VII. Németország... szeretlek!

6. Berchtesgaden, Krimml:

Berchtesgaden:
Csütörtökre időzítettük az általunk szinte legjobban várt látnivalót, a Harmadik Birodalom egyik megmaradt „emlékművét”, a németországi Berchtesgaden városa fölött megbújó híres/hírhedt épületet. Az oda vezető úton, a tulajdonképpeni Berchtesgadener Land nevű vidéken kocsikázva, gyönyörködhettünk a német Alpokban és az ottani zöld mezőkben. Számomra nagyon várt program volt ez, hiszen Németországhoz különösen vonzódom.
Az időjárás megint kedvezett nekünk, bár borongós időben indultunk útnak, de amíg a Kehlsteinon voltunk, elviselhető mennyiségű felhő úszkált a fejünk fölött. Egyedül a házzal szemközt látható Hoher Göll sziklatömbjét takarták el a szemünk elől, de mire végére értünk a programnak, teljesen beborult az idő, és megsajnáltam a még mindig ide érkező turistákat.
Németország délkeleti csücskében, az osztrák határtól 15 km-re, Salzburgtól pedig 30 km-re található város a Bajor Alpok egyik gyöngyszeme. Itt van a 2713 m magas Watzmann hegy, Németország 2. legmagasabb hegycsúcsa és a Königsee tó.
A várostól alig 3 km-re található Kehlstein 1835 méter magas hegye, amelyen a Harmadik Birodalom idején Adolf Hitler üdülőhelye volt Sasfészek néven.

 

Wachenfeld-ház (Haus Wachenfeld):
1923-ban a berchtesgadeni hegyekben a Führer egy kis faházat bérelt (amely egy gazdag bajor kereskedő háza volt), mert ideális helyen feküdt - közel a barátinak számító Ausztriához, Olaszországhoz és Magyarországhoz. Így az akkoriban még csak kis párt elnökeként tevékenykedő Hitler gyorsan el tudott volna menekülni baj esetén. Később hazaárulásért börtönbe került, és ott megírta a Mein Kampf-ot. A könyv 2. felét már itt a hegyekben diktálta, és a befolyt összegből megvette a telket. A házat átépíttette, és felállította főhadiszállását, az ún. Berghofot, ahol történelmi döntéseinek nagy részét hozta meg.
1935-re hatalmassá nőtte ki magát a birtok. A környező lakókat, vagyis a falu nagy részét a Nemzeti Szocialista párt kivásárolta és kitelepítette, és a biztonsági szolgálattal együtt odaköltöztették az egész gépezetet. A Berghof szomszédságában volt Göring, Bormann és Albert Speer háza. Göbbelsnek és családjának nem volt szüksége nyaralóra, saját lakrészük volt Hitler házában. És itt élt Eva Braun is. Volt óvoda a gyerekeknek, SS-barakk, gyalogtávolságban teaház, de ezeket a Berghoffal együtt mind megsemmisítették a háború után, alig maradtak felismerhető nyomok utánuk. Az öt biztonságos zónát egy földalatti bunker kötötte össze. Az egyik épen maradt épület a Berghof közvetlen szomszédja a Hotel zum Türken, mely morbid módon ma is lakható, s melynek pincéjéből bejutunk a föld alá.
A hotelhoz vezető utat kocsival is megtehetjük. Mi nem szálltunk ki itt, csak távolabbról láttuk a bejáratot. Nem akartuk ui. elszalasztani a naposabb időt, ami fent a csúcson igen fontos tényező az élvezhető látkép érdekében.

 

Sasfészek (das Kehlsteinhaus):

Kocsival a felfelé vezető út mentén álló, megtévesztő nevű Berggasthof étterem környékén lévő parkolók valamelyikében van lehetőség letenni a kocsit. Az étterem melletti úton pedig legyalogolhatunk a "Dokumentation Obersalzberg" nevű kiállításhoz, amely korabeli fotók segítségével visszarepít az időben, és történelmi áttekintést nyújt a nemzeti szocialista múlttal kapcsolatban. Állandó és időszakos kiállításokat tekinthetünk meg, ill. előadásokat, rendezvényeket is tartanak.
(Kirándulási lehetőségek Obersalzbergben)

Berggasthof étterem

balra: Dokumentation Obersalzberg kiállítás, jobbra: a buszállomás

A lenti nagy parkoló mellett lévő buszmegállóból menetrendszerűen indulnak a buszok Obersalzbergbe, és végigmennek a 6,5 km hosszú, csupán 4 m széles, meredek és kanyargós úton, amelyet 13 hónap alatt 3000 munkás épített. Ez annak idején privát út volt. A buszok aztán a Sasfészekhez vezető alagút bejárata előtt leteszik az utasokat. Ha ide felértünk, a kasszánál célszerű azonnal helyjegyet váltani a visszaútra, ami nem kerül plusz pénzbe. Aki a visszaútra szóló időpontot később módosítani szeretné, és hamarabb el akarja hagyni a terepet, annak a buszsofőrrel kell megbeszélnie a változtatás lehetőségét. Mi is így tettünk.
Miután a busz felért, egy hosszabb alagúton kellett tehát gyalogolnunk az eredeti állapotában megmaradt lifthez, amit belül fényesre polírozott sárgaréz borít. Itt nem szabad fotózni, de azért lehet. :) (Mi inkább videóztunk, ezért az itt készült egyetlen fénykép elég béna lett.) A felvonó 124 m-t emelkedik 41 mp alatt, hipp-hopp felér a házig.
Természetesen gyalogosan is mehetünk, 3 útvonal is felvezet a csúcsra, mindegyiket nagyjából 2-2,5 óra alatt lehet megtenni.

kiszállás a buszból - panorámakép

végállomás, kassza és az alagút bejárata

balra: alagút a lifthez, jobbra: a lift, amit tilos fotózni... meg az amcsi  Mikulás inkognitóban :)

ugyanaz a panoráma feljebbről

távolban a Königsee

Az 1834 m magasan fekvő, jelenleg étteremként működő nem túl szép épületet Bohrmann ajándékozta Hitlernek 50. születésnapja alkalmából. A Führer azonban a becslések szerint csak kb. 10-szer járt itt. Eva Braun testvérének esküvőjét ebben a magaslati étteremben ünnepelték, és ennek a partinak a képei egyedüli bizonyítékok arra, hogy Hitler igenis járt a születésnapi ajándékházikójában. El is fogyasztottunk itt egy kávét, de képtelenek voltunk átérezni a tragikus múltat, pedig abban a teremben ültünk, ahol sok-sok évvel ezelőtt jó néhány eszement háborús bűnös gondtalanul szórakozott. Az étterem és a hely tele volt bámészkodó turistával - így nehéz elmerülni a történelemben. Továbbá kiábrándító volt a teraszon árválkodó 4-5 lelakatolt hűtő, amelyekben a nyár folyamán tárolják az italokat.

körbejártuk az épületet - jobbra lent: a Sasfészek irányából nézve,
háttérben a Hoher Göll felhőben úszó sziklatömbje és a kereszt

ezen a vaskorlátos kilátóhelyen vitte le a fejemet szél

belső tér - ma már étterem...

...és kávézó

Sasfészek, azaz a Kehlsteinhaus

A hely azonban nem csupán a Sasfészek miatt érdekes. Ebben a magasságban ui. ténylegesen a sziklák csúcsáról, gyakorlatilag 300 fokban látható a Nemzeti Park, a Königsee, az Alpok havas hegycsúcsai és a távolban Salzburg. A látvány szerintünk vetekszik a Schafbergről elénk táruló panorámával még akkor is, ha itt csak egyetlen tó vize tükröződik a távolban. Ha lehet, még kicsit félelmetesebb is.

túraút

A Sasfészek egyébként a Schafbergen látható, fából épült Himmelspforthüttéhez hasonlóan egy sziklaszirten áll, és vele szemben egy magaslaton egy fa keresztet láthatunk havasi gyopár díszítéssel, ahonnan gyalogút vezet a környező hegyekbe. Mi nem akartunk akkora sétát tenni, mert az ég teljesen beborult, ezért csak a sziklás szakaszig mentünk el, ami különleges látványt nyújtott. A kereszttől nem messzire egy széles tábla hirdeti az előttünk magasodó hegycsúcsok neveit. Ilyen táblákat egyébként az Alpokban több helyen is látni lehet, pl. a Großglockner Hochalpenstrassén, és segítségükkel könnyen beazonosíthatóak a szemünk elé táruló hegycsúcsok.
Visszafelé is az „arany” lifttel mentünk, ahol egy amerikai társaságba botlottunk, köztük egy fehér szakállas bácsival, aki tuti, hogy nyugdíj-kiegészítésképpen mikuláskodni szokott. A liftből kilépve egy szimpatikus bácsikával kedélyesen elbeszélgettem másik kedvenc nyelvemen, amerikai angolul. Marha nehéz volt amúgy németről átváltani.
A Kehlstein számunkra igen emlékezetes része marad az Ausztriában tett kirándulásunknak.
(Buszjegy: 16,10 euró/fő, parkolás egész napra: 3 euró)

 

Krimml:

Krimmli vízesés(ek) (Krimmler Wasserfälle):
Maishofenből nézve a németországi Berchtesgaden É/ÉK-re, míg az ausztria Krimml Ny/DNy-ra van, de az előző napok programjait fontosabbnak tartottuk, és úgy voltunk vele, hogy a vízeséseket borúsabb vagy esős időben is megnézhetjük, míg pl. a magashegyi víztározók vagy a Schafberg csakis jó időben élvezhető.
Berchtesgadenből kilőttünk Krimml felé, és ezzel megtettük az egész kirándulás leghosszabb útját. Bizonyára választhattunk volna aznapra más célpontot is, ami sokkal inkább útba esik, de a rossz idő miatt nem nagyon volt más választásunk, Krimml tehát csütörtökre maradt. Sajnos magunk mögött hagytuk a jobb időt, egyértelműnek tűnt, hogy délután esni fog. Az oda vezető úton nem is tudtam jó fotókat készíteni a Hohe Tauern Nemzeti Park területét képező gyönyörű tájról, és mire odaértünk, már készíthettük is az ernyőt.

a Hohe Tauern Nemzeti Park

balra: ház a dombon, szép kilátással, jobbra: messziről látszik a vízesés

A városba beérve, már a kocsiból elénk tárult a távolban zuhogó víztömeg – és itt most nem az esőre célzok. Miután az autót letettük (ezt több ponton is megtehetjük), átmentünk a hídon a körforgalomig. Itt van a bejárat, ill. egy kiállítás Haus des Wassers Austellung néven. Mellette látható a WasserWunderWelt, ami egy vízi vidámpark, és mindenféle vízzel kapcsolatos érdekességeket lehet szemügyre venni. Innen továbbmentünk a kb. 10 perc sétára lévő kasszáig, útközben 2-3 ajándékbolt mellett is elmentünk. Az úgymond valódi bejáratot, azaz a kasszát az előtte álló kőszáli kecskét ábrázoló szoborról lehet felismerni. Én itt 2002-ben is lefényképezkedtem, és fura érzés volt 11 évvel később ugyanitt állni.
Szinte végig zuhogott az eső, de még így is hatásos volt a vízesés látványa. Mégis inkább napos időben tanácsos ide látogatni, mert akkor sok szivárványban lehet részünk. Aki igazán közel akar menni a vízeséshez, az jobban teszi, ha esőkabátot vagy ernyőt visz magával. A vízpára és az eső miatt sajnos alig tudtunk éles képeket készíteni.
Mi kb. 1300 m-ig sétáltunk fel, azaz még a Jagasprung kilátóhelynél is feljebb, és közben több platformon is készítettünk képeket. A legfelső vízesésig állítólag kb. 1 óra 15 percig tart az út. Ha megéhezünk vagy vásárolni akarunk, a kasszánál és lejjebb is találhatunk éttermet és shopokat.

balra: a híd előtt ezzel az étteremmel szemben parkoltunk,
jobbra: ajándékboltok a vízeséshez vezető úton

balra: a kasszához vezető út, jobbra: bejutottunk és visszanéztünk :)

A település nyugati szélén nyílik a Krimmler Ache gleccserpatak völgye, a Krimmler Tal. Itt, a Hohe Tauern Nemzeti Parkban látható Európa legnagyobb vízesése, amely a világon az 5. a sorban (más leírás 8.-nak hozza). A folyó a Grossglockner hegylánc északi oldaláról ered, és itt 3 lépcsőben 385 m-t zuhan alá, de ha a vízesés térképét megnézzük, akkor ez a 3 valójában 4-nek látszódik, mert a középeső vízesés 2 részből áll. A felső vízesés 145 m-es, a középső 140 m, az alsó 100 m-es. Ezek a számadatok nem pontosak, a neten ui. keverik az alsó és a középső zuhatag méreteit. A gleccserek táplálta vízesés vízszintje változó, függ az adott évszaktól, de naponta is eltéréseket mutat. Júniusban és júliusban 30-40%-kal magasabb a vízszint, mint pl. februárban. A napi legnagyobb vízmennyiség este 9 és éjfél között ömlik le. A vízesés jótékony hatása igazolt, allergiásoknak és asztmásoknak kifejezetten ajánlott. Április és október között naponta nyitva tart, de télen a lefagyások miatt veszélyes.
1835-ben kezdték el kiépíteni az ide vezető utat a vízesés bal oldalán, és már akkor egészen a tetejéig fel lehetett jutni. 1901-ben korszerűsítették. Az út 1090 m-ről vezet 1470 m magasra, 4 km hosszú és 11 kilátópontja van. A bejáratnál, a parkolónál ahogy már említettem, vízi vidámpark működik (WasserWunderWelten). Taxival is fel lehet menni, ha nem akarunk gyalogolni.
A Krimmler Ache völgyének több elágazása is van. A völgy közepe táján, a Krimmler Tauernhaus mögött nyúlik le a Krimmler-Kees gleccser nyelve.
(Belépő: 2,50 euró, SalzburgerLand kártyával ingyenes, belépő a WasserWunderWeltenbe: 6 euró/fő, kombi belépő: 8,50 euró, parkolás 5 euró)

 

 

a vízesés alsó szakasza

balra: kis patakocska, jobbra: a vízesés középső szakasza

visszafelé

A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.

 

 

Forrás: internet, Ausztria útikalauz