...és lőn világosság!
A Kutyinyekkel alig vártuk, hogy este bekuckózhassunk a frissen letöltött film elé a még langymeleg sütivel. A film javában pörgött, odakint tombolt a szél, a nappali redőnye fura hangokat produkált. Meg lettem nyugtatva, hogy annak ellenére sem maradunk redőny nélkül, hogy az előző tulaj más egyébhez hasonlóan az ablakbeépítést is elcseszte. Aztán erős fényvillanás, bumm! A hőszivattyúnk mágneskapcsolója durr! Három másodperccel később megint villanás, bumm, majd fél perce rá ismét. Földönkívüli invázió (túl sok Ősi idegeneket néztünk…)???!!!
A redőny megvan, a teraszajtó a helyén. Szuper! Csak épp nem látok semmit – az egész környék feketébe burkolózott. Basszus, csak elektromos fűtésünk van! Miért pont most bontattuk el a kandallót?! És mi van, ha a hőszipka a háromszoros bumm miatt nem indul újra?! – Visszakapcsolás késleltetőt is építettem bele, elindul majd – nyugtatott a Kutya.
Maradék gyertya, fejlámpa, szerelőlámpa beizzít, utcára kikémlel, faágak között futó villanyvezetékeket megles. Itt egyhamar nem lesz áram! Macskát megnyugtat, hibát bejelent, sütis tányért kivisz, fogat mos.
Lelki szemeim előtt láttam kiolvadni a mélyhűtő tartalmát, miközben a Kutyától afelől érdeklődtem, hogy a házunk ilyen körülmények között (fűtés nélkül) hány napig is tudja tartani a beállított hőmérsékletet. A válaszként érkezett kb. 5 naptól aztán megnyugodtam, és eszembe ötlött, hogy a szenteste melegét is 3 napig szellőztettük, mire végre helyreállt a komfortérzetem.
Majd eszembe jutott, hogy így hogyan fogunk fürdeni és főzni. Bár ez utóbbi problematikája aztán már nem is érdekelt, mert megörültem a szokásom szerint előre lesütött, de az áram híján kiolvadó zsemléknek, amelyek hideg élelmünkül szolgálhatnak a megváltozott körülményeink közepette.
A riasztórendszer már annál inkább galibát okozott volna (pláne az érzékeny cicafüleknek), annak az aksija ui. csak egy max. fél napos leállást bírna ki, aztán jönne a fülsüketítő vijjogás. Mi pedig eddig még nem teszteltük, hogy hogy lehet totál kilőni ilyen helyzetben.
Közben kijöttek az áramosok, egy brutál hosszú bottal megizélgették a vezetékeket, és lőn világosság! Az egész közjáték az első bummtól az áram visszajöveteléig kb. 20 perc alatt lezajlott, mi pedig nagy boldogan betoltunk a fejünkbe még egy szelet sütit extra adag csokiszósszal, végignéztük a filmet, és újra fogat mostunk. Én magamban hálát adtam, hogy az áramkimaradás nem a süti sütése közben történt.
Egyébként pedig nem is emlékszem mikor sütöttem utoljára kevert süteményt, pedig a kuglóftészta az egyik kedvencem. A minap viszont mindketten annyira megkívántuk az édességet, hogy mindenképp neki kellett állnom a sütésnek, mert egyikünknek sem volt kedve a csokihoz vagy a bolti krémdesszerthez. A hűtőben tartogatott narancsot és citromot feltétlenül fel akartam már használni, így ízesítésül ezeket tettem a tésztába. Magamat jól ismerve tudtam, hogy bár ez a fajta sütemény önmagában is finom, kelleni fog hozzá valamilyen krém. Viszont úgy éreztem, hogy betöltve már kissé tömény lenne, és nem is lett volna kedvem ezzel szórakozni. Akkor legyen hozzá öntet, mégpedig csokis! Mivel imádom a kókusztejszínt mint alapanyagot, jónak láttam azzal összeházasítani az olvasztott csokoládét, hígításul pedig a megmaradt, kevéske zabtejet használtam fel. De jól is tettem, mert ez a szósz bizony tökéletes kiegészítője lett ennek az illatos sütinek! :)
A redőny megvan, a teraszajtó a helyén. Szuper! Csak épp nem látok semmit – az egész környék feketébe burkolózott. Basszus, csak elektromos fűtésünk van! Miért pont most bontattuk el a kandallót?! És mi van, ha a hőszipka a háromszoros bumm miatt nem indul újra?! – Visszakapcsolás késleltetőt is építettem bele, elindul majd – nyugtatott a Kutya.
Maradék gyertya, fejlámpa, szerelőlámpa beizzít, utcára kikémlel, faágak között futó villanyvezetékeket megles. Itt egyhamar nem lesz áram! Macskát megnyugtat, hibát bejelent, sütis tányért kivisz, fogat mos.
Lelki szemeim előtt láttam kiolvadni a mélyhűtő tartalmát, miközben a Kutyától afelől érdeklődtem, hogy a házunk ilyen körülmények között (fűtés nélkül) hány napig is tudja tartani a beállított hőmérsékletet. A válaszként érkezett kb. 5 naptól aztán megnyugodtam, és eszembe ötlött, hogy a szenteste melegét is 3 napig szellőztettük, mire végre helyreállt a komfortérzetem.
Majd eszembe jutott, hogy így hogyan fogunk fürdeni és főzni. Bár ez utóbbi problematikája aztán már nem is érdekelt, mert megörültem a szokásom szerint előre lesütött, de az áram híján kiolvadó zsemléknek, amelyek hideg élelmünkül szolgálhatnak a megváltozott körülményeink közepette.
A riasztórendszer már annál inkább galibát okozott volna (pláne az érzékeny cicafüleknek), annak az aksija ui. csak egy max. fél napos leállást bírna ki, aztán jönne a fülsüketítő vijjogás. Mi pedig eddig még nem teszteltük, hogy hogy lehet totál kilőni ilyen helyzetben.
Közben kijöttek az áramosok, egy brutál hosszú bottal megizélgették a vezetékeket, és lőn világosság! Az egész közjáték az első bummtól az áram visszajöveteléig kb. 20 perc alatt lezajlott, mi pedig nagy boldogan betoltunk a fejünkbe még egy szelet sütit extra adag csokiszósszal, végignéztük a filmet, és újra fogat mostunk. Én magamban hálát adtam, hogy az áramkimaradás nem a süti sütése közben történt.
Egyébként pedig nem is emlékszem mikor sütöttem utoljára kevert süteményt, pedig a kuglóftészta az egyik kedvencem. A minap viszont mindketten annyira megkívántuk az édességet, hogy mindenképp neki kellett állnom a sütésnek, mert egyikünknek sem volt kedve a csokihoz vagy a bolti krémdesszerthez. A hűtőben tartogatott narancsot és citromot feltétlenül fel akartam már használni, így ízesítésül ezeket tettem a tésztába. Magamat jól ismerve tudtam, hogy bár ez a fajta sütemény önmagában is finom, kelleni fog hozzá valamilyen krém. Viszont úgy éreztem, hogy betöltve már kissé tömény lenne, és nem is lett volna kedvem ezzel szórakozni. Akkor legyen hozzá öntet, mégpedig csokis! Mivel imádom a kókusztejszínt mint alapanyagot, jónak láttam azzal összeházasítani az olvasztott csokoládét, hígításul pedig a megmaradt, kevéske zabtejet használtam fel. De jól is tettem, mert ez a szósz bizony tökéletes kiegészítője lett ennek az illatos sütinek! :)
Hozzávalók 20 cm-es tortaformához:
a tésztához:
25 dkg vaj
18 dkg porcukor
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor
3 tojás
1 nagy bio narancs
1 bio citrom
25 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor
a csokoládészószhoz:
15 dkg tejcsokoládé
2 dl kókusztejszín
1 dl zabtej vagy más növényi tej
elkészítés:
- A puha vajat a kétféle porcukorral robotgéppel habosra kavarjuk, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat.
- Hozzáadjuk a reszelt narancshéjat, a kifacsart narancs- és citromlevet (a kapott folyadék összesen kb. 1 dl), majd beleforgatjuk a sütőporral vegyített lisztet.
- A tésztamasszát az alján és az oldalán is sütőpapírral bélelt – kapcsos vagy kivehető aljú – tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A kész tortát rácsra tesszük, és a formában hagyjuk kihűlni.
- A csokoládészószhoz a feldarabolt csokit a fele mennyiségű kókusztejszínben felolvasztjuk, majd hozzákeverjük a többi kókusztejszínt és a zabtejet. Többször átkeverve hűlni hagyjuk.
- A tortát kivesszük a formából, cikkekre szeljük, meghintjük porcukorral, és meglocsoljuk a csokoládészósszal.
sütési mód: alul-felül sütés
sütés idő: kb. 60 perc
Tipp:
Kuglófformában is megsüthetjük.
