Mozzarellával töltött, hagymás-olívás pizza

 

 

Pizzarajongók vagyunk, mégis viszonylag ritkán sütök. Sőt, már rendelni sem szoktunk, mert amióta másik városban lakunk, az itt működő pizzériák egyike sem nyerte el a tetszésünket. Így hát a pizzaevészetre azon ritka alkalmak maradnak, amikor a szülővárosunkban található, szerintünk jó pizzát áruló két hely valamelyikébe beülünk. Igaz, nemrég volt szerencsénk újra ellátogatni a Krk szigeti Vrbnik városkában lévő kedvenc pizzériánkba, így egy kis ideig megint nem volt kínzó hiányérzetünk. Itthon aztán persze elég hamar eluralkodott rajtunk a sóvárgás, ami egy nagyon jó ismerősünk lelkén szárad. Ő ui. azzal, hogy elkezdte küldözgetni nekem a tésztakísérletezéseiről és elkészült pizzáiról lőtt fotóit, végül tudtán kívül elérte, hogy hetente egyszer asztalra tegyem a kedvencünket.
Bár a fent említett ismerős – aki ráadásul férfi – már a 72 órás kelesztésű, olasz lisztből készült tésztánál tart – hogy aztán pármai sonkás, szárított csiliszálas nápolyi típusú pizzával borzolja a kedélyeket –, én ezzel szemben még mindig csak odáig jutottam (gasztrobloggerként szégyellhetném is magam!), hogy a szűk 1 óra alatt elkészülő élesztős tésztámra hol daraboltparadicsom-, hol pedig mézes-mustáros hagymaragut pakolok, és csak ábrándozom a pöttyet sötétebbre sülő, buborékos szélű igazi olasz pizzáról. Arról, amit kizárólag 450°C körüli hőmérsékleten lehet produkálni, ahogyan azt a mi kedves ismerősünk az ő sk. kemencéjének segítségével teszi. (Asszem jövőre mi sem ússzuk meg a kemencekészítést. :D)
Viszont amíg nem süthetek nápolyi típusút (és mivel nincs képünk hetente csináltatni Zolival), addig is muszáj csillapítani a pizza iránti vágyat. Ezt újabban az itt látható képeken bemutatott, sajttal töltött szélű pizza hivatott enyhíteni, aminek a töltelékébe ezúttal olajbogyó is került a hagyma mellé, sőt nyers koktélparadicsomot sem átallottam rátenni, mivel azt tavaly sikerült megszeretnem. Nem úgy a pármai sonkát, aminél sokkal inkább kedvünkre való a feketeerdei, ezért inkább az került rá.
A csodás csiliszálakért pedig ezúton is köszönet a fent emlegetett úriembernek, aki volt olyan drága, és hozott nekünk, így én most kidekorálhattam vele legújabb pizzámat, ami szerintem akár csere fizetőeszköz is lehetne a Zoli-féle olaszos pizzáért. ;) Annál is inkább, mert mi most odáig vagyunk ezért a mozzarella sajttal töltött szélű finomságért. :)

Hozzávalók 6 kis pizzához:

a tésztához:
25 dkg fehér kenyérliszt és finomliszt fele-fele arányban
1 csapott ek. cukor
1 mk. só
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1 dl víz
0,5 dl tej

a feltéthez:
6 szelet feketeerdei sonka
25 dkg vöröshagyma (tisztított mennyiség)
4 nagy gerezd fokhagyma
3 koktélparadicsom
3-4 dkg fekete olajbogyó
1 tk. oregánó
1 tk. majoránna
1 mk. őrölt rozmaring
5 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
1 kis tojás
2 ek. kókusz- vagy olívaolaj

a díszítéshez:
6 db mini mozzarella
2-3 db fekete olajbogyó
friss bazsalikomlevelek
szárított csiliszálak

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített lisztkeverékhez morzsolt élesztőt elkeverjük a langyos, tejes vízzel, és kevés liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Beletesszük a sót, az olajat, a többi folyadékot, és megdagasztjuk. Olajjal vékonyan kikent tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A töltelékhez a félbevágott hagymát vékonyra szeljük, a felhevített zsiradékon, lefedve elkezdjük párolni, majd az áttört fokhagymát és a fűszereket is hozzáadva, fedő nélkül 1-2 perc alatt készre pároljuk. Teljesen kihűtjük.
4. A koktélparadicsomot félbevágjuk. A lecsepegtetett olajbogyót felkarikázzuk. A bazsalikomlevélkéket megmossuk, leszárítjuk. A mozzarellát kis lyukú reszelőn lereszeljük.
5. A megkelt tésztából 6 gombócot formázunk, és 10-15 percet letakarva pihentetjük. A bucikat ezután enyhén lisztezett munkalapon 18-20 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk.
6. A tésztalapok szélét körben megszórjuk reszelt sajttal, majd ráhajtjuk és jól lenyomkodjuk a tésztát. A pizzákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk.
7. A felkarikázott olajbogyót a kihűlt dinsztelt hagymához forgatjuk és belekeverjük a tejfölt, valamint a felvert tojást.
8. A tésztafészkekben elosztjuk a hagymás alapot, majd mindegyikbe 1 szelet sonkát és 3 db felezett paradicsomot teszünk. Előmelegített sütőben 13 percig sütjük.
9. Mindegyik pizzácskára 1-1 mini mozzarellát teszünk és készre sütjük. A sütőből kivéve rácsra szedjük, és olajbogyó karikákkal, bazsalikomlevélkékkel, szárított csiliszálakkal díszítjük.

sütési hőfok: 210°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

Kókuszkrémben főtt tarkababos-kukoricás egytál (vegán)

 

 

 

Húsmentes csilis babot akartam főzni, de kicsit másképp, mint amilyen a blogon már fent lévő változat. Emlékeztem rá ui., hogy az a korábbi a Kutyafülnek azért jobban ízlett, mint nekem. Bár akkor én is elismerőleg bólogattam evés közben, mégis ott maradt bennem a gondolat, hogy lehetne ez még jobb is. Igaz, ez a recept a legtöbb elemében olyan, mint az a bizonyos első, a kókuszkrém hozzáadásának köszönhetően viszont más élményt nyújt. Tény, hogy így már pláne nem számít fogyókúrás ételnek, és sokkal inkább a hideg, téli időszakban ajánlom, vagy azoknak, akik sokat mozognak. ;)
Három alkalommal lett tesztelve, először vörös-, majd kétszer tarkababbal. Utóbbit most próbáltam ki életemben először, sőt még csak nem is konzerv babot használtam. Ez azért volt izgalmasabb kaland, mert pöttyet tartottam a hosszú főzési időtől. Sajnos, a tarkabab kapcsán az első próba során az egy éjszakás áztatás ellenére sem úsztam meg a hosszan tartó főzést, mert mint kiderült, a babom már öregecske volt. A második alkalommal – ravasz módon – piacon vásárolt, friss babot tettem az ételbe, ami ennek hála, sokkal hamarabb megpuhult. Az elkészült étel a kókuszkrémtől selymesebb, és így még szerethetőbb lett, még úgy is, hogy a tarkabab a vörös rokonához viszonyítva semlegesebb ízű és szárazabb. Viszont "nagyon magas a fehérjetartalma, és aminosav összetétele hasonlít az állati eredetű komplett fehérjékhez". Szóval kifejezetten egészséges, ami mindenképp pozitív érv a mi ritka húsfogyasztásunk kapcsán. ;)
A Kutyinyek osztozott a véleményemben, neki is ez a változat ízlik jobban. :)

 

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

1 darabolt konzervparadicsom
15 dkg (friss) száraz tarkabab (áztatva kb. 30 dkg)
1 kukoricakonzerv
1 nagyobb dulce paprika vagy más piros húsú paprika (előbbi az Aldiban kapható)
1 vöröshagyma
1 lila hagyma
6 nagy gerezd fokhagyma
2 ek. friss vagy szárított petrezselyemzöldje, aprítva
1 ek. őrölt pirospaprika
1 tk. őrölt koriandermag
1 tk. grill India fűszerkeverék
1 tk. finomítatlan nádcukor
1 mk. őrölt fűszerkömény
½ mk. őrölt babérlevél
késhegynyi habanero csili
őrölt fekete bors
só
2 ek. (kb. 2 dkg) magas kakaótartalmú étcsokoládé, reszelve (nálam 85%-os)
2 dl kókuszkrém
2 dl víz
3 ek. olívaolaj
4-5 kenyérlepény (vagy egyéb szikkadt péksütemény, kenyérszelet)

elkészítés:

1. Az átmosott tarkababot néhány órára (vagy előző este) vízbe áztatjuk, majd leszűrjük. A kukoricakonzervet szűrőkanálba öntjük, és hagyjuk lecsepegni.
2. A megtisztított hagymákat és a magházától megfosztott paprikát apró kocákra vágjuk, rátesszük a felhevített olívaolajra, és fedő alatt közepes lángon néhány perc alatt megpároljuk. A párolási idő felénél belekeverjük az áttört fokhagymát is.
3. Hozzáadjuk a fűszereket, 1 evőkanál petrezselyemzöldet, a cukrot, a konzervparadicsomot, 0,5 dl vizet, és kis lángon, majdnem teljesen lefedve, kb. 20 perc alatt a felére elforraljuk a levét. Közben néha átkeverjük.
4. A reszelt étcsokoládét, a babot és a kukoricát a sűrű paradicsomos alaphoz keverjük, felöntjük a kókuszkrémmel, a többi vízzel, közepes lángon felforraljuk, és eleinte majdnem teljesen, majd félig lefedve, készre főzzük az ételt. A főzési idő vége felé megsózzuk, és hozzáadjuk a többi petrezselymet is. Akkor vagyunk készen, ha besűrűsödik, és a bab teljesen megpuhult (de nem esett szét).
5. A lepénykenyereket rusztikus cikkekre vágjuk, enyhén beolajozzuk, megsózzuk, és forró sütőben (pl. mini grillben vagy air fyerben) pár perc alatt ropogósra pirítjuk. A kitálalt ételhez kínáljuk.

Megjegyzés/tipp:

Ha kicsit öregebb babot használunk, a főzési idő elején semmiképp se tegyünk sót vagy paradicsomot az ételbe, mert az még inkább kitolja a főzési időt. Ezeket inkább akkor adjuk hozzá, amikor a bab már majdnem teljesen megpuhult. Esetleg vízben előfőzhetjük a babot.
Az étcsokoládé nagyon fontos eleme ennek az ételnek, semmiképp se spóroljuk ki belőle, és mindenképp extra magas kakaótartalmú csokoládét válasszunk!
(Bár étcsokis vagyok, a 85%-os kakaótartalmút már én sem bírom megenni. Akitől kaptam, az biztos nem gondolta volna, hogy végül nem édességben, vagy csak simán a gyomromban végzi a csoki, hanem sós ételbe kerül bele. :))

 

Bruschetta Sünis kanál módra

 

 

 

Naponta lesem a két tő koktélparadicsomot, kis tálkába gyűjtögetem a beért termést. Még lesz néhány szem, de a javát már leszüreteltem. Abból lett most ez a tényleg mennyei bruschetta, amit már régóta ki akartam próbálni. Mivel a vénasszonyok nyara lehetővé teszi, hogy a nap nagy részében még mindig úgy érezzük, mintha augusztus lenne, így talán nem számít szentségtörésnek szeptember legvégén nyarat idéző ételt szervírozni, ill. mutogatni itt, a blogon. :)
A bruschettát rajtam kívül milliók eszik rendszeresen, de számomra csak a nemrégiben megtörtént csoda óta jöhet szóba. Én ui. cirka egy hónapja estem szerelembe a paradicsommal, pontosabban annak is a saját termesztésű mézédes, mini változatával.
A bruschetta alapjául a Limarától ajándékba kapott finom kovászos kenyér szolgált, az olívaolajat alig két hete Krk szigetén vettük, a balzsamecetet még sok évvel ezelőtt Anyáék hozták nekem Olaszországból, a dohánymézet pedig egy kedves méztermelő srác adta kóstolóba. Szóval csupa értékes finomság alkotja ezt a tradicionális olasz szendvicset, amit ugyan ők többnyire előételként kínálnak, mi ketten viszont nagy ebédet csaptunk belőle. Könnyű vacsinak is beillik. ;)
Az már biztos, hogy jövőre tripla mennyiségű koktélparadicsom-palántával indítunk! :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

35 dkg koktélparadicsom (nálam kerek és ovális, de vegyíthetjük sárga színűvel is)
20 bazsalikomlevél
4 dkg lila hagyma
2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt színes bors
egy kis csipet habanero csilipehely
3 ek. extra szűz olívaolaj
1 tk. balzsamecet
1 tk. dohány- vagy akácméz
16 kis szelet kovászos kenyér
(fűszeres) olívaolaj a pirításhoz
sópehely
2 ek. fenyőmag

elkészítés:

1. A lila hagymát és a megmosott, leszárított bazsalikomlevélkéket felaprítjuk. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a csilit, az őrölt borsot, extra szűz olívaolajat, balzsamecetet, mézet, és összekeverjük.
2. A megmosott, szárazra törölt koktélparadicsomokat kis darabokra aprítjuk (a kocsonyás magrészt kivehetjük) és összeforgatjuk a fűszeres olajjal. Negyedórára hűtőbe tesszük.
3. A fenyőmagot közben zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk. Félretesszük.
4. A kenyérszeleteket megkenjük olívaolajjal, és 230°C-ra előmelegített sütőben (vagy serpenyőben) kb. 10 perc alatt aranybarnára pirítjuk. Azon melegében bedörzsöljük fokhagymával.
5. A paradicsomot szűrőkanálba öntjük, és miután a levét hagytuk lecsepegni, a pirított kenyérszeletekre halmozzuk. Meghintjük sópehellyel, és megszórjuk pirított fenyőmaggal.

 

Cukkinis-sajtos rizskrokett panko morzsában, fetás koktélparadicsom salátával

„elbeszélő óda” a paradicsomhoz

 

Közhírré tétetik: az Úr 2023. esztendejében, augusztus havának 25. napján csoda történt: a Sünis kanál blog írója életében először nyers paradicsomot evett nagyobb mennyiségben, és ízlett neki! :D Na jó, itt abba is hagyom az idétlenkedést!
Egyébként tényleg nagy napra virradtunk mi ketten a Kutyinyekkel, és a fentebb kihirdetett ténynek a jelzett dátumkor igencsak örvendeztünk. :D A „jégmegtörésre” már napokkal korábban is utaltak bizonyos jelek, de egyikünk sem számított rá, hogy ilyen közel van a történelmi jelentőségű nap. :D
Bár a paradicsomos ételeket – amelyekben totál szét van főzve ez a zöldség (tudom, gyümölcs, de nekem juszt is zöldség marad!) – nagyon tudom szeretni, a nyers paradicsomot viszont valóban sosem csíptem. Pedig gyerekkoromban még biztos lehetett kapni a zöldségesnél és a boltban nem kínjában beért, édes paradicsomot, de mivel akkoriban én szinte semmilyen zöldséget nem voltam hajlandó lenyelni, így a paradicsomot is finnyogva toltam el magamtól. Az évek folyamán pedig hiába kedveltem meg egy rakat zöldséget, a paradicsom szégyenszemre továbbra is mellőzött maradt. Sőt, a Kutyafül is kezdte nem szeretni, annyira említésre sem méltó ízűeket lehet kapni manapság.
A nagy váltáshoz az kellett, hogy családi házba költözzünk! Pedig anno a telkünkön is termeszthettünk volna parit, de erre valamiért sosem került sor. Szóval most, hogy a virágágyások és gyomnövények között töltöm kb. minden szabadidőmet, ill. a hátsókert közeljövőbeli kialakítását tervezgetem, a gyomtalanításon átesett föld egy része zöldségtermesztésre kínálta magát. Igaz, erről én eleinte nem nagyon akartam tudomást venni, lelki szemeim előtt ui. mindenféle törpe fácskák, bokrok és magas szárú virágok csoportképe lebegett. Egy cserép (kérés nélkül kapott) paradicsompalánta – mint kész tény – azonban szerencsére és egyelőre másfelé irányított. A bokorültetés időben amúgy is még messze volt/van, az arra szánt föld még simán fel tudta/-ja nevelni ezt a két különböző fajta, konyhakerti bébinövényt.
A kezdeti gyakori öntözgetések után nagy gonddal karóztam, kötözgettem őket, és persze sűrűn nézegettem is, hogy vajon mikor szedhetem le a termést a Kutyának. Az újdonság erejével hatott rám, a nagy antibotanikusra, amikor apró, zöld bogyócskák jelentek meg a szárakon, a piciny, sárga virágok nyomában – hát ilyet én még sosem láttam! :D És amint pirosra váltották színűket, kezdtem örülni. A pár szemnyi első szüretből én is csemegéztem, és meglepődve állapítottam meg, hogy „ez nem is rossz!”. Érdekes módon az egyik tő egyszerre nevelt kerek és körte alakú termést, és ez az utóbbi kicsit el is tért az általam megszokott paradicsomíztől. Mézédes volt, tipikus paradicsomíz nélkül. Kicsit persze ott volt hátul az ismert zamat, de inkább az édesség dominált. A Kutyinyek ekkor reménytelin rám kacsintott: „lehet, hogy mégis szeretni fogod a paradicsomot?!”
Az első kis tálnyi mennyiséget meghagytam neki, de a következő adag kapcsán már azon kaptam magam, hogy azon agyalok, mit készítsek belőle. :D Végül ez a nagyon egyszerű saláta lett belőle, amiben dominálhat az édes koktélparadicsom, aminek ízét csak még jobban kiemeli az enyhén sós kecskesajt és a szintén saját termesztésű bazsalikom. Halkan jegyzem meg, hogy ez utóbbit így frissen ebben a salátában kedveltem meg. :D Ja, és persze a krokett is fincsi, tökéletesnek bizonyult a megmaradt rizs eltüntetésére! Könnyű, nyári ebéd lett belőle. :)

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

a kroketthez:
15 dkg maradék főtt rizs
15-20 dkg zsenge cukkini
10 dkg ementáli sajt
4 gerezd fokhagyma
1 csapott ek. Toscana fűszerkeverék
1 ek. vöröshagyma granulátum
őrölt tarka bors
1 csapott tk. só
1 nagy tojás
kb. 5 dkg finom szemű zabpehely
kb. 5 dkg panko morzsa a forgatáshoz

a salátához:
50 dkg koktélparadicsom
1 cs. (20 dkg) fetasajt
15 db nagyobb bazsalikomlevél
3 ek. extra szűz olívaolaj
őrölt tarka bors
só (elhagyható)


elkészítés:

1. A salátához a megmosott koktélparadicsomokat félbevágjuk (a nagyobbakat negyedelhetjük). A fetasajtot kis kockákra vágjuk.
2. A megmosott, leszárított bazsalikomleveleket felaprítjuk, és a fetával, a borssal, olívaolajjal együtt a paradicsomhoz forgatjuk. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.
3. A kroketthez a cukkinit megmossuk, ha elég zsenge, (kis lyukú reszelőn) héjastól lereszeljük. A levétől rögtön kinyomkodjuk, és összekeverjük a főtt rizzsel, a zúzott fokhagymával, a reszelt sajttal. A fűszerekkel és a sóval ízesítjük.
4. Annyi zabpelyhet adunk hozzá, amitől jól formázható masszát kapunk, majd 10 perc pihentetés után kroketteket hengergetünk belőle (nekem 16 db lett).
5. Ha szükséges, megnedvesítjük a kezünket, és a kroketteket megforgatjuk a panko morzsában.
6. Nem túl forró, bő olajban kisütjük, majd konyhai papírtörlőre szedjük. Azon melegében, személyenként 4 darab krokettet számolva, a paradicsomsalátával együtt tálaljuk. (Utóbbit tálaláskor enyhén megsózhatjuk.)

Ötlet: innen

Pekándiós hajdinatál kétféleképpen (vegán)

 

 

Jó rég főztem utoljára hajdinát, pedig anno megígértem magamnak és itt a nagy (?) nyilvánosság előtt is, hogy gyakran fogom készíteni. Ehhez képest bő 6 év telt el anélkül, hogy ontottam volna magamból a hajdinás recepteket, sőt már csak derengett, hogy egyszer mintha lett volna hozzá szerencsém. :D De csak azután esett le a tantusz, miután ötletszerzés okán rátaláltam az alábbi recept eredetijére, amivel a hűtőben fonnyadozó gombára és koktélparadicsomra vonatkozó felhasználási szándékom pont egybevágott. A dió kapcsán azért megfogalmazódott bennem, hogy mostanában milyen sűrűn használom ezt a csonthéjast, de kíváncsi voltam, vajon ízlik-e majd nekünk ebben az egytálételben is, és nem csak az elmúlt hetekben futószalagon készült salátákban. Ízlett! :D Nekem a gomba annál kevésbé, pontosabban azt már meg sem kóstoltam, mert amióta az eszemet tudom, már a szaga sem szimpi. Úgyhogy a diós-gombás hajdinától megkíméltem magam, azt csak a Kutyafül ette, a diós-sárgarépásat pedig én. Szerintem mindketten jól jártunk, mi több, degeszre ettük magunkat. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a hajdinához:
18 dkg bio hajdina
12 dkg barna csiperkegomba (tisztított mennyiség)
10 dkg sárgarépa (tisztított mennyiség)
10 dkg pekándió
1 fej vörös- vagy lila hagyma
4 gerezd zúzott fokhagyma
4 ek. olíva- vagy kókuszolaj
2 tk. vegán margarin
2 tk. füstölt paprika
őrölt tarka bors
só
pár csepp citromlé

a sült paradicsomhoz:
20 dkg koktélparadicsom
1 ek. olívaolaj
só

elkészítés:

1. A koktélparadicsomokat félbevágjuk, tálba tesszük, megsózzuk, rálocsolunk 1 evőkanál olívaolajat, és alaposan összekeverjük. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, egymástól kicsit távolabb, és 150°C-ra előmelegített sütőben kb. másfél óra alatt készre sütjük.
2. A hajdinát alaposan átmossuk, felöntjük másfélszeres mennyiségű forró vízzel, megsózzuk, és közepes lángon 10-15 perc alatt megfőzzük. Ha a víz majdnem teljesen elfőtt, elzárjuk alatta a lángot, és további 5 percre lefedve hagyjuk.
3. A hagymát, a gombát, a sárgarépát és a diót nagyon apróra vágjuk.
4. Serpenyőben 2 evőkanál olajat hevítünk, rátesszük az aprított vöröshagymát, és fedő alatt előbb megpároljuk, majd fedő nélkül kissé lepirítjuk. A fele mennyiséget félretesszük.
5. A serpenyőben maradt hagymához keverjük a gombát, és addig dinszteljük, amíg a levét elfövi.
6. Eközben a felaprított répát egy másik serpenyőben a többi olajon fedő alatt elkezdjük párolni, és amint kissé megpirult, hozzáadjuk a félretett dinsztelt hagymát, és megsózzuk.
7. Így együtt, fedő alatt tovább pároljuk, majd belekeverjük a fele mennyiségű zúzott fokhagymát és a fele adag diót. Fedő nélkül, kis lángon sütjük addig, amíg visszatérünk a gombás alaphoz.
8. A gombát megpörgetjük egy nagy csipet sóval, hozzáadjuk a fokhagyma, valamint a dió másik felét, és 1-2 perc alatt összepirítjuk.
9. A gombás és a répás alapot is megfűszerezzük 1-1 teáskanál pirospaprikával, kétfelé osztva belekeverjük a hajdinát, a margarint, valamint – néhány szem kivételével – a sült paradicsomot.
10. A gombás hajdinát citromlével is ízesítjük, majd mindkét ételt kis lángon 2-3 perc alatt készre főzzük. A félretett sült paradicsommal a tetejükön tálaljuk.

Tipp:
Készíthetjük egyszerre gombával+sárgarépával is. A legtöbb zöldség illik hozzá, sőt a fentiek helyett (füstölt) tofuval is gazdagíthatjuk.

 

 

Ötlet: innen

Spenótos zöldborsókrémleves sült koktélparadicsommal (vegán)

avagy sok fecsegés egy egyszerű leveshez

 

 

Jaj annak, aki művészkedés közben szólni mer hozzám! Ha pedig az illető teszem azt futár, aki épp becsengetett hozzánk, ne csodálkozzon, ha zord ábrázattal tépem fel a kiskaput (legalábbis ezt a kisfilmet játszom le magamban, amúgy kedves mosollyal az arcomon :D). És ha a tetejébe még változóan felhős is az ég, akkor aztán pláne villámokat szórok. Aki nem fotózik, annak ui. sejtése sincs arról, milyen az, amikor szinte másodpercenként jönnek-mennek a felhők, amik között folyton kikukucskál a nap, és ezzel olyan eltérő színeket produkál a fotóalany (az étel), hogy ember legyen a talpán, aki a kiválasztott képek összes színeltérését, mindenféle machinációt latba vetve, egymáshoz pászítja. Nya! Hát így jártam ezzel a levessel is, amit vagy elvakított a napsütés – egyébként tényleg szép –, sárgás pirosra módosítva a paradicsomot, vagy ugyanannak a paradicsomnak hideg piros árnyalatot kölcsönzött a szürke felhőtömeg, hogy aztán a várva-várt fehér felhő pont tökéletessé tegye a fényviszonyokat levesestül, paradicsomostul. Én meg eközben hosszú perceken át ültem a kislétra fogantyújának tetején, kezemben a géppel, az eget lesve, a gépbeállításokat ide-oda tekergetve, miközben ülőgumómba egyre élesebben vágott bele a létra vasa. Imáimban annyit kértem, hogy azt a blogra szánt 4 rohadt képet annyi idő (mindössze 1 perc) alatt tudjam összehozni, amíg esély van rá, hogy a felhők nekem kedvezve kitakarják a napot. Mert az hétszentség, hogy csak azért nem fogom leredukálni a fotók számát, mert épp hülyéskedik velem az idő! :D Mellesleg jelen helyzetben még a kevesebb képet igénylő bloggereknek sem lett volna könnyű dolga. Azok persze, akik fittyet hányva az időjárásra, mindenféle derítőernyőkkel rendelkeznek, vagy minden szempontból jobbak a körülményeik (pl. jó helyen van az ablak, az ablak mellett sok a hely, vagy épp nem kell nekik ablak se, mert van mivel deríteni), esetleg nem maximalisták, nyilván kevesebb ideget esznek meg a fotózási művelet során.
Egyébként tényleg tiszta vicc, hogy mit el nem idétlenkedtem ezzel a tányér levessel, ami azért nem egy bonyolult étel, így másvalakinek talán nem is okozott volna gondot, ha leves ugyan van, de ugrik a fotózás. Én azonban mindent elkövettem, hogy megörökítsem az utókornak, mert tudtam, hogy bébispenótot nem mostanában fogok venni újra (ez volt az első alkalom!!!). Szóval nagy volt a tét: ha a galád idő miatt el kellett volna napolni a spenótfelhasználást – így a fotózást is –, akkor a már így is pár napos zöldség a következő alkalomig megpunnyadhat, és szégyenszemre a kukában landolna. Márpedig ez semmiképp sem lenne helyénvaló, tekintve hogy nem is olyan olcsó alapanyagról van szó.
Egyébként azt nem állíthatom, hogy 2023-mal újult és megzabolázhatatlan erővel tört elő belőlem a főzhetnék, de ha már összevásároltunk mindenféle vegán és számunkra újdonságnak számító cuccot, akkor illik naponta kimennem a konyhába olyan ételeket kotyvasztani, amikhez a megvett alapanyagok kellenek. Nehogy már főzési kedv híján ott ögye mög a fene űket minden nap csak a jól megszokott egyszerű és villámgyorsan elkészíthető ételeket együk! Szóval a fentebb felvázolt fotózás fontossága így már talán érthetőbb.
Bár ez a leves nem annyira számít újnak nekünk, hiszen nem egyszer került már az asztalra borsókrémleves vagy akár sült paradicsom, még vegán módra is, de spenóttal még sosem próbálkoztam. Már csak azért sem, mert kedvenc nagynéném anno belém tömte. Szerencsére, nem bukott el ezen a kapcsolatunk. :D A spenóttal viszont csak nemrég kezdtem újra barátkozni a kedvenc – azóta sajnos átalakult – éttermünk kínálta dióbundás kecskesajt egyik köreteként.
A spenót a levesben nem dominál, ellenben nem tesz rosszat neki, sőt ez az egész így együtt vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. A színe pedig a tavaszt idézi, ami úgy tűnik (sajnos) már januárban kopogtat.

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

a leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
4 nagy gerezd fokhagyma
30 dkg (mirelit) zöldborsó
5 dkg friss bébispenót
1 kis csokor petrezselyemzöldje (vagy egyéb zöldfűszer)
3 ek. olívaolaj
őrölt színes bors
só
6 dl víz
2 ek. kókusztejszín

a sült koktélparadicsomhoz:
15 dkg koktélparadicsom
egy nagy csipet finomítatlan nádcukor
só

elkészítés:

1. A koktélparadicsomokat kettévágjuk, és a belsejüket kivesszük (arra nem lesz szükségünk). Hozzáadunk 1 evőkanál olívaolajat, egy csipet sót, megpörgetjük nádcukorral, és alaposan összeforgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük egymástól távolabb, és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
2. A vöröshagymát felaprítjuk, és a felhevített olívaolajon, fedő alatt, közepes lángon kissé megpirítjuk. Közben enyhén sózzuk.
3. A fokhagymagerezdeket nagyobb darabokra vágjuk, a piruló hagymához adjuk, majd 2-3 perc elteltével ráöntjük a zöldborsót. Fedő alatt, közepes lángon pár percig pirítjuk. Felöntjük a vízzel, és nagy lángon felforraljuk.
4. Beletesszük az alaposan átmosott spenótot, sóval, borssal ízesítjük, és fedő alatt, kis lángon negyedórát főzzük.
5. Hozzáadjuk a száráról lecsipkedett petrezselyemlevélkéket, 2-3 percig még főzzük, majd a levest turmixgépbe öntve vagy botmixerrel krémesítjük.
6. A lábast visszatesszük a tűzre, hozzákeverjük a kókusztejszínt, és épp csak összeforraljuk. Ha szükséges, utánaízesítjük.
7. A megsült koktélparadicsomokat a kitálalt levesbe szedjük.

 

 

A kombináció ötletéért köszönet Domján Flórának.

Vöröslencse-ragus fusilli (vegán, gluténmentes)

 

 

 

Ez a recept annyira friss, hogy ma ebédre készült, ráadásul nem is terveztem, hogy lefotózom. :D A hirtelenjében jött fényképezés annak köszönhető, hogy kóstolás után a receptet mindenképp érdemesnek tartottam megosztani a blogon. Tiszta szerencse, hogy a borús idő ellenére is beszűrődött annyi fény, hogy meg tudtam örökíteni, és mivel a reggeli órákban készült, így gyorsan-frissen ki is tudtam szerkácsolni a képeket.
Nevezhetném hamis bolognainak is ezt a ragut, ahogyan a vegánok szokták, de szerintem félrevezető lenne, mert bár az íze arra emlékeztet, mégsem hasonlítható a darált hússal készült testvéréhez. Sőt, őszintén szólva, én értelmetlennek tartom a hússal készült ételeket a hús nélküli változatukkal összevetni. Viszont tény, hogy hasonlítgatás nélkül is nagyon finomak és táplálóak húsmentesen elkészítve is. ;)

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

1 cs. (20 dkg) rizses-köleses fusilli (Kitti's)
15 dkg vöröslencse
2 vastagabb szál (kb. 20 dkg) sárgarépa
2 zellerszár
1 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 darabolt paradicsomkonzerv
1 kis (70 g) sűrített paradicsomkonzerv
3 babérlevél
1 tk. szárított bazsalikom
1-2 tk. morzsolt oregánó
őrölt színes bors
só
3 ek. olívaolaj
kb. 2 dl víz
1 ek. agevészirup
friss bazsalikomlevélkék a tálaláshoz (elhagyható)

elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát az olívaolajon, fedő alatt, kis lángon 8-10 perc alatt megdinszteljük.
2. A sárgarépát és a zellert késes aprítóban ledaráljuk (vagy késsel finomra aprítjuk), és a szárított bazsalikommal együtt a dinsztelt hagymához adjuk. Közepes lángon, fedő alatt kb. 5 percig pirítjuk, majd belekeverjük a zúzott fokhagymát, és azzal együtt is pároljuk még néhány percig.
3. Hozzáöntjük az előzőleg alaposan átmosott lencsét (nem kell beáztatni), a paradicsomkonzervet, a sűrített paradicsomot, majd oregánóval, babérlevéllel, sóval, borssal fűszerezzük és a vízzel hígítjuk.
4. Fedő alatt, néha megkeverve addig főzzük, amíg a lencse meg nem puhul (kb. 20 perc). Édesítjük, és ha szükséges, a felsorolt fűszerekkel utánaízesítjük.
5. A tésztát sós vízben kifőzzük, leszűrjük, és a lencseraguhoz keverjük. Aprított, friss bazsalikomlevéllel megszórva tálaljuk.

 

 

Szalonnás paradicsmomraguval töltött burgonyafészek

 

 

 

Nemrég megvillant előttem egy videós recept, és a látvány megmaradt az emlékezetemben. Az étel leírását nem tartottam fontosnak elmenteni, mivel maga a burgonyafészek (én legalábbis így kereszteltem el) egyszerű krumplipüréből van – csak az ötlet volt a lényeg. A mélyedés közepébe – az eredeti receptben – azt hiszem, bolognai ragut tettek, de darált hús híján én húsos szalonnával bolondított paradicsomraguval töltöttem. Persze megcsinálhatjuk teljesen húsmentesen is.
Ahogy fentebb írtam, az étel alapja sima krumplipüré, amit a legtöbb háziasszony elég gyakran készít, tehát nem ettől lesz érdekes ez a fogás, viszont ebben a jópofa formában szerintem meglehetősen látványos. Igazából bármivel tölthetjük, amihez jól illik a krumplipüré.
A Kuytafül teljesen odavolt érte. :)

 

 

 Hozzávalók 2-4 személyre:

a burgonyafészekhez:
1 kg lisztesre fövő krumpli (pl. Balatoni rózsa)
5 dkg vaj + a sütéshez
6 dkg tejföl
1 csokor petrezselyemzöldje + a tálaláshoz
őrölt tarka bors
őrölt szerecsendió
só

a töltelékhez:
20-25 dkg darabolt paradicsomkonzerv
12 dkg húsos szalonna
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 tk. kristálycukor
1 tk. pirospaprika
1 tk. oregánó
1 tk. bazsalikom
őrölt fűszerkömény
őrölt fekete bors
só
1 dl víz
1-2 ek. folyékony mangalicazsír
5 dkg reszelt parmezán vagy mozzarella, esetleg cheddar

elkészítés:

1. A raguhoz a szalonnát csíkokra vágjuk, és kevés zsírt adva hozzá, zsírjára sütjük. Szűrőkanálba öntjük, és a zsírt felfogjuk.
2. A felaprított vöröshagymát kissé megsózzuk, megpörgetjük cukorral, és a szalonnazsíron pirulásig sütjük.
3. A tűzről lehúzva hozzákeverjük az áttört fokhagymát, a fűszereket, és felöntjük a darabolt paradicsommal. Majdnem teljesen lefedve, közepes lángon addig pároljuk, amíg a levét szinte teljesen elforrja. Ha szükséges, még édesítjük, sózzuk, majd belekeverjük a sült szalonnát. Félretesszük.
4. A burgonyafészekhez a megpucolt, felkockázott krumplit sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük.
5. A vajat is hozzáadva, még forrón áttörjük, a fűszerekkel ízesítjük és elkeverjük a tejföllel, valamint az aprított petrezselyemmel.
6. A krumplimasszát négy részre osztjuk, mindegyiket meggömbölygetjük, és a közepükben mélyedést alakítunk ki. Sütőpapírral bélelt hőálló tálba sorakoztatjuk, és a széleket lekenjük olvasztott vajjal.
7. A fészkekben elosztjuk a ragut, és megszórjuk reszelt parmezánnal. Előmelegített sütőben pirulásig sütjük, és aprított petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés:

A kész ételt úgy a legkönnyebb kitalálni, ha a sütőpapír segítségével az egészet egyszerre emeljük ki a sütőtálból, és széles konyhai lapáttal alájuk nyúlva tesszük a tányérra. Az alja ui. lágy, ill. hajlamos megrepedni.
Én csak a fotó kedvéért szórtam rá jóval kevesebb sajtot, mert így jobban érvényesülj a fészekben lévő ragu. Egyébként sok sajttal megszórva a legjobb. ;)

 

 

Diószószos penne balzsamecetes, sült paradicsommal (vegán)

 

 

 

Nem is tudom, szabad-e nekem reggelente híreket olvasnom, mert mindig ezen alkalmakkor jön velem szembe egy kipróbálásért kiáltó recept. :D Sajnos pont egy nemszeretem oldalra lettem irányítva, amiről a rossz tapasztalatok miatt inkább nem mondanék véleményt, reklámozni meg pláne nem óhajtom, ezért megszegve a saját szabályomat, őket inkább nem linkelem. Viszont legalább jelzem, hogy a recept ötlete nem tőlem származik. ;)
Ez a tésztaétel mindentől függetlenül nekünk nagyon ízlett, és eszembe jutott egykori receptem, ami szintén szószos, és bár gomba és ricotta is van benne, nem kevés diót is tartalmaz. Szóval jól éreztem én, hogy ezt is szeretni fogjuk. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a diószószhoz:
1 póréhagyma (aprítva kb. 10 dkg)
1 kis fej fokhagyma
8 dkg kesu- és pekándió vegyesen (vagy normál dió)
őrölt fekete bors
tört cayenne bors
só
1 ½ ek. fehér tönkölyliszt
1,5 dl zöldségalaplé
2-2,5 dl víz
1,5 dl növényi tejszín (nálam kókusztejszín)
3-4 ek. extra szűz olívaolaj

a balzsamecetes, sült paradicsomhoz:
35 dkg koktélparadicsom
3 ek. balzsamecet
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 dkg finomítatlan nádcukor
tört cayenne bors
só

továbbá:
25-30 dkg tollszártészta (vöröslencséből)
petrezselyemzöldje
aprított kesu- és pekándió

elkészítés:

1. A paradicsomokat mérettől függően felezzük vagy negyedeljük, és megforgatjuk a balzsamecet, az olívaolaj, a cukor és a cayenne bors keverékében.
2. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 200°C-os sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.
3. Amíg a paradicsom sül, a mártáshoz a felaprított pórét és a fokhagymát a felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a durvára aprított diókeveréket, és 2-3 percig pirítjuk.
4. Rászórjuk a lisztet, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel, az alaplével, és sűrűsödésig főzzük. Hozzáadjuk a növényi tejszínt, és épp csak összeforraljuk.
5. Miközben a mártás fő, bő, sós vízben kifőzzük a tésztát, majd szűrőkanállal a forró mártásra szedjük. Hozzáadjuk a paradicsomot, és alaposan összeforgatjuk, miközben utánasózzuk az ételt.
6. Megszórjuk aprított petrezselyemmel, aprított diókeverékkel, és tálaljuk.

 

Parmezános falafel sütőben sütve, paradicsomos bulgurral

 

 

 

Annyira beleszerettünk a falafelbe, hogy rögtön vettünk 1 kiló csicseriborsót. :D Megkérdeztem a Kuytafült, nem bánja-e, ha előfordul olyan, hogy egymás után két nap is asztalra teszem – a mosolyát igennek vettem. De hogy ne érje szó a ház elejét, mármint abból a szempontból, hogy unalmas a kaja, harmadik nekifutásra már sütőben sütöttem ki a falafeleket, sőt sajtot is csempésztem bele. Huhuhuhú, de jól tettem, mert a parmezántól szerény megítélésem szerint fergetegesre sikeredett. Persze ez elsősorban nem nekem, hanem a sajtnak köszönhető, de azért az ötletnek is jár dicséret, ugye?! :D Na jó, csak viccelek, mert valójában nem kell ahhoz nagy fantázia, hogy sajtot keverjünk egy zöldségfasírthoz.
A paradicsomos bulgur egyébként szintén jó találmány, biztosan készíti így más is, de számomra ez volt az első alkalom. Úgy gondoltam, jó ötlet összeházasítani őket, és ha a bulgur alapból vízben fő, miért is ne tehetné meg ugyanezt darabolt paradicsomban és annak levében. Nem is cáfolt rá, boldogan főtt puhára az alternatív fürdőben is. :D A jó ebédhez már csak a nótaszó hiányzott, de ettől inkább eltekintettem. :D

 

Hozzávalók 2 személyre:

a parmezános falafelhez:
10 dkg száraz csicseriborsó
½ fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 csapott ek. őrölt pirospaprika
1 tk. currypor
1 csapott tk. fűszerkömény
1 ek. Toscana fűszerkeverék
őrölt fekete bors
só
10 dkg parmezán sajt
2 ek. szezámmag
75 ml víz
kevés olíva- vagy kókuszolaj

a paradicsomos bulgurhoz:
12 dkg bulgur
1 doboz darabolt paradicsomkonzerv
1 fej (10 dkg) vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
1 tk. őrölt pirospaprika
1 tk. fűszerkömény
1 tk. bazsalikom
1 mk. őrölt rozmaring
őrölt fekete bors
só
2 ek. agavészirup (vagy folyékony méz)
3 ek. extra szűz olívaolaj (vagy folyékony mangalicazsír)
2 dl víz

elkészítés:

1. A falafelhez a csicseriborsót 10-12 órára háromszoros mennyiségű vízbe áztatjuk, másnap lecsepegtetjük.
2. A csicseriborsót a szezámmag és a sajt kivételével késes aprítóban ledaráljuk, majd 2 óra pihentetés után hozzákeverjük a reszelt parmezánt és a szezámmagot.
3. A masszából 10 golyót formázunk és ellapítjuk. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, és azokon a helyeken, ahová a falafeleket tesszük, eloszlatunk egy kevés növényi olajat.
4. A fasírtok tetejét és lekenjük kevés olajjal, és 190°C-os sütőben kb. 25 perc alatt készre sütjük.
5. Amíg a falafel sül, a felhevített zsiradékon, kevés sót adva hozzá, kissé lepirítjuk a finomra aprított hagymát és a fokhagymát.
6. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a fűszereket, felöntjük a paradicsomkonzervvel, a vízzel, és hozzáadjuk a bulgurt. Nagy lángon felforraljuk, majd kis lángon készre főzzük. Utánasózzuk, és az agavésziruppal kissé megédesítjük. A falafellel együtt tálaljuk.