2013. szeptember 29.

VII. Németország... szeretlek!


6. Berchtesgaden, Krimml:

Berchtesgaden:
Csütörtökre időzítettük az általunk szinte legjobban várt látnivalót, a Harmadik Birodalom egyik megmaradt „emlékművét”, a németországi Berchtesgaden városa fölött megbújó híres/hírhedt épületet. Az oda vezető úton, a tulajdonképpeni Berchtesgadener Land nevű vidéken kocsikázva, gyönyörködhettünk a német Alpokban és az ottani zöld mezőkben. Számomra nagyon várt program volt ez, hiszen Németországhoz különösen vonzódom.
Az időjárás megint kedvezett nekünk, bár borongós időben indultunk útnak, de amíg a Kehlsteinon voltunk, elviselhető mennyiségű felhő úszkált a fejünk fölött. Egyedül a házzal szemközt látható Hoher Göll sziklatömbjét takarták el a szemünk elől, de mire végére értünk a programnak, teljesen beborult az idő, és megsajnáltam a még mindig ide érkező turistákat.
Németország délkeleti csücskében, az osztrák határtól 15 km-re, Salzburgtól pedig 30 km-re található város a Bajor Alpok egyik gyöngyszeme. Itt van a 2713 m magas Watzmann hegy, Németország 2. legmagasabb hegycsúcsa és a Königsee tó.
A várostól alig 3 km-re található Kehlstein 1835 méter magas hegye, amelyen a Harmadik Birodalom idején Adolf Hitler üdülőhelye volt Sasfészek néven.
 
Wachenfeld-ház (Haus Wachenfeld):
1923-ban a berchtesgadeni hegyekben a Führer egy kis faházat bérelt (amely egy gazdag bajor kereskedő háza volt), mert ideális helyen feküdt - közel a barátinak számító Ausztriához, Olaszországhoz és Magyarországhoz. Így az akkoriban még csak kis párt elnökeként tevékenykedő Hitler gyorsan el tudott volna menekülni baj esetén. Később hazaárulásért börtönbe került, és ott megírta a Mein Kampf-ot. A könyv 2. felét már itt a hegyekben diktálta, és a befolyt összegből megvette a telket. A házat átépíttette, és felállította főhadiszállását, az ún. Berghofot, ahol történelmi döntéseinek nagy részét hozta meg.
1935-re hatalmassá nőtte ki magát a birtok. A környező lakókat, vagyis a falu nagy részét a Nemzeti Szocialista párt kivásárolta és kitelepítette, és a biztonsági szolgálattal együtt odaköltöztették az egész gépezetet. A Berghof szomszédságában volt Göring, Bormann és Albert Speer háza. Göbbelsnek és családjának nem volt szüksége nyaralóra, saját lakrészük volt Hitler házában. És itt élt Eva Braun is. Volt óvoda a gyerekeknek, SS-barakk, gyalogtávolságban teaház, de ezeket a Berghoffal együtt mind megsemmisítették a háború után, alig maradtak felismerhető nyomok utánuk. Az öt biztonságos zónát egy földalatti bunker kötötte össze. Az egyik épen maradt épület a Berghof közvetlen szomszédja a Hotel zum Türken, mely morbid módon ma is lakható, s melynek pincéjéből bejutunk a föld alá.
A hotelhoz vezető utat kocsival is megtehetjük. Mi nem szálltunk ki itt, csak távolabbról láttuk a bejáratot. Nem akartuk ui. elszalasztani a naposabb időt, ami fent a csúcson igen fontos tényező az élvezhető látkép érdekében.
 
Sasfészek (das Kehlsteinhaus):




Kocsival a felfelé vezető út mentén álló, megtévesztő nevű Berggasthof étterem környékén lévő parkolók valamelyikében van lehetőség letenni a kocsit. Az étterem melletti úton pedig legyalogolhatunk a "Dokumentation Obersalzberg" nevű kiállításhoz, amely korabeli fotók segítségével visszarepít az időben, és történelmi áttekintést nyújt a nemzeti szocialista múlttal kapcsolatban. Állandó és időszakos kiállításokat tekinthetünk meg, ill. előadásokat, rendezvényeket is tartanak.
(Kirándulási lehetőségek Obersalzbergben)


Berggasthof étterem

balra: Dokumentation Obersalzberg kiállítás, jobbra: a buszállomás



A lenti nagy parkoló mellett lévő buszmegállóból menetrendszerűen indulnak a buszok Obersalzbergbe, és végigmennek a 6,5 km hosszú, csupán 4 m széles, meredek és kanyargós úton, amelyet 13 hónap alatt 3000 munkás épített. Ez annak idején privát út volt. A buszok aztán a Sasfészekhez vezető alagút bejárata előtt leteszik az utasokat. Ha ide felértünk, a kasszánál célszerű azonnal helyjegyet váltani a visszaútra, ami nem kerül plusz pénzbe. Aki a visszaútra szóló időpontot később módosítani szeretné, és hamarabb el akarja hagyni a terepet, annak a buszsofőrrel kell megbeszélnie a változtatás lehetőségét. Mi is így tettünk.
Miután a busz felért, egy hosszabb alagúton kellett tehát gyalogolnunk az eredeti állapotában megmaradt lifthez, amit belül fényesre polírozott sárgaréz borít. Itt nem szabad fotózni, de azért lehet. :) (Mi inkább videóztunk, ezért az itt készült egyetlen fénykép elég béna lett.) A felvonó 124 m-t emelkedik 41 mp alatt, hipp-hopp felér a házig.
Természetesen gyalogosan is mehetünk, 3 útvonal is felvezet a csúcsra, mindegyiket nagyjából 2-2,5 óra alatt lehet megtenni.


kiszállás a buszból - panorámakép

végállomás, kassza és az alagút bejárata

balra: alagút a lifthez, jobbra: a lift, amit tilos fotózni... meg az amcsi  Mikulás inkognitóban :)

ugyanaz a panoráma feljebbről

távolban a Königsee

Az 1834 m magasan fekvő, jelenleg étteremként működő nem túl szép épületet Bohrmann ajándékozta Hitlernek 50. születésnapja alkalmából. A Führer azonban a becslések szerint csak kb. 10-szer járt itt. Eva Braun testvérének esküvőjét ebben a magaslati étteremben ünnepelték, és ennek a partinak a képei egyedüli bizonyítékok arra, hogy Hitler igenis járt a születésnapi ajándékházikójában. El is fogyasztottunk itt egy kávét, de képtelenek voltunk átérezni a tragikus múltat, pedig abban a teremben ültünk, ahol sok-sok évvel ezelőtt jó néhány eszement háborús bűnös gondtalanul szórakozott. Az étterem és a hely tele volt bámészkodó turistával - így nehéz elmerülni a történelemben. Továbbá kiábrándító volt a teraszon árválkodó 4-5 lelakatolt hűtő, amelyekben a nyár folyamán tárolják az italokat.




körbejártuk az épületet - jobbra lent: a Sasfészek irányából nézve,
háttérben a Hoher Göll felhőben úszó sziklatömbje és a kereszt



ezen a vaskorlátos kilátóhelyen vitte le a fejemet szél



belső tér - ma már étterem...

...és kávézó

Sasfészek, azaz a Kehlsteinhaus

A hely azonban nem csupán a Sasfészek miatt érdekes. Ebben a magasságban ui. ténylegesen a sziklák csúcsáról, gyakorlatilag 300 fokban látható a Nemzeti Park, a Königsee, az Alpok havas hegycsúcsai és a távolban Salzburg. A látvány szerintünk vetekszik a Schafbergről elénk táruló panorámával még akkor is, ha itt csak egyetlen tó vize tükröződik a távolban. Ha lehet, még kicsit félelmetesebb is.




túraút

A Sasfészek egyébként a Schafbergen látható, fából épült Himmelspforthüttéhez hasonlóan egy sziklaszirten áll, és vele szemben egy magaslaton egy fa keresztet láthatunk havasi gyopár díszítéssel, ahonnan gyalogút vezet a környező hegyekbe. Mi nem akartunk akkora sétát tenni, mert az ég teljesen beborult, ezért csak a sziklás szakaszig mentünk el, ami különleges látványt nyújtott. A kereszttől nem messzire egy széles tábla hirdeti az előttünk magasodó hegycsúcsok neveit. Ilyen táblákat egyébként az Alpokban több helyen is látni lehet, pl. a Großglockner Hochalpenstrassén, és segítségükkel könnyen beazonosíthatóak a szemünk elé táruló hegycsúcsok.
Visszafelé is az „arany” lifttel mentünk, ahol egy amerikai társaságba botlottunk, köztük egy fehér szakállas bácsival, aki tuti, hogy nyugdíj-kiegészítésképpen mikuláskodni szokott. A liftből kilépve egy szimpatikus bácsikával kedélyesen elbeszélgettem másik kedvenc nyelvemen, amerikai angolul. Marha nehéz volt amúgy németről átváltani.
A Kehlstein számunkra igen emlékezetes része marad az Ausztriában tett kirándulásunknak.
(Buszjegy: 16,10 euró/fő, parkolás egész napra: 3 euró)
 
Krimml:

Krimmli vízesés(ek) (Krimmler Wasserfälle):
Maishofenből nézve a németországi Berchtesgaden É/ÉK-re, míg az ausztria Krimml Ny/DNy-ra van, de az előző napok programjait fontosabbnak tartottuk, és úgy voltunk vele, hogy a vízeséseket borúsabb vagy esős időben is megnézhetjük, míg pl. a magashegyi víztározók vagy a Schafberg csakis jó időben élvezhető.
Berchtesgadenből kilőttünk Krimml felé, és ezzel megtettük az egész kirándulás leghosszabb útját. Bizonyára választhattunk volna aznapra más célpontot is, ami sokkal inkább útba esik, de a rossz idő miatt nem nagyon volt más választásunk, Krimml tehát csütörtökre maradt. Sajnos magunk mögött hagytuk a jobb időt, egyértelműnek tűnt, hogy délután esni fog. Az oda vezető úton nem is tudtam jó fotókat készíteni a Hohe Tauern Nemzeti Park területét képező gyönyörű tájról, és mire odaértünk, már készíthettük is az ernyőt.


a Hohe Tauern Nemzeti Park

balra: ház a dombon, szép kilátással, jobbra: messziről látszik a vízesés

A városba beérve, már a kocsiból elénk tárult a távolban zuhogó víztömeg – és itt most nem az esőre célzok. Miután az autót letettük (ezt több ponton is megtehetjük), átmentünk a hídon a körforgalomig. Itt van a bejárat, ill. egy kiállítás Haus des Wassers Austellung néven. Mellette látható a WasserWunderWelt, ami egy vízi vidámpark, és mindenféle vízzel kapcsolatos érdekességeket lehet szemügyre venni. Innen továbbmentünk a kb. 10 perc sétára lévő kasszáig, útközben 2-3 ajándékbolt mellett is elmentünk. Az úgymond valódi bejáratot, azaz a kasszát az előtte álló kőszáli kecskét ábrázoló szoborról lehet felismerni. Én itt 2002-ben is lefényképezkedtem, és fura érzés volt 11 évvel később ugyanitt állni.
Szinte végig zuhogott az eső, de még így is hatásos volt a vízesés látványa. Mégis inkább napos időben tanácsos ide látogatni, mert akkor sok szivárványban lehet részünk. Aki igazán közel akar menni a vízeséshez, az jobban teszi, ha esőkabátot vagy ernyőt visz magával. A vízpára és az eső miatt sajnos alig tudtunk éles képeket készíteni.
Mi kb. 1300 m-ig sétáltunk fel, azaz még a Jagasprung kilátóhelynél is feljebb, és közben több platformon is készítettünk képeket. A legfelső vízesésig állítólag kb. 1 óra 15 percig tart az út. Ha megéhezünk vagy vásárolni akarunk, a kasszánál és lejjebb is találhatunk éttermet és shopokat.


balra: a híd előtt ezzel az étteremmel szemben parkoltunk,
jobbra: ajándékboltok a vízeséshez vezető úton





balra: a kasszához vezető út, jobbra: bejutottunk és visszanéztünk :)



A település nyugati szélén nyílik a Krimmler Ache gleccserpatak völgye, a Krimmler Tal. Itt, a Hohe Tauern Nemzeti Parkban látható Európa legnagyobb vízesése, amely a világon az 5. a sorban (más leírás 8.-nak hozza). A folyó a Grossglockner hegylánc északi oldaláról ered, és itt 3 lépcsőben 385 m-t zuhan alá, de ha a vízesés térképét megnézzük, akkor ez a 3 valójában 4-nek látszódik, mert a középeső vízesés 2 részből áll. A felső vízesés 145 m-es, a középső 140 m, az alsó 100 m-es. Ezek a számadatok nem pontosak, a neten ui. keverik az alsó és a középső zuhatag méreteit. A gleccserek táplálta vízesés vízszintje változó, függ az adott évszaktól, de naponta is eltéréseket mutat. Júniusban és júliusban 30-40%-kal magasabb a vízszint, mint pl. februárban. A napi legnagyobb vízmennyiség este 9 és éjfél között ömlik le. A vízesés jótékony hatása igazolt, allergiásoknak és asztmásoknak kifejezetten ajánlott. Április és október között naponta nyitva tart, de télen a lefagyások miatt veszélyes.
1835-ben kezdték el kiépíteni az ide vezető utat a vízesés bal oldalán, és már akkor egészen a tetejéig fel lehetett jutni. 1901-ben korszerűsítették. Az út 1090 m-ről vezet 1470 m magasra, 4 km hosszú és 11 kilátópontja van. A bejáratnál, a parkolónál ahogy már említettem, vízi vidámpark működik (WasserWunderWelten). Taxival is fel lehet menni, ha nem akarunk gyalogolni.
A Krimmler Ache völgyének több elágazása is van. A völgy közepe táján, a Krimmler Tauernhaus mögött nyúlik le a Krimmler-Kees gleccser nyelve.
(Belépő: 2,50 euró, SalzburgerLand kártyával ingyenes, belépő a WasserWunderWeltenbe: 6 euró/fő, kombi belépő: 8,50 euró, parkolás 5 euró)
 
 
a vízesés alsó szakasza







balra: kis patakocska, jobbra: a vízesés középső szakasza







visszafelé

A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.
 
 
Forrás: internet, Ausztria útikalauz

2013. szeptember 26.

Joghurtos, sós kifli teljes kiőrlésű lisztekből





Ági barátnőm nemrégiben olyan csini vajaskifliket tett fel a blogjára, hogy nem győztem bámulni és csodálni, annyira tökéletesek voltak. Tőle lestem el egy másik fajta kiflitekerési technikát. Pontosabban nem tekerte ő se másként, csak a tésztát nem egy nagy körré vagy téglalappá nyújtotta, és aztán azt vágta háromszög alakú cikkekre, hanem bucikká gömbölygette, és azokat egyenként oválisra nyújtotta, majd tekerte. Pontosan azt tette, amit én a magyaros pizzanyelvekkel, már ami a nyújtást illeti, szóval a technika ismerős. Most már csak tekernem kellett, hogy a tésztából kifli legyen.
Az övéhez nagyon hasonló összetevőkből lévő kiflit én is készítettem már, nagy kedvenc volt nálunk egy időben, de aztán valahogy elmaradt, inkább kenyeret vagy zsemlét sütöttem. Látva azonban az ő kiflikéit, szinte azonnal el is készítettem az ő receptje szerint, és egyúttal bedagasztottam egy másik adagot is: háromféle lisztet vegyítettem és joghurtot adtam hozzá.
Ezzel a kétféle kiflivel vártam haza az én szegény, fáradt Apjukomat, aki 2 napig vidéken dolgozott. Nagyon örült a friss péksütiknek, be is vacsorázott, aztán mély álomba zuhant - végre a saját ágyában –, lábánál a 2 macskuszával.






Hozzávalók 8 darabhoz:

Tésztához:
35 dkg fehér kenyérliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
1 csapott ek. só
1,5 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
1 mk. cukor
2 dl natúr joghurt
5 dkg vaj

Tetejére:
vaj
köménymag
nagy szemű só

elkészítés:

  1. A langyos, cukros tejben, egy kevés lisztet is hozzáadva, simára keverjük az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk. A joghurtot a vajjal együtt felmelegítjük, majd langyosra hűtjük.
  2. A felfutott élesztőt és a langyosra hűlt vajas joghurtot a sóval vegyített lisztkeverékhez öntjük, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
  3. A megkelt tésztát lisztezett felületen finoman átgyúrjuk, 8 egyenlő részre osztjuk, gombócokká formázzuk, és 10 perc pihentetés után oválisra nyújtjuk.
  4. A tésztát a két végénél fogva kissé széthúzzuk, és feltekerés közben kissé lefelé nyomjuk. Végül kifli formára meghajlítjuk. Így járunk el a többi tésztával is.
  5. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük és letakarva pihentetjük jó negyedórát.
  6. A tetejüket lekenjük langyosra hűlt olvasztott vajjal, megszórjuk nagy szemű sóval, köménymaggal, és előmelegített sütőben készre sütjük. Rácsra sorakoztatva hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc








2013. szeptember 25.

VI. A Tyűha!-érzés


5. St. Wolfgang, St. Martin bei Lofer/Weißbach:

St. Wolfgang
/Wolfgangsee:




A korábban Aberseenek nevezett tóvidék partján 1000 éve még sűrű erdőség húzódott, később azonban sokan felkeresték. A kisváros festői szépségű, romantikus és világhírű üdülőhely lett. Az itteni plébániatemplom Ausztria leglátogatottabb műemléke, amit mi sajnos nem néztünk meg, mert várt még ránk egy barlanglátogatás, és figyelnünk kellett a nyitva tartásra.
A hagyomány szerint a Regensburg-i Wolfgang püspök a közeli Falkenstein egyik barlangjában élt remeteként, majd azt elhagyva megalapította a templomot. A monda szerint Wolfgang eldobott egy fejszét, és ahol az földet ért, ott templomot épített. A hívek annyira tisztelték a püspököt, hogy távoli helyekről is elzarándokoltak ide a 15-16. században, és ez a zarándokút egyenrangúnak számított a római, az Aachen-i vagy az Einsiedelei-ival. Azt beszélik, az ördög mesterkedései ellenére a művészettörténet legértékesebb remekműveivel díszített templom fennmaradt, és az ördögöt egy farkas rántotta ki a templom tetejének egyik nyílásán. Wolfgangot szentté avatták, és a középkorban kultusza hazánkba is átterjedt. Az itt látható egyedülálló gótikus mestermunkák és az alpesi barokk stílusban készült szépségek ezt a templomot az európai művészettörténet nevezetes helyévé avatják.
A Salzkammergut-régió egyik legnagyobb és legismertebb tavának korábbi neve Abersee volt. Ezt a nevet ma már ritkán használják, és elsősorban a St. Gilgen-Strobl közötti területet értik alatta. A tó 13 km²-en terül el, legnagyobb mélysége 114 m. St. Wolfgangban csak rövid partszakasza van, a nagyobbik része St. Gilgennél és Stroblnál látható. 

Schafberg:

távolban a Schafberg ferde vonulata

Anya 2005-ben azt mondta az itt elé táruló látványra, hogy ez élete legszebb élménye. Ezért ezeket a képeket most elsősorban neki ajánlom, és azt kívánom, hogy minél hamarabb újra köztünk lehessen.
Az 1782 m magas hegy lábánál 3 tó van: a Wolfgangsee, a Mondsee és az Attersee. St. Wolfgangból a Schafbergre itt közlekedik 1893 óta Ausztria legmeredekebb gőzös fogaskerekű vasútja, a Schafbergbahn 1732 m-es magasságig. Kb. 45 perc alatt teszi meg az 5.86 km hosszú utat, közben 1180 m-t emelkedik, majd megpillanthatjuk a Schafberg-csúcsot. A vonatocska csak május elejétől október végéig közlekedik a csúcsig. Tiszta időben 360°-os panorámában tekinthetünk alá a Salzkammerguti tavakra (Wolfgangsee, Irrsee, Mondsee, Attersee, Fuschlsee, Chiemsee), ill. csodálhatjuk meg a Dachstein-gleccsert. A látvány tényleg mesébe illő, hiszen talán nincs is másik olyan hely a világon, ahol ennyi tavat szemlélhetünk egyszerre. A távoli hegyek persze itt is felhőbe burkolóztak, de összességében egész jó időt fogtunk ki.






Az út a Schafbergbahnhof völgyi állomásnál kezdődik, először egy kis darabon átmegy St. Wolfgangon, majd erdőkön és mezőkön keresztül a Dorneralpe (1040 m) útelágazásig visz. A nosztalgia gőzmozdonyokat itt újra töltik vízzel, ezután folytatódik az út a Schafbergalpe Hütte megállóig 1363 m magasra. Itt akár ki is szállhat, aki gyalogolni szeretne. A séta kb. 1 órát vesz igénybe a csúcsig, de vonattal csak kb. 10 percbe telik, hogy elérjük a hegyi állomást, a Schafbergspitzét 1732 m magasan. Itt található a Hotel Schafbergspitze, Ausztria legrégebbi hegyi vendégfogadója, amelyet 1862-ben építettek. Kicsit távolabb, a hotel mellett láthatjuk a Himmelspforthüttét (Mennyország kapuja), amiben kávézó működik. Itt csak a Kutyánszki ivott kávét, ami marha drága volt és rossz is. Én addig a körülöttünk repdeső, sárga csőrű, hirtelen varjúnak látszó, igen szemtelen madarakon röhögtem, mert képesek voltak beleinni a vendégek bögréibe.
Amikor megérkezünk, érdemes rögtön helyjegyet váltani a visszaútra, ami nem kerül külön pénzbe, csak a helyünket biztosítjuk vele a vonaton. Ehhez fel kell menni az állomás melletti lépcsőn, és ott a kasszánál elintézhetjük.
A Schafbergre feltétlenül jöjjön el, aki teheti, mert leírhatatlan a látvány: az ember egyszerre vehet szemügyre ennyi tavat a talpa előtt/alatt. Tiszta időben a távoli hegycsúcsok jól felismerhetőek - táblák alapján tudjuk "őket" beazonosítani.
(Belépő: 31 euró/fő oda-vissza út, parkolás egész napra: 3 euró)


kilátás a vonatból a Wolfgangsee-re

balra: Schafbergalpe megálló 1363 m-en, jobbra: Haus Schafbergspitze 1763 m-en

az állomás fentről

a hegy másik oldalán elénk táruló látkép





Himmelspforthütte

látkép a Haus Schafberspitze különböző pontjairól

Himmelspforthütte - kávézó

"Ihatok a bögrédből?"

kimerészkedtem a szikla szélére

a panoráma innen

búcsú a Schafbergtől

St. Martin bei Lofer:
Itt emelkedik a Loferer Steinberge központi tömbje, a 2511 m magas Ochsenhorn. A település közelében 3 természeti látványosság van, a Seisenberg szurdok (Seisenbergklamm), a Vorderkaser szurdok (Vorderkaserklamm) és a Lamprechts barlang (Lamprechtshöhle), amelyeket együttes néven a Saalach-völgy természeti csodáiként (Saalachtaler Naturgewalten) emlegetik.

Sajnos a rossz idő és időhiány miatt csak a Lamprect barlangot tudtuk megnézni, mert ez volt legtovább nyitva. Mivel azonban a fent említett 3 természeti csoda szinte egy kupacban van, érdemes majdnem egy teljes napot áldozni rájuk.

Lamprechtshöhle:


balra: Gasthof Lamprechtshöhle, jobbra: a barlang bejárata

Az 51 km kiterjedésű, 14 km járathosszúsága barlang Ausztria egyik legnagyobb és legérdekesebb barlangja, és Európa egyik legnagyobb barlangrendszere, amely St. Martin és Weißbach között fekszik, közvetlenül a Lofertől Saalfelden felé vezető autópálya mellett. Csak a bevezető 700 m-es szakasz tekinthető meg, ezt a részt 1905-ben nyitották meg a turisták előtt. 1822-23-ban kezdték feltárni. A barlangrendszeren belüli szintkülönbség 740 m. Vízesés is van benne.
A hegybe bevezető emelkedő után egy 70 m magas, jól kivilágított barlangteremhez értünk. Itt is kellett lépcsőzni, de simán teljesíthető volt. Oda-vissza 45 perc alatt bejártuk. Érdekes élmény volt, de valahogy nem ájultunk el tőle.
A barlang neve Lamprecht lovagtól származik, aki magasan a Saalach völgye felett, az akkori védekezésre alkalmas Saaleck várat birtokolta, melynek romjai még ma is láthatók. A szóbeszéd szerint értékes kincseket szerzett egy keresztes hadjáratban, amiket halála után lányai örököltek. A kincseket az akkoriban megközelíthetetlen barlangban rejtette el. Később kalandvágyó kincskeresők keresték fel a barlangot abban reménykedve, hogy rálelnek a mondabeli csodás kincsre. Keresésük nem járt eredménnyel. A tudományos kutatás csak a 18. sz. végén kezdődött meg. A rendszeres feltárási munkálatokat egy német alpinista egyesület kezdte meg 1899-ben.
(Belépő: 4,50 euró/fő, SalzburgerLand kártyával ingyenes)


egykor így másztak fel/le a barlangkutatók

balra: a barlang szexis része, jobbra: víz vájta mélyedések

balra: cápafogak, azaz születő cseppkövek, jobbra: sziklaformációk

jobbra: beszivárgó víz



a barlangkutatók kézjegyei

vízesések

tetőpont



A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.


Forrás: internet, Ausztria útikalauz