2013. február 3., vasárnap

Rakott zöld tea tészta




Hétről-hétre, napról-napra egyre nehezebb kitalálni, mit főzzek, pedig teli vagyok receptekkel – nem csak saját, hanem innen-onnan gyűjtött, még soha ki nem próbált recikkel is. Mégse sűrűn fordul elő, hogy kísérletezek. Valahogy nincs hozzá kedvem, és jó ideje legtöbbször az időt is sajnálom rá, hogy órákon át álldogáljak a konyhában, hogy aztán 10 perc alatt befaljuk a fáradságos munka eredményét. Pedig szeretünk enni, pláne jókat. Egy szó, mint száz, most se tudtam kitalálni, mit együnk vasárnap délre. A Kutyafület hívtam segítségül, ugyan árulja már el, mit kívánna. Az unásig hallott „nem tudom, Macka” kezdetű mondat utáni fintorgásom láttán azonban szinte azonnal rávágta, hogy „kifőtt tésztát!” Pfííí! Már megint! Ha tehetné, mindig tésztát enne hol pizza, hol kenyér, hol pedig tejfölös-sajtos tészta formájában. Most sem jutott jobb az eszébe, én meg rest voltam gondolkodni valami máson. Jó, akkor legyen megint tészta. Bevallom, én sűrűn vágyom rá amúgy, de nem tesz jót a kilóimnak. Előző este kiolvasztottam egy kis darált húst, találtam még pár szem paradicsomot a hűtőben, és eszembe jutott, hogy maradt még egy csomó zöld teaporom, amiről nem őrzök túl jó emlékeket. Egyszer ui. egy lapáttal tettem a tésztába, és azon kívül, hogy szerintem megbüdösítette azt, még az íze se jött be. Akkor megfogadtam, hogy ha újra dolgom lesz vele, akkor csak módjával vegyítem a liszthez. Most érkezett el a pillanat, meg a módjával vegyítés, és láss csodát, se íze, se bűze – akarom mondani, tényleg finom lett. Állítólag egészséges a zöld tea, szóval a tésztás bűnözésbe belevegyült egy kis egészségtudatosság is. A ragu meg csak még jobbat tett a tésztával, így együtt valóban ízletes ebédet alkottak.

Mivel egyelőre még nincs tésztagépem, magam nyújtom és vágom a tésztát. A tésztagombócot én 2 vagy 4 részre szoktam osztani, így nem kell vacakolnom Mami régi, hatalmas nyújtódeszkáján az egyetlen nagyobb gombóc kinyújtásával. Simán megoldom egymás után 4 adagban a konyhaszekrényen, és így csíkokra vágni is könnyebb a tésztát.






Hozzávalók 4 személyre:

Raguhoz: 
50 dkg darált sertéshús
25 dkg vöröshagyma
6 gerezd zúzott fokhagyma
45 dkg paradicsom
1 jó ek őrölt pirospaprika
1 tk őrölt fekete bors
1 mk őrölt kömény
őrölt csili

1,5 ek. mangalicazsír
½ zöldségleveskocka
1,5 dl víz
1 jó ek tejföl
10 dkg trappista sajt 

Tésztához: 
25 dkg liszt
1 mk zöld tea por
csipet só
2 tojás
0,5-1 dl víz
kevés mangalicazsír

elkészítés:


  1. A darált húst ½ ek zsíron fehéredésig sütjük, megsózzuk, majd félretesszük.
  2. A paradicsomokat 1 percre forró vízbe dobjuk, meghámozzuk, felkockázzuk.
  3. A vöröshagymát 1 ek zsíron megdinszteljük, hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, rátesszük a felkockázott paradicsomot és 15 perc párolás után belekeverjük a fűszereket.
  4. A paradicsomos alapot a húshoz keverjük, ha szükséges, még sózzuk, felöntjük a leveskockás alaplével és addig főzzük, amíg a levét teljesen elfövi.
  5. Rátesszük a tejfölt, hozzáreszeljük a sajtot és alaposan összekeverjük.
  6. Egy tálban a lisztbe vegyítjük a zöld teaport és a sót, beleütjük a tojásokat, kisebb adagokban hozzáadjuk a vizet, tésztává gyúrjuk és gombóccá formázzuk. Letakarva negyed órát pihentetjük.
  7. A tésztát lisztezett felületen olyan vékony körré vagy téglalappá nyújtjuk, amennyire csak lehet. (Közben folyamatosan lisztezzük, hogy nem ragadjon.)
  8. A kinyújtott tésztát meglisztezzük, a tészta szélét jobbról a kör közepéig hajtjuk, meglisztezzük, majd ugyanezt tesszük balról is. (Így a tésztaszélek egymásra kerülnek és könnyebb lesz vágni.) Éles késsel vékony vagy ízlés szerint széles csíkokra is vághatjuk.
  9. A tésztacsíkokat liszttel átforgatjuk, nehogy összeragadjanak, majd bő, sós vízben 2 perc alatt fogkeményre főzzük és leszűrjük.
  10. Serpenyőben pici zsíron megfuttatjuk, hőálló edénybe rakjuk, rákanalazzuk a darált húsos ragut és forró sütőben addig sütjük, míg a teteje pirulni kezd.

sütési hőfok: 180-200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc