IV. Nesze neked lépcsőzés!

3. Taxenbach, St. Johann im Pongau, Werfen

A hét első napjára, azaz hétfőre – mint utóbb kiderült – igen fárasztó programot állítottunk fel magunknak, ui. 2 szurdokot és egy jégbarlangot terveztünk megnézni. Sikerült véghezvinni, de akinek hozzánk hasonlóan gyengék a térdízületei, az gondolja meg alaposan, meri-e vállalni a megerőltető túrát. A szurdokokban ui. mindig lépcsőzni kell, ráadásul visszafelé is sok esetben ugyanazt az utat kell megtenni, és ha mindezt összekötjük egy barlangtúrával, pláne olyannal, amiben 1000-nél is több lépcső van, akkor garantált a lerokkanás. Nekem szerencsém volt, mert másnapra kipihentem, de az érzékenyebbek ne tervezzenek ilyen megterhelő programot egyazon napra. Mentségünkre szóljon, hogy alföldi „gyerekekként” meglehetősen tapasztalatlanok vagyunk az ilyen túrák kapcsán. Szegény Kutyinger, szerintem ő ezután 2-szer is meggondolja, hogy részt vesz-e még egy ilyen ízületkoptató kalandtúrán.

Taxenbach:
A Dientner Berge legjelentősebb kiemelkedése, a 2117 m magas Hundstein lábánál, a Salzach-völgy fölött, a Rauris-völgy bejáratával szemben fekvő település.

Kitzloch-szurdok (Kitzlochklamm):

A falutól 15 perc sétára, azaz kb. 1 km-re van. Az eső és a szél alakította sziklaszorost a Raurischer Ache (a Salzach egyik jobb oldali ága) töri át, és helyenként 20 m-t zuhan alá a 100 m-es sziklafalak között, majd a Salzachba torkol. Az ösvényeket először 1883-ban építették ki, ekkor római kori leletekre és középkori aranybánya tárójára bukkantak itt. A szurdok kb. 1500 m hosszú, talapzata palából van. Ércbányát, remetelakot és barlangot is láthatunk itt, de ez utóbbi nem látogatható.

A 3 általunk bejárt szurdok közül ez volt számomra a legfélelmetesebb, helyenként igen meredek lépcsőkön kellett felkapaszkodni, majd ugyanezt az utat lefelé talán még óvatosabban kellett megtenni. A természet kíméletlensége abszolút átérezhető, az ember itt rádöbben, hogy nem ő az úr.
Ezt 1974-ben be is bizonyította a szurdok, amikor is egy 30 fős lányosztály tagjai közül páran az egyik pallóra álltak, hogy csoportképet készítsenek. A rámpa nem bírta a terhelést, és leszakadt. Ennek nyomai még ma is láthatóak. A lányok közül jó néhányan életüket vesztették. A szurdok végében, a vízesésnél egy emléktáblát helyeztek el, ami a tragédiáról mesél. Az ott olvasott hátborzongató információ miatt tapasztalt hidegrázásunkat azonban ez a csodás vízesés szépen feloldotta.
A szurdok bejáratánál lévő épületben rafting lehetőséget is kínálnak.
(Belépő: 4,50 euró/fő, SalzburgerLand kártyával ingyenes, a nyitva tartás évszakfüggő)

balra: "Teufelschlucht" - szurdok a szurdokban

St. Johann im Pongau:
Pongau közigazgatási székhelye. A Salzach-völgy egy teraszán, a Wagreiner Bach torkolatánál, a Radstädter Tauern, a Tennengebirge és a Dientner Berge ölelésében fekszik. Nevét már 924-ben említik. 1855-ben minden régi épülete tűzvész áldozata lett.

 
Pongaui dóm (Pongauer Dom):

Zuhogó esőben, az egyik utcácskáról kilépve vettük szemügyre az előttünk tornyosuló neogótikus, háromhajós bazilika dupla tornyát, amelyet 1855-1861-ben emeltek a leégett, régi templom alapjain. A kéttornyos homlokzat csak később, 1873-1876-ban készült el. Oltárain néhány eredeti, késő gótikus szobrot is láthatunk.

A templomot sajnos nem könnyű lefotózni, mert a szűk utcákon nem nyílik jó rálátás - csak a város mellett elhaladó főút felől készíthető róla értékelhető kép, de erről lemaradtam, mert zuhogó esőben nem volt kedvem ernyővel a kezemben kattintgatni. Ebből az élményből bőven kijutott a városka utcáin. A távoli kép helyett megörökítettem a dóm mellett álló Annakápolnát (Annakapelle).

Annakapelle - Annakápolna

Liechtenstein-szurdok (Liechtensteinklamm):

fent: a szurdok bejárata

Ez a 4 km hosszú szurdokvölgy a Grossarl-völgy bejáratát képezi. Csak 1 km-es szakasz látogatható, de az abszolút lenyűgöző. 300 m magas, és helyenként csak 1 m széles. Végében egy 30 m-es vízesés van. A reggeli órákban itt különösen szépek a fényhatások. Kiépítése 1875-ben kezdődött, de a pénz gyorsan elfogyott, és Liechtenstein herceghez fordultak támogatásért, aki 600 guldent adott. 1876-ban megnyílt a látogatók előtt, és a herceg tiszteletére nevezték el.

A Kutyánszkinak ez a szurdok tetszett a legjobban a közül a 3 közül, amiket megnéztünk. Ez egy szakaszon kicsit zártabb volt az előző kettőnél, és erőteljesebben kavargott a víz is. Én nehezen tudom eldönteni, melyik volt a kedvencem, de azt hiszem, nem is kell rangsorolni
(Belépő: 4,50 euró/fő, SalzburgerLand kártyával ingyenes, a nyitva tartás évszakfüggő)

 

bölény-, ill. oroszlánfejre emlékeztetősziklaalakzatok

a szurdok legszűkebb része

végállomás: vízesés

Werfen:
A város Salzburgtól 40 km-re, a Salzach-völgy legszebb pontján, a Hochkönig, a Hagengebirge és a Tennengebirge ütközőpontjában fekszik.

Hohenwerfen vára ((Erlebnis)Burg Hohenwerfen):

Az 1077 körül, a Lueg-hágó biztosítására épült középkori vár, a salzburgi vár testvére, Ausztria egyik legszebb és legnagyobb, épségben maradt középkori vára, amely évszázadokon át börtönként működött. A Salzach fölé emelkedő kisebb hegykúpon található. 1222-ben bővítették és megerősítették, és 1529-1540-ben, majd 1563-1580-ban alakították mai formájára. A nagy reneszánsz harangot Innsbruckban öntötték, és eredetileg a vár régi öregtornyában helyezték el. Az alsó várudvaron rendszeresen tartanak madárbemutatókat. A vár egy részében ifjúsági szálló és csendőriskola működik.

Sajnálom, hogy a várat nem nézhettük meg közelebbről, de nagyon szorított az idő a 2 szurdoknézés után, ui. még előttünk állt a jégbarlang, amit viszont semmiképp sem akartunk kihagyni. A várat végül is messziről is megcsodálhattuk, hiszen a jégbarlanghoz vezető kanyargós úton nagyon szép rálátás nyílt. Jól érzékelhető, ahogy a magányos hegykúpon a vár „figyeli” az előtte elterülő völgyet.
(Várvezetés: 11 euró/fő, ha 15 személy összegyűlik)

a Werfen fölött őrködő vár

a vár Werfenből nézve

...és a jégbarlanghoz vezető hajtűkanyarból

Eisriesenwelt:

az Eisriesenwelt látogatóközpontja

A jégbarlang ún. dinamikus jégbarlang. Ennek különböző okai vannak: a barlangjáratok és repedések kapcsolatban vannak a mélyebben fekvő járatokkal és a magasabban lévő nyílásokkal, és léghuzatot eredményeznek. A külső hőmérséklettől függően a barlangban is hol hidegebb, hol melegebb a levegő, ezért a levegő aktuális fajsúlya miatt fentről lefelé vagy fordítva léghuzat alakul ki. Ez azt eredményezi, hogy télen, amikor is a hegy belsejében melegebb van, mint azon kívül, akkor a betörő hideg levegő a barlang alsó részét 0°C alá hűti. Tavasszal az olvadékvíz beszivárog a sziklák repedéseibe, eléri a barlang túlhűlt régióit, ott megfagy, és így létrejönnek a csodálatos jégalakzatok.

A Werfen vége tábla után, ahogy átkeltünk a Salzach fölött átívelő kis hídon, a jégbarlanghoz vezető 6 km hosszú útra jutottunk, ami kanyargós, viszonylag keskeny és meredek, ezért a bejáratot a félősebb vagy a hajtűkanyarok kapcsán tapasztalatlanabb autóvezetőknek célszerűbb a werfeni idegenforgalmi iroda elől induló iránytaxival megközelíteni. Mi kocsival mentünk idáig, az út nem is volt olyan vészes, tipikus alpesi magas hegyi út. Miután leparkoltuk a fekete paripát, egy keveset gyalogoltunk a kasszáig, onnan aztán kicsit többet szintén gyalogoltunk meredek úton az Eisriesenwelt Seilbahn kötélpálya állomásáig, ami számunkra már megterhelő volt a 2 szurdok után. Ez egyébként Európa legmeredekebb kabinos felvonója, amiről a Salzach völgyére tekinthetünk, és gyönyörködhetünk a Hochkönig hófödte csúcsaiban, valamint a Hagengebirge zord sziklafalaiban.

talpunk alatt Werfen, fölöttünk a sziklák

A felvonóból kiszállva újabb séta következett, és amikor már azt hitte az ember, hogy megérkezett, akkor még mindig menni kellett. Közben persze gyönyörködhettünk a lélegzetelállító látványban, és sopánkodhattunk az út meredeksége miatt. (Ide csak mobiltelefont vittünk, mivel a barlangban tilos fotózni.) Aztán a Hochkogel nyugati falában lévő nagy, ovális mélyedéshez értünk. 1664 m magasan itt van a barlang bejárata, ahol 2 felirat látható: Deutsch, Englisch. Ez a barlangvezetésre vonatkozik, és természetesen abba a sorba kell állni, amelyik nyelven hallgatni kívánjuk a vezető mondandóját. Amikor nagy a tömeg, akkor ennek van létjogosultsága, de kevesebb turista esetén úgy oldják meg a nyelvi elosztást, hogy a vezető először angolul, majd németül darálja el a tudnivalókat. A vezetés kb. 2 órás, de gyorsabban trappoló csoport esetén akár másfél óra alatt is bejárható a barlang. Ezalatt 1000 lépcsőnél is többel kell megbirkózni. Ajánlatos melegen öltözni, bár a sok lépcsőzéstől mi alaposan leizzadtunk.

A barlangnak csak az első, 1 km-es szakaszát mutatják be, itt található a 30.000 m²-es jégfelület legnagyobb része, ami a Mörkdom nevő hatalmas teremben végződik. A legszebb képződményeket magnéziumfáklyával világítják meg. A bejáratnál minden 5.-6. látogató karbidlámpát kapott, amit a barlangból kiáramló szél azonnal elfújt, de ezeket szinte azonnal újra meggyújtották.
A rendkívül érdekes jégformációk lenyűgözőek, az ember nem minden nap lát ilyesmit. A Kutya számára ez a látnivaló volt a kirándulás egyik legemlékezetesebb látnivalója. Nekem is nagyon tetszett, csak a szememnek fárasztó volt a félhomályban való séta, a visszaútról nem is beszélve.
(Belépő: 20 euró/fő)

a kanyargó Salzach folyó

a csaknem kerek, 20 m átmérőjű barlangbejárat

A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.


Forrás: internet, Ausztria útikalauz