Karamellizált birsalmás sajttorta pekándiós morzsával, citromos karamellszósszal

 

 

 

Elmúltak azok az idők, amikor saját birsalmát szüretelhettünk az egykori telkünkön álló öreg birsalmafánkról, viszont a nagynénémék jóvoltából nemrég kaptunk pár darabot a náluk termett gyümölcsből. Sajnos, mire eljutott hozzánk, az adomány java már romlásnak indult, és a gyümölcs még ép részeit gyorsan fel kellett használnom. Annyira, hogy még agyalni sem volt időm azon, milyen süti legyen belőle. Úgyhogy a jól bevált tésztafajtához, a linzerhez nyúltam, de ahogyan a korábbi, körtés süti esetében, úgy ennek a tortának a tésztájába sem került tojás. Sőt, ezúttal még víz sem! Ez mindenképp előnyös tulajdonság azok számára, akik nem szeretnek sokat szuttyogni vele, tehát még annál is gyorsabban elkészülhet az édesség. Továbbá azok is örülhetnek a fent említett pozitívumnak, akik nem annyira ügyesek a linzertészta szabályos kör alakúra nyújtásában és sütőformába illesztésében. Én most az első csoportba tartoztam: lusta voltam tésztát nyújtani, ezért tök jól jött csak úgy belenyomkodni a formába a morzsát. Így minden egyéb plusz figyelmem a töltelékre irányult, ami menet közben alakult olyanná, amilyen végül lett. Nevezetesen, hogy az eredetileg a krém tetejére szánt, puhára főtt birsalmát végül megkaramellizált és pürésített formában belekevertem a krémbe. Így az eredeti elképzelésmhez képest kevesebb mascarponét használhattam fel – csökkentendő a zsírbevitelt, ami ebben a tortában azért így is van rendesen –, ugyanakkor a birsalmaíz dominált a töltelékben, ami bizonyára nem így lett volna, ha a gyümölcsöt csak elrendeztem volna a krémen. Így talán azok is szívesen elkészítik/megeszik, akik alapból nem ápolnak jó kapcsolatot ezzel a fanyar gyümölccsel. ;)
Bár a végeredmény édes, mégis kellemesen érezhető a birs savanykássága, amely ízt egy kis citromlé hozzáadásával még a karamellszószba is belcsempésztem, enyhítendő az egyöntetű édességét. Nem is hittem volna, hogy ilyen finom lesz az eredmény. Bevallom, egy-egy szelet bekebelézse okán 2 órával el is halasztottuk miatta a vasárnapi ebédet. :D
(A mai napra megmaradt utolsó két tortaszelettel kívánok magamnak boldog szülinapot! :D)

Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:

a tésztamorzsához:
30 dkg finomliszt
18 dkg vaj, felolvasztva
10 dkg porcukor
1 tk. őrölt fahéj
1 mk. vaníliapor
egy csipet só
3 dkg pekándió

a birsalmás krémhez:
35 dkg birsalma (magház nélküli mennyiség)
9 dkg cukor
1 ek. frissen facsart citromlé
1 mk. őrölt fahéj
1 mk. vaníliapor
25 dkg mascarpone vagy natúr krémsajt, esetleg joghurtkrémsajt
130 ml habtejszín
10 dkg porcukor
2 dkg étkezési kukoricakeményítő vagy vaníliaízű pudingpor
2 nagy tojás

a citromos karamellszószhoz:
8 dkg kristálycukor
2 ek. frissen facsart citromlé
50 ml habtejszín
2 dkg vaj

elkészítés:

1. A tésztamorzsához a langyos olvasztott vajat a porcukorral, fahéjjal, vaníliaporral, sóval vegyített liszthez adjuk, és villával alaposan összekeverjük.
2. A morzsa 1/3-ához hozzáadjuk az aprított pekándiót, és hűtőbe tesszük.
3. A többi tésztamorzsát a sütőpapírral bélelt tortaformába szórjuk, spatulával elsimítjuk, kissé lenyomkodjuk, és előmelegített sütőben elősütjük. Tortarácsra téve hűlni hagyjuk.
4. A megmosott, szárazra törölt birsalmát héjastól felkockázzuk, majd 5 dkg cukorral és a citromlével együtt lábasba tesszük. Felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi, és félpuhára főzzük. Szűrőkanálba öntve hagyjuk lecsepegni róla a főzőlevet.
5. A birsalmát serpenyőbe szedjük, rászórunk 4 dkg cukrot, hozzáadjuk a vajat, és közepes lángon megkaramellizáljuk. A végén rászórjuk a fahéjat, villával pürésítjük és teljesen kihűtjük.
6. Egy másik tálban robotgéppel alacsony fokozaton összekeverjük a krémsajtot a habtejszínnel, a birspürével, porcukorral, vaníliaporral, keményítővel, majd egymás után beledolgozzuk a tojásokat.
7. A tölteléket a langyosra hűlt tésztára simítjuk, rászórjuk a lehűtött tésztamorzsát, és készre sütjük. Tortarácsra téve 2 órát szobahőmérsékleten hagyjuk hűlni, majd legalább 4 órára vagy másnapig hűtőbe tesszük.
8. A citromos karamellszószhoz a vajat felolvasztjuk a tejszínben. A cukrot lábasba szórjuk, hozzáadjuk a citromlét, közepes lángon világosra karamellizáljuk, majd hozzáöntjük a vajas tejszínt, és 1-2 percig forraljuk. Teljesen kihűtjük.
9. A tortát felszeleteljük, hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, és porcukorral hintve, valamint citromos karamellszósszal meglocsolva kínáljuk.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: 10 perc elősütés+kb. 40 perc

Szilvás-pekándiós linzer (tojásmentes)

 

 

Ezt a szépen díszített süteményt már hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak annál a csajszinál, akinél a tavasszal, ill. a nyár elején gyakran nézelődtem. A minap megint „belebotlottam” ebbe a linzerbe (amit egyébként ő anno sárgarépával készített), ami azért is érdekes, mert épp erre a receptre volt szükségem. Előző nap ui. egy ajándékba szánt tortához két adag szilvát is ki kellett olvasztanom, a megmaradt gyümölccsel pedig kezdenem kellett valamit. Így kapóra jött ez a virágmintás linzer. Rögtön neki is álltam, és bár a tésztát én fahéjjal ízesítettem, ill. a töltelék ugyebár répa helyett szilva lett, azért a formázás ötletét mindenképp a recept kitalálójának köszönhetjük. :)
Amikor kihűlt, legszívesebben azonnal megkóstoltam volna, de mivel mindenképp le akartam fotózni, másnapig türelemre kellett magam intenem. Szerencsére a linzer az a fajta tészta, ami néhány napnyi állással sem veszít az élvezeti értékéből. A fotózkodást követően viszont rögtön bekebeleztem egy szeletet, és elégedetten állapítottam meg, hogy ezt a sütit bizony közkinccsé kell tenni. Így hát most hívogatón mutogathatja magát itt, a Sünisen, hogy készítsétek el ti is. ;)

Hozzávalók 24 cm-es pitéhez:

a tésztához:
40 dkg finomliszt
20 dkg vaj
10 dkg cukor
1 csapott ek. őrölt fahéj
1 mk. sütőpor (elhagyható)
5-6 ek. hideg víz

a töltelékhez:
40 dkg szilva (hámozott, magozott mennyiség)
5 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor vagy 1 tk. vanília esszencia
2 ek. frissen facsart citromlé
1,5 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
5 dkg pekándió vagy dió, aprítva

továbbá:
1 kis tojás vagy megmaradt tojásfehérje a kenéshez
3 ek. szeletelt mandula a szóráshoz
porcukor a tálaláshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral, fahéjjal (sütőporral) vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A tésztát kettéosztjuk, az egyiket meggömbölygetjük, és lisztezett munkalapon kb. 25 cm átmérőjű körlapra kinyújtjuk. Egy 24 cm átmérőjű, hullámos szélű (kivehető aljú) pitesütőformával kiszúrjuk, majd liszttel finoman behintett tálcára tesszük, és nejlonzacskóba húzzuk.
3. A lehulló tésztaszélt a másik adag tésztához gyúrjuk, ezt is gömbölyűre formázzuk, kinyújtjuk, és a fenti módon hullámos szélűre alakítjuk. Lisztezett deszkára tesszük.
4. Egy habzsák fém kivezetőcsövét a tésztalap közepére helyezzük, majd a csőtől kiindulva, a tészta széle felé haladva, 8 cikkre szeljük úgy, hogy a tészta külső széléig nem vágjuk át.
5. Két oldalról óvatosan az egyik cikk alá nyúlunk, kissé felemeljük, és a mutatóujj-hüvelykujjunk között középen összecsippentjük a tésztát. Így formázzuk meg a többi cikket is.
6. A tészta közepéről leemeljük a csövet, és egy annál kisebb átmérőjű kört szúrunk ki belőle. (Ez a mintás tészta lesz a sütemény teteje.) Nejlonzacskóba téve, a tészta aljával együtt 1-2 órára, vagy akár másnapig hűtőbe tesszük.
7. A töltelékhez a kimagozott, lehéjazott szilvát négybe vágjuk, majd lábasba tesszük és hozzáadjuk a cukrot. Lefedve, közepes lángon elkezdjük melegíteni.
8. Közben kiveszünk 2 evőkanálnyit a levéből, és 2 evőkanál citromlével együtt egy kis tálkában csomómentesre keverjük a pudingport. Ezzel az eleggyel besűrítjük a szilvát, majd folpackkal lefedve, teljesen kihűtjük. Hozzáforgatjuk az aprított diót.
9. Az alsó tésztalapot áttesszük a sütőpapírral bélelt tepsire, és elosztjuk rajta a tölteléket úgy, hogy nem kenjük ki a tészta széléig. Ráhelyezzük a mintás tésztalapot, kicsit hagyjuk szoba-hőmérsékletűre lágyulni, majd a szélét körben finoman lenyomkodjuk. Lekenjük felvert tojással, és megszórjuk szeletelt mandulával.
10. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

A töltelékhez 30 dkg szilva is elegendő (arányosan csökkentve hozzá a töltelék többi hozzávalóját), és akkor biztos nem reped szét a közepén lévő lyuk. Én többet tettem bele, ezért a szélek összenyomkodásakor szépséghibás lett.
Az eredeti recept szerint 28 cm-es a süti, és nincs sütőpor a tésztájában. Az én sütőformám viszont kisebb, így csak azzal tudtam kiszúrni a tésztalapot. Továbbá nem szeretem, ha ropogósra sül, ezért – hogy lazább legyen – sütőport is tettem bele.

 

Habkönnyű vajastekercs

 

 

Mindig is idegenkedtem a fentihez hasonló hangzatos jelzőktől, de ez a péksüti valóban légiesen könnyed tésztájú, és már csak emiatt is annyira szeretni való. Igaz, pöttyet időigényesebb elkészíteni – főleg a c) módszer szerint, pláne ha a sütő is bekrepál –, de még mindig nem olyan munkás, mint a croissant, ellenben az evés közbeni élmény ahhoz közelít.
A tésztát a már bevált arányok szerint készítettem, így nem ez volt számomra a lényeg, hanem a formázási technika, ami azért, ha belegondolok, szintén nem jelentett olyan nagy újdonságot, hiszen vajjal megkenni és feltekerni a tésztát nem nagy ördöngösség. Viszont az extra hosszúra nyújtás és a kétszeri feltekerés miatt mégsem volt annyira szokványos. Kisülve ui. ennek köszönhetően lett réteges, lyukacsos textúrájú és extra puha.
Még a tavalyi év során gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem – minden alkalommal egyre inkább stanglisítva az először csak hosszúkás zsemle alakú péksütit, miközben többféle formázási módot alkalmaztam, tesztelendő a leggyorsabb eljárást. :D
Viszont, remélhetőleg senki nem jár úgy közben, ahogyan a legutóbbit megelőző alkalommal én, amikor is az első tepsi vajastekercs 6 perc után kénytelen volt kijönni a sütőből. A mindössze 5 éves szerkezet (amit a házzal együtt vettünk, és én csak 2 éve használtam) ui. levágta a fírelét a tönkrement fűtőszálnak „köszönhetően”. Az éppen sülésnek indult kiflik végül két részletben airfryerben pirultak készre, míg a másik tepsin lévő, már megkelt adag nyersen ment a fagyasztóba. – Abban bíztam, hogy a sütő hamar megjavul, és pontot tehetek a művelet végére.
A félig sült tekercsek a forró levegős szerkentyűben sajna nem pirultak egyenletes színűre, ezért a tetszetős külalakra vonatkozó igényem nem teljesült, így inkább nem is kaptam lencsevégre az eredményt. Az újabb sütésre viszont várni kellett, mert a gépezet hosszabb időre lerokkant, és az a bizonyos másik adag péksüti bő egy hétig a frigóban fagyoskodott. De amint megérkezett és beszerelődött az új fűtőszál, újra örülhettünk a kisült vajaskiflik nyújtotta élvezetnek. Ezek viszont az aznapi rossz fényviszonyok miatt megint csak nem fotózkodtak, pontosabban mindössze egyetlen élesebb képet sikerült összehoznom (ami alant látható).
A két ünnep között a sütő azonban végleg behalt, és egyébként totális X-akta, hogy a karácsonyt mégis hogyan bírhatta ki. Most ui. az elektronikája adta meg magát, aminek az újraprogramozása hetekbe telt volna a Kutyának, (de más szakinak is, aki amúgy is ugyanazt csinálta volna, mint a Kutyinyek, csak sok pénzért), így nem tudtuk megmenteni. Úgyhogy nem várt kiadásként vettünk egy fapados (értsd: szinte elektronikamentes) típust, azok ui. tovább bírják a kiképzést.
Amint kedvet éreztem az újbóli tekercseléshez, a sütést az új készülékben is kipróbáltam. A hosszú, egyenes kifliforma után azonban mégis visszatértem a rövidebb alakhoz, és végül ezt a negyedik alkalommal készült változatot örökítettem meg. Persze, cseppet sem bántuk, hogy ilyen sokszor került asztalra, hiszen az ilyen típusú péksüteményekkel sosem lehet betelni. :D Nálunk méltán lett kedvenc, különösen a mandulás tetejű, mert ez a ropogós, zamatos réteg plusz élvezetet nyújt és passzol a sós töltelékhez is. :) A csokis-pisztáciás/diós-aszalt vörös áfonyás tetejű pedig magában is finom, de mogyorókrémmel vagy lekvárral megkenve pazar.

Hozzávalók 10 darabhoz:

50 dkg finomliszt
5 dkg kristálycukor
1 csapott ek. só
3 ek. növényi olaj vagy 3 dkg puha vaj
2 dkg friss élesztő
kb. 3 dl tej
10 dkg vaj a kenéshez
1 tojássárgája+1 ek. tej a tetejére
mandulaforgács vagy egyéb olajos magok a díszítéshez
olvasztott étcsokoládé+aprított kandírozott áfonya és/vagy olajos magok, ha édesen esszük

elkészítés:

1. Az élesztőt a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk, elkeverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi langyos tejet, majd összeállítjuk a tésztát (szükség esetén kevés langyos vizet adhatunk még hozzá), és beledagasztjuk az olajat/vajat. A fényes felületű, rugalmas tésztát vékonyan kiolajozott/kivajazott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát háromféleképpen formázhatjuk:
   a) két bucit gömbölygetünk belőle, majd 15-20 perc pihentetés után mindkettőt 40×30 cm-es téglalapra nyújtjuk, megkenjük puha vajjal, és a hosszabbik oldaluknál fogva felgöngyöljük. A hajtásnál összecsipkedjük a tésztát. A 2 tésztarudat hajtással lefelé deszkára fektetjük, és nejlonzacskóba húzva mélyhűtőbe tesszük annyi időre, hogy a benne lévő vaj lehűljön, de a tészta még szelhető legyen (ez kb. 30 perc). A lehűtött roládokat 5-5 darabra vágjuk.
   b) Az a) módszer szerint kinyújtott és vajjal megkent tésztalapokat a hosszabbik oldaluk mentén 8 cm széles sávokra vágjuk, és az így kapott 5-5 tésztacsíkot feltekerjük. Ugyanúgy hűtjük.
   c) A tésztából 10 db hosszúkás zsemlét formázunk, és pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon ellapítjuk. Mindegyiket 24×12 cm-esre kinyújtjuk és megkenjük puha vajjal. A rövidebbik oldaluknál fogva feltekerjük, majd a fenti módon lehűtjük.
4. Bármelyik módszer szerint is készítjük, a továbbiakban így járunk el:
   egy lehűtött tésztatekercset függőleges helyzetben az enyhén lisztezett munkalapra teszünk, és nyújtófával teljes hosszában megütögetjük, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Ezután 40-50 cm hosszúra kinyújtjuk, majd feltekerjük, és a tetején 2 bevágást ejtünk. Így készítjük el a többit is, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk. Letakarva, szobahőmérsékleten (20-21°C) 1-1,5 óra alatt megkelesztjük.
5. A tetejüket lekenjük tejjel felvert tojássárgájával (ügyelve, hogy a vágatba ne kenjük bele a tojást), és megszórjuk tetszés szerint szeletelt mandulával vagy más olajos maggal. Körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben megsütjük. A tekercseket tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 15-20 perc

Megjegyzés, tipp:

Én mindhárom módszert kipróbáltam: a c) módszer időigényesebb az egyenkénti nyújtás miatt, viszont aki nem túl ügyes abban, hogy a tésztát kellően nagy méretűre és szabályos téglalap alakúra kinyújtsa, annak ez a verzió talán könnyebben kivitelezhető. Az a) és a b) technika mindenképp gyorsabb.
Én egyszerre csak 2 tekercset vettem ki a mélyhűtőből, hogy a vaj ne puhuljon meg túlzottan a tésztában, amíg mindegyikkel elkészülök; a formázást követően pedig egymás után hűtőbe tettem őket, nejlonzacskóval beburkolt deszkára. Amikor mindegyikkel elkészültem, tepsire sorakoztattam a megformázott tekercseket. Ilyen módon kábé egyszerre kelnek meg.
Tojás helyett vajjal is megkenhetjük a péksütik tetejét.
Ehetjük édesen, valamilyen lekvárral/dzsemmel vagy mogyorókrémmel, és a tetejét meglocsolhatjuk olvasztott csokoládéval, ill. megszórhatjuk kandírozott gyümölcsökkel, olajos magokkal. (Én most 5 tekercset úgy készítettem el, hogy édes kencével ehessük, de a mandulás tetejűeket meghagytam sós szendvicsalapnak.)

 

 

stangliként is mutatós

Szőlős-diós sajttekercs

 

 

Idén karácsonyra készítettem életemben először sajttekercset; kétfélét, mert a Kutyafül nem szereti a főtt tojást. Hogy ne maradjon ki a jóból, egy egészen másfajta tölteléket is kifundáltam. Amikor másnap felszeltem, elém tárult a szép látvány, és mivel a végeit levágtam, ezért az ünnepi asztalra való feltálalást megelőzően meg tudtuk kóstolni, ellenőrizendő a minőséget. :D A sajtrolád átment a vizsgán – olyannyira, hogy szilveszterre újabb adagot készítettem, és mindenképpen le kellett fotóznom, hogy feltehessen ide is, hátha valaki kedvet kap hozzá. ;)
Mi nagyon szerettük, úgyhogy a jövőben egészen biztosan elmaradhatatlan kelléke lesz az ünnepeknek, akár karácsonyról, akár az év utolsó napjáról legyen is szó. :)

 

 
Hozzávalók 1 kis rúdhoz:

9 szelet lapkasajt
10 dkg ementáli sajt
10-15 dkg sertéssonka (nálam ez 3 nagy szelet Morva sonka – Pikok márka, Lidl)
1 doboz (125 g) natúr sajtkrém (nálam Philadelphia light)
2 dkg vaj
4 dkg mag nélküli szőlő (zöld és piros vegyesen is lehet)
3 dkg pekándió vagy dió (esetleg pisztácia, akinek van mit a tejbe aprítani :D)
őrölt fekete bors
só
kevés növényi olaj

elkészítés:

1. A töltelékhez a megmosott, leszárított szőlőszemeket karikára szeljük vagy felaprítjuk. A diót durvára vágjuk, zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, kihűtjük.
2. A krémsajtot kikeverjük a puha vajjal, őrölt borssal ízesítjük, majd hozzáforgatjuk a szőlőt és a pirított diót. 30 percre hűtőbe tesszük.
3. Egy gáztepsit kibélelünk sütőpapírral, és vékonyan átkenjük olajjal. A sajtlapocskákat – egymással kissé fedésben – ráfektetjük úgy, hogy a függőleges és a vízszintes sorokhoz is 3-3 sajtot használunk fel.
4. Egyenletesen megszórjuk reszelt sajttal, és 180°C-ra előmelegített sütőben 3 perc alatt megolvasztjuk.
5. A tepsit kivesszük a sütőből, egymással fedésben rögtön elrendezzük rajta a sonkaszeleteket, és rácsra téve hagyjuk kihűlni. (Ne hűtsük ki túlzottan, mert akkor nem lehet majd szépen feltekerni!)
6. A krémsajtos keveréket megsózzuk, átkeverjük, (rúd alakban) a sonkás-sajtos alap hosszabbik szélére halmozzuk, és a sütőpapír segítségével szorosan felgöngyöljük. A rudat folpackba tekerjük, a végeket összesodorjuk*, és hűtőbe téve hagyjuk megdermedni.

Megjegyzés:

• Sonkája válogatja, hogy hány szelet (ill. hány deka) kell a sajttekercshez. Én a 2. alkalommal ugyanúgy Pikok márkájút használtam, de nem óriásszeletes Morva-, hanem főtt, füstölt sertéssonkát, amiből 6 szelet kellett. Volt rajta egy kis kövérje, de azt levágtam róla. Így 15 dkg volt.
• *Amikor a rolád két végén a folpackot az ujjaink közé fogjuk, közben formázni is tudjuk a sajtot. Ezt úgy kivitelezzük, hogy az ujjaink között összecsippentve tartjuk a folpack végeit, és a munkalapra fektetett tekercset magunk felé görgetjük, ilyen módon tömörítve és simára formázva azt.
• Felszeleteléskor fontos, hogy ne nyomjuk bele a kés élét a sajttekercsbe, mert könnyen benyomódik, és oda lesz a szép forma. Igyekezzünk a kést magunk felé húzni, és lefelé éppen csak egy kicsit nyomni. Ezután emeljük ki a kést a vájatból, majd újra illesszük bele, és a kést ismét húzzuk magunk felé, kissé lefelé is nyomva. Így szépen fokozatosan teljesen át tudjuk vágni a rudat.

 

Pekándió pestos szendvics karamellizált körtével, camembert-rel

 

 

Anyától még augusztus elején kaptam pár darab körtét, amiből valami ehhez hasonló szendót akartam készíteni, de a körte időközben túlérett, így magában ettem meg. A következő adag gyümölccsel már nem szerettem volna így járni, ezért gyorsan vettem hozzá camembert sajtot, hogy máris legyen két olyan vásárolmány, ami miatt nem halogathatom túl sokáig az elkészítést. :D Bár eredetileg házi kecskesajttal képzeltem el a szendvicsre valót, de arra még várnom kellett, ezért úgy gondoltam, a camemberttel sem lövök mellé. Igaz, én a nemes penészt nem csípem – le is vágtam a széleket utólag, magamban sűrűn elnézést kérve eme híres sajtfajta atyjától. :D
Kencének valami különlegesebbre gondoltam, és mivel régebben már csináltam körtés-sajtos szendvicset dióval, ezért tudtam, hogy ez az utóbbi jó kiegészítője a másik kettőnek. A dióból viszont ezúttal pesztót (upsz, bocsesz: pestot!) készíttetem, nem csupán pirítva szórtam a szendvics tetejébe. Tényleg jó gondolatnak bizonyult, mert mindkettőnknek ízlett ez a fűszeres-diós alap, ill. az arra halmozott édes körte és sajt.
Igen laktató, szerintem egy kis tenyérnyi szelet bőven elég belőle, pláne ha előételnek esszük, jóféle fehér bort kortyolgatva mellé. ;)

 

 

Hozzávalók 2 személyre:

2 Bosc kobak körte
pár csepp frissen facsart citromlé
2 ek. akácméz
1 dkg vaj
10 dkg pekándió
frissen őrölt tarka bors
néhány levélke friss oregánó
néhány levélke friss bazsalikom
3 szál friss kakukkfű
só
4 tk. extra szűz olívaolaj
125 g camembert sajt
4 szelet kovászos kenyér
olívaolaj a pirításhoz
pirított, durvára vágott pekándió (és pisztácia) a tálaláshoz

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt körtéket (hámozatlanul) négybe vágjuk, és az így kapott darabokat felszeleteljük. Meglocsoljuk citromlével.
2. A vajat a mézzel serpenyőben felhevítjük, elrendezzük rajta a körteszeleteket, és az egyik oldalukon megkaramellizáljuk. Hűlni hagyjuk.
3. A pestohoz a diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk (3-4 darabot durvára vágunk és félretesszük), és miután kihűlt, késes aprítóban ledaráljuk.
4. Hozzáadjuk a felaprított bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet, borsot, sót, extra szűz olívaolajat, és alaposan összekeverjük.
5. A camembert sajtot vékonyra szeljük. A kenyérszeleteket megkenjük olívaolajjal, és sütőben vagy serpenyőben megpirítjuk.
6. A pirítósokat gazdagon megkenjük pestoval, felváltva elrendezzük rajtuk a sajt- és a körteszeleteket, majd megszórjuk a félretett pirított dióval, esetleg pisztáciával is.

 

Körtés-aszalt vörös áfonyás saláta kecskesajttal, pirított szalonnával

 

 

 

Végérvényesen a gyümölcsös saláták rabjai lettünk! :) A korábbi kedvenc éttermünkben kóstolt, és aztán gyakran rendelt málnás sali az oka, hogy ízlésileg elindultunk ezen az örömteli úton, de egy darabig még váratott magára, hogy saját kezűleg is ilyesmit készítsek. Erre idén került először sor, de nem a már nagyon ismert málnásra, hanem egy szőlővel készült változat lett az, ami végül megpecsételte a sorsunkat. Egy lavina gyorsaságával szerelmesedtünk bele a fent nevezett salátába, amit aztán így, úgy, amúgy variáltam a tavasz és a nyár folyamán, míg végül egy fűszeres joghurttal alaposan nyakon öntött kreáció lett az abszolút befutó.
Most viszont körtével és házi kecskesajttal gazdagított, de joghurt nélküli salátát gondoltam ki, amibe végül – alig észrevehetően – mégis belezuttyant egy leheletnyi joghurt, szaporítandó az öntet mennyiségét. :D
A kecskesajtot Baranyi Csaba vőfélytől vettük, aki sajtkészítőként is tevékenykedik. A sajtjára egy korábbi szomszédunk hívta fel a figyelmünket, aki úgy aposztrofálta, hogy „das ist der beste Ziegenkäse, den ich je gegessen habe“, azaz számára ez a valaha kóstolt legfinomabb kecskesajt. Mi pedig ezen felbuzdulva, kértünk kóstolót. Az igencsak jól vizsgázott próba adag után már nem csupán néhány dekányit vettünk.
Én már akkor tudtam, hogy körtével fogom összeházasítani ezt a kézműves finomságot. A többi összetevő használata menet közben alakult ki, így a pirított szalonnáé is. Mivel ez utóbbi a gyakran tálalt szőlős salimban egyszer már jó pontot kapott, ezért ebbe a körtésbe is beloptam.
Amikor az első falatot a számba vettem, nagyon vigyorogtam, mert az öntet szerintem pont olyanra sikeredett, mint amilyen az a szeretett málnás salátában volt. Tökéletesnek éreztem az összhangot a saláta „alkatrészei” között – valódi ízkavalkád tobzódott a nyelvem alatt! :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg jégsaláta
15 dkg szeletelt húsos szalonna
10 dkg kecskesajt
1 körte (nálam Bosc kobak és Coference vegyesen)
2 ek. aszalt vörös áfonya
6 dkg pekándió
2 ek. extra szűz olívaolaj
2 ek. almaecet
1 tk. balzsamecet
1 ek. (akác)méz
1 ek. natúr joghurt
2 kis gerezd fokhagyma
1 mk. kakukkfű
1 mk. oregánó
őrölt fekete bors

elkészítés:

1. A szalonnaszeleteket négyfelé vágjuk, és zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk. Papírtörlőre szedve leitatjuk róluk a zsírt, és így hagyjuk kihűlni.
2. A megmosott körtét héjastól négybe vágjuk, magházát kivesszük, és keresztben vagy hosszában vékony szeletekre vágjuk.
3. A durvára darabolt diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, hűlni hagyjuk. A kecskesajtot felszeljük. A jégsalátát darabokra tépkedjük.
4. Az öntethez az olívaolajat elkeverjük az alma- és a balzsamecettel, a mézzel, joghurttal, áttört fokhagymával, fűszerekkel.
5. A jégsalátát, a körtét, áfonyát, kecskesajtot, valamint a fele mennyiségű pirított szalonnát tálba tesszük, meglocsoljuk az öntettel, és alaposan, de óvatosan összeforgatjuk.
6. Elosztjuk két tányéron, megszórjuk a többi szalonnával, a pirított dióval, és tálaljuk.

Tipp:
Természetesen használhatunk vegyes zöldeket is, különösen illik hozzá a rukkola.

 

 

Pekándiókrémes torta

...Isten éltessen, Kutyafül!

 

 

A Kutyinyeknek ma van a szülinapja. :) Erre a jeles alkalomra ő mindig diótortát kér – az a kedvence. Az anyukájától átvett recept szerint szoktam készíteni, bár az arányokat az évek alatt picit módosítottam. Most viszont egészen másfajta diótortával akartam őt meglepni, mert egyrészt nem árt néha újítani, másrészt az a fajta piskóta és krém, amit mostanában használok, nagyon bevált. Nem véletlen, hogy újabban minden tortám így készül. :D Reméltem, hogy Őkutyasága nem tartja majd szentségtörésnek, hogy eltértem a kedvenc receptjétől. Bevallom, 2 éve is galád voltam, akkor is másfajtát kapott: lisztmentes rumos diótortát. :D
Az újítás további magyarázata az, hogy az anyósomtól megörökölt klasszik diótorta nálam bizonyos emésztőrendszeri problémákat okoz. De ezt itt most nem részletezném. :D Egyébként imádom azt a tortát, nincs vele semmi baj! ;)
Lényeg a lényeg, ennek az újragondolt változatnak teljesen más a krémje – igazán könnyed és habos, a piskóta pedig nem csak könnyű, de gyönyörűen szeletelhető is. Az ünnepelt odavolt érte, márpedig ezen törekvés mentén készült neki a meglepi, és ezek szerint telitalálatnak bizonyult. Úgyhogy madarat lehetett volna fogatni velem, amikor a torta fölött megszületett az ítélet. Talán kissé szerénytelennek tűnik, de nekem ez egy hangyányival jobban ízlik, mint a jól megszokott verzió. Ezt a habos-babos díszítést pedig a krém állaga ihlette.
Ám egy kis malőr azért befigyelt: a tésztához használt, anyósom tyúkjai által tojt tojások egyikének felütésekor katicabogár feromonjának szaga csapta meg az orromat. Hát ilyet még nem pipáltam a házi tojás kapcsán! Gondolom, mindenkinek megvan, milyen szagról beszélek. A konyhában azonban sehol sem láttam katicát, szóval egyértelműen a tojásnak volt ilyen bukéja, ami bizony a kisült piskótából sem tűnt el. Kénytelen voltam másikat sütni, de azt már bolti, szagmentes tojásból. Viszont a piskóta így sajnos nem lett olyan szép, élénksárga színű, ami ugyebár a háztáji tojásokra jellemző. Sebaj, fontosabb volt, hogy bukémentes legyen! Az tuti, hogy ez a torta duplán emlékezetes lesz! :D

 

Hozzávalók 20 cm-es tortaformához:

a piskótához:
4 tojás
17 dkg porcukor
80 ml tej
80 ml napraforgóolaj
20 dkg finomliszt
7 dkg darált pekándió
1 cs. sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
vaj és liszt a sütőformához

a diókrémhez:
80 g étkezési kukoricakeményítő
6 dl tej
20 dkg vaj
16 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
10 dkg pirított, darált pekándió
1 kezeletlen citrom reszelt héja

a díszítéshez:
pekándióbél

elkészítés:

1. A piskótához előbb a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd a sárgáját a porcukorral fehéredésig habosítjuk.
2. A cukros tojássárgához keverjük a tejet, az olajat és a darált dióval, sütőporral, citromhéjjal vegyített lisztet. Fellazítjuk egy kevés fehérjehabbal, végül óvatosan hozzáforgatjuk a többi habot.
3. A tésztamasszát a kivajazott, liszttel behintett tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A piskótát még forrón kivesszük a formából, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
4. A krémhez a pekándiót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, és miután kihűlt, ledaráljuk.
5. A keményítőt a porcukor felével lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük egy kevés tejjel, majd a többi tejet is hozzáöntjük. Közepes lángon pudingot főzünk belőle. Folpackkal letakarva hagyjuk kihűlni, majd alaposan átkeverjük.
6. A puha vajat a többi porcukorral és a vaníliás porcukorral habosra kavarjuk, beledolgozzuk a pirított darált diót, a reszelt citromhéjat, a tejpudingot, és magas fokozaton 1 percig keverjük. Hűtőbe tesszük dermedni.
7. A piskóta tetejét egyenesre vágjuk, majd 3 lapra szeljük. A diókrémet úgy osztjuk el négyfelé, hogy a 4. adag legyen a legtöbb (tehát a 3 egyforma adag kb. 25-25-25, a 4. pedig kb. 37 dkg legyen).
8. A lapokat betöltjük 2 adag krémmel, a 3.-at pedig elosztjuk a torta tetején és az oldalán. A 4. (nagy) adag krémet díszítőcsővel ellátott habzsákba töltjük és kidekoráljuk vele a torta tetejét. Felezett és/vagy pirított, durvára vágott pekándióval díszítjük.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés:

A receptben megadott krémmennyiség elég sok, ami nálunk azért fontos, mert a Kutyafül miatt mindig kell, hogy maradjon ki belőle egy kis elnyalogatni való mennyiség. :D
Aki viszont nem akarja ilyen gazdagon kidíszíteni a tetejét, ill. nem szeretné, hogy még ezen felül is kimaradjon egy kevés krém (nálam a rózsás díszítés után maradt még bő 10 dkg-nyi), az készítse kevesebb (60 g) keményítőből, arányosan csökkentve hozzá a krém többi hozzávalóinak mennyiségét. Mondjuk én semmiképp sem csökkentenék semmit. :D

 

 

Sültcékla-krémleves fetával, karamellizált céklával, pirított pekándióval

 

 

 

Azt hiszem, nagy szó, hogy már levesnek is képes vagyok megenni a céklát. :D Mert azért így elég hangsúlyos ám. :)
Aki követi a blogot, az láthatja, hányszor szerepelt nálam eddig a cékla – sehányszor! –, ill. hogy a legutóbbi volt az első alkalom, hogy végre színre lépett, ráadásul nyersen, alma és sárgarépa társaságában, salátaként. És azt is tudhatja, aki olvassa a receptek előtti szövegeléseimet, hogy mindezeket (a salátát és a levest) megelőzően már 2 évvel ezelőtt is jóízűen megettem a céklát az egyik kedvenc ételem, a dióbundás kecskesajt egyik köreteként, kicsi, zselészerű kockák formájában, a vegyes zöldsalátába vegyítve. Úgyhogy innen már lehetett tudni, hogy a cékla és én egyszer igazi barátok leszünk. És tessék, eljött az a nap is, amikor ezt a gyönyörű, lilás mélyvörös színű zöldséget már folyékony halmazállapotban – tejszínnel való finomítás nélkül – is értékelni tudom! :) Persze ihletadás gyanánt szétnéztem a neten, láttam ilyen-olyan céklaleveseket, és végül ez az alábbi lett belőle. Nekünk ízlett. :)

Hozzávalók 4 személyre:

a leveshez:
50 dkg nyers cékla (hámozott mennyiség)
1 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1 púpozott ek. frissen aprított vagy 1 csapott ek. morzsolt oregánó
1 tk. kakukkfű
őrölt színes bors
só
1 ek. akácméz
2 ek. olívaolaj
1 ek. kókuszzsír
1 l víz + ½ zöldségleves-kocka (vagy zöldségalaplé)

a karamellizált céklához:
10 dkg nyers cékla (hámozott mennyiség)
1 tk. vaj
1 ek. akácméz
1 ek. frissen facsart citromlé

a tálaláshoz:
10 dkg feta sajt
4 dkg pekándió
1 ek. aprított petrezselyemzöldje vagy friss oregánó

elkészítés:

1. A karamellizált céklához 10 dkg-nyi céklát apró kockákra vágunk és félretesszük.
2. A többi céklát jóval nagyobb kockákra aprítjuk, tálba tesszük, sóval, borssal, oregánóval fűszerezzük, meglocsoljuk citromlével, olívaolajjal, hozzáadjuk a mézet, és alaposan összeforgatjuk. Sütőtálba tesszük, és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük.
3. Eközben a felaprított vöröshagymát a lábasban felhevített kókuszzsíron fedő alatt, közepes lángon megpároljuk, majd fedő nélkül pirítjuk tovább.
4. Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát, sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítjük, majd hozzáforgatjuk a sült céklát a levével együtt, és felöntjük a leveskockás vízzel.
5. 1-2 percig főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és a levest turmixgépbe átszedjük, vagy a lábasban hagyva, botmixerrel pürésítjük. A kész levest lefedve hagyjuk.
6. A karamellizált céklához a vajat serpenyőben felhevítjük, hozzáadjuk a mézet, a citromlevet, és beleforgatjuk a céklakockákat. Fedő alatt, közepes lángon párolva karamellizáljuk addig, amíg a leve javarészt elforr.
7. A felaprított diót zsiradékmentes serpenyőben kis lángon enyhén megpirítjuk. A fetát elmorzsoljuk. A petrezselymet felaprítjuk.
8. A kész levest tányérokba szedjük, megszórjuk a fetamorzsával, a pirított dióval, karamellizált céklakockákkal és petrezselyemmel.

 

 

Pekándiós hajdinatál kétféleképpen (vegán)

 

 

Jó rég főztem utoljára hajdinát, pedig anno megígértem magamnak és itt a nagy (?) nyilvánosság előtt is, hogy gyakran fogom készíteni. Ehhez képest bő 6 év telt el anélkül, hogy ontottam volna magamból a hajdinás recepteket, sőt már csak derengett, hogy egyszer mintha lett volna hozzá szerencsém. :D De csak azután esett le a tantusz, miután ötletszerzés okán rátaláltam az alábbi recept eredetijére, amivel a hűtőben fonnyadozó gombára és koktélparadicsomra vonatkozó felhasználási szándékom pont egybevágott. A dió kapcsán azért megfogalmazódott bennem, hogy mostanában milyen sűrűn használom ezt a csonthéjast, de kíváncsi voltam, vajon ízlik-e majd nekünk ebben az egytálételben is, és nem csak az elmúlt hetekben futószalagon készült salátákban. Ízlett! :D Nekem a gomba annál kevésbé, pontosabban azt már meg sem kóstoltam, mert amióta az eszemet tudom, már a szaga sem szimpi. Úgyhogy a diós-gombás hajdinától megkíméltem magam, azt csak a Kutyafül ette, a diós-sárgarépásat pedig én. Szerintem mindketten jól jártunk, mi több, degeszre ettük magunkat. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a hajdinához:
18 dkg bio hajdina
12 dkg barna csiperkegomba (tisztított mennyiség)
10 dkg sárgarépa (tisztított mennyiség)
10 dkg pekándió
1 fej vörös- vagy lila hagyma
4 gerezd zúzott fokhagyma
4 ek. olíva- vagy kókuszolaj
2 tk. vegán margarin
2 tk. füstölt paprika
őrölt tarka bors
só
pár csepp citromlé

a sült paradicsomhoz:
20 dkg koktélparadicsom
1 ek. olívaolaj
só

elkészítés:

1. A koktélparadicsomokat félbevágjuk, tálba tesszük, megsózzuk, rálocsolunk 1 evőkanál olívaolajat, és alaposan összekeverjük. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, egymástól kicsit távolabb, és 150°C-ra előmelegített sütőben kb. másfél óra alatt készre sütjük.
2. A hajdinát alaposan átmossuk, felöntjük másfélszeres mennyiségű forró vízzel, megsózzuk, és közepes lángon 10-15 perc alatt megfőzzük. Ha a víz majdnem teljesen elfőtt, elzárjuk alatta a lángot, és további 5 percre lefedve hagyjuk.
3. A hagymát, a gombát, a sárgarépát és a diót nagyon apróra vágjuk.
4. Serpenyőben 2 evőkanál olajat hevítünk, rátesszük az aprított vöröshagymát, és fedő alatt előbb megpároljuk, majd fedő nélkül kissé lepirítjuk. A fele mennyiséget félretesszük.
5. A serpenyőben maradt hagymához keverjük a gombát, és addig dinszteljük, amíg a levét elfövi.
6. Eközben a felaprított répát egy másik serpenyőben a többi olajon fedő alatt elkezdjük párolni, és amint kissé megpirult, hozzáadjuk a félretett dinsztelt hagymát, és megsózzuk.
7. Így együtt, fedő alatt tovább pároljuk, majd belekeverjük a fele mennyiségű zúzott fokhagymát és a fele adag diót. Fedő nélkül, kis lángon sütjük addig, amíg visszatérünk a gombás alaphoz.
8. A gombát megpörgetjük egy nagy csipet sóval, hozzáadjuk a fokhagyma, valamint a dió másik felét, és 1-2 perc alatt összepirítjuk.
9. A gombás és a répás alapot is megfűszerezzük 1-1 teáskanál pirospaprikával, kétfelé osztva belekeverjük a hajdinát, a margarint, valamint – néhány szem kivételével – a sült paradicsomot.
10. A gombás hajdinát citromlével is ízesítjük, majd mindkét ételt kis lángon 2-3 perc alatt készre főzzük. A félretett sült paradicsommal a tetejükön tálaljuk.

Tipp:
Készíthetjük egyszerre gombával+sárgarépával is. A legtöbb zöldség illik hozzá, sőt a fentiek helyett (füstölt) tofuval is gazdagíthatjuk.

 

 

Ötlet: innen

Rumos-diós kekszrolád

 

 

 

Még sosem csináltam kekszszalámit, mivel azonban az egyéb, kekszes édességek elkészítésére szánva volt itthon vajas keksz, úgy gondoltam – egy életem, egy halálom –, végre kipróbálom. :D Tény, hogy küllemre és egy hozzávaló tekintetében az én roládom nem pont olyan, mint a klasszikus kekszszalámi, mégis hasonló az elkészítésének módja. :) Ha az adventi időszakban gyorsan elkészíthető, sütés nélküli édességre vágyunk, akkor ez a rolád jó választás. ;)

 

 

Hozzávalók 1 roládhoz:

15 dkg étcsokoládé
6,5 dkg vaj
60 ml tej
2 ek. rum (jamaikai vagy Portorico)
14 dkg vajas keksz
5 dkg aprított pekándió
10 dkg tejcsokoládé + 1 tk. napraforgóolaj a bevonáshoz

elkészítés:

1. A feldarabolt csokoládét a vajjal és a tejjel együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, majd hozzákeverjük a rumot.
2. A kekszet összetördeljük, a dióval együtt a csokimasszához forgatjuk, és keverés közben – enyhe nyomást gyakorolva a masszára –, még jobban összetörjük a benne lévő kekszet.
3. A kekszmasszát rúd alakban a sütőpapír szélére halmozzuk, és a papír segítségével tetszés szerinti hosszúságú rúddá formázzuk (én 27 cm-eset készítettem). A végein a papírt összesodorjuk, és minimum 2 órára hűtőbe tesszük.
4. A kekszroládot kitekerjük a sütőpapírból, és tortarácsra tesszük. A csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, a kekszrúdra öntjük, kicsit dermedni hagyjuk, majd a megmaradt csokival becsíkozzuk. Dermedésig hűtőbe tesszük, majd felszeletelve kínáljuk.

 

 

Diószószos penne balzsamecetes, sült paradicsommal (vegán)

 

 

 

Nem is tudom, szabad-e nekem reggelente híreket olvasnom, mert mindig ezen alkalmakkor jön velem szembe egy kipróbálásért kiáltó recept. :D Sajnos pont egy nemszeretem oldalra lettem irányítva, amiről a rossz tapasztalatok miatt inkább nem mondanék véleményt, reklámozni meg pláne nem óhajtom, ezért megszegve a saját szabályomat, őket inkább nem linkelem. Viszont legalább jelzem, hogy a recept ötlete nem tőlem származik. ;)
Ez a tésztaétel mindentől függetlenül nekünk nagyon ízlett, és eszembe jutott egykori receptem, ami szintén szószos, és bár gomba és ricotta is van benne, nem kevés diót is tartalmaz. Szóval jól éreztem én, hogy ezt is szeretni fogjuk. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a diószószhoz:
1 póréhagyma (aprítva kb. 10 dkg)
1 kis fej fokhagyma
8 dkg kesu- és pekándió vegyesen (vagy normál dió)
őrölt fekete bors
tört cayenne bors
só
1 ½ ek. fehér tönkölyliszt
1,5 dl zöldségalaplé
2-2,5 dl víz
1,5 dl növényi tejszín (nálam kókusztejszín)
3-4 ek. extra szűz olívaolaj

a balzsamecetes, sült paradicsomhoz:
35 dkg koktélparadicsom
3 ek. balzsamecet
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 dkg finomítatlan nádcukor
tört cayenne bors
só

továbbá:
25-30 dkg tollszártészta (vöröslencséből)
petrezselyemzöldje
aprított kesu- és pekándió

elkészítés:

1. A paradicsomokat mérettől függően felezzük vagy negyedeljük, és megforgatjuk a balzsamecet, az olívaolaj, a cukor és a cayenne bors keverékében.
2. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 200°C-os sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.
3. Amíg a paradicsom sül, a mártáshoz a felaprított pórét és a fokhagymát a felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a durvára aprított diókeveréket, és 2-3 percig pirítjuk.
4. Rászórjuk a lisztet, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel, az alaplével, és sűrűsödésig főzzük. Hozzáadjuk a növényi tejszínt, és épp csak összeforraljuk.
5. Miközben a mártás fő, bő, sós vízben kifőzzük a tésztát, majd szűrőkanállal a forró mártásra szedjük. Hozzáadjuk a paradicsomot, és alaposan összeforgatjuk, miközben utánasózzuk az ételt.
6. Megszórjuk aprított petrezselyemmel, aprított diókeverékkel, és tálaljuk.