Nemrégiben megint pogácsát sütöttem, hogy legyen mivel megvendégelni apukámat legújabb verseskönyvének megjelenése alkalmából. Mivel a túrós-sajtos változat az egész rokonság körében magasan vezeti az amúgy igen gyér pogácsavariánsaim listáját, így most is az került asztalra. Pedig több, mint 1 éve majdhogynem szent fogadalmat tettem – ráadásul nagy plénum előtt, itt a blogon –, hogy sorra ontani fogom magamból a pogirecepteket. De eme ígéretemet galád mód megszegtem, és szégyenszemre azóta se fektettem nagy erőket a különféle kelt tésztás vendégvárók kitalálásába. De most, most eljött végre az idő, hogy megcsillogtassam – remélhetőleg még létező – fantáziámat e téren. :D Az ok a hétvégi tanfolyam volt, amire ezúttal sós süteményt szerettem volna vinni édesség helyett.
A hozzávalók mennyisége kapcsán az eddig egyetlen, zsírral készült pogim receptjéből indultam ki, de a kedvencnek számító pogácsámból is van benne egy kis áthallás a sajt tekintetében, ami ezúttal a maradék parmezánból reszelődött bele a tésztába. És hogy még érdekesebb legyen, került bele hagyma is, abból is a franciák favoritja, a póré. Mert az kb. mindig van itthon, sőt mi több, néha a kelleténél több is. :D A vörös-, a lila, a fehér-, az új-, a metélő- és a fokhagymán kívül más hagymának nem is nagyon lett volna esélye ízesítésül szolgálnia, mert nálunk csak ezek örvendenek szeretetnek. A többi hagymaféle hiába áhítozna eme magasztos érzelem elnyerésére, őket ki kell ábrándítanom – nem járnának sikerrel a szívünk meghódítása terén. :D
Maradt hát a póré, mint ízesítő, ami a tetejébe még szép zöld színt is kölcsönzött itt-ott ennek a többek által is igen finomnak ítélt pogácsának. :) Nálam veri a túrós-sajtosat. :D
A hozzávalók mennyisége kapcsán az eddig egyetlen, zsírral készült pogim receptjéből indultam ki, de a kedvencnek számító pogácsámból is van benne egy kis áthallás a sajt tekintetében, ami ezúttal a maradék parmezánból reszelődött bele a tésztába. És hogy még érdekesebb legyen, került bele hagyma is, abból is a franciák favoritja, a póré. Mert az kb. mindig van itthon, sőt mi több, néha a kelleténél több is. :D A vörös-, a lila, a fehér-, az új-, a metélő- és a fokhagymán kívül más hagymának nem is nagyon lett volna esélye ízesítésül szolgálnia, mert nálunk csak ezek örvendenek szeretetnek. A többi hagymaféle hiába áhítozna eme magasztos érzelem elnyerésére, őket ki kell ábrándítanom – nem járnának sikerrel a szívünk meghódítása terén. :D
Maradt hát a póré, mint ízesítő, ami a tetejébe még szép zöld színt is kölcsönzött itt-ott ennek a többek által is igen finomnak ítélt pogácsának. :) Nálam veri a túrós-sajtosat. :D
Hozzávalók kb. 100 darabhoz:
a tésztához:
45 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg póréhagyma
10 dkg reszelt parmezán vagy Grana Padano sajt
1 csapott ek. só
10 dkg mangalicazsír
5 dkg vaj
1 tojás
3 dkg friss élesztő
20 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
1 ek. cukor
a tetejére:
1 kis tojás
szezámmag és lenmag keveréke
elkészítés:
- Az élesztőt 10 dkg meglangyosított tejfölben simára keverjük a cukorral, 1 evőkanál liszttel, és letakarva felfuttatjuk.
- A sóval vegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a hideg zsírral, a vajjal, majd hozzáadjuk a felaprított póréhagymát, a parmezánt, az élesztős tejfölt, a többi tejfölt és a felvert tojást.
- A tésztát robotgéppel összeállítjuk, majd se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk. Zsírral vagy vajjal vékonyan kikent tálba tesszük, és letakarva megkelesztjük.
- A megkelt tésztát lisztezett felületen 1 cm vastagságú körlapra nyújtjuk, és 3 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, szaggatjuk.)
- A kiszaggatott pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, és kelni hagyjuk, amíg a sütő bemelegszik.
- A tetejüket lekenjük felvert tojással, megszórjuk a magkeverékkel, és készre sütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc
