A gesztenyekocka az egyik kedvenc karácsonyi süteményem. A blogom még nem is létezett, amikor ez a recept népszerű édességnek számított azon a receptgyűjtő oldalon, amit aztán 2 év után magam mögött hagytam. A recepttől persze nem váltam meg, hanem átköltöztettem ide, a Sünis kanálra. Évekig nézegettem – egyre morcosabb ábrázattal – a róla készített fotókat, és most végre eldöntöttem, hogy újakra cserélem. Hiszen az eltelt időben a saját megítélésem szerint is egy csöppet azért sikerült fejlődnöm fotózásilag, és az ügyesebb énem nem bírta nézni a korábbi csúf képeket. :D Az újrázás másik oka az volt, hogy konkrétan gesztenyekockát már legalább 4 éve nem sütöttem karácsonyra, csak egyéb, nagyon hasonló gesztenyés alternatívákat. Így hát a napokban nekifogtam, hogy akkor majd most. És juszt is megcsinálom az ipari szenny Hulala nélkül! :D
Csak fele mennyiséget akartam készíteni, de a lisztet, a kakaóport és a sütőport buta mód a 6 tojásos piskótához mértem ki, ill. vegyítettem össze. A 3 tojásból viszont akkorra már kikeverődött a cukros tojássárgája és keményen állt a fehérjehab, arra várva, hogy a száraz anyagot is beleforgassam. Ettől persze még maradhattam volna az eredeti receptnél, és úgy volt, félreteszem egy másik alkalomig a plusz kakaós lisztet. A véletlenül választott nagyobb tepsi azonban dugába döntötte a tervet, mert a tésztamassza túl kevésnek bizonyult a 20x30-as tepsihez – a piskóta első ránézésre igen vékonynak tűnt. De megtetszett nekem ez az alacsony tészta, így hát ott és akkor a sütemény eredeti külalakja is csak vágyálom maradt. Egy ilyen vékony tésztarétegen ui. nem mutatott volna valami jól a krém és annak tetejében a nála is magasabb tejszínhabréteg. Ekkor eldőlt, hogy nem várok én arra a későbbi alkalomra, hanem már most felhasználom a félretett kakaós lisztet, és sütök belőle egy második vékony piskótát. Ja, hogy akkor az már megint újabb 3 tojás! És el is érkeztünk az eredetileg ajánlott 6 tojáshoz. :D „Ott ögye mög a fene!” – ahogy Tóth Papa mondta egykoron – és máris kevertem-kavartam az újabb adag tésztát, elképzelve közben, hogy a krém milyen jól mutat majd a két vékony piskótalap között. Na jó, de hova kerüljön a tejszínhab!? A krémre nem lehet, mert ha ráteszem a másik piskótalapot, akkor összenyomódik. Zselatint keverve a habhoz talán működhetett volna, de az már nagyon nem az a sütemény lenne, amit akartam. Egy életem, egy halálom, legyen a hab a tetőnek szánt piskótámon! :D Létezik ilyen megoldás, mondjuk, hogy eredetileg is így akartam. :D A gesztenyekockából így lett hát gesztenyés szelet, ami ugyanolyan szeretni valóra sikeredett, mint az elődje. :) Utóbbit közben végre törölhettem a blogról. :D
Csak fele mennyiséget akartam készíteni, de a lisztet, a kakaóport és a sütőport buta mód a 6 tojásos piskótához mértem ki, ill. vegyítettem össze. A 3 tojásból viszont akkorra már kikeverődött a cukros tojássárgája és keményen állt a fehérjehab, arra várva, hogy a száraz anyagot is beleforgassam. Ettől persze még maradhattam volna az eredeti receptnél, és úgy volt, félreteszem egy másik alkalomig a plusz kakaós lisztet. A véletlenül választott nagyobb tepsi azonban dugába döntötte a tervet, mert a tésztamassza túl kevésnek bizonyult a 20x30-as tepsihez – a piskóta első ránézésre igen vékonynak tűnt. De megtetszett nekem ez az alacsony tészta, így hát ott és akkor a sütemény eredeti külalakja is csak vágyálom maradt. Egy ilyen vékony tésztarétegen ui. nem mutatott volna valami jól a krém és annak tetejében a nála is magasabb tejszínhabréteg. Ekkor eldőlt, hogy nem várok én arra a későbbi alkalomra, hanem már most felhasználom a félretett kakaós lisztet, és sütök belőle egy második vékony piskótát. Ja, hogy akkor az már megint újabb 3 tojás! És el is érkeztünk az eredetileg ajánlott 6 tojáshoz. :D „Ott ögye mög a fene!” – ahogy Tóth Papa mondta egykoron – és máris kevertem-kavartam az újabb adag tésztát, elképzelve közben, hogy a krém milyen jól mutat majd a két vékony piskótalap között. Na jó, de hova kerüljön a tejszínhab!? A krémre nem lehet, mert ha ráteszem a másik piskótalapot, akkor összenyomódik. Zselatint keverve a habhoz talán működhetett volna, de az már nagyon nem az a sütemény lenne, amit akartam. Egy életem, egy halálom, legyen a hab a tetőnek szánt piskótámon! :D Létezik ilyen megoldás, mondjuk, hogy eredetileg is így akartam. :D A gesztenyekockából így lett hát gesztenyés szelet, ami ugyanolyan szeretni valóra sikeredett, mint az elődje. :) Utóbbit közben végre törölhettem a blogról. :D
Hozzávalók 20x30 cm-es tepsihez (18 szelethez):
Tésztához:
6 tojás
10 dkg porcukor
12 dkg finomliszt
2,5 dkg holland kakaópor
10 dkg olvasztott vaj
½ cs. sütőpor
Krémhez:
25 dkg cukrozott gesztenyemassza
10 dkg puha vaj
8 dkg porcukor
3 dkg vaníliaízű pudingpor
2 dl tej
2-3 ek. Portorico rum
Tetejére:
2,5 dl zsíros tejszín
2 dkg vaníliás porcukor
holland kakaópor
elkészítés:
- A tojások sárgáját a cukorral kihabosítjuk, hozzákeverjük a langyos olvasztott vajat, és felváltva beleforgatjuk a sütőporral, kakaóporral vegyített lisztet, valamint a kemény habbá vert tojásfehérjét.
- A tésztamasszát kettévesszük, és a fele mennyiséget a kivajazott, liszttel behintett tepsibe simítjuk. Előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni. Így járunk el a másik adag tésztával is. (Ha íves oldalú tepsiben sütöttük, a tésztalapok széleit körben egyenesre vágjuk.)
- A pudingport 0,5 dl tejjel simára keverjük. A többi tejet 4 dkg cukorral felforraljuk, majd a pudingos tejet hozzáöntve, sűrű krémmé főzzük. Többször átkeverve kihűtjük.
- A vajat kikeverjük a porcukor másik felével, robotgéppel hozzádolgozzuk előbb az alaposan átkevert pudingot, majd az áttört gesztenyemasszát, és a rumot is hozzáadva felhabosítjuk.
- A krémet egyenletesen eloszlatjuk az egyik tésztalapon, befedjük a másik piskótával, majd rásimítjuk a vaníliás porcukorral ízesített tejszínhabot.
- A süteményt hosszúkás szeletekre vágjuk, és tálalás előtt a tetejüket meghintjük kakaóporral.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc/tésztalap
Megjegyzés/tipp:
Használhatunk mentes pudingport is, vagy kukoricakeményítőt. Utóbbi esetén ízesítésként 1 mk. vaníliaport vagy 1 vaníliarúd kikapart magjait, esetleg 1 ek. vaníliapasztát is adjuk hozzá.
