Ciabatta szendvics mustáros tejfölben pácolt rántott csirkével, pikáns kukoricasalátával

 

 

 

Az elmúlt hetekben többször is olyan szendvicseket ettünk ebédre, amilyeneket alapból nem gyakran szoktam készíteni. Például a saját termesztésű koktélparadicsomnak köszönhetően végre két pofára tolhattuk a felturbózott bruschettát. Na jó, a két pofára tolás azért erős túlzás, mert egyrészt kovászos kenyerünk csak akkor van itthon, ha ajándékba kapunk (nincs türelmem kovászolni), másrészt mindig ki kell várni, hogy beérjen az újabb adag közepes tálkányi adag paradicsom, amit aztán egy evés erejéig valóban két pofára tolhatunk. Utána pangás van. Az ilyen esetekre pedig – az egyéb étkeken kívül – ki kell találni másféle szendvicset. Ezt az alábbit egyébként nem is szándékoztam asztalra tenni, ám mivel egy kirándulást követően a rántani szánt pácolt csirkemell helyett végül inkább pizzáztunk a hazaúton, ezért a hűtőben várakozó husit másnap már muszáj volt ebédre feltálalnom. Ehettük volna alakbarát módon csak salátával, vagy hagyományosan: sült krumplival, de miután kedvem támadt a ciabattához, ezért aztán a husi ebben a szendvicsben landolt – és megdicsőült. Istenem, de jó döntés volt ciabattát sütni! Az első falat után felsejlettek bennem a korábbi emlékek egy szegedi hamburgerezőben, ahol szintén kukoricasalátát kértem a hambihusi alá. Igaz, az marhahús volt buciban, nem rántott csirke ciabattában, de az ízhatás némileg hasonló.
Az első fotók sajna nem adták vissza, hogy a valóságban mennyire guszta ez a szendvics. Bántam is, hogy nem örökítettem meg úgy is, hogy harapásnyom van benne. – Gyakran járok úgy egy-egy étel kapcsán, hogy nem is a fotózásra kitálalt példány sikerül a legétvágygerjesztőbbre, hanem éppen az, amit (pár órával vagy perccel) a fotózás után újra elkészítek, és azt esszük meg. Ez a szendó is úgy mutatott a legjobban, amikor szét volt nyitva, ill. amikor az összeborított változatba beleharaptam, és potyogott ki belőle a cucc – minden egyszerre volt látható: a különböző textúrák, a finom részletek. Az ízekről, állagokról nem is beszélve: a pirult vaj aromája a finoman roppanó felületű, mégis puha ciabattán, a panko morzsától kívül ropogós, belül omlós, forró csirkemell íze, a kukoricasaláta nem tolakodó pikánssága, és a jégsaláta hűvös frissessége… hmmm… nagy szavak, de valóban fenséges kombináció, amit nem lehet máshogyan leírni! :)
Nem sokkal később csináltam egy új fotósorozatot a ciabatta zsemlének is, és akkor záróakkordként újra megpakoltam salival, husival, hogy végre még kívánatosabb formában is megmutathassam. :D Sajnos az ég beborult, mire összeborított külsővel is lencsevégre kaphattam volna, ezért az első fotózás (kissé eltérő színű) eredményét utolsó képként mégis be kellett csempésznem a bejegyzésbe.
Bevallom kettőt-kettőt ettünk fejenként, annyira abbahagyhatatlannak éreztük mindketten. Mégsem terheltük meg a gyomrunkat. Talán a hosszú kelesztésű ciabatta könnyedsége és a viszonylag kis mennyiségű hús lehet a dolog kulcsa. :D Az biztos, hogy emlékezetes marad. :)

 

Hozzávalók 4 darabhoz:

a rántott csirkéhez:
egy nagy csirkemellfilé fele
1 mk. fokhagyma granulátum
őrölt fekete bors
só
2 ek. tejföl
1 ek. mustár
finomliszt és étkezési kukoricakeményítő keveréke
1 tojás
panko morzsa
növényi olaj a sütéshez

a kukoricasalátához:
8 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
5 dkg görög joghurt
1 tk. Dijoni mustár
1 ek. méz
10 dkg konzervkukorica
5 dkg aprított lila hagyma
1 ek. aprított petrezselyemzöldje vagy medvehagyma
őrölt fekete bors
késhegynyi habanero csili

továbbá:
4 ciabatta zsemle
vaj
jégsaláta levelek

elkészítés:

1. A rántott húshoz a fél csirkemellfilét megmossuk, szárazra töröljük, majd lapjában kettévágjuk. Az így kapott vastag hússzeleteket 4-4 darabra szeljük.
2. Tálba téve a tejfölt, összekeverjük a mustárral, őrölt borssal ízesítjük, és beleforgatjuk a húst. Néhány órára hűtőbe tesszük.
3. A salátához a tejfölt kikeverjük a joghurttal, a mustárral, mézzel, megfűszerezzük, majd hozzáforgatjuk a kukoricát és a lila hagymát. Hűtőbe tesszük.
4. A ciabattákat megvajazzuk, és egy nagy serpenyőben a vajazott felükkel lerakunk annyit, amennyi belefér. (Még nem kezdjük el pirítani.)
5. A pácolt csirkemelldarabokat megsózzuk, átkeverjük, majd darabonként keményítős lisztbe, felvert tojásba és panko morzsába forgatjuk. Annyi felhevített olajban, amennyi félig ellepi, elkezdjük sütni. Amint a húsdarabok egyik fele megsült, átfordítjuk, és így sütjük tovább.
6. Ekkor rögtön elkezdjük pirítani a ciabattákat. Közben az elkészült húsdarabokat papírtörlőre szedjük.
7. A megpirult ciabatták alsó felére optimális mennyiségű jégsalátalevelet fektetünk, ráhalmozzuk a kukoricasalátát, és mindegyikre 2-2 rántott csirkedarabkát teszünk. Tálaljuk.

Hagymaraguval töltött, sajtos szélű pizza

 

 

Elmondhatom, hogy évek óta a hagymás-szalonnás a legkedvencebb pizzám. Igaz, ezt is akkor szeretem a legjobban, amikor a tészta széle nápolyi pizza módjára buborékosra sül és finoman roppan. Én viszont itthon, a normál sütőnkben ilyet nem tudok produkálni. Ahhoz minimum a nagybánhegyesi Gomba büféig kellene elgurulnunk, ahol öregtésztával dolgoznak; vagy jóféle pizzasütőre kéne beruháznunk.
Tény, hogy, a 24-72 órás kelesztésű tésztából macerás lenne kivitelezni ezt a töltött szélű változatot, ráadásul sokan épp a strapássága miatt csupán csak megcsodálnák a pizzáról készült fotóimat, és végül lemondanának az elkészítéséről. Márpedig ezt a finomságot érdemes megsütni, úgyhogy a szokásos egyszerűbb módon prezentálom, hogy ennek köszönhetően bárki kedvet kapjon hozzá, akár még a saját, jól bevált pizzatésztájából is. ;)
A feltét kifejezetten bőséges – mi ezt a fajta pizzát éppen így szeretjük. De hogy ne hiányozzon róla – és egyúttal ne is folyjon le – a sajt, azt a tészta szélébe töltöttem bele. Csak azt sajnálom, hogy fotózás közben, mire kettévágtam a pizzát, a sajt annyira visszadermedt, hogy esélytelen volt megmutatni, ahogyan kifolyik belőle. Bevallom, nem volt se kedvem, se időm előszedni az állványt, és beállítani az időzítőt, csak azért, hogy ezt a csodás folyamatot lencsevégre kapjam. Alig vártam, hogy ehessünk. :D
Annyira finom ez a pizza, hogy általában be tudnánk puszilni az egész tepsivel, de ennyire azért sosem engedünk a csábításnak, szigorúan csak 1-1 darabot eszünk belőle, rendszerint salátával, hogy az élmény mellett meglegyen a kellemes jóllakottságérzet is. A többi pizzácska pedig a hűtő jeges ölelésében szokott várakozni, ilyen módon több napra elnyújtva az élményt, amit mi ebéd időben még harmadnap is átélhetünk. :)

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
1 mk. cukor
1 mk. só
1 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
5 dkg tejföl
kb. 1,3 dl víz
növényi olaj a kenéshez

a töltelékhez:
20 dkg füstölt, szeletelt bacon
40 dkg vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
10 dkg konzervkukorica
1 ek. morzsolt oregánó
1 mk. őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
só
2 ek. akácméz
1 ek. Dijoni mustár
5 dkg tejföl
1 tojás
1 ek. növényi olaj
kb. 30 dkg sajt (ementáli és/vagy mozzarella, cheddar)

elkészítés:

1. A feltéthez a szeletelt szalonnát a tálcából kivéve egyben hagyjuk, és ujjnyi vastag csíkokra vágjuk. Az olajjal együtt serpenyőbe tesszük, és fedő alatt, közepes hőfokon elkezdjük sütni.
2. A hagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük, majd amint a szalonna félig megpirult, rátesszük, finoman megsózzuk és összeforgatjuk. Lefedve elkezdjük párolni.
3. A fokhagymát áttörjük, és a mustárral, valamint a fűszerekkel együtt a már megpuhult hagymához keverjük. Fedő alatt 2-3 percig, majd fedő nélkül készre pároljuk. Elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük a kukoricát. Negyedórát hűlni hagyjuk, majd elkeverjük benne a tejfölt. Teljesen kihűtjük.
4. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a tejfölös víz felével, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
5. Hozzáadjuk a sót, a többi tejfölös vizet, az olajat, és rugalmas tésztát dagasztunk belőle. Enyhén kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
6. A megkelt tésztából 8 gombócot formázunk, majd 10 perc letakart pihentetés után liszttel hintett munkalapon 17 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk.
7. A lapok szélére körben reszelt sajtot halmozunk és ráhajtjuk, majd jól lenyomkodjuk a tésztát. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a tésztafészkeket gazdagon megtöltjük a baconos-kukoricás hagymaraguval. (Amíg mindegyikkel végzünk, meg is kelnek.)
8. A pizzácskák szélét körben lekenjük olajjal, bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Tortarácsra szedve kicsit hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: pizzasütés vagy hőlégkeverés
sütési idő: 12-15 perc

Kókuszkrémben főtt tarkababos-kukoricás egytál (vegán)

 

 

 

Húsmentes csilis babot akartam főzni, de kicsit másképp, mint amilyen a blogon már fent lévő változat. Emlékeztem rá ui., hogy az a korábbi a Kutyafülnek azért jobban ízlett, mint nekem. Bár akkor én is elismerőleg bólogattam evés közben, mégis ott maradt bennem a gondolat, hogy lehetne ez még jobb is. Igaz, ez a recept a legtöbb elemében olyan, mint az a bizonyos első, a kókuszkrém hozzáadásának köszönhetően viszont más élményt nyújt. Tény, hogy így már pláne nem számít fogyókúrás ételnek, és sokkal inkább a hideg, téli időszakban ajánlom, vagy azoknak, akik sokat mozognak. ;)
Három alkalommal lett tesztelve, először vörös-, majd kétszer tarkababbal. Utóbbit most próbáltam ki életemben először, sőt még csak nem is konzerv babot használtam. Ez azért volt izgalmasabb kaland, mert pöttyet tartottam a hosszú főzési időtől. Sajnos, a tarkabab kapcsán az első próba során az egy éjszakás áztatás ellenére sem úsztam meg a hosszan tartó főzést, mert mint kiderült, a babom már öregecske volt. A második alkalommal – ravasz módon – piacon vásárolt, friss babot tettem az ételbe, ami ennek hála, sokkal hamarabb megpuhult. Az elkészült étel a kókuszkrémtől selymesebb, és így még szerethetőbb lett, még úgy is, hogy a tarkabab a vörös rokonához viszonyítva semlegesebb ízű és szárazabb. Viszont "nagyon magas a fehérjetartalma, és aminosav összetétele hasonlít az állati eredetű komplett fehérjékhez". Szóval kifejezetten egészséges, ami mindenképp pozitív érv a mi ritka húsfogyasztásunk kapcsán. ;)
A Kutyinyek osztozott a véleményemben, neki is ez a változat ízlik jobban. :)

 

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

1 darabolt konzervparadicsom
15 dkg (friss) száraz tarkabab (áztatva kb. 30 dkg)
1 kukoricakonzerv
1 nagyobb dulce paprika vagy más piros húsú paprika (előbbi az Aldiban kapható)
1 vöröshagyma
1 lila hagyma
6 nagy gerezd fokhagyma
2 ek. friss vagy szárított petrezselyemzöldje, aprítva
1 ek. őrölt pirospaprika
1 tk. őrölt koriandermag
1 tk. grill India fűszerkeverék
1 tk. finomítatlan nádcukor
1 mk. őrölt fűszerkömény
½ mk. őrölt babérlevél
késhegynyi habanero csili
őrölt fekete bors
só
2 ek. (kb. 2 dkg) magas kakaótartalmú étcsokoládé, reszelve (nálam 85%-os)
2 dl kókuszkrém
2 dl víz
3 ek. olívaolaj
4-5 kenyérlepény (vagy egyéb szikkadt péksütemény, kenyérszelet)

elkészítés:

1. Az átmosott tarkababot néhány órára (vagy előző este) vízbe áztatjuk, majd leszűrjük. A kukoricakonzervet szűrőkanálba öntjük, és hagyjuk lecsepegni.
2. A megtisztított hagymákat és a magházától megfosztott paprikát apró kocákra vágjuk, rátesszük a felhevített olívaolajra, és fedő alatt közepes lángon néhány perc alatt megpároljuk. A párolási idő felénél belekeverjük az áttört fokhagymát is.
3. Hozzáadjuk a fűszereket, 1 evőkanál petrezselyemzöldet, a cukrot, a konzervparadicsomot, 0,5 dl vizet, és kis lángon, majdnem teljesen lefedve, kb. 20 perc alatt a felére elforraljuk a levét. Közben néha átkeverjük.
4. A reszelt étcsokoládét, a babot és a kukoricát a sűrű paradicsomos alaphoz keverjük, felöntjük a kókuszkrémmel, a többi vízzel, közepes lángon felforraljuk, és eleinte majdnem teljesen, majd félig lefedve, készre főzzük az ételt. A főzési idő vége felé megsózzuk, és hozzáadjuk a többi petrezselymet is. Akkor vagyunk készen, ha besűrűsödik, és a bab teljesen megpuhult (de nem esett szét).
5. A lepénykenyereket rusztikus cikkekre vágjuk, enyhén beolajozzuk, megsózzuk, és forró sütőben (pl. mini grillben vagy air fyerben) pár perc alatt ropogósra pirítjuk. A kitálalt ételhez kínáljuk.

Megjegyzés/tipp:

Ha kicsit öregebb babot használunk, a főzési idő elején semmiképp se tegyünk sót vagy paradicsomot az ételbe, mert az még inkább kitolja a főzési időt. Ezeket inkább akkor adjuk hozzá, amikor a bab már majdnem teljesen megpuhult. Esetleg vízben előfőzhetjük a babot.
Az étcsokoládé nagyon fontos eleme ennek az ételnek, semmiképp se spóroljuk ki belőle, és mindenképp extra magas kakaótartalmú csokoládét válasszunk!
(Bár étcsokis vagyok, a 85%-os kakaótartalmút már én sem bírom megenni. Akitől kaptam, az biztos nem gondolta volna, hogy végül nem édességben, vagy csak simán a gyomromban végzi a csoki, hanem sós ételbe kerül bele. :))

 

Kapros-lila hagymás csicseriborsó saláta (vegán)

 

 

Egy ideje gyakran használok csicseriborsót, de többnyire csak falafelt szoktam belőle készíteni. Tiszta szégyen ez az egyoldalú felhasználási mód – én is érzem a belső nyomást arra vonatkozóan, hogy egyéb csicseris ételekre is sort kerítsek. :D Így is tettem, és erre a salira esett a választás. Mindkettőnknek nagyon ízlett, már csak azért is, mert majonézes-mustáros alapú. Nem beszélve a kaporról, ami néhány éve már nekem is nagyon jó barátom, és egy korábbi salátám is ennek a fűszernövények köszönhetően lépett elő anno a kedvencemmé. Egyértelmű volt, hogy kapor barátunknak most sem mondhatok nemet. Bár sajnos mivel frisset nem kaptam, a szárított változatát használtam. Így is szeretni való lett, mégis azt javaslom, hogy inkább friss kaporral készítse el az, aki most kedvet kapott hozzá. ;)

 

Hozzávalók 2 személyre:

30 dkg konzerv csicseriborsó
4 dkg konzerv csemegekukorica
4 dkg csemegeuborka
1 kis fej lila hagyma
3 ek. vegán majonéz
1 ek. dijoni mustár
1 ek. friss, aprított kapor (vagy szárított, de számoljunk azzal, hogy nem elég intenzív az íze)
1 ek. frissen facsart citromlé
őrölt színes bors
só

elkészítés:

1. A megtisztított, apróra vágott lila hagymát megsózzuk, negyedórát állni hagyjuk, majd folyó víz alatt leöblítjük és alaposan lecsepegtetjük. (Ha valakit nem zavar a hagyma intenzív aromája, az esetben nem szükséges besózni és leöblíteni.)
2. A fele mennyiségű csicseriborsót villával összetörjük és belekeverjük a majonézt, a dijoni mustárt, valamint a citromlét.
3. Kaporral, sóval, őrölt borssal fűszerezzük, majd beleforgatjuk az egészben hagyott csicseriborsót, a kukoricát, a picire aprított uborkát és a lila hagymát. 1-2 órára vagy fogyasztásig hűtőbe tesszük.

Megjegyzés:

Ehetjük önmagában vagy köretként, de pirítósra halmozva vagy szendvicsbe téve is fogyaszthatjuk.
Készíthetjük nem vegán módra, akár tejföllel vagy joghurttal is.

 

 

Paradicsomos cukkinikrémleves parmezános kukoricagombóccal

 

 

Kutyafuttában készült ez a leves és a fotók is. És ha ennek köszönhetően kevesebb kép került volna be ebbe a bejegyzésbe, akkor annak biztosan jó páran örülnének, akik nem szeretnek sokat görgetni. ;) De nem így lett, most is ragaszkodtam a 6-os számhoz. :D
A cukkinikrémleves egyébként nem tartozik a kedvenceim közé, legalábbis az a változata, amit pár éve tettem fel a blogra. Annál ui. dominált a névadó zöldség íze. Ez a mostani viszont más, és aki erőteljes cukkini ízre számít, annak ez talán csalódás lesz. Tudom, nem éppen jó reklám ez ennek a levesnek, de akinek hozzám hasonlón nem a szíve csücske a cukkini, annak meg pont, hogy kellemes élmény lehet, hogy nem markáns a benne lévő zöldség aromája. :)
Szokás szerint laktatóra sikeredett – hála a gombócoknak –, és kimondottan ehetőre is – köszönet érte a szakácsnőnek, azaz nekem! :D Rövid időn belül háromszor is megfőztem.

 

Hozzávalók 2 személyre:

Leveshez:
1 cukkini
1 közepes paradicsom
1 nagy fej vöröshagyma
1 csilipaprika
1 ek. Toscana fűszerkeverék
½ tk. őrölt kurkuma
őrölt fekete bors
só
2 ek. citromlé
1 ek. finomítatlan nádcukor
4 dkg vaj
0,5 dl habtejszín
8 dl zöldségalaplé

Gombóchoz:
2 tojás
1 tk. sűrített paradicsom
1 tk. Toscana fűszerkeverék
őrölt szerecsendió
só
10 dkg reszelt parmezán
10 dkg konzervkukorica
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

elkészítés:

1. A paradicsomot 3 helyen bemetsszük, forrásban lévő vízbe áztatjuk 1-2 percre, majd lehúzzuk a héját, és a gyümölcshúst feldaraboljuk.
2. A szeletekre vágott vöröshagymát a felaprított csilivel együtt enyhén sózzuk, és a felhevített vajon üvegesre pároljuk.
3. Rátesszük a meghámozott, feldarabolt cukkinit a paradicsommal együtt, a kurkuma kivételével a fűszerekkel ízesítjük, és 2-3 percig pároljuk.
4. Felöntjük annyi alaplével, amennyi épp ellepi, és fedő alatt puhára főzzük a zöldségeket.
5. Hozzáadjuk a kurkumát, botmixerrel pürésítjük, beleöntjük a többi alaplevet, majd a tejszínnel krémesítjük, és újra felforraljuk.
6. A gombóchoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük, a masszából nedves kézzel gombócokat formázunk, és a forrásban lévő leveshez adva, készre főzzük. Cukorral és citromlével ízesítjük. Tálaljuk.

Parmezános kukoricafasírt

A laptopom asztalán őskáosz szerű állapotok kezdtek eluralkodni, úgyhogy egy fél napot rááldoztam, hogy rendszerezzem a doksikat. Ez persze a több év alatt elmentett recepteket is érintette, amik összevissza és kipróbálatlanul „hevertek” mindenfelé. Na jó, ez azért túlzás, mert a rendszerezést alapvetően nekem találták ki, de néha bizony én is rendetlenebb vagyok a kelleténél, és olyankor előferdül, hogy bár a megfelelő mappába pakolom a nekem tetsző reciket, de azon belül bizony ömlesztve vannak. Ember legyen a talpán, aki kimazsolázza közülük az édességeket, a főételeket és az egyéb kategóriákba tartozó ételeket. :D Hát én most valóban nekiduráltam magam, és végre minden a helyére került. „Pakolászás” közben bukkantam rá ennek a receptnek az eredetijére, amit egyébként nemrég mentettem el, és most pont jól jött. Nemigen változtattam rajta, szinte csak a fűszerezése tér el egy csöppet. Bár frissen kisülve – a fotózás miatti sietség okán – nem kóstoltam, ezért újramelegítve tudtam csak megízlelni. Jó alternatíva arra az esetre, ha zöldségfasírtra vágyunk. Én készítettem hozzá öntetet, de magában, öntet nélkül is kellemes (az eredeti receptben sem szerepel). El tudnám képzelni valamilyen zöldségből készült mártás vagy főzelék mellé is. Mivel a kukorica elég laktató, nem pont krumplifőzelék mellé ajánlanám, viszont szerintem tök- vagy cukkinifőzelékkel klassz párost alkothnának. :) …aki szereti, ugye. Mi nem, sajna. :D Akár még vega hamburgerbe is belepakolhatjuk. ;)

Hozzávalók 12 darabhoz:

30 dkg főtt kukorica vagy konzervkukorica, lecsepegtetve
5 dkg reszelt parmezán
6 dkg kukoricaliszt
1 ek. aprított metélőhagyma
1 ek. gyros fűszerkeverék
1 tk. őrölt pirospaprika
1 tk. morzsolt oregánó
½ tk. őrölt mustármag
¼ mk. csilipor
só
½ tk. sütőpor
1 nagy tojás
0,4 dl tej
kevés napraforgóolaj a sütéshez
aprított petrezselyemzöldje a tálaláshoz

elkészítés:

1. Az öntethez a hozzávalókat összekeverjük, és hűtőbe tesszük, amíg a fasírtokat elkészítjük.
2. A langyosra hűlt kukoricacsőről levágjuk a megfőtt kukoricaszemeket, és alaposan elkeverjük a többi hozzávalóval. Negyedórát állni hagyjuk.
3. A pihentetett masszából fagylaltos kanállal halmokat teszünk a serpenyőben felhevített olajba, a tetejüket a kanál hátával kissé lenyomjuk, és a fasírtokat mindkét oldalukon 2-3 perc alatt pirosra sütjük.
4. A kész fasírtokat konyhai papírtörlővel fedett tortarácsra szedjük, majd tálcára sorakoztatjuk, megszórjuk aprított petrezselyemzölddel, és az öntettel együtt azon melegében tálaljuk.

Tipp:
Jól illik hozzá a tejfölös vagy joghurtos öntet. Én most az alábbi hozzávalókból kevertem:
20 dkg tejföl, 1 tk. magos Dijoni mustár, 1 csapott tk. Erős Pista, kevés, currypor, garam masala, 1 tk. morzsolt oregánó, egy csipet só, 1 tk. agavé szirup vagy méz, 1 tk. extra szűz olívaolaj.

Ötlet

Mézes-mustáros cheddarsajt-leves pirított, fokhagymás zsemlével

 

Végérvényesen eldőlt, hogy levesrajongó lettem. :D Amennyire nem szerettem gyerekként, kb. annyira odavagyok érte most. Igaz, mamám tyúkhúslevese és az Anya készítette becsinált leves azért toplistás volt már régen is, de az ún. vizes leveseket tényleg nem csíptem soha. Másfajtát meg – 1-2 kivételtől eltekintve, mint pl. az utált zöldbableves – valahogy sosem volt szerencsém kóstolni. Pedig krémesített formában biztos szívesen megettem volna többfélét is. Na, de nem így történt, és jó sokat kellett várni, mire eljutottam a mostani szintre.
A sajtleves már jó ideje kedvencnek számít nálam. De hát van ember, aki a sajtot nem szereti?! :D Most egy olyan változatot készítettem, amit a mézes-mustáros húson való ábrándozás ihletett. Azt ui. most egy darabig biztos nem főzök, hiszen negyed év kihagyás után, ebben a hónapban egy ünnepi alkalom és egy hamburgeres csábítás okán már kétszer is ettünk húst. Úgyhogy maradt a mézes-mustáros alap, de hús nélkül, krémlevesnek, sajttal dúsítva. :D Nekünk nagyon ízlett, annál is inkább, mert mellé megint feltálalhattam az imádott pirított zsemlét és még nagyobb kedvencemet, a fokhagymás kenyérrúdkarikákat. :D
Talán furcsának tűnhet, de ez a leves laktatóbb volt, mint legutóbb a sajtgombóccal vagy a túrógombóccal dúsítottak. Úgyhogy most sem kellett más ebédre. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

a leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kis zöldpaprika
1 csilipaprika
3 ek. konzervkukorica
2 ek. mustár
1 ek. méz
őrölt fekete bors
morzsolt oregánó
só
10 dkg vörös cheddar sajt
10 dkg tejföl
6 dl zöldségalaplé
1 púpozott ek. szilárd mangalicazsír

a tálaláshoz:
2 zsemle
2 ek. olívaolaj
1 nagy gerezd fokhagyma

elkészítés:

1. A magjaitól megfosztott kétféle paprikát a vörös- és a fokhagymával együtt vékonyra szeljük, megsózzuk, és a felhevített zsíron üvegesre pároljuk. Megborsozzuk, rácsorgatjuk a mézet, és hagyjuk egy kicsit karamellizálódni.
2. Hozzákeverjük a kukoricát, az oregánót, a mustárt, felengedjük az alaplével, és fedő alatt puhára főzzük a zöldségeket.
3. A levest turmixgépben leturmixoljuk, majd kiveszünk belőle egy keveset, és simára keverjük a tejföllel.
4. A krémlevest visszaöntjük a lábasba, lassan hozzácsorgatjuk a tejfölt, és épp csak összeforraljuk.
5. Beleszórjuk a reszelt sajtot, és kevergetve felolvasztjuk benne. Elzárjuk alatta a lángot, és hagyjuk langyosra hűlni, hogy az ízek összeérjenek.
6. A zsemléket félbevágjuk, megmártjuk a zúzott fokhagymával kevert olívaolajban, és sütőben vagy mini grillben megpirítjuk. Megpörgetjük kevés sóval, és az újra felmelegített leveshez kínáljuk.

Tipp:
A levesbe több kukoricát is tehetünk, és csak egy részét turmixoljuk le.

Csöves kukorica főzése

A jó öreg magyar street food vagy inkább strand food – amiről nekem mindig a régi nyarak jutnak az eszembe. Nyilván azért, mert a strandolós időszak kapcsolódott hozzá, és én csak az ilyen alkalmakkor ehettem csöves kukoricát. – Bódé, alumínium fazék, tenyérnyi fóliába csomagolt, gőzölgő főtt kukorica, beragadt sószóró. Jujj, de forró! Kezem-szám ragad a kukoricalétől, kiszívogatom a szemeket a tokból… jeee! :D Már akkor sem volt elég egyetlen cső. :D Azóta tart a szerelem a főtt kukorica iránt – igaz, a csőben sorakozó kukoricaszemek konzervdobozba tömörült, édes lében úszkáló változattá fokozódtak. De akkor is imádom! Bár nyaranta a piacon bármikor vehetnék kukoricacsövet, ez valahogy rendszerint elmarad. A retró strandfíling nélkül ez az egész már nem ugyanaz! A csöves kukorica ritka vendég lett nálunk, csak akkor veszünk, ha már olthatatlan vágyat érzünk iránta.
Az első, saját főzésű kukoricát közel 10 évvel ezelőtt prezentáltam, aztán hosszú időre szüneteltettem, míg nem két egymás utáni nyáron is újra asztalra került. Idén majdnem kifutottunk az időből, a zöldségesnél már nem is találtam zsenge kukoricát, de szerencsére nem maradtunk hoppon, mert végül be tudtuk szerezni a megfelelő csöveket. Így végre elkészülhetett ez a hőn szeretett nosztalgia-étel, amiről most már a Mi kis falunk egyik jelenete is eszembe jut, amin vagy fél óráig hahotáztunk. :D Íme az én kézműves kukoricám! :D

Hozzávalók 2-4 személyre:

4 csemegekukorica cső
víz
só vagy fűszersó
vaj

elkészítés:

1. A kukoricát levelestől megmossuk, majd leszedjük a leveleit és a bajuszát. (A külső, szárazabb levelekre és a bajuszra nem lesz szükségünk.)
2. A kukorica leveleinek egy részét lerakjuk egy akkora lábasba, amibe egészben bele tudjuk tenni a csöveket (az sem baj, ha felezve tesszük bele). Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és befedjük a többi levéllel.
3. Fedő alatt, nagy lángon felforraljuk, majd forrástól számítva, kis lángon, majdnem teljesen lefedve, 15-20 perc alatt készre főzzük.
4. A kész főtt kukorica alatt elzárjuk a lángot, és 10 percet a főzővízben hagyjuk lefedve.
5. Tálalás előtt alaposan lecsepegtetjük, és sót, valamint igény szerint vajat kínálunk hozzá.

Megjegyzés:

• A csemegekukoricát arról lehet megismerni, hogy a szemek világosabb színűek, édesebbek, és hamarabb megfő, mert alacsonyabb a keményítőtartalma.
• Lehetőleg olyan kukoricacsövet válasszunk, amit a levelei teljesen befednek, a szemek épek, és ha a körmünkkel kissé benyomjuk, akkor tejszerű nedvet ereszt.
• Minél tovább főzzük a kukoricát, annál keményebbé válik. A zsenge kukoricának bőven elég a kb. 15 perces főzési idő.

Lecsós-kukoricás krumplitorta

A múlt nyár folyamán szándékosan nagyobb adag lecsót főztem, hogy egy részét eltegyem későbbre. Ahhoz képest, hogy télire szántam, már az ősz közepén kiolvasztottam a félretett adagot. De legalább a posztolása átcsúszott mostanra, amikor már friss zöldségekből is elkészíthetjük. :)
Az egyik feléből ez az étel készült, a másik felét pedig valami máshoz tettem volna félre, ha nem jön közbe a bibi nevű kéretlen közreműködő. :D De erről később!
Bár a blogon már fent van egy lecsós krumpli recept, de nem pont olyan, mint a mostani – az szaftosabb, lágyabb, gratin jellegű, míg ez jól szeletelhető, ám legalább annyira ízletes. :)
Miután meggyőződtem róla, hogy az étel sütés után szépen egyben maradt, ill. annak rendje és módja szerint körbe is fotózkodott, rákapcsolva a forma karimáját, déltájban épp tettem volna vissza a sütőbe melegíteni, amikor is ez a kis huncut úgy döntött, hogy előbb közelebbről is megnézi magának a járólapot. Az ebédünk pofára esett a sütőajtó előtt! Az egész cucc odalett, hiszen az alomjárta macskalábak és koszos papucsok által is összemászkált padlóról mégsem szedhettem össze, hogy a baleset okán immáron serpenyőben melegítsem meg. Utálok ételt kidobni, csakis alapos indokkal szoktam, és ez most a kukában végezte, hangos káromkodások közepette. Jól megcsinálta magának, az már biztos, és újra kellett gyártanom. Hiszen muszáj volt tudnom, milyen íze van, hogy legalább a róla készült fotók ne vesszenek kárba, és itt a blogon megmaradjon örök mementóként, ha majd sok év múlva az agyam is kikukázná eme csúfos incidens emlékét. Szerencsére az étel az ízét tekintve cseppet sem a kukába való, sokkal inkább a gyomrunkba. :D Érdemes volt újracsinálni. :)

Hozzávalók 16 cm-es kapcsos tortaformához:

50 dkg krumpli (tisztítva mérve)
30 dkg kész lecsó
10 dkg konzerv kukorica
2 tojás
15 dkg tejföl
só
8 dkg mozzarella
zsemlemorzsa a szóráshoz
kókuszolaj a sütéshez
aprított metélőhagyma
szezámmag

elkészítés:

1. A felkarikázott krumplit bő, forró olajban megsütjük, majd papírtörlőre szedve leitatjuk róla a zsiradékot, és megsózzuk.
2. A fele adag krumplit körkörösen lerakjuk a zsemlemorzsával beszórt kapcsos tortaformába, megkenjük a felvert tojásokkal kikevert tejföl felével, és elosztjuk rajta a lecsót.
3. Elrendezzük rajta a többi krumplit, a kukoricát, rásimítjuk a tojásos tejfölt, és körkörösen rátesszük a kis darabokra vágott mozzarellát.
4. Előmelegített sütőben pirosra sütjük, majd tortarácsra téve kicsit hűlni hagyjuk. Lekapcsoljuk róla a sütőforma karimáját, meghintjük aprított metélőhagymával, szezámmaggal, és tálaljuk. Savanyúságot kínálunk hozzá.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 30 perc

Újhagymakrémleves kukoricával, sajtos pirítóssal

 

Egy jó nagy csokor újhagymát kaptunk ajándékba a telekszomszédunktól. Először más ételhez képzeltem el, de ahhoz kevésnek tűnt a mennyiség. Így lett belőle leves, mert már amúgy is ehetnékem volt. Az újhagymával készült levest egyébként ajánlom azoknak is, akik a vöröshagymás változatától idegenkednek. Ez ui. sokkal lágyabb ízű, és nem terheli meg az epét, sőt az evést követő órákban nincs kellemetlen utóíze. Kukoricával dúsítva, pirítóssal tálalva, igazán laktató étel – mi nem is kívántunk utána mást. :)

Hozzávalók 2-3 személyre:

20 dkg újhagyma (tisztított mennyiség)
3 gerezd fokhagyma
10-15 dkg konzervkukorica
6,5 dl víz
1,5 dl habtejszín
1 tyúkhúsleveskocka
őrölt színes bors
½ mk. őrölt szerecsendió
só
3 dkg vaj
3 dkg fehér tönkölyliszt
3 zsemle
reszelt vörös Cheddar sajt

elkészítés:

1. A karikára vágott újhagymát – 1 evőkanál kivételével – az aprított fokhagymával együtt a felhevített vajon megdinszteljük, közben enyhén sózzuk.
2. A fűszerekkel ízesítjük, hozzáadjuk a leveskockát, majd felöntjük 5,5 dl (forró) vízzel, és fedő alatt, közepes lángon puhára főzzük. Botmixerrel krémesítjük.
3. A tönkölylisztet simára keverjük 1 dl vízzel, a tejszínnel hígítjuk, hozzámerünk egy keveset a forró levesből, és behabarjuk vele az ételt. Összeforraljuk, végül a kukoricát is a leveshez adjuk. Utánasózzuk, ha szükséges.
4. A zsemléket felszeleteljük, megszórjuk reszelt sajttal és megpirítjuk. A leveshez kínáljuk.