Ez az étel annyira egyszerű, hogy szinte nem is nevezném receptnek, és talán megmosolyogtató, hogy annyi bonyolultabb étel után most ez is felkerült a blogra. Én azonban nem szégyenkezem, mert egyrészt a kezdő háziasszonyok számára, vagy a gyorsan elkészíthető receptek kedvelőinek, ill. azoknak is jó alternatíva lehet, akik még valamilyen oknál fogva sosem hallottak erről az amúgy széles körben elterjedt ételről. A blogon való jelenlétének másik oka az, hogy ez egy számomra nagyon kedves gyerekkori ízemlék, mert Anya igen gyakran készített ilyet.
Aki követi a blogomat, az pontosan tudja, mennyire válogatós vagyok, de azt talán nem, hogy kiskoromban ez hatványozottan jellemző volt rám. Akkoriban a sajtos-tejfölös tésztán, a túrós és lekváros derelyén, a túrógaluskán, a palacsintán, a tükörtojáson, a rántottán, a vajas kenyéren/péksütin és a rántott májon/húson/sajton kívül nem nagyon voltam hajlandó mást megenni.
Nemrégiben Anyával arról beszélgettünk, hogy miket főzött nekem hétköznap, amikor általános iskolás koromban 3 évnyi menzás én-ezt-nem-eszem-meg szenvedés után végre belátta, hogy nincs értelme küzdeni, jobb lesz nekem a sulikaja helyett az otthoni, kevéssé fantáziadús étkeztetés. Mit jobb! Számomra ez maga volt a Mennyország. :D
Szóba került, hogy a fent felsoroltakon kívül a rántott, sajtos parizer volt az egyik kedvencem. Imádtam, ahogy kifolyik a sajt a két felvágottszelet közül. :) Akkoriban a tartármártás persze luxusnak számított, és a csalamádét is utáltam, de ezek nélkül is tökéletes élményt jelentett ez az étel.
Azóta persze iszonyú sokat fejlődtem az ízlésemet illetően, és bár a régi kedvencek ma is toplistásak, a sajtos párizsi valahogy feledésbe merült. Majd' 30 év után azonban előásta magát a tudatom mélyéről, hogy most újra megörvendeztethessem magamat vele. A parizert persze sonkára cseréltem, mert hát az mégiscsak finomabb. :) Jó ez a "gyerekkaja", de azért már nem nevezném kedvencnek. :D
Aki követi a blogomat, az pontosan tudja, mennyire válogatós vagyok, de azt talán nem, hogy kiskoromban ez hatványozottan jellemző volt rám. Akkoriban a sajtos-tejfölös tésztán, a túrós és lekváros derelyén, a túrógaluskán, a palacsintán, a tükörtojáson, a rántottán, a vajas kenyéren/péksütin és a rántott májon/húson/sajton kívül nem nagyon voltam hajlandó mást megenni.
Nemrégiben Anyával arról beszélgettünk, hogy miket főzött nekem hétköznap, amikor általános iskolás koromban 3 évnyi menzás én-ezt-nem-eszem-meg szenvedés után végre belátta, hogy nincs értelme küzdeni, jobb lesz nekem a sulikaja helyett az otthoni, kevéssé fantáziadús étkeztetés. Mit jobb! Számomra ez maga volt a Mennyország. :D
Szóba került, hogy a fent felsoroltakon kívül a rántott, sajtos parizer volt az egyik kedvencem. Imádtam, ahogy kifolyik a sajt a két felvágottszelet közül. :) Akkoriban a tartármártás persze luxusnak számított, és a csalamádét is utáltam, de ezek nélkül is tökéletes élményt jelentett ez az étel.
Azóta persze iszonyú sokat fejlődtem az ízlésemet illetően, és bár a régi kedvencek ma is toplistásak, a sajtos párizsi valahogy feledésbe merült. Majd' 30 év után azonban előásta magát a tudatom mélyéről, hogy most újra megörvendeztethessem magamat vele. A parizert persze sonkára cseréltem, mert hát az mégiscsak finomabb. :) Jó ez a "gyerekkaja", de azért már nem nevezném kedvencnek. :D
Hozzávalók 2 személyre:
Töltött sonkához:
8 szelet pulykamellsonka
4 szelet Pannónia sajt
Graham-liszt
1 tojás
zsemlemorzsa
kókuszolaj a sütéshez
Körethez:
50 dkg krumpli
kókuszolaj a sütéshez
só
Tartármártáshoz:
4 ek. tejföl
3 ek. majonéz
1 tk. semleges ízű olaj
1 tk. porcukor
őrölt fehér bors
pár csepp citromlé
Továbbá:
csalamádé a tálaláshoz
elkészítés:
- A körethez a meghámozott, hasábokra vágott krumplit bő, forró kókuszolajban pirosra sütjük, majd alaposan lecsepegtetjük és megsózzuk.
- A 3-4 mm vastagságú sonkaszeletek egyik felét lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, megtöltjük 1-1 vékony szelet sajttal (én kör alakúra szabtam, hogy még jobban illeszkedjen), és befedjük egy másik sonkaszelettel. Kevés kókuszolajon mindkét oldalukon kisütjük, majd papírtörlőre szedjük.
- A mártáshoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük, és a sült krumplival, valamint a csalamádéval együtt a rántott sonka mellé tálaljuk.
