Szilvás-vaníliás tejfölkrémes tortácska fahéjas kesudióval

...egy kis önvallomással fűszerezve 

 

Rajongó típus vagyok, egy idealista, örök gyerek, miközben fura mód mégis józan és racionális. :D Hogy hogy jöhet össze a kettő egyazon testben/lélekben, nem tudni, de tény, hogy egyszerre hasonlítok Anyára (a racionalitás átörökítőjére) és az apukámra (a rajongás-gén felelősére), amiben persze nincsen semmi fura.
A kifejtendő témát talán túl messziről indítom, de így jobban érthető, hogy hogyan lehetséges az, hogy a tizenéves koromon sokszorosan túl most is belefeledkezem a régen szeretett, vagy akár a tőlem akkoriban csak érintőleges figyelmet kapott zenészek (színészek) fotóinak böngészésébe, videoklipjeinek, interjúinak nézegetésébe, életútjuk lázas olvasásába. :D Basszus, minden fent van a neten, bele lehet szédülni!
Úgy tűnik, mit sem változtam annyi sok év alatt, és még ha ma már a nagy hőfokon égő plátói szerelem kizárt (bezzeg régen éveken át rohadtul nem sikerült elnyomnom azt főleg Keanu Reeves vagy Jon Bon Jovi kapcsán), azért van, aki még mindig be tud szippantani, ha csak röpke időre is.
A ’80-as évek derekán a fenét se érdekelte Joey Tempest, amikor én épp Thomas Andersbe haltam bele (előbbit illetően némi cáfolat azért lentebb olvasható). Mégis ezerszer végignéztem a Final Countdown és a Rock The Night klipjeit, az aranytorkú frontember szájmozgását analizálva, miközben magamban bocsánatot kértem Thomastól a hűtlenségem miatt. :D Őszintén szólva ezek a szájak a gyengéim, és annak idején pl. Jason Donovan se menekülhetett az elemzés elől – az összes 1988-91-es klipjét imádtam, és a kisfiús fejétől ma is elolvadok. Két hónapja ő volt az, aki megnyomta rajtam a nosztalgiagombot, miután a neve minden előzetes bejelentkezés nélkül kipattant a fejemből. Az azonnali rákeresés nyomán jött „utánam a vízözön”, és naná, hogy nem a jelenkori Jason, hanem az újra felfedezett fiatal miatt. Ám hamar felismerve a közelgő vészt, azt csírájában elfojtottam – jó lesz az későbbre, ínséges időkre, a 10 évenkénti őrületemhez. :D
De vissza Bernd Weidunghoz (alias Thomashoz), aki persze már rég a múlté, sőt szerelmileg a még komolyabb „utódai” is (Keanu, Jon stb.), akik már nem „tilthatnak” meg nekem semmilyen újabb rajongást, szóval nyugodt szívvel vethetem bele magam a lelkesedésbe. Igen, azok után, hogy Jason barátunkat alighogy sikerült ledugóznom magamban! :D
Nemrég ui. azon kaptam magam, hogy Joey Tempest (tudtad, hogy a valódi neve Rolf Magnus Larsson?!) ősrégi, fürdőgatyás fotóján lógok, rácsodálkozva, hogy ennek a fiatalon igézően gyönyörű (Charlieze Theron-szemű-szájú-fogú) pasinak a formás combikájából kiinduló szexi lábszára végén még a lábfeje is maga volt a tökély. :D Erre nem kiderült most az interjúk alapján, hogy emberileg is nagyon szeretni való?! Úgy tűnik, a tévéből (youtube-ról) mindig jól választok. :D
De nem csak az okos tekintetű, huncut fejű szépek rabolták-rabolják ám el a szememet/szívemet (főleg, ha a slágerek/szerepek mögött az embert is megláthatom), mert bizony a fülem is szerelembe tud esni. De még hogy?!
Alighogy lefojtottam a tüzet, újabb szikrát pattintott ki belőlem a neten nemrég újra felfedezett Peter’s Pop Show, amit egyébként gyerekként 1985-ben láttam először a jugó tévében (meg is pecsételődött a sorsom akkor: fénysebességgel taszította le szívem trónjáról Mark Hamillt [Luke Skywalkert] a szépséges Thomas bájolgása [8 hosszú, de apróbb hűtlenségekkel tarkított évre :D]), és most némi degradálással vegyes nosztalgiával néztem végig – gyakran beletekerve – 3 évadnyi maratoni play back zenés műsort (ami egyébként 1985-93-ig futott).
Épp túl voltam a C.C. Catch haján és Sandra vagy Mandy Smith táncikolásán való rötyögésen (akiknek a jócsajságát egyébként egykor iszonyúan irigyeltem, [szerintem visszatekintve is gyönyörűek]), valamint az arra való rácsodálkozásból is pont felocsúdtam, hogy a Depeche Mode akkor szinte még babakorú tagjait mégis hogy tarthatom ma már cukinak, a zenéjüket pedig klassznak, amikor pedig hajdan utáltam őket leginkább azért, mert egyes rajongóik állandóan csesztettek a Modern Talking miatt. Ilyeneken merengtem, miközben a laptopom képernyőjén sorjáztak egymás után a régen népszerű zenészek, akiknek a nagy része most 60 pluszos, vagy már nem is él. :(
Már 1987-nél járok, amikor is Peter Illmann (a Peter’s Pop Show kitalálója és házigazdája) felkonferál egy kanadai rockzenekart: LOVERBOY. Fú, apám, ez a név… de gáz! Jó’ van, nézzük, kik ezek – gyerekként sosem hallottam róluk, és később a rocker haverok sem világosítottak fel ez ügyben a ’90-es évek végén. (Pedig akkoriban olyanokat is ismertem, akiket mások nem.)
A Loverboy frontembere Varga Miki és Emilio Estevez (van más is, ki e nevet ismeri? :D) keveréke, nem az esetem, a többiek se feltűnőek. A BRAVO-ban, Popcornban sosem jöttek velem szembe, az fix.
Már megy az intro, a pasas végre belekezd... He? Jól hallok?! Ki az, aki ezzel a fejjel Joey Tempest hangján énekel?! (Nem mintha a jó hanghoz csak szép fej társulhatna.) Ki eeez??? Jesszusatyaúriteeen!!! …. Áhh, kész, vége, beszippantott, elkapott a gépszíj: lázas kutatás a neten, egy rakat videoklip, interjúk, a Turn Me Loose és a Love Will Rise Again hallgatása számolatlan mennyiségben – főzés közben, locsolás közben, séta közben, kajaképek szerkácsolása közben/helyett –, és persze együtt éneklés a bandával – főzés közben, locsolás közben, séta közben és képszerkácsolás helyett. :D
Mike Reno – így hívják ezt a csoda énekest, aki ma már pocakos, 70 éves bácsi – óriási tehetség, Kanada-szerte és az USA-ban ismert. A mai napig koncerteznek! A klipjeik alatti kommentek szerint a Loverboy egy világhírűvé nem vált, méltatlanul elfeledett rockzenekar. Kimaradt az én életemből is, de szerencsére most megtalált! :) Mike Reno hangja azonnal szerelem lett, miközben az ikerhang Joey Tempesté a ’80-as években, az egyéb körülmények (értsd: Thomas) miatt nem, de persze őt mindig emlegetem, ha a tehetségek szóba kerülnek.
A Peter’s Pop Showban ott volt a Europe is, tehát a Loverboy fellépése előtt 1 évvel. Újranéztem: Joey hamvas barack pofikája ma is elvarázsol (máshogyan persze, mint a sokáig imádott és a zenéjükön keresztül letagadhatatlanul részemmé vált Jon Bon Jovié). :)
És ha már fokozott figyelmet kapott tőlem a fent említett, Joeyéval azonos karakterű kanadai szerelem-hang, akkor a Europe utáni nézgélődés sem maradhatott ki. Persze, őket az eltelt évek alatt láttam itt-ott, esetükben képben voltam az idő múlásával, de volt mit pótolni így is. Főleg interjúkra vadásztam. Kuriózum, ahol svédül beszélnek, és ott még inkább átjön Joey kedves egyénisége. :) Az angol nyelvű interjúk alapján pedig egyértelműen látom, hogy nem véletlenül szimpiztem vele a nagy Thomas Anders-imádat ellenére is, suttyomban. :D
Aztán Joey átadta a stafétabotot: újfent kopogtatott Jason, akit ugyebár – ezek szerint túl hamar – ledugóztam magamban. Ááááá, nem hiszem eeeel!!! Nem volt mit tenni, jöjjön ki, aminek ki kell jönnie! Megetettem hát a fenevadat. :D Jelesül: megnéztem ezúttal az összes régi klipjét, jó pár interjút, miközben rácsodálkoztam arra, hogy a régen hallott dalszövegei milyen hirtelenséggel képesek előtörni memóriám rejtekéből. Míg végül visszaszuszakoltam őt is oda, ahonnan előbújt. Most már aztán csend legyen srácok! :D

A videókban, a fotókon a régi kedvencek örökre fiatalok – olyanok, amilyeneknek megismertük őket. Önmagunk fiatal énjére is emlékeztetnek. Az idő azonban mindenkin nyomot hagy. Talán éppen ezért is tudok akkora erővel rárepülni a ’80-as évekre. Biztos nem vagyok egyedül az ilyen érzésekkel, de azt nem tudhatom, kiben mekkora hullámokat vetnek a múltbéli élmények. Csak azt tudom, hogy bennem, a mindent analizáló Skorpióban jelentősen felkorbácsolódnak, vagy esetenként újak születnek, hogy aztán hosszú évekre vagy örökre elcsituljanak.

A régi kedvencek dalszövegeire igen, de arra bezzeg nem emlékszem, mikor sütöttem utoljára szilvás sütit. :D Szerencsére a blog segít a feledékenységen, vagy legalábbis külső memóriaként funkcionál. Persze, nem az a lényeg, hogy pontosan mikor is használtam szilvát édességbe, mert a szomszéd fája a potyogó gyümölcsein keresztül ordítva hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt az ideje szilvát lopni szedni, hiszen az tőle úgy is csak kárba veszne. – Az első adag nagy szemű szilvát a kisebbik fáról Anya számára mentettem meg, én pedig megvártam, hogy az öregebbik fa is megérlelje a kisebb szemű, de éppolyan szép, hamvas lila gyümölcsét, amiért egyébként nem annyira rajongok (kivétel, ha keményebb húsú és igazán zamatos), de süteményekhez mindig szívesen használom.
A szilva egy része már potyog, más része még keményen dülleszti a mellét az ágakon, amelyik viszont már kellően érett, de még nem adta meg magát a gravitációnak, azt megszabadítottam ágas-bogas fogságából, hogy a kosaramban landoljon, és végül ez az egyszerű, ám igen finom linzer legyen belőle. A konyhát sokáig belengő sütiillat kísértetiesen emlékeztetett a fahéjas tejberizsre. A falatozása közben pedig kicsit már halkabban szólt bennem az új kedvenc Turn Me Loose, de a szívem azért tele van vele. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
9 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tk. őrölt fahéj
6 g sütőpor
10 dkg vaj
1 tojás
5 dkg görög joghurt
3 ek. napraforgóolaj

a töltelékhez:
5 db (kb. 45 dkg) nem túlérett szilva
25 dkg tejföl
4 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 ek. frissen facsart citromlé
2 dkg vaníliaízű pudingpor

a tetejére:
6 dkg kesudió
2 dkg kristálycukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
½ tk. őrölt fahéj

elkészítés:

1. A tésztához a lisztet elvegyítjük a cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal, sütőporral, majd összemorzsoljuk a hideg vajjal. A közepében kialakított mélyedésbe tesszük a joghurtot, a tojást, az olajat, és puha tésztává gyúrjuk.
2. A lágy tésztából 12 gombócot formázunk, és egymás után a minipiteformákba nyomkodjuk. A tésztakosárkákat villával több helyen megszurkáljuk, majd letakarva, 1,5 órára hűtőbe tesszük.
3. A töltelékhez a tejfölt kikeverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, majd citromlével ízesítjük, és csomómentesre keverjük a pudingporral.
4. A szilvát megmossuk, kicsumázzuk, szárazra töröljük, és mindegyiket 4 cikkre szeljük.
5. A kesudiót felaprítjuk, és elkeverjük a fahéjjal, a cukrokkal.
6. A tésztakosárkákban elosztjuk a vaníliás tejfölt, mindegyikre ráhalmozunk 5 szilvacikket, és megszórjuk a cukros-fahéjas kesudióval.
7. A sütőformákat a sütő rácsbetétjére sorakoztatjuk, és előmelegített sütőbe toljuk. Miután a sütemények megsültek, tortarácsra szedjük, és 10 perc után óvatosan kiemeljük a formákból. Így hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sínben)
sütési idő: 25-30 perc

 

Kesudiós kelt sütemény

A kötelező heti zsemleadag mellett mostanában gyakran sütök egyebet is, és szívesen próbálom ki a különböző formázási technikákat. Most édes kelt süteményre vágytam, ami fura mód nem túl gyakori nálam – jellemzően a sósak vannak túlsúlyban (lassan mi is :D).
Érdekes, de még sosem csináltam kesudiós kelt édességet, és nem is gyakran látom, hogy kelt tésztához ezt a diófélét annyira favorizálnák. Bizonyára a kevésbé hangsúlyos ízében keresendő a dolog miértje. Mindazonáltal én nagyon szeretem, főleg pirítva, mert – azon túl, hogy imádni valóan ropog – feltűnt, hogy hőkezelés hatására icipicit még édesebbé válik az egyébként is édeskés zamata. Uccu neki, akkor legyen kesudió a töltelék! :D Cukorral, vaníliás cukorral összeházasítva, és egy kis citromhéjjal megbolondítva, igazán kellemes lett az eredmény. Sőt, meg kell mondjam, a tésztába való betöltés előtt annyira csodás illata volt, hogy többször megszaglásztam, amíg a tészta keledezett. A pirított kesudió, a vaníliás cukor és a citromhéj elegye ui. hogy, hogy nem, gyerekkorom citromos nápolyijára emlékeztetett. :D
A sütemény formázása egyébként a Franzbrötchenhez hasonló, de egy lépéssel továbbmenve, a tésztát mindkét végén alá kell hajtani. (Szerintem, ez utóbbi nem is annyira fontos, anélkül is mutatós lenne a végeredmény.)
A hangsúlyosan citromos aroma a kisült édességből ugyan eltűnt, de így is igazán szeretni való lett ez a szépen rétegzett kelt süti. Egy bögre kakaóval laktató reggeli lehet belőle, de borongós, esős időben lélekmelengető uzsonnának is beillik. ;)

Hozzávalók 6 darabhoz:

a tésztához:
35 dkg finomliszt
3 dkg cukor
½ tk. só
1 nagy tojás fele
1 dkg vaj
1,8 dkg friss élesztő
2 dl tej és víz keveréke

a töltelékhez:
7 dkg vaj
10 dkg kesudió
1 nagyobb kezeletlen citrom reszelt héja
5 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor

a kenéshez:
1 nagy tojás fele

elkészítés:

1. A lisztet tálba szitáljuk, belevegyítjük a cukrot, és a közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük egy kevés langyos, vizes tejjel. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A tojás felét a többi folyadékhoz keverjük, a puha vajjal együtt az élesztős liszthez adjuk, és robotgéppel megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A töltelékhez a kesudiót zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk, és miután teljesen kihűlt, késes aprítóban durvára daráljuk.
4. A megmosott, szárazra törölt citrom héját a kétféle cukorhoz reszeljük, összekeverjük és beleforgatjuk a darált kesudiót.
5. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 40×30 cm-es (kb. 0,5 cm vastag) téglalapra nyújtjuk, a teljes felületét megkenjük lágy vajjal, és megszórjuk a cukros-citrusos kesudióval. A tölteléket (sodrófával vagy a tenyerünkkel) lenyomkodjuk.
6. A tésztát a hosszabbik oldalánál fogva felhajtjuk, majd ugyanígy továbbhajtjuk, végül ráhajtjuk a túlsó szélét. Az így kapott hosszú, keskeny tésztasávot letakarva 20 percre hűtőbe tesszük.
7. A pihentetett tésztát 48 cm hosszúra széthúzzuk, majd 12 db 4 cm széles szeletre vágjuk, amiket szintén kissé széthúzunk.
8. Két tésztaszeletet egymásra teszünk, és a közepét fakanál nyelével (függőlegesen rátéve) jól lenyomjuk. A tésztát felemeljük, az egyik végét a mutató ujjunk köré csavarva aláhajtjuk, majd a másik végét is aláhajtjuk.
9. Így járunk el a többi tésztával is, majd sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva negyedórát kelesztjük.
10. A süteményeket lekenjük tejjel kevert tojással, (megszórhatjuk a tésztából kihullott töltelékkel), és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

Az élvezet fokozása érdekében olvasztott csokit is csorgathatunk rá. Aki még édesebben szereti, a kész süteményt megszórhatja porcukorral.

Hóbucka

 

 

 

Advent 1. vasárnapja van, itt az ideje tél-kompatibilis receptekkel előrukkolni! Nem mintha pisztolyt szorítanának a fejemhez, hogy ezt tegyem, de a belső kényszer legalább ilyen erőteljes hatású. :D
Ez a süti egy, a neten elém került receptből lett pöttyet átdolgozva (a találékonyságomat ui. most inkább a platánlevelek hatékony és gyors összegyűjtési technikájának kitalálására tartalékoltam), és mivel rekord sebességgel pusztítottuk el, egyértelmű volt, hogy a sikeressége okod ad a nagy (?) plénum előtt való mutogatásra. Úgyhogy itten vagyon ez a fincsiség, aminek az elnevezésén egyébként sokat gondolkodtam, a labdaformától ui. igen messze áll. Így lett belőle hóbucka. :D
Mindenképp ajánlom kipróbálásra, mert azon túl, hogy baromira eteti magát, a tetejébe még pofon egyszerű is az elkészítése. ;)

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

15 dkg finomliszt
1,5 dkg (1 púpozott ek.) étkezési kukoricakeményítő
14 dkg vaj
6 dkg porcukor + a forgatáshoz
1 tk. vanília paszta
6 dkg pisztácia és kesudió vegyesen (vagy más olajos mag, pl. mandula)
6 dkg aszalt vörös áfonya (vagy más aszalt gyümölcs, pl. aranymazsola, kajszibarack)

elkészítés:

1. A puha vajat a porcukorral kihabosítjuk, majd hozzákeverjük a vaníliakivonatot és a keményítővel vegyített, átszitált lisztet.
2. Az áfonyát és a magvakat felaprítjuk, a masszához forgatjuk, és diónyi méretű golyókat formázunk belőle. Deszkára rendezzük, folpackkal letakarjuk, 1 órára fagyasztóba tesszük.
3. A golyóbisokat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
4. A kész süteményeket még forrón megforgatjuk az átszitált porcukorban, és miután kihűltek, újra megforgatjuk benne.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

 

 

Ötlet: innen

Narancsos-csicseriborsós csirkemell saláta Cheddarral

 

 

 

Annyira odavagyunk a szőlős tofusalátáért, hogy már szinte szégyellem, hányszor került asztalra az elmúlt hetekben. :D Muszáj volt hát kiötölnöm egy olyan alternatívát, ami legalább annyira szerethető, ugyanakkor kevés időbe telik elkészíteni, és ugyanúgy tele van egészséges hozzávalókkal. Mindenképp a narancsra szavaztam, mert azt egy ideje kifejezetten kívánom. Ezúttal – annyi vegán kaján túl – hús is került a salátába, mert a fagyasztóban még ott várakozott a karácsonyi húsételekhez vásárolt, kimaradt csirkemell. A kiolvasztott husi egészen kis része tehát ilyen módon felhasználódott.
Az igazat megvallva, még mindig meglep, mennyire finom tud lenni az olyan saláta, amiben bármilyen üde, citrusos gyümölcs zöldségekkel, sőt ebben az esetben sült hússal van kombinálva. Igazán harmonikus ízkombinációt alkotnak, és én ennek a salátának az esetében is úgy éreztem, hogy számomra egyszerűen megunhatatlan. Sajnos, a Kutyafül most nem osztozott a véleményemben, a narancs miatt nem volt oda ezért a saliért. :( Sebaj, legalább több maradt nekem! :D

 

Hozzávalók 2 személyre:

10 dkg csirkemellfilé
10 dkg konzerv csicseriborsó
7 dkg vörös Cheddar sajt
3 dkg kesudió
2 narancs
1 nagy ek. görög joghurt
1 ek. majonéz
1 tk. reszelt torma
1 tk. akácméz vagy agavészirup
őrölt tarka bors
só
3-4 szál petrezselyemzöldje
1 szűk ek. extra szűz olívaolaj
1 szűk ek. olívaolaj

elkészítés:

1. A csirkemellet kisebb kockákra vágjuk, sóval, őrölt borssal ízesítjük, összekeverjük az olívaolajjal, és negyedóra pihentetés után felhevített erpenyőben pirosra sütjük. Félretesszük hűlni.
2. A kesudiót durvára daraboljuk, és zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk. A sajtot felkockázzuk. A petrezselymet finomra aprítjuk.
3. A narancsot úgy hámozzuk meg, hogy a belső, fehér héja se maradjon rajta. A gyümölcshúst kifilézzük és a filéket 2-3 darabra vágjuk.
4. A hártyában maradt narancslevet kipréseljük, elkeverjük a joghurttal, a majonézzel, tormával, mézzel, olívaolajjal, és őrölt borssal, kevés sóval ízesítjük.
5. A csicseriborsót villával pépesre törjük, hozzáadjuk az aprított petrezselyemzöldet, összekeverjük a joghurtos narancslével, és beleforgatjuk a sült csirkemellkockákat, a kockázott sajtot és a pirított kesudiót. Behűtve kínáljuk.

 

 

Csokoládés-sajtkrémes keksz

 

 

 

Ismét egy sütés nélküli és sűrített tejes édességet mutatok, mert amikor legutóbb nekifogtam a sűrített tej főzésnek, nem apróztam el, és a kész mennyiségből egyből kétféle desszertet csináltam. Bár alapvetően nem vagyok egy kekszes típus, és pláne nem sűrűn szoktam a felhasználásával készülő édességeket gyártani, de néha nem árt ismeretlenebb vizekre evezni. :) Egyébként jópofának tartom, hogy a bolti keksszel lehet kreatívkodni, pl. be lehet tölteni, bevonhatjuk csokival, vagy egyéb módon mókázhatunk vele. Ezúttal a keksz nem egy sütés nélküli torta talapzata lett, hanem csokival gazdagon bevont, emeletes töltött keksz. Bevallom, én továbbra sem rajongok az ilyen típusú édességekért, de aki szereti, ill. nincs kedve bíbelődni a sütéssel, annak jó választás lehet. ;)

 

Hozzávalók 6 darabhoz:

10 dkg natúr krémsajt (pl. Philadelphia)
5 dkg házi cukrozott sűrített tej
24 db vajas keksz (pl. Spar Butter Biscuits vagy Butterkeks – Aldi)
15 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
aprított natúr pisztácia
aprított kesudió

elkészítés:

1. A krémsajtot a sűrített tejjel alaposan összekeverjük. 18 darab kekszet az egyik felén megkenünk az édes sajtkrémmel, 3-3-at egymásra helyezünk, és mindegyiket befedjük 1-1 krém nélküli keksszel. Ilyen módon 6 db négyrétegű töltött kekszünk lesz.
2. A kétféle csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk, és szilikon ecset segítségével – az aljuk kivételével – minden oldalukon bevonjuk vele a töltött kekszeket.
3. Sütőpapírra sorakoztatjuk, és a tetejüket megszórjuk aprított pisztáciával és kesudióval. Néhány órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy a kekszek megpuhuljanak.

Tipp:
A krémhez keverhetünk vaníliapasztát, de reszelt narancshéjjal is ízesíthetjük.

 

Diószószos penne balzsamecetes, sült paradicsommal (vegán)

 

 

 

Nem is tudom, szabad-e nekem reggelente híreket olvasnom, mert mindig ezen alkalmakkor jön velem szembe egy kipróbálásért kiáltó recept. :D Sajnos pont egy nemszeretem oldalra lettem irányítva, amiről a rossz tapasztalatok miatt inkább nem mondanék véleményt, reklámozni meg pláne nem óhajtom, ezért megszegve a saját szabályomat, őket inkább nem linkelem. Viszont legalább jelzem, hogy a recept ötlete nem tőlem származik. ;)
Ez a tésztaétel mindentől függetlenül nekünk nagyon ízlett, és eszembe jutott egykori receptem, ami szintén szószos, és bár gomba és ricotta is van benne, nem kevés diót is tartalmaz. Szóval jól éreztem én, hogy ezt is szeretni fogjuk. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a diószószhoz:
1 póréhagyma (aprítva kb. 10 dkg)
1 kis fej fokhagyma
8 dkg kesu- és pekándió vegyesen (vagy normál dió)
őrölt fekete bors
tört cayenne bors
só
1 ½ ek. fehér tönkölyliszt
1,5 dl zöldségalaplé
2-2,5 dl víz
1,5 dl növényi tejszín (nálam kókusztejszín)
3-4 ek. extra szűz olívaolaj

a balzsamecetes, sült paradicsomhoz:
35 dkg koktélparadicsom
3 ek. balzsamecet
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 dkg finomítatlan nádcukor
tört cayenne bors
só

továbbá:
25-30 dkg tollszártészta (vöröslencséből)
petrezselyemzöldje
aprított kesu- és pekándió

elkészítés:

1. A paradicsomokat mérettől függően felezzük vagy negyedeljük, és megforgatjuk a balzsamecet, az olívaolaj, a cukor és a cayenne bors keverékében.
2. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 200°C-os sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.
3. Amíg a paradicsom sül, a mártáshoz a felaprított pórét és a fokhagymát a felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a durvára aprított diókeveréket, és 2-3 percig pirítjuk.
4. Rászórjuk a lisztet, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel, az alaplével, és sűrűsödésig főzzük. Hozzáadjuk a növényi tejszínt, és épp csak összeforraljuk.
5. Miközben a mártás fő, bő, sós vízben kifőzzük a tésztát, majd szűrőkanállal a forró mártásra szedjük. Hozzáadjuk a paradicsomot, és alaposan összeforgatjuk, miközben utánasózzuk az ételt.
6. Megszórjuk aprított petrezselyemmel, aprított diókeverékkel, és tálaljuk.

 

Fűszeres morzsás-körtés minipite

 

 

Ezt a süteményt még november 24-én, Moholy-Nagy László halálának 75. évfordulóján sütöttem annak örömére, hogy a művész szegedi éveiről szóló kötetet, amelyet kedves rokonom írt, végre bemutatták a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Bár az eseményre – a sok idegen ember közé – nem vittem magammal a sütit, de a program végeztével átgurultunk a nagynénémhez, aki ilyen módon részesülhetett egy kis kóstolóból. Mivel a családunk több tagjának nagyon ízlett, ezért nyugodt szívvel ajánlom adventkor is. Hiszen a finom, fűszeres körte, az azt keretező, imádni való linzertészta és a szintén fűszeres, ropogós morzsa abszolút illik az ünnephez. :) Egy csésze forralt bor vagy tea mellé tökéletes választás. ;)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
10 dkg fehér tönkölyliszt
10 dkg zabpehelyliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg finomítatlan nádcukor
12,5 dkg vaj
1 bio narancs reszelt héja
1 púpozott mk. őrölt gyömbér
egy csipet só
1 tojás

a töltelékhez:
45-50 dkg körte
½ narancs leve
½ citrom leve
5 dkg finomítatlan nádcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 mk. őrölt fahéj
1 mk. őrölt gyömbér
1 citrom reszelt héja
3 dkg vaníliás pudingpor

a fűszeres morzsához:
4 dkg zabpehelyliszt
4 dkg zabpehely
4 dkg kesudió és mandulapehely fele-fele arányban, aprítva
6 dkg finomítatlan nádcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 csapott mk. őrölt fahéj
1 csapott mk. őrölt gyömbér
1 bio citrom reszelt héja
6 dkg vaj

elkészítés:

1. A fűszeres morzsához a hozzávalókat a vajjal elmorzsoljuk, és hűtőbe tesszük.
2. A cukrot a gyömbérrel, sóval, reszelt narancshéjjal ízesített lisztkeverékhez adjuk, elmorzsoljuk a felkockázott vajjal, és a tojást is hozzáadva összeállítjuk a tésztát.
3. Liszttel hintett munkalapon 3 mm vastagságú körlapra nyújtjuk, kb. 9 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és kibéleljük velük a muffin sütőforma mélyedéseit. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, szaggatjuk.) A tepsit nejlonzacskóba húzva, 30 percre hűtőbe tesszük.
4. A megmosott, magházuktól megfosztott körtéket kis kockákra aprítjuk, és a kétféle cukorral, valamint a fűszerekkel ízesítjük. Rálocsoljuk a citrusleveket, rászitáljuk a pudingport, és összeforgatjuk.
5. A tésztakosárkák alját villával több helyen megszurkáljuk, elosztjuk bennük a tölteléket, és rászórjuk a fűszeres morzsát. Előmelegített sütőben megsütjük, majd 20-30 perc elteltével kiügyeskedjük a pitéket a formából, és tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc

Illatos almás-fahéjas sütemény

 

 

 

A volt telekszomszédunknál leszedett almából még mindig volt néhány darab itthon, és mivel amúgy is sütire ácsingóztunk a Kutyafüllel, nem volt kérdés, hogy felhasználom őket, no meg egyúttal kipróbálom a nemrégiben vásárolt kis sütőformát. Utóbbit azért is vettem meg, mert nekünk kettőnknek (vagyis Anyáékkal együtt négyünknek) pont megfelelő a benne sült süti mennyisége. A hosszabb dobozformáimban készültek ui. túl sokáig kitartanak. Jópofa vagyok, tudom, hiszen pont sütiből sosem lehet elég. :D Én azonban jobb szeretek többször kisebb mennyiséget sütni, esélyt adva ezzel többféle édességnek is.
Ez az almás-fahéjas sütike igazi illatbomba – neki köszönhetően a lakásban már november derekán karácsonyillat terjengett. :) A fahéj és a narancs aromája annyira hangsúlyos, hogy már a nyers tészta kóstolásakor is tudtam, hogy kisülve imádni fogom. A receptet egyébként egy már létező és kedvenc sütimből kreáltam, azt jócskán átalakítva.
Nagyon kellemes teasütemény ez, amihez kivételesen lehet, hogy mégiscsak jobb lett volna a hosszú sütőformámat használni. :D Minden esetre kétszer egymás után is megsütöttem – annyira odavoltam érte. :)

 

 

 

Hozzávalók 1,2 l-es (azaz kb. 19x10,5x7,5 cm-es) dobozformához:

9 dkg fehér tönkölyliszt
8 dkg fehér rizsliszt
8 dkg zabpehelyliszt
1 tk. őrölt fahéj
6 g sütőpor
egy csipet só
13 dkg finomítatlan, barna nádcukor, darálva + a szóráshoz
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
10 dkg vaj
1 bio narancs reszelt héja
2 tojás
10 dkg görög joghurt
20 dkg reszelt alma (pl. Golden)
4 dkg kesu- és pekándió fele-fele arányban a tetejére

elkészítés:

1. A fahéjat, a sütőport, a sót a lisztekhez vegyítjük. Az almát héjastól nagy lyukú reszelőn leszereljük.
2. A puha vajat a porcukorral habosra kavarjuk, reszelt narancshéjjal ízesítjük, és egyenként beledolgozzuk a tojásokat. Hozzákeverjük a joghurtot, a levétől kinyomkodott reszelt almát, és a beleszitált lisztkeveréket.
3. A tésztamasszát a vajjal alaposan kikent, tönkölyliszttel behintett sütőformába kanalazzuk, rusztikusra hagyjuk, megszórjuk a durvára vágott diókeverékkel, és előmelegített sütő alsó harmadában megsütjük (tűpróba!).
4. A kész süteményt még forrón óvatosan kiborítjuk a formából, és tortarácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 60 perc

 

Cukkinis sütemény

 

 

 

Nálunk a cukkini szinte csak rántva képzelhető el – úgy viszont imádjuk –, ill. most már leves formájában is képesek vagyunk elfogyasztani. Bár, ha jobban belegondolok, palacsintába, zöldséggolyóba és kölesfelfújtba reszelve is meg tudtuk enni. :D Akkor végül is egész jók vagyunk nem?! :D Most viszont még jobban ki akartam lépni a komfortzónámból, és olyan ételbe képzeltem bele, amibe eddig még soha. Gondoltam, a sütemény pont jó lesz ehhez a kísérlethez.
Ha répával működik, cukkinivel sem lőhetek mellé. Mankónak azért segítségül hívtam egy neten látott receptet, de az eredeti leírás – hogy, hogy nem –, menet közben kissé átalakult. Így került bele kókuszreszelék, kicsit több cukor (de még így sem lett valami édes, ezért a receptbe még többet írtam); a kesudió, valamint a kakaópor mennyiségét viszont csökkentettem. Elárulom, hogy a cukkiniét is. :D
Kifejezetten örültem, hogy a cukkini íze egyáltalán nem érződik a végeredményen, mint ahogyan annak is, hogy a süti igazán ehetőre sikeredett. :)
A fotókon mogyorókrém is látható, de csak azért, mert amikor Ausztriában dolgoztam, a szeretethiányt mogyorókrémmel megkent, brutál kakaós kuglóffal kívántam enyhíteni. :D Most ugyan szeretve vagyok, de ehhez a sütihez akkor is illik a mogyorókrém! :D

 

 

Hozzávalók kb. 30x11x7 cm-es püspökkenyérformához:

22 dkg nádcukor
3 tojás
1 ek. vaníliapaszta
5 dkg vaj, felolvasztva + a sütőformához
28 dkg extra finom süteményliszt
5 dkg kókuszreszelék + a díszítéshez
2,5 dkg holland kakaópor
1 tk. szódabikarbóna
1 csapott tk. sütőpor
kb. 45 dkg cukkini (tisztítva kb. 35 dkg)
6 dkg pirított, aprított kesudió
3 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj
mogyorókrém a tálaláshoz (elhagyható)

elkészítés:

1. Az egész tojásokat a cukorral és a vaníliapasztával kihabosítjuk, hozzáadjuk a langyosra hűlt olvasztott vajat, beleszitáljuk a kakaóporral, sütőporral, szódabikarbónával vegyített lisztet, és a kókuszreszeléket is hozzáadva simára keverjük.
2. A meghámozott cukkinit lereszeljük, és 5 dkg aprított kesudióval együtt a sűrű masszához forgatjuk.
3. A tésztát a vajjal kikent, sütőpapírral bélelt püspökkenyérformába simítjuk, a tetejét megszórjuk a félretett kesudióval, és előmelegített sütőben megsütjük.
4. A kész süteményt a sütőpapír segítségével óvatosan kiemeljük a formából, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
5. Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, becsíkozzuk vele a sütemény tetejét, és miután a csoki megszilárdult, meghintjük kókuszreszelékkel. Felszeleteljük, és igény szerint mogyorókrémet is kenhetünk rá.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 60 perc

 

 

Édesburgonyás birsalmatallér kesudióbundában, joghurtöntettel

 

 

 

Az utolsó birsalmából mindenképp valami olyat szerettem volna készíteni, amit még soha. Naná, mert akkor van mit fotózni, gyarapodnak a birsalmás receptek, a húsmentesekről meg nem is beszélve! Plusz tágíthatom a finnyás ízlésem horizontját… ööö. Hopp, nem is tudom, mondhatom-e ezt ilyen formában!? :D Ha igen, ha nem, lényeg, hogy nem árt elevickélni ismeretlen vizekre. Azt tudjuk, hogy a röszti mindig nyerő, a zöldségfasírtok is a kedvenceink közé furakodtak újabban, de az, hogy gyümölccsel párosítsam a zöldséget, eddig még csak leves kapcsán merült fel bennem. És ha már abban szeretjük, miért ne ízlene egyéb ételben is?! Úgyhogy az idei év hátramaradt birsalmáját fasírtba álmodtam bele. Mit álmodtam, éber állapotban, felelősségem teljes tudatában reszeltem bele én, én, én – csak hogy az egyik igencsak egocentrikus rokonomat idézzem. :D (Már hallom is, ahogy a rokonbarátaink* felröhögnek, és velem együtt skandálják ezt a csodás személyes névmást, mert hát ez már szállóige köztünk, igazi családi örökség, amit nagy becsben tartunk mindannyian. :D)
Hogy még különlegesebb legyen ez a tallérocska, nem csak sima zsemlemorzsába, hanem kesudióval felturbózottba forgattam meg. Hej, de jól tettem, mert ez a birssel bolondított étek bizony belopta magát a szívembe. És nem csak az enyémbe, hanem a Kutyafül is örömmel tüntette el a tányérjáról. :) Pikáns és icipicit roppanós állagú benne a gyümölcs.

*rokonbarát: olyan barát, aki már rokonnak minősül :D :D :D

 

 

Hozzávalók 10 darabhoz:


Fasírthoz:
25 dkg birsalma, nagy lyukú reszelőn lereszelve
15 dkg édesburgonya, finomra reszelve
1 fej vöröshagyma
3 tojás
1 ek. finomítatlan nádcukor (elhagyható)
őrölt fekete bors
őrölt szerecsendió
egy csipet őrölt fahéj
só
7-8 dkg zsemlemorzsa
3 dkg finomra aprított kesudió
kókuszolaj a sütéshez

Öntethez:
20 dkg görög joghurt
2 ek. agavé szirup
1 tk. citromlé
1 tk. olívaolaj
őrölt fekete bors
só

elkészítés:

1. Az öntethez a hozzávalókat kikeverjük. Félretesszük.
2. A reszelt birsalmát az édesburgonyát és a finomra aprított vöröshagymát tálba tesszük, megsózzuk, összekeverjük, és negyedórát állni hagyjuk.
3. A tojásokat felverjük, a fűszerekkel, a cukorral ízesítjük és beleforgatjuk a birsalmás keveréket. 4-5 dkg zsemlemorzsát hozzáadva, formázható állagú masszává dolgozzuk.
4. A masszából 10 darab tallért készítünk – igény szerint tömzsibbet vagy laposabbat – és megforgatjuk a felaprított kesudióval vegyített zsemlemorzsában.
5. Serpenyőben kevés kókuszolajat hevítünk, és kis lángon mindkét oldalukon kisütjük a fasírtokat. Papírtörlőre szedjük.
6. Azon melegében az öntettel együtt, vagy friss salátával, esetleg főzelék feltétjeként kínáljuk.