Karamellizált zöldségleves csirkehússal

...a szenvedély íze, végre!

Néhány évvel ezelőtt futószalagon főztem a tartalmas zöldségleveseket, szinte mást sem ettünk, csak azt. Majd, ahogyan az nálunk lenni szokott, telítődtünk, és jó ideje már csak ritkán főzök ilyesmit. Amikor viszont igen, akkor mindig a nagy leves-ehetnék vágya hajt, és iszonyú jól tud esni. :)
Nemrégiben A szenvedély íze c. Juliette Binoche-mozi sok szempontból olyan szinten magával ragadott (mindkettőnket), hogy mindenképp elő akartam rukkolni valami jó kis rusztikus levessel. Persze, nem kívántam túlbonyolítani, és csupán a klasszikus leveszöldségek után nyúltam. Mint sokan mások, mi sem rajongunk a főtt zellerért, sőt a gyökér sem tartozik a kedvenceink közé, arról nem is beszélve, hogy az ezúttal szándékosan nagy darabokra vágott főtt hagyma sem tűnt túl étvágygerjesztőnek a lében úszkálva. Gondoltam, teszek egy próbát, és minden, levesbe belefőtt zöldséget külön-külön megkaramellizálok, majd így teszem vissza a kondérba. Azon túl, hogy a csodálatos illat körbelengte az egész konyhát, udvart, a leves kóstoláskor is fantasztikus élményt nyújtott – hasonlót, mint maga a film. :) Rögtön tudtam, hogy ezt újra meg kell csinálnom, de inkább piaci, nem pedig bolti zöldségekből, és akkor majd jól lefotózom.
Pár nappal később be is szereztük a hozzávalókat, és még a piaci árusnak is elregéltem a karamellizálás adta örömöket, ill. új távlatokat. Ő pedig közölte, hogy ezt neki is ki kell próbálnia, mert amúgy ő is utálja a főtt zellert és gyökeret. :D
Nagy boldogan hazahoztuk a „zsákmányt”, és akkor bumm, estére lebetegedtem/-tünk! Az akkori kornyadt állapotunkban pláne jól jött volna ez a kis leveske!
A zöldségek napokig várták sorsukat a hűtőben, mire (majd' egy héttel később) végre teljesíthették küldetésüket. Ám – részben az utálatosan kevés fokozatú indukciós főzőlap (amin vagy nagyon lobog, vagy meg se moccan a lé) és talán a betegség utáni elcsigázottság miatt is – ezúttal kissé túlfőztem a zöldségeket (a hagymát sem úgy daraboltam, ahogy először), amelyek ettől kevésbé mutatós módon, a karamellizáltságukat szinte teljesen elrejtve (a husi nem különben) néztek vissza rám a fotózásra kirakott tányérból. Van ilyen: sokszor elsőre, eltervezettség nélkül szebb az étel, mint komolyan rákészülve és megkomponálva. De bízom benne, hogy azért így is hihető az ítélet, miszerint ez a tartalmas, vasárnapi levesként is tálalható fogás tényleg naaagyon finooom! ;)
Anyaaa, innen üzenem, hogy ha legközelebb betegek leszünk, ezt a levest főzd meg nekünk! ;)

 

Hozzávalók:

2 egész csirkecombfilé (kb. 30 dkg)
1 kisebb csirkemellfilé (kb. 30 dkg)
3 kis öklömnyi, friss zellergumó (pucolva kb. 30 dkg)
1 nagy, friss petrezselyemgyökér (pucolva kb. 15 dkg)
2 nagy, édesebb fajta sárgarépa (pucolva kb. 20 dkg)
2 batáta (pucolva kb. 30 dkg)
4 nagyobb fej vöröshagyma (pucolva kb. 50 dkg)
1 nagy fej fokhagyma (pucolva kb. 5 dkg)
2 kis csokor zellerzöldje
2 kis csokor petrezselyemzöldje
1 ek. Provence-i fűszerkeverék
1 ek. ételízesítő (színezőanyag- és ízfokozómentes)
1 tk. majoránna
1 tk. oregánó
1 tk. tárkony
1 mk. őrölt babérlevél
½ mk. őrölt szerecsendió
késhegynyi csilipehely (habanero chili)
őrölt fekete bors
só
suhintásnyi finomliszt
3 ek. szilárd mangalicazsír
3 dkg étkezési kukoricakeményítő
2,2 l víz (egy része lehet zöldség- vagy húsalaplé)
4 csapott tk. finomítatlan nádcukor
kevés olívaolaj

elkészítés:

1. A zeller és a gyökér zöldjét folyó víz alatt lemossuk, lerázzuk. A zellerzöldet az egyik csokor petrezselyemzölddel együtt zsineggel összekötjük. A másik csokor petrezselymet felaprítjuk.
2. A többi zöldséget megtisztítjuk/meghámozzuk, mindegyiket rusztikusra daraboljuk. A vöröshagymákat negyedeljük. A fokhagymagerezdek egyik végét keresztben bemetsszük.
3. A kicsontozott csirkecombot a mellfilével együtt nagyobb darabokra vágjuk. Kevés őrölt borssal, sóval fűszerezzük, megszórjuk egy kis liszttel, és alaposan összeforgatjuk. Serpenyőben, 2 evőkanál felhevített zsíron hirtelen átsütjük. Félretesszük.
4. A többi zsírt nagy lábasban felhevítjük, rátesszük előbb a zeller- és a gyökérdarabokat, és lefedve pároljuk. 2-3 perc elteltével a répát, a batátát, a vörös- és fokhagymát is hozzáadjuk, enyhén megsózzuk, és kétszer megkeverve 3-4 percig pirítjuk.
5. A tűzről lehúzva megfűszerezzük, rátesszük az elősütött húsdarabokat, a fele mennyiségű aprított petrezselyemzöldet, az összekötözött zeller- és petrezselyemzöldet, és felöntjük 2 l hideg vízzel. Közepes lángon felforraljuk, majd a főzés intenzitását mérsékeljük, és a levest majdnem teljesen lefedve, gyöngyözve addig főzzük, hogy a zöldségek roppanósra puhuljanak benne. (Leghamarabb az édesburgonya fő meg, azt kivehetjük a levesből, amíg a többi zöldség is elkészül.)
6. A levest félrehúzzuk a tűzről. Kiszedjük belőle a zeller és a petrezselyem zöldjét, kinyomkodjuk, a felfogott levet pedig visszaöntjük a levesbe. Külön tálkákba kiszedjük továbbá a szétmállott hagymát, a fokhagymát és a többi zöldséget is. (A zeller, a gyökér, sárgarépa, batáta mehet ugyanazon tálkába.)
7. A keményítőt csomómentesre keverjük 2 dl vízzel, kevés forró levessel, és kissé besűrítjük vele a tűzre visszatett, forrásban lévő levest. Elzárjuk alatta a lángot.
8. Serpenyőben pici olívaolajat hevítünk, és 1 csapott teáskanál nádcukorral megpörgetve, megkaramellizáljuk rajta a vöröshagymát és a fokhagymát. A levesbe szedjük.
9. A többi olívaolajon 2-3 részletben – a fennmaradó cukor hozzáadásával – megkaramellizáljuk a többi zöldséget is, majd ezeket is visszatesszük a levesbe. Kitálaljuk.
   

Megjegyzés, tipp:

Ha csak tehetjük, otthon nevelt csirkéből, és saját termesztésű zöldségekből készítsük. ;)
Tény, hogy a főtt zöldségek levesből való kihalászása kicsit molyolósabb feladat, de megéri bíbelődni vele, mert az eredmény önmagáért beszél. ;)
Aki fokozni akarja az élvezetet, az – a leves igen laktató és kalóriadús volta ellenére – elropogtathat mellé egy szelet olívaolajjal vagy vajjal megkent, sóval megpörgetett, pirított kalácsot vagy kenyeret. Mi kipróbáltuk, és naná, hogy így aztán pláne pazar élményt nyújt! :D

 

 

 

 

Currys karfiolkrémleves húsgolyóval

 

Életemben először vettem karfiolt! :D Hallom is, ahogy megszólalnak a fanfárok. :D Viccet félretéve, mindez azért történhetett meg, mert az egyik kedves rokonunktól hallottam a hírét, hogy milyen finom a karfiolfasírt. Akkor el is döntöttem, hogy én bizony elkészítem. A karfiolt csodák-csodájára régóta szeretem, de nem minden formában. Leginkább rántva, és csak akkor, ha pici rózsákra van szedve, vagy esetleg besamelmártásban sütve. Fasírtnak még nem ismertem, de úgy sejtettem, nekem való. Sajnos tévedtem. Pedig még le is fotóztam, mert olyan jópofák lettek a kis karfiolos golyóbisok. Sajnos harmadik kóstolásra sem ízlett igazán, a Kutya meg még az enyémnél is csúnyább fintort vágott, amikor leküzdött belőle egy fél falatot. Igaz, ő utálja a karfiolt, akárhogy is van elkészítve, úgyhogy nincs mit csodálkozni rajta. :D És ha már nekünk ennyire nem ízlett, akkor másnak-se-fog alapon inkább nem akartam mutogatni a blogon. A kukában landolt az egész, pedig nem szívesen dobok ki ételt. Úgy érzem, erőteljes átalakításra szorul a recept, és akkor talán ki lehet hozni belőle valami tényleg finomat.
De most jön a lényeg! Mivel maradt még egy fél fej karfiolom, fel kellett használnom. Nem volt kedvem a jól bevált rántott karfiolhoz, hanem inkább olyan ételt szerettem volna, amit még nem próbáltam. A karfiolleves éppen ilyen, ráadásul nem is szeretem. :D A fogyókúrám miatt azonban úgy gondoltam, hogy legjobb lenne mégis levesként viszontlátni, de akkor már kicsit átgondolva, hogy ne legyen annyira dominánsan karfiolízű. Így került bele krumpli is, ill. hogy tartalmasabb legyen, egy kis húsgolyó. És tényleg jól is esett, amikor bekanalaztam egy nagy tányérral. Nem hittem a szememnek, amikor láttam, hogy a Kutyánszki is jóízűen eszi. Bátran ajánlom minden leves- és karfiolkedvelőnek. :)

Hozzávalók:

a leveshez:
50 dkg karfiol
50 dkg krumpli
1,4 l zöldségalaplé
1 csapott mk. currypor
őrölt fehér bors
só
10 dkg reszelt trappista vagy eidami sajt
2-3 ek. aprított metélőhagyma a tálaláshoz

a húsgolyókhoz:
25 dkg sertés darált hús
1 ek. ketchup
1 ek. mustár
só
őrölt fehér bors
1 ek. mangalicazsír a sütéshez

elkészítés:

1. A meghámozott krumplit felkockázzuk. A leveleitől megfosztott karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük.
2. A zöldségalaplét felforraljuk, beletesszük a karfiolt, puhára főzzük, majd szűrőkanállal átszedjük egy tálba, és a háromnegyedét villával összetörjük. Félretesszük.
3. A krumplit ugyanebben a főzőlében puhára főzzük, majd hozzáadjuk az összetört karfiolt, és az egészet leturmixoljuk.
4. A levest újból felforraljuk, ízlés szerint fűszerezzük, majd hozzáadjuk a reszelt sajtot, és felolvasztjuk benne. A félretett egész karfiolrózsákat visszaszedjük a levesbe, és összemelegítjük.
5. A darált húst összedolgozzuk a többi hozzávalóval, a masszából kis golyócskákat formázunk, és a felhevített zsíron két részletben kisütjük.
6. A levest tányérokba merjük, néhány húsgolyót szedünk bele, és megszórjuk aprított metélőhagymával.

Becsinált leves darált hússal

Ez a leves tipikusan Anya levese – régebben nagyon sűrűn készített ilyet. Nevelőapám mindig cukkolta mosolyogva, hogy: "már megint becsináltál?" Fogalmunk sincs, honnan ered ez a félreérthető név.
A receptet én is átvettem, és egy ideje már szinte csak én készítem, mert Anya jobban szereti az enyémet. Szerinte ízletesebb és tartalmasabb. Kezdő konyhatündérkeként villogtam vele már 1-2 haverom előtt is.
Ennek a levesnek a kakukkfű a lényege, nem véletlenül kerül bele olyan sok, de aki ezt túlzásnak érzi, az tehet bele kevesebbet is. Mi mindig főtt tojással esszük, de aki savanyún szereti a raguleveseket, az citromot is facsarhat bele. Tehetünk bele borsót is, de én zsenge zöldbabbal is el tudom képzelni. Általában pirospaprika nélkül készítem, de most került bele az is, hogy szebb legyen a színe.
Olyan laktató tud lenni egy teli tányérral, hogy nem kell utána második fogás.

Hozzávalók 6 személyre:

a leveshez:
35 dkg darált sertéscomb vagy -lapocka (vagy vegyesen)
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek. őrölt pirospaprika (elhagyható)
őrölt fekete bors
só
1 ek. mangalicazsír
1,5 l tyúkhúsleves vagy alaplé (esetleg víz + 1 tyúkhúsleveskocka)
1 nagy szál sárgarépa
½ doboz konzervkukorica
1 ek. kakukkfű
1 tk. rozmaring
1 tk. tárkony
1 tk. bazsalikom
3 babérlevél
3 púpozott ek. tejföl
3 púpozott ek. finomliszt vagy 2 ek. étkezési kukoricakeményítő

a tálaláshoz:
3 főtt tojás
tejföl

elkészítés:

1. A finomra vágott vöröshagymát lábasba téve, a felhevített zsíron megdinszteljük, közben sóval, borssal ízesítjük (a tűzről lehúzva, pirospaprikát is adhatunk hozzá), majd hozzákeverjük az áttört fokhagymát és a darált húst. Készre sütjük.
2. A megtisztított sárgarépát kis kockákra aprítjuk, a húshoz adjuk, megfűszerezzük és felöntjük az alaplével. Forrástól számítva, kis lángon kb. 10 percig főzzük, vagy amíg a répa roppanósra nem fő.
3.  A liszttel/keményítővel csomómentesre kevert tejföllel besűrítjük a levest, végül hozzáadjuk a kukoricát.
4. A tálaláshoz a főtt tojásokat felaprítjuk, személyenként fél tojást elosztunk a tányérokban, és rámerjük a levest. Tejfölt kínálunk hozzá.