Panko morzsás szendvicszsemle

 

 

Szuper döntés volt megsütni ezt a szétnyitható zsemlét! Puha, könnyű tésztájú, és éppen arra való, hogy telepakoljuk mindenféle finomsággal! :)
A formázás tulajdonképpen pont úgy történik, mint a Parker house zsemle esetében, ami két változatban már évek óta fent van itt, a Sünisen. Mégis, amikor megláttam a neten egy bizonyos szendvics alapjaként, először újdonságként hatott. Csak később csaptam a homlokomra, hogy ja, ezt ismerem jóval kisebb méretben.
A tészta receptjét végül nem vettem át, csak a formázást, bár valójában ugyebár azt se, hiszen nem újdonság számomra a fent említett angol zsemle készítési technikájának köszönhetően. Úgyhogy csak a péksüti tetejére szórt morzsa ötletét kölcsönöztem, bár azt is a sokkal finomabb pankora cserélve, ill. nagyobb méretben történt a kivitelezés.
A tésztáját a korábbi Parker houséhoz nagyon hasonlóan készítettem, de tej helyett vizet használtam, mert úgy szerintem még könnyedebb. Jahajj, de szerethető lett! :) Ezentúl gyakrabban fogom sütni ezt a szétnyitható zsemleváltozatot, mert tényleg praktikus. ;)

Hozzávalók 6 darabhoz:

33 dkg kenyérliszt+finomliszt egyenlő arányú keveréke
1 ek. cukor
1 csapott tk. só
1 tojás
1 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
kb. 1,5 dl víz
1,5 dkg friss élesztő
2,5 dkg vaj a kenéshez
kevés tej és panko morzsa a tetejére

elkészítés:

1. A cukrot 30 dkg liszthez vegyítjük, és a közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a víz felével, egy kis liszttel betakarva hagyjuk felfutni.
2. A tojást a többi vízhez keverjük, majd a sóval és az olajjal együtt a felfutott élesztőhöz adjuk. Robotgéppel elkezdjük dagasztani. Amikor a csiriz állagú tészta már szálakat húz, beledagasztunk további 3 dkg lisztet. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztából 6 golyót formázunk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
4. A tésztabucikat lisztezett munkalapon 20 cm hosszú, 17 cm széles, azaz kissé ovális lapokra nyújtjuk (leseperjük róluk a felesleges lisztet).
5. A felül lévő oldaluknak a felét megkenjük puha vajjal, és mindegyiket félbehajtjuk, a találkozási ívnél kissé lenyomkodjuk.
6. A tetejüket lekenjük tejjel, és panko morzsába mártjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 20-30 percet kelesztjük.
7. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra szedjük, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

Ciabatta szendvics mustáros tejfölben pácolt rántott csirkével, pikáns kukoricasalátával

 

 

 

Az elmúlt hetekben többször is olyan szendvicseket ettünk ebédre, amilyeneket alapból nem gyakran szoktam készíteni. Például a saját termesztésű koktélparadicsomnak köszönhetően végre két pofára tolhattuk a felturbózott bruschettát. Na jó, a két pofára tolás azért erős túlzás, mert egyrészt kovászos kenyerünk csak akkor van itthon, ha ajándékba kapunk (nincs türelmem kovászolni), másrészt mindig ki kell várni, hogy beérjen az újabb adag közepes tálkányi adag paradicsom, amit aztán egy evés erejéig valóban két pofára tolhatunk. Utána pangás van. Az ilyen esetekre pedig – az egyéb étkeken kívül – ki kell találni másféle szendvicset. Ezt az alábbit egyébként nem is szándékoztam asztalra tenni, ám mivel egy kirándulást követően a rántani szánt pácolt csirkemell helyett végül inkább pizzáztunk a hazaúton, ezért a hűtőben várakozó husit másnap már muszáj volt ebédre feltálalnom. Ehettük volna alakbarát módon csak salátával, vagy hagyományosan: sült krumplival, de miután kedvem támadt a ciabattához, ezért aztán a husi ebben a szendvicsben landolt – és megdicsőült. Istenem, de jó döntés volt ciabattát sütni! Az első falat után felsejlettek bennem a korábbi emlékek egy szegedi hamburgerezőben, ahol szintén kukoricasalátát kértem a hambihusi alá. Igaz, az marhahús volt buciban, nem rántott csirke ciabattában, de az ízhatás némileg hasonló.
Az első fotók sajna nem adták vissza, hogy a valóságban mennyire guszta ez a szendvics. Bántam is, hogy nem örökítettem meg úgy is, hogy harapásnyom van benne. – Gyakran járok úgy egy-egy étel kapcsán, hogy nem is a fotózásra kitálalt példány sikerül a legétvágygerjesztőbbre, hanem éppen az, amit (pár órával vagy perccel) a fotózás után újra elkészítek, és azt esszük meg. Ez a szendó is úgy mutatott a legjobban, amikor szét volt nyitva, ill. amikor az összeborított változatba beleharaptam, és potyogott ki belőle a cucc – minden egyszerre volt látható: a különböző textúrák, a finom részletek. Az ízekről, állagokról nem is beszélve: a pirult vaj aromája a finoman roppanó felületű, mégis puha ciabattán, a panko morzsától kívül ropogós, belül omlós, forró csirkemell íze, a kukoricasaláta nem tolakodó pikánssága, és a jégsaláta hűvös frissessége… hmmm… nagy szavak, de valóban fenséges kombináció, amit nem lehet máshogyan leírni! :)
Nem sokkal később csináltam egy új fotósorozatot a ciabatta zsemlének is, és akkor záróakkordként újra megpakoltam salival, husival, hogy végre még kívánatosabb formában is megmutathassam. :D Sajnos az ég beborult, mire összeborított külsővel is lencsevégre kaphattam volna, ezért az első fotózás (kissé eltérő színű) eredményét utolsó képként mégis be kellett csempésznem a bejegyzésbe.
Bevallom kettőt-kettőt ettünk fejenként, annyira abbahagyhatatlannak éreztük mindketten. Mégsem terheltük meg a gyomrunkat. Talán a hosszú kelesztésű ciabatta könnyedsége és a viszonylag kis mennyiségű hús lehet a dolog kulcsa. :D Az biztos, hogy emlékezetes marad. :)

 

Hozzávalók 4 darabhoz:

a rántott csirkéhez:
egy nagy csirkemellfilé fele
1 mk. fokhagyma granulátum
őrölt fekete bors
só
2 ek. tejföl
1 ek. mustár
finomliszt és étkezési kukoricakeményítő keveréke
1 tojás
panko morzsa
növényi olaj a sütéshez

a kukoricasalátához:
8 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
5 dkg görög joghurt
1 tk. Dijoni mustár
1 ek. méz
10 dkg konzervkukorica
5 dkg aprított lila hagyma
1 ek. aprított petrezselyemzöldje vagy medvehagyma
őrölt fekete bors
késhegynyi habanero csili

továbbá:
4 ciabatta zsemle
vaj
jégsaláta levelek

elkészítés:

1. A rántott húshoz a fél csirkemellfilét megmossuk, szárazra töröljük, majd lapjában kettévágjuk. Az így kapott vastag hússzeleteket 4-4 darabra szeljük.
2. Tálba téve a tejfölt, összekeverjük a mustárral, őrölt borssal ízesítjük, és beleforgatjuk a húst. Néhány órára hűtőbe tesszük.
3. A salátához a tejfölt kikeverjük a joghurttal, a mustárral, mézzel, megfűszerezzük, majd hozzáforgatjuk a kukoricát és a lila hagymát. Hűtőbe tesszük.
4. A ciabattákat megvajazzuk, és egy nagy serpenyőben a vajazott felükkel lerakunk annyit, amennyi belefér. (Még nem kezdjük el pirítani.)
5. A pácolt csirkemelldarabokat megsózzuk, átkeverjük, majd darabonként keményítős lisztbe, felvert tojásba és panko morzsába forgatjuk. Annyi felhevített olajban, amennyi félig ellepi, elkezdjük sütni. Amint a húsdarabok egyik fele megsült, átfordítjuk, és így sütjük tovább.
6. Ekkor rögtön elkezdjük pirítani a ciabattákat. Közben az elkészült húsdarabokat papírtörlőre szedjük.
7. A megpirult ciabatták alsó felére optimális mennyiségű jégsalátalevelet fektetünk, ráhalmozzuk a kukoricasalátát, és mindegyikre 2-2 rántott csirkedarabkát teszünk. Tálaljuk.

Zabpalacsinta újhagymás-fetás töltelékkel, panko bundában

(forró levegős sütőben készítve)

 

Mostanában elég gyakran sütök palacsintát – talán azért is, mert évekig szinte elfeledett étel volt nálunk. Hiszen csak úgy, valamivel betöltve, „normál módon”, azaz simán feltekerve, a Kutyafül nem igazán szereti. Így aztán az maradt meg bennem, hogy jobb, ha a palacsintára csak ritkán kerítek sort. Mígnem eljött 2024, a palacsinta éve. :D Abból is inkább a rántott változat, mert azt a Kutya örömmel megeszi.
Amióta van air fryerünk, mindig abban sütöm a panírozott ételeket, így a bundás palacsintát is. Abszolút bevált ez a módszer, nincs olajszag, se egyéb macera, amivel egyébként az olajban való sütés – az air fryerrel szemben – járni szokott.
Ehhez hasonló palacsintát az alábbi módon már többször sütöttem, tölteléknek viszont mindig más kerül bele. A panko morzsa azonban örök visszatérő eleme ennek az ételnek, hiszen semmi sem finomabb a ropogós bundánál. :) Ami viszont teljesen más az eddigi panko morzsás palacsintáimhoz képest, az az őrölt zabpehely használata. Kíváncsi voltam ui., hogy milyen állagú palacsinta születik belőle. A zabpehely pedig igen jól vizsgázott a palacsintatészta alapanyagaként! :) Lehet, hogy mást nem, de a kisült palacsinta illata és kicsit az íze is engem a gofriéra emlékeztet. Bár a tészta egy pöttyet talán hajlamosabb a repedésre a megszokott palacsintatésztához képest, de ha odafigyelünk a sütésre, a repedés beforr, mire a palacsinta másik oldala is átsül.
Nekünk nagyon ízlett; igazán jól illik az imádott salátánkhoz, vagy fordítva: a salátánk ehhez a palacsintához. :D

 

Hozzávalók 4-5 darabhoz:

a palacsintához:
10 dkg zabpehely (esetleg zab- vagy zabpehelyliszt)
1 nagy tojás
½ mk. só
½ mk. cukor
1 tk. olívaolaj
1,5 dl laktózmentes tej
1 dl szóda- vagy szénsavas ásványvíz
növényi olaj a sütéshez (én kókuszolajat használtam)

a töltelékhez:
20 dkg újhagyma (esetleg póré vagy vegyesen)
10 dkg feta sajt
6 ek. tejföl
1 dkg kókuszolaj
oregánó
őrölt színes bors
só

a panírozáshoz:
őrölt zabpehely (esetleg zab- vagy zabpehelyliszt)
1 nagy tojás
panko morzsa

elkészítés:

1. A zabpelyhet ledaráljuk. A tojásokat felverjük, sóval, cukorral ízesítjük, és felváltva, csomómentesre keverjük a zabpehelyliszttel, a tejjel. Hozzáadjuk az olívaolajat, és lefedve 30 percre hűtőbe tesszük.
2. A töltelékhez a megtisztított hagymákat felaprítjuk, enyhén sózzuk, megfűszerezzük, és a felhevített olajon fedő alatt megpároljuk. Kihűtjük. A fetát villával morzsalékosra törjük.
3. A besűrűsödött tésztamasszát felengedjük szódavízzel, majd a kiolajozott, felhevített serpenyőben eloszlatunk egy adag tésztamasszát.
4. Miközben a palacsinta sül, a felül lévő oldalára konyhai szilikonecsettel kevés olajat csepegtetünk. Ha a palacsinta már elválik a serpenyőtől, fordítólapáttal óvatosan alányúlva megfordítjuk és készre sütjük. A palacsintát tányérra csúsztatjuk, és lefedjük egy másik tányérral. A többi palacsintát ugyanúgy sütjük ki.
5. Egy – még meleg – palacsintán elkenünk egy szűk evőkanál (kb. 1,5 dkg) tejfölt, elosztunk rajta 1 jó evőkanálnyi dinsztelt hagymát úgy, hogy a palacsinta közepét szabadon hagyjuk, majd – a közepét szintén szabadon hagyva – rászórunk egy adag fetát. A palacsintát félbehajtjuk, kissé lenyomkodjuk, majd óvatosan ismét félbehajtjuk (nem baj, ha picit kireped).
6. A betöltött palacsintákat zabpehelylisztbe forgatjuk, megmártóztatjuk előbb a felvert tojásban, majd a panko morzsában.
7. A palacsinták tetejére 1-1 teáskanál tejföl állagú kókuszzsírt locsolunk, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy a zsiradék visszadermedjen.
8. A palacsintákat elhelyezzük a forró levegős sütő rácsbetétes kosarában, és pirosra sütjük.

sütési hőfok: 180°C
sütési idő: kb. 13 perc

Megjegyzés, tipp:

Én kisebb serpenyőben 17 cm átmérőjű palacsintákat sütöttem, de nagyobb serpenyőben is készíthetjük. (úgy csak 4 palacsintánk lesz).
A palacsinták tetején eloszlatott kókuszzsírt azért fontos visszadermeszteni, mert aztán sütés közben fokozatosan kiolvadva, az olaj szépen bevonja a palacsinta felületét – ezáltal egyenletesen pirosra tud sülni a panko morzsa. ;)

 

Cukkinis-sajtos rizskrokett panko morzsában, fetás koktélparadicsom salátával

„elbeszélő óda” a paradicsomhoz

 

Közhírré tétetik: az Úr 2023. esztendejében, augusztus havának 25. napján csoda történt: a Sünis kanál blog írója életében először nyers paradicsomot evett nagyobb mennyiségben, és ízlett neki! :D Na jó, itt abba is hagyom az idétlenkedést!
Egyébként tényleg nagy napra virradtunk mi ketten a Kutyinyekkel, és a fentebb kihirdetett ténynek a jelzett dátumkor igencsak örvendeztünk. :D A „jégmegtörésre” már napokkal korábban is utaltak bizonyos jelek, de egyikünk sem számított rá, hogy ilyen közel van a történelmi jelentőségű nap. :D
Bár a paradicsomos ételeket – amelyekben totál szét van főzve ez a zöldség (tudom, gyümölcs, de nekem juszt is zöldség marad!) – nagyon tudom szeretni, a nyers paradicsomot viszont valóban sosem csíptem. Pedig gyerekkoromban még biztos lehetett kapni a zöldségesnél és a boltban nem kínjában beért, édes paradicsomot, de mivel akkoriban én szinte semmilyen zöldséget nem voltam hajlandó lenyelni, így a paradicsomot is finnyogva toltam el magamtól. Az évek folyamán pedig hiába kedveltem meg egy rakat zöldséget, a paradicsom szégyenszemre továbbra is mellőzött maradt. Sőt, a Kutyafül is kezdte nem szeretni, annyira említésre sem méltó ízűeket lehet kapni manapság.
A nagy váltáshoz az kellett, hogy családi házba költözzünk! Pedig anno a telkünkön is termeszthettünk volna parit, de erre valamiért sosem került sor. Szóval most, hogy a virágágyások és gyomnövények között töltöm kb. minden szabadidőmet, ill. a hátsókert közeljövőbeli kialakítását tervezgetem, a gyomtalanításon átesett föld egy része zöldségtermesztésre kínálta magát. Igaz, erről én eleinte nem nagyon akartam tudomást venni, lelki szemeim előtt ui. mindenféle törpe fácskák, bokrok és magas szárú virágok csoportképe lebegett. Egy cserép (kérés nélkül kapott) paradicsompalánta – mint kész tény – azonban szerencsére és egyelőre másfelé irányított. A bokorültetés időben amúgy is még messze volt/van, az arra szánt föld még simán fel tudta/-ja nevelni ezt a két különböző fajta, konyhakerti bébinövényt.
A kezdeti gyakori öntözgetések után nagy gonddal karóztam, kötözgettem őket, és persze sűrűn nézegettem is, hogy vajon mikor szedhetem le a termést a Kutyának. Az újdonság erejével hatott rám, a nagy antibotanikusra, amikor apró, zöld bogyócskák jelentek meg a szárakon, a piciny, sárga virágok nyomában – hát ilyet én még sosem láttam! :D És amint pirosra váltották színűket, kezdtem örülni. A pár szemnyi első szüretből én is csemegéztem, és meglepődve állapítottam meg, hogy „ez nem is rossz!”. Érdekes módon az egyik tő egyszerre nevelt kerek és körte alakú termést, és ez az utóbbi kicsit el is tért az általam megszokott paradicsomíztől. Mézédes volt, tipikus paradicsomíz nélkül. Kicsit persze ott volt hátul az ismert zamat, de inkább az édesség dominált. A Kutyinyek ekkor reménytelin rám kacsintott: „lehet, hogy mégis szeretni fogod a paradicsomot?!”
Az első kis tálnyi mennyiséget meghagytam neki, de a következő adag kapcsán már azon kaptam magam, hogy azon agyalok, mit készítsek belőle. :D Végül ez a nagyon egyszerű saláta lett belőle, amiben dominálhat az édes koktélparadicsom, aminek ízét csak még jobban kiemeli az enyhén sós kecskesajt és a szintén saját termesztésű bazsalikom. Halkan jegyzem meg, hogy ez utóbbit így frissen ebben a salátában kedveltem meg. :D Ja, és persze a krokett is fincsi, tökéletesnek bizonyult a megmaradt rizs eltüntetésére! Könnyű, nyári ebéd lett belőle. :)

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

a kroketthez:
15 dkg maradék főtt rizs
15-20 dkg zsenge cukkini
10 dkg ementáli sajt
4 gerezd fokhagyma
1 csapott ek. Toscana fűszerkeverék
1 ek. vöröshagyma granulátum
őrölt tarka bors
1 csapott tk. só
1 nagy tojás
kb. 5 dkg finom szemű zabpehely
kb. 5 dkg panko morzsa a forgatáshoz

a salátához:
50 dkg koktélparadicsom
1 cs. (20 dkg) fetasajt
15 db nagyobb bazsalikomlevél
3 ek. extra szűz olívaolaj
őrölt tarka bors
só (elhagyható)


elkészítés:

1. A salátához a megmosott koktélparadicsomokat félbevágjuk (a nagyobbakat negyedelhetjük). A fetasajtot kis kockákra vágjuk.
2. A megmosott, leszárított bazsalikomleveleket felaprítjuk, és a fetával, a borssal, olívaolajjal együtt a paradicsomhoz forgatjuk. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.
3. A kroketthez a cukkinit megmossuk, ha elég zsenge, (kis lyukú reszelőn) héjastól lereszeljük. A levétől rögtön kinyomkodjuk, és összekeverjük a főtt rizzsel, a zúzott fokhagymával, a reszelt sajttal. A fűszerekkel és a sóval ízesítjük.
4. Annyi zabpelyhet adunk hozzá, amitől jól formázható masszát kapunk, majd 10 perc pihentetés után kroketteket hengergetünk belőle (nekem 16 db lett).
5. Ha szükséges, megnedvesítjük a kezünket, és a kroketteket megforgatjuk a panko morzsában.
6. Nem túl forró, bő olajban kisütjük, majd konyhai papírtörlőre szedjük. Azon melegében, személyenként 4 darab krokettet számolva, a paradicsomsalátával együtt tálaljuk. (Utóbbit tálaláskor enyhén megsózhatjuk.)

Ötlet: innen

Sajtos sütőtöktallér panko bundában

 

 

 

A sütőtök egészen idáig nem volt a barátom. Pontosabban azt a sütőben sült fajtát, amit sokan fahéjjal hintve esznek, én se ízre, se szagra máig nem csípem. Ettől függetlenül úgy gondoltam, létezhet olyan tökös recept, amit jóízűen megennék. Utána is néztem, és néhány ötlet felkeltette az érdeklődésemet. Az egyik ilyen a sütőtök cordon bleu volt. A megfelelő tök nagy reményű birtokosaként izgalommal telve vártam a kóstolást. Persze, ha ropogós morzsában sült zöldségről van szó, akkor eleve jó eséllyel lehet arra számítani, hogy a végeredmény szerethető lesz. Így is történt – mindkettőnk szerint tök jó, hogy nem voltam gyáva tenni vele egy próbát, mert nagyon ízlett. :)
Ebben a töltött töktallérban azonban az eredeti recept szerint nem csak sajt van, hanem sonka is, de én azt nemes egyszerűséggel kispóroltam belőle, mivel már 2 éve tart nálunk a húsfogyasztást minimalizáló táplálkozás. Aki jónak látja, természetesen beleteheti. ;)
Ez a ropogós bundába bújt, belül puha finomság levett bennünket a lábunkról, úgyhogy mostantól még eggyel többféle zöldség színesítheti a táplálkozásunkat. :)

 

Hozzávalók 6 darabhoz:

40-45 dkg Butternut vagy sonkatök (hámozott mennyiség)
10 dkg eidami sajt
őrölt színes bors
só
liszt (bármilyen)
2 tojás
panko morzsa
növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. A tököt meghámozzuk, a hosszúkás, „nyaki” részét levágjuk, és 12 darab, kb. 0,5 cm vastagságú karikákra szeljük.
2. A szeleteket 3 percig főzzük, majd jégkockás vízbe szedjük és lehűtjük. Leitatjuk róluk a nedvességet, majd mindkét oldalukat meghintjük kevés sóval és borssal.
3. A sajtot lereszeljük, és 6 db, kb. 1,5 dekányi lapos tallérokká gyurmázzuk. (Szeletelt sajt esetén pogácsaszaggatóval köröket szaggathatunk ki.)
4. Két tökszelet közé egy sajttallért helyezünk, és előbb lisztbe, majd sóval ízesített felvert tojásba és panko morzsába forgatjuk. Így járunk el a többivel is.
5. Serpenyőben jó ujjnyi mély olajat hevítünk, és közepes lángon kisütjük benne a töltött tököket. Papírtörlőre szedjük. Személyenként 2 darab sütőtöktallért számolunk.

Tipp:

Bármilyen köretet adhatunk hozzá. Én friss jégsalátával együtt tálaltam.
Készíthetünk hozzá fűszeres joghurtöntetet is: 30 dkg görög joghurthoz keverjünk 1 tk. oregánót, 1 tk. curryport, késhegynyi őrölt köményt, őrölt színes borsot, sót, 1 ek. extra szűz olívaolajat és 1 szűk ek. akácmézet (lehet agavé szirup is).

 

 

 

Majoránnás-rozmaringos almával töltött csirkemell tejfölös burgonyapürével

 

 

Valamiért sosem rajongtam a gyümölcs+hús kombinációért, és így van ezzel a Kutyinyek is. Most mégis kedvem támadt kísérletezni, mert a hűtőben találtam egy darab árva almát, illetve húst is olvasztottam ki, nem tudva még, hogy mit csinálok belőle. Szerencsére elég hamar eldőlt, hogy juszt is kombinálom a kettőt, hátha megszeretjük. Csak azt nem tudtam, hogy tepsis hús lesz-e belőle szaftosan, és sajttal bolondítva, vagy inkább töltött formában, natúr kisütve avagy rántva. Aztán a rántott verzió mellett döntöttem. Valamiért úgy éreztem, hogy én szeretni fogom, de a Kutyában nem voltam biztos. Ő ui. nem ápol túl jó barátságot az almával, és úgy általában – az aszalt szilva kivételével – semmilyen gyümit nem szeret húsba töltve vagy azzal rétegezve látni, pláne megenni.
Az ebéd hamar elkészült, és két oldalt beszippantott orcával, csillogó szemekkel vizslattam életem párjának arcát annak reményében, hogy azonnal le tudom olvasni róla az ételről alkotott ítéletet.
Jellemző rá, hogy bármilyen újdonságot sütök vagy főzök, ő az első falatot mindig olyan érdekes, fancsali képpel veszi a szájába, amitől én persze rögtön elszontyolodom, és türelmetlenül érdeklődni kezdek, hogy „mégis, mondjál már valamit!”. Erre ő általában elmosolyodik, és többnyire az a válasz, hogy „úúú, ilyet csinálj máskor is”, vagy ritkábban úgy reagál, hogy „aham, egész jó”, esetleg „végülis nem rossz”. Most ez az utóbbi mondat hagyta el a száját, úgyhogy megnyugodtam, van még remény a gyümölcs és a hús házasságát illetően. Most már bátrabban próbálkozhatok más gyümikkel is. :)
(A 2014-hez képest 11 évvel későbbi újrafotózás után a Kutyafül már ott tart, hogy „ilyet csinálj máskor is”, szóval megérte újra elkészíteni ezt a húsételt. :D)

Hozzávalók 2 személyre:

az almás csirkemellhez:
1 kisebb, egész (kb. 40 dkg) csirkemellfilé
1 édes alma (pl. Fuji vagy Golden)
2 tk. morzsolt majoránna
őrölt rozmaring
őrölt fekete bors
só
finomliszt
1 nagy tojás
1 ek. tej
2,5 dkg panko morzsa
2,5 dkg zabpehely
növényi olaj a sütéshez (nálam kókuszolaj)

a tejfölös burgonyapüréhez:
60 dkg krumpli (hámozott mennyiség)
10 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
2 dkg vaj
őrölt fekete bors
só

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt egész csirkemellet két fél filére vágjuk, és folpack alatt kiklopfoljuk. A két tenyérnyi nagyságú szeleteket mindkét oldalukon sóval, őrölt borssal fűszerezzük.
2. A meghámozott almát 4 cikkre vágjuk, a magházat kivesszük, és a cikkeket vékonyra szeljük.
3. Mindkét hússzelet egyik oldalát beszórjuk majoránnával, majd egymáshoz képest kissé eltolva elrendezzük rajtuk az almaszeleteket, és meghintjük rozmaringgal, majoránnával. Az almára ráhajtjuk a hús töltetlen felét, majd kétoldalt és lent megtűzzük fogvájóval.
4. A panko morzsán és a zabpelyhen 2-3 fordulatnyit darálunk, hogy finomabb szemcséjűek legyenek. A töltött mellfiléket előbb lisztbe, majd tejjel szaporított, felvert tojásba, végül zabpelyhes morzsába forgatjuk. Folpackkal letakarva félretesszük.
5. A burgonyapüréhez a meghámozott, felkockázott krumplit sós vízben feltesszük főni. Amikor a krumpli már majdnem kész, a húst 2 ujjnyi mély felhevített olajban közepes lángon elkezdjük sütni.
6. A puhára főtt krumplit leszűrjük, áttörjük, majd hozzáadjuk a puha vajat és a tejfölt. Őrölt borssal, sóval ízesítjük és habosra kavarjuk.
7. Eközben a mellfiléket mindkét oldalukon aranybarnára sütjük, majd 1-2 percre papírtörlővel fedett rácsra tesszük. A kész töltött húsokat ezután a burgonyapürével együtt kitálaljuk.