, ha az alja nincs bevonva, így is épp eléggé csokis. ;)

 

 

Marcipános sütemény rumos-fahéjas cukormázzal

 

 

Az utóbbi időben meglehetősen ritkán sütök süteményt, és két szülinapi tortán, valamint az Oreo sütin kívül tényleg nem kapcsoltam be a sütőt azért, hogy édesség készüljön benne. Most viszont örömet akartam szerezni az egyik kőművesünknek, aki olyan szép munkát végzett nálunk, és a tetejébe még becsületes is, hogy a munkadíjon felül ezt mindenképp honorálni akartam. Manapság ui. nagyítóval kell keresni a jó munkaerőt, és nem árt őket megbecsülni, ha már nagy nehezen rájuk találtunk. Úgyhogy némi önzés is vegyült a sütiadományozási szándékba. :D
Bár talán a képek alapján úgy tűnhet, hogy a marcipán a süti tetején van, de az bizony cukormáz – a marcipán a tésztában lapul. ;) Én lehámoztam róla a mázat, mert nem rajongok érte, és így már sokkal inkább érezni lehetett a marcipán ízét.
Egyszerű, gyorsan elkészíthető, mégis ünnepi jellegű sütemény, amit ráadásul még egyéb módon is variálhatunk. ;)

 

Hozzávalók 28x18 cm-es vagy 20x25 cm-es tepsihez:

a tésztához:
12 dkg vaj
12 dkg cukor
3 tojás
12 dkg marcipánmassza
12 dkg őrölt mandula
12 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor

a rumos cukormázhoz és a díszítéshez:
1 ½ ek. rum
4 ek. víz
33 dkg porcukor
őrölt fahéj

elkészítés:

1. A puha vajat előbb a cukorral, majd a tojásokkal habosra kavarjuk, hozzáadjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt marcipánmasszát, és alaposan összekeverjük. Ha szükséges, botmixerrel homogénre dolgozzuk.
2. Belekeverjük az őrölt mandulával, sütőporral vegyített lisztet, és a sűrű tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. Előmelegített sütőben megsütjük.
3. A tepsit tortarácsra tesszük, és a süteményt negyedórát állni hagyjuk. A máz hozzávalóit jól elkeverjük, a sütemény tetejére simítjuk, és meghintjük őrölt fahéjjal. Így hagyjuk teljesen kihűlni, majd tetszés szerint szeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Aki nem szereti a cukormázat (pl. én), vagy csak nem akar vergődni vele, az simán porcukorral vagy fahéjas porcukorral is meghintheti a sütemény tetejét. Így talán még jobban is érvényesül a tésztában lévő marcipán, nem lesz, ami elvonja róla a figyelmet. :)

 

 

Marcipános őzgerinc

 

 

 

Egykori szakácstársam, Kiki receptjén még karácsony előtt akadt meg a szemem a lementett receptjeim között. Bő 10 éve raktároztam el egy bizonyos oldalról, amit komoly okok miatt eszem ágában sincs belinkelni.
Meg is vettem a hozzávalókat, de végül nem kerítettem rá sort. Szerencsére nem kellett sokat várni arra, hogy megsüssem: ez volt a desszert az Anyával és a nagynénémmel töltött csajos délutánon, Vízkereszt napján.
Az ízesítésen egy picit változtattam – az eredetileg javasolt mézeskalács fűszerkeverékkel ui. a világból ki lehetne kergetni, így a helyére gyömbér, pici fahéj és citrushéjak kerültek. Jól illik hozzá a csokikrém, amit az eredeti recept szintén nem ír, de anélkül szerintem elég pőre.
A tésztába az egykori szeretett telkünkön álló diófa érlelte diót tettem – az utolsó 8 dekányit. Nem mondom, hogy nem könnyeztem meg, amikor ledaráltam. Szerencsére ebben a süteményben megdicsőült, és ezzel a könnyeim is felszáradtak. :)
Akár a farsangi időszakban is elkészíthetjük kakukktojásnak, a sokféle fánk között. :D

 

Hozzávalók 30x11x5 cm-es őzgerincformához:

a tésztához:
15 dkg dió és pekándió vegyesen, darálva
10 dkg finomliszt
12 dkg cukrozott marcipánmassza
1 csapott tk. őrölt gyömbér
1 mk. őrölt fahéj
1 bio narancs reszelt héja
1 bio citrom reszelt héja
1 mk. sütőpor
3 tojás
8 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor
1,25 dl habtejszín
vaj és zsemlemorzsa a sütőformához

a csokoládéöntethez és a díszítéshez:
10 dkg étcsokoládé
1,25 dl habtejszín
2 dkg finomítatlan nádporcukor
2 dkg puha vaj
néhány szem dió és/vagy pekándió, aprítva

elkészítés:

1. A lisztet elvegyítjük a darált dióval, a gyömbérrel, a fahéjjal és a sütőporral. A lehűtött marcipánt nagy lyukú reszelőn a lisztes keverékhez reszeljük és összekeverjük.
2. A tojásokat a kétféle cukorral kihabosítjuk, és felváltva hozzádolgozzuk a lisztes keveréket, a, tejszínt és a likőrt.
3. A masszát a vajjal kikent, zsemlemorzsával beszórt őzgerincformába simítjuk, tepsire tesszük, és előmelegített sütőben (alulról a 2. rácson) megsütjük. (50 perc elteltével tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e.)
4. A süteményt néhány perc után kiborítjuk a formából, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
5. A csokoládét felaprítjuk, a porcukorral együtt kis tálkába tesszük, és ráöntjük a felhevített tejszínt. 1 perc elteltével alaposan összekeverjük, és rögtön a süteményre öntjük.
6. A diót felaprítjuk, és rászórjuk a még képlékeny csokoládékrémre. Dermedésig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

 

Csokoládékrémes marcipánkeksz

 

 

Ezt a kekszet érdemes volt megsütni! Az ünnepek táján amúgy is kell valami aprósüti. :) Eredetileg nem is ilyet akartam készíteni, de menet közben kiderült, hogy nincs itthon megfelelő lekvárom, illetve tudatosult bennem, hogy egy másik karácsonyi sütihez szintén lekvárt szeretnék majd használni. Akkor inkább az egyik legyen másfajta: csokis!
Bevallom, ugyanaznap kétszer is megsütöttem, mert annyira ízlett, hogy úgy éreztem, nem lesz elég egy tepsivel. :D

Hozzávalók 42 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
12 dkg vaj
6 dkg porcukor
2 dkg cukrozott marcipánmassza
1 tojássárgája

a marcipánmasszához:
23 dkg cukrozott marcipánmassza
2 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 tojásfehérje (40 g)
2 tk. barna rum

a csokoládékrémhez:
10 dkg étcsokoládé (50-60% kakaótartalmú)
60 ml kókusztejszín
2-3 dkg finomítatlan nádcukor, darálva (vagy a csokoládé édességétől függően)
1 bio narancs reszelt héja
1 ek. barna rum

elkészítés:

1. A tésztához a kis kockákra vágott vajat és a marcipánt elmorzsoljuk a porcukorral vegyített liszttel, és a tojássárgáját is hozzáadva, tésztát gyúrunk belőle. Folpackba csomagolva, 30 percre hűtőbe tesszük.
2. A marcipánmasszához a hozzávalókat kézzel egyneműre dolgozzuk (fontos, hogy teljesen csomómentes legyen), és 8 mm átmérőjű csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük. (Amennyiben villával kevertük össze, érdemes botmixerrel homogénre dolgozni.)
3. A lehűtött tésztát átgyúrjuk, sütőpapíron vagy liszttel hintett munkalapon 28×24 cm-es téglalapra nyújtjuk, és sütőpapírostól áthúzzuk a tepsire. 180°C-ra előmelegített sütő alsó harmadában kb. 13 perc alatt világosra sütjük.
4. A tésztát kivesszük a sütőből, és amíg a sütőt 230°C-ra melegítjük, a marcipánmasszát átlósan a tésztára nyomjuk, a csíkok között egy kevés helyet hagyva a csokikrémnek. A sütő felső harmadában kb. 5 perc alatt világos színűre sütjük. Teljesen kihűtjük.
5. A krémhez a felhevített kókusztejszínt a porcukorral, reszelt narancshéjjal megszórt, forgácsosra vágott étcsokoládéra öntjük, 1 percig állni hagyjuk, majd alaposan összekeverjük. Hozzáadjuk a rumot, és többször átkeverve, langyosra hűtjük.
6. A krémet sima csöves habzsákba töltjük és a marcipáncsíkok közé nyomjuk. Hűvös szobában dermedni hagyjuk, majd 5x5 cm-es négyzetekre szeljük.

 

Gabi kedvence – narancsos-marcipános rudacska

 

 

 

 

Ennek az aprósütinek tényleg ez a neve, bár a neten a dióval/mákkal készült változatai keringenek. Sőt, pár éve én is a diós verziót tettem közzé itt a blogon. Úgy is szeretem/-jük, de így… (nagy sóhaj) egyszerűen imádni való! Csak úgy olvad az ember szájában, annyira „omlóf”! :D A narancsos marcipántöltelék pedig telitalálat. Számomra ez az igazi Gabi kedvence, sőt mondhatom úgy is, hogy az én kedvencem, tekintve, hogy ez a nevem. :D Az aprósütemények közül ez nálam most magasan vezet. Igazi ünnepi finomság. ;)

 

Hozzávalók 32 darabhoz:

Tésztához:
30 dkg finomliszt
20 dkg vaj
8 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 tojássárgája
egy csipet só
1 bio narancs reszelt héja

Töltelékhez:
25 dkg marcipánmassza
5 dkg aprított mandula
5 dkg kandírozott narancshéj, aprítva
2 narancs reszelt héja
1 kis citrom leve
2 ek. narancslé
3 ek. Amaretto likőr

Tetejére:
3 dkg étcsokoládé
pár csepp napraforgóolaj
vaníliás porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a puha vajat a porcukorral habosra kavarjuk, hozzádolgozzuk a tojássárgáját, valamint a sóval, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet, és tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagoljuk, és fél órára hűtőbe tesszük.
2. A töltelékhez a hideg marcipánmasszát nagy lyukú reszelőn lereszeljük, majd összegyúrjuk a többi hozzávalóval. A kész tölteléket négyfelé vesszük, majd 30 perc hűtés után mindegyik adagot a két (porcukorral hintett) tenyerünk között 30 cm hosszúra sodorjuk.
3. A pihentetett tésztát átgyúrjuk, téglalap alakúra formázzuk, és lisztezett munkafelületen 36x30 cm oldalhosszúságú téglalapra nyújtjuk.
4. Egy „töltelékkígyót” a tésztalap rövidebbik szélén mentén elfektetünk, és a tésztával együtt annyit göngyölítünk rajta, hogy a tészta széle kissé a töltelék alá forduljon. A betöltött rudat levágjuk a töltetlen tésztalapról, és tálcára téve hűtőben pihentetjük. A betöltést/ráhajtást/levágást ugyanígy végezzük el még 3-szor, és az utolsó darabot is hűtőbe tesszük annyi időre, amíg a többit méretre vágjuk.
5. Az így kapott töltött rudakat 8-8 darabra vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Előmelegített sütőben világos színűre sütjük, majd tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
6. A rudacskákat becsíkozzuk az olajjal összeolvasztott étcsokoládéval, és miután a csoki megkötött rajtuk, meghintjük vaníliás porcukorral.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 15 perc

 

Marcipános fenyőfa

 

 

A marcipán igazi téli finomság, imádom csak úgy magában, étcsokoládé köntösbe burkolva, akárcsak süteményben. Ennek ellenére igen ritkán használom édességbe, mert kevés az esélye, hogy kibírjam addig. :D Most viszont direkt ehhez a kekszhez vettem egy adag marcipánmasszát, mert kíváncsi voltam, ízlik-e majd az ilyen típusú sütiben is. Ízlett. :D
Magát a formát persze nem én találtam ki, valahol megvillant róla egy fotó, és azonnal tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. Bevallom, az első fenyőfákat igencsak elbénáztam, hiszen még nem volt a kezemben a mozdulat, aminek köszönhetően a kacskaringós vonalak jól láthatóan fenyőt formáznak. 3-4 idétlen darab után azonban már vállalhatóak lettek. :D A süti porhanyós és puha, tehát nem ropogós, hiszen marcipán van benne. A likőrnek hála, hangsúlyosan mandulás – ízében és formájában is illik a közelgő ünnepekhez. :)

 

 

 

 

Hozzávalók kb. 28 darabhoz:

20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás
2 ek. tej
2 ek. Amaretto likőr
1 tk. vaníliapaszta
20 dkg cukrozott marcipánmassza
23 dkg félfogós búzaliszt vagy finomliszt
5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 tk. sütőpor
10 dkg étcsokoládé
1 ½ ek. napraforgóolaj
cukorgyöngyök

elkészítés:

1. A hideg marcipánt nagy lyukú reszelőn lereszeljük, hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, majd robotgéppel alaposan elkeverjük a tojással (ez eltart egy kis ideig, és akkor jó, ha az állaga banánpéphez hasonló). Hozzáadjuk a tejet, a likőrt és a vaníliapasztát.
2. A puha vajat a porcukorral kihabosítjuk, a marcipánmasszához dolgozzuk, majd belekeverjük a keményítővel, sütőporral vegyített lisztet. A tésztamasszát csillagcsöves habzsákba töltjük.
3. A masszából fenyőfamintákat nyomunk a sütőpapírral bélelt tepsikre, egymástól kicsit távolabb, és előmelegített sütő középső sínjébe tolva, egymás után világos aranysárgára sütjük.
4. A kész kekszeket pár percig a tepsin hagyjuk, majd lapáttal óvatosan alányúlva átemeljük a tortarácsra, és így hagyjuk teljesen kihűlni.
5. Az összetördelt csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, és megmártjuk benne a kekszek széleit. Amint a csokoládé egy kicsit meghúzott, cukorgyöngyökkel díszítjük, majd óvatosan tortarácsra tesszük és hagyjuk teljesen megszilárdulni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 10 perc