Amióta kivágták a szabolcsi almafákat, már nem rajongok annyira az almáért. Alig lehet kapni azt a régi fajta Jonatánt, aminek a húsa kicsit savanyás, roppanós-hersegős, és kívül üde piros. Ezért nagyon ritkán veszek ebből a gyümölcsből, és jobbára csak az almás krumplisalimhoz vagy a kapros almasalátámhoz használom. Azt nem mondom, hogy sütiben nem szeretem, de ritkán gondolok arra, hogy almás édességet kellene sütnöm.
Nemrég eszembe jutott, hogy amikor külföldön húztam az igát, az egyik munkatársam bundás almát készített és Bourbon vanília fagyit adott mellé. A meleg almát pláne nem kedvelem, ezért kissé fanyalogva kóstoltam meg, de póker arcot vágtam hozzá, nehogy megbántsam a kolléganőmet. Ahogy az első falatot megízleltem, leesett az állam. Olyan finom volt, hogy csak lestem. A fagyival meg egyenesen mennyei! Többször is eszembe jutott, hogy nekem is csinálnom kellene, de valahogy mindig elmaradt. Most végre sort kerítettem rá, és mivel a volt kolléganőmtől annak idején elfelejtettem elkérni a receptet, magam filóztam ki egy sajátot. A diót azért tettem bele, hogy a Kedves is megegye, mert ő aztán egyáltalán nem ápol jó kapcsolatot az almával. Szerencsére sikerült meglepetést szereznem neki ezzel a finomsággal, mert jóízűen falatozta. Közben pedig magamat is megleptem, mert a dió nagyon feldobta.
Ha esetleg kimaradna egy kis tészta, nyugodtan megsüthetjük palacsintának.
Nemrég eszembe jutott, hogy amikor külföldön húztam az igát, az egyik munkatársam bundás almát készített és Bourbon vanília fagyit adott mellé. A meleg almát pláne nem kedvelem, ezért kissé fanyalogva kóstoltam meg, de póker arcot vágtam hozzá, nehogy megbántsam a kolléganőmet. Ahogy az első falatot megízleltem, leesett az állam. Olyan finom volt, hogy csak lestem. A fagyival meg egyenesen mennyei! Többször is eszembe jutott, hogy nekem is csinálnom kellene, de valahogy mindig elmaradt. Most végre sort kerítettem rá, és mivel a volt kolléganőmtől annak idején elfelejtettem elkérni a receptet, magam filóztam ki egy sajátot. A diót azért tettem bele, hogy a Kedves is megegye, mert ő aztán egyáltalán nem ápol jó kapcsolatot az almával. Szerencsére sikerült meglepetést szereznem neki ezzel a finomsággal, mert jóízűen falatozta. Közben pedig magamat is megleptem, mert a dió nagyon feldobta.
Ha esetleg kimaradna egy kis tészta, nyugodtan megsüthetjük palacsintának.
Hozzávalók 6 személyre:
3 savanykás alma
Palacsintatésztához:
2 tojás
17 dkg finomliszt
1,5 dl tej
0,5 dl édes fehérbor
8 dkg durvára darált dió
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 ek. cukor
egy csipet só
1 kis citrom reszelt héja
őrölt gyömbér
Sütéshez és a tálaláshoz:
napraforgóolaj
2,5 dl tejszín
1 ek. porcukor
½ mk. őrölt gyömbér
őrölt fahéj
néhány szem porított vagy apróra tört kardamommag
elkészítés:
- A felvert tojásban felváltva simára keverjük a lisztet és a tejet, majd hozzáöntjük a bort.
- Sóval, cukorral, gyömbérrel, citromhéjjal ízesítjük, hozzáadjuk a diót, és negyedórát állni hagyjuk.
- Az almákat meghámozzuk, magházukat eltávolítjuk, 0,5-1 cm vastag karikákra szeljük, majd lisztbe forgatjuk és belemártjuk a palacsintatésztába. Forró olajban mindkét oldalukon kisütjük, majd papírtörlőre szedjük.
- A tejszínt a cukorral nem túl kemény habbá verjük, hozzákeverjük a gyömbért, majd a bundás almakarikák mellé kanalazzuk és megszórjuk fahéjjal, ill. kardamommal.
