2014. július 29.

9. Otthon, édes új otthon!


Összességében, mire az első bútor fele a helyére került, picit több, mint 2 hónap telt el, egészen pontosan 70 nap költözéstől költözésig, azaz húsvéttól nyár közepéig. És mire az összes bútor megérkezett, már javában július végén jártunk. Utólag ui. megrendeltük az egyik szoba komplett berendezését is ugyanattól az asztalos cégtől, ami a többi bútorunkat is készítette.

Közben történt 1-2 apróbb malőr, illetve nagyobb bosszúság is, nehogy már töretlen legyen az örömünk.
A kisebb bajok közül az első az volt, hogy a vadonás új világító nagyítótükröm úgy döntött, nem óhajt fényt kibocsátani magából. Rájöttünk, hogy mi lehet a bibi - kibontottuk hát a frissen festett falat (na pont ez nem szerepelt a vágyaink között), amitől én majdnem sírógörcsöt kaptam. A Kutya egy laza mozdulattal átvariálta az új villanyvezetéket, minekutána lőn világosság a kis szutyok tükrömben. A falbontás itt nem ért véget, mert az új konvektor csöve miatt enyhén ki kellett vésni a falat egy másik szobában is. Szerencsére mindezekkel ugyanaznap szembesültünk, így egy füst alatt letudtuk a mérgelődést és siránkozást. Aztán meg az egyik macskaajtóról derült ki, hogy mázolás előtt nem lett átfordítva, ezért fából utólag keretet kellett neki csináltatnunk, ami csak később „festődött le”, de legalább harmonizált a másik cicabejárattal. Végül is mindent nyomtalanul el tudtunk tüntetni.
A nagyobb horror mindezek után következett: a még decemberben megvásárolt hálószobabútor egyik elemének összes ajtaja hibásan érkezett, de maga a bútor sem illeszkedett rendesen. A konyhabútort is részben újra kellett csináltatni, mert itt-ott nem pont olyan lett, mint ahogyan azt megbeszéltünk. Szerencsére orvosolható volt előbbi és utóbbi probléma is, és nem estünk miatta kétségbe. A megkarcolt parkettától és csempétől már annál inkább, de a haragom ezek kapcsán hamar alábbhagyott. A várakozás a bútorainkat tekintve azonban - ami a beígért 2-3 hét helyett majd' 2 hónap lett - nyilván többet kivett belőlünk, mint amire számítottunk. Anyagi kompenzáció és sűrű elnézéskérés lett a vigaszunk, de a cég késésének okát inkább fedje jótékony homály. Lényeg, hogy a kezdeti jó benyomás után nagy csalódást okoztak, amiért - rettentő enyhe formában - megkapták az ejnye-bejnyét egy reklamáló levélben. Még jó, hogy a kivitelezés minőségében nem kellett csalatkoznunk, bár 2 bútor esetében nem azt kaptuk, amit megbeszéltünk, ill. egyéb bajok is akadtak, amik miatt igencsak nekikeseredtem.

Július első napján, amikor a konyhabútor fele megérkezett, repestünk az örömtől. Valóra vált egy újabb álom – még aznap hazaköltöztünk a régi-új lakásba! :)
Július 12-én pedig végre megfőzhettem az első, ünnepinek épp nem mondható, de általunk nagyon kedvelt ételt, a jó öreg nokedlit. :D Másnap pedig, a vasárnapi ebédhez, a nokedli mellé egy kis szaftos husi is készült, mert meg kellett róla győződnöm, hogy a sütő is jól működik-e. :D



tejszínes-paprikás hagymamártásban sült csirkemell nokedlivel


Ezúton is köszönöm mindenkinek, hogy támogatott! A menedzseremnek, a rendezőnek, a producernek, a forgatókönyvírónak, a színésztársaimnak, a stylistomnak, a szüleimnek, a nagymamámnak, nemlétező kutyámnak, múltbéli plátói és valós szerelmeimnek, valamint azoknak, akik szeretnek - a velem ellenszenvezőknek nemkülönben -, mert nélkületek nem tartanék ott, ahol most vagyok. Köszönöm, és szeretlek titeket! God bless Ame...! :D

Na, most komolyan...

  • Köszönöm a burkolóknak, a festőknek, a parkettásnak, az asztalos mesternek, a Kutyánszki apukájának, valamint a barátainak, hogy ők mindannyian legjobb tudásuk szerint A-tól Z-ig - a lehetőségekhez mérten - klasszul megoldottak mindent, és minőségi munkát végeztek. A burkolóknak kiváltképp hálás vagyok, mert minden nap a megbeszélt időre érkeztek, úgy rakták a csempét, ahogy megbeszéltük, ráadásul szórakoztatóak voltak. Srácok, hála nektek, igazán örömteli volt ez az egyébként embert próbáló, bontással járó, legkoszosabb időszak!
  • Köszönöm a Kutya anyukájának, aki gyönyörűen megvarrta az összes függönyünket!
  • Köszönöm Anyának, akinek a jóvoltából 3 csodaszép világítótest is ékesítheti a lakást, illetve aki folyamatosan megerősített, hogy ez + az tényleg jól mutat együtt. Végig láttam a szemében azt a kedves csillogást, amiből tudtam, helyesen döntöttünk, hogy átcsomagoljuk a kérót. Amikor véleményként a napokban megfogalmazta, hogy az otthonunk légies, könnyed és elegáns lett, sőt az elrontott bútorok ellenére is az maradt, akkor bizony könnybe lábadt a szemem. A cél ui. éppen ez volt - a légiesség. :)
  • Köszönöm Áginak, aki hétről-hétre, napról-napra képes volt végigolvasni a munkálatokkal kapcsolatos infóáradatomat, mindenre folyamatosan mondogatta, hogy „nagyon szépek lesztek”, és ezzel mindig sikerült szétoszlatnia a kételyeimet, ha olykor-olykor elbizonytalanodtam. ;)
  • Köszönöm a macskáinknak - különös tekintettel a nagybeteg Kumpira -, akik simán vették a költözéssel kapcsolatos nehézségeket, nem hisztiztek sokat, és nem vetették a szemünkre, hogy az ideiglenes lakhelyen szűkebb élettéren kellett osztozniuk egymással és velünk. Naná, hogy amint hazaértünk, azonnal tudták, hogy ez az ő otthonuk! :)
  • Köszönöm magamnak, hogy jól össze tudtam válogatni a színeket, mintázatokat és formákat, hogy aztán végül minden mindennel közel 100%-osan harmonizáljon! (És: végül kiderült, hogy a konyhai csempe nagyon szépen összeillik a bútorral és a többi burkolattal. Persze azért ich liebe dich, magasfényű dekoritlap und csillogós mozaikcsempe! ...majd legközelebb... :D)
  • Kiemelten köszönöm a SORSnak, hogy nem gördített elénk leküzdhetetlen akadályokat, és ezáltal szinte minden a tervek szerint haladhatott! Miss Destiny, tök jófej voltál, és légyszi ezután se szúrj ki velünk, bőven elég volt nekünk az utolsó időszak izgalma a bútorok kapcsán! ;)
  • Végül, de nem utolsó sorban és legfőképp pedig köszönet jár az én Kutyánszkimnak , aki nélkül mindez el sem kezdődhetett volna! Ő levette a vállamról a terhet: intézte a műszaki dolgokat, utána nézett, mit hol lehet a legolcsóbban beszerezni, nem mondott nemet néhány jaj-ezt-nagyon-szeretném darabra, valamint tevőlegesen is kivette a részét a munkálatokból.

Most már "csak" a nappali berendezése, az erkély rendbehozatala, illetve apróbb javítások vannak hátra, valamint az, amitől egy lakás igazi otthonná válik: az egyéb szerelvények és mindenféle kiegészítők megvétele, és a dekorálás. :)
Végre szép lakásban ülhetjük meg a különböző ünnepeket, és élhetjük a mindennapjainkat. Már nem kell szabadkoznunk, ha vendégek jönnek hozzánk. :)

Most pedig következzenek a fotók - hangulatok a felújított lakásból a teljesség igénye nélkül! Tessék befáradni! :D






 előszoba






konyha


















fürdőszoba

















dolgozószoba






hálószoba
















Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.






2014. július 28.

Ciabatta





Ez a ciabatta feladta nekem a leckét. Nem is a készítése, hanem a megfelelő recept megtalálása, ui. elsőre bátortalannak éreztem magam egy saját verzió kifundálásához. Többféle készítési módszer kering a neten, van jéghideg vízzel készült, de langyos vizes módozat is, ill. csak vízzel vagy vízzel és tejjel készült is. Az egyik a friss élesztőre esküszik, a másik a szárítottra, sőt a sütés kapcsán is vannak fortélyok. A szárított élesztőt még sosem próbáltam, pedig már vettem egyszer, de ott ment tönkre a polcon, soha fel nem használtam. Valahogy a friss élesztő szimpatikusabbnak tűnt. Most mégis szárítottal próbálkoztam, mert a recept, ami mellett végül letettem a voksomat, ezt írta. Sajnos a leírás valamiért befejezetlen maradt, sehogy sem derült ki belőle, hogyan kell megformázni a ciabattát. Persze annyi tapasztalattal a hátam mögött már nem esek kétségbe, ha formázásról van szó, de valahogy akkor is fura volt, hogy ott megállt a sztori, hogy kiborítjuk a deszkára, és várunk, amíg megkel. Aztán szünet, és már megy is a sütőbe. A kettő között ott van a nagy semmi, vagyis a formázás, amiről a könyv nagyokat hallgatott.
Na, akkor net beizzít, és szerencsére keresgélés közben találtam hozzá videókat. Ezekben úgy hajtogatták a tésztát, mint ahogyan a croissant tésztát szokták, míg a könyvben ennek nyoma sem volt. Sebaj, én összevegyítettem a kettőt, és így született meg ez a nagyon fincsi kenyérrúd, amit már unásig ismer mindenki, csak én voltam vele lemaradva. :D
Érdekes, hogy a másik kenyérrúd, amit csak később szegtem meg, sokkal lyukacsosabbra sikerült, sőt főleg lyukat ettünk tészta helyett. :D
Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mindig érdekel a különböző népek ételeinek eredeti receptje. Így van ez a ciabatta esetében is, úgyhogy utána fogok járni, hogy készül valójában - nem lesz könnyű dolgom.






Hozzávalók 2 darabhoz:

Bigához:
17,5 dkg fehér kenyérliszt
½ tk. szárított élesztő

2 dl víz


Tésztához:

32,5 dkg fehér kenyérliszt
1 csapott ek. só
1 tk. cukor
½ mk. szárított élesztő
2 dl víz
2 ek. tej
2 ek. extra szűz olívaolaj


elkészítés:

  1. A bigához a lisztet elvegyítjük a szárított élesztővel, simára keverjük a vízzel, és olajjal megkent folpackkal lefedve, 12 órára hűtőbe tesszük (ha jó az idő, 4 órán át szobahőmérsékleten is érlelhetjük. Én a hűtőben való pihentetés után is még 2 órát szobahőmérsékleten kelesztettem). Ha a biga elkezd összeesni, akkor már használható.
  2. a bigához adjuk a többi lisztet, a sót, a cukrot, a szárított élesztőt, az olívaolajat, vizet, a tejet, és fakanállal alaposan összekeverjük.
  3. Betakarjuk olajjal megkent folpackkal, és 1 órát kelesztjük. (Kb. a háromszorosára kell kelnie.)
  4. A tálban lévő tésztát kanál segítségével elfelezzük, és így borítjuk ki egymás után, nagyon óvatosan az alaposan belisztezett deszkára vagy alufóliára (én ez utóbbira tettem, mert így könnyebb formázni).
  5. A kezünket jól belisztezzük, mindkét tésztából 1,5-2 cm vastagságú téglalapokat formázunk, majd a felületüket éppen csak meghintjük liszttel, és olívaolajjal megkent folpackkal letakarva, 30 percig kelesztjük.
  6. Ezután jobbról és balról, ill. lentről és fentről egymásra hajtjuk a tésztát, és megfordítjuk, hogy a hajtás alulra kerüljön. Így járunk el a másik tésztával is. Letakarva újabb 30 percet kelesztjük.
  7. A tésztákat 90°-kal elforgatjuk, kicsit kihúzkodjuk, újra meghajtogatjuk a fent leírt módon, majd átfordítjuk, hogy a hajtás alulra kerüljön. Letakarva pihentetjük újabb 30 percet.
  8. A ciabattákat az alufólia segítségével óvatosan megformázzuk (a felületük épp eléggé lisztes, ezért nem kell megszórni újra), két kézzel alájuk nyúlva sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és letakarjuk, amíg a sütő bemelegszik. Készre sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Tipp:

A sütő aljába egy kis tálkában vizet is tehetünk, vagy a sütő oldalát bespriccelhetjük vízzel. Süthetjük magasabb hőfokon is, majd a sütési idő felénél visszavesszük a hőfokot.
 







Forrás: Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez

2014. július 25.

Lecsós-sajtos krumpli





Megint a fogalmam-sincs-mit-főzzek korszakomat élem, hiába van új konyhánk. :D Ennek megfelelően úgy kezdtem pucolni a krumplit, hogy fogalmam sem volt, mi lesz belőle. Aztán találtam a hűtőben egy kis maradék lecsót és sajtot, a spájzpolcon pedig konzerv kukoricát. Úgy gondoltam, akkor már felhasználhatnám a bableveshez tartogatott kolbászt is, és bocsánatot kértem tőle, hogy hiába készült fel rá lelkileg, hogy levesben kell végeznie, most át kellett állnia arra, hogy sütő általi halált fog halni. Azt mondta, nem baj, ő boldogan teljesít, hogy aztán... majdnem leírtam, hogy: reinkarnálódott kolbász legyen belőle.... és tessék, csak leírtam! :D ...szóval hogy neki mindegy, milyen ételbe ugrik fejest, lényeg, hogy nekünk jó legyen.
Miközben alakulófélben volt az ebéd, Anya itt mutogatta nekem a különböző sáljait és blúzait lobogtatva, hogy milyen árnyalatú lila párnákat tudna elképzelni a hálószobánkba, és közölte, hogy ebből - mármint nem a lila anyagokból - ő is szívesen enne, mert ígéretesnek látszik. Oké, ez megint nem a kreativitás csodája, de nekünk tökéletesen megfelelt – jól belaktunk belőle és hamar rájártunk a kihűlt maradékra is. :)




Hozzávalók 4 személyre, 24 cm átmérőjű sütőtálhoz:

5 nagy, főzni való krumpli
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy gerezd fokhagyma
2 paradicsom
2 zöldpaprika
½ szál hegyes erős paprika
1 púpozott tk. őrölt pirospaprika
15 dkg füstölt kolbász (enyhén csípős)
4 ek. konzerv főtt kukorica
őrölt fekete bors

10 dkg trappista/eidami/gouda sajt
2 dl tejszín
1 tojássárgája
2 ek. mangalicazsír + a formához

elkészítés:

  1. A megtisztított vöröshagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük, megsózzuk, és a felforrósított zsíron megdinszteljük.
  2. A tűzről levéve hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, a pirospaprikát, majd a tűzre visszatéve rádobjuk a felkarikázott kolbászt, és hagyjuk, hogy kicsit kiengedje a zsírját.
  3. Rátesszük a karikára szelt paprikákat, a meghámozott, felkockázott paradicsomot, összeforgatjuk, és fedő alatt puhára főzzük. Közben néhányszor átkeverjük.
  4. Miközben a lecsó készül, a megpucolt krumplit 0,5 cm vastag karikákra szeljük, és sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük.
  5. Serpenyőben 1 evőkanálnyi zsírt hevítünk, rátesszük a krumplit, megsózzuk, ha szükséges, borssal ízesítjük és mindkét oldalukon megpirítjuk.
  6. Ha a lecsó elkészült, rátesszük a krumplit és a kukoricát, óvatosan átforgatjuk, majd a felét lerakjuk a zsírral vékonyan kikent sütőtálba.
  7. Nagy lyukú reszelőn sajtot reszelünk rá, és befedjük a maradék lecsós krumplival.
  8. A tojás sárgáját elkeverjük a tejszínnel, meglocsoljuk vele az ételt, és előmelegített sütő középső rácsára téve, készre sütjük.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc








2014. július 21.

Meggyes rácsos sütemény







Régebben nem voltam odáig a rácsos sütikért, maximum apukám „pácás” tésztáját szerettem, de egy idő óta a kedvenceimmé léptek elő. Különösen ez a meggyes vett le a lábamról, ami a Kutyánszki anyukájának az egyik specialitása. Legalábbis szerintem ez specialitás számba megy, mert annyira jól tudja készíteni, hogy kb. lehidalok tőle. Még javában tartott a lakásfelújítás, amikor küldött nekünk belőle egy tálcával, és úgy kellett ráparancsolnom magamra, hogy ne egyem meg az egészet.
Akkor elhatároztam, hogy ezt nekem is meg kell sütnöm. Aztán húzódott-halasztódott a dolog, de most, hogy a meggy már magától lehullik a telkünkön a fáról (mert hogy idén volt más dolgunk is, mintsem meggyet szedni), muszáj volt leszüretelnünk pár kilót (fa megráz, tál alátart, meggy belehullik), hogy végre elkészülhessen a sütike.
A tészta remek lett! Jupppííí! Naná, hiszen a recept eleve tökéletes. :) A töltelék is nagyon finom volt, mégsem pont olyan, mint „anyósomé”. Az ő meggye ui. másfajta, élénkpiros és valahogy zselésebbre sül a tésztában, míg a miénk édeskésebb ízű, a húsa fehérebb és a leve valahogy nem az a vérvörös árnyalatú, hanem inkább bordóba hajló. Nem is zselésedett annyira, a meggyszemek is épek maradtak. Mindkettőnk sütije nagyon finom, én mégis az övére szavazok, nekem jobban ízlik és színre is tetszetősebb. :) De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezt a receptet nagy becsben fogom tartani, mert világbajnok. :D A receptért köszönet az illetékesnek! ;)

Az évekkel későbbi újrafotózáshoz viszont már az anyósomtól kapott meggyet használtam, úgyhogy a mostani képeken már élénkpiros a töltelék. :) A hozzávalók mennyiségét pedig a felére vettem, mert pont fele adag meggyet kaptunk.






Hozzávalók 18x28 cm-es tepsihez:

Tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 g sütőpor
15 dkg vaj
2 tojás
kb. 5 dkg tejföl

Töltelékhez:

70-80 dkg magozott meggy
10 dkg cukor (vagy a meggy édességétől függően)
1 cs. vaníliás cukor
1 csapott tk. őrölt fahéj
10 dkg darált háztartási keksz

Tálaláshoz:
darált dióbéllel kevert porcukor

elkészítés:

  1. A tésztához a cukorral, sütőporral vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, hozzáadjuk a tejföllel elkevert tojásokat, és sima felületű tésztává gyúrjuk. Lefedve, hűtőbe tesszük fél órára.
  2. A tésztának kicsit több, mint a felét lisztezett felületen kinyújtjuk, és a kivajazott, liszttel behintett (vagy sütőpapírral bélelt) tepsibe fektetjük. (Én süteménykeretben sütöttem.)
  3. A töltelékhez a levétől lecsepegtetett meggyhez keverjük a kétféle cukrot, a fahéjat, a kekszmorzsa ¾ részét, és elosztjuk a maradék kekszmorzsával meghintett tésztán.
  4. A többi tésztát szintén tepsi méretűre nyújtjuk, átlósan 1 cm széles sávokra vágjuk, és berácsozzuk velük a tölteléket.
  5. A süteményt előmelegített sütőben, alulról a 2. rácsra téve megsütjük, majd tepsistől tortarácsra tesszük, és így hagyjuk kihűlni. Felszeleteljük és diós porcukorral hintve kínáljuk.
sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc











2014. július 18.

Lecsós batyuk






Nagyon szeretem ezt a tésztát, már többször is használtam empenadához. Most felére csökkentettem a flantészta hozzávalóinak mennyiségét, és a töltelék is más lett, valamint az alakja sem a megszokott empenada-forma. Most batyu lett belőle. Igaz, nem lettek éppen a legszebbek, de a töltelék az mindent visz. Legalábbis nálam... meg a Kutyafülnél... és még Anya is odavolt érte. :D Egyszóval jó ötletnek bizonyult lecsóval megtölteni, és a répa is passzolt hozzá.
A tetejüket nyugodtan meg lehet kenni tojással, hogy kapjanak egy kis színt, de én ezt elhagytam, mivel eredendően az empenadákat sem szokták lekenni vele.





Hozzávalók 12 darabhoz:

Tésztához:
25 dkg finomliszt
12,5 dkg hideg vaj
1 ek. cukor
1 mk. só
1 tojás
kb. 40 ml hideg víz

Töltelékhez:
25 dkg paradicsom
20 dkg zöldpaprika
½ szál helyes erős paprika
25 dkg vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 ek. őrölt pirospaprika

1 ek. mangalicazsír
3 kis sárgarépa
15 dkg trappista sajt

elkészítés:

  1. A tésztához a tálba szitált liszt közepébe tesszük a cukrot, a sót, a kis kockákra vágott vajat, elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a felvert tojást, és a vízzel összeállítjuk. Sima tésztává gyúrjuk, majd folpackba csomagolva hűtőbe tesszük.
  2. A megtisztított hagymát félbevágjuk, vékonyra szeleteljük, megsózzuk és a zsíron kissé megpirítjuk.
  3. A piruló hagymát  lehúzzuk a tűzről, és hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, a pirospaprikát. Rátesszük a nagyon vékonyra szelt paprikákat, a meghámozott, felkockázott paradicsomot, megsózzuk, és fedő alatt addig főzzük, amíg a leve majdnem teljesen elforr.
  4. A kis kockákra aprított répát gőz fölött puhulásig pároljuk, és a kész lecsóhoz fkeverjük. Hűlni hagyjuk.
  5. A tésztát lisztezett felületre tesszük, a felületét is meglisztezzük, és 1,5 mm vékonyságúra kinyújtjuk. A lehulló széleket újra összegyúrjuk és kinyújtjuk.
  6. A tésztából 15 cm átmérőjű köröket szaggatunk, mindegyik körlap közepére teszünk egy kevés  reszelt sajtot, kissé lenyomkodjuk, majd ráhalmozunk 1-1 púpozott evőkanálnyi lecsót. A tölteléket a kanál hátával ellapítjuk, majd alulról és fölülről, ill. jobbról és balról is felhajtjuk a tésztát, és középen összecsippentjük.
  7. A batyukat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegíttet sütőben készre sütjük. A kisült sós süteményeket rácsra téve hagyjuk hűlni 2-3 percet, majd tálaljuk.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 15 perc











2014. július 16.

Almás-burgonyás kenyér





Fogalmam sem volt, mi lesz az első étel, amit az új konyhában készítek majd. Aztán elérkezett ez a nap is – megsütöttem az első kenyeret! :) Talán éppen azért döntöttem a kenyér mellett, mert semmit sem szeretünk nála jobban. :) Persze nem ez volt a legelső ennivaló, amit itt készítettem, hanem a hőn szeretett nokedli - csak hogy lássam, jól működik-e a gáz. Szerencsére nem volt semmi gáz – működött. :D Másnap pedig, amikor már a sütő is be lett üzemelve, vasárnapi ebédnek egy kis szaftos husit hoztam össze szintén nokedlivel. Sütős-főzős részleg letesztelve, oké, minden „műkszik”. :) A fent említett ételek azonban régi receptek, azokkal mégsem indíthattam az új ruhába öltöztetett blogot. Arról nem is beszélve, hogy az első ÚJ étel az új konyhában sokáig még fejben sem volt meg. Szóval ez a kenyér az, ami Az Elsőnek nevezhető. A konyha tehát hivatalosan is felavatódott. :D
A kenyér különlegessége az alma, pláne így krumplival kombinálva. Még sosem próbáltam ilyen formában, de évekkel ezelőtt láttam valahol, hogy az alma működőképes ebben a tésztában is. Mivel volt két szem almám, az egyik örömmel ugrott fejest a tésztába, a másik meg modellt állt a fotósorozathoz, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, most is elkapott a gépszíj, és jól teliszórtam a bejegyzést képekkel. :D
Az alma savanykás aromája kellemesen érezhető, de igazából nem is lehet kitalálni, mi van a tésztában. A krumplinak köszönhetően pedig extra puha a belseje. Én kimondottan élveztem a pirított tökmagot is, ami még egy kis plusz élvezetet adott. A Kutyafül könyörgött a repetáért, pedig nem nagyon szimpatizál az almát tartalmazó ételekkel.
Szívből ajánlom mindenkinek, aki szívesen kóstol különlegesebb pékárukat. :)







 

Hozzávalók 1 kenyérhez:

25 dkg burgonya (lisztesre fövő fajta)
15 dkg savanykás alma
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
15 dkg finomliszt
1 tk. só
2,5 dkg puha vaj
1 dl tej
1 dl víz
2,5 dkg friss élesztő
1 tk. méz
6 dkg tökmag

elkészítés:

  1. Az alaposan megmosott krumplit héjában megfőzzük, leszűrjük, kicsit hűlni hagyjuk, majd meghámozzuk, és még melegen összetörjük. Hűlni hagyjuk.
  2. Az élesztőt kis tálkába morzsoljuk, hozzáadjuk a mézet, és elkeverjük a meglangyosított tejes víz felével. Letakarva felfuttatjuk.
  3. 5 dkg tökmagot durvára vágunk, és zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk. Hűlni hagyjuk.
  4. A sóval vegyített lisztkeverékhez adjuk az áttört krumplit, a nagy lyukú reszelőn lereszelt, alaposan kinyomkodott almát, a vajat, a felfutott élesztőt, a többi tejes vizet, és sima tésztává dagasztjuk. Ha szükséges, dagasztás közben adhatunk még hozzá lisztet vagy vizet/tejet. Letakarva 10 percig pihentetjük.
  5. A pirított tökmag felét lisztezett felületre szórjuk, rátesszük a tésztát, kihúzkodjuk, és elosztjuk rajta a maradék pirított tökmagot. Feltekerjük, 2-3 mozdulattal újra megdagasztjuk, majd letakarva, meleg helyen a duplájára kelesztjük.
  6. A megkelt tésztát kerekre formázzuk, sütőpapírral bélelt sütőformába vagy lábasba tesszük (vagy tepsire helyezzük), és a felületét éles késsel tetszés szerint bevágjuk. Letakarjuk, és további 30 percet kelesztjük.
  7. A kenyér tetejét ecset segítségével vékonyan megkenjük vízzel, megszórjuk az 1 dkg-nyi egész szemű tökmaggal, meghintjük teljes kiőrlésű búzaliszttel, és 220°C-ra előmelegített sütőbe toljuk. A hőfokot 200°C-ra mérsékeljük, és a kenyeret készre sütjük. A formából kivéve, rácson hagyjuk kihűlni.
sütési mód: alul-fölül sütés
sütési idő: kb. 50 perc