Tejszínhabos fánkocska

 

 

 

Még egy fánkféleség, ami sosem tartozott a kedvenceim közé: a képviselőfánk! Már a cukrászdában sem akadt meg rajta a szemem, hiába kínálta magát pöffeszkedőn, gusztusos vaníliakrémmel és tejszínhabbal a pocakjában. :D Persze megkóstoltam, különben honnan is tudhattam volna, hogy nem nekem találták ki. A tésztájával volt a bajom, amit a krém nyúlósra áztatott, ezért jelentősen rontott az élvezeti értékén. Gondoltam, teszek azért vele egy próbát, és végre én is megsütöm, hátha változott a hozzá való viszonyulásom. Erre már csak azért is volt esély, mert házilag szinte minden csak jobb lehet. :D A művelet végén egyértelmű volt, hogy egészen más a helyzet a friss tésztával: olyan hirtelen elpusztítottam belőle négyet, hogy mondhatni, megbántam, hogy nem sütöttem mindjárt dupla adagot.
Ez a fánk egyébként azért is jó választás, mert a tészta irtó könnyen és gyorsan elkészíthető, és bár a tejszínhab manapság már szinte cikinek számít krémként használva – tekintve, hogy túl egyszerű – mégis, ezzel a picit azért felturbózott tésztával kombinálva, vaníliával ízesítve, azon frissiben tényleg nagyon eteti magát. De hangsúlyozom, ez tényleg csak így az igazi! ;)

 

Hozzávalók 18-20 darabhoz:

Fánktésztához:
80 ml víz
2,5 dkg vaj
1 dkg vaníliás cukor
egy kis csipet só
6 dkg liszt
2 tojás

Töltelékhez:
2 dl habtejszín
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor

Tetejére:
1,5 dkg mandulapehely vagy vágott mandula
1,5 dkg jégcukor
porcukor a tálaláshoz

elkészítés:

1. A mandulapelyhet (vagy a vágott mandulát) durvára daraboljuk és összekeverjük a jégcukorral. Félretesszük.
2. A vizet a vajjal, a sóval, a vaníliás cukorral lábasba tesszük, összeforraljuk és hozzákeverjük a lisztet. Kis lángon, kevergetve addig főzzük, amíg a tészta el nem válik az edény falától, és össze nem áll.
3. A tésztát áttesszük egy tálba, néhányszor átkeverjük, hogy gyorsabban hűljön, majd robotgéppel egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat.
4. A masszát csillag- vagy sima csővel ellátott habzsákba töltjük, és diónyi halmokat nyomunk a sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól kicsit távolabb. A tepsit előmelegített sütő középső részébe toljuk – ekkor egy csésze forró vizet helyezünk a sütő aljába, a tepsi alá –, és megsütjük a fánkokat.
5. Amíg a fánkok sülnek, a töltelékhez a hideg tejszínt a vaníliás porcukorral kemény habbá verjük. Sima csővel ellátott habzsákba töltjük, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy jól lehűljön.
6. A fánkokat a sütőből kivéve, tortarácson hagyjuk langyosra hűlni, majd recés késsel óvatosan kettévágjuk.
7. Az alsó részüket betöltjük a tejszínhabbal, rájuk helyezzük a kalapjukat, és meghintjük porcukorral.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

Stelle filanti di Carnevale – szerpentin fánk

 

 

 

Tavaly jött velem szembe ez a jópofa, olasz eredetű fánkocska, és azonnal éreztem, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. Bár akkor nem mélyedtem el a készítés mikéntjében, de azonnal elmentettem a linket, hogy ne vesszen el (persze több találat is van rá, és színes változatban is ismert). Farsangkor azonban mégsem sütöttem meg, mert akkorra már kialakult, hogy melyik fánkokat próbálom ki. Nem mintha a karneváli időszakon kívül nem ehetnénk ilyen édességet (sőt vannak is olyan fánkok, amiket egész évben készíthetünk), de én olyan balga vagyok, hogy szigorúan betartom a különböző ünnepekhez kapcsolódó időintervallumokat. :D Így hát ez a ropogós finomság 2021-ig várt a sorára, tekintve, hogy ez valóban „karneváli”. Igaz, én nem vagyok oda a csörögéért, amihez ez a tészta azért eléggé hasonlít, de ebben a formában még én is szívesen ropogtattam. :)
Az elkészítése talán picit macerásabb, de az első szerpentinek után hamar rá lehet érezni a formára való rátekerésre és a sütés mikéntjére. Indításkor érdemes ui. összecsippenteni a tésztát, különben a tekerés előrehaladtával egyúttal le is tekeredik a tészta a kezünk mögött. :D A további infókat alább olvashatjátok. ;)

 

 

Hozzávalók:

15 dkg finomliszt
1,5 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor + a tálaláshoz
1 kis csipet só
1 kis bio narancs reszelt héja
1 tojás
1 evőkanál narancslikőr vagy egyéb likőr, esetleg rum
2 ½ ek. tej
kókusz- vagy napraforgóolaj a sütéshez

elkészítés:

1. A kétféle cukorral, sóval, reszelt narancshéjjal vegyített liszt közepébe tesszük a tojást, a likőrt, és villával összekeverjük.
2. Hozzáadjuk a tejet, és előbb villával összedolgozzuk, majd kézzel sima felületű tésztává gyúrjuk. Meggömbölygetjük, és folpackkal letakarva 20 percet szobahőmérsékleten pihentetjük.
3. A pihentetett tésztát lisztezett felületen 35x35 cm-es négyzet alakúra kinyújtjuk, és kb. 8 mm széles sávokra vágjuk.
4. A tésztacsíkokat – nem szorosan – a cannoli vagy habroló formákra tekerjük, és bő, forró olajban, közepes lángon alig 1 perc alatt kisütjük. (Egyszerre csak keveset tegyünk az olajba!)
5. Ha kisültek, a formával együtt kivesszük az olajból, és lehúzzuk róluk a szerpentineket. A sütőformákat hagyjuk kihűlni, és az olajat papírtörlővel leitatjuk róluk. A műveletet addig ismételjük, amíg van tésztánk.
6. A kész szerpentineket megszórjuk vaníliás porcukorral, és tálaljuk. Lekvárba is tunkolhatjuk.

Megjegyzés:

A fánkokat én már az olajban két villa segítségével igyekeztem leügyeskedni a formákról, mert ekkor még lágyabb a tészta. Kihűlve sajnos hajlamos ráragadni, és a feszegetéstől eltörhet a már ropogóssá vált szerpentin.
Nekem 12 db habroló formám van, így csak azután folytattam a többi tésztacsík rátekerését a formákra, amikor az első 12 darab kisült (egyébként négyesével sütöttem). Ekkor elzártam a gázt a serpenyő alatt, hogy amíg a következő adagot rácsavarom a kihűlt és tisztára törölt formákra, addig ne égjen meg az olaj.
A likőr persze elhagyható, mégis tanácsos beletenni, mert segít, hogy ne legyen olajos a tészta.

Tipp:

Különböző színű, gél állagú ételfestéket is adhatunk hozzá, hogy színes szerpentinekkel örvendeztessük meg a gyerekeket. ;)
Kevés vajat is tehetünk bele, attól függően, hogy melyik recept szerint készítjük.

 

Ötlet: innen

Pezsgőkrém ribizlizselével

 

 

 

Úgy tűnik, nálunk a jófajta pezsgő sem fogy, akárcsak a legtöbb alkoholos ital. Hiába na, mi ketten a Kutyafüllel nem vagyunk nagy italozósak, és azt a két-háromféle likőrt leszámítva, szinte sosem alkoholizálunk. Bár nem rajongunk a pezsgőért sem, szilveszterre mégis mindig venni szoktunk egy üveggel, hogy legyen mivel koccintani. És ha már évente csak egyszer áldozunk rá, akkor igyekszünk nem valami fapadosat választani. Messze nem luxus kategória, de azért már elfogadható minőségű a Cinzano és a Martini Asti, de ezeket már nagyon ismerjük. A 2020-as év elbúcsúztatására ezért most egy másik fajtát emeltem le a polcról, a fent említett pezsgők árkategóriájában. Évekkel ezelőtt már rácsodálkoztam a benne úszkáló aranydarabokra, tehát egyértelmű, hogy most is ez a látvány hatott rám csábítólag. :D Nem mintha az arany plusz ízt kölcsönözne ennek az italnak, de legalább jól néz ki, és ami pluszban örvendetes, hogy még csak nem is káros az egészségre – állítólag tonnaszám ehetnénk, akkor sem lenne tőle bajunk! (A nem használt aranyékszereimből lehet, hogy ehető aranyfóliát kéne csináltatnom… :D)
Azért az tényleg elképesztő, hogy elsőként a Bizánci Birodalomban kombinálták az aranyat étellel – konkrétan a húsokat aranyozták (micsoda ötlet!), és egy ideje már újra ezzel az értékes nemesfémmel borítják be pl. a bonbonokat, tortákat. Ezek kapcsán még értem is a használat okát. De az ételek arannyal való párosításában mégis bizarrnak tartom a természetesen Amerikában feltalált (és feltálalt) felhasználási formát, ami a világ legdrágább hamburgere, a Douche Burger esetében figyelhető meg. Én inkább pirított hagymával koronáznám meg a hambi legfelső rétegét, nem aranydarabkákkal, de hát gusztus dolga ugye – kinek a pap, kinek a paplan. Sőt, az is lehet, hogy az efféle hamburgert választó emberkék is a pirított hagymára szavaznak alapból, viszont számukra az arany az utolsó réteg. :D Na, de igen messzire kanyarodtam a pezsgőtől, úgyhogy ideje visszatérni! Igazából egy, a blogon már fent lévő pezsgős édességet akartam újrafotózni, de igencsak eltérültem, és ez a selymes pohárkrém lett belőle. Hangsúlyosan pezsgőízű, amit tényleg csak azoknak ajánlok, akik kedvelik a boros aromájú desszerteket. A savanykás ribizlivel jó párost alkotnak. :) Ja, még valami! Az aranyfólia-darabkák közben láthatatlanná váltak, de alant olvasható egy tuti tippem arra az esetre, ha nem szeretnénk hagyni, hogy veszendőbe menjen. :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

3,5 dl édes pezsgő
2 tojás
10 dkg cukor + a ribizlihez ízlés szerint
6 dkg finomliszt
15 dkg tejföl (20%-os zsírtartalmú, nem folyós állagú)
25 dkg (fagyasztott) ribizli
1 ½ zselatinlap

elkészítés:

1. A krémhez a tojásokat a cukorral lábasba tesszük, robotgéppel habosra kavarjuk, majd csomómentesre dolgozzuk a liszttel és a pezsgővel. Kis lángon, kevergetve pudinggá főzzük (akkor jó, ha már nem habzik). Kihűtjük, majd hozzádolgozzuk a tejfölt.
2. A ribizlit ízlés szerinti mennyiségű cukorral (nálam 4 dkg) épp csak addig hevítjük, hogy egy kis levelet eresszen, és felolvasztjuk benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott zselatinlapokat. Langyosra hűtjük.
3. A pezsgőkrémet elosztjuk 4 üvegpohárban (vagy stílusosan pezsgős- esetleg borospohárban), és a tetejére kanalazzuk a ribizlit. Dermedésig hűtőbe tesszük, majd tálaljuk.

Tipp:

Ha aranyfóliát tartalmazó pezsgőből készítjük (és nem utólag jövünk rá a tuti tippre, mint most én), akkor érdemes előbb átszűrni a pezsgőt, az aranydarabkákat megmentendő. Így a ribizlizselét arannyal díszíthetjük.

 

 

 

Csokoládés-meggyes kalács

 

 

 

Bár már évek óta újra akarom fotózni az osztrák meggyes-marcipános kalácsot, egy kevéske kimaradt csokiöntet okán mégis inkább ezt a változatot sütöttem meg. Annyi baj legyen, így legalább „blogilag” is volt mivel indítani az új évet. :D Igaz, annyi édesség után nem éppen számít jó felütésnek ez a recept, mivel azonban az ünnepek alatt nem készítettem sem kalácsot, sem bejglit, ez a húzás talán megbocsátható. Én minden esetre rögtön megbocsátottam magamnak, amint megszegtem a kalácsot. :D
Baráti beszélgetéshez, vagy egy jó könyvvel a kezünkben, egy csésze teával igazán kellemes élményt nyújt. :)

 

Hozzávalók 20-22 cm-es tortaformához:

Tésztához:
40 dkg finomliszt
6 dkg porcukor
1 mk. só
4 dkg vaj

1 nagy tojás
2,3 dkg friss élesztő
2 dl tej + víz fele-fele arányban
mandulapehely a szóráshoz
porcukor a tálaláshoz

Töltelékhez:
20 dkg magozott (fagyasztott) meggy
3 dkg kristálycukor
1 csapott tk. őrölt fahéj (elhagyható)
4 dkg vaj
3,5 dkg porcukor
1 dkg holland kakaópor
1 ½ ek. tej

elkészítés:

1. A csokoládés töltelékhez a felkockázott, puha vajat, a porcukrot, a kakaóport és a tejet vízgőz fölött összemelegítjük. Néhány órára hűtőbe tesszük, hogy kissé megdermedjen, és kenhető állagúvá váljon. (Előző nap is elkészíthetjük.)
2. A tésztához a langyos, vizes tej elegyében simára keverjük az élesztőt egy kevés cukorral, egy liszttel, és letakarva felfuttatjuk.
3. Az átszitált, porcukorral, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a puha vajjal, hozzáadjuk a szobahőmérsékletű, felvert tojás nagy részét, a felfutott élesztőt, és megdagasztjuk. Kivajazott tálban, letakarva megkelesztjük.
4. A magozott meggyet alaposan lecsepegtetjük (ha mirelit, akkor előbb kiolvasztjuk, hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, a levétől jól lecsepegtetjük) és összekeverjük (a fahéjjal vegyített) kristálycukorral. Félretesszük.
5. A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületen 45x35 cm-es téglalapra kinyújtjuk, a teljes felületét megkenjük a csokoládémázzal, szépen elosztva rászórjuk a meggyet, és felgöngyöljük.
6. A rudat csiga alakban feltekerjük, és az oldalán is sütőpapírral bélelt, kapcsos tortaformába helyezzük. Letakarva, 20-30 percet kelni hagyjuk.
7. A kalács tetejét lekenjük a maradék felvert tojással, megszórjuk mandulapehellyel, és előmelegített sütőben megsütjük (ha nagyon pirulna, a tetejét alufóliával letakarjuk). A formából kivéve tortarácsra tesszük, és így hagyjuk kihűlni.
8. Meghintjük porcukorral, és a kínáláshoz cikkekre vágjuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 40-45 perc

Megjegyzés:

Mivel az egyik ünnepi desszerthez én jó sok csokiöntetet készítettem, ezért a kimaradt mennyiségből nehéz volt megállapítani, hogy mennyi hozzávalóból kellene készítenem, ha mindössze annyit akarnék, amennyi ennek a kalácsnak a töltelékéhez kell. Úgyhogy csak megsaccoltam, hogy mennyi vaj, cukor, kakaópor és tej kellene hozzá. De szerintem nem tévedtem sokat.