2014. március 31.

Sajt parmezános-szezámmagos bundában





Volt még elfekvőben egy kis parmezános zsemlemorzsám, épp annyi, amennyivel be tudtam panírozni 2 személynek való sajtadagot. Lehet, hogy fura dolog sajtot sajttal bugyolálni, de amikor megláttam a maradék parmezános morzsát, hirtelen fel sem tűnt, hogy mire is készülök. :D Az eredmény pedig nem adott okot utólagos bosszankodásra, mert én bizony kiéreztem a parmezán ízét.
Azt nem mondom, hogy hatalmas az eltérés a blogon már fent lévő magos bundában rántott sajt és e között, de a parmezán mégis csak más ízt kölcsönöz az ételnek. Nagyon szeretem az édeskés aromáját. Igaz, most a rántani való sajtom is az édeskés kategóriába tartozik, mert az Import nagy lyukú névre hallgató, ementáli típusú sajt nagyon hasonlít a Pannóniára, ami szintén édeskés. De a parmezán és az Import nagy lyukú mégis másként édesek, és egész jó párost alkotnak, pláne szezámaggal.
A Kutyának a rántott sajt hagyományos köretét, sült krumplit készítettem, magamnak pedig fűszeres répát, de savanyú káposztával vagy friss salátával is fogyaszthatjuk. Tartár mártás helyett áfonyaszószt is el tudnék képzelni ehhez a sajthoz, de az ehhez hasonló hirtelen ötletekhez nem tarthatunk mindig a hűtőben különlegesebbnek számító étkeket.
Ezúttal olyan gyorsan kellett fotóznom, hogy nem volt időm prezentálni a kicsorduló sajt csodás látványát azzal, hogy még bele is vágok a szeletbe. Sebaj, majd legközelebb! :) 





Hozzávalók 2-4 személyre:

4 szelet édeskés sajt (Import nagy lyukú sajt vagy Pannónia)

1:1 arányban elkevert reszelt parmezán sajt + zsemlemorzsa

½ ek. szezámmag
1 nagy tojás

2 ek. tej

finom- vagy rétesliszt

napraforgóolaj a sütéshez


elkészítés:
  1. A sajtot kisujjnyi vastagságú szeletekre vágjuk, majd vízbe mártjuk, hogy a liszt könnyebben megtapadjon rajtuk.
  2. A sajtszeleteket megforgatjuk a lisztben, a tejjel felvert tojásban, majd a parmezános morzsában. A műveletet a lisztbe forgatás kivételével megismételjük. A morzsát kicsit rányomkodjuk a sajtszeletekre.
  3. Nagy méretű serpenyőben 2 ujjnyi mély olajat hevítünk, és csak éppen hogy csökkentjük alatta a lángot, amikor a sajtot beletesszük. (Ha hirtelen sül, akkor ui. kellő mértékben megolvad belül a sajt, de nem folyik ki, de nem is ég meg.) Mindkét oldalukon pirosra sütjük a szeleteket.
  4. A rántott sajtszeleteket papírtörlőre szedjük, majd tetszés szerinti körettel tálaljuk.





2014. március 28.

Vaníliás banánszuflé kardamommal





Eddig csak egyszer készítettem szuflét, és akkor nagyon ízlett. Mégse került rá sor újra, egészen mostanáig. Mivel a hűtőben ott szomorkodott még egy szem banánom, és már kezdett erőteljesen barnulni a héja, jónak láttam elhasználni. Az az egy banán azonban kevés lett volna egy nagyobb lélegzetű süteményhez, turmixot meg nem akartam belőle készíteni, mert valami sütiféleségre vágytam. Eszembe jutott, hogy a felfújthoz talán pont elég lenne egyetlen banán is. Jól gondoltam. Évekkel ezelőtt a neten láttam a szuflénak ezt az elkészítési módját, igaz, nem banánnal, és most a legelső felfújtaméval ellentétben eszerint a módszer szerint készítettem el. Nem csalódtam, mert habkönnyű, ugyanakkor finom, krémes állagot sikerült így elérnem.Ez a felfújt nem túl édes, enyhén banánízű, kellemesen vaníliás és egy leheletnyit kardamomos. Szerintem az arányokat sikerült jól eltalálnom, egyik íz sem tolakodik a másik elébe.
Csak egy dolgot sikerült kicsit elrontanom – a sütési időt. Már 20 perc után kivettem a sütőből, mert az eredeti recept is csak 15 percet írt, ill. már kezdett pirosodni és szépen megemelkedett. Ekkor fotóztam le, de amikor belekanalaztam, picit még nyers volt, ezért később visszadugtam a sütőbe. Akkor lett olyan magas, mint ami az utolsó képen is látható. Ezért a sütési időket összeadtam, és a receptben már a helyes idő szerepel. :)





Hozzávalók 3-4 személyre:

1 banán
5 dkg finomliszt
4 dkg vaj
2 dl tej
4 kardamommag belseje
4 dkg nyírfacukor
1 citrom reszelt héja
2 ek. frissen facsart citromlé
1 ek. vanília esszencia
2 tojás
2 cs. Bourbon vaníliás cukor + vaj a sütőformához
porcukor a tálaláshoz
mentalevél a díszítéshez

elkészítés:

  1. A meghámozott banánt karikákra szeljük, tálba tesszük, meglocsoljuk a citromlével, és pépesítjük.
  2. A tejet a kardamom magjaival együtt felforrósítjuk, majd leszűrjük.
  3. A vajat lábasba tesszük, kis lángon felhevítjük, kézi habverővel hozzákeverjük a lisztet, majd az ízesített tejet is hozzáöntve, csomómentesre dolgozzuk. Hűlni hagyjuk.
  4. A tojások sárgáját a cukorral fehéredésig keverjük, majd a banánpéppel, a citromhéjjal és a vanília esszenciával együtt az előbbi masszához keverjük. Két részletben hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
  5. A 3 vagy 4 szufléforma egész belső felületét alaposan kivajazzuk, beszórjuk vaníliás cukorral, és elosztjuk bennük a tésztamasszát. (Színültig töltve 3 formára lesz elegendő a tésztamassza, és sütés közben nagyon magasra megemelkedik.)
  6. A szuflékat előmelegített sütő rácsára tesszük, és a sütőajtó nyitogatása nélkül addig sütjük, amíg a tetejük pirulni nem kezd.
  7. A kész felfújtat meghintjük porcukorral, és mentalevelekkel díszítjük. Azon melegében tálaljuk.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 30-35 perc







További 15 perc sütés után


2014. március 26.

"Biciklileves"





A Kutyafül napok óta mondogatta, hogy főzzek megint zöldséglevest. Első alkalommal - ennek is már legalább 3 éve - közösen főztük, mert akkor még tapasztalatlan voltam az ilyesmiben. Persze nem mintha valami nagy ördöngösség lenne, de jobbnak láttam, ha nem egyedül veselkedek neki. :D Aztán rám maradt a feladat, és azóta 3-4 alkalommal került asztalra ez az egyszerű leveske. Ezúttal fűszerolajjal készítettem, és ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Bár én nem vagyok zöldséglevespárti, mégis most olyan jót ettem belőle, hogy biztos vagyok benne, nem utoljára csempésztem bele fűszerolajat.
Alighogy kész lett a leves, befutott apukám, aki közölte, hogy látja, biciklilevest főztem. Én csak néztem hülyén, mire felvilágosított, hogy „mindent bele!” levest. :D





Hozzávalók 1,5 l leveshez:

2 közepes méretű krumpli
2 sárgarépa
1 petrezselyemgyökér
1 kis zellergumó
1 kis fej vöröshagyma
2 csokor petrezselyemzöldje
3 gerezd fokhagyma (fűszerolaj használata esetén elhagyható)
1 tk. egész fekete bors
1 tk. darált csípős paprika

1 zöldségleves kocka (elmaradhat)
2 ek. fűszerolaj vagy 1 ek. mangalicazsír

elkészítés:

  1. A sárgarépát és a gyökeret felkarikázzuk. A krumplit felkockázzuk. A zellert nyolcadoljuk, vagy még kisebbre daraboljuk. A hagymát félbevágjuk. A petrezselymet megmossuk, leszárítjuk, és az egyik csokrot felaprítjuk.
  2. A lábasban felforrósított fűszerolajara/zsírra rátesszük a zöldségeket a petrezselyemzöld kivételével, átforgatjuk, és pár percig pároljuk.
  3. Felöntjük 1,5 l hideg vízzel, befűszerezzük, beletesszük a felaprított és a csokorban hagyott petrezselymet is, és felforraljuk.
  4. Ha felforrt, kis lángon addig főzzük, hogy a zöldségek megpuhuljanak.
  5. A kész levesből kivesszük a hagymát, a csokorba kötött petrezselymet, a zellerdarabokat (aki szereti, az benne is hagyhatja), és tálaljuk.




2014. március 24.

Sajtos rizslepényszendvicsek túróval töltve, pikánsan és hagyományosan





Eztettem Éci nagyon meglepett a napokban, ui. személyes meghívott küldött a 62. VKF!-re. A játékról szóló bejegyzését persze már akkor elolvastam, amikor kihirdette, és rögtön elkezdtem azon agyalni, hogy vajon mit tudnék kitalálni rizs témakörben.
A játékot egyébként Chili&Vanília ötlötte ki még a blogos ősidőkben, és mostanra szép karriert futott be. Hihetetlen, hogy 7 év alatt a rizs, mint alapvető étel még nem került terítékre, de Éci éles szeme észrevette az eddigi témák között tátongó, betöltésért kiáltó űrt.
Mivel én csak nemrég óta eszem meg ezt az egész Ázsia kedvencének számító meghatározó élelmiszert, így nincs túl sok tapasztalatom az ilyen és olyan típusú rizsfajták terén. Jobbára csak ál-rizottókat, tejberizst, rizsfelfújtat, sima köretet és húsos káposztát készítek belőle. Ezért aztán amilyen hamar elkezdtem a játékkal kapcsolatos filózást, olyan gyorsan le is álltam vele, mondván, hogy van még egyéb fontos agyalnivalóm is. Mivel azonban olyan kedves invitálást kaptam, újra beindítottam az agykerekeket, és üstöllést megvoltam a nagy kitalációval. :D Fogalmam sincs, más is felfedezte-e már ezt a lepényt, de úgy megörültem a kis találmányomnak, hogy Éci meghívója után 1 órával már a sütőben csücsült a kicsike. Már csak azt kellett kifundálnom, hogy alagút legyen-e belőle vagy korong alakú szendvicsalapnak való. Aztán az utóbbi mellett döntöttem. Vajjal persze mégse kenhettem meg, mert az milyen már, ezért jó barátomat, a túrót hívtam segítségül. Naná, hogy először a hagyományos, jól ismert ízű kence lett belőle! De az mégse lehet, hogy egy ilyen csodás elgondolás ne kapjon valami más, érdekesebb tölteléket is! Mert hogy két különböző ízesítésűt terveztem. Utólag persze jól látható fantáziám lankadása, mert a túró tök ugyanaz maradt, és csak az a kis almácska tette mássá. Amúgy egész jók ám együtt. :)
Az egyéb töltelékek még csak ötletkezdemények, mondhatni ideamagoncok, de akinek megtetszett ez a finom rizslepény, az nálam hamarabb is kiokoskodhatja, hogy mi mást is lehetne még bele tölteni. ;)
Közben rájöttem, hogy ez az étel ebben a formában jó lett volna a 61. VKF!-fordulóra is. :D







Hozzávalók 4 szendvicshez:

Sajtos rizslepényhez:
25 dkg rizs
zöldségalaplé (a rizs mennyiségének másfélszerese)

2 ek. fűszerolaj
25 dkg Pannónia sajt
10 dkg lila hagyma

Töltelékekhez:
20 dkg tehéntúró
1 ek. 20%-os tejföl
őrölt fekete bors
őrölt csili
1 ek. metélőhagyma (lehet szárított is)

2 szelet jó minőségű sonka
2 kis retek
3 gerezd alma (Idared)
1 tk. vaj
1 tk. méz
pár csepp citromlé

elkészítés:

  1. A rizst kissé megpirítjuk a lábasban felhevített fűszerolajon, majd felöntjük az alaplével, és fedő alatt, kis lángon majdnem készre főzzük. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve hagyjuk, hogy teljesen megpuhuljon. Kihűtjük.
  2. A rizst összekeverjük a nagy lyukú reszelőn lereszelt sajttal, az aprított hagymával, és a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk.
  3. A rizsre egy ív sütőpapírt fektetünk, és a tenyerünkkel vagy nyújtófával kb. 0,5 cm vastagságúra ellapogatjuk. Téglalap alakúra formázzuk és kiegyenesítjük a széleit. Levesszük róla a sütőpapírt, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. (Ne süssük ropogósra, különben a rizsszemek túl kemények lesznek!)
  4. A kihűtött rizslepényből nagy pogácsaszaggatóval vagy kisebb müzlis tálkával lehetőleg 8 db kört szaggatunk ki (ha szükséges, késsel rásegítünk).
  5. A töltelékhez a villával áttört túrót elkeverjük a tejföllel és a fűszerekkel.
  6. A magházától megfosztott almát cikkekre vágjuk, a cikkeket még vékonyabbra szeljük és rátesszük a serpenyőben felforrósított vajra. Rácsorgatjuk a mézet, meglocsoljuk pár csepp citromlével, és világosra karamellizáljuk. Hűlni hagyjuk.
  7. 2 rizslepényen elosztjuk a felkarikázott retket, rátesszük a sonkát, a tetejébe kanalazzuk a fűszeres túrót, majd mindkettőt befedjük 2 rizslepénnyel.
  8. A másik 2 rizslepényre rákanalazzuk a többi túrót, karamellizált almával díszítjük, és a tetejükbe biggyesztjük a megmaradt „rizskalapokat”. Tálaljuk.
sütési hőfok 200°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: 30 perc







2014. március 21.

Vadkovászos csigazsemle fűszerolajjal





Nagyon élvezem a kelt tésztákon való agyalást, amióta vadkovásszal készítem a kenyeret/péksüteményt. Jópofa kalandnak tartom figyelni, hogy mire képes az én Zsófim, miközben tudom, hogy nincs is mit csodálkozni rajta, hiszen bármire – mindarra, amire a „rendes” élesztő. :)
Most ezt a csigásított zsemlét fundáltam ki, ami eredetileg cirmos kiflinek indult, de elkapott a hév, és úgy éreztem, nem fogom ugyanazt megcsinálni, amit korábban élesztővel. Pedig az a fent említett kifli iszonyú finom volt ám, ráadásul az volt a legelső péksüti, amit évekkel ezelőtt elkészítettem. Persze van némi cirmos kiflis áthallás ebben a receptben is, de nem pont ugyanaz, mert ebben nincs hagyma, viszont van helyette finom fűszerolaj, vizuális élvezetnek meg ez a csigaforma, ami csöppet szétrepedt, de még így is simán félbevágható.







Hozzávalók 6 zsemléhez:

10 dkg vadélesztő + 1 dl langyos víz + 10 dkg kenyérliszt
25 dkg kenyérliszt
20 dkg finomliszt
1 csapott ek. só
1 tk. őrölt kömény
2,5 ek. fűszerolaj
1 tk. őrölt pirospaprika
kb. 2 dl langyos víz
(lenmag a szóráshoz)

elkészítés:

  1. Az előkészületekhez a befőttes üvegben lévő vadkovászt elkeverjük 1 dl vízzel, 10 dkg kenyérliszttel, és letakarva hagyjuk, hogy felfusson. Kelesztőtálba öntünk belőle 10 dkg-ot, és ezt is megetetjük 1 dl vízzel és 10 dkg kenyérliszttel. Egy éjszakán át letakarva hagyjuk, hogy megbuborékosodjon.
  2. Másnap a felfutott vadélesztőre rászitáljuk a liszteket, hozzáadjuk a sót, a köményt, valamint fél evőkanál fűszerolajat, és összeállítjuk a tésztát. Két egyenlő részre vágjuk.
  3. Az egyik adag tésztához 1 evőkanál olívaolajat összekeverünk 1 teáskanál paprikával, és a kapott piros olajat elosztjuk a kilapogatott tésztán. Megdagasztjuk, majd kilisztezett kelesztőtálban, letakarva, meleg helyen pihentetjük 10 percet.
  4. A másik tésztaadagot csak 1 evőkanál fűszerolajjal dagasztjuk ki, és ezt is letakarva pihentetjük 10 percet. Ezután mindkét tésztát újra megdagasztjuk és ismét pihentetjük, de ezúttal 20 percet.
  5. Az idő leteltével egymás után meghajtogatjuk mindkettőt: a tésztát kissé kihúzzuk, hogy téglalap alakú legyen, és fentről le, ill. balról jobbra is egymásra hajtjuk. Kelesztőtálba tesszük, betakarjuk és 1 órát pihentetjük.
  6. Ezután megismételjük a hajtogatást, megint 1 órát várunk, és ismét meghajtogatjuk. Harmadszorra is így járunk el.
  7. A megkelt tésztákat lisztezett felületre borítjuk úgy, hogy a korábbi hajtás legyen felül, és külön-külön, kb. 0,5 cm vastag, egyforma nagyságú téglalap alakúra nyújtjuk. A narancssárga tésztalapot a fehér tésztára fektetjük.
  8. A két réteget kicsit összenyomkodjuk, hogy sütéskor majd ne nagyon nyíljanak szét, és a hosszabbik oldalától kiindulva feltekerjük.
  9. Ezt a kb. 30 cm hosszú tésztahengert 6 egyenlő részre vágjuk, és úgy tesszük a munkafelületre, hogy a kör alakú alapjukon álljanak. A tenyerünkkel rájuk nyomunk, hogy laposabbak legyenek.
  10. A zsemléket a sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és letakarva, meleg helyen 1 órát kelesztjük. A sütőt közben 220°C-ra előmelegítjük, és az aljába egy tálka vizet teszünk, hogy gőz képződjön.
  11. A megkelt péksütemények tetejét lekenjük vízzel, némelyiket megszórjuk lenmaggal, és sütőbe toljuk. A hőfokot ekkor 200°C-ra mérsékeljük és készre sütjük a zsemléket. A sütőből kivéve, rácson hagyjuk kihűlni.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc





Az elkészítés lépései:








2014. március 19.

Mustáros sertésszűz sült hagymakarikával, serpenyős burgonyával





Egyik nap vidékre utaztunk, és hazafelé jövet a Kutya kitalálta, hogy leveszi a vállamról a főzés terhét azzal, hogy meghív kedvenc csárdánkba. Talán éppen azért gondolta úgy, hogy jót tesz velem, mert reggel óta mondogattam, hogy úgy kívánom a csirkerögöket mandulabundában, füstölt sajtmártással. Ezt az ételt a fent említett kedvenc éttermünkben kóstoltuk először, és utána én is elkészítettem itthon. Azóta még párszor asztalra került, de aztán elmaradt.
Igaz, még csak 11 óra körül járt az idő, de mi már farkaséhesen ültünk az asztalnál, és annak ellenére lázasan vizslattam az étlapot, hogy elvileg tudtam, mit akarok enni – azt a mandulabundásat. Aztán megláttam egy szűzpecsenyés fogást, és azonnal megfeledkeztem a fent említett és jól bevált finomságról. Amikor kedvenc pincérünk kihozta az ebédünket, azonnal tudtam, hogy most is jól választottam, mert nem csak szemre volt káprázatos az étel, de az ízlelőbimbóim is boldogságban úsztak. Egyértelmű volt hát, hogy erre az ételre is sort kerítek hamarosan.
A szűzpecsenye egyébként nagy kedvencem, gyerekkoromban sűrűn készítette az apukám, de én még sosem vettem a hentesnél ebből a húsrészből. Az éttermi "túránk" utáni napokban csak nem hagyott nyugodni a gondoltat, és miután az egyik ismerősöm blogján is láttam egy fincsi szűzérmés recit, nem halogathattam tovább – megvettem az áhított húsdarabot, amiből elkészíthettem ezt azt ételt.
A Kutyának persze csirkemellből főztem meg ugyanezt. A szűzpecsenye sajnos elég drága, ezért azt helyettesítendő, asztalra tehetjük karajból is, szerintem azzal is remekül működhet.




Hozzávalók 2 személyre:

Mustáros sertésszűzhöz:
50 dkg szűzpecsenye
2 dl fűszerolaj a pácoláshoz
3 ek. fűszerolaj a sütéshez
1,5 dl víz
2 ek. mustár
1 csapott ek. finomliszt (elmaradhat)
1,5 dl tejszín
őrölt fekete bors


Serpenyős burgonyához:
50 dkg főzni való burgonya (tisztítva mérve)
fűszerolaj
színes bors


Sült hagymakarikákhoz:
3 fej vöröshagyma
napraforgóolaj

elkészítés:

  1. A húst rostjaira merőlegesen vékony csíkokra vágjuk, majd üvegtálba tesszük, meglocsoljuk a fűszerolajjal, és alaposan átforgatjuk. Lefedve hűtőbe tesszük egy éjszakára. (Sózni nem szabad, mert megkeményedik!)
  2. Másnap szűrőtálba öntjük, alaposan lecsepegtetjük róla az olajat, és őrölt borssal fűszerezzük.
  3. A lecsepegett olajból 3 evőkanálnyit serpenyőben felhevítünk, rátesszük a húst, fehéredésig sütjük, majd felöntjük a vízzel, és a levét majdnem teljesen elforralva megpároljuk. Kissé lepirítjuk.
  4. Hozzákeverjük a mustárt (meghintjük liszttel), felöntjük a tejszínnel, sózzuk és összeforraljuk.
  5. A körethez a meghámozott krumplit nagyobb darabokra vágjuk, sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük.
  6. Rátesszük a serpenyőben felhevített fűszerolajra, sózzuk még, ha kell, és többször átforgatva pirosra sütjük. Félidőben meghintjük színes borssal.
  7. A megtisztított hagymát nagyon vékonyra felszeleteljük, karikáira szedjük, és bő, forró olajban, kisebb adagokban ropogósra sütjük. Papírtörlőre szedjük, hogy lecsepegjen a felesleges zsiradék.
  8. A szaftos húst a tányér közepére szedjük, ráhalmozzuk a hagymát, köré rendezzük a sült burgonyát, és tálaljuk.



2014. március 17.

Római tálban sült vadkovászos, krumplis cipó





Nagyon szeretem a krumplis kenyeret, mégse sütök jó ideje. Nem is tudom az okát, de valahogy így alakult. Most, hogy van vadkovászom, szívesen próbálgatom újra azokat a kelt tésztákat, amiket korábban élesztővel készítettem. Olyan jó kaland figyelni, megtapasztalni, hogy a jól ismert kenyereim, péksüteményeim működnek-e Zsófival is. Most a krumplison volt a sor, ui. egyrészt Fahéjtól tudom, hogy a vadélesztő a krumplit tartalmazó kelt tészta emelésében is jeleskedik, másrészt meg is kívántam ezt a fajta kenyeret, harmadrészt pedig saját szememmel is látni akartam. Közben nagy öröm ért, ui. eszembe jutott, hogy Anyának van római tálja, ami nekem most különösen jól jön, mert ebben végre elfér a kenyér. Sajnos még így is elég szögletes és inkább szétterül mintsem, hogy a hátát púposítaná, de talán éppen azért, mert ennyi tésztának túl nagy egy ekkora tál.
Sosem próbáltam még cserépedényben sütni, amit egyébként nagyon izgalmasnak tartok. Kivételesen hőlégkeverésessel sütöttem, mert azt kelt tészta esetében még sosem próbáltam, és kíváncsi voltam, mit művel a kenyérrel ez a sütési mód. Valószínűleg a római tál, a krumpli és Zsófi együttes munkájának eredménye, hogy most sem kellett csalódnom a vadkovászos kenyérben, mert olyan finom lett, hogy ezt már csak a kemencében való sütés tudná űberelni.
Kicsit sok képet sikerült készítenem. :D






Hozzávalók 1 cipóhoz:

10 dkg vadkovász + 1 dl víz + 10 dkg kenyérliszt
45 dkg kenyérliszt
15 dkg főtt, áttört krumpli
1 csapott ek. só
1 mk. cukor
kb. 2 dl burgonya főzőlé
kevés napraforgóolaj a kelesztéshez

elkészítés:


  1. Előző este a befőttes üvegben lévő vadélesztőnkből kiöntünk 10 dkg-ot, alaposan elkeverjük 1 dl vízzel, 10 dkg kenyérliszttel, és letakarva hagyjuk egy éjszakán át.
  2. Másnap megtisztítjuk a krumplit, kockákra vágjuk, és annyi vízben, amennyi ellepi, puhára főzzük. Leszűrjük, villával áttörjük, és a főzőlével együtt langyosra hűtjük.
  3. A kelesztőtálban lévő vadélesztőre rászitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, a cukrot, a főtt krumplit a főzőlével együtt, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, meleg helyen negyedórát pihentetjük, majd ismét megdagasztjuk. Megint 1 órát pihentetjük.
  4. A megkelt tésztát liszttel enyhén beszórt felületre borítjuk, lisztes kézzel kissé kihúzzuk, majd fentről és lentről egymásra hajtjuk a tésztát, ill. jobbról és balról is behajtjuk. Hajtással lefelé a kilisztezett kelesztőtálba tesszük, letakarva pihentetjük 1 órát, majd újra meghajtogatjuk.
  5. Az összesen 3 órás kelesztési idő leteltével enyhén lisztezett felületen cipóvá formázzuk (ki-ki a maga bevált módszere szerint), majd beletesszük a kiolajozott római tálba. Letakarjuk, és kb. 1,5 óra alatt másfélszeresére kelesztjük.
  6. Ez idő alatt a római tál fedelét hideg vízbe téve áztatjuk. A sütőt hőlégkeverésre állítjuk és előmelegítjük 230°C-ra.
  7. A kenyér tetejét megkenjük vízzel, éles késsel bevágjuk, majd sütőbe toljuk, és a hőfokot 200°C-ra mérsékelve 30 percig sütjük a kenyeret.
  8. A hőfokot 180°C-ra mérsékeljük, és fedő nélkül sütjük további kb. 30 percig. A cipót kivesszük a formából, megkenjük vízzel, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.











2014. március 14.

Banános-marcipánkrémes szelet







Nagyon ritkán készítek banános süteményt, mert a családunk egyik tagja sem rajong érte. Nekem sem a kedvencem. Pedig hogy imádtam gyerekkoromban! Emlékszem, rendszerint 1 órán át majszolgattam, annyira sajnáltam gyorsan befalni. Aztán, ahogy sok minden más, a banán is megszokott és egész évben elérhető gyümölccsé vált, és már nem volt többé érdekes. Most mégis megkívántam, és vettem is pár darabot, amiből most ezt a sütit sütöttem egy német oldalon talált recept alapján.
Jó választásnak bizonyult, mert a krémje igazán finom, a tésztája pedig könnyű. Egyszerű elkészíteni, sőt valójában a tészta és a krém is a könnyített verzió, hiszen az előbbi esetében nem kell beleforgatni a felvert fehérjehabot, utóbbi kapcsán pedig a vajat rögtön a forró krémhez kell keverni, nem pedig előbb a cukorral kikeverni. Idő- és edényspórolós recept. :D
A marcipán nagyon hangsúlyosan érezhető, mégsem túl édes. :)
Az újrafotózáshoz a sütit kockára és nem hosszúkás szeletekre vágtam, mivel a krém ezúttal lágyabbra sikerült. Sajnos most nem lett olyan szép (a benne lévő banán is szégyenlősködik :D ), de a lényeg, hogy mindenkit megörvendeztettem vele. :)






Hozzávalók 12 szelethez:

Tésztához:
4 tojás
10 dkg cukor
9 dkg finomliszt
6 dkg őrölt mogyoró (a belső héjával együtt)
1 tk. őrölt fahéj
3 g sütőpor (elmaradhat)

Krémhez:
5 dl tej
1 vaníliarúd
2-4 dkg cukor (ki milyen édesen szereti)
1 tojássárgája
1 cs. vaníliaízű pudingpor
20 dkg cukrozott marcipánmassza
20 dkg vaj

Továbbá:
3-4 (nem túlérett) banán
2 dkg vaj
4 ek. narancslé
holland kakaópor a díszítéshez

elkészítés:

  1. A tésztához a tojásokat a cukorral fehéredésig keverjük, majd hozzáforgatjuk a mogyoróval, fahéjjal, sütőporral vegyített lisztet.
  2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt gáztepsibe öntjük, és kb. 35x25 cm-es téglalap alakban egyenletesen elkenjük (egyszerűbb, ha süteménykeretet használunk). Előmelegített sütő középső részében készre sütjük.
  3. A kész tésztát a sütőpapír segítségével áthúzzuk a sütő rácsbetétjére; így hagyjuk kihűlni. Lehúzzuk róla a sütőpapírt, és konyharuhával letakarjuk, hogy ne száradjon ki.
  4. A krémhez a vaníliarúd kikapart magjait a vaníliarúddal együtt a 4,5 dl tejhez adjuk, és felforraljuk. Szűrőkanállal kivesszük belőle a vaníliarudat.
  5. A tojássárgáját simára keverjük a cukorral, a pudingporral, a maradék tejjel, és a forrásban lévő tejhez csorgatva, folyamatosan kevergetve krémmé főzzük.
  6. A még forró krémhez dolgozzuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt marcipánt és a kis kockákra vágott 20 dkg puha vajat. Folpackkal letakarva langyosra hűtjük, és 1 órára hűtőbe tesszük.
  7. A meghámozott banánokat hosszában félbevágjuk, és vágott felükkel lefelé a serpenyőben felhevített maradék vajon aranybarnára pirítjuk. Kihűtjük.
  8. A tésztát a hosszabbik oldalánál fogva félbevágjuk (így 25x17,5 cm-es lapokat kapunk), és az egyik felükön mindkettőt megkenjük narancslével.
  9. A banánokat hosszában az egyik tésztalapra sorakoztatjuk, rásimítjuk a marcipános krém felét, és befedjük a másik tésztalappal.
  10. A többi krémet habzsákba töltjük, és szorosan egymás után gömböcskéket nyomunk a tészta tetejére. A süteményt dermedésig hűtőbe tesszük, majd tálalás előtt felszeleteljük és meghintjük kakaóporral.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc











2014. március 12.

Fűszerolaj friss fűszernövényekből





A fűszerolaj nagyon jó találmány, és emlékszem, akkor kóstoltam először, amikor Anya húga Franciaországból hazatérve, az ottani ízélményei hatására pácolt padlizsánt készített. Bennünket is megkínált, de mivel én nem rajongok a padlizsánért, csak az olajat tunkoltam ki kenyérrel. Mennyei eledelnek éreztem azt a finom fokhagymás és egyéb fűszerekkel ízesített olívaolajat.
Később Anya vett fokhagymás olajat, és egy vasárnapi ebédhez azzal keverte el a főtt tésztát. Az is imádni való volt. :) Nekem sajnos nincs semmilyen fűszernövényem. Ami volt, abból épp csak annyi, hogy az ételek díszítésre tudtam használni, ill. elég hamar kiszáradtak.
Karácsonyra ajándékba kaptam házi fűszerolajat, és amikor az elfogyott, elhatároztam, hogy én is csinálok. Kaptam is hozzá néhány növényt, és beleástam magam a fűszerolajok készítésének tudnivalóiba. Ezek tanulmányozásakor kiderült, hogy ez is olyan dolog, amit így is és úgy is lehet csinálni, azaz 2 módszert alkalmazhatunk.
Az egyik során fénytől védett, hűvös helyen, jól zárható üvegben, hetekig kell érlelni a fűszerolajunkat, a másik eljárással pedig direkte napos helyre (nem a tűző napra!) kell állítani, és elég, ha csak egy kis gézdarabbal fedjük le. Az előbbit hideg, utóbbit meleg módszernek nevezzük. És, hogy még jobban megkeverjenek bennünket, a két módszert egyesek még kombinálják is azzal, hogy a friss fűszernövényből készülő olajat juszt is fénytől elzárt, hűvös helyre állítják. Most légy okos Domokos! Józan paraszti ésszel (remélem, van olyanom!) én mégis úgy gondolom, hogy a friss növényekből könnyebben kioldódik az aroma, ha napos helyre állítjuk az őket tartalmazó üveget, vagyis az egyszerű meleg módszert alkalmazzuk, nem pedig a kombináltat.
Ha a kiválasztott fűszernövényünk apróbb szemű és/vagy porló, akkor célszerű előzőleg kis gézdarabba csomagolni és így tenni az olajba.
Fűszerolajat többnyire szárított fűszerekből készítenek, de ha mégis friss növényekből szeretnénk, akkor egy általam olvasott forrás szerint az olajhoz sót kell adni. Erre azért van szükség, mert a friss növényekben lévő nedvektől megavasodhat, megpenészedhet az olaj. Más források azonban egyáltalán nem írják a sót, mint hozzávalót. Ha mégis ezzel a módszerrel szeretnénk készíteni, akkor az olajhoz 5 tömegszázaléknyi sót keverünk, ami 1 dl olaj esetén kb. 5 mg-ot jelent. (1 dl olaj tömege kb. 1,2 dl víz tömegének felel meg.) A só megköti a növényekben található nedvességet, és lerakódik az üveg alján.
A különböző fűszerolajokat használhatjuk húsok pácolásához, salátaöntetekhez, köretek készítéséhez, főtt tészták, vagy akár kelt tészták ízesítésre is, sőt friss kenyeret is tunkolhatunk bele egy pohár finom fehérbor kíséretében. :)

Hozzávalók 2 dl fűszerolajhoz:

2 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj vagy olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
1 mk. egész fekete bors
4-5 szem zöld bors
4-5 szem rózsabors
3-4 levélke bazsalikom
10 mg nagy szemű só (elmaradhat)

elkészítés meleg módszerrel:

  1. A bazsalikomot megmossuk és leitatunk róla minden nedvességet.
  2. A sót 2 dl-es befőttes üvegbe szórjuk (amennyiben így akarjuk készíteni) és felöntjük annyi olajjal, hogy kevés levegő maradjon fölötte.
  3. Hozzáadjuk a megtisztított fokhagymagerezdeket, az előkészített fűszernövényt, majd az üveg száját lefedjük egy kis gézdarabbal. Az olajat napos helyen érleljük min. 2 hétig. Amíg az érési folyamat tart, naponta megkeverjük. (Ha nem elég erőteljes az íze, tehetünk még bele friss bazsalikomleveleket.)
  4. A folyamat végén ritka szövésű vászon anyagon átszűrjük az olajat úgy, hogy a sós üledék ne kerüljön a szűrletbe. A benne lévő bazsalikomleveleket jól kinyomkodjuk.
  5. A tiszta olajat jól zárható üvegbe töltjük, és ebből az olajból aztán használhatunk kedvünkre. Felbontás után hűvös helyen tároljuk.



2014. március 10.

Sajttal töltött fűszeres-tejszínes csirkemelltekercs házi szélesmetélttel





Egyik első szaftos ételeim közül való ez a tekercs, a blogon is fent volt, de a fotója miatt kicsit pironkodtam, ezért most lecseréltem, és a receptet is módosítottam egy picinykét.
Amikor ezt az ételt kitaláltam, mindig rohantam az akkori munkahelyem és az otthonom között, nem volt sok időm főzni. Épp munka közben agyaltam ki ezt a receptet, mert el akartam használni a hűtőben árválkodó főzőtejszínt, ugyanakkor sietnem kellett az ebéddel, mert a Kedvesem úton volt hazafelé. Az előkészületekkel hipp-hopp megvoltam, a többi a sütő dolga volt.
Emlékszem, ekkor használtam utoljára főzőtejszínt, mert egy ismerősöm fölhomályosított arról, hogy el kellene felejtenünk a vele való főzést. Hittem neki, és bármilyen furcsa, főzés esetében is habtejszínnel dolgozom. Ezt javaslom mindenkinek, mert előbbi csak egy feljavított vacak, teli van fölösleges adalékanyagokkal, hogy úgy nézzen ki, mintha. A habtejszín viszont még mindig több eséllyel tartalmaz egészséges összetevőket még akkor is, ha a zsírtartalma nem mindig elegendő. Főzzünk tehát bátran valódi tejszínnel, nem fogunk csalódni!
A körethez magam gyúrtam a tésztát. Ez volt a 2. alkalom, hogy durumliszttel dolgoztam. Véleményem szerint könnyebben kezelhető, mint a tojásos-finomlisztes tészta, mert kevésbé ragad, valamint másik előnye, hogy azok is ehetik, akik allergiásak a tojásra.
Egyébként adhatunk rizst, krumplipürét vagy akár sült krumplit is a hús mellé.


 

Hozzávalók 4-5 személyre:

Hústekercsekhez:
2 egész csirkemellfilé (kb. 70 dkg)
20 dkg trappista vagy eidami sajt
őrölt fekete bors

1 ek. mangalicazsír

Mártáshoz:
3 dl tejszín
1 púpozott ek. mustár
1 ek. grillfűszer
1 tk. majoránna
1 tk. bazsalikom
1 tk. kakukkfű
1 mk. tárkony
½ mk. szerecsendió
1 tk. étkezési kukoricakeményítő

Szélesmetélthez:

40 dkg durumliszt
kb. 2 dl langyos víz
egy nagy csipet só + a tálaláshoz
fűszerolaj


elkészítés:

  1. A megmosott húsról leitatjuk a nedvességet, két fél filére vágjuk és lemetsszük róluk a belső filéket.
  2. A fél mellfiléket oldalt bevágjuk, széthajtjuk, és 2 ív folpack között kiklopfoljuk. A belső filéket szorosan egymás mellé fektetve, egymással kicsit fedésben klopfoljuk ki. Így egy nagyobb hússzeletet kapunk.
  3. Mindegyik hússzeletet egy-egy ív alufóliára fektetjük, mindkét oldalukon enyhén sózzuk, borsozzuk.
  4. A nagy lyukú reszelőn lereszelt sajtot a hússzeletek hozzánk közelebb lévő szélére halmozzuk úgy, hogy két oldalt szabadon hagyunk egy ujjnyi széles sávot. Ezt ráhajtjuk a töltelékre, és az alufólia segítségével szorosan feltekerjük a húst. (5 húsroládunk lesz.)
  5. A roládokat serpenyőben, kevés zsíron elősütjük, majd levesszük róluk az alufóliát, és vékonyan kizsírozott, hőálló tálba fektetjük.
  6. A mártáshoz 2,5 dl tejszínhez keverjük a mustárt és a fűszereket, felforraljuk, majd besűrítjük a 0,5 dl tejszínben simára kevert keményítővel. A mártást a húsra öntjük, és előmelegített sütőben pirulásig sütjük.
  7. A körethez a sóval vegyített lisztet összedolgozzuk egy kevés vízzel, majd fokozatosan annyi vizet adunk még hozzá, amennyit felvesz, illetve amitől formázhatóvá válik. Sima tésztává gyúrjuk, majd zacskóba csomagolva, 1 órát hűtőben pihentetjük.
  8. A tésztát 4 egyenlő részre vágjuk, gombócokká formázzuk, ellapogatjuk, és alaposan belisztezett felületen, egymás után nagy vékonyra és kör alakúra kinyújtjuk.
  9. A tészta felületét alaposan belisztezzük, jobbról és balról a kör közepéig behajtjuk, ismét meglisztezzük, majd hosszában félbehajtjuk. (A meghajtogatott tészta kb. 6 cm széles lesz.)
  10. Csíkokra vágjuk, és nyitott ujjaink között tartva a tésztát felrázzuk. Lisztezett felületre tesszük, amíg a főzővíz felforr. A metéltet bő, sós vízben kifőzzük, majd leszűrjük, és a felhevített fűszerolajra szedjük. Átforgatjuk, sózzuk még, ha szükséges, és a hús mellé tálaljuk.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc