Napraforgómagos-zabos kréker oregánóval (vegán)

 

 

 

A minap kedvenc fodrászomnál a gluténérzékenység is szóba került, mert a kakaós csiga, amit két vendég között ebéd gyanánt éppen falatozott, szar élvezhetetlen volt. Nekem sem kellett több, hazaérve elkezdtem gluténmentes recepteken agyalni. Bár ez a sós keksz igen messze áll a kakaós csigától, sőt minden egyéb kelt tésztától, de kezdetnek megteszi. :D Egyébként roppantul csodálkozom, hogy az a bizonyos kakaós csiga nem ütötte meg a mércét, hiszen a gluténmentes, sőt (utálatos kifejezéssel élve) a „mindenmentes” alternatíva is lehet(ne) finom. Manapság ui. már jó pár fajta gluténmentes lisztkeverék van forgalomban, sőt tojás és tejtermékek használata nélkül is lehet igazán ízletes és pihepuha kelt tésztákat sütni (mint amilyen pl. ez is). De lapozok, mert ez a bejegyzés nem a gluténmentes kakaós csigáról vagy az egyéb keltekről szól!
Ezt a krékert igazából azért kísérleteztem ki, mert az esti filmnézéshez nem szívesen eszünk (de nem is tanácsos) nehezebb vagy legalábbis nem túl egészséges vacsorát, mint amilyen pl. egy jól megpakolt szendvics. Olyan alternatíva kellett, ami azon túl, hogy leköti a gyomorsavat, finom, ráadásul ropog is, és mondjuk nem szárzeller vagy nyers répa. :D
Ez a keksz szerintem tökéletesen teljesítette az elvárásokat, pláne úgy, hogy még zöldséges mártogatót is készítettem hozzá, csak hogy laktatóbb legyen (és ezáltal kevesebb keksz fogyjon). A Kutyinyek ui. képtelen tejföl nélkül elropogtatni az ilyen száraz kekszeket, viszont tejfölt csak nem kéne enni az esti órákban, sőt úgy általában véve is tanácsos lenne csökkentenie az elfogyasztott mennyiséget. A zöldséges mártogatót szerencsére nagyon szereti, úgyhogy a kettő együtt tényleg jó kiváltója lett az olykor-olykor becsúszó kései vacsinak. :)
A napraforgómag jellegzetes íze abszolút kiérezhető, és szerintem igazán szerethető ez a kréker – annyira, hogy hántolt napraforgómagból három nagy csomaggal is beszereztünk. :D Az ízesítését pedig bárki úgymond személyre szabhatja. ;)

 

Hozzávalók:

10 dkg napraforgómag
10 dkg zabpehely
2 tk. szárított oregánó
1 mk. só
½ cs. sütőpor
6-8 ek. hideg víz

elkészítés:

1. A napraforgómagot és a zabpelyhet késes aprítóval liszt állagúra daráljuk, majd hozzáadjuk a sütőport, a sót, az oregánót és a vizet. A késes aprítóval addig keverjük, hogy massza állagúra összeálljon.
2. Gombócot formázunk belőle, ellapítjuk, és 2 ív sütőpapír között kb. 2 mm vékonyra nyújtjuk.
3. A tésztát tetszés szerinti méretű kekszkiszúróval vagy pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, -szaggatjuk.)
4. A felületüket tetszés szerint megmintázzuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve hagyjuk kihűlni, majd fedeles dobozba tesszük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: 15-17 perc

Megjegyzés/tipp:

Készíthetünk hozzá valamilyen mártogatót vagy (nagyobbra szaggatott kekszek esetén) feltétet. Durvára törve salátára is szórhatjuk, vagy zöldségek, húsok panírozására is használhatjuk.
Nekem ebből a tésztamennyiségből 62 db mini és 19 db 5 cm átmérőjű kréker lett.
A tészta kilyuggatásához én letört végű fogvájót használtam, de hurkapálcikával vagy nyárspálcával is végezhetjük a dizájnolást. ;)

 

Nachos sajtszósszal, házilag

Amióta futószalagon nézzük itthon a filmeket, nagyon ritkán megyünk moziba. Ha mégis, akkor rendszerint a közeli nagyvárosba gurulunk át, hogy ha már kimozdulunk, messzebbre menjünk, ne a helyi moziba, ahol egyébként olyan magasak az ülések, hogy nem ér le a lábam, pedig nem vagyok alacsony. :D
A mozizások alkalmával nem jellemző, hogy feltankolunk sós nassolni valóval (édessel se), mert valahogy egyikünk sem kedveli ezeket a műízű filmkísérőket. Bár lehet, hogy inkább csak a tudat zavar, hogy mennyi káros anyagot tartalmaznak. A pattogatott kukorica még csak-csak elmegy, de a nachostól engem a világból ki lehetne kergetni. Egészen pontosan a szagát nem bírom, és kb. annyira utálom, mint a boltban éppen sülő, igen népszerű márkanevű, adalékanyagoktól hemzsegő, csirkemájas péksütiét. A mozis nachos-on a sajtszósz számomra kifejezetten büdös, és ízre sem valami felemelő. Azt viszont sejtettem, hogy házilag elkészítve ízlene. :) Mivel újabban szinte heti rendszerességgel gyártom a tortilla lapokat, kézenfekvő volt, hogy akkor már az annyira népszerű nachos-szal is megpróbálkozom. Így hát az egyik sütésből megmaradt tortilla lapok ekként a könnyen és gyorsan elkészíthető csipszként landoltak a tányérunkon. És ha már nachos, akkor legyen teljes az élvezet – kell mellé sajtszósz is (utóbbi, hogy mennyire autentikus, azt nem tudom), amit e recept nyomán, igaz, kicsit alakítva rajta, készítettem el.
A próbasütés olyan jól sikerült, hogy azonnal a házi tortillacsipsz szerelmese lettem, szentül megfogadva, hogy soha többet az életben nem veszek bolti, akármilyen csipszet még évente egyszer sem. :D Tortilla lapokat most már a nachos-ért is gyakran fogok sütni, hogy legyen mit ropogtatni a házi mozizások alkalmával. :)

Hozzávalók:

a nachoshoz (32 db-hoz):
4 tortilla lap (lehet kicsit szikkadt is)
szárított, morzsolt korianderlevél
durva szemű só
olívaolaj

a sajtszószhoz:
3,5 dl cukrozatlan sűrített tej (pl. Milfina az Aldiból)
20 dkg vörös Cheddar sajt, reszelve
8 dkg koktélparadicsom
1 kis fej (4 dkg) fehér hagyma (tisztíva mérve)
1 nagy gerezd fokhagyma
3 dkg olajban eltett, sült jalapeño
1,5 dkg kukoricaliszt
2 dkg vaj
1 ek. aprított, fodros petrezselyemzöldje
1 tk. szárított, morzsolt korianderlevél (vagy 1 ek. friss)
½ mk. őrölt római kömény
só

elkészítés:

1. A sajtszószhoz a nagyon finomra aprított hagymát és a zúzott fokhagymát a felhevített vajon kis lángon megdinszteljük.
2. Hozzáadjuk a kis kockákra vágott paradicsomot, puhulásig főzzük, majd felöntjük a sűrített tejjel.
3. Beletesszük a felaprított, sült csilipaprikát, a kukoricaliszttel elvegyített sajtot, a fűszereket, és selymes állagú szósszá főzzük. Sóval, petrezselyemmel ízesítjük. Levesszük a tűzről, és melegen tartjuk.
4. A nachoshoz a tortilla lapokat egymásra helyezzük, 8 cikkre vágjuk, és a csipszeket szorosan egymás mellé rendezve, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk (így a 32 db nachos pont elfér egymás mellett).
5. Mindkét oldalukat bespricceljük vagy konyhai ecsettel lekenjük kevés olívaolajjal, az egyik oldalukat megpörgetjük sóval, és korianderrel fűszerezzük. Előmelegített sütőben ropogósra sütjük, és még melegen a folyékony állagú sajtszósszal együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 12 perc

Sajtos tönkölykréker

Ezt a sós kekszet a teljes kiőrlésű, szezámmagos krékerrel együtt készítettem, mert olyan hamar megvan vele az ember, hogy érdemes egyszerre kétfélét sütni. A két krékert egymással felváltva rendezhetjük el a tálon, és hol az egyiket, hol a másikat ropogtathatjuk. :D
A Kutyafül odavolt ezért a sajtos tallérért, és én is szívesen eleszegettem, mert ilyen formában még én is szeretem a sült sajtot. :) Még sokszor meg fogom vele lepni magunkat, mert nagy filmrajongók lévén az esti mozizáshoz is tökéletes választás. :D

Hozzávalók 30 darabhoz:

12,5 dkg fehér tönkölybúzaliszt
½ tk. fekete szezámmag
1 tk. durva szemű só
3 dkg vaj
4 dkg reszelt Grana Padano sajt
3 dkg reszelt Pannónia sajt
60 ml zsíros tej
1 tk. mustár
fekete szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A szezámmaggal, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, majd hozzáadjuk a reszelt sajtot.
2. A tejet elkeverjük a mustárral, a lisztkeverékhez adjuk, tésztává gyúrjuk, majd 12 cm hosszú, 5 cm átmérőjű hengerré formázzuk. Folpacka csomagoljuk, és 1 órára (vagy max. 3 hónapra) mélyhűtőbe tesszük.
3. A tésztahengert a fagyasztóból kivéve 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a felületüket megszórjuk szezámmaggal, valamint sópehellyel.
4. Előmelegített sütőben – miközben egyszer fordítunk egyet a tepsin – aranybarnára sütjük a krékereket. Rácsra szedve teljesen kihűtjük, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Tipp:

A krékereket magában is elropogtathatjuk, de délutáni snaknek bármilyen feltéttel is kínálhatjuk – mintha szendvics lenne, megkenhetjük házi készítésű, különböző ízesítésű vaj- vagy túrókrémmel, sőt csilidzsemmel is.

Teljes kiőrlésű, szezámmagos kréker

Nagy rajongója vagyok a sós kekszeknek, de ebben is válogatós vagyok – nagyon kevés olyan van, amit igazán szeretek. Sajnos ezek nagy része tele van káros adalékanyagokkal, ízfokozóval, mű akármikkel, így hát nemigen szoktam venni.
Amikor nemrégiben füstölt sajtkrémes csigakekszet készítettem, ami inkább omlós típusú süti, eszembe jutott, hogy nem sokból állna házilag is előállítani kedvenc ropogós, sós krékereimet. Mert hogy én főleg a ropogós fajtájúakat csípem. :D
Egy rakat receptet elolvastam a neten, végül a látottakból – ahogy az már lenni szokott – összehoztam egy sajátot. Ez most amolyan édesen sós vagy sósan édeskés, és szerintem nagyon ízletes. A sok recept közül egyébként nekem legjobban a Martha Stewart-féle krékerek tetszettek, úgyhogy az enyém leginkább az övére hasonlít. Bár eddig sem gyakran fordult elő, de azt hiszem, soha többet nem fanyalodok rá a bolti sós kekszekre. :)

Hozzávalók 30 darabhoz:

12,5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2 dkg szezámmag
2 ek. cukor
1 csapott tk. durva szemű só
6 dkg vaj
60 ml tejszín
szezámmag és sópehely a szóráshoz

elkészítés:

1. A szezámmaggal, cukorral, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal.
2. A morzsalékos tésztához adjuk a tejszínt, villával addig keverjük, amíg össze nem áll, majd gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk.
3. 12 cm hosszú, 5 cm átmérőjű hengerré formázzuk, folpacka csomagoljuk, és 1 órára (vagy max. 3 hónapra) mélyhűtőbe tesszük.
4. A tésztahengert a fagyasztóból kivéve, 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a felületüket megszórjuk szezámmaggal, valamint sópehellyel.
5. Előmelegített sütőben addig sütjük, hogy a krékerek széle egy kis pírt kapjon. Rácsra szedve teljesen kihűtjük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Tipp:

A krékereket magában is elropogtathatjuk, vagy ehetünk mellé sajtot. Akár délutáni snacknek is fogyaszthatjuk tetszés szerinti feltéttel feltéttel, mintha szendvics lenne: megkenhetjük különböző ízesítésű vaj- vagy túrókrémmel, csilidzsemmel vagy akár lekvárral.

Megjegyzés:

Az én krékereim most csöppet édesebbek, miközben sósak is, de nyugodtan el lehet vinni még sósabb íz irányába. :)

Sajtcsipsz csírákkal

Lehet, hogy én vagyok a világon az egyetlen ember, aki nem szereti a sült sajtot. :D Nem tudom, hogy lehetek ilyen elvetemült, de ez bizony így van, nincs mit tenni. Ehhez képest most mégis sajtcsipsz gyártására adtam a fejem. De nem kell megijedni, a sült sajtkorongok elkészültük után mégsem a kukában landoltak, hanem a Kutyafül gyomrában, mert ő annál inkább jó viszonyban van vele. Nagy volt az öröm, amikor elétettem a különböző csírákkal díszített sajtropogósokat, amiket egyébként bor- vagy sörkorcsolyának is feltálalhatunk. Előnye, hogy baromi hamar megvan vele az ember, és a vendégek – velem ellentétben – valószínűleg imádni fogják. A siker garantált, hacsak nincs a meghívottak között egy másik nem komplett, aki nem kedveli a sült sajtot. :D

Hozzávalók 32 darabhoz:

30 dkg félkemény és/vagy kemény sajt (pl. trappista, Pannónia, Cheddar, parmezán stb., vegyesen)
csírák vegyesen (pl. vöröshagyma, póréhagyma, zsázsa, retek, mustár)

elkészítés:

1. Zsiradékmentes, nagy serpenyőben egymástól távolabb elosztunk 4 kis halom sajtot, és finoman lenyomkodjuk, hogy kb. 8 cm átmérőjű kör alakjuk legyen.
2. Közepes lángon addig sütjük, amíg az aljuk egy kis pírt nem kap, majd palacsintafordító lapáttal mindegyiket óvatosan megfordítjuk, és a másik oldalukat is pirosra sütjük.
3. Tányérra szedjük, és ha kihűltek, elosztjuk rajtuk a csírákat. Tálaljuk.

Megjegyzés: 
A sajtra magvakat is szórhatunk (szezám-, fekete szezám-, len-, kömény-, aprított tökmagot, stb.). 

A parmezán nem sül olyan szép buborékosra, hamarabb megég, és nehezebben lehet megfordítani, de ettől függetlenül alkalmas arra, hogy csipsz legyen belőle.

Tipp:

A sajtot sütőpapírral bélelt tepsire halmozva, minimum 200°C-os sütőben is megsüthetjük.

A recept a Kifőztük gasztromagazin januári számában is megjelent.

Batáta csipsz fahéjjal és petrezselyemmel

Még mindig volt 2 darab édesburgonyám, és az egyik felhasználási ötletem a csipsz volt, amit „rendes” krumpliból már régóta ki szerettem volna próbálni, de hogy hogy nem, eddig még nem került rá sor. Akkor hát legyen a csipsz kapcsán az első próbálkozás batátából! És ha már batáta, akkor úgy gondoltam, érdekesebb lenne a són kívül még fahéjjal és életem első saját szárítású petrezselymével meghinteni. Jól tettem, enyhén édeskés, finom nassolni való kerekedett belőle. :)

Hozzávalók 1 zacskónyi adaghoz:

50 dkg édesburgonya
1 ek. frissen aprított petrezselyemzöldje
1 tk. só
őrölt fahéj
kb. 1 dl olívaolaj (ha sütőben sütjük)
1 l kókuszolaj (ha olajban sütjük)

elkészítés:

1. Az édesburgonyát alaposan megmossuk, szárazra töröljük (meg is hámozhatjuk, ha úgy szimpatikusabb), és V-gyaluval vagy éles késsel vékonyra szeljük.
2. Kétféleképpen is megsüthetjük:
   a) Két tepsit kibélelünk olívaolajjal megkent sütőpapírral, elosztjuk rajtuk a burgonyaszeleteket, a felül lévő felüket befújjuk olajspray-vel, vagy ecset segítségével megkenjük az olajjal, és 200°C-ra előmelegített sütőben, alul-felül sütéssel kb. 25 perc alatt ropogósra sütjük. A szeleteket félidőben megfordítjuk. Még melegen tálba szedjük, megszórjuk fahéjjal és petrezselyemmel kevert sóval, finoman összerázzuk és tálaljuk.
   b) A burgonyaszeleteket bő, forró (kb. 180°C-os) olajban kisebb adagokban kisütjük (közben egyszer fordítunk rajtunk), majd konyhai papírtörlővel bélelt tálba szedjük, és a fenti módon fűszerezzük.

Tipp:

A burgonyaszeleteket úgy is előkészíthetjük a sütőben való sütésre, hogy az olívaolajat egy kis tálkába öntjük, megmártóztatjuk benne a burgonyaszeleteket, majd sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük.

Fokhagymagerezdek parmezános bundában

Borbás Marcsi Gasztroangyal c. műsorában akadt meg a szemem ezen a sörkorcsolyán, és már akkor elhatároztam, hogy kipróbálom. Aztán legalább 2 évig mégse került rá sor, mert sose vettem annyi fokhagymát, hogy elegendő legyen és még maradjon is más ételhez.
A minap végre pont időben, a zöldségesnél jutott eszembe, hogy akkor most fel kéne tankolni fokhagymából. Jó sokat vettem, és másnap már szemezgethettük is ezt a finom, ropogós snacket.
Én most próbáltam ki először a parmezán sajtot, és meg kell mondjam, nem csalódtam. Már panírozáskor is nagyon kellemes volt az illata.
Aki attól tart, hogy sok időbe kerül ezeket a pici gerezdeket bepanírozni, az ne rettenjen el tőle, mert egyrészt ezzel az egyszerű módszerrel könnyen megszabadíthatjuk a héjától, másrészt én már kiokoskodtam, hogy lehet gyorsan túljutni a lisztbe, majd tojásba való forgatáson. Egyedül a morzsa ráapplikálása tart tovább, de mivel időt spóroltunk az előbbi 3 művelettel, így ezt a negyedik mozzanatot fél lábon állva is kibírjuk. :D

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg makói fokhagyma (tisztított mennyiség)
finomliszt
2 tojás
10 dkg zsemlemorzsa
10 dkg parmezán sajt (eredetileg trappista sajt)
napraforgó- vagy kókuszolaj a sütéshez
só

elkészítés:

1. A megtisztított fokhagymagerezdeket szűrőkanálba tesszük, vizet engedünk rájuk, majd lecsepegtetjük. (A víz hatására a liszt könnyebben megtapad a gerezdeken. Én ezt a módszert alkalmazom a rántott sajtnál is.)
2. Egy maréknyi fokhagymát a lisztbe teszünk, alaposan összerázzuk, majd szűrőkanállal átszedjük a felvert tojásba, és villával átforgatjuk.
3. A reszelt sajtot 1:1 arányban elkeverjük zsemlemorzsával, a tenyerünkbe veszünk belőle egy keveset, és a közepébe helyezünk egy fokhagymagerezdeket. Néhányszor összecsukjuk a tenyerünket, hogy a morzsa jól rátapadjon a fokhagymára. Így járunk el a többi fokhagymagerezddel is.
4. Felforrósított, bő olajban két adagban pirosra sütjük, miközben mérsékeljük alatta a lángot. (Sütőben is süthetjük, kevés olajjal megspriccelve.)
5. A kisült gerezdeket papírtörlőre szedjük, majd ízlés szerint sózzuk és tálaljuk.