Gofri őszibarackszósszal (paleo)

Életem első gofrisütőjét pár hónappal ezelőtt vásároltam, és ez a második gofri, amit sütöttem vele. Az első nem nyerte el a tetszésemet, pedig elvileg bejáratott recept szerint készült, „rendes” liszttel. Aztán gondoltam egy nagyot, és ahelyett, hogy tovább kísérleteztem volna a fehér lisztes változattal, én máris a járatlan utat választottam. Ez ui. életem első paleo gofrija! :) Hova nem fajulnak a dolgok. :D Bevallom, engem eddig egyáltalán nem hozott lázba a paleózás, és ezentúl sem fog, mert állítólag nincs semmiféle tudományos alapja. Pontosabban én csak a szóhasználattal nem értek egyet, azzal viszont nagyon is, hogy együnk egészségesebben.
Persze nem süthetünk mindent maglisztekből, kókuszlisztből vagy mandulalisztből. A liszt helyettesítésre szánt nyílgyökérpor 5 dkg-ja azonban majd' 400 Ft, ill. a paleo lisztkeverékek se olcsók, ami engem eleve felháborít, mert nem értem, hogy az éppen trendinek kikiáltott dolgok, miért kerülnek mindig a jól megszokott termékek sokszorosába. Ha olcsóbbak lennének, talán könnyebben elterjedhetnének azok körében is, akik nem csupán a trendisége miatt akarnának áttérni az ilyen termékek használatára, hanem valamilyen betegségben szenvednek, vagy csupán szeretnék megelőzni a komolyabb bajokat.
A paleóval kapcsolatos kritikám ellenére nekem is fontos, hogy egészségesen táplálkozzam, úgyhogy ha másért nem is, de ezért megéri olyan alapanyagokat használni, ami kedvez a szervezetünk működésének. A paleo kapcsán tehát maximálisan elhiszem, hogy pl. a finomított cukrok és a fehér liszt nem hat ránk kedvezően. Ha tehát az egészséges jelzőt szem előtt tartva elkészített édesség beleillik a paleolit kategóriába, akkor üsse kavics. :D
Az egészségesség mellett az a legfontosabb szempont, hogy a süti finom is legyen (jó vicc, kinek nem!?), sőt lehetőleg pont olyan, mintha fehér liszttel készült volna. Igazából nem tudom, hogy ez a vágyam a gofri esetében nem fehér lisztet használva valaha teljesülhet-e, de azért én reménykedem.
Az alábbi receptet ki fogom próbálni úgy is, hogy a tojásfehérjét habbá verem, és utólag forgatom hozzá a cukros tojáshoz, mint amikor piskótát készítünk. Egyébként ez itt a képen is kicsit piskótaszerű, úgyhogy az is lehet, hogy habbá vert fehérjével sem lesz majd ropogós. Legalábbis én arra vágyom, hogy ropogós legyen, hiszen egy valamire való gofrinak kívül ilyennek kell lennie, belül pedig puhának. Nekem ezt nem sikerült elérnem az első gofri esetében sem. Nem tudom, mi lehet a titok nyitja, az is lehet, hogy maga a gofrisütő készülék. Az mindenesetre biztos nem, hogy sütés közben nyitogatjuk-e a gépezet fedelét, ui. én így is, úgy is lecsekkoltam. :D
Na, de vissza a jelenlegi waffelhez (mert a kettő egyébként ugyanaz)! Annak ellenére, hogy kívül nem ropog, állagra és kinézetre is jól sikerült, meglepően finom lett, és az első gofrim elbújhat mögötte. A barackszósz pedig valami mennyei! Lehet, hogy csak az én ízlelőbimbóim idétlenkedtek, de a szósznak csöppet ananászos utóíze volt a kókuszkrém miatt. :)

Hozzávalók 6 darabhoz:

Gofrihoz:
3 tojás
2 ek. nyírfacukor
1 ek. kókuszvirágcukor
5 dkg őrölt mandula vagy mandulaliszt
4 dkg kókuszliszt
1 mk. szódabikarbóna
1 dl kókusztej (vagy 1 rész kókuszkrém + 2 rész víz keveréke)
2 ek. kókuszolaj + a sütéshez
1 tk. almaecet

Barackszószhoz:
4 őszibarack (tisztítva, magozva kb. 40 dkg)
1 dl kókuszkrém
2 ek. nyírfacukor

elkészítés:

1. A szószhoz a barackot felkockázzuk, lábasba tesszük, és villával vagy botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a cukrot, lekvár sűrűségűre főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és kókuszkrémmel hígítjuk. Kihűtjük.
2. A gofrihoz a tojásokat robotgéppel felhabosítjuk, hozzáadjuk az almaecetet, a kókuszolajat, az előzőleg elvegyített száraz hozzávalókat, majd a kókusztej felével tejbegríz sűrűségű masszává keverjük.
3. A gofrisütőt előmelegítjük, majd konyhai ecset segítségével megkenjük kókuszolajjal. Elosztunk benne mélyedésenként 2 evőkanál tésztamasszát, ráhajtjuk a fedelét, és 4-5 perc alatt aranybarnára sütjük. A kész gofrit konyhai fa lapáttal kivesszük a sütőből, és rácsra tesszük hűlni.
4. Mielőtt a következő adag tésztát megsütnénk, felhígítjuk azt a maradék kókusztejjel, újra előmelegítjük a gofrisütőt, kiolajozzuk, és a fent leírtak szerint megsütjük a többi palacsintát is. A barackszószt a gofri mellé kínáljuk.

Tipp:

1. A szószt szilvából is készíthetjük.
2. Szósz helyett a gofrikat nyírfaporcukor és kókuszvirág-porcukor 1:1 arányú keverékével is megszórhatjuk.

Megjegyzés:
A gofri így készítve nem ropogós, inkább puha, piskótaszerű a tésztája.

A recept a Kifőztük gasztromagazin szeptemberi számában is megjelent.

Banánhabos tuile-kosárka

Mivel fogyókúrázom, nem ehetek süteményt, viszont néha-néha megkívánom az édességet. Az epres túróhab az egyik, amit ilyenkor szívesen kanalazgatok, és annak mintájára most banánnal készítettem. De hogy legyen benne valami érdekes is, ezúttal nem pohárban tálaltam, hanem tuile-kosárkában, aminek a receptjét a Szakácsok könyve c. kiadványban találtam. Csakhogy nem volt itthon annyi szeletelt mandulám, mint amennyi kellett volna, ezért részben zabpehellyel készítettem.
Keserűmandula-kivonat híján pedig likőrt használtam. Vanília kivonatom sincs, csak házi készítésű vanília esszenciám, ami sajnos nem annyira tömény, ezért abból is többet tettem a sütibe.
Ezeket a kosárkákat eredetileg úgy készítik, hogy kis halmokat sorakoztatnak a tepsire, kanál hátával kör alakúra egyengetik, majd miután megsült, még forró, képlékeny állapotában alájuk nyúlnak, és beleegyengetik pl. muffin- vagy egyéb sütőformákba. Először én is így próbáltam, de ez lehetetlen küldetésnek bizonyult, mert a sütike ripityára tört, és nem hiszem, hogy a kókuszliszt miatt, amivel a finomlisztet helyettesítettem. Ezért aztán kicseleztem, és 2. nekifutásra a még nyers mandulás cukormasszát muffinformában sütöttem meg. És nem tört szét. :) De ez meg más okból nem lett jó. Én dinnye, „rendes” cukor helyett ui. kókuszcukorral készítettem. Nem lett se ropogós, se finom. Ekkor még mindig nem adtam fel, harmadikra is nekifutottam, de visszatértem a normál cukorhoz. Így megszülettek a Macskanyelv féle tuile-kosárkák. :D Jól harmonizál a banánhabbal, bár önmagában is nagyon finom. Igaz, elsőre csöppet macerás a kosárkák kialakítása (másodikra már rutinból megy :D), de megéri bíbelődni vele. Biztos, hogy nem utoljára tálaltam fel. :)
Amennyiben a kis kosarak mégis eltörnének, nem kell megijedni, mert réteges pohárkrém formájában is elkészíthető ez a desszert. Én is így cselekedtem első alkalommal.

Hozzávalók 6 darabhoz:

Kosárkákhoz:
4 dkg szeletelt mandula
2,5 dkg zabpehely
6,5 dkg porcukor
1 mk. vanília esszencia
1 mk. Amaretto likőr vagy 1 csepp keserűmandula-kivonat
1 tojásfehérje
1,25 dkg olvasztott vaj
1 dkg kókuszliszt

Banánhabhoz és a díszítéshez:
10 dkg érett banán (tisztítva mérve)
3 dkg kókuszcukor darálva vagy 3 ek. folyékony méz
12,5 dkg mascarpone vagy natúr krémsajt vagy krémes házi túró
1 dl kókusztejszín
1 ek. kókuszreszelék

elkészítés:

1. A kosárkákhoz a mandulát, a zabpelyhet és a porcukrot tálba tesszük, hozzáadjuk a vanília esszenciát, a likőrt, elkeverjük a tojásfehérjével, és még forrón hozzádolgozzuk az olvasztott vajat. Lefedve egy éjszakán át hűtőben pihentetjük.
2. Másnap hozzászitáljuk a lisztet, és alaposan elkeverjük. Egy hosszabb ív sütőpapírt négyzetekre vágunk, és a masszából evőkanállal kis halmokat kupacolunk a papírdarabokra. A halmocskákat hideg vízbe mártott kanál hátával lelapítjuk, és kb. 10 cm átmérőjű körökké formázzuk.
3. Egy pohár alját és a szélét hideg vízbe mártjuk, a segítségével egyenként a muffintepsi mélyedéseibe egyengetjük a mandulás cukormasszával megkent papírdarabokat, majd óvatosan kivesszük belőle a poharat. A kilógó papírszéleket ollóval levágjuk.
4. A kosárkákat előmelegített sütőben kb. 20 percig alulról a 2. rácson sütjük, majd a formából kivéve, az 1. rácsra téve készre sütjük. Akkor jó, ha a tészta közepe már száraz.
5. A muffintepsit tortarácsra tesszük, és miután a kosárkák langyosra hűltek, nagyon óvatosan lehúzzuk róluk a sütőpapírt, nehogy a gyűrődések kihajtogatása miatt széttörjenek.
6. A kókuszreszeléket zsiradékmentes serpenyőben, kis lángon enyhén megpirítjuk. Kihűtjük.
7. A banánhabhoz a banánt felkarikázzuk, pépesítjük, porcukorral ízesítjük, és kézi habverővel csomómentesre keverjük a mascarponéval.
8. A kemény habbá vert tejszínt a banános krémhez forgatjuk, elosztjuk a kosárkákban, és megszórjuk pirított kókuszreszelékkel. Tálaljuk.

sütési hőfok: 150°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:

A krémet le is fagyaszthatjuk, nagyon finom, krémes fagylalt lesz belőle, amit ugyanúgy a kosárkában tálalhatunk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin augusztusi számában is megjelent.

Kávés-csokoládés tortácskák málnaszósszal

Nagy izgalommal fogtam neki ennek a sütinek, mert bár végtelenül egyszerű az elkészítése, a hozzávalók tekintetében bizony ismeretlen vizekre eveztem. A kókusztejhez ugyan már volt szerencsém, ui. házilag (nagyon ritkán) szoktam készíteni, de a kókuszliszt, a kókuszvirágcukor és a kókuszkrém újdonságnak számít a konyhámban. Érdekes volt vaj helyett kókuszolajjal dolgozni, hiszen süteményben még nem használtam.
Az eredeti recepthez képest a hozzávalók tekintetében csak egy csöppet változtattam, mert nyílgyökérkeményítő helyett kukoricakeményítőt használtam, nyers méz helyett pedig folyékonyat, ill. itt-ott csökkentettem egy nagyon kicsit a mennyiségeket. Az eredetileg paleo süti így gondolom, már nem az.
Maga a tészta igazán könnyű, ám önmagában egy nagyon kicsit kesernyés, nekem először nem is igazán ízlett. Nem úgy Anyának, aki magában is lelkesen megevett egyet. A lekvárral és a csokiöntettel viszont kerek egész lett ez a desszert, és az eredménnyel nagyon meg voltam elégedve. Sőt miután pár órát állt, nyoma sem volt a kesernyésségnek. :D
A tészta egyébként a 20%-os kakaópor miatt ilyen sötét, és az enyhe kesernyés ízét a kávé is fokozza. Aki csak magában szeretné enni, annak azt javaslom, hogy válasszon inkább 12%-os kakaóport, vagy mellőzheti a kávét.

Hozzávalók 10 darabhoz:

Tésztához:
12 dkg kókuszolaj + a tepsihez
8 dkg kókuszvirágcukor darálva
4,5 dkg étkezési kukorica- vagy nyílgyökérkeményítő
3 dkg kókuszliszt
3,5 dkg cukrozatlan kakaópor (20%-os)
1 tk. szódabikarbóna
4 nagy tojás
8 dkg folyékony méz
60 ml friss presszókávé
1 tk. vanília esszencia

Málnaszószhoz:
30 dkg málna
8 dkg folyékony méz
1 tk. citromlé
½ tk. zselatinpor vagy 1 zselatinlap

Csokoládé ganázshoz:
0,5 dl kókuszkrém + 0,3 dl víz (vagy 0,8 dl kókusztej)
8 dkg 54,5 %-os csokoládépasztilla

elkészítés:

1. A tésztához a kókuszolajat a porcukorral robotgéppel pár perc alatt összekeverjük. 
2. A tojásokhoz adjuk a mézet, a kihűtött kávét, a vanília esszenciát, felverjük, a cukros kókuszolajhoz vegyítjük, majd 3 részletben beleforgatjuk a kakaóval, szódabikarbónával kevert lisztet.
3. A muffintepsi mélyedéseit kikenünk folyékony kókuszolajjal, elosztjuk bennük a tésztamasszát, és előmelegített sütőben készre sütjük.
4. A süteményeket 10 percig a formában hagyjuk, majd fejjel lefelé fordítva, tortarácsra szedjük, és teljesen kihűtjük.
5. A málnaszószhoz a málnát (5 dkg kivételével), a mézet, a citromlevet lábasba tesszük, kis lángon lekvárrá főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük a porzselatint (vagy az előzőleg vízbe áztatott, és alaposan kinyomkodott zselatintlapot). Addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Kihűtjük.
6. A ganázshoz kis lángon felforrósítjuk a vízzel hígított kókuszkrémet, hozzáadjuk a csokicseppet, és addig keverjük, amíg teljesen fel nem olvad. Kihűtjük.
7. A muffinok közepéből kávéskanállal vagy késsel óvatosan kiveszünk egy keveset úgy, hogy ne lyukasszuk át teljesen a tésztát, és az így kapott kis fészkekben elosztunk 1-1 teáskanál málnaszószt.
8. Erre 1 evőkanál csokoládéganázst csorgatunk, a tortácskákat málnaszemekkel díszítjük, és a megmaradt málnaszósszal együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 20 perc

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.

Forrás: Enpowered Sustenance

Ünnepi sütemény és pezsgő (kráter süti kókuszliszttel)

Van az úgy, hogy az ember nem tudja szavakba önteni az örömét, mert végre valóra válik az, amiért évek óta olyan sokat imádkozott. A várva várt esemény ma jött el, bár a talán vákuumban is terjedő információnak hála már jóval korábban tudtuk, hogy közelg a nagy nap. A Kutyafül és én végre fellélegezhetünk. A múltról pedig no comment, mert az bizony sok szenvedést okozott nekünk. De ideje továbblépni! Elbocsájtó szép üzenet az nincs, meg békepipa sem, mert a füstje kaparná a torkunkat. Csak örömkönnyek vannak, amit egy elintegetésre nem használt zsebkendőbe hullatunk annak láttán, hogy az utca végén lefordul, és a kánikulai párás levegőbe veszik az összes mérgünket is bedobozolt és (sajnos nem elég) messzire vivő „pirosszka” verda.
Az örömteli esemény megünneplésére pedig nem kell más, csak egy finom ebéd, és/vagy sütemény és pezsgő, ami végre nagyot pukkanhat egy boldogabb jövő reményében. :)

Évekkel ezelőtt láttam először ezt a süteményt, de valahogy sosem kaptam kedvet az elkészítéséhez. Nem azért, mintha én csak a különleges sütikhez vonzódnék, hanem valahogy nem fogott meg. Most mégis nekiálltam, de nem pont azokkal a hozzávalókkal készítettem, mint amivel eredetileg írva vagyon. Itt-ott nézelődve azt láttam, hogy jó nagy eltérések vannak a receptek között. A magyar oldalakon szinte mindegyik süti megegyezik a hozzávalók tekintetében: étolajjal készítik. Míg az általam látott német oldalakon inkább vajjal, és abból is rengeteget használnak, a fehérjét pedig nem verik habbá. Aztán végül az egyik magyar oldalon látott recept mellett maradtam, de a bolti főzős pudingot kiváltottam saját készítésűvel, ill. fehér liszt helyett kókuszlisztet, étolaj helyett kókuszolajat, és egy kicsit egészségesebb fajta cukrot használtam. A mennyiségeket feleztem.
Számítottam rá, hogy a kókuszolaj furcsán fog viselkedni, de amikor a tojáshoz kevertem, megörültem, hogy nem ugrott össze. De azért azt nem gondoltam volna, hogy a kakaós kókuszliszt hatására mégis „beikrásodik”, vagyis pont úgy viselkedett, mint az olvasztott fehér csoki véletlen belecsöppent víz hatására. Adtam hozzá még egy kis tejet, de csak egy hangyabokányit lett jobb, még több folyadékkal viszont már nem lett volna szerencsés. A fehérjehab hozzáforgatása javított rajta egy kicsit, de még így sem nézett ki annak a klasszikus tésztamasszának, amilyennek a kráter sütiének lennie kellene.
Egy életem, egy halálom, juszt is sütemény lesz belőle! – felkiáltással tepsibe egyengettem, elosztottam rajta a pudingot, és sütőbe dugtam. Hö… ez nem emelkedik. Na… mégis… egy kicsit. Az utólag kevésnek ítélt puding mégsem süllyedt bele igazán a likakba, ettől függetlenül rendesen megsült, végül elég magas is lett, így rákerült a cukros tejföl a tetejére, és miután kihűlt, kiderült, hogy finom, bár nem tudom, hogy a rendes lisztes változathoz képest is annak számít-e. :D

Hozzávalók 20x20 cm-es tepsihez:

Pudinghoz:
1,5 dl tejszín
1,5 dl tej
1 nagy tojás sárgája
4 dkg barna nádcukor (vagy 3 dkg, ha vaníliás cukrot használunk)
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 vaníliarúd vagy 1 cs. Bourbon vaníliás cukor

Tésztához:
3 tojás
10 dkg barna nádcukor vagy nyírfacukor
1 dl tej
0,5 dl kókuszolaj
1 csapott ek. cukrozatlan kakaópor
10 dkg kókuszliszt
5 g sütőpor
kókuszzsír + kókuszliszt a tepsihez

Tetejére:
20 dkg 20%-os tejföl
5 dkg barna nádcukor vagy nyírfacukor darálva
cukrozatlan kakaópor (elmaradhat)

elkészítés:

1. A pudinghoz a keményítőt, a cukrot, a vanília kikapart magjait, a tojássárgáját csőrös tejkiöntőbe tesszük, és kevés tejjel simára keverjük.
2. A többi tejet az üres vaníliarúddal felmelegítjük, majd a tűzről félrehúzva, folyamatos keverés mellett hozzácsorgatjuk az édes, tojásos tejet.
3. A lábast visszatesszük a tűzre, és kis lángon, folyamatosan kevergetve addig főzzük az elegyet, amíg be nem sűrűsödik. (Nem forraljuk!)
4. A krémből kivesszük a vaníliarudat, tálba öntjük, és folpackkal lefedve, langyosra hűtjük. Ha kihűlt, átkeverjük.
5. A tésztához a tojássárgákat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáöntjük a tejet, a kókuszolajat, belekeverjük a sütőporral, kakaóporral elvegyített lisztet, majd óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
6. A tésztamasszát kivajazott, kilisztezett tepsibe simítjuk, a felületén kanál segítségével egymás után mélyedéseket nyitunk meg, és a pudingból vízbe mártott kávéskanállal  kis halmokat teszünk bele.
7. Előmelegített sütőben készre sütjük, még forrón megkenjük cukros tejföllel, és teljesen kihűtjük. Felszeleteljük, és kakaóporral meghintve tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés:

A tésztamassza a kókuszolaj miatt ikrássá válik, amint a kakaós lisztet hozzákeverjük. Ez ellen nem nagyon tudunk mit tenni, akkor is így van, ha szobahőmérsékletű hozzávalókkal dolgozunk. A tojásfehérjét ettől függetlenül hozzá tudjuk keverni, de kicsit jobban összetörik annál, mint ahogy a normál piskóta esetében megszokhattuk.
A tészta tepsibe való belesimítása egy kis türelmet igényel, de nem kivitelezhetetlen, habkártyával megoldható.
A fele puding ki fog maradni, de azt a kész sütemény mellé is kínálhatjuk, hacsak magában be nem kanalazzuk. :)
A kókuszlisztes tészta több óra állás után érdekes állagúvá vagy kissé vizenyőssé válik, ezért azt javaslom, hogy amint kihűlt a süti, máris fogyasszuk el.