Anyának jó ideje nem veszek szálas virágot anyák napja alkalmából, mert mindketten sajnáljuk, hogy olyan hamar elhervad. Helyette virágos, cserepes növényt szoktam ajándékozni, illetve pár éve már a sütemény is elmaradhatatlan kelléke ennek a szép ünnepnek.
Most egy olyan tortát terveztem neki sütni, amilyet még sosem készítettem: szív alakút. Igaz, ilyen formájú süteményt már csináltam neki, de most egy torta méretűvel akartam őt meglepni.
Bevallom, az előző napi baráti összejövetel okán másnap igencsak indiszponált voltam, ezért nem figyeltem eléggé. Az első körben kisült tészta túl alacsony lett volna ehhez a tortához, úgyhogy azt félre is tettem egyéb édességhez. 10 perccel később a 2. nekifutáshoz viszont úgy gondoltam, hogy érdemes lenne kipróbálnom egy teljesen másfajta receptet. Egy kis kutatásba kezdtem a red velvet torta kapcsán, de egy pöttyet lecsöppentem a különböző recepteket látva. Azok többsége ui. nagy mennyiségű zsiradékot és cukrot tartalmazott. Az egyik legjobbnak tűnő leírás alapján mégis hozzákezdtem a tésztához, ezért a cukor mennyiségén már nem változtathattam (egyébként sosem használok annyit, mint ami alant olvasható). Az azzal kihabosított vaj mennyiségével nem volt baj, de ahogy készültem hozzáönteni az előírt 2,5 dl olajat (!!!), abban a pillanatban az Isteni sugallat megállította a kezemet. Na neee, az fix, hogy nem öntök hozzá ennyit, amikor már vajból is van benne elég! És ahelyett, hogy a kiválasztott receptet követtem volna, jócskán eltértem tőle. Így került bele végül tejföl és tej, ill. eggyel több tojás, olajból viszont egy csepp se. :D A tésztamasszával, a színét leszámítva, elégedett voltam – ment is a sütőbe. Csakhogy véletlenül nem a szokásos 180°C-ra sikerült beállítanom a hőmérsékletet, hanem 50°C-kal kevesebbre. :D 45 perc után – nagy nyugodtan – ránéztem a tésztára, hiszen ennyi idő alatt már kb. késznek gondoltam. De bizony egyből felszaladt a szemöldököm annak láttán, hogy érintésre igencsak remegett még. Mi vaaan??? Hogyhogy nem sült meg? És akkor szembesültem a makacs ténnyel, hogy én bizony 130°C-on „főztem” a masszát. :D Végül is a 3-as szám látványra egy fél 8-as. :D
Gyorsan fölcsavartam a hőfokot, és már-már lemondóan sütöttem tovább. Az eredmény mégis minden várakozást felülmúlt. Sőt! A süti teteje nem púposodott fel, hanem olyan szép sima lett, mint még szinte soha. Akkor jó, legközelebb direkt így csinálom! Persze nyugodtan süthetjük magasabb hőfokon is, de mivel úgy nem próbáltam, felelősségem teljes tudatában nem jelenthetem ki, hogy elég lenne neki kb. 40 perc. A sütési tapasztalat viszont azt mondatja velem, hogy valószínűleg így lehet. Még jó, hogy a krémet nem bazirgáltam el, az bezzeg elsőre is jól sikerült! :D
Szerencsére a kész torta mind küllemre, mind ízre nagy sikert aratott, és Anya elárulta, hogy erre a jeles napra egy torta volt a legnagyobb vágya. Jó érzés, hogy teljesíthettem. :)
Most egy olyan tortát terveztem neki sütni, amilyet még sosem készítettem: szív alakút. Igaz, ilyen formájú süteményt már csináltam neki, de most egy torta méretűvel akartam őt meglepni.
Bevallom, az előző napi baráti összejövetel okán másnap igencsak indiszponált voltam, ezért nem figyeltem eléggé. Az első körben kisült tészta túl alacsony lett volna ehhez a tortához, úgyhogy azt félre is tettem egyéb édességhez. 10 perccel később a 2. nekifutáshoz viszont úgy gondoltam, hogy érdemes lenne kipróbálnom egy teljesen másfajta receptet. Egy kis kutatásba kezdtem a red velvet torta kapcsán, de egy pöttyet lecsöppentem a különböző recepteket látva. Azok többsége ui. nagy mennyiségű zsiradékot és cukrot tartalmazott. Az egyik legjobbnak tűnő leírás alapján mégis hozzákezdtem a tésztához, ezért a cukor mennyiségén már nem változtathattam (egyébként sosem használok annyit, mint ami alant olvasható). Az azzal kihabosított vaj mennyiségével nem volt baj, de ahogy készültem hozzáönteni az előírt 2,5 dl olajat (!!!), abban a pillanatban az Isteni sugallat megállította a kezemet. Na neee, az fix, hogy nem öntök hozzá ennyit, amikor már vajból is van benne elég! És ahelyett, hogy a kiválasztott receptet követtem volna, jócskán eltértem tőle. Így került bele végül tejföl és tej, ill. eggyel több tojás, olajból viszont egy csepp se. :D A tésztamasszával, a színét leszámítva, elégedett voltam – ment is a sütőbe. Csakhogy véletlenül nem a szokásos 180°C-ra sikerült beállítanom a hőmérsékletet, hanem 50°C-kal kevesebbre. :D 45 perc után – nagy nyugodtan – ránéztem a tésztára, hiszen ennyi idő alatt már kb. késznek gondoltam. De bizony egyből felszaladt a szemöldököm annak láttán, hogy érintésre igencsak remegett még. Mi vaaan??? Hogyhogy nem sült meg? És akkor szembesültem a makacs ténnyel, hogy én bizony 130°C-on „főztem” a masszát. :D Végül is a 3-as szám látványra egy fél 8-as. :D
Gyorsan fölcsavartam a hőfokot, és már-már lemondóan sütöttem tovább. Az eredmény mégis minden várakozást felülmúlt. Sőt! A süti teteje nem púposodott fel, hanem olyan szép sima lett, mint még szinte soha. Akkor jó, legközelebb direkt így csinálom! Persze nyugodtan süthetjük magasabb hőfokon is, de mivel úgy nem próbáltam, felelősségem teljes tudatában nem jelenthetem ki, hogy elég lenne neki kb. 40 perc. A sütési tapasztalat viszont azt mondatja velem, hogy valószínűleg így lehet. Még jó, hogy a krémet nem bazirgáltam el, az bezzeg elsőre is jól sikerült! :D
Szerencsére a kész torta mind küllemre, mind ízre nagy sikert aratott, és Anya elárulta, hogy erre a jeles napra egy torta volt a legnagyobb vágya. Jó érzés, hogy teljesíthettem. :)
Hozzávalók:
Tésztához:
30 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
1 tk. szódabikarbóna
egy csipet só
30 dkg porcukor
12 dkg vaj
3 tojás
25 dkg tejföl
1,5 dl tej
1 tk. fehérborecet
1 tk. vaníliapaszta
2 tk. piros ételfesték (vagy kevesebb, ha a színezék jól működik)
Málnakrémhez:
30 dkg málna
2 dl kókuszkrém
1 cs. fehér csokoládés pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
15 dkg finomítatlan nádcukor
13 dkg vegán margarin
Díszítéshez:
kókuszreszelék
elkészítés:
- A tésztához a puha vajat a porcukorral kihabosítjuk, egymás után beledolgozzuk a tojásokat, majd hozzákeverjük a tejfölt, a tejet, a fehérborecetet, a vaníliapasztát és az ételfestéket.
- Beleszitáljuk a kakaóporral, szódabikarbónával elvegyített lisztet, és a tésztamasszát a 24 cm átmérőjű, sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk. 130°C-ra előmelegített sütőben 45 percig, majd 180°C-ra emelve a sütő hőmérsékletét, további 30 perc alatt megsütjük a tésztát (tűpróba!). 10 perc elteltével kivesszük a tortaformából, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
- A szív sablonhoz sütőpapírból 24 cm átmérőjű körlapot vágunk ki, amit félbehajtunk, és kivágunk belőle egy fél szív alakot. A sütőpapírt kihajtjuk, a széleit körben lekenjük egy kevés vajjal, és ráfektetjük a tésztára. Ennek mentén kivágjuk a szív formát, majd a tésztát két lapra szeljük.
- A málnakrémhez a málnát lábasba tesszük, botmixerrel pürésítjük, hozzáadunk 5 dkg porcukrot, és felengedjük a kókuszkrém felével.
- A többi kókuszkrémet csomómentesre keverjük a pudingporral, a málnához adjuk, és kis lángon, kevergetve pudinggá főzzük. Teljesen kihűtjük.
- A vajat a többi porcukorral kihabosítjuk és hozzákeverjük a málnapudingot. A krémet kétfelé vesszük.
- Az egyik adag krémből kiveszünk egy nagyon púpozott evőkanálnyit, ezt félretesszük, a többivel pedig betöltjük a tortát. A kivett mennyiséggel körbekenjük a torta oldalát.
- A másik adag krém egy részével lekenjük a torta tetejét. A megmaradt krémet csillagcsöves habzsákba töltjük, és körben feldíszítjük vele a torta szélét.
- A torta közepét megszórjuk kevés kókuszreszelékkel, és tálalásig hűtőbe tesszük.
Megjegyzés:
Én nem kentem rá a tortára az összes krémet, mert a díszítésre többet szántam. De végül úgy döntöttem, hogy mégsem használom fel azt a keveset, ami kimaradt.
Természetesen tetszés szerint díszíthetjük a tortát, felhasználva az összes krémet. ;)
Az én ételfestékem messze nem színez úgy, ahogy kellene, ezért sem a nyers, sem a kisült tésztán nem igazán tűnik fel, hogy red velvet akar lenni. :D Azt hiszem, be kell szereznem egy jó minőségű ételszínezéket.
Én nem kentem rá a tortára az összes krémet, mert a díszítésre többet szántam. De végül úgy döntöttem, hogy mégsem használom fel azt a keveset, ami kimaradt.
Természetesen tetszés szerint díszíthetjük a tortát, felhasználva az összes krémet. ;)
Az én ételfestékem messze nem színez úgy, ahogy kellene, ezért sem a nyers, sem a kisült tésztán nem igazán tűnik fel, hogy red velvet akar lenni. :D Azt hiszem, be kell szereznem egy jó minőségű ételszínezéket.