Rakott zöld tea tészta

Hétről-hétre, napról-napra egyre nehezebb kitalálni, mit főzzek, pedig teli vagyok receptekkel – nem csak saját, hanem innen-onnan gyűjtött, még soha ki nem próbált recikkel is. Mégse sűrűn fordul elő, hogy kísérletezek. Valahogy nincs hozzá kedvem, és jó ideje legtöbbször az időt is sajnálom rá, hogy órákon át álldogáljak a konyhában, hogy aztán 10 perc alatt befaljuk a fáradságos munka eredményét. Pedig szeretünk enni, pláne jókat. Egy szó, mint száz, most se tudtam kitalálni, mit együnk vasárnap délre. A Kutyafület hívtam segítségül, ugyan árulja már el, mit kívánna. Az unásig hallott „nem tudom, Macka” kezdetű mondat utáni fintorgásom láttán azonban szinte azonnal rávágta, hogy „kifőtt tésztát!” Pfííí! Már megint! Ha tehetné, mindig tésztát enne hol pizza, hol kenyér, hol pedig tejfölös-sajtos tészta formájában. Most sem jutott jobb az eszébe, én meg rest voltam gondolkodni valami máson. Jó, akkor legyen megint tészta. Bevallom, én sűrűn vágyom rá amúgy, de nem tesz jót a kilóimnak. Előző este kiolvasztottam egy kis darált húst, találtam még pár szem paradicsomot a hűtőben, és eszembe jutott, hogy maradt még egy csomó zöld teaporom, amiről nem őrzök túl jó emlékeket. Egyszer ui. egy lapáttal tettem a tésztába, és azon kívül, hogy szerintem megbüdösítette azt, még az íze se jött be. Akkor megfogadtam, hogy ha újra dolgom lesz vele, akkor csak módjával vegyítem a liszthez. Most érkezett el a pillanat, meg a módjával vegyítés, és láss csodát, se íze, se bűze – akarom mondani, tényleg finom lett. Állítólag egészséges a zöld tea, szóval a tésztás bűnözésbe belevegyült egy kis egészségtudatosság is. A ragu meg csak még jobbat tett a tésztával, így együtt valóban ízletes ebédet alkottak.
Mivel egyelőre még nincs tésztagépem, magam nyújtom és vágom a tésztát. A tésztagombócot én 2 vagy 4 részre szoktam osztani, így nem kell vacakolnom Mami régi, hatalmas nyújtódeszkáján az egyetlen nagyobb gombóc kinyújtásával. Simán megoldom egymás után 4 adagban a konyhaszekrényen, és így csíkokra vágni is könnyebb a tésztát.

Hozzávalók 4 személyre:

Húsraguhoz:
50 dkg darált sertéshús
25 dkg vöröshagyma
6 gerezd zúzott fokhagyma
45 dkg paradicsom
1 ek. őrölt pirospaprika
1 tk. őrölt fekete bors
1 mk. őrölt kömény
őrölt csili
só
1,5 ek. mangalicazsír
½ zöldségleveskocka
1,5 dl víz
1 jó ek. tejföl
10 dkg trappista sajt

Tésztához:
25 dkg liszt
1 mk. zöld teapor
egy csipet só
2 tojás
0,5-1 dl víz
kevés mangalicazsír

elkészítés:

1. A darált húst ½ evőkanál zsíron fehéredésig sütjük, megsózzuk, majd félretesszük. A paradicsomokat 1 percre forró vízbe dobjuk, majd meghámozzuk, felkockázzuk.
2. A vöröshagymát 1 evőkanál zsíron megdinszteljük, hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, rátesszük a felkockázott paradicsomot, és 15 perc párolás után belekeverjük a fűszereket.
3. A paradicsomos alapot a húshoz forgatjuk, ha szükséges, még sózzuk, felöntjük a leveskockás alaplével, és elforraljuk a levét. Belekeverjük a tejfölt, hozzáreszeljük a sajtot, és alaposan összekeverjük.
4. A teaporral, sóval vegyített liszthez adjuk a felvert tojásokat, kisebb adagokban hozzáadjuk a vizet, és tésztává gyúrjuk. Gombóccá formázzuk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
5. A tésztát lisztezett felületen nagyon vékony kör- vagy téglalap alakúra nyújtjuk, miközben folyamatosan lisztezzük, hogy ne ragadjon.
6. A kinyújtott tésztát meglisztezzük, majd jobbról a kör közepéig hajtjuk, és ismét meglisztezzük. Balról is behajtjuk és meglisztezzük. (Így a tésztaszélek egymásra kerülnek, és könnyebb lesz szeletelni.) Éles késsel tetszés szerinti szélességű csíkokra vágjuk.
7. A tésztacsíkokra lisztet szórunk és felrázzuk, nehogy összeragadjanak. Bő, sós vízben kifőzzük. Leszűrjük.
8. Serpenyőben pici zsíron megfuttatjuk, majd hőálló edénybe rakjuk és rákanalazzuk a darált húsos ragut. Forró sütőben addig sütjük, míg a teteje kissé pirulni nem kezd. Tálaljuk.

sütési hőfok: 180-200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc