A belga sörös fánk receptje nemrég jött velem szembe a neten, egy magyar nyelvű oldalon, de rákeresve, a külföldi szájtokon híre hamva sem volt.
A belgáknak, úgy tűnik, nem is létezik ilyen fánkjuk, ill. ami hasonlót találtam, az nem kelt, hanem sütőporos, és nem is kifejezetten belga. :D Mindössze 3 magyar nyelvű oldalon lelhető fel eme fánk „belga” jelzővel való párosítása. Továbbá léteznek magyar oldalakon olvasható, hasonló receptek, bár azoknak a tésztája nem nokedliszerű. Úgyhogy, mivel a kutatómunkám nem vezetett eredményre, ezért nem lenne ildomos használnom a fent említett jelzőt, félrevezetve ezzel a kedves olvasókat a fánk eredetét tekintve. Akit érdekel a származása, az járjon utána maga! És kéretik engem is tájékoztatni a találati eredményekről. :D
Maga a fánk azért érdekes, mert a meglehetősen folyós állagú élesztős tészta – ahogyan az a címben is olvasható – sörrel készül, sőt kelesztés után habbá vert tojásfehérjét kell hozzáfogatni.
Na, de ennyi felesleges duma után illik beszélnem arról is, hogy végül miért lett narancskrémmel megtöltve. Mert hogy egyébként nem így készül. :D Első alkalommal ui. több sót tettem bele a kelleténél, de a fánkszezon kellős közepén nem éppen egy sós verzióval akartam előrukkolni. A felbontott sört viszont nem hagyhattam kárba veszni (én aztán meg nem iszom!), ezért a következő próbálkozáskor már nagyon odafigyeltem, hogy szűkebben mérjem a sót. Közben a hűtőben megvillant néhány szem narancs, és egyből beindult a fantáziám. :D Imádom a krémmel töltött fánkokat, ráadásul a porcukorral megszórt, egyszerű változatok valahogy már nem hoznak annyira lázba, lekvárba való tunkolás ide vagy oda. Úgyhogy mindenképp meg kellett töltenem a kis gömböcöket. A fanyar narancskrém és a könnyű tészta nálunk abszolút nyerő páros lett, az eddigi fánkjaim között mondhatni, dobogós helyért kiált. :D
A belgáknak, úgy tűnik, nem is létezik ilyen fánkjuk, ill. ami hasonlót találtam, az nem kelt, hanem sütőporos, és nem is kifejezetten belga. :D Mindössze 3 magyar nyelvű oldalon lelhető fel eme fánk „belga” jelzővel való párosítása. Továbbá léteznek magyar oldalakon olvasható, hasonló receptek, bár azoknak a tésztája nem nokedliszerű. Úgyhogy, mivel a kutatómunkám nem vezetett eredményre, ezért nem lenne ildomos használnom a fent említett jelzőt, félrevezetve ezzel a kedves olvasókat a fánk eredetét tekintve. Akit érdekel a származása, az járjon utána maga! És kéretik engem is tájékoztatni a találati eredményekről. :D
Maga a fánk azért érdekes, mert a meglehetősen folyós állagú élesztős tészta – ahogyan az a címben is olvasható – sörrel készül, sőt kelesztés után habbá vert tojásfehérjét kell hozzáfogatni.
Na, de ennyi felesleges duma után illik beszélnem arról is, hogy végül miért lett narancskrémmel megtöltve. Mert hogy egyébként nem így készül. :D Első alkalommal ui. több sót tettem bele a kelleténél, de a fánkszezon kellős közepén nem éppen egy sós verzióval akartam előrukkolni. A felbontott sört viszont nem hagyhattam kárba veszni (én aztán meg nem iszom!), ezért a következő próbálkozáskor már nagyon odafigyeltem, hogy szűkebben mérjem a sót. Közben a hűtőben megvillant néhány szem narancs, és egyből beindult a fantáziám. :D Imádom a krémmel töltött fánkokat, ráadásul a porcukorral megszórt, egyszerű változatok valahogy már nem hoznak annyira lázba, lekvárba való tunkolás ide vagy oda. Úgyhogy mindenképp meg kellett töltenem a kis gömböcöket. A fanyar narancskrém és a könnyű tészta nálunk abszolút nyerő páros lett, az eddigi fánkjaim között mondhatni, dobogós helyért kiált. :D
Hozzávalók kb. 22 darabhoz:
a fánkhoz:
20 dkg finomliszt
2 dkg porcukor
egy csipet só
1 tojás
2,5 dkg vaj
2 dkg friss élesztő
1 dl világos sör
0,5 dl tej
1 l kókusz- vagy napraforgóolaj a sütéshez
a narancskrémhez:
2,25 dl frissen facsart, átszűrt narancslé
1 narancs reszelt héja
3-4 dkg teljes értékű nádcukor
1 ½ cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
2,5 dkg vaj
8 dkg tejszínhab
elkészítés:
- A narancskrémhez a pudingport a kétféle cukorral, a reszelt narancshéjjal lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük a narancslével, és kis lángon sűrű pudingot főzünk belőle. Még forrón hozzákeverjük a puha vajat. Teljesen kihűtjük.
- A tejszínhab felét határozott mozdulatokkal a narancspudinghoz keverjük, majd kicsit óvatosabban a többi habot is beleforgatjuk. Csillagcsöves habzsákba töltjük és hűtőbe tesszük.
- A tésztához a cukrot a liszthez vegyítjük, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és simára keverjük a tejjel.
- Hozzáadjuk a sót, a tojássárgáját, a langyosra hűlt olvasztott vajat, a sört, és robotgép dagasztószárával magas fokozaton jól kidolgozzuk. Akkor jó, ha a tészta szálakat húz, és kissé összeáll. A lágy, szinte nokedli állagú tésztát letakarva, 30 percet kelesztjük, majd robotgéppel hozzákeverjük a habbá vert tojásfehérjét, és további 30 percet pihentetjük.
- A tésztából olajba mártott evőkanállal kis mennyiséget veszünk ki, és egy másik kanállal rásegítve, valamelyest megformázzuk és beleengedjük a magas falú serpenyőben felhevített olajba. Így járunk el a többi tésztával is, és közepes lángon, minden oldalukon aranybarnára sütjük a fánkokat. Papírtörlőre szedjük.
- A langyosra hűlt fánkokat betöltjük a narancskrémmel, és porcukorral hintve kínáljuk.
Megjegyzés:
- A töltést nem kell ám annyira túltolni, mint ahogyan én tettem – a kevesebb néha több! ;) Csak hát a fene se lát bele a fánkba, hogy mennyi hely van odabent. :D
- Nem igazán tudtam még tesztelni, hogy a tojásfehérje nyers tésztába való beleforgatása mennyit nyom a latban, mi lenne, ha ezt a manővert kihagynánk, és a fehérje a sárgájával karöltve, az első dagasztáskor kerülne bele. Persze a felvert habtól elvileg levegősebb lesz a fánkunk, de szerintem csak macerásabbá teszi a készítést. Úgyhogy kalandra fel, aki nem átall sok fánkot enni, az próbálja ki így is, úgy is! ;)
- Természetesen normál cukorral is elkészíthetjük a fánkot.
Ha nincs kedvünk/időnk narancskrémet főzni, készíthetünk a fánk mellé narancshéjjal, porcukorral ízesített joghurtöntetet. ;)
